Pesti Hírlap, 1897. szeptember (19. évfolyam, 242-271. szám)
1897-09-30 / 271. szám
1897. szeptember 30. PESTI HÍRLAP__ ____________________________ A román királyi pár Budapesten. (A bucsuzás napja.) Károly román király s Erzsébet román királyné, I. Ferenc József magyar király szívesen látott vendégei, két napra terjedő itt időzésük után ma este negyed tíz órakor búcsút vettek a magyar fővárostól. A fejedelmi vendégeket a magyar közönség lelkesült éljenzése, kalaplengetése és kendőlobogtatása kísérte ki a keleti pályaudvarba, a vártól elkezdve az Albrecht-úton, a lánchídon, a fürdő utcán, az Andrássy-úton, az Erzsébetkörúton és a Kerepesi úton végig, ahol a gyalogjárókat mind a két soron gomolygó embertömegek özöne borította. Románia királya és királynéja a magyar nép tüntetően meleg ovációjának impresszióival szállt föl az udvari vonatra. Az elutazás előtt, a nap folyamán meglátogatta a román királyi pár az országos képtárt meg a park-klubhoz, s a délutáni órákban sétakocsizást tett a város nevezetesebb utcáin. Délben a román király ezrede körében reggelizett, este hat órakor pedig a királynéval együtt udvari ebéden volt a magyar királynál, amelyen az uralkodók felköszöntőket is mondtak. Említésre méltó véletlen, hogy Erzsébet román királynénak, a fejedelmi tollú Carmen Sylvának, épen ma, szeptember 29-én, a magyar királytól és a magyar fővárostól való búcsúzásának a napján volt a születése napja Ma töltötte be ő felsége életének ötvennegyedik esztendejét. A mai napról szóló tudósítások itt következnek. Látogatás az országos képtárban. A román királyné egyenes óhajára ma délelőtt az Akadémia palotájában elhelyezett országos képtárt nézték meg a királyi vendégek. E magas látogatás az órára volt bejelentve s így már 9 óra előtt nagy közönség gyülekezett a lánchíd-térre, hol dr Boda Dezső kapitány, Bockelberg és Schmidt rendőrfelügyelők gondoskodtak a rend föntartásáról. Féltizenegy órakor robogott elő Rudnay főkapitány fogata, melyet csakhamar az udvari fogatok követtek. Az első kocsiban királyunk ült, jobbján Erzsébet román királyné, aki gyöngydiszszel ellátott lila selyemruhát viselt. A király udvariasan karját nyújtotta az őszhajú költőkirálynénak, aki pápaszeme mögül jóságos tekintettel s rendkívül barátságosan köszönte meg a közönség bőséges éljeneit. A második kocsiból Károly király és Ottó főherceg szállottak ki. A mi királyunkon s a főhercegen lovassági tábornoki uniformis volt. A többi hat udvari fogaton a kiséret érkezett, többi közt Paar gróf főhadsegéd, Bengesca Zoé udvarhölgy, Mavrogheni főudvarmester, Mattes altábornagy, Manó ezredes szárnysegéd, Leclair őrnagy és Szápáry László gróf. A kapuban Wlassics kultuszminiszter üdvözölte az uralkodókat, akiket az előcsarnokba vezetett. A román királyi párnak bemutatta Kammerer Ernő kormánybiztost, dr Peregrinyi János titkárt, Beer József képrestaurátort, Petrovics Arzén kir. főmérnököt. A királyné azután Hubay Jenő zeneszerzőhöz és Benczúr Gyula festőművészhez fordult, akik egyenesen az ő felkérésére jelentek meg. Hubayt még Sinajából ismeri, Benczúrtól pedig „II-dik Rákóczi Ferenc fogsága“ című festménye van sinaiai palotájában. — Nagyon sajnálom, szólt Hubayhoz, hogy az operában nem hallottam a „Cremonai hegedüs“-t. Nagyon jó sujet, ha zeneszerző lennék, már elírtam volna ön elől. Azután a családjáról kérdezősködött s meghívta Sinaiába Hubayt meg a feleségét, akik a jövő hónap elején odautaznak. A bemutatások után az illusztris társaság a körsétára indult a kultuszminiszter, a kormánybiztos s a főkapitány vezetése mellett. A pompás díszterem láthatólag meglepte Erzsébet királynét, aki a gyönyörű freskók szemléletébe merülve, többször fölkiáltott: „Hisz ez nagyszerű !“ Innen Peregriny titkár a képtártermekbe kalauzolta a királyi vendégeket. Az 1-ső számú teremben, hol a XI-ik és a XVI-ik század közti olaszországi művek láthatók, különösen a sziénai községi számadások tábláira festett képek s az egyes mesterek közül Girolamo da Cotignola, Corregio, Raibolini, Luini, Leonardo da Vinci és Ghirlandolo művei tetszettek s élénk eszmecserét folytattak előttük. A 2-ik teremben elsősorban Rafael művei kötötték le figyelmüket, de Crivelli, Bassano, Veronese és Bellini műveit is hosszasabban szemlélték. Bellini egyik művénél különösen Caterina Cornaro ciprusi királyné toiletteje érdekelte a román királynét, aki Ferenc József királyt figyelmeztette is rá, hogy Cornaro Katalin amulettet viselt. A 3-ik teremben, hol a XV. és XVI. századbeli német és németalföldi képek láthatók, Dürer és Cranach nagybecsű műveiben gyönyörködtek, majd tovább sétálva Rembrandt műveinek szenteltek vagy tíz percnyi időt. Eközben Károly király megemlítette Kammerer kormánybiztosnak, hogy annyival is tanulságosabb e látogatás reájuk nézve, mert jövő hóban Bukarestben is megnyitják az első képtárt. A harmademeleti lépcsőkön fölhaladva a vendég királyné egyre magasztalta a németalföldi művek sokaságát és nagy becsét. Peregriny titkár vezetése mellett csakhamar fölértek a felső termekbe, hol királyunk Erzsébet királynét karjára fűzte, Károly király Wlassics miniszterrel, Ottó főherceg pedig Kammerer kormánybiztossal haladt, nyomukban a kíséret. Itt legelőször is az olasz mesterek műveit, köztük Carlo Dolce bájos madonnáját nézték hoszszasabban, majd a melléktermekben Brueghel fantasztikus művei, David Tenier jóizá genne képeit, Hellemont antwerpeni piacát és különösen Gonzales Coques családi portrait-festményét, (mely Jacques van Eyk antwerpeni polgármester famíliáját ábrázolja) méltatták figyelemre. A vendég királyné a képhez intette koronás férjét e szavakkal: „Jer, egy nagyszerű művet mutatok neked.“ Az elragadtatás kifejezése minduntalan elröppent ajkairól. Gyönyörűnek találta Tiepolonak, a 18-ik század e legnagyobb mesterének, San Fernando-ját, Hyacinthe Rigaud „Charlotte d’Orleans“c. portraitját, melyen ugyancsak a pazar toilette a feltűnő. A szomszédos sarokteremben Claude Lorrains aetherikus tájképei, Desportes gyönyörű csöndéletképe és Le Brun történelmi festményei tetszettek. A nagy középső teremben Rubens, Van Dyck, De Vos, Hamilton, Synders nagy vásznait bámulták. Van Dyck „Szentháromság“ c. festménye előtt, (mely az Urat és a megváltót felhőkön ülve ábrázolja, közöttük a földgömb, rajta a kereszt áll, felettük a szentlélek repül és lábaiknál három angyal van) a királyné így szólt Peregrinyhez: „A mester nehéz föladatát rendkívüli könnyedséggel és különös szellemességgel oldotta meg. Milyen nehéz a szentháromság művészi ábrázólása s ő mennyire érthetően tudja kifejezni, pedig ez vajmi ritkán sikerül. De félnek is tőle a mesterek, mint a tűztől.“ A félkör alaku teremben, hol a spanyol mesterek müvei láthatók, királyunk mindjárt megjegyezte, hogy a képtár spanyol müvekben különösen gazdag. Itt az illusztris társaság megállapodott s a koronás urak cerclet tartottak, e közben a barna bőrkötésű vendégkönyvbe beírták nevüket. Az első oldalra királyaink írta be erőteljes vonásokkal„Ferenc JózsefA második lapra a román király: „Carol, 29. Sept.“, a harmadik oldalra a királyné: „Elisabeta 1897“, a negyedikre Ottó főherceg e szavakkal: „Ottó főherceg“. (A főherceg álltólag ezúttal használt először magyar aláírást.) Wlassics miniszter ezután azzal a kérdéssel állt elő, nem óhajtják-e a magas vendégek a Sebastiano del Piombo-féle festményt megtekinteni ? Királyunk kijelentette, hogy ő már látta, de Károly király Kammerer kormánybiztos kíséretében lesietett a könyvtárhelyiségbe, hol a restaurált Piombo nagyon megnyerte a tetszését. Ezalatt a királyi vendégek lesétáltak a lépcsőn. A kultuszminiszter bejelentette a román királynőnek, hogy a budapesti egyetem elhatározta, hogy Carmen Sylva-t díszdoktorrá avatja föl, minek a királyné nagyon megörült. Kézcsókra nyújtotta kezét a miniszternek és e szavakkal búcsúzott a kíséretébe szegesdóti uraktól: — Ez a képtár igazán gazdag kitűnő művekben, nagyon köszönöm szives magyarázataikat. Erre királyunk karját nyújtotta nem s a künn várakozó közönség lelkes éljenzése közt kisérte a kocsihoz. Az egész kocsisor csakhamar megindult s az Arany János utcán, váci úton, Lipót-köruton, Margithidon, Krisztina-köruton, Szt. János-téren, Attila-utcán, az uj följárón s a fehérvári kapun át hajtott a várba, honnan Károly király déli 12 órakor a Károly-kaszárnyába kocsizott, hogy a tiszteletére adott katona reggelin részt vegyen. A román király ezrede asztalánál. A román király ma délben a hivatalos programmon kívül megjelent a Károlykaszárnyában, hogy ott a nevét viselő 6. gyalogezred fölött szemlét tartson. Minthogy az ezred a szabadságosokat épen hazabocsátotta, Galuska őrnagy vezénylete alatt egy zászlóaljat alakított. Jelen voltak azonkívül Wischinka ezredes ezredparancsnok, Lederer tezérőrnagy dandárparancsnok, Parmann altábornagy hadosztályparancsnok és Lobkovitz herceg hadtestparancsnok. A király megérkezése előtt a zászlóalj fölvonult a kaszárnya I. számú udvarába, hol egy századdá formálódott. Mielőtt a román király megérkezett, Lobkovitz hadtestparancsnok, Parmann hadosztályparancsnok és Lederer báró dandárnak tartottak szemlét az ezred fölött, melynek pompás magatartása a magas tisztek teljes elismerését kivívta. Az ezredparancsnok, Wischinka Adolf, jelentette Lobkovitznak, hogy minden a legnagyobb rendben van és hogy az ezred mély hódolattal készül fogadni tulajdonosát. Kürtjelek jelezték nemsokára, hogy a király fogata közeledik. A kapuban álló őrség háromszoros Gewehr heraus kiáltással, dobpergéssel és zászlólobogtatással üdvözölte a királyt, kinek társaságában megérkeztek Beck báró táborszernagy, a vezérkar főnöke, Manu ezredes és Grabovszky őrnagy román tisztek, Mathes lovag, Ghyka herceg bécsi román követ és Bals budapesti román konzul, továbbá Demetrescu katonai attasé. A román királyt az ezred katonai zenekara a román néphimnuszszal üdvözölte. Eközben a király barátságosan üdvözölte a jelenlevő tábornokokat. Galuska őrnagy megtette a jelentést, mire a király a román himnusz akkordjai mellett végighaladt az ezred előtt, katonásan viszonozva a tiszek tisztelgését. Azután a zászlóalj kettős rendekben elvonult a király előtt, aki ismételten elismerésének adott kifejezést a katonák pompás magatartása fölött. A szemle alig tartott tíz percig. A király és kísérete áthaladt a kaszárnya udvarán a Károly-körúti épületrészben levő tiszti kaszinó termeihez, ahol bemutatásra kerültek az ezred összes tisztjei, névszerínt: Wischinka Adolf ezredes, Winter Adolf, Rovensky József alezredesek, Leclair József, Galuska Gottlieb, Niksics János őrnagyok, Glavacevics József, Pittoui Béla, Schneider Frigyes, Benm Ernő, Pokorny Alajos, Oppliger Károly, Kreglianovics Ferenc, Markovics Mihály, Gichne Lajos, Rothbauer Tivadar, Pusak József századosok, Klein Gyula, Gsobaz Sándor, Nossek Ödön, Siegel Kamilló, Horváth Géza, Krasler Frigyes, Weiss Lajos, Möckesch János, Moravec Jaroslav, Krannich József, Weber Sándor, Tschinko József, Brief Oszkár, Filipovics János, Herzig Arthur, Radovchics Oszkár, Zegarac Szvetozár, Zef Humbert főhadnagyok, Velát Eduárd, Bohus Gusztáv, Vallek Győző, Siegmeth Gyula, Martinovic Ede, Lukit Rudolf, Muic Sándor és Mokter Vilmos hadnagyok, Szábel Boldizsár, hadbíró, dr Krausz ezredorvos, Mann József számvevőkapitány, Wallenstein Gábor főhadnagy és Lorenz Viktor karmester. A királynak mindenkihez volt egy barátságos szava. Az öregebb tiszteket, kiket az év előtt mutattak be neki, meg is ismerte. A bemutatás után a virágokkal, növényekkel és őfelsége szobraival és arcképeivel pompásan diszkett ebédlőterembe indult a fényes társaság. Az étterem fődíszét képezte az az arckép amelyet a román király ajándékozott az ezrednek, királyunk nagyszerű arcképe, Britek Oszkár főhadi nagy ecsetje alól. A teremben még Albrecht főherceg, Beck báró és Lobkovitz herceg arcképei és az ezred tisztikarának csoportképei voltak láthatók. Ő felsége Beck báró táborszernagy, a vezérkar főnöke és Lobkovitz herceg hadtestparancsnok közt