Pesti Hírlap, 1897. január (19. évfolyam, 1-31. szám)
1897-01-01 / 1. szám
2 PESTI HÍRLAP ......1....... halálozási arány. Ha az 1880 és 90 közti arányok változatlanul maradnának vagy változatlan maradna az 1840 és 90 közti szaporodási viszony, úgy már a jövő század első tizedeiben végleg a nemzetiségek fölé növekednék fajunk, mig pusztán a nyelvterjesztés, melyre azonban szintén szükség van, századok múlva is alig hozna létre hasonló eredményt. Aki erre azt mondja, hogy a fajszaporítás lehetetlen, soha sem foglalkozott sem a demográfiával, sem a földbirtok s általában a gazdasági viszonyok hatásával a fajok terjesztésére. A legegyszerűbb számítás által kimutatható, hogy csakis a huszonöt magyar, vagy túlnyomóan magyar vármegyében a nem egészen kilenc millió lakosság igen rövid idő alatt fölemelhető tizenhárom millióra, ha a földbirtok gátjait ledöntjük a nép terjeszkedése előtt. A születési arányoknak összevetése a kötött és nem kötött birtokviszonyokkal, az aritmetika bizonyosságát tárja elénk fajunk jövőjét illetőleg. És az ipar még nem is jött számításba, melynek pedig különösen Erdélyben, nagy hivatása van a népszaporítás körül. Még a kultúra atraktív ereje is jobban fog hatni, ha párosul a magyar faj hatalmas fölnövekvésével. Minderről azonban csak legújabban kezdünk gondolkozni, ám tervszerű földbirtok- és gazdasági politikánk még mindig nincs. De kell lennie. Politikusainknak, államférfiainknak meg kell ismerkedniük a demográfiával, fajunk belső erőivel s a gazdasági viszonyoknak népszaporító hatásával. Akkor azután csakhamar befejezését nyeri, a helyes alapokról kiinduló nemzeti politika kapcsán, fajunk és államunk végleges konszolidációja. És akkor előtérbe fog lépni az asszimiláció gyakorlati hatása is. Addig a fajszaporító politikáé a vezérszerep, mely fölidézi azon jelenséget, hogy a magyar fáj mint szál erdő emelkedik a nemzetiségi bokrok fölé. Ez már akkor az örökre biztosított magyar nemzet és magyar nemzeti állam leend. Berisics Gusztáv, ötletes bélyegzővel bírnak. Olyannal, amilyennél célszerűbb nincs s ami magyar találmány. Ez a különös zsáklakat most a pecsétviaszt helyettesíti. A füstöt adó, a szagot terjesztő pecsétviaszt, amely annak előtte bűzössé és fojtóvá tette a postakocsikat. Az ő munkája — a többiével együtt — olyan, amely nem igen akar véget érni. Az első, a második, a harmadik s a tizedik állomáson le lead egy csomót, de ugyanakkor ugyanannyit, vagy többet vesz át, mert az emberek folytonosan, egyre-másra, szakadatlanul írják leveleiket és küldik a csomagokat. A minduntalan újból érkező zsákokat fölbontja tartalmukat osztályozza és elhelyezi. De nemcsak a vonal mentén következő postahivatalok szerint, hanem a vonalból kiágazó újabb vonalak szerint is. A rekeszek, ahol a leveleket, a lapokat osztályozzák, ki-kiürülnek ugyan, de a mennyi lemegy, annyit föl is adnak s ez igy megy órákon át a végső állomásig, ahol a postakocsi már üres. Megesik azonban — különösen a főváros felé tartó, postakocsikon — hogy a levelek száma nagyobbra nő, mint a mennyivel a postai dolgozó méhei megbirkózni tudnak slyen esetben az elintézésből a főpostának is kijut. E helyen említhetjük föl, hogy milyen üdvös volna, ha a közönség a fővárosba küldött levelekre az utcán kívül a közigazgatási kerület számát is följegyezné. Ez esetben a mozgó posta — amely úgyszólván mindent maga dolgoz föl s amelyen a legnagyobb teher nyugszik — könnyebben végezhetné a dolgát, mert a vidéki postákon már egy csomagba foglalhatnák azokat a leveleket, amelyek egy közigazgatási kerületbe tartoznak. A postaigazgatóság szívességéből e sorok írója néhány újságíró kollegájával együtt, ma délelőtt a postakocsiban tett egy kis utat. A személyvonattal fölment Komáromig s a gyorsvonattal visszatért, hogy tanúja legyen annak a munkának, amit ez a mozgóposta végez. Ez a postakocsi a körülményekhez képest elég tágas s egyik részének a falai négyszögletű rekeszekkel vannak ellátva. A kályha kellő meleget ad és szellőztetése jó. A rengeteg halmazokat, amelyekben reggelenkint a hírlapok az oroszlánrészt képezik, egyre-másra osztják, úgy hogy mikor a vonat Kelenföldre ér, akkor már nemcsak a kelenföldi levelek és lapok vannak együtt, de azok is, amelyek a déli vasúton Pragerhofig és tovább folytatják útjukat. Ezeket már a déli vasút mozgópostája veszi át, hogy azután földolgozza s a kellő helyen leadja. A postakocsi másik részében a csomagok vannak s itt már nem fütenek, nehogy a nyers élelmicikkek megromoljanak. Ebben a szakaszban a szolgák végzik dolgaikat, pontosan, becsületesen. A csomagokat kizárólag ők kezelik s az állomásokon a cím szerint leadják. A szállítólevél a másik rekeszből a zsákban kerül le. A magyar mozgóposta nemcsak Magyarországon, de Ausztriában is végez szolgálatot. A Bécsbe menő vonatokon levő postakocsik bemennek Bécsbe, a zimonyi vonattal menő pedig Belgrádba, ami nyivánvalóvá teszi, hogy a vonal mentébe eső postahivatalokban föladott szállítmányokat is a magyar posta viszi Bécsig és hozza onnan. Elmegy még Pragerhofba is, ami szintén osztrák területen van. Direkt zárlatokat végez még Londonba és New Yorkba. Mindezekből látszik, hogy a posta útjában legfontosabb ez a mozgóposta, amely a legnehezebb feladatot végzi s amely lehetővé teszi azt, hogy leveleinket és csomagjainkat a lehető leggyorsabban megkapjuk. Olyan pompásan, olyan célszerűen és annyi leleménynyel rendeztek el itt mindent, hogy a viszonyokkal megismerkedő ámulatba esik és csak dicsérni tudja a magyar postát, amely egyébként a legelső helyen áll egész Európában, amit a postások kongresszusán itt levő külföldi postások is elismertek, kivévén a németeket, akikt ósdibb rendszer szerint dolgoznak, de tanulni senkitől sem akarnak. Azok a postatisztek, akik ezt a mozgópostát vezetik s akiket eléggé megdicsérni alig lehet, külön órapénzt kapnak. Az értékeket kezelőnek minden óráért tizenkét krajcárt, a többinek pedig tíz krajcárt fizetnek, ami naponkint két-három forintra rúghat föl. Ezért persze élelmezni kell magukat s fizetni a lakást a határállomásokon, Bécsben, Belgrádban, Prágerhofban, Brassóban stb., ahol megpihennek. A Brassóig menő postatiszt, aki rendesen négy napig van távol, körülbelül tizenegy forint mellékkeresethez jut. Ez persze igen keservesen megszerzett összeg s föltétlenül megérdemelt. Nagyobbára olyanok végzik ezt a tiszteletet érdemlő munkát, akik családosak, de akikben egy kicsit a bohém természet is megvan, mert bizony-bizony bohém vér kell ahoz, hogy az év felét Budapesttől több száz kilométernyire töltse s hogy ezer és ezer kilométert tegyen meg a vadul rohanó vonatokon. Ők a postások bohémjei, de olyan bohémek, akik a hivatalos út tartama alatt nagy munkát végeznek, perzselő hőségben és zimankós éjszakákon, mindig éberen és kifogástalanul. Hát körülbelül ilyen a posta útja. Az az út, amely lassú és cammogó a postahivataltól a vasútig, de amely rohanóvá, lázassá változik át, amint megindulnak a vonatok és nagy zajt csapva, szikrákat szórva végzik a maguk útját, amerre sínpárok húzódnak, belerohanva az éjszakába, a virradatba, a napfénybe, a ködbe, a hóviharba vagy a szerencsétlenségbe. Márai Károly: Belpolitikai hírek. Az országgyűlési szabadelvű pártnak Budapesten időző tagjai holnap délelőtt fél tíz órakor gyűlnek össze a pártkör nagy tanácskozási termében, ahol is a párt részéről Terényi Lajos üdvözölni fogja Podmaniczky Frigyes fiáró pártelnököt, kinek üdvözlő beszéde után a párt tagjai fölhajtatnak a budai miniszterelnökségi palotához. A palota nagytermében Bánffy b. miniszterelnök minisztertársaival egyetemben megjelenvén, Láng Lajos intéz hozzá a párt nevében üdvözlő beszédet. A miniszterelnök válasza után a párt tagjai a miniszterekkel együtt megjelennek a képviselőház elnökségi fogadó termében, ahol a szabadelvű párt részéről Vargics Imre fogja üdvözölni Szilágyi Dezső képviselőházi elnököt, akinek válasza után véget érnek a szabadelvű párt újévi üdvözlő tisztelgései. A hercegprímás újévi körlevele, Vaszary Kolos bíboros hercegprímás legújabb körlevelét ma küldöttek szét Esztergomból az egyházmegye papságának. A körlevél lelkes szavakkal buzdítja a papságot a vallás és a haza szeretetére. A bíboros főpap a millennáris esztendő alkonyán meghatottan tekint vissza a lefolyt fényes ünnepségekre, amelyek elfeledtették minden szomorúságunkat, s a haza öszszes gyermekeit közös örömben és vigaszságban egyesitették. Istennek köszönhetjük, hogy nemzetünket ezer éven át megvédte, oltalmazta s annyi veszély között föntartotta:" most is illik, hogy hozzáfolyamodjunk s jótéteményét, áldását a jövőre szintén leimádkozzuk. A magyar papoknak a jelen való nehéz idők közepette úgy az egyház díszét és dicsőségét, mint a hazáét sohasem szabad szem elől téveszteniük. E kettő együtt képes csupán a hajdani napok ragyogását újból földeríteni Árpád népére.. Istenért és a hazáért: ez legyen minden törekvésünk és munkásságunk között a jelszavunk. Szögyény-Marich László kitüntetése. A király Szögyény-Marich László berlini nagykövetünknek a Lipót-rend nagykeresztjét adományozta. Fejér megye új főispánjául b. Fiaik Pálon kívül Bánó Gézát is emlegetik, aki azelőtt a megye alispánja volt s jelenleg a pénzügyi bíróság bírája. A közigazgatási reform-javaslatok. A vármegyei, városi és községi közigazgatás reformjára vonatkozó ama törvényjavaslatoknakaz első, úgynevezett előadói tervezete, amelyeket az országgyűlést megnyitó trónbeszéd fölsorolt, immár elkészült a belügyminisztériumban. A miniszter még ez év tavaszán közzé fogja tétetni ezeket a tervezeteket, hogy az érdekelteknek, valamint a szakköröknek is módjukban legyen azok részleteivel foglalkozni, mielőtt a tervezetek végleges törvényjavaslatok formájába öntve, körülbelül ez évnek őszén a képviselőház elé kerülnének. A középiskolai tanterv revíziója. A középiskolai tanár-egyesület tegnap tartott igazgató-választmányi ülésén már megkezdte a középiskolai tanterv revíziójára vonatkozó tárgyalásokat. Ezen az ülésen,amelyen Beöthy Zsolt elnökölte a kérdést Balogh Péter tanár, mint előadó ismertette. Előadásában összehasonlította a külföldi középiskolák tanterveit a magyarországiakal s kimutatta, hogy a mi középiskoláink tananyaga igen sok s az a tanuló, aki mégisjelesen felel meg a követelményeknek, rendszerint fizikailag megsínyli a szorgalmat. A ógörögpótló tárgyak sem felelnek meg céljuknak. Önképzésre pedig épen nem jut idő. Kívánja továbbá a tanításnak nemzeti irányban való művelését s végül még azt fejti ki, hogy az egységes középiskolának nem híve. Az ezután fölszólalók legnagyobb része oda mutatkozott, hogy a tanterv gyökeres revíziójának még nem, érkezett el az ideje s csak egyes hiányok orvoslásáról lehet szó, mint például a tankönyvek reformja, a tantárgyak csoportosításának megváltoztatása. — Az egyesület a szóban forgó kérdésekkel még foglalkozni fog e célból összehívandó üléseken. ". „„ A borhamisítás meggátlása a földművelésügyi miniszter megkezdte a tárgyalásokat a kereskedelemügyi miniszterrel a mesterséges borok készítésének és forgalomba hozatalának tilalomazásáról szóló törvény végrehajtási rendeletének módosítására nézve s miután vele e tekintetben megállapodásra jutott, megbízta Lónyay Ferenc miniszteri titkárt a rendelet módosításának kidolgozásával. Az ekként előkészült tervezetet a földmivelésügyi miniszter az érdemleges javaslat további előkészítése végett egy szűkebb körű értekezlet elé terjesztette, amely, értekezleten a kereskedelemügyi, belügyi, pénzügyi, igazságügyi és természetesen a földmivelésügyi miniszterek képviselőin kívül néhány meghívott bortermelő és borkereskedő is részt vett. A javaslat ezen házi értekezlet tanácskozásainak eredményéhez képest átdolgoztatván további tárgyalásra külön nagy értekezlet elé fog terjesztetni, melynek határozatához képest a kormány esetleg megfontolás tárgyává teszi a mesterséges borok tilalmazásáról szóló törvény revíziójának kérdését is.