Pesti Hírlap, 1897. március (19. évfolyam, 60-90. szám)
1897-03-01 / 60. szám
2 PESTI HÍRLAP 1897. március 1. tudakozó baksisra igen sok fölösleges 15 krajcárja van. De az itt lakó félmillió ember nagy zöme bezzeg nincs ily kedvező helyzetben. Százezrek vannak, kiknek ez az összeg napi keresményükben számot tesz, akik estebédjüktől, fájuktól, gyertyájuktól esnek el, ha a bejelentő hivatalhoz kénytelenek fordulni s ez csak úgy áll velük szóba, ha 15 krajcárjukat neki adják. így lesz e hivatalból osztályintézmény, a jómódúak kényelmére, szolgálatára s a szegények keserűségére vagy kifosztására. Ideális gondolkozásu férfiak az iskolákat ingyenesekké akarják tenni. Hova marad Budapest az ilyen ideál mögött, ha egy percig tartó fölvilágosítást is csak egy ajánlott levél postaköltségén enged megszerezhetni! Belpolitikai hírek: A főispáni állások egész sorozata jött, mint tudva van, üresedésbe főleg annak folytán, hogy a mostani országgyűlésre több főispán képviselőnek választatta meg magát. A kormány és a szóban forgó állásokra kiszemelt egyéniségek közt már huzamosabb idő óta folyamatban vannak az előzetes megbeszélések, melyeknek eredményeként az új főispáni kinevezések, értesülésünk szerint, még március hó folyamán megtörténnek. A katonai titkok elárulásának büntetéséről rendelkező törvényjavaslat az illetékes minisztériumnak közreműködésével immár véglegesen meg van állapítva. A törvényjavaslat, melynek benyújtását már az országgyűlést megnyitó trónbeszéd kilátásba helyezte, úgy halljuk, március hó folyamán le fog tétetni a képviselőház asztalára. A főrendiház március hó 5-én pénteken d. e. 11 órakor ülést tart, melynek napirendjét 1. elnöki előterjesztés, 2. az igazoló bizottság jelentésének és 3. a ragadós tüdőlob kiirtásáról szóló 1893. évi II. törvénycikk módosításáról szóló törvényjavaslatnak tárgyalását fogja képezni. Község: törzsvagyon és községi adó. A belügyminiszter megváltoztatván egy község, illetőleg vármegyei közigazgatási bizottság azon határozatát, mely szerint a községgel kötött szerződés értelmében a vásárbérlők tartoznak a községet terhelő községi adókat is viselni, kijelentette, hogy a község kiadásainak fedezésére mindenekelőtt a községi törzsvagyon jövedelme veendő igénybe s csak az eként kielégítést nem találó kiadások fedezendők a községi adóból, mely azonban nem a törzsvagyonnak már Az újságírók estélye. A Royal-fogadó termeiben ma éjjel a budapesti újságírók egyesülete vendégekül látta a főváros hálózó elite közönségét. Fényes estélyt rendezett, mely a mulatságok és a művészetek krónikájában egyaránt eseményszámba megy. A nagy táncterem tükrös foyerján át, amint este fél kilenc órától kezdve átvonult a közönség, festői gyönyörű képet nyújtott. A szellem arisztokráciájának nagy és szép rokonsága van már Budapesten, amiről a mai, valójában első újságírói bál fényes tanúságot tett. A tollforgató rendezőség alig győzte bevezetni az érkezőket s a terem kilenc órára úgy megtelt, hogy a később érkezők közül az urak már külrekedtek. A jegypénztár ekkor már egyszerűen csődbe jutott, amit úgy kell értelmezni, hogy nem rendelkezhetett egyetlen jegygyel sem, pedig bőven nyomattak. De nem is lehetett méltóbb jegyet kiadni, mert már-már a szomszédos termek is megteltek. Az arcokon diadalöröm sugárzott, az újságírók premierbálja úgy sikerült, hogy a legmerészebb reményt is túlszárnyalta. A táncot megelőző hangverseny műsora minden eddigieken fölülálló s páratlan műélvezetet nyújtott. A művészet legszebb ékességei csillogtak ebben. Belly Emma kisasszony, a vígszínház kedves művésznője, kezdte a sort. Mikszáth Kálmánnak az , újságírókról szóló csevegését adta elő. A művésznő egyéniségének friss bája teljesen érvényesült e szellemes és minden mondatával mulattató csevegés előadásában, melyért percekig tartó tapssal és többszöri kihívással jutalmazták. Hívták a szerzőt is, aki azonban még ekkor nem volt jelen. A Mikszáth munkáját alkalmunk van itt a maga egészében közölni. Tisztelt hölgyeim és uraim! Panaszszal vagyok kénytelen kezdeni az újságírók ellen, hogy nem írnak igazat. Az volt a lapokban, hogy egy prológgal nyílik meg a mai műsor , ezt a prológot én írom. Nem, tisztelt hölgyeim és uraim. Verset én nem tudok írni, pedig a prológ alatt minden jó lélek verset ért. — Ha tudnék is verset írni, eltagadnám. De igazán nem tudok. Én mindössze arra vállalkoztam, hogy egy elnöki megnyitóval megkezdem a mai estét, bemutatom az egyesületünket, mint amelyik ma először lép ki a világba s mindjárt mint házigazda, megköszönöm szíves megjelenésüket és idézem alapszabályainkból az egyetlen ide vonatkozó paragrafust: »Házi estélyek idején a klub helyiségeiből hajnalig távozni nem szabad !* Igaz, hogy ez némileg a távozási szabadság kolátozása, de hát valamit csak kell korlátozni a sajtószabadság helyett. És mikor a többi nagyhatalmak a fölkelők ellen fundálnak rendszabályokat Krétánál, a hatodik nagyhatalom méltán foglalhat állást a lefekvők ellen. Az is igaz, hogy ezek nem a klub helyiségei, még kevesbbé a klub háza. Nekünk házunk ? Még ha lett Attima is a hónap elején ! De a hónap végén mi már rendesen szegények vagyunk és kölcsönökből éldegélünk. Kölcsön van a helyiség, a műsor egyes darabjai, sőt én magam még a hangot is, amelylyel most önökhöz szólok, kölcsönkértem. Hanem a jó kedvünk, az a magunké és szívesen adunk belőle. Ami azonban a bemutatásunkat illeti, az nehéz kenyér. Régóta figyelem azokat a különös érzéseket, melyeken a laikus közönség átmegy, midőn újságírók közé kerül. Valami egyebet képzelt. Csalódva ejtik le borgnettjeiket az asszonyok, a férfiak kedvetlenül rágják a bajuszukat. Magammal is megtörént, hogy mikor bemutattak egy vidéki nemesnek, gyanakodva mért végig: — Ön írta volna azt a cikket, ami tegnap jelent meg ? — Én. — Ezzel a termettel? — dörmögte és fejcsóválva állott odább. Ha még másforma hajjal vagy szemekkel képzelt volna, de hogy mért volt épen a termetem imkompatibilis a cikkel, soha se bírtam megérteni. Egyébiránt hiába csüröm-csavarom a dolgot, csak mégis úgy áll, hogy kivált így estélyeken mégis inkább szalmájára számít az ember, mint magjára s még az öreg Jókai is azt szokta beírni a Stammbuchokba arra a kérdésre, mi szeretne lenni? Császári királyi hadnagy. Valószínűleg hiába hoznám föl példának, hogy milyen jól néz ki egy elvonuló ezred, egyforma szállegénység, egyik szebb, delibb mint a másik, de ha egy varázsvesszővel, vagy valami Röntgen-sugarakkal egyszerre el lehetne tüntetni a katonatesteket és csontokat a cifra mundérral együtt, és csak a lelkek lépegetnének nesztelenül lassú dobpergés mellett, mennyi sánta, béna és nyomorék bicegne és vánszorogna. De hát a király nem a lelkeket aszszentálja. A sajtó pedig nem a testeket asszentálja. A két nagy hatalomnak ez a két különböző mértéke csinálja a konfúziót. Különben hogy már valami előnyt is fölhozzak magunk mellett, igen előkelő a származásunk. Ah, azok a régi legendák! Mikor még a falusi udvarházak ambitusán a mi elődeinkről regéltek a pipázgató előzetesen a maga egészében számításba vett s így községi célokra adóztatás tárgyául nem szolgálható jövedelmére, hanem csakis a községi lakosokra és birtokosokra vethető ki. Hozzátette a miniszter, hogy miután az adózási viszonyok közjogi természettel bírnak, azoknak alapját nem változtathatják meg az érdekeltek közt keletkezett szerződéses megállapodások. Narcrené asszony: Nem, de . . . Merveille kisasszony: Húsz frankot vagy tizet . . . 10 franknál kevesebbért nem jósolok. Narcrené asszony: Én . . . Merveille kisasszony: Húsz frankért mindent megtudhat ... Narcrené asszony (mosolyogva): Én mindent szeretnék tudni. Merveille kisasszony (furcsán végignézegeti ; a nevetés látszólag boszantja): Nos ? Narcrené asszony : Ah, tehát előbb kell valamit tennem, vagy mondanom ? Merveille kisasszony : Előbb fizetnie kell ! Narcrené asszony : Ah, bocsánat! (Pénztárcájából egy aranyat vesz el, s átadja a jósnőnek, ki annak csengését öt-hatszor kipróbálja s csak azután dugja zsebre.) Narcrené asszony (félre) : Nem látszik nagyon bizalmasnak. (Szemügyre veszi az asztalt, melyen egy lámpa, egy mágikus gyűrű és egy szita hever.) Merveille kisasszony (az arany átvétele óta feltűnően udvariasabb hangon): Most először jön hozzám ? Narcrené asszony: Igen ! Merveille kisasszony: A »Figaro«-ban ■ megjelent hirdetésemre jött ide ? Narcrené asszzony : Nem ! (félre) Különös módja a jósolásnak. (Hangosan.) Valakitől hallottam a címét. Merveille kisasszony (az asztalfiókból egy csomag kártyát vesz elő és Narcrené elé tolja): Tessék megemelni a bal kezével... úgy... keveri a kártyákat.) Most húzzon ki tizenöt kártyát s adja azokat ide. (Narcrené kiválasztja a kártyákat.) Merveille kisasszony: (Megforgatja a kártyákat és érthetetlen szavakat mormol. Azután hirtelen kérdi :) Mindent akar tudni, nemde ? — Jót úgy mint a rosszat !, (Narcrené bólint a fejével) Azt látom itt, hogy ön nagyon pazarló életmódot folytat . . . hagyjon föl azzal a jövőben . . . Óvakodjék egy kis barna embertől, aki utána jár. Narcrené asszony : ügy ! ? Merveille kisasszony: Néha nagyon meggondolatlan s ez által ellenségeket szerez. ■ Narcrené asszony: Igen, de . . . Merveille kisasszony: Tartózkodjék a játék szenvedélyétől . . . érti ? Narcrené asszony: Érteném, de . . . Merveille kisasszony : Helyes ! Ha a tanácsaimat megfogadja, a helyzete lényegesen javulni fog. Narcrené asszony: Miféle helyzetem ? Merveille kisasszony: (folytatva) Óvakodjék egy szőke féltékenységétől, ő a bizalmát akarja megnyerni önnek, hogy azután ártalmára legyen. Narcrené asszony : Ártalmamra ? Merveille kisasszony (élesen): Igen, ártalmára ! Narcrené asszony: Mit nem mond! Merveille kisasszony: Most jön a java. (Másik csomag kártyát vesz elő.) Emelje meg a bal kezével és húzzon ki tetszés szerint 17 lapot, ügy, helyes!... Megint az a kis barna úr! Óvakodjék tőle, mert ostobaságokat tehet miatta! Narcrené asszony : Képtelenség ! Merveille kisasszony (sértődve): Mindenesetre lehetséges! Itt van megint az a szőke úr is, óvakodjék tőle ! Narcrené asszony: Szép. De nem mondana a tenyerem vonalaiból is jövendőt? Nagyon sietős az utam . . . Merveille kisasszony: Szívesen, madame, szívesen . . . (csodálkozva néz a vendégre, ki egy aranyért ilyen kevés jóslással is beéri.) Narcrené asszony (odatartja a kezét) Hát kezdje, kérem. . . Merveille kisasszony: (meglepetve tekint az odanyújtott kézre és kíváncsian nézegeti Narcrené gyűrűjét.) Narcrené asszony: Nos, mit lát ? Talál, már valami rendkívülit? Merveille kisasszony: Nem . . . Azaz hogy igen! . . . Milyen kész ebben a gyűrűben ? Narcrené asszony: Ez ? ... Ez saphir. Merveille kisasszony: Ah! (Jósnői hangon.) A kezem jeleket látok . . . olyan jeleket . . Narcrené asszony: Rosszakat? Merveille kisasszony: Nem, ellenkezőleg... ha ön az utasításaimat követi, jól jár . . . Ötszerelmes valakibe ! Narcrené asszony : Nem ! Merveille kisasszony: Valaki mindenese szerelmes önbe. Narcrené asszony : Az meglehet. Merveille kisaszony: Örülésig szerelmes Narcrmié asszony : Örülésig ! No ez csinos Merveille kisasszony : Őrültség ! (szigorúan És — ha önnek tanácsolnom szabad — .