Pesti Hírlap, 1898. március (20. évfolyam, 60-90. szám)

1898-03-31 / 90. szám

_______ PESTI HÍRLAP 1898. március 31." E tekintetben mindenekelőtt utalok arra, amit 1. barátom, a kereskedelmi miniszter úr Neumann Ármin képviselő úrnak hozzám és hozzá intézett interpellációjára adott válaszában ezelőtt néhány nappal mondott. A magam részéről egyszersmind kijelentem és ezt a kijelentést a kormány nevében is teszem, hogy a biztosítási ügynek törvényhozás útján való rendezését az egész vonalon sürgős szükségnek tekintem. (Helyeslés jobbfelől) és hogy az erre vonatkozó törvényjavaslat előkészítése tekintetében a munkálatok folyamatba vannak téve. A fönforgó kérdés rendezésénél különös figyelmet kell fordítani a biztosítóintézetek megalakulására és szervezetére, különös figyelmet kell fordítani ezen intézetek működésének megfelelő ellenőrzésére. A biztosításszerzésnek módját megfelelően kell szabályozni . (Helyeslés jobbfelől.) figyelemmel kell lenni a biztosítottak érdekeinek és jogainak megfelelő biztosítására. (Helyeslés jobbfelől.) Különös gondot kell fordítani arra, hogy a biztosítások alapját képező biztosítéki tőkék az állam és az egyesek -ra, biztosítottak — érdekeinek megfelelő módon legyenek elhelyezve. (Helyeslés jobbfelől.) Ezek a kérdések, tehát, neincsak közgazdasági, de politikai és társadalmi szempontból is nagy fontossággal bírnak; egy ilyen törvényjavaslatnak megalkotása alapos megfontolást ésszéles, körültekintést igényel. Figyelemmel kell lennünk etekintetben a külföldi törvényhozásra; figyelemmel kell lennünk különösen az Ausztriában etekintetben fönnálló törvényes rendelkezésekre A megalkotandó törvény főforrásának azonban mégis Magyarország különleges viszonyait, a magyar nép műveltségi fokát és az itt fönnálló különleges viszonyokat kell tekintenem. Ezeknek figyelembevételével fogom a törvényjavaslatot előkészíteni. Hogy mikor nyújthatom be a törvényjavaslatot, arra nézve határozott időpontot ma nem szabhatok; törekvésem azonban az, — és remélem, hogy azt teljesíthetni is fogom, —, hogy mihelyt az Ausztriával kötendő gazdasági, kiegyezések tekintetében benyújtandó törvényjavaslatok letárgyaltatnak és megalkottatnak, a 1. képviselőháznak módot fogok nyújtani, hogy ezen kérdést szabályozó törvényjavaslattal azonnal foglalkozhassa. Kérem válaszom tudomásul vételét. (Élénk helyeslés jobbfelöl.) A többség a választ tudomásul veszi. Sajtó-, gyülekezési- és személyes szabadság. Bánffy Dezső. b. miniszterelnök T. ház. Kossuth Ferenc képviselő úr egy interpellációt intézett a kormányhoz, kérdvén, »mily jogalapra fekteti a kormány a sajtószabadság, a gyülekezési jog és a személyes szabadság ellen intézett támadásokat ?« A kormánynak, tehát, egyáltalában nincs tudomása arról, hogy akár a sajtószabadság, akár a gyülekezési jog, akár a személyszabadság ellen támadásokat intézett volna. (Igaz ! Ügy van jobbfelől.) Miután pedig minderről nincs tudomása, sőt ellenkezőleg az a meggyőződése, hogy ilyenről szó sem lehet, Kálmán király törvényével szólhatnék, mondván: »De’strigis, quae non sunt, nulla mentio fiat.« (Élénk tetszés jobbfelől. Zaj balfelől.) Az 1848: XVIII. t.-cikk 30. §-ának 4. pontja így szól: »Mely időpontban a lap vagy füzet szétküldetik, annak egy példánya a bejegyzett felelős személy aláírásával a helybeli hatóság elnökénél tétetik le.« Ezen rendelkezése a 48-diki törvénynek leghatározottabban megmondja, hogy a helybeli hatóságnál a "szétküldés pillanatában kell a termékeit bemutatni. Az a rendelkezés, amelyről szó van, újat, ezzel ellenkezőt nem tartalmaz, csak szabáyozza erre vonatkozólag az eljárást. (Zaj a bal- és szélsőbaloldalon. Halljuk !) Visontai Soma: Mi van a levéltitok megsértésével ? (Zaj. Elnök csenget.) Bánffy Dezső b. miniszterelnök: Szabályozza, t. ház, különös figyelemmel az 1867. julius 17-ikén 481. szám alatt az országgyűlésnek mindkét házától nyert fölhatalmazás alapján kiadott rendeletre, amely azt mondja, hogy »a sajtótermékekből egy példány azon időpontban, midőn a nyomdából kikerül és szétküldetik vagy áruba bocsáttatik, az 1848. XVIII. t. c. 30. §-ának 5. pontjában foglalt büntetés terhe alatt a helybeli hatóság elnöke helyett, változván 1848-tól 1867-ig a viszonyok — az illető kerületi köz rádióhoz ■küldendő. Ez tehát az országgyűlés mindkét háza hozzájárulásával ottan történt bejelentés után ,kiadott rendelkezésen alapszik. És az, hogy most az eljárás tekintetében szigorú, pontos, az időbeosztást is szem előtt tartó rendelkezés adatott ki, egyáltalán nem változtatta meg az 1848-i sajtótörvénynek sem betűjét,sem szellemét. (ügy van ! Ügyvan ! jobbfelől.) Mert a törvény alapján egészen határozottan áll, hogy a sajtóügyi közvádlónak joga van arra, hogy a neki járó kötelespéldány neki a terjesztés megkezdésével , egyidejűleg, egyszerre, rendelkezésére álljon. Ha a sajtótermékek kezelésének, előállításainak módozataiban, ha a számban és a helyekben 1848. óta nagy változások álltak elő, ebből egyáltalán nem következik, hogy a kormány összetett kézzel nézze, hogy izgató iratok meg nem engedhető lazításokat terjeszthessenek, (Zajos -helyeslés jobbfelől, Zaj balfelől.) anélkül, hogy a sajtótörvény rendelkezései gyors és erélyes eljárással , a kellő szigorral ne alkalmaztassanak. (Élénk helyeslés jobbfelől. Zaj balfelől.) Mert úgy, ahogy méltóztatnak kivárni, hogy a kérdés kezeltessék, és ahogy állítják, hogy az eljárás helyes volna, lehetetlen volna a törvény intézkedésének eleget tenni, s a sürgős záralávétel nem volna foganatosítható csak akkor, mikor már a bűnös merénylet, az izgatás el van követve, annak hátrányos hatása elő van idézve. Nem tervelte a 48-i törvény sem ezt úgy, hogy csak akkor lehessen valamit utolérni, mikor már orvoslást keresni nem lehet. Gondoskodott a törvény arról, hogy kellő időben történjék a zár alá helyezés is, esetleg bírói közbejövetellel. Nos hát, mindazon intézkedések, melyek most tétetek, semi egyébből nem állanak, mint ezen, a törvényben lefektetett elvek szerinti eljárásnak precíz, határozott és gyors biztosításából. Ezér azon nézetben vagyunk, hogy a törvénynek sem szelleme, sem betűje egyáltalán nem lett megsértve, s.igy nem ismerem el, hogy ez, a sajtószabadság ellen intézett támadásnak tekintessék, s hogy a képviselő úrnak e tekintetben a kormány ellen emelt vádja alappal birna. (Élénk helyeslés jobbfelől.) Közvádlónak tehát a 48-ik évi sajtótörvény szerint föltétlen joga van ahoz, hogy a kötelespéldány a terjesztés megkezdésekor rendelkezésre álljon. Tény, hogy ezen joga addig nagyon hiányosan érvényesült. A sajtóügyi közvádlók székhelyén kívül megjelenő nyomtatványok posta útján, a helybeliek pedig kárpótlás útján jutottak a közvádló kezéhez, aki esetleges bűnös tartalmukról rendesen csak akkor értesült, midőn a sajtótörvény 22. szakaszában szabályozót sürgős záralávétel többé kelőképen foganatozikható nem volt. Ez az állapot nem felelt meg ma a törvényszavainak,sem szellemének, legkevésbbé pedig az igazságszolgáltatás és az állam érdekeinek, különösen mozgalmas időkben. E helyzeten tehát az állam belső békéje érdekében okvetlen javítani kellett. Ez érdekben történtek intézkedések és mint már mondottam, ezekben támadás a sajtószabadság ellen nincs. Kifogás tárgyát képezte a vitatkozások rendjén az igazságügyminiszter úrnak azon rendelkezése is, melyet ez év március 6-án 858. szám alatt adott ki és , amely a postára küldött csomagok, áruminták és keresztkötés alatt küldött" hasonló küldeményekkel szemben való eljárást szabályozza. (Zaj és fölkiáltások a szélsőbaloldalon : Cabinet noir ! Halljuk ! Halljuk ! jobbfelől.). Ez sem nem cabinet noir, sem nem újabb kijátszásai sajtótörvénynek. Mert mi van itt mondva ? Az, hogy a • már elrendelt ,és részben ,foganatosított lefoglalást rosszhiszeműen kijátszani ne lehessen. . . Visontai Soma: Az nincs a rendeletben! (Zaj. Halljuk! Halljuk! jobbfelől.) Bánffy Dezső b. miniszterelnök: Ha a képviselő úr nem értette meg, sajnálom, így érti a kormány, így méltóztassék értelmezni. Az van mondva : ha már bírói lefoglalás, zár alá vétel " elrendeltetett azon nyomtatványokkal szemben, miféle eljárás követtessék. Ez semmi egyéb, mint védekezés az ellen, hogy rosszhiszemű kijátszás ne történjék, és biztosítása annak, hogy a törvény kellő módon és értelemben végrehajtassék. (Élénk , helyeslés jobbfelől. Zaj balfelől. Halljuk! Halljuk! a jobboldalon.) Egyáltalában nincs jogalapja annak, amit méltóztatnak mondani. Ugyanis a vizsgálóbírónak az a joga, hogy a nyomtatványokat zár alá véteti, az 1848 : XVIII. t.-c. 22. §-ában világosan ki van mondva. A zár alá vételnek természetes következménye, hogy az illető nyomtatvány tovább nem terjeszthető, mig a vád alól a bepanaszolt föl nem oldatott. Ha már most valamely nyomtatvány oly példányai, melyek fizikailag nincsenek a vizsgálóbíró őrizete alatt, a táirós intézkedés kijátszásával árumintákba, árjegyzékekbe és más hírlapokba rejtve vagy csomagolva hozatnak forgalomba, ez olyan csempészet, amelyet megakadályozni a közhatóságoknak igenis kötelessége és feladata. Hogy ezt a törvényhozás is így fogta föl, bizonyítja az, hogy ugyan még nem egy életbeléptetett, de meghozott törvény is igy értelmezi, mert a törvényhozás az 1896: XXXIII. t.-c. 567. §-ában azt mondja, hogy «a lefoglalás kiterjed a nyom látványnak mind forgalomba hozott, mind postának vagy szállítóintézetnek átadott, mind végre a szerkesztőnél, a kiadónál, a nyomdásznál varjy, más egyénnél készletben levő példányaira.» Már most, te hát, ha a lefoglalás, zár alátétel bírói után kimondatott, akkor joga van, sőt kötelessége a kormánynak gondoskodni arról, hogy kijátszás mellőzésével, (Helyeslés a jobboldalon.) hamis címek alatt, hamis címzések alatt még a postán küldött példányok is lefoglaltassanak, aminthogy lefoglalhatók azok akárhol, mert a kijátszást megengedni a kormánynak nem áll jogában, sőt bűnt követne el, ha azt tenné. És mert tapasztalta a kormány, hogy a kiadott rendelkezésnek csak részben van eredménye, mert a kijátszásnak különböző módozatait találták ki különösen a postai szállításra nézve, erre vonatkozólag látta szükségesnek az igazságügyminiszter úr rendelkezést kiadni, anélkül, hogy azzal a sajtószabadságot korlátolta volna, anélkül, hogy azt támadta volna. (Igaz ! Úgy van a jobboldalon, Zaj balfelől.) A személyes szabadság, a szólásszabadság, a gyülekezési jog korlátozására vonatkozólag semmi egyéb nem történt, mint gondoskodás a kellő rendről, vagyoni és személyi biztonságról. Ez év tavaszán és a tél folyamán jelentkezett nyugtalanság kötelességévé tette a kormánynak erélyes intézkedéssel gondoskodni arról, hogy vissza ne éljenek félremagyarázásával bizonyos jogoknak, amelyeket méltóztatnak azután barkokit a személyes szabadság, gyülekezési jog és szólásszabadság címei alá, (Zaj a szélsőbaloldalon, úgy van! Úgy van! jobbfelől,) melyek azonban az alá joggal nem vonhatók. Nem célja, nem érdeke, nem is joga a kormánynak mindezen jogokat megtámadni, de kötelessége az ezen cím alatt gyakorolt visszaéléseket korlátozni, megtorolni. (Helyeslés a jobboldalon.) Különösen az agrárszocialisztikus mozgalmakra való tekintettel intézkedni igen szükséges és fontos voltamért elsősorban itt tapasztaltatok, hogy megengedhetetlen célokra gyűjtéseket eszközöltek. A gyülekezési jogra vonatkozólag intézkedett a belügyminiszter oly irányban, hogy a népgyűlés csak akkor tartható, ha az illetékes első fokú hatóságnak legalább 24 órával előbb bejelentetett és az erre vonatkozó határozatban a hatóság azt tudomásul vette, illetőleg engedélyezte. E tekintetben is föltétlenül megvolt a belügyminiszternek intézkedési joga az 1879: XL. t.-c. 1. §-a alapján. Különben, t. hát, azt gondolom, hogy hasonló elbírálás alá esik a belügyminiszter úrnak azon rendelkezése is, amelylvel megállapította, hogy egyletek, melyek alakulni akarnak, melyek azonban még alapszabályaikat, be nem mutatván, meg nem alakulhattak, (Nagy zaj a bal- és szélsőbaloldalon. Halljuk *! Halljuk! a jobboldalon.) működésüket meg ne kezdhessék addig, míg az alapszabályok tekintetében az illetékes miniszter nem rendelkezett. Egy ilyen renndelkezése van a belügyminiszter úrnak, amely megállapítja azt, hogy hasonlóképen ilyen egyletek a® alapszabályok jóváhagyása előtt ne működhessenek, és ha működnek, hasonlókép kimondatott, hogy kihágást követnek el, és ez irányban megint a belügyminiszter úr rendelkezvén, jogtiprást nem követett el, nem korlátozott semmi biztosított jogot, mert az 1879 : XL. t.-c. 1. §-a értelmében ilyen irányban 1s rendelkezni joga volt. (Élénk helyeslés a jobboldalon. Nagy zaj balfelől. Halljuk ! Halljuk ! a jobboldalon.) . Justh Gyula: Éljen a szabadelvű párt! (Nagy zaj.) Bánffy Dezső b. miniszterelnök: Azt gondolom, hogy a szabadelvű párt kifolyásaképen működő kormánynak igenis nemcsak joga, de kötelessége is volt ezekben intézkedni, mert a szabadelvűség, a szabadság nem abban van, hogy korlátlanul lehessen tenni mindenkinek mindent (Igaz! ügy van! a jobboldalon.) az állam és a társadalom érdeke ellen. (Nagy zaj a szélsőbaloldalon. Halljuk ! Halljuk! jobbfelől.) A szabadelvűség nem foglalja magában a szabadosságot arra, hogy az állam lételét veszélyeztessék. (Úgy van 1 ügy van jobbfelől.) Justh Gyula: De a közszabadságot megnyirbálni szabad! (Nagy zaj a szélsőbaloldalon. Halljuk! Halljuk! a jobboldalon.) Elnök: Justh képviselő urat rendre utasítóra. (Helyeslés jobbfelől. Éljenzés a szélsőbalon.) Elnök : Csöndet kérek ! Justh Gyula: Azért igazam van. (Zaj.) Elnök: A képviselő urat figyelmeztetem, hogy nincs joga ellenmondani. (Helyeslés a jobboldalon.) Bánffy Dezső b. miniszterelnök: De a szabadelvűség, t. ház, parancsolja, hogy a rend, a biztonság, a vagyon- és személyes szabadság intakte érvényesüljön. Justh Gyula: Tegye le a szabadelvű neveit. (Helyeslés balfelől. Nagy zaj a jobboldalon.) Elnök : Justh képviselő urat figyelmeztetem, hogy zavarja a rendet folytonos közbeszólásával. A szabály szerint a szónokot ki kell hallgatni. (Élénk helyeslés jobbfelől.) és senkinek sincs joga félbeszakítani, csak az elnöknek. (Zaj a szélsőbaloldalon. Egy hang a szélsőbaloldalon. Ezt már mind elmondották a többi miniszterek.) Elnök: (Csönget.) Csöndet kérek! Bánffy Dezső b. miniszterelnök : Azt hallottam, hogy ezt már mind elmondották a miniszterek. Hát ez tökéletesen így van. De ha a többi miniszterek ezt már mind elmondották a vita rendjén, akkor nem volt indokolt egyáltalában az interpelláció sem. Justh Gyula: Le kell tenni az álarcot! Ezt mondom ! (Nagy zaj. Halljuk. Halljuk ! jobbfelől.) Bánffy Dezső b. miniszterelnök : Igenis, t. hát, azt gondolom, a szabadelvűséggel nem ellenkezik az, hogy a belügyminiszter úr intézkedéseket tett az iránt, hogy lelketlen izgatók az országban körül ne utazhassanak, a népet félre ne vezethessék, sőt meg ne sarcolhassák, közrend elleni mozgalomra és szervezkedésre ne bírhassák . (Halljuk jobbfelől.) azt gondolom, a szabadelvűség parancsolja, hogy ily visszaéléseket meg ne engedjünk és azokat korlátozzuk. S épen azért, te hát, egészen megfelelő, sőt kötelességszerű volt a belügyminiszter úr azon eljárása, amidőn aként intézkedett, hogy az ilyen jogosulatlanul utazó agrárszocialista izgatok . . . Sima Ferenc: Tessék azokat megbüntetni ! (Zaj a szélsőbaloldalon.'Halljuk! Halljuk! jobbfelől.) Elnök (csönget): A képviselő uraknak joguk van ezen kérdésekkel itt bármikor újra előállni és interpellációt tenni, de ismétlem, a szónokot félbeszakítani és zavarni nincs joguk. (Mozgás a szélsőbaloldalon.) Kérek csöndet! (Halljuk! Halljuk!) .