Pesti Hírlap, 1897. december (19. évfolyam, 332-361. szám)

1897-12-01 / 332. szám

n sem volt és ma sincsen ezen a hiten, abban föltétlenül bizonyosak vagyunk. Az osztrák szla­­vofil politika útja nemcsak a németség aggo­dalmai­al volt kikövezve, hanem a magyar nem­zet aggodalmaival is. Andrássy-Hohenwarttól kezdve Bánffy-Badeniig minden megkérdezett magyar kormányférfiú végzetesnek vallotta a két államalkotó fajra s a dualizmusra egyaránt a szláv foederális irányzatot. És ezen a szinte történelmi erővel bíró fölfogáson mit sem változ­tatott — nálunk legalább nem, — az a szeren­csétlen kísérlet, hogy Badeni gr. egy összekupec­­kodott szláv többséggel iparkodott hibás bel­politikáját a dualizmussal, a németség lejára­tása mellett összhangba hozni. "És ha az ausztriai német kisebbség saját hibái iránt igazságosabb tudna lenni, mint amenn­yire gyűlöli a szláv inváziót, észrevehette volna azt is, hogy Magyarországon, — a dua­lizmus folytonosságának minden forró­ óhajtása mellettt is, — mily fölháborodást idézett­­elő a németség rendőri letiportatása s mily önkényte­lenül kitörő elégü­ltséget Badeni gr. rég várt elbuk­ása. A magyar politikai érzület minden m­ulé­­kony taktika ellenére is, nem bir hisztérikus karakterrel, tehát nem ismeri a hirtelen átcsa­­pásokat. Az 1867. évi kiegyezést Deák Ferenc s vele a magyar államférfiak fényes csoportja arra a föltevésre alapította, hogy ideát a magyar, odaát a német faj viszi az államvezető szerepet. Nem is fordult elő 1867 óta egyetlen eset sem, hogy mi a dualizmust a németektől féltettük volna, de igenis akárhány esetben ébredt nálunk nyugtalanság a cseh államjog és a trializmus gondolatának propagálásával szemközt. A németség politikai hivatásának megőr­zését és az osztrák állam német jellegét a ma­gyar politikai fölfogás ép oly természetesnek ta­lálta, mint azt, — amire a paritás mellett foly­tonosan jogot tart, — hogy saját államát a ma­gyar nemzeti egységes állam vezénygondolata szerint f­ejleszsze tovább. S ha ez Ausztriában nem bírt oly mértékben megvalósulni, mint mi reménytettük, ennek bizonyosan nem a magyar politika az oka, amelynek Ausztria belső életére ingerenciája sohasem volt s a Taaffe által meg­indított irányt csakis platói sajnálkozással és elméleti helytelenítésekkel kisérhette. Ezt a tradicionális fölfogást az osztrák né­met pártok, — árnyalataikra való tekintet nél­kül. — Lueger és Schönerer féktelen magyar­­gyűlölete és kirohanásai dacára ma is épségben találják nálunk. S most, hogy az osztrák hely­zet rendezése sorra került, bízvást el merjük mondani, hogy Magyarországon ezt a rendezést csak úgy képes mindenki fölfogni,­hog­y az az osztrák németségnek a saját történelmi hivatá­sával járó befolyást és szerepet vissza fogja adni. S mi sem élénkebb óhajtás nálunk, mint az, — amiben bárha velük újból találkoznánk, — hogy a kiegyezési provizórium, de nem csak az, hanem a kiegyezési ügyek végleges rendezése is, Ausztriában nei szláv, hanem német auspiciumok alatt jöjjön létre. Ez a megoldás az egyedüli, amit nemcsak a monarchia hatalmi állására nézve tartunk természetesnek, de arra a helyzetre nézve is egyedül termékenynek, amelyet monarchiánk a hármas szövetség keretében elfoglal és betölt. E nagy világszövetség, mely a szláv áramlat fel­­tartóztatása végett alakult, a dolgokban fekvő természetes kényszer erejénél fogva Ausztriában a németségre, Magyarországban pedig a magyar­nemzetre van támasztva, mint amelyek kezdet­­től fogva a dualizmus kettős alapját képezik. Hogy ez az alakulás megbízható és erős lehessen s egy nagy nemzetközi­­, válság esetén sújtó erő­vel léphessen akcióba, — amit sem kívánni nem kell, sem félni tőle, — ebben épen any­­nyira szükséges az, hogy az osztrák­ németség magát erőssé konszolidálhassa, mint az, hogy Magyarországon az egységes nemzeti állam szer­vezkedése akadálytalanul menjen végbe. S ha már Németország és a nagy német nemzet ér­zülete jött szóba, ennek is émoly érdeke az, hogy az osztrák németség a maga államfen­­tartó erejét kifejtse, mint az, hogy Magyaror­szág területén az apró német érdekek és partiku­­larzmusok föláldoztassanak annak a parancsoló hatalmi és békeérdeknek,­amit ezen óriási dina­­mikai alakulásban az egységes magyar nem­zeti állam ereje képvisel. A magyar fölfogás ilyennek látja és csakis ilyennek láthatja amaz egyensúlyt, amely a monarchia két államában a némi gyarság politikai szerepét közve meghatározza, azt a dualizmusban .A hármas­ szövetség struktúrájába belekapcs És nem lát egyetlen ellentétet sem, de több rokonérdeket, mely e két faj­­ együttmű­dését szinte a kénytelenség erejével ruházza föl. És mit sem kíván őszintébben, mint hogy a Bécsben folyó nagy „rendezés“ mával az osztrák németek ezt szintén teljesen fölismerjék. Ha Badeni gr. bukása azt eredményezné hogy a németség végsőig csigázott elkeseredé­séből erre a politikai tudatra bírna kivergődn­i Magyarországban és a magyar nemzetben­­örtel­mi támaszát ismerné föl épúgy, mint ahogy az osztrák németekben a dualizmus magyar hí­vei, tehát a nemzet óriási többsége, szintén fölismeri nemzetünk történelmi támasztékát ■­ még azt mernénk mondani, hogy Badeni­er akarata ellenére is jót tett a monarchia két tér-nemzetével. 2 1897. de PESTI HIRLAP Ime: a művészi technika két szélső el­lentéte. Csak ezeknek a tudása kell ahoz, hogy egy-egy vászonról megmondhassuk: a régi vagy a modern irányt követi-e? Ha már egyáltalán tudni akarjuk. Mert a műcsarnokban is a legboldogab­bak a tudatlanok. Akik csak szemlélődnek és akiknek a művész ötlete, eszméje vagy hangu­lata a fő, a technikával ugyan édes keveset tö­rődnek. Mit nekik egy kicsavart láb, egy kifi­camodott kar! Bánják is ők, ha a művész rá­mondja, hogy itt rossz a »skurz«, ott rossz a rajz, csak nevetni vagy sírni lehessen rajta. Mielőtt kritizálni szeretnék, magam is eltűnődöm: beleharapjak-e az idei termésbe vagy csak nézzem ?­­ * * * Az első teremben Tölgyessy Arthur han­gulatos tájképei s főleg egy erőteljes aquarellje mellett elhaladva Györök Leó színes, curzolai csatornarészlete és Hegedűs László még színe­sebb vásznain akad fönn tekintetünk. Hegedűs Évikéje­ igen bájos festmény volna, ha alak­jait nem a liliputi­ országból veszi. Kriesch Ala­dár arcképei finom qyan­tásuak s különösen a „vörös-ruhás“ fej és a tanulmányfej árulja el kitűnő tehetségét. Jendrassik Jenő dinnyét szü­retelő parasztleányokat, Baditz Ottó kackiás menyecskét festett „Szüret után“ címmel, de ez aligha csókot nem szüretelt. Grünwald Imre „Répaszedés“-én elrajzolt ökröket látunk. Zemp­lén­yi Tivadar „A bubi reggelizik“ címen érde­kes plein-air képet állított ki, mely sokkal fino­mabb mint rokon tárgyú kecskés vászna. Ben­czúr Gyula arcképei közt ezúttal legérdekesebb a­­ keresztelő Szt Jánosé. Pompás tanulmány­­fej ! A szomszédja egyik tanítványa, Koszta József, a neve dacára székely ember és „Zöld­ben“ című stúdiuma, meg „A hazatérők“ című genre-képe után ítélve, ma­holnap ismertebb lesz a neve, akár Papakosztáé. Ezt a rossz viccet csak az ő művészetének finomságai ellen­súlyozzák, és a szomszédos Horowitz-féle arc­kép, mely Kohner Ágoston úr tulajdona. Knopp Imre kedélyes intérieurjei után Tolnay Ákos finom arcképe iránt érdeklődünk. Kit ábrázol ez a pompás fej ? Lord Godwint. A nemes lord gratulálhat Tolnaynak. * Menjünk a második terembe. Itt az első sarokban bizarr portrait: Csá­­nyi gyógyszerészné képmása ragadja meg fi­gyelmünket. Mennyi franciás finomság és diic az egész mű fölfogásában! Nemcsak az aláírás, de a korrekt ízlés is Basch Árpád nevére vall. Mellette egész fal: László Fülöp arcképeiből. De hogy e két név között miért Steini koponya­­gyűjteménye a kapocs, az a tárlat megfejtendő rébuszai közé tartozik. Fölfedezzük Lászlót? Vagy talán már is­merik ? A főrangú körök kedvelt és mindig válogatottan finom ízlésű festője­­. És csudá­latos, hogy a modelljei is mindig gyönyörű nők vagy érdekes fejű férfiak. Különösen Kar­valy József tanuljon tőle, azt tanulja meg, hogy mit szabad kiállítani s mit nem. Térjünk visz­­sza Lászlóhoz és találgassuk, hogy Lukáts Miéi remek feje, Ratibor hercegnő büszke megje­lenése, gróf Apponyi Albertné rokonszenves egyénisége vagy Polakovits Mátyásné szellemes arca tetszik-e jobban ? Vagy talán mégis a leg­érdekesebb özv. Thurn-Taxis Teréz hercegnő feje? Művészi szemekkel nézve ez a legsike­rültebb. Változatosság kedvéért egy csomó táj­kép: a napos Edvi-Hles Aladár és a ködő báró Mednyánszky László. Amaz éles kontúro­kat lát, ez csupa vibrációt és micsoda horri­bilis ötlet! Mednyánszky a késével belevakarja „Alkony“ című vásznába az esti szellő ringató játszadozását. Lotz Károly báró Dániel Ernőnét, Sinnijei Merse Pál önönmagát arcképezte. Tőlük csal egy lépés a kelet. Innocent Ferenc igen érde­kes »Fátyoltánca«, egy szépséges bajadér, csábi oda. Mellette Tornai Gyula a keleti architectura összes káprázatait elénk tárja, különféle arab sokkal népesítve be­csillogó vásznait. Azután álljunk meg egy kissé. Ezt a bizari fejet, remekül megfigyelt orrával és húsánál csudálatos formáival ki festhette ? — Karlovszk Bertalan. És azt a Meissonier-szerű miniatűrt egy XIII-ik Lajos korabeli alakot, amint vité­­zét szemléli, ki mesterkedte? — Karlovszky Bertalan. Ennyi finomság után ne menjünk itt tovább. * Nézzük meg a harmadik teremben Szenes Fülöp kiállítását, mert ez a terem majdnem egészen: Szenes. Nehogy a szedő­t szenesének szedje, mert ő ezúttal igazán csupa szín. Első fölléptével nagy föltűnést keltett ez a fiatal mű­vész, azután visszaesett, é­s most megint ugyancsak föltápászkodott! Sok... vászna közt akad gyengébb is, de »Vesztett boldogság, a a nagybányai aratóleány, az erdélyi cigánynő. Belpolitikai hírek. Bánffy Dezső báró miniszterelnök ma reg­gel Budapestre érkezett, a nap folyamán érte­­­kezett minisztertársaival s este visszatért Bécs, hogy részt vegyen a magyar delegáció holnap plenáris ülésében,­ melyen­­s a külügyi tárca költségvetése kerül napiren­dre. A miniszterel­nök, mint értesülünk, csak hétfőn reggel fog Budapestre visszatérni. A képviselőház, mint értesülünk, pénteken délben ülést tart, melyen megállapítja legközelebbi ér­demleges ülésének idejét és napirendjét. A ház leg­­közelebbi érdemleges ülése hétfőre, délelőtti 16 órára fog kitüzetni. Az ülésnek a községi és egyéb hely­nevekről szóló törvényjavaslat lesz a tárgya. A pén­teki ülésen a földművelési bizottság is beterjeszti jelentéseit a mezei munkás-törvényjavaslatról. Mentelmi ügyek. A képviselőházhoz szüne­telése alatt nem kevesebb mint hét oly megkeresés érkezett, amelyekben bíróságok és ügyészségek a kép­viselői mentelmi jog felfüggesztését kérik. Ezek közül, négyről, a Sima, Csávolszky, Serbán és Kossuth kép­viselőkre vonatkozólag már megemlékeztünk. Tegnap­előtt és tegnap érkezett a házhoz, a budapesti bűn-

Next