Pesti Hírlap, 1896. július (18. évfolyam, 179-209. szám)
1896-07-08 / 186. szám
_________________________ Kenek Ida „Előkészületek a főzéshez“ c. alatt pompás csendélet képet s „Vegyész“ címmel egy komolyabb igényű genre-képet küldött be. Stroll Zsófia bazsarózsái nagyon szépek, Gyöngyvirági Eugénia hangulatos tájképet, Gifing Ida gyümölcsfavirágokat, Kotsi Horváth Jolán, Gebauer Gizella, Gerhardt Alajosné, Ludmann Paula, Bruck Hermina, Gerster Mari, Klammer Mari csendéletet és virágot festettek, nagyon figyelemre méltó tehetség Stark Teréz és Fodorné Hermann Adolfin, akinek „Tetszelgő női feje“, „Sári néni“ c. tanulmánya s többi tanulmány fejei is komoly kritikára méltóak. De vajon szükséges-e a kritika ott, ahol a művészgárda nem a babérokra aspirál, hanem képeket akar eladni ? Mert a tisztelt művásárló közönség ne higgje ám, hogy a „Nemzeti Szalonéban csak táncolnak. Ez a mostani tárlat is igazolja, hogy akad ott olyan is, aki pingálni is szokott. — Mesterházy Kálmán műtoros a tanúság ra, aki nem győzi eladni a sok tetszetős festményt. Kézdi-Kovács László. SPORT. Magyar athléták diadala Prágában. A prágai nemzetközi athléta viadalokra hat első rangú versenyzőjét küldötte ki a „Magyar Athlétikai Klub.“ Hozzájuk csatlakoztak néhányan a klub többi tagjai közül i3 s az ott töltött három nap alatt míg egyrészt teljesen megnyerték a csehek rokonszenvét és barátságát, addig másrészt a versenyeken mint a nap hősei dicsőséget is szereztek a magyar névnek. Vasárnap délután voltak a viadalok a prágabudnai versenytéren, melynek hatalmas födött tribün■jeit s az összes állóhelyeket szorongásig megtöltötte Prága városának szine-java. A nézőközönség — a rendező „Sparta“ prágai egylet becslése szerint 7—8000 főből állott. Maga a pálya az előző napok szakadatlan esőzése és viharai miatt erősen megrongálódott, úgy, hogy azt teljesen rende hozni nem is lehetett a versenyek idejére. A nap a magyarok vereségével kezdődött. A 200 méteres síkfutásban a rossz indítás folytán a magyar Gerencsér Lászlóval szemben első lett egy berlini H. Doerry. Utána közvetlenül a hosszútávfutás bajnokságát veszítette el a magyar kiküldött hat méterrel egy első rangú magyar származású cseh athlétával, „Ferenc Kron“-nal szemben. Innen túl a magyarok minden versenyt, amelyben indultak, meg is nyertek. A súlydobásban első lett Réthy Pál, bajnok, míg ellenfelei, nálánál sokszorta hatalmasabb erők, lemaradtak. A cseh bajnokságot rövid távra megnyerte több kitűnő erővel szemben Szokoly Alajos, aki itt, de különösen a hármas ugrásban, ahol szintén első lett, a nézőközönség tomboló tetszését is kivívta. A főversenyben a stafétafutásban, ahol a „Magyar Athlétikai Klub“ , egy berlini és két prágai egylet küzdött egymással, szintén a magyarok lettek győztesek a berliniekkel szemben, de erős küzdelem után. A szingazdag verseny, ahol a négy egylet összesen tizenhat taggal vett részt , gyönyörű látványt nyújtott s a csehek nagy ovációkban részesítették a magyarokat. A magas ugrást újra Réthy Pál bajnok nyerte meg, a handicap középtávfutást pedig Stankovics Szilárd, aki ezen viadalban huszonegy ellenfelével küzdött meg diadalmasan. Hogy mennyire kitüntették és megszerették cseh szomszédaink a magyarokat, az csak a verseny után tűnt ki igazán. A magyar kirándulók vezetőjét, clubuk titkárját vállukra emelték a csehek és diadalmenetben vitték a pályán. A cseh nemzetiszín szalagos jelvényű magyarokat uton-utánfélén „nazdar magyari”-val üdvözölték a csehek. Az esti banketten, ahol mintegy 500 vendég szorongott, a magyarok a főhelyen ültek, a „Sparta“ egylet elnöke cseh nyelven éltette a magyarokat, mint kedves testvéreiket. A díjkiosztás alatt az ünneplés folyton tartott, s midőn Bobák Emil, a magyar athléták vezetője, cseh nyelven egy rövid pohárköszöntőt tartott, olyan tomboló lelkesedés támadt, amilyent magyarok még álmaikban sem reméltek. Vállukra kapták a magyarok szónokát, körülhordozták a teremben s százan tolongtak felé ,41«- a nagy a*" kiáltá-■#!& k^hogy megöleljék. PESTI HÍRLAP 1896. julius 8. A vacsora folyamán a csehek kérelmére derék athlétáink elénekelték a szózatot, mit az egész társaság nagy áhítattal hallgatott, s erre, valamint a cseh néphimnusz eléneklésére a lelkesedés újra kitört. A cseh athléták megígérték, hogy az októberi magyar viadalokra csapatostól eljönnek, az öregebbek pedig kijelentették, hogy augusztus hó folyamán egy nagyobb társasággal lerándulnak évezredes kiállításunk megtekintésére. A házigazdák azontúl sem fogytak ki a magyarok ünnepléséből, élvezetessé és felejthetetlenné téve athlétásoknak a még ott töltött pár órát. Hétfőn a pályaháznál is megjelentek s meleg bucsúzás közben megújították látogatásukra vonatkozólag tett ígéretüket. Kiállítási hírek. A magyar néprajzi társaság diszülése. A magyar néprajzi társaság ma délelőtt 11 órakor tartotta meg millenniumi díszgyűlését a kiállítási ünnepségek csarnokában. A diszgyűlésen jelen voltak: Kuun Géza gróf elnök, Vikár Béla, Télfy Iván, Munkácsy Bernát, Katona Lajos, Lázár Béla dr., Réthy László, Kunos Ignác dr., Balassa József dr., Tiakosz Georgios, Hermann Antal, Kurz Sámuel, Schivarz Gyula, Szalay Imre és Tóth Ferenc. A minisztérium képviseletében Szmrecsányi Miklós miniszteri osztálytanácsos jelent meg. A hölgyek között ott láttuk Kuun Géza grófnét, Turánszky Irént, Korányi Saroltát, Schwarz Gyulánét és Torma Zsófiát. A díszgyűlést 11 órakor nyitotta meg Kuun Géza gróf elnök, nagyszabású értekezéssel. Megnyitójában az elnök a millennium alkalmából visszapillantást vetve az ókor nagy népeinek történetére, kiemelte, hogy a műveltség volt ez a tényező, amely által a népek oly soká megállták helyüket az ókor népei között. Ez hosszú fejlődés eredménye volt. Az illető népszellem lényegének öntudatos megőrzése az önálló nemzeti lét egyik főbiztosítékának tűnik föl már a múltban is. E népszellem nyilvánulásait ápolni nekünk szintén fontos feladatunk. Alkalmazkodjunk folyton a külföld haladó eszméihez, de maradjunk hívek ősi hagyományaink alapjaihoz. Az ábrándszerű kozmopolitizmus a néplélek betegsége. A magyar faj kiváló tulajdonságai győztek ezer éven át, e tulajdonságokhoz ragaszkodjunk. A néprajz ismertet bennünket önmagunk legbelsőbb sajátságaival, amelyekből a nemzeti szellem alakul. Ezért nagy jelentőségű a magyar néprajzi társaság, amelyet Hermann Antal dr. 8 évvel ezelőtt alapított. A társaság most már túl van a kezdet nehézségein és az ezredik évben reménységgel nézhet a jövőbe. Végül az elnök meleg szavakban fejezte ki a társaság hódolatát védnöke, József főherceg és köszönetét a kormány részéről megjelent Szmrecsányi Miklós, valamint Szalay Imre múzeumi igazgatónak. Szmrecsányi Miklós ezután a néprajzi társaság jelentőségéről beszélt kulturális és főkép nemzetiségi szempontból és biztosította a társaságot az illetékes tényezők rokonszenvéről. Katona Lajos titkár fölolvasta a prágai Verein für Volkskunde und Linguistik meleghangú üdvözlő levelét s jelentette, hogy a prágai testvér egylet üdvözlő iratot adott ki a nap emlékére Oskar Lenz híres geográfusnak afrikai tanulmányútjából. A társaság táviratilag köszönte meg a figyelmet. Ezután Katona Lajos olvasta föl magvas értekezését „Etimológiánk eredményei és feladatai 11. címmel, mely után Kovács Gyula dr. vezetése alatt kivonult a hallgatóság a Faluba, hol annak rendezője élő szóval magyarázta meg a Falu néprajzi nevezetességeit. A társaság tagjai vidám lakomával zárták be a diszülést. Iparosok a kiállításon. Június 15-től július 1- ig, rövid két hét alatt 21 városból 1723 iparos érkezett a fővárosba a kiállítás igazgatósága által kiszolgáltatott olcsó jegyfüzetekkel. Az iparosok számára kiszolgáltattatott július 1-ig 1723 jegyfüzet, 3800 szállásjegy, 3680 ebéd. A jegyfüzetek értékéből a kiállítás igazgatósága 9082 forintot szolgáltatott be a m. kir. államvasutaknak. Ezer földmives. E hónap közepén újabban ismét ezer földmives jön Temesvárról egy csoportban, külön vonaton a fővárosba, a kiállítás látogatására. A „Délvidéki földmivelő és gazdasági egyesület tagjai ezek : 18-án, 19-én és 20-án maradnak Budapesten. Ugyanez az egyesület szeptemberben újabb és már harmadik tömeges felrándulást szervez, amikor háromezer embert hoz egyszerre a kiállításra. Bosnyák diákok a kiállításon. E hónap 11- én este 7 óra 35 perckor a keleti pályaudvaron 450 bosnyák diák érkezik Budapestre. A fővárosba érkező bosnyák diákok mind felsőbb iskolák növendékei, részben már végzettek is, tehát nagyrészt megjött emberek. A diákok Sarajevóból jönnek Hermann álal biatoristatanácsos Jezsité Si Lalfttt, aki értük utazott a bosnyák fővárosba. Három napig maradnak Budapesten s a megállapított programja szerint ez idő alatt megnézik a kiállítást, valamint a főváros nevezetességeit. Ezer debreceni iparos. A debreceni kereskedelmi és iparkamara kezdeményezésére e hónap 28-án 1000 iparos rándul föl Budapestre, a kiállítás megtekintésére. Ez lesz eddig az iparosokból álló legnagyobb csoport, mely e célból a fővárosba érkezik. Premontreiek a kiállításon. A jászói premontrei rend nagyváradi társházának tagjai a kiállítás tanulmányozása végett Kotunovics Sándor igazgató vezetése alatt Budapestre érkeztek. A premontreiek hosszabb időt fognak Budapesten tölteni. A kiállítás látogatása. Tegnap napi érvényű jegyekkel összesen 10.332 ember látogatta meg a kiállítást. Gyilkosság a Ferencvárosban. A főváros kilencedik kerületének egyik félreeső utcájában, a Mátyás utcában, vasárnap reggel gyilkosság történt. Az áldozatot csak ma találták meg, mert gyilkosa elrejtette a kamrában összehalmozott nagymennyiségű tengeri fű közé. A gyilkos is, a meggyilkolt is, még alig lépte túl a gyerekkort; 17—18 esztendős mindkettő. Jó barátok voltak, együtt jöttek föl Kecskemétről a fővárosba munkát keresni. Minden jel arra mutat, hogy az elvetemült gazember, akinek határtalan cinizmusa még a rendőrség embereit is a legnagyobb mértékben meglepte, azért ölte meg kenyeres pajtását, hogy vagyonától, két forinttól, megfoszsza, ámbár ő azt mondja, hogy véletlenül ütötte agyon barátját. A holttestet ma délben találták meg. Frisch Jánosné paplanüzletében az egyik munkás, Kozák Nándor volt az, aki a megölt fiatalembert megtalálta Munkaközben ugyanis tengeri fűre volt szüksége és bement a műhely mellett levő kamrába, ahol a tengeri fű nagy garmadákban van fölhalmozva. Amint a fű között turkált, ijedten kapta vissza kezét, mely egy hideg, sima testhez ért. Félrehányva a füvet, megdöbbenve vette észre, hogy az alatt egy oszlásnak induló emberi holttest van elrejtve. Kozák föllármázta a házat, majd a rendőrségért küldtek és alig fél óra múlva megjelentek a házban dr. Farkas és Zsarnay rendőrtanácsosok, Orvncsay kerületi kapitány, Szombatfalvy és Markovics detektívfelügyelők és ott nyomban megindították a vizsgálatot a fölötte rejtélyes gyilkossági ügyben. A műhelyben mind együtt voltak a munkások, csak épen Csibra Antal háziszolga, aki különben már két nap óta nem mutatkozott a házban, volt most is távol. A detektíveknek első dolguk az volt, hogy ezt az embert megtalálják. Nem kellett sokáig keresniök. Egy fél óra múlva már odahozták Csibra Antalt a műhelybe, amely körül addigra már az egész utca népe egybesereglett. Egy arcizma sem rándult meg az elvetemedett 18 esztendős suhancnak, mikor a rettenetes eltorzított holttestet megpillantotta. Bámulatos lelki nyugalommal kérdezte meg, hogy mit akarnak tőle. Mikor Zsarnay rendőrtanácsos azt kérdezte tőle, hogy ismeri-e a meggyilkoltat, egykedvűen, anélkül, hogy egy arcizma megrándult volna, tagadólag rázta fejét. Minden kérdés elől a legügyesebb feleletekkel kitért, úgy, hogy már lemondtak a reményről, hogy a gyilkost hozták be a detektívek. Zsarnaynak egyszerre csak feltűnik a gyerek kabátja, amely sehogy sem illett rája és hirtelen kérdéssel fordul hozzá. — Hát ezt a kabátot kitől kaptad ? E kérdés Csibrát zavarba hozta. Egy pillanatig mintha gondolkoznék és aztán rámondja: — Szabó Jánostól. — Ki az a Szabó? — kérdi Zsarnay. — Ez itt — felel a fiú, rámutatva a meggyilkoltra. Most már könnyű munkája volt a rendőrtanácsosnak. Szigorúan rászól a suhancra: — Ezt az embert te ölted meg! — Igen, kapitány úr, én, de nem akartam. Hiszen csak ötven krajcárja volt. És most már elmondott mindent. A múlt hó 7-én a meggyilkolt Szabóval együtt jött föl Kecskemétről Budapestre, hogy munkát keressenek. Szabó azonnal talált valami foglalatosságot Erzsébetfalván egy építkezésnél, ő azonban, csak. \