Pesti Hírlap, 1896. július (18. évfolyam, 179-209. szám)

1896-07-08 / 186. szám

_________________________ Kenek Ida „Előkészületek a főzéshez“ c. alatt pom­pás csendélet képet s „Vegyész“ címmel egy komo­lyabb igényű genre-képet küldött be. Stroll Zsófia bazsarózsái nagyon szépek, Gyöngyvirági Eugénia hangulatos tájképet, Gifing Ida gyümölcsfavirágokat, Kotsi Horváth Jolán, Gebauer Gizella, Gerhardt Alajosné, Ludmann Paula, Bruck Hermina, Gerster­­ Mari, Klammer Mari csendéletet és virágot festettek, nagyon figyelemre méltó tehetség Stark Teréz és Fodorné Hermann Adolfin, akinek „Tetszelgő női feje“, „Sári néni“ c. tanulmánya s többi tanulmány fejei is komoly kritikára méltóak. De vajon szükséges-e a kritika ott, ahol a művészgárda nem a babérokra aspirál, hanem képe­ket akar eladni ? Mert a tisztelt művásárló közönség ne higgje ám, hogy a „Nemzeti Szalonéban csak táncolnak. Ez a mostani tárlat is igazolja, hogy akad ott olyan is, aki pingálni is szokott. — Mesterházy Kálmán műtoros a tanúság ra, aki nem győzi eladni a sok tetszetős festményt. Kézdi-Kovács László. SPORT. Magyar athléták diadala Prágában. A prágai nemzetközi athléta viadalokra hat első rangú versenyzőjét küldötte ki a „Magyar Athlétikai Klub.“ Hozzájuk csatlakoztak néhányan a klub többi tagjai közül i3 s az ott töltött három nap alatt míg egyrészt teljesen megnyerték a csehek rokonszenvét és barátságát, addig másrészt a versenyeken mint a nap hősei dicsőséget is szereztek a magyar névnek. Vasárnap délután voltak a viadalok a prága­­budnai versenytéren, melynek hatalmas födött tribün­­■jeit s az összes állóhelyeket szorongásig megtöltötte Prága városának szine-java. A nézőközönség — a rendező „Sparta“ prágai egylet becslése szerint 7—8000 főből állott. Maga a pálya az előző napok szakadatlan esőzése és viharai miatt erősen megron­­­­gálódott, úgy, hogy azt teljesen rende hozni nem is lehetett a versenyek idejére. A nap a magyarok vereségével kezdődött. A 200 méteres síkfutásban a rossz indítás folytán a ma­gyar Gerencsér Lászlóval szemben első lett egy ber­lini H. Doerry. Utána közvetlenül a hosszú­távfu­tás bajnokságát veszítette el a magyar kiküldött hat méterrel egy első rangú magyar származású cseh athlétával, „Ferenc Kron“-nal szemben. Innen túl a magyarok minden versenyt, amelyben indultak, meg is nyertek. A súlydobásban első lett Réthy Pál, baj­nok, míg ellenfelei, nálánál sokszorta hatalmasabb erők, lemaradtak. A cseh bajnokságot rövid távra megnyerte több kitűnő erővel szemben Szokoly Ala­jos, aki itt, de különösen a hármas ugrásban, ahol szintén első lett, a nézőközönség tomboló tetszését is kivívta. A főversenyben a staféta­futásban, ahol a „Magyar Athlétikai Klub“ , egy berlini és két prá­gai egylet küzdött egymással, szintén a magyarok let­tek győztesek a berliniekkel szemben, de erős küzde­lem után. A szingazdag verseny, ahol a négy egylet összesen tizenhat taggal vett részt , gyönyörű lát­ványt nyújtott s a csehek nagy ovációkban részesítették a magyarokat. A magas ugrást újra Réthy Pál bajnok nyerte meg, a handicap közép­távfutást pedig Stanko­­vi­cs Szilárd, aki ezen viadalban huszonegy ellenfelével küzdött meg diadalmasan. Hogy mennyire kitüntették és megszerették cseh szomszédaink a magyarokat, az csak a verseny után tűnt ki igazán. A magyar kirándulók vezetőjét, clubuk titkárját vállukra emelték a csehek és diadalmenetben vitték a pályán. A cseh nemzetiszín szalagos jelvényű magyarokat uton-utánfélén „nazdar magyari”-val üdvözölték a csehek. Az esti banketten, ahol mintegy 500 vendég szorongott, a magyarok a főhelyen ültek, a „Sparta“ egylet elnöke cseh nyelven éltette a magyarokat, mint kedves testvéreiket. A díjkiosztás alatt az ünneplés folyton tartott, s midőn Bobák Emil, a magyar athléták vezetője, cseh nyelven egy rövid pohárköszön­­tőt tartott, olyan tomboló lelkesedés támadt, amilyent magyarok még álmaikban sem reméltek. Vállukra kapták a magyarok szónokát, körülhordozták a terem­ben s százan tolongtak felé ,41«- a nagy a*" kiáltá­­-■#!& k^hogy megöleljék. PESTI HÍRLAP 1896. julius 8. A vacsora folyamán a csehek kérelmére derék athlétáink elénekelték a szózatot, mit az egész tár­saság nagy áhítattal hallgatott, s erre, valamint a cseh néphimnusz eléneklésére a lelkesedés újra kitört. A cseh athléták megígérték, hogy az októberi magyar viadalokra csapatostól eljönnek, az öregebbek pedig kijelentették, hogy augusztus hó folyamán egy na­gyobb társasággal lerándulnak évezredes kiállításunk megtekintésére. A házigazdák azontúl sem fogytak ki a magya­rok ünnepléséből, élvezetessé és felejthetetlenné téve athlétásoknak a még ott töltött pár órát. Hétfőn a pályaháznál is megjelentek s meleg bucsúzás közben megújították látogatásukra vonatkozól­ag tett ígéretüket. Kiállítási hírek. A magyar néprajzi társaság diszülése. A magyar néprajzi­ társaság ma délelőtt 11 óra­kor tartotta meg millenniumi díszgyűlését a kiállítási ünnepségek csarnokában. A diszgyűlésen jelen voltak: Kuun Géza gróf elnök, Vikár Béla, Télfy Iván, Munkácsy Bernát, Ka­tona Lajos, Lázár Béla dr., Réthy László, Kunos Ignác dr., Balassa József dr., Tiak­osz Georgios, Hermann Antal, Kurz Sámuel, Schivarz Gyula, Sza­lay Imre és Tóth Ferenc. A minisztérium képvisele­tében Szmrecsányi Miklós miniszteri osztálytanácsos jelent meg. A hölgyek között ott láttuk Kuun Géza grófnét, Turánszky Irént, Korányi Saroltát, Schwarz Gyulánét és Torma Zsófiát. A díszgyűlést 11 órakor nyitotta meg Kuun Géza gróf elnök, nagyszabású értekezéssel. Megnyitó­jában az elnök a millennium alkalmából visszapil­lantást vetve az ó­kor nagy népeinek történetére, ki­emelte, hogy a műveltség volt ez a tényező, amely által a népek oly soká megállták helyüket az ó­kor népei között. Ez hosszú fejlődés eredménye volt. Az illető népszellem lényegének öntudatos megőrzése az önálló nemzeti lét egyik főbiztosítékának tűnik föl már a múltban is. E népszellem nyilvánulásait ápolni nekünk szintén fontos feladatunk. Alkalmazkodjunk folyton a külföld haladó eszméihez, de maradjunk hívek ősi hagyományaink alapjaihoz. Az ábrándszerű kozmopo­­litizmus a néplélek betegsége. A magyar faj kiváló tulajdonságai győztek ezer éven át, e tulajdonságokhoz ragaszkodjunk. A néprajz ismertet bennünket önma­gunk legbelsőbb sajátságaival, amelyekből a nemzeti szellem alakul. Ezért nagy jelentőségű a magyar nép­rajzi társaság, amelyet Hermann Antal dr. 8 évvel ezelőtt alapított. A társaság most már túl van a kez­det nehézségein és az ezredik évben reménységgel nézhet a jövőbe. Végül az elnök meleg szavakban fe­jezte ki a társaság hódolatát védnöke, József főher­ceg és köszönetét a kormány részéről megjelent Szmre­­csányi Miklós, valamint Szalay Imre múzeumi igaz­gatónak. Szmrecsányi Miklós ezután a néprajzi társa­ság jelentőségéről beszélt kulturális és főkép nemzeti­ségi szempontból és biztosította a társaságot az illeté­kes tényezők rokonszenvéről. Katona Lajos titkár fölolvasta a prágai Verein für Volkskunde und Linguistik meleghangú üdvözlő levelét s jelentette, hogy a prágai testvér­ egylet üdvözlő iratot adott ki a nap emlékére Oskar Lenz híres geog­ráfusnak afrikai tanul­mányútjából. A társaság távirati­lag köszönte meg a figyelmet. Ezután Katona Lajos olvasta föl magvas érte­kezését „Etimológiánk eredményei és feladatai 1­1. cím­mel, mely után Kovács Gyula dr. vezetése alatt ki­vonult a hallgatóság a Falu­ba, hol annak ren­dezője élő szóval magyarázta meg a Falu néprajzi nevezetességeit. A társaság tagjai vidám lakomával zárták be a diszülést. Iparosok a kiállításon. Június 15-től július 1- ig, rövid két hét alatt 21 városból 1723 iparos ér­kezett a fővárosba a kiállítás igazgatósága által kiszol­gáltatott olcsó jegyfüzetekkel. Az iparosok számára kiszolgáltattatott július 1-ig 1723 jegyfüzet, 3800 szál­lásjegy, 3680 ebéd. A jegyfüzetek értékéből a kiállítás igazgatósága 9082 forintot szolgáltatott be a m. kir. államvasutaknak. Ezer földmives. E hónap közepén újabban is­mét ezer földmives jön Temesvárról egy csoportban, külön vonaton a fővárosba, a kiállítás látogatására. A „Délvidéki földmivelő és gazdasági egyesület­ tagjai ezek : 18-án, 19-én és 20-án maradnak Budapesten. Ugyanez az egyesület szeptemberben újabb és már harmadik tömeges felrándulást szervez, amikor három­ezer embert hoz egyszerre a kiállításra. Bosnyák diákok a kiállításon. E hónap 11- én este 7 óra 35 perckor a keleti pályaudvaron 450 bosnyák diák érkezik Budapestre. A fővárosba érkező bosnyák diákok mind felsőbb iskolák növen­dékei, részben már végzettek is, tehát nagyrészt meg­jött emberek. A diákok Sarajevóból jönnek Hermann álal biatorista­tanácsos Jezsité Si Lalfttt, aki értük utazott a bosnyák fővárosba. Három napig maradnak Budapesten s a megállapított programja szerint ez idő alatt megnézik a kiállítást, valamint a főváros neve­zetességeit. Ezer debreceni iparos. A debreceni kereske­delmi és iparkamara kezdeményezésére e hónap 28-án 1000 iparos rándul föl Budapestre, a kiállítás meg­tekintésére. Ez lesz eddig az iparosokból álló legna­gyobb csoport, mely e célból a fővárosba érkezik. Premontreiek a kiállításon. A jászói pre­montrei­ rend nagyváradi társházának tagjai a kiállítás tanulmányozása végett Kotunovics Sándor igazgató vezetése alatt Budapestre érkeztek. A premontreiek hosszabb időt fognak Budapesten tölteni. A kiállítás látogatása. Tegnap napi érvé­nyű jegyekkel összesen 10.332 ember látogatta meg a kiállítást. Gyilkosság a Ferencvárosban. A főváros kilencedik kerületének egyik félreeső utcájában, a Mátyás­ utcában, vasárnap reggel gyilkos­ság történt. Az áldozatot csak ma találták meg, mert gyilkosa elrejtette a kamrában összehalmozott nagy­mennyiségű tengeri fű­ közé. A gyilkos is, a meggyil­kolt is, még alig lépte túl a gyerekkort; 17—18 esztendős mindkettő. Jó barátok voltak, együtt jöttek föl Kecskemétről a fővárosba munkát keresni. Minden jel arra mutat, hogy az elvetemült gazember, akinek határtalan cinizmusa még a rendőrség embereit is a legnagyobb mértékben meglepte, azért ölte meg ke­nyeres pajtását, hogy vagyonától, két forinttól, meg­­foszsza, ámbár ő azt mondja, hogy véletlenül ütötte agyon barátját. A holttestet ma délben találták meg. Frisch Jánosné paplanüzletében az egyik munkás, Kozák Nándor volt az, aki a megölt fiatal­embert megtalálta Munkaközben ugyanis tengeri fűre volt szüksége és bement a műhely mellett levő kamrába, ahol a ten­geri fű nagy garmadákban van fölhalmozva. Amint a fű között turkált, ijedten kapta vissza kezét, mely egy hideg, sima testhez ért. Félrehányva a füvet, megdöbbenve vette észre, hogy az alatt egy oszlásnak induló emberi holttest van elrejtve. Kozák föllármázta a házat, majd a rendőrségért küldtek és alig fél óra múlva megjelentek a házban dr. Farkas és Zsarnay rendőrtanácsosok, Orvncsay kerületi kapitány, Szom­­batfalvy és Markovics detektívfelügyelők és ott nyomban megindították a vizsgálatot a fölötte rejtélyes gyilkossági ügyben. A műhelyben mind együtt voltak a munkások, csak épen Csibra Antal háziszolga, aki különben már két nap óta nem mutatkozott a házban, volt most is távol. A detektíveknek első dolguk az volt, hogy ezt az embert megtalálják. Nem kellett sokáig keresniök. Egy fél óra múlva már odahozták Csibra Antalt a műhelybe, amely körül addigra már az egész utca népe egybesereglett. Egy arcizma sem rándult meg az elvetemedett 18 esztendős suhancnak, mikor a rettenetes eltorzított holttestet megpillantotta. Bámulatos lelki nyugalommal kérdezte meg, hogy mit akarnak tőle. Mikor Zsarnay rendőrtanácsos azt kérdezte tőle, hogy ismeri-e a meggyilkoltat, egykedvűen, anélkül, hogy egy arcizma megrándult volna, tagadólag rázta fejét. Minden kér­dés elől a legügyesebb feleletekkel kitért, úgy, hogy már lemondtak a reményről, hogy a gyilkost hozták be a detektívek. Zsarnaynak egyszerre csak feltűnik a gyerek kabátja, amely sehogy sem illett rája és hirtelen kér­déssel fordul hozzá. — Hát ezt a kabátot kitől kaptad ? E kérdés Csibrát zavarba hozta. Egy pillanatig mintha gondol­koznék és aztán rámondja: — Szabó Jánostól. — Ki az a Szabó? — kérdi Zsarnay. — Ez itt — felel a fiú, rámutatva a meg­gyilkoltra. Most már könnyű munkája volt a rendőrtaná­csosnak. Szigorúan rászól a suhancra: — Ezt az embert te ölted meg! — Igen, kapitány úr, én, de nem akartam. Hiszen csak ötven krajcárja volt. És most már el­mondott mindent. A múlt hó 7-én a meggyilkolt Szabóval együtt jött föl Kecskemétről Budapestre, hogy munkát ke­ressenek. Szabó azonnal talált valami foglalatosságot Erzsébetfalván egy építkezésnél, ő azonban, csak. \

Next