Pesti Hírlap, 1896. január (18. évfolyam, 1-30. szám)
1896-01-01 / 1. szám
dapest, 1898. XVIII. évf. 1. fizetési árak, re . számára 4 kr. időként — minden nap, finnét vasárnap alán is. hová a lap szellemi illető minden közlemény intézendő. Kiadóhivatal Budapest, váci körút 78. hová az előfizetések és a lap szétküldésére vonatkozó felszólalások intézendők. ívkor belépő minden új előfizető, gyedévre fizet elő, rendkívüli kefirül Ingyen és bérmentve megkapja a PESTI HÍRLAP NAPTÁRÁT esztendőre. A Pesti Hírlap előfizetési ára: y hóra ..... 1 frt 20 krt ,. . . • » . 2 „ 40 „ gyedévre .... 3 „ 60 w A Pesti Hirlap és Párisi Divat együttes előfizetési ára: gyedévre . . . , 4 frt 60 krévié . . . és 7 évre . . . 18 „ Figyelmeztetjük ama t. előfizetőinket, a előfizetésük dec. 31-én lejár, az előnegnyitására, hogy a lap megküldése ,dast ne szenvedjen. Minősen figyelmeztetjük t. vidéki eletét, hogy agy az előfizetés megnyitávalamint minden reklamációhoz, lakatozás bejelentéséhez és a lap szélkülvonatkozó egyéb fölszólalásokhoz egylazalagot mellékelni szíveskedjenek. atatványszámokat oly helyekre, ahol egyes számai nem kaphatók, egy levem nyilvánított óhajra bárkinek öt Ingyen és bérmentve küldünk. Pesti Hírlapra előfizetni mindent kezdve lehet. A Pesti Hírlap kiadóhivatala. A nagy esztendő. Múló viszálkodás, kibékíthető ellenségeskedés, magyarnak panasza magyar ellen ne zavarja meg az uyoló esztendő első napját. Ez a nap a magyar nemzet jubiláris esztendejének első napja. Első azok sorában, amelyek történelmünk egész dicsőségét fölújítják és tanúságot tesznek rólunk a jövendő számára. Vajha ezt a tanuságtételt minél kevésbbé zavarnák még más napon is a belső pártoskodás zavaró hangjai! Ázsiából lóháton érkezett kis, nomád nemzet voltunk. Számunk aligha haladta túl a 200 ezeret, a félmilliót semmi esetre. Elszórt régi fajrokonainkon kívül szlávokat, németeket és bolgárokat találtunk a négy folyó által öntözött síkon, amely magva lett országunknak és magva ma is. Államot, rendet, békét, kultúrát, biztosságot már évszázadokkal előbb senki sem bírt alapítani ezen a területen. Amióta a római birodalom összedőlt s a hán és avar hadak végig hullámzottak Pannónia műveltségén, ez is a többi terület sorsában osztozott. Hazánk akkor olyanforma terület volt, mint ma Szudán, vagy még olyan sem. A gondviselés keze vezette a népvándorlás ezen utolsó hullámcsapását a Tisza-Duna közé és Erdély bérceire, hogy rend és műveltség legyen. Fegyverrel hódítottuk meg ezt a területet, amely ma ezer éves hazánk. Lovas csapataink messzebb is száguldottak. A mai Svájc, Itália, sőt Franciaország is látta portyázó csapatainkat, annál inkább Németország. A Balkán félszigeten is próbáltak szerencsét őseink. Spalato, sőt Byzanc kapui is látták lovasainkat. A történelem kényszere volt, hogy itt maradtunk meg, ahol ma vagyunk. És nem maradtunk volna meg, ha reánk szükség nem lett volna. Elveszett, elzüllött volna a barbár had, a kereszténység határországában, ha nem lett volna történelmi missziója. Hiszen megpróbálták akárhányszor, hogy fölemésszenek bennünket. Németország csaknem két évszázadon át küldötte reánk hadait, még akkor is, amikor már kereszténynyé lett a magyar nemzet. Mert amit fegyverrel, karddal, nyíllal, lovas hadaink erejével megszereztünk, azzal nem éltünk vissza. Tudtunk civilizálódni. Szent István által a nemzet kereszténynyé lett s a baj, bár állapotból belépett a nyugati műveltségbe." Róma is kiterjesztette fölöttünk védő szárnyait. A németek ellen mindig pártunkon volt és szentté avatta nagy királyainkat. Saját erőnkön kívül a kereszténység volt és maradt legnagyobb, védelmünk Európa közepén. Nagy küzdelmek árán nemzeti dynastiát alapítottunk. Kunok, besnyők, tatárok népáradatát kiállottuk, sőt elvettük Európa műveltségétől. Igazi nagyságunk akkor kezdődött, amikor a régi törzsállamból nemzeti állammá lettünk s idegen fajokat is fölvettünk magunkba. Kunokat, besnyőket, németeket, tótokat, oláhokat és mindenféle szlávokat. Országunk fénykora akkori m JWA,- - Turris eburnea. A „Pesti Hírlap“ eredeti tárcája. —* Irta Quintus. : ama bizonyos könyvnek a cime m ikor megjelent a könyvpiacon, frissiben rezemen is átment. Láttam, hogy cifrán tlitva. Egypár beszélgetést is megnéztem azután pedig félredobtam. Meg voltam e róla, hogy ez a könyv is azok közé szerelmi nyavalygások közé tartozik, ekker most a francia minták után maró, de legtávolabbral sem magyar irócsilványositják az irodalmat és amelyeket aség okáért Mikszáth Kálmán egy jó talán csak „hatlábú birkáknak" szoktunk kor Batonyi Imre vizsgálóbíró (a mi tünk) rátette a kezét a könyvre és tűt rendezett utánna a rendőrség, akkor elolvastam. Akkor beláttam, hogy félig is igazságom. Hogy nyegle, nyálkás utánzat, azt jól gondoltam , de a másik nem. Ez a könyv már nem is hat, a tizenkét lábú birka. : igazat megvallva, a botrányos könyv kielégítette erkölcsi érzésemet, jóllehet cudarságot életemben nem olvastam, már letettem, mégis meg voltam könnyebnivel beláttam, hogy sokakkal, úgyszelídenekkel szemben mégis csak nekem ?ságom. • Rég vártam én már ezt a szép könyvet odabent valahol, ahova az ember visszavonul gondolataival, valahányszor az uralkodó áramlatokkal összetűz és nem akarja elhinni, hogy az legyen az igaz és helyes, amit sokan vagy épen mindnyájan mondanak. Azok a léha, silány firkálmányok, amelyek a tárcákban vagy az újabb és legújabb irodalmi gyűjteményekben egy-egy leányt, vagy egy-egy „nagyságos asszonyt“ külsőleg és belsőleg apró porcikákra föltrancsíroztak, váltig azt mondogatták nekem : „várj csak, nagy disznóság lesz még ebből egyszer!“ Mondtam is, írtam is, hogy a magyar szépirodalomnak sajnálatraméltó meghanyatlását képviseli ez az örökös asszonyi analízis. Mert mindig csak valami „érdekes“ nőt boncolgatni, mindig csak azt mutogatni egy egész generációnak, hogy miképen bukik el egy aszszony, az mégsem az igazság. Utóvégre vannak olyan asszonyok is szép számmal, akik sohasem buknak el; mi több, vannak olyanok is, akik az életben nagy, hősies dolgokat mivelnek. Azután vannak kidobott, elpáholt vagy leszúrt udvarlók is és sok mindenféle egyéb, hát mégis csak kell, hogy divat, nyegleség legyen és fondor számítás abban, amikor az emberek életéből csak épen ezeket szedegetik ki típusnak és mintaképnek. — Azt mondták rá, hogy én nem tudom megérteni „a modern világszellemet.“ No jó! Dehát ha az asszonyok szerelmét, vergődését, hűtlenségét és bukását a modern világfölfogás kielégítése érdekében már meg kell írni és csakis ezt kell megírni a m. t. publikum számára, akkor legyen ebben legalább igazság, íródjék meg annak az asszonynak minden szerencsétlensége. Az is, ami katasztrófáját menti s szánalmat kelt sorsa, talán végzete iránt. Mert utóvégre sem csekélység az ilyen egy nőre nézve. És már amint az ember az életet ismeri, hát tudja könyv nélkül is, hogy ezek a mi modern pénz- és érdekházasságaink s a férfiúi világnak jól ismert fölfogásai és csúnya cselekedetei, megannyi lélektani motívumok, amelyek a természetellenes helyzetekbe sodort, gyakran a sárba letiport szegény asszonyt, lényt még katasztrófáiban is kell, hogy megvédjék ezektől az „érdekes“ irodalmi szószátyárkodásoktól. Mélynek kellene lennünk, ha egy nő belső életét vizsgáljuk és magasnak, ha arról ítéletet mondunk. Mindenekfölött pedig lovagiasan igazságosaknak a női nem iránt. — Azt mondták rá, hogy a modern irodalom nem filozofál, hanem „csinál.“ No jó! De legalább akkor ne csináljon egy elvont, kozmopolita, sehol sem létező világot, üresfejű és üres szívű nagyságos asszonyokkal, akiknek semmi más dolguk sincs a világon, csak az, hogy egy-egy gyönge tehetségű írócska kedvéért gyorsan elbukjanak. Rajzolja és alakítsa inkább a magyar életet. De ne vonja ki a nyegleségeket és hitványságokat a francia irodalomból úgy, amint az istállószagú illatszert csinálják a legfinomabb tubarózsából. Mert utóvégre is bizonyos, hogy az, aki tehetségét úgy lopkodja össze idegen tehetségek érdekes és pikáns odeur-jéből, az elvégre sem író az isten kegyelméből, hanem pálya-é si városi bundák és télikabátok az Deutsch F. Karolj árakon kaphatók Férfi szabó Andrássy út 1. szám. 9803 A Pesti Hírlap jelen száma 28 oldal.