Pesti Hírlap, 1895. október (17. évfolyam, 269-299. szám)
1895-10-01 / 269. szám
____________________________________ PESTI HÍRLAP 1895. október 1. emelkedést mutatnak. Üzletszerű agráriusaink bizonyára fájdalommal értesülnek arról, hogy 751 ezer forinttal több e tárcánál az előirányzat, mint a múlt évben. A nép gazdasági nevelésére a kormány nagy súlyt helyez, 254 ezer forinttal többet fordít erre a célra, mint a múlt évben. Ezenkívül örömmel hallottuk a miniszterelnöktől, hogy az agrárizgatásokat tettekkel igyekszik lefegyverezni és már a közeljövőben megvalósítandó konkrét tervei is vannak. A mezőgazdasági hitel kérdésének megoldása és a filloxéra által elpusztított ezerlövidékek helyreállítása foglalkoztatja most elsősorban a földmivelési minisztert. Az agráriusok persze a földművelési tárca 751 ezerért emelkedésével szembe fogják állítani a kereskedelmi tárca 8 millió forint költségemelkedését és a következtetésük természetesen az lesz, hogy a merkantil irányzat túlteng és megöli a földművelést. Csakhogy a kereskedelmi tárca költségemelkedését jó részben beruházások okozzák és ezek az ország lakosságát foglalkozási különbség nélkül szolgálják. A posta, távírda és telefon és főleg az államvasút emésztik föl a költségtöbbletet. Ezen a téren a költségemelkedés annál kevésbbé veszélyes, mert a jövedelem bizonyos fokozódása jár vele. Mégis a kereskedelmi tárca az, ahol a költségvetés reális voltához szó férhet. Az állami vasutakra 6 millió forintot beruházás és 1.500.000 forintot a leltár szaporítása és kiegészítési munkálatok címén előirányoz a költségvetés, holott előző évek tapasztalata mutatja, hogy ez az előirányzat nagyon is alacsony, mert a beruházási költségek sokkal magasabb összegre rúgnak. Elismerte ezt maga a pénzügyminiszter is, aki igen érdekes okoskodás kapcsán fölvetette a beruházások kérdésének hitelművelettel való megoldását. E szerint a beruházások nem közvetlenül a vasutak jövedelméből fedeztetnének, hanem kölcsön útján és a költségvetésbe csak a kölcsönnek annuitása kerülne. A kérdést a pénzügyminiszter még nem tekinti érettnek, csak tanulmányozását igéri s nem kezeli megoldását. Egészen reális a bevételi többletek kiszámítása. Többletet vár a pénzügyminiszter a bélyeg, jogilleték és díjak jövedelméből, a dohányjövedékből, a posta, a vasutak és gyárak bevételeiből. A rendes bevételek többlete összesen 16.529.000 forint, tizadik, csöndesen megkerüli a „tisztást“ a nádasok szélén és a csapásokban, azután pedig nagy félkörbe fejlődve szorítja a vadat egyenesen a partnak vagy a nádnak. A pákászok már tudják tapasztalatból, hogy merre fognak visszatérni. A kacsa, persze elsőnek érti meg a dolgot. Azok tudják, hogy az ő húsuk ér legtöbbet az egész társaságban, azt tehát menteni kell még jókor. Rajokban, majd szinte felhőkben rebbennek föl már 600—800 lépésről. És azontúl is van magukhoz való eszük. A csónaksor fölött 100—140 lépés magasságban vonulnak el. Szinte meg lehet látni az egyes kacsanemzetségeket, amint külön csoportokban szeletnek odább. Még szárnyuk kelepelése is hallik. A fogácsér aggodalmasan biztatja őket néha : gács-gács-gács ! Lefelé is tekintgetnek és ők is méregetik a lőtávolságot. Alulról meg apró füstfelhők lobbannak ki, a középen egy kistűzmaggal. Dehát mindhiába. A lövés nem visz addig, vagy ott már nincs ereje, pedig néha még azt is lehallani, amint a fáradt sörét megcsapja a tőke-ruca szárnyát. Oda se néznek neki. Kissé megzavarodnak a durrogástól s csak annál vigabban szelik a levegőt. Nagy csoda, ha 30—40 lövésre valamelyik mégis meggondolja magát és szegett szárnynyal nagy karikát csinálva zuhan bele a vízbe, de ott is azt nézi, hogy a nádba meneküljön. Utóvégre még sebesülve is jobb a nádban, mint porcellán tálon savanyú mártással és kompóttal föltálalva. A sok rémezgetés, híresztelés után a költségvetési előirányzat kellemesen lepi meg az országot. A szabadelvűség sok rosszhiszemű ellensége nagyon kihasználta volna a szabadelvű rendszer ellen, ha a deficit újra fölüti fejét, vagy ha az ország csak újabb megterheltetések árán kerülheti el a deficitet. A leselkedő reakcionáriusok a gazdasági hanyatlást hasznosítják, a kétségbeesést gyümölcsöztetik. Lukács László, aki egyszerűen, cikornya nélkül, de meggyőzően és erős logikával sorakoztatta ma föl számait, számsoraival fényes diadalt szerzett a szabadelvű ügynek is. Belpolitikai hírek. Három Interpelláló van bejelentve a képviselőház holnapi ülésére. Az egyiket Szalay Imre szándékozik a miniszterelnökhöz intézni ,,az Ausztriából beözönlő gyártott és az olasz borok valódi néven árulása tárgyában“. A másik Kováts József interpellációja lesz ,,az állami ménesbirtokok biztosítása“ ügyében a földmivelési miniszterhez. A harmadikat, melyről már megemlékeztünk, Endrey Gyula terjeszti elő „Hódmezővásárhely törvényhatósági jogainak megsértése“ tárgyában a belügyminiszterhez. Új államtitkári állás. Az ő felsége személy körüli miniszter hivatásánál fogva gyakran huzamosabb ideig is hivatali székhelyétől kénytelen lévén távol tartózkodni, a kormány szükségesnek tartja, hogy gondoskodás történjék a helyettesítéséről. Kérni fogja tehát erre való tekintettel az országgyűléstől, hogy a nevezett minisztérium fölállításakor rendszeresítve volt, egy ideig valóságos, utóbb helyettes államtitkár által betöltött államtitkári állás, melyet csak négy évvel ezelőtt törölt el a törvényhozás, újra fölállíttassák. A színházak fölötti állami hatóság és az operai és színművészeti tanintézetek ügye ez idő szerint, mint tudva van, két kormányzati ág, a belügyi és közoktatási minisztériumok között oszlik meg, minek folytán nem részesülhet állandó és rendszeres gondozásban az a kapcsolat, mely a művészeti képzés s a színházaknak újabb erőkkel való ellátása közt fenforog. E kérdés, melyre a törvényhozás is már ismételve kiterjesztette a figyelmét, tanulmányozás alatt áll jelenleg az érdekelt minisztériumokban s remélhető, hogy a szín- és zeneművészetnek az állami igazgatás körébe tartozó összes érdekei nemsokára a kormányzatban is egységes alapon fognak érvényesülhetni. A kacsaroham után indulnak a szárcsák, csúnya nehézkes, fekete tollú állat és még hozzá buta is. Hogy ehető legyen, a bőrét előbb le kell húzni és a húsát fűszeresen bepácolni , de így is csak a jó gyomrú ember eszi. Passzióból lövik inkább, mint becsületből. Ezerszámra emelkednek, de előbb hosszú sorban fölpaskolják a víztükrét lomha szárnyaikkal. Szinte imponál a hemzsegés és csapkodás a vizen. Azután pedig gyorsan, nyílegyenesen és alacsonyan jönnek közbe-közbe egy nagybojár, amelynek ezüstös begyét és fehér szegésű szárnyát messziről fölismerni. Vígan szól a Lancaster és a Pieper. Röpül a sötét széltében-hosszában s bizony megesik, hogy egyik-másik ladik deszkáján végigkerepel egy kis „tizes.“ Kiáltunk egyet a nagy durrogásban a második szomszédnak, hogy „nono!“ Azután megnézzük a kabátot és nadrágot, hogy nincs-e benne friss lyuk és lövünk tovább. Némelyik lövést passzió nézni. A röpülő vad már bukfencezik a levegőben, mielőtt a dörrenést hallaná az ember s azután magasra fölcsapódik a viz, amint a hegyen lőtt nehéz madár lezuhant. A vízre szürke lőporfüst telepszik s végre is vagy 150 ellőtt patron egész eredménye 10—12 vizivad. A jövő században pompás ólombányát lehet majd nyitni a mai velencei tó helyén, mert ott már ma is több száz méter mázsa ólom rejtezik. Tengersok sörét hullik bele, mert hiszen vannak itt olyan vadászatok is, amikor két Az elpusztult szőlőterületek regenerálása érdekében fontos törvényhozási kezdeményezést vett célba, mint értesülünk, a kormány. Célja eme kezdeményezésnek elsősorban az, hogy az illető szöllőterületek tulajdonosai megfelelő hitel nyújtása által is abba a helyzetbe juttassanak, hogy a regenerálást lehetőleg rövid idő alatt foganatosíthassák. Az ügy még tárgyalás alatt áll a kormány kebelében, valószínű azonban, hogy a megfelelő előterjesztés még okt. hó folyamán a képviselőház elé kerül. A vallás szabad gyakorlata. A képviselőházban ma immár harmadszor megszavazott, a vallás szabad gyakorlatáról szóló törvényjavaslat valószínűleg már jövő hétfőn a főrendiház hármas bizottságában tárgyalásra kerül, úgyhogy ezen törvényjavaslat plenáris tárgyalása már ő felségének Zágrábból való visszaérkezése után — valószínűleg 18. vagy 19-én fog megtörténni. A bajai mandátum. A Drescher Ede lemondása folytán szükségessé vált új képviselőválasztás tárgyában már határozott a bajai központi választmány s a választás határnapjául október hó 12-ikét tűzte ki. A választás elnöke Szutrely Lipót ügyvéd, helyettese Latinovits János, vál. jegyző Erdélyi Gyula, helyettese Klemántz György. A szabadelvű párt jelöltje dr. Plósz Sándor igazságügyi miniszteri első államtitkár lesz, aki ellen Drescher Géza bajai ügyvédet, a leköszönt képviselő öccsét akarják fölléptetni néppárti programmal, jelöltetése azonban ma még nem vehető bizonyosra. Uj főrend. Szentiványi Márton, a nyári szünetek alatt elhunyt ág. ev. egyházkerületi felügyelő, főrendiházi tag helyébe, hir szerint Laszkáry János fog behivatni, minthogy a hivatalviselésben idősebb Péchy Tamás és Fabinyi Teofil nem szándékoznak mandátumukról lemondani. Görög-keleti püspöki zsinat. Az újvidéki Zasztava megemlékezik arról, hogy a gör. kel. püspöki zsinat szept. 29-én tartja meg gyűlését s azt mondja, hogyha egyáltalán napirendre kerülne a budai gör. kel. szerb püspökség betöltése, úgy komoly jelöltek gyanánt csakis Levics és Zmejanovics archimandriták jöhetnek számításba. Továbbá azt mondja a „Zasztava“, hogy a zsinatnak a temesvári püspöki szék betöltésével kellene foglalkoznia, mert az erre vonatkozó gör. kel. kánoni szabályok értelmében féllábú beteg ember, amilyen a mostani püspök, nem maradhat az egyházmegye élén. Ugyancsak a „pusztává” elvárja a zsinattól, hogy az életbe lépő egyházpolitikai reformok tárgyában utasítást fog kiadni a klérus részére. A főrendiház folyó évi október hó 3-án, csütörtökön d. e. 11 órakor ülést tart, puskából lőnek az urak és 5—6000 lövésnél kevesebbel el se kezdik. Szegény László főhercegünk, mielőtt végzetes vadászatára, Arad megyébe lement volna, épen itt vadászott az urak társaságában. A ladiktáló pákász még be is tud számolni róla: — Akkor kérem alássan sokat lőttek. Egész nap pufogott, akárha csata lenne. A végén vagy tizenkétszáz vizivadat raktak garmadába. — Jól tudott-e lőni a főherceg ? — Jól a’ kérem. Ő lőtt legtöbbet. Meg azután úgy néztem, hogy a többi urak is kedveztek neki. Hagyták, hogy hadd menjen rá a kacsa, még riogatták is, hogy csak arra járjanak . . . A hajtás után a sík vizen összegyűl a kis hajóhad szépen egymás mellé. Ki mennyit lőtt, annyi most a becsülete. Van aki „suszter“ maradt , az lapít. De azért a cognacból, sonkából szalámiból, füstölt nyelvből egyformán jár ki s porció. Aki keveset lőtt, annak azonfölül is van mit nyelni; még jobban annak, aki a mi ladikunkat, meg a szomszédunkét megsörétezte. Hogy elváltunk egymástól s az uj hajtást kerültünk, a pákász megint gondolt egyet a ladik végében. Úgy nézem, a sok nagyságos , méltóságos cím csapta meg egy kicsit a fülét. — Ugyan kérem, miféle ur az amott, ai a vágásnál megyen? — Hát miért akarja tudni? — Valami nagy úr lehet az kérem a lássan. Olyan kemény nézése van, meg a beszéd!