Pesti Hírlap, 1897. november (19. évfolyam, 303-331. szám)

1897-11-10 / 311. szám

1897. november 10. PEST­I H I REAP Várrom a Gellért-h­egyen. (A citadalla, a pantheon, a Szt Gellért-szobor és a pálmakürt kérdésének megoldása.) Napról napra csak elnézegetem, hogy a titkos zsenik miféle ideákkal ostromolják a gellérthegyi cita­della falait. E falak türelmesek s a föl-fölbukkanó eszmék lepattogzanak róluk, mint a falra hányt borsó, de attól félek, hogy maholnap a fellegvár vizesárka tele lesz az eféle zöldséggel, pedig nekünk erre az árokra még szükségünk lehet. A citadella-kérdés égetően sürgős s ezért én is előállok a magam eszme-buborékaimmal. Az eddigi tervezők leginkább a pantheont sür­gették a citadella helyébe. Ezt a pantheont, hol görög oszlopcsarnok, hol byzanti kupolás csarnok, hol góthi­­kus, hol renaissance stylben szeretnék, de akadnak olyanok is, kik a pantheont úgy képzelik, mint valami kálváriát, a közepén kápolna helyett egy millenniumi oszloppal . . . Egyesek azt hitték, hogy jó lesz oda egy csillagvizsgáló torony is s ezek kétségkívül sohase vizsgáltak csillagot. Hagyjunk föl ezekkel az ideákkal és keressünk praktikusabb megoldást. A pantheon-csarnok, akármi­féle stylben épüljön is, alulról nézve csak kicsinyes hatású lesz, ha csak milliárdokat nem akarunk bele­ölni, hogy szépségével együtt roppant arányaival is imponáljon. És még ekkor is kérdés, bele­illik-e a méregdrága pénzen fölépített csarnok abba a festői keretbe, mely a székes­főváros egyik legfőbb szépsége , amelyet elsősorban kell figyelembe vennünk ?! Ne feledjük, hogy a citadella-kérdésben a fő­feladat a főváros dunai látképének szépségét meg­őrizni, esetleg fokozni. A mostani citadella elég csinosan fest a vén Gellért-hegy ormán s épen ezért akadnak olyanok is, kik azt ajánlják, hagyjuk meg a várfalakat eredeti állapotukban. Ezek már ép érzékű emberek, akik fél­nek attól, hogy végül nagy költségen egy millennáris fogpiszkáló vagy csarnokocska kerül a tekintélyes hegyoromra s ezzel nevetségessé lesz Duna-partunk egyik főszépsége. Én elsősorban a festői hatás kedvéért ajánlom, hogy oda egy remek várromot építsünk. Román-kor­­beli ódon formákkal, szakgátott várfalakkal, ég felé meredő bástyákkal és merész hajlású árkádokkal. Még a legegyszerűbbnek tartanám, ha valamelyik igazán festői várromunkat utánoznák ott, mint pld. a Solymos-vár romjait, mely a Maros mentén csak­nem olyan sziklahegyen áll, mint a Szt­ vellérthegy. Ennél hatásosabb dolgot nem is képzelhetek a Duna partján. És amellett, hogy a leghatásosabb — a leghűbben karakterizálja az ezredéves múltak dicső emlékét. S amellett, hogy igaz hangon szólal meg,­­ a legolcsóbb is! A citadella régi falainak Dunára néző oldalait árkádok és bástyák hozzáadásával mind meghagyhatnók, csak a sváb-hegy felé néző börtön­részletet és földsáncot kellene lebontani s ennek régi kőanyaga egyúttal fölhasználtatnak a romok fölépí­tésénél. A romok fölépítése! — ugy­e milyen paradoxon, és önök közt többen nevetségesnek találják ezt: a megcsontosodott biablon-emberek. De a művészi vér nem fog kigúnyolni, mert a várrom akárhonnan nézve is festői marad s a felső- vagy alsó-Dunáról közelgő utas kiváncsi szemeit már mesz­­sziről leköti. A romokat a legműveletlenebb szem is rögtön megérti és a hangulat visszhangja kel szivé­ben ; de ha valami furcsaságot építünk oda, a szem előbb kutatja, keresi az építmény mivoltát s ez a boncolgatás a megelője a frappáns hatásnak. A fő célunk az legyen, hogy olyant építsünk a citadella helyére, ami alulról és messziről is szép, a hegyre fölérve úgyis olyan remek kilátás kárpótol, aminél szebbet csak az isten keze alkothat, emberi kéz és agy gyönge annak a megközelítéséhez. Ha már fönn vagyunk a hegyen, nézzük azt is: mire volnának jók e romok? A vízzel telt vár­árkok fölött, az ódon dobogós hídon át egy régi várudvarra jutunk, mely olyan le­het, mint Alpár pompás románkori­ udvara (a millen­niumi történelmi csarnokban.) Itt áll Szent-Gellért püspök szobra. Egy-két lovagtermen vagy csarnokon át a nagy várudvarba lépünk. Ez üveggel van födve , az egész udvar tágas pálmákért, ahol közbe-közbe, megfelelő díszes síremlékek alatt akár nemzeti nagy­jaink csontjait is megőrizhetjük. Íme : milyen egyszerű eszközökkel és aránylag kevés költséggel oldható meg a cidatella-, a pantheon-, a Szent-Gellért-szobor s a pálmakert kérdése. Ez utóbbi természetesen folytatását nyerheti a Gellért­hegy déli lejtőjén is, akár le az uj hídig s ezzel egy remek séta­utat teremtünk a romok közé épült pan­­theonig. A rom­a múltak igaz szava s a pantheon szylszerűbb keretben nem is képzelhető. A pálmakert séta­ utja mellett gondot fordít­­hatunk arra is, hogy a hegyre tervezett sikló is kö­teles legyen állomásait ódon vár-bástya formában építeni. Mert nálunk a dekoratív hatásokra épenséggel nem ügyelnek s annál borzasztóbb arcul-csapás meg nem érte a jó ízlést, mint pl az a háromemeletes bérház, amit oda engedtek építeni a Mátyás-templom remek látképe elé. No, de maradjunk a Gellért-hegynél. Itt még megmenthetjük a dekorativ­ hatást. Ismétlem, hogy az én bogaram, a rom! Pedig én is előállhatnék ám bizarr eszmékkel. Például épít­sünk oda egy igen-igen nagy aranykupolás csarnokot s ez a kupola a magyar szent korona hűséges után­zása legyen, mely igy folyton ott lebegne a székes­főváros fölött. Avagy : építsünk oda háromfejü szörnye­teg sárkányt, melynek fejei piros-fehér-zöld szín­ben ragyogó vízeséseket okádjanak a Dunába ; a fölkun­­korodott farkaik fölött pedig a föld arany glóbusa ragyogjon s efölött a nemzeti géniusz,­­ stb. stb. De e dicső eszmék megörökítését másra hagyom. Csak egyért harcolok: legyen ott rom. .­­ . Egy rom ! Kézdi-Kovács László: Megyék és vártrok. Versed oktatás és kuruzslás. Versec vá­ros közigazgatási bizottságának Pálffy főispán elnök­lete alatt ma tartott közgyűlésében nagy föltünést keltett Sebestha tanfelügyelőnek azon jelentése, melyben a versed gör­­kel, szerb felekezeti iskolák­kal foglalkozik. Ezen felekezeti iskolákat eddig közel 20000 frt évi költséggel a város tartotta fönn, de a millennium idejében tanúsított hazaellenes magatartás miatt a város megvonta a községi segélyt s egyszer s mindenkorra január 1-ig 6000 irtót szavazott meg. Sebestha tanfelügyelő most beható vizsgálatot tartott a híres szellemű iskolában s konstatálta, hogy 200 gyermek nincs is beírva, a beírottak sem járnak isko­lába, ismétlőiskola épen nincs, taneszközeik, fölszere­léseik teljesen hiányoznak, a magyar­ nyelvet alig ta­nítják s könyvük sincs, ahelyett különféle ó-szláv nyelvekkel kínozzák a tanulókat. Ő az előbbi püs­pöknél sokszor tett jelentést e botrányos állapotok felől, de orvoslást nem talált. A bizottság utasította a rendőrkapitányt, hogy az iskolába nem járó gyer­mekek szüleit bírságolja meg. Dr Fitz Sándor főorvos jelentésével kapcsolat­ban, nagy vita indult meg afölött, hogy Versecen bi­zonyos egyének kuruzslással s orvoslással foglalkoz­nak, bizonyos Velicsek, aki a NaturarzU-nak címezi magát, pláne gyógyintézetet tart fönn, rendes orvosi gyakorlatot végez s busás honoráriumokat szed. Sok följelentést tettek ellene a helybeli orvosok, hogy még áldott állapotban levő nőknél is műtőknek való be­avatkozásokat végez. A nevezett azelőtt falusi jegyző volt s orvosi tudományokat soha sem hallgatótt.­­ A bizottság utasította a főorvost, hogy Velicsek inté­zetét vizsgálja meg és tegyen jelentést, hogy esetleg a nép megtévesztésére szolgáló gyógyintézetet ható­ságilag be lehessen csukni. * Szatmár város törvényhatósága e ha­n­di­kán délután Hermán Mihály polgármester elnöklete alatt tartotta meg november havi rendes közgyűlését. A közgyűlés iránt a városi képviselők részéről szo­katlan nagy érdeklődés mutatkozott, amit igazolt az is, hogy a gyűlésen azok a képviselők is megjelen­tek, akik más alkalommal vagy épen nem, vagy csak ritkán szoktak megjelenni. A nagy érdeklődést az keltette a képviselőkben, hogy ki lesz a Szűcs Gyula volt szatmárh­egyi kapitány utóda, kinek helyét ez a közgyűlés töltötte be titkos szavazással. A jogvégzett­séghez kötött állásra három pályázó adta be kérvé­nyét : Décsi Károly rendőrségi fogalmazó, Benyovszki Pál városi számliszt s Galgóczi M, földbirtokos. A kijelölő bizottság első helyen Décsit, második helyen Benyovszkit s harmadik helyen Galgóczit jelölte az állásra, mely után kezdetét vette a titkos szavazással történő választás. A szavazatok összeszámlálása után Hermán polgármester kihirdette az eredményt, hogy a közgyűlés Décsi­ Károly rendőrfogalmazót válasz­totta meg nagy többséggel kapitánynak. Az ifanskod­lánál megüresedett helyet is választás útján töltötte be a közgyűlés. Ide Makay Elek segédlelkész válasz­tatott meg" Bodnár Alajos tanító ellenében. A uj hegyi kapitány a hivatalos eskü letevése után azonnal el­foglalja uj hivatalát. Fővárosi ügyek. A Pocs­niczky­ utcai villamos vasút meghosz­­szabbítása. A budapesti városi villamos vasút figyelemmel arra, hogy a Terézváros mögött egy egészen új vá­rosrész van alakulóban, az Erzsébet királyné­ uton és annak mentén lakók sürgető kívánságára elhatározta, hogy a városligetbe vezető Podmaniczky-utcai vonalát meghosszabbítja s az erre vonatkozó terveket be is mutatta a tanácsnak.­­ Az uj vonal a tervek szerint a Podmaniczky­­utca- és arena-út sarkán ágazik ki a már meglévő vonalból s az állatkert területére kanyarodik. Az ál­­latkert területén 8 öl széles út van tervezve, amelyen a vágányok az úttest közepén 3 méternyi vágány­sávval vannak elrendezve. Elhagyva az állatkertet egy, a m. államvasut mellett létesítendő párhuzamos után a Hungáriá­mra kanyarodik, ahol a vágányok a járdaszegély­­kövektől 3­50 m. távolságban haladnak. A Hungáriá­mról az Erzsébet királyné-utra kanyarodva a vonal egyenes irányban halad a hajtsár-utig. A m. állam­vasutak pályatestét fekszinben keresztezik, mivel az államvasut útteste ezen a vonalon rövid idő alatt valószínüleg mint oszlopokon nyugvó pálya lesz át­építve. Ha azonban az államvasutak útfekszine meg­marad, a villamos vasutat a m. államvasut fölött vasszerkezetű áteresz segélyével fogják átvezetni. A vasutat felső áramvezetékkel tervezik , vagy a kertész­ utcai központból, vagy a város belterületén kívül létesítendő új áramfejlesztő telepből fogják elek­tromos árammal táplálni. A villamos vasútnak ezen meghosszabbítása által az Erzsébet királyné-út és környéke kétségtelenül nagy arányokban fog tovább fejlődni s e vonal kiépí­tésével a társaság a fővárosnak közforgalmi szem­pontból rendkívüli szolgálatot tesz annál is inkább, mivel ezen új vonalat nem kivánja azon vonalmeg­­hosszabbitások közé számítani, amelyekre az egységes szerződés értelmében kötelezhető. A társaság a király­ utcai vonal meghosszabbí­tását is tervezi s az erre vonatkozó terveket is be fogja legközelebb a tanácsnak mutatni.­­ A pénzügyi és gazdasági bizottság ma délelőtt ülést tapott Vaszilievits János dr taná­csos elnöklése mellett. A napirendre térés előtt a te­remben megjelent Halmos János polgármestert mele­gen üdvözölte Medrey Zsigmond a bizottság nevében, a polgármesterré választatása alkalmából. Halmos pol­gármester köszönőleg válaszolt s kijelentette, hogy a bizottság munkálkodásában még ezentúl is gyakran részt fog venni. A napirendre térve, hozzájárult a bizottság ahoz, hogy az Ördögmalom vízhasználata 15.000 frtért kisajátíttassék; ezt az összeget a jövő évi költ­ségelőirányzatba veszik be, a kisajátítási alap terhére. — Az izraelita hitközség ama kérelménél, hogy a fő­város által adandó évi segélyt 20,000 írtra emeljék föl — amely kérelemhez különben a bizottság egy­hangúlag hozzájárult — Medvey Zsigmond kir. tanárr esős kérdést intézett az elnökhöz, hogy az alkotmány­utcában építendő zsinagóga ügye milyen stádiumban van, mert szerinte a vallásosság fejlesztésének és ápolásának nem egyedüli eszköze a hitoktatás, hanem megfelelő templomok építésével is törekednie kell erre a célra. Vaszilievits János elnök és Schweiger Márton kimentő válaszát az interpelláló tudomá­sul vette. Most fölszólalt Heltai Ferenc ez alkalommal, miután a mai ülés majdnem egész napirendjét ha­sonló segélyezési ügyek foglalják el, szükségesnek tartja hangsúlyozni, hogy a törvényhatóságnak foglal­koznia kell azzal a nagyjelentőségű kérdéssel, mely egyik legutóbbi közgyűlésen incidentaaliter már föl­­emlik­etett. Ez a különböző hitfelekezeti segélyek és patronaiusi költségek ügye. A város költségvetése, a rendes és rendkívüli kiadásokat együttvéve, különböző címeken körülbelül évi 500.000 írttal van terhelve a felekezetek javára vállalt kiadásokkal. Ez a kiadás, ha az ügy­ nem rendeztetik, rohamosan fog növe­kedni egyrészt a főváros terjeszkedése által, másrészt azokkal a kiadásokkal, melyek viselése alól a jelen helyzetben alig lehet kitérni. Hiszen köztudomású, hogy a hercegprímás ő eminenciája legközelebb leh­a­­to­ intézeti a városhoz több plébánia fölállítása és templom építése érdekében, tárgyalás alatt áll a külső lipótvárosi templom, a görög kath.-ok patronátusa stb. Ezek mind oly kérdések, melyek nagy terheket rónak a városra, melyek elől, ha az ügy időközben nem rendeztetik, alig lehet kitérni. Ezért szükségesnek tartja akár ez alkalomból, akár a költségvetés tárgya­lása kapcsán a közgyűlés figyelmét e nagyjelentőségű kérdés sürgős tanulmányozására fölhívni.

Next