Pesti Hírlap, 1896. január (18. évfolyam, 1-30. szám)

1896-01-01 / 1. szám

dapest, 1898. XVIII. évf. 1. fizetési árak, re . szám­ára 4 kr. időkén­t­­ —­­ minden nap, finnét v­asárnap alán is. hová a lap szellemi illető minden közlemény in­tézendő. Kiadóhivatal­ Budapest, váci­ körút 78.­ hová az előfizetések és a lap szétküldésére vonatkozó fel­szólalások intézendők. ívkor belépő m­i­n­d­e­n új előfizető, gyedévre fizet elő, rendkívüli kefi­rül Ingyen és bérmentve megkapja a PESTI HÍRLAP NAPTÁRÁT esztendőre. A Pesti Hírlap előfizetési ára: y hóra ..... 1 frt 20 kr­t ,. . . • » . 2 „ 40 „ gyedévre .... 3 „ 60 w A Pesti Hirlap és Párisi Divat együttes előfizetési ára: gyedévre . . . , 4 frt 60 krévié . . . és 7 évre . . . 18 „ Fi­gyelmeztetjü­k ama t. előfizetőinket, a előfizetésük dec. 31-én lejár, az elő­­negnyitására, hogy a lap megküldése ,dast ne szenvedjen. Minősen figyelmeztetjük t. vidéki ele­tét, ho­gy agy az előfizetés megnyitá­­valamint minden reklamációhoz, laka­­tozás bejelentés­éhez és a lap szélkül­­vonatkozó egyéb fölsz­ólalásokhoz egy­­lazalagot mellékelni szíveskedjenek. atatványszámokat oly­ helyekre, a­hol egyes számai nem kaphatók, egy leve­­m­ nyilvánított óhajra bárkinek öt Ingyen és bérmentve küldünk. Pesti Hírlapra előfizetni minden­­t kezdve lehet. A Pesti Hírlap kiadóhivatala. A nagy esztendő. Múló viszálkodás, kibékíthető ellenséges­kedés, magyarnak panasza magyar ellen ne za­varja meg az uyoló esztendő első napját. Ez a nap a magyar nemzet jubiláris esz­tendejének első napja. Első azok sorában, ame­lyek történelmünk egész dicsőségét fölújítják és tanúságot tesznek rólunk a jövendő számára. Vajha ezt a tanuságtételt minél kevésbbé za­varnák még más napon is a belső pártoskodás zavaró hangjai! Ázsiából lóháton érkezett kis, nomád nem­zet voltunk. Számunk aligha haladta túl a 200 ezeret, a félmilliót semmi esetre. Elszórt régi fajrokonainkon kívül szlávokat, németeket és bolgárokat találtunk a négy folyó által öntözött síkon, amely magva lett országunknak és magva ma is. Államot, rendet, békét, kultúrát, biztos­ságot már évszázadokkal előbb senki sem bírt alapítani ezen a területen. Amióta a római bi­rodalom összedőlt s a hán és avar hadak végig hullámzottak Pannónia műveltségén, ez is a többi terület sorsában osztozott. Hazánk akkor olyanforma terület volt, mint ma Szudán, vagy még olyan sem. A gondviselés keze vezette a népvándorlás ezen utolsó hullámcsapását a Tisza-Duna közé és Erdély bérceire, hogy rend és műveltség legyen. Fegyverrel hódítottuk meg ezt a területet, amely ma ezer éves hazánk. Lovas csapataink messzebb is száguldottak. A mai Svájc, Itália, sőt Franciaország is látta portyázó csapatainkat, annál inkább Németország. A Balkán félszige­ten is próbáltak szerencsét őseink. Spalato, sőt Byzanc kapui is látták lovasainkat. A történe­lem kényszere volt, hogy itt maradtunk meg, ahol ma vagyunk. És nem maradtunk volna meg, ha reánk szükség nem lett volna. El­veszett, elzüllött volna a barbár had, a kereszténység határországában, ha nem lett volna történelmi missziója. Hiszen megpró­bálták akárhányszor, hogy fölemésszenek ben­nünket. Németország csaknem két évszázadon át küldötte reánk hadait, még akkor is, amikor már kereszténynyé lett a magyar nemzet. Mert amit fegyverrel, karddal, nyíllal, lo­vas­ hadaink erejével megszereztünk, azzal nem éltünk vissza. Tudtunk civilizálódni. Szent Ist­ván által a nemzet kereszténynyé lett s a baj­, bár állapotból belépett a nyugati műveltségbe." Róma is kiterjesztette fölöttünk védő szárnyait. A németek ellen mindig pártunkon volt és­ szentté avatta nagy királyainkat. Saját erőnkön kívül a kereszténység volt és maradt legnagyobb, védelmünk Európa közepén. Nagy küzdelmek árán nemzeti dynastiát alapítottunk. Kunok, bes­­nyők, tatárok népáradatát kiállottuk, sőt elvet­tük Európa műveltségétől. Igazi nagyságunk akkor kezdődött, amikor a régi törzsállamból nemzeti állammá lettünk s idegen fajokat is fölvettünk magunkba. Kuno­kat, besnyőket, németeket, tótokat, oláhokat és mindenféle szlávokat. Országunk fénykora akkori m JWA,- -­­ Turris eburnea. A „Pesti Hírlap“ eredeti tárcája. —* Irta Quintus. : ama bizonyos könyvnek a cime m ikor megjelent a könyvpiacon, frissiben rezemen is átment. Láttam, hogy cifrán tlitva. Egypár beszélgetést is megnéztem azután pedig félredobtam. Meg voltam e róla, hogy ez a könyv is azok közé szerelmi nyavalygások közé tartozik, ekker most a francia minták után ma­ró, de legtávolabbral sem magyar irócs­­ilványositják az irodalmat és amelyeket aség okáért Mikszáth Kálmán egy jó talán csak „hatlábú birkáknak" szoktunk kor Batonyi Imre vizsgálóbíró (a mi tünk) rátette a kezét a könyvre és tűt rendezett utánna a rendőrség, akkor elolvastam. Akkor beláttam, hogy félig is igazságom. Hogy nyegle, nyálkás utánzat, azt jól gondoltam , de a mási­­k nem. Ez a könyv már nem is hat­, a tizenkét lábú birka. : igazat megvallva, a botrányos könyv kielégítette erkölcsi érzésemet, jóllehet cudarságot életemben nem olvastam, már letettem, mégis meg voltam könnyeb­­nivel beláttam, hogy sokakkal, úgyszel­­ídenekkel szemben mégis csak nekem ?ságom. •­ Rég vártam én már ezt a szép könyvet odabent valahol, ahova az ember visszavonul gondolataival, valahányszor az uralkodó áramla­tokkal összetűz és nem akarja elhinni, hogy az legyen az igaz és helyes, amit sokan vagy épen mindnyájan mondanak. Azok a léha, silány firkálmányok, amelyek a tárcákban vagy az újabb és legújabb irodalmi gyűjteményekben egy-egy leányt, vagy egy-egy „nagyságos asszonyt“ külsőleg és belsőleg apró porcikákra föltrancsíroztak, váltig azt mondo­gatták nekem : „várj csak, nagy disznóság lesz még ebből egyszer!“ Mondtam is, írtam is, hogy a magyar szépirodalomnak sajnálatraméltó meghanyatlá­­sát képviseli ez az örökös asszonyi analízis. Mert mindig csak valami „érdekes“ nőt boncol­gatni, mindig csak azt mutogatni egy egész generációnak, hogy miképen bukik el egy asz­­szony, az mégsem az igazság. Utóvégre vannak olyan asszonyok is szép számmal, akik sohasem buknak el; mi több, vannak olyanok is, akik az életben nagy, hősies dolgokat mivelnek. Az­után vannak kidobott, elpáholt vagy leszúrt ud­varlók is és sok mindenféle egyéb, hát mégis csak kell, hogy divat, nyegleség legyen és fon­­dor számítás abban, amikor az emberek életé­ből csak épen ezeket szedegetik ki típusnak és mintaképnek. — Azt mondták rá, hogy én nem tudom megérteni „a modern világszellemet.“ No jó! Dehát ha az asszonyok szerelmét, vergődését, hűtlenségét és bukását a modern világfölfogás kielégítése érdekében már meg kell írni és csakis ezt kell megírni a m. t. publi­kum számára, akkor legyen ebben legalább igazság, íródjék meg annak az asszonynak min­den szerencsétlensége. Az is, ami katasztrófáját­ menti s szánalmat kelt sorsa, talán végzete iránt. Mert utóvégre sem csekélység az ilyen egy nőre nézve. És már amint az ember az életet ismeri, hát tudja könyv nélkül is, hogy ezek a mi modern pénz- és érdekházasságaink s a férfiúi világnak jól ismert fölfogásai és csú­nya cselekedetei, megannyi lélektani motívumok, amelyek a természetellenes helyzetekbe sodort, gyakran a sárba letiport szegény asszonyt, lényt még katasztrófáiban is kell, hogy megvéd­jék ezektől az „érdekes“ irodalmi szószátyár­kodásoktól. Mélynek kellene lennünk, ha egy nő belső életét vizsgáljuk és magasnak, ha ar­ról ítéletet mondunk. Mindenekfölött pedig lova­­giasan igazságosaknak a női nem iránt. — Azt mondták rá, hogy a modern irodalom nem filo­zofál, hanem „csinál.“ No jó! De legalább akkor ne csináljon egy elvont, kozmopolita, sehol sem létező vilá­got, üresfejű és üres szívű nagyságos asszonyok­kal, akiknek semmi más dolguk sincs a világon, csak az, hogy egy-egy gyönge tehetségű írócska kedvéért gyorsan elbukjanak. Rajzolja és alakítsa inkább a magyar életet. De ne vonja ki a nyegleségeket és hitványságokat a francia irodalomból úgy, amint az istálló­­szagú illatszert csinálják a legfinomabb tuba­rózsából. Mert utóvégre is bizonyos, hogy az, aki tehetségét úgy lopkodja össze idegen tehet­ségek érdekes és pikáns odeur-jéből, az elvégre sem író az isten kegyelméből, hanem pálya-é­ si városi bundák és télikabátok az Deutsch F. Karolj árakon kaphatók Férfi szabó Andrássy út 1. szám. 9803 A Pesti Hírlap jelen száma 28 oldal.

Next