Pesti Hírlap, 1897. november (19. évfolyam, 303-331. szám)
1897-11-02 / 303. szám
Budapest, 1897. XIX. évf. 303. (6181.) SzáUL Kedd, november 2. M w----------- ■ - - B ni. i urni riwnruiu un ' „ „ |W M|0tt j rrn^rr~ n it i r ' ~-■ k ■■—■i.i.m.. • Előfizetési árak: Szerkesztőség: _ . „. . Budapest, v&d-körut 78. ! ! 17 f* “ ^ • e 5 ’ • Bejelenik minden nap, ünnep szétküldésére vonatkozó felet vasárnap Dián is, szólalások intézendők. Titkok. (bp.) A holnapi requiemhez kapcsolvák e sorok, tán kilógnak is a ma esti kivilágítás után. Mások az enyészetről, elmúlásról már elég sokat írtak halottak napjára. A mi tárgyunk ma hadd legyen a jövő élet, a föltámadás. Pozitív gondolkodásunk kerülni szokta e kérdést, de sejtő lényünk annál erősebben ragaszkodik hozzá. A hideg kritika nem is tárgyalja, amit illúziónak ítél, de e pontban elismeri gyöngeségét a kánon tanításai fölött. És nem rohad, nem szünetel a vágy, hogy a reális világ zárt körén innen ellessünk néhány sugarat, a transzcendentális világ végtelenéből hozzánk elhatolnak. A halál titka azonos az éld titkával, hagyományos rémület környezte mindig a sírt. Elköltözött szellemek porhüvelyét temettük abba a tétova szemünk az „ismeretlen tartomány“ felé nézett, ahonnan „nem tér meg utazó.“ Pedig a koporsónál is titokzatosb a bölcső, s csodálatosabb rejtély az a tartomány, honnét az utazó ismeretlenből érkezik ? Ha van hová távozni, kell honnan jönni is. S ha lesz jövő a végtelen létben, kellett múltjának is lenni a kezdetien kezdetnek. A megtestesülés csak oly misztérium, mint a testbe, kiválás. E két sark közé van a földi élet tengelynek állítva. De hozzáférhetetlen volt eddig a kritika számára e két élettani pólusz, miként a két földrajzi pólusz az. Az északi s déli sarok oly kizáró terület eddig a tudásnak, amilyen a fogamzás és agónia ideje az emlékezetnek. Amazokról vannak mégis pozitív bizonyságaink, hogy léteznek. Emezeket hiába kereste a pozitív iskola eddig. De kizártnak nem nézheti senki, hogy az örök transzformációk rendszerében földi életünk csak egy kis epizód, melynek történeti előzményei voltak, ahogy következései is lesznek. Talán jutalom hozta ide ezt, büntetés késztette amazt; az inkarnáció tán kényszerűség vagy puszta lehetőség műve volt. A halálról tudjuk, hogy óhajtva vagy félve tőle, biztosan elkövetkezik. Mi okból tagadnák ugyanezt a születésről is ? Hisz oly közel eső gondolat, hogy a halál átmenet az újjászületésbe s a születés maga is föltámadás. Csak isteni koncepció szabályozhatta így a napkörök, planeta-rendek és lelki individuumok útját a végtelenben, az alkotó trónusa körül. És nincs vallás, mely ily metafizikai renddel ellenkezőt tanítana születésről-halálról. A más csillagzatok, szertelen távolságban tőlünk, tubusaink és tükreink számára megközelíthetlenek. S mégse szűnünk meg hinni a föltevésben, hogy ott társaink élnek, akikkel összeköttetést kéne helyreállítanunk. E hit testvére az örök létről tanít s a kettő együtt sejteni engedi, hogy a kapcsolat a túlvilágokkal csak az inkarnálódáson kívül jöhet létre. A vallás erkölcseink szabályozását munkálja, midőn síron túli üdvösséggel vagy kárhozattal kecsegtet. Ily etikai világrendnek fizikai világrend felel meg, amiben minden etikumra az a fizikum jut, mely hozzá legméltóbb. Az egyének miriádjai így helyezkedhetnek el a világok millióin, egy-egy élettartamáig munkálva az ott megindult történetfonalakon. így érvényesülhet az örök erkölcs, kiegyeztetve az örök jóságot az örök igazsággal. S igy zendülhet meg a csillagtábor nagy összhangjában hozzánk is lehallhatóan az angyalsereg szeráldala Istent dicsérve. E föltevések leszállítják tán a földi élet abszolút becsét, de kibékülnek relatív gyötrelmeivel is. A dús, ki sokat élvezett s a koldus, kinek semmi nem jutott, a szerencse vagy balsors kerekein utazva nem láthatnak ez emberöltőnyi kis időszakban egyebet állomásnál, melyen túl jobb is, rosszabb is jöhet mindanynyiukra, de bizonyosan elérkeznek oda, ahova földi tartozásaik beváltása árán úti jegyüket megváltották. A halál a váltság, de nem a szökevények menedékkapuja, amit erőszakosan feltörhetnek, ha földi sorsuk terheit megúnták s kötelességei elől szabadulni akarnak. Az örök rend nem tűrhet maga fölött ilyen rendbontást: az öngyilkosság az életben csak az inkarnált állapotot szakíthatja meg s a törvény rendelkezik vele tovább, mely a kétségbeesettet még rosszabb bizonyosságba taszítja. Nem mi múlunk el, csak az idő telik fölöttünk s az idővel a történetszövet évül, enyészik, aminek egy bolygó körútján részei voltunk. Az élet örök, de alakzatai változnak s mi is változunk bennük az idővel. A becsomagolt egyformaság. — Kép a huszonegyedik századból. — A visszafelé jósló prófétáknak meglehetősen kényelmes a dolguk, de talán náluk is jobb dolguk van azoknak, akik elérhetetlen időkre halaszthatják a próféciájuk beteljesedését. Két-háromszáz évre, amikor senki sem vonja őket felelősségre, amiért száz esztendőkke azelőtt nem hibáztak rá az igazi jövőre, is közéjük tartozik, a nagy utópista, aki már annyiszor bebizonyította, hogy a képzeléshez nem kell sok képzelet. Soha olyan kevés fantáziával em mentek neki az álmodozásnak, mint Bellamy a híres fantázia-iparos, aki a kényelmes középosztályt, a hölgyeket és teázó uraságokat udvariasan belevezette a szocializmus sejtésébe, anélkül, hogy fáradságot okozott volna nekik. A pamlagon elterülve, jó ebéd után, az emésztés kéjes lomhaságának közepette, a tanulás kellemetlenségeit kikerülve, nemzetgazdákká, szociálpolitikusokká lettek e nagyságáék és körük, ha el-elolvasták a Bellamy könyveit. A társadalom hálás a kényelemért, s az utópia-írónak hírességgel fizetett szolgálataiért. Bellamy pedig nem szűnt meg könyveket írni. Rászabadult a papírra, és ontja a lapos álmokat és a léhán érdekes utópiákat. Ráadta magát a jósolásra, s addig abba se hagyja ezt a mesterséget, amíg elegendőnek tartják, ha a szociálpolitikai ismeretekkel csakis kacérkodunk. A nagy társadalmi küzdelem harcot, szerencsen szakítottak az utópistákkal, még azokkal is, azk nemcsak divatból álmodnak és akiknek nem jöveelmes keresetük a prófécia és vízió. A Bellamy-féle könyveket nem veszik komolyan és átengedik őket a kölcsönkönyvtáraknak. A könyvek közül a legújabb megtoldja, kibővíti, megmagyarázza a híres „Visszapillantást“. Kétségkívül divatos könyv lesz, kivált azért, mert jókora fejezetet szánt benne az asszonyoknak. Elmondja, hogy mi, milyen és hogyan lesz az asszony a 21. században és azt is, hogy más eszközök által. Természetesen szebb lesz és jobb dolga lesz mint most. Föltétlenül tetszeni fog, és neki is tetszeni fognak. Nem megy férjhez, hanem társa lesz a férfinak, akivel arra szövetkezik, hogy az emberiséget föntartsa. A szerelmi vallomás helyébe a közös megállapodás lép, a megállapodás gyümölcseit pedig az állam szakítja le. Bellamy azzal biztatja a 21. század nőit, hogy nekik nem parancsol majd a férjük mint a 19. század asszonyainak. Mert az utópia annyira vérévé vált, hogy a mai viszonyokat is azoknak nézi. Hol az a férj, aki a feleségének parancsolhat, és hol az az asszony, aki nem ura az urának? A 21. századbeli asszony egész egyforma lesz a férjével, az egyénisége szabadon fog nyilvánulni, az akarata érvényesülhet. Micsoda ellentétesség ebben a mondásban ! A női akarat érvényesülése és a férjjel való egyenlőség!! . . . Hát a 21. század anyósával mi lesz Bellamy úr ? Van-e elég bátorsága azt jósolni, hogy a nők akarata is szabadon fog érvényesülni a harmadik ezredévben ? Hanem az már igazán szép dolog lesz, hogy a férfiak és nők abban fognak vetekedni, hogy tessenek egymásnak. Mégpedig olyan formán, hogy nem cifrálkodnak és nem áldoznak a hiúságnak. Mindenki szép lesz és karcsú, a teste csupa harmónia lesz. ........ ----------Valamennyien délceg figurák leszünk, már tudniillik azok, akik megéljük a 21. századot. Nem a ruha és a kendőzés, nem a pompa és a kacérság fognak hatni, hanem az emberek a maguk mezítelen természetességével. Ugyan nem vándorolnánk ki egy kissé abba a messze évszázadba ? A szépség és egészség iskolája a tornaiskola lesz. A gimnasztika a boldogság iskolája. Az embernek másznia kell megint, mint legelső ősének, a boldogult gorillának, hogy tökéletes legyen. A gyereket nem dajka gondozza, hanem a tornázó és a rendszeres és módszeres pedagógus. Mert a racionális pedagógiának is nagy szerepe jut az embertökéletesítésben a gyűrűhinta és mászórud mellett. A csecsemő mászik és magol, ugrál és elmélkedik. A szopás nem divatos, mint ahogy különben a divat se divatos a 21. században. A nő nem öltözködik, hanem becsomagolja magát papírba. Mert a huszonegyedik század ruhái papírból lesznek. Az asszony a papírkereskedésben öltözködik, nem a szabónál. Egy-egy ruha tíz krajcárba kerül. Tehát mégis lesz pénz a harmadik évezredben, azaz hogy akkor sem lesz. Mert tudvalevő dolog, hogy a pénz inkább nincs mint van. Az igazi boldogság az, mikor megszűnik a pénz, ilyenkor nem szerencsétlenség az, ha nincs. Bellamy megtehette volna az emberiségnek azt a szívességet, hogy a pénzt kiálmodta volna a jövő világból. Nem az olcsóság az ideál, hanem az ingyen. Mikor semmi se kerül semmibe, azaz, hogy minden semmibe kerül. Amíg iít krajcárosok lesznek, mindig lesznek olyan emberek, akiknek nem lesz tíz krajcárjuk. Arra kérjük Bellamyt, hogy a 22. századot álmodja meg hatások nélkül. A Pécsi Mirlan iolon száma Ifi oldal