Pesti Hírlap, 1897. december (19. évfolyam, 332-361. szám)

1897-12-01 / 332. szám

4 1897. december 1. PESTI HÍRLAP Össze a nyár folyamán alakult obstrukciós ren­dezőséggel. Az intéző bizottság elnöke Kossuth Ferenc; tagjai pedig: Justh Gyula, Eötvös Ká­roly, Komjáthy Béla, Györy Elek, Hentaller Lajos, Meszlény Lajos, Barabás Béla, Barta Ödön, Pichler Győző, Thaly Kálmán, Kiss Al­bert és Tóth János. A bizottság ma délután három órakor Kossuth Ferenc elnöklete mellett Kossuth la­kásán gyűlést tartott, melyen a bécsi események alakulását beszélték meg és tájékozódni igye­keztek a magyar kormány álláspontjáról. Ki­mondották, hogy a bizottság minden délután három órakor összegyűl, de csak akkor hoz a párt elé terjesztendő határozatot, ha konkrét javaslatot nyújthat. A bizottság munkálatainak íóelve annak megállapítására irányul, hogy várjon Ausztriában az ügyek vitelében nem lehet-e megtalálni ama kifogást, hogy az alkot­mányosság feltételeinek azok nem felelnek meg. Ha ezt megtalálnák, akkor kerülne sorra ama kijelentés, hogy a kiegyezésben foglalt törvények érvényüket veszítették s ekkor a párt követelné (lenne az bár a provizórium elfogadása után is) az önálló rendelkezéseket a vámterületre és bankra. Hogy voltak egyesek, akik azt hangoz­tatták, hogy a párt az erre már eddig is kínálko­zott egyik kedvező alkalmat elszalasztotta, ebből némelyek azt magyarázták ki, hogy a Kossuth­­pártban a széthúzásnak és a vezetés megoszlá­sának jelei mutatkoznak. Ez ellen természe­tesen a párt tiltakozik. Külpolitikai hírek. A német trónbeszéd­ száma nem elégséges arra, hogy külföldön működő honfitársainkat a Németország állásának megfelelő vé­delemben és abban a kellő támogatásban részesít­hesse, amelyet csakis a hatalom kifejtése tud nyúj­tani. Habár nem lehet feladattunk, hogy első tengeri hatalmakkal versenyezzünk,­­Németországnak mégis abban a helyzetben kell lenn­ie, hogy a tengeren is megtartsa tekintélyét a külföldi hatalmak előtt. Ezért a német hadiflotta erősítése és­ a béke idején a kül­földön szolgálatra szánt hajók szaporítása szükséges, sürgős és tovább nem halasztható intézkedésnek szi­lárd alapot teremtendő, a szövetséges kormányok he­lyén­valónak találják, hogy a haditengerészet erejét és az ennek elérésére szükséges vitőt megállapítsák. Evégből alkotmányos eljárás végett törvényjavaslatot fognak önök elé terjeszteni. Tengerentúli érdekeink előmozdítására szolgált a múlt ülésszakban önök elé terjesztett javaslat is, amely a kelet-ázsiai postahajó­­közlekedés javítására törekszik. Miután ezt a javas­latot ismételten megvizsgálták,, u­jból önök elé kerül határozathozatal végett. Sok évi komoly fáradozás után a szövetséges kormányoknak sikerült a katonai büntető­eljárás re­formjára nézve oly alapot találni, amely lehetőleg támaszkodva a polgári büntető­eljárásra, a fegyelem föntartására föltétlenül szükséges követelményeknek­­ megfelel. Az ily módon megszerke­szte­tt katonai bün­tető­eljárási javaslatot haladéktalanul ö­­nök elé terjesz­tik. Remélem, hogy önök, tisztelt uram­­­, az egész had­erőre nézve egyöntetű törvénykezési eljá­rás megalko­tását célzó törekvést kellő megfontolá­­ss­al támogatni f°gják­ . Az új törvénykezés nem léphet ad­dig esetbe, amíg a polgári perrendtartást, amennyiben­ már közös jogon alapszik, több tekintetben meg nem is­­áltoztatják és amennyiben még nincs szabályozva az eg­ész biro­dalomra nézve, újjá nem alakítjuk. Ezért t­örvényja­vaslatot fognak előterjeszteni az önkéntes peninditás­ról, valamint az oly törvényjavaslatokat, a­­mlyek a­­ polgári perrendtartás és a csődtörvény megvált­oza­tására vonatkoznak. Ezekkel, valamint a hozz­­ájuk tartozó melléktörvények elintézésével betetőzzük a polgári jog terén a birodalom egységét. A szervet­sé­ges kormányok bizton remélik, hogy még a jelc­ii­­ ülésszak folyamán, önökkel közösen munkálkodva, de nagy és a német nép által oly régen óhajtott célt végre elérik. Minthogy az ártatlanul elítéltek kárpótlásánk­­ törvényes szabályozása, kapcsolatban a büntetőeljárás célba vett megjavításával nem fejeződött be, most oly­­ javaslatot fogn­a tárgyalni, amely különösen a meg-­­­nyitott pörökben fölmentetteknek kárpótlására von­­­natkozik. Az általános pénzügyi helyzet kielégítő. A jövő­­évre is csak oly magasságban vettek föl a birodalmi háztartás tervébe matrikuláris járulékokat, hogy a szövetséges államokra azok által anyagi teher nem háramlik, amellett nemcsak keresztülvittük a legény­ség élelmezésének a birodalmi gyűlés által évek óta kért, de eddig a pénzügyi helyzet kedvezőtlensége miatt nem teljesíthető javítását, de fölvétetett a ren­,­des költségvetésbe a tüzérségi anyag jelentékeny át-Jankó János, gazdag humora van s színeiben kissé száraz, mint a jeles karrikaturista volt. Különösen a zsidó korcsmárosokat szereti, meg a gentry élet humorát. Milyen ötletes pl „Az élet“ cimü vásznán, melyen egy úri fogat robog a havas úton s a szegény vándorlegénynek a nagy hóba kellett kitérnie, ami láthatólag bo­­szantja is. Polgáry Géza „Szökött katona”­,jó sokkal nagyobb méretű, mint Munkácsyé, de mégis sokkal kisebb. Karvaly Mór „Az új la­kók“ címen bekvártélyozott huszárokat festett, az ő erőteljes színezésével és t­áraival. Olgyai Viktor „A ciprusfák útja“ címen igen bizarr tájképet állított ki, Kernstock Károly pedig „Vontató hajósok“ címen lelkiismeretes, nagy­szabású plein-air tanulmánynyal mutatja meg, hogy a legérdekesebb fiatal tehetségek egyike, alakítása is,, amelyet a folyó évben még a kölcsön­­teherhez kell­ett átszámítani. Minthogy a birodalmi adók előirányzatát szokott óvatossággal"állították föl, a jövőre nézv­e is bevételi többletek várhatók. Ezért mindjárt az­­államháztartási tervezetnél olyan javas­latot terjesztenek önök elé, amely gondoskodik arról, hogy a várhat­­ó fölöslegek tekintélyes rés­z­e, miként az előző évekbe­n, most is a birodalmi adósság csök­kentésére fordu­l­issék. A kereskedelmi poliitikai intéz­kedések előzetest tárgyalására és előterjesztésére a kereskedelem, iji­ar és földmivelés képviselőiből bi­zottság alakult, ,a­melynek szakértő tanácsa segítségé­vel a messze elágazó hazai termelés feltételei és terjedelme lesz megállapítandó, hogy a vá­mtarifa jövő alakulásának és a külfölddel való kereskedelmi össze­köttetésnek szilárd és a jelen követelményeinek meg­felelő irányt adhass­­unk. Nagy megelégedésemre szolgálna, ha a közös tevékenység, amelyben a nagy termelőcsoportok kiváló képviselői vesznek részt, hozzájárulna ahoz, hogy igazságos kiegyenlítést hozzon létre termelési tevé­kenységünk különbö­­rtő igényei közt és enyhítse a gazdasági ellentétek élességét. Védett területeink fejlődése általában kielégítő. A nyáron Nyugat-A­frikában marhapestis lépett föl, am­ely szükségessé tette, hogy sínhálózat létrehozá­sával megjavítsuk a k­özlekedési viszonyokat. A Togo és Dahomey közt való határ megállapítására a francia kormánynval tárgyalásokat folytattunk, amelyeknek eredményétől várható, hogy mindkét fél gazdasági érdekeinek előnyére vál­ik. A német misszi­o­­náriusok lemészárlása és a császári védnökségem a­latt álló és a szívemen fekvő misszió-intézmények elleni folytatott támadások Chiná­­ban arra késztettek, ho­g­y kelet-ázsiai hajóhadamat e bűntények színhelyéhez legközelebb fekvő Kiao-Tsan öbölbe küldjem és ott c­s­apatokat szállíttassak partra, hogy teljes elégtételt és hasonló sajnálatos esemé­nyek ismétlődése ellen biztosítékot követeljek. Politikai viszonyai­n­­k az idegen államokhoz határozottan örvendetesek . A szövetséges és barátsá­gos uralkodókkal történt­ találkozásom, valamint a fényes és szíves fogadtatá­­sok, amelyekben péterhofi és budapesti látogatáso­­­ alkalmával részesültem, erre újabb értékes bizt­­osítékot nyújtottak. Minden jel feljogosít bennünket s arra a reményre, hogy Isten segedelmével továbbra is járhatjuk Európa és a né­met haza barátságos továb­bfejlődését. * * A hadiflotta volt az első, melynek sorsát a Birodalmi gyűlés tagjainak ,S­zivére köti a trónbeszéd. Vilmos császár hatalmas én­vekkel támogatta kedvenc eszméjét, a flotta szapor­itását s remélhető, hogy ezúttal szerencsésebb lesz.­­Hosszas vajúdás után a katonai büntető eljárás törv­ényjavaslata is szőnyegre vágyakozik. Aligha lesz köszönet benne. Sok és lé­nyeges a klauzula, melylyel­­a trónbeszéd ígéri. Sza­badelvű bizonyára nem s p­olgári kollegájához is csak proforma fog­­támaszkodni.*­­ Az ártatlanul elítéltek kárpótlásának szabályozása is aligha­nem csonka munka lesz, amennyiben cs­a­kis a megújított perek fölmentettjeiről gondoskodik. A császár különös súlyt fektet a gazdaság, ellentétek orvoslására és szavai komoly intelem jellegét öltött­tik, midőn azt mondta, hogy nagy megelégedésére szolgálna, ha ebben közös tevékenységet fejtenének ki. ,fl. császár meleg meg­emlékezése péterhofi és budapesti látogatásáról vilá­got vet a »határozottan örvendetes« viszonyra, mely különösen Németországot, Au­sztria-Magyarországot és Oroszországot az európai békék föntartásának céljából öszefűzi. Az egész trónbeszéd bék­­és és szellemében, kü­lönösen nemzetközi politika tes­kintetében, teljes össz­­hangzásban van Golub­ovszki­j expozéjával. Németország keletáz­s­­iai politikája fog­lalkoztatja most különösen az angolokat, kik ála­lá­ban nem jó szemmel nézik, hogy a németek Kelet- Ázsiában olyképen viselkedne­­k, mintha az angol befolyás kituszkolását céloznák. A Kiao-Tsan kikötő s az ottani erősségek megszállá­sa nagyon fölizgatta az angolokat. Képzelhető, hogy a pekingi udvarnál mily irányban működtek, hogy a chinai kormány már a fegyveres megtorlást forgatta agyában. Erről azonban a pekingi orosz és francia képviselők lebe­szélték. Az ijedelmet az okozta, hogy Kiao-Tsan nincs nagyon messzire a fővárostól,­­Port Arthur erősség­hez pedig közel esik. — A berlini kormány, — min­den arra vall, hogy a pétervári kabinet tudtával járt el. A németek területi birtokot akarnak nyerni China testéből, hol érdekeiknek bevehetetlen bástyát építhessenek. Sok függ attól, hogy minő befolyást képesek a pekingi udvarnál szerezni.’ Pénzzel ott’so­kat el lehet érni. A dunaiaknál nemzeti, hazafias momentumok ismeretlenek. Ez tehát nem gátolná a császárt abban, hogy akkora területet engedjen át a németeknek, amennyi nekik tetszik’. — Valószínű, hogy Kiao-Tsan a németek kezeiben marad és pedig szén­állomás alapításának címén. II. Vilmos császár a német birodalmi gyűlést ma a következő trónbeszéddel nyitotta meg: Tisztelt urak! A birodalmi gyűlés kilencedik törvényhozási időszaka legutóbbi ülésszakának megnyitása alkalmá­val a szövetséges kormányok nevében üdvözlöm önöket. A javaslatok, amelyek tevékenységüket igénybe fogják venni, terjedelemre mögötte állnak ugyan a leg­utóbbi ülésszak anyagának, de részben nagy fontossá­­gúak. Hadiflottánk fejlődése nem felel meg azoknak a feladatoknak, melyeket Németország tengeri had­ereje kénytelen követelni. Nem felel meg hadi bonyo­dalmaknál annak, hogy blokád, vagy más támadás esetén hazai kikötőinket az ellenség ellen biztosítsa. Nem tudott lépést tartani tengeren túli érdekeink fej­lődésével. Míg a német kereskedelem a világ áruforgal­mában fokozott mértékben vesz részt, addig hadihajóink Vilmost ábrázolja, igen előkelően. A művész »Santa mia» című vászna pedig valóságos ka­binetdarab. Horváth Andor új neve is ügyesen mutatkozik be, Pollik Béla kosairól pedig épen­­séggel mindenki csak jót tud. Goldreich Géza »Szomorú munka« című nagyobb vásznán Firle Walter húrjait pöngeti; műve megkapó drámai erőt sugároz: egy szegény asztalos, akinek la­kása is, műhelye is ugyanaz, s az ágyban ott fekszik meghalt gyermeke, ő meg annak kopor­sóját gyalulja. Milyen kár, hogy ennek a fiatal tehetségnek nincs — magyar neve! Mellette Ipoly Sándor vászna függ, hogy a keserves földi nyomorúságból az eszményi régiókba emeljen. A tehetséges ifjú művész »Erkel Ferenc géniu­szát« festette meg. Merész vállalkozás és ismer­jük el, hogy jól sikerült. A mester karosszéké­ben ül, egyik zeneszerzeményét költi, s ezt a szellemi működést a ködös párokban lebegő szimbolikus alakokkal s az alant játszó orches­­terrel fejezi ki a művész. * A kilencedik teremben mindjárt az ajtó mellett Vastagh Géza nagy vászna bilincseli le figyelmünket. Veszekedő magyar bikák! Már a vérük csurog s a gulyások hatalmas karikások­kal püfölik őket. Milyen mozgalmas és mennyire magyaros kép! Itt is egy csomó fiatal óriás erőlködik a babérért. Nagy vásznak, kevés erőfeszítéssel. Ferenczi Józsefnek „Az elvetemült leány“ címü vászna igazolja, hogy még nagyot kell nőnie, míg eléri Ferenczy Károlyt. Kolozsváry Lajos „Maradé vizsgán“ címü vászna, Gülemot Ödön „Vízhordó kocsi“ címü festményén sok igyeke­zetet tanúsít. Endrey Sándor két női arcképén haladás látszik, Kubányi Lajos pedig valóságos . A tizedik teremben az apróbb vásznak sokasága között Túli Ödön szabadban heverő gyermek­ alakjai, báró Braunecker Szina gitározó­­ hölgye, Fábián Béla hajnali hangulata, Kriesch­l szép tájképe, Thein Miksa finom tónusú tanul­mányfeje, Stark Teréz és Tomasek Emma jó arcképei, Paur Géza színes tengeri tájképe (egy zátonyra futott gőzössel), s Molnár József bib­liai képe­i a feltűnőbb vásznak. A 11-ik teremben Kann Gyula talentu­­­­mos építészi rajzai mellett, Basch Árpád finom borítékrajzai, Tahi Antal spanyol parasztokat ábrázoló parasztjai, Koszkol Jenő aquarelljei, Stein János pastelljei és Oskó Lajos elefánt­csont miniatűrjei ötlenek szemünkbe. A 12-ik termet régi kiállításokról vissza­maradt, de még kapható vásznak töltik meg. Ezzel egyszersmind véget is ért a műcsar­­nokbeli körutazásunk. Kézdi-Kovács László.

Next