Pesti Hírlap, 1898. november (20. évfolyam, 302-331. szám)

1898-11-01 / 302. szám

i önmagát és másokat csalni meg, mintsem a té­­vedést vagy a csalódást nyíltan bevallani. Hova fejlődött volna már a magyar közélet az utóbbi évtizedek alatt, ha a közéletből ez a bátorság nem hiányzott volna! De egyelőre érjük be, mert be kell érnünk, a halottak iránti kegyelettel! Elégedjünk meg azzal, hogy a halál után a köztiszteletben és a bőkezű elismerésben mindazok a sebek begyó­gyulnak, melyek az élőket sokszor a sírba vit­ték. A halottaknak megbocsátva, remélhetjük, hogy ők is megbocsátanak nekünk. S ezért jó, hogy a halottakról való megemlékezés kegyele­­tes napja minden évben eljö, s magával hozza a fris koszorúkat! Belpolitikai hírek: A képviselőháznak csütörtökön, amint híre jár, ismét zajos ülése, illetve ülései lesznek. Ellen­zéki részről ugyanis állítólag újabb zárt ülést­­ akarnak kérni, amelyben ismét szóvá teszik a Desewffy-ügyet. úgy vagyunk értesülve, hogy a szabadelvű párt sem fogja nyugodtan tovább tűrni az obstrukció embereinek sértegető gyanú­sításait, amelyeknek egyébként a házszabályok értelmében eddig sem lett volna szabad meg­torlás nélkül maradniuk. A szabadelvű párt ak­cióba lépése már abból a szempontból is csak helyeselhető, hogy az obstrukcióra egyesült el­lenzéki pártok eljárásának következései teljes világításba helyeztessenek az egész ország előtt. A városok fogyasztási adó természetű jövedelmeinek ideiglenes rendezéséről szóló tör­vényjavaslat tárgyában szerdán állapítja meg s csü­törtökön nyújtja be jelentését a képviselőház pénz­ügyi bizottsága. A bizottság, mint tudva van, e ja­vaslaton a pénzügyminiszter hozzájárulásával több oly módosítást tett, amelyek teljesen megfelelnek úgy a székes­főváros, mint egyes nagyobb vidéki városok részéről nyilvánult kívánalmaknak. A javas­lat csütörtökön tárgyalásra előkészítve kerül a ház elé s minél előbb való törvényerőre emelése fölötte kívánatos úgy a főváros, mint számos vidéki város és község szempontjából, amelyek háztartása komoly zavaroknak néz eléje, ha a javaslatból legalább ez év végéig nem lesz törvény. Az ellenzéki obstrukció­­nak mindenesetre számot kell vetnie e körülmény­nyel is s meg kell gondolnia, hogy a városok és községek jelentékeny részének háztartása szempont­jából is mily következményei lesznek annak, ha az indemnity-törvényjavaslat agyonbeszélése lehetetlenné teszi a fogyasztási adókezelés új rendszere folytán — Micsoda katonatiszt ? — meresztette ki a szemét Merkulov. — Ismeri az ördög. Azt mondja, hogy ru­hát akar rendelni. Merkulov mind az öt ujjával megvakarta a nagy orrút, amit mindig megcselekedett, vala­hányszor nagy csudálkozását akarta kifejezni, aztán dörmögött: — Maszlagot evett ez az asszony . . . Tizenöt esztendeje nem láttam már úri arcot s most egyszeribe, böjti napon ... egy tiszt akar ruhát rendelni . . . Hm . . . Már csak meg­nézem . . . Merkulov kiment a korcsmából s tánto­rogva haza ment. A felesége igazat mondott. Házikója kapujánál meglátta Urcsájev századost, a helybeli katonai iroda főnökét. — Hol csatangolsz ? — kiáltott rá a szá­zados, — már egy órája várlak ! Tudnál nekem egy mundért varrni ? — Nagyságos u . . . Uramisten ! — mo­tyogott Merkulov hebegve és sapkájával együtt egy csomó hajat is lekapva a fejéről, — nagy­ságos uram, hát azt hiszi, hogy ez volna az első esetem ? Ah uramisten ... Spaczel báróra is varrtam, Karlycs Eduardra .... Zembulatov hadnagy úr pedig még mai napig is adósom tíz rubellel ... Ah! Feleség, adj csak a nagysá­gos árnak széket . . . Ah, verjen meg engem az isten, ha . . . Vegyek mértéket vagy csak szem­­mérték után csináljam? — Nos ... a posztot te adod hozzá s egy hét múlva készen legyen ! Mennyit kérsz érte ? — Ugyan . . . nagyságos uram . . . Hát minek erről beszélni, — motyogta Merkulov, — nem vagyok én aféle kupec-ember . . . hiszen csak értjük mink is, ha uraságokkal van dol­gunk . . . Mikor a persa konzulra varrtunk, akkor se volt alkuvás . . . Merkulov miután mértéket vett a kapitány­ról s kikisérte, egy egész óráig ott állt a szoba közepén és tompán bámult a feleségére. Nem bírta elhinni a történteket. — De kérlek, milyen eset! — dörmögött végre. — Hol veszek én pénzt posztóra ? Ak­­szinya, kedves hitestársam, add nekem kölcsöt azt a pénzt, amit a tehénkénkért kaptunk. Akszinya fügét mutatott neki és egyet kö­pött, kis idő múlva pedig már a szénvonóra dolgozott, csuprokat vagdalt a férje fejéhez, sza­r­kását tépte, kiszaladt az utcára s ott ordított: „Mentsen meg, aki istent ismer, megölt . . de mindez az ellenkezés eredménytelen maradt. Másnap az asszony ágyba feküdt, hogy eltit­kolja a mesterlegényektől kék foltjait, Merkulov pedig boltról-boltra járt s a kereskedőkkel ci­vakodva alkalmas posztót keresett. A szabóra uj korszak virradt. Reggelen­ kint, mikor fölkelt s homályos szemével körül­nézett az ő kis világában, nem köpött már olyan megvetéssel. S ami a legcsodálatosabb: nem járt a korcsmába, hanem dolgozott. Elvé­gezvén reggeli imádságát, föltette nagy, ólom­­keretű pápaszemét, hunyorgatott és szent érzel­mekkel rakta szét a posztót az asztalon. Egy hét múlva az öltöny készen volt. Merkulov kivasalván a ruhát, kivitte azt az utcára s kiterítette a rácsra, aztán elkezdte tisz­togatni , le-lecsipett róla egy-egy pelyhet, aztán hátrament vagy egy ölnyire, sokáig vizsgálta az öltönyt — s újra lecsípett róla egy pihét, — és igy tartott ez két óráig. — Sok baj van ezekkel az urakkal — mondogatta a járókelőknek, — már azt sem tudom , mit csináljak, úgy bele fáradtam. Az urak műveltek, kényesek, nehéz a kedvükben járni. A tisztogatás után való nap Merkulov megkente a haját, megfésülködött, uj sirtingb© göngyölte az uj öltönyt s elment a kapitányhoz. — Most én nem érek rá veled szóba állni, te szegény ember, — állított meg min­­denkit az utcán, — vagy nem látod, hogy az új mundért viszem a századosnak ? Fél óra múlva visszatért a századostól. — Gratulálok a szép munkabérhez, Pante­­lejevics Trifon! — fogadta őt a felesége Ak­szinya csúfondároskodva. — Oh, ostoba! — felelt a férj, — hát talán az igazi urak rögtönöst fizetnek? hiszen nem valami kupec az, hogy mihelyt átveszi, hát addsza—nesze ! . . . Bolond! Vagy két napig Merkulov a kemence ol­dalán feküdt, nem evett, nem ivott, egészen át­adta magát a megelégü­ltségnek, ép úgy, mint Herkules, mikor hőstetteit véghez vitte. Harmad­nap elment a mundér áráért . . . — Fölkelt már e nagysága ? — kérdezte sut­togva, lábujjhegyen járva, a tiszti szolgától az előszobában. i: E 6 1 i li i ií, h A i XOt/C. Alp v CUixJVL x. eleső jövedelmeknek idején való törvényes kártala­nítását. Képviselőválasztás Maros-Ujvárott. Na Enyedről táviratozzák, hogy Maros-Ujvárott a Kemény Endre báró elhunytéval megüresedett kerületben ma volt a képviselőválasztás. Egyhangúlag báró Kemény Gézát választották meg szabadelvű párti programmal. A junctim. A kiegyezési javaslatok gazdasági és pénzügyi részének a quota-kérdéssel való, politikai és taktikai okokból létesített összefüggéséről már két év óta időnkint élénk vita folyik úgy az osztrák és a magyar parlamentben, mint az osztrák és a magyar publicis­­t­­ában is. A junctim meglehetősen bonyolódott kér­désével azonban maga a nagy­közönség nem igen ismerős. Ez okból a Bécsben megjelenő Wage című, nagytekintélyű folyóirat igen alapos tanulmányt közöl a junctim kérdéséről, amelyet főbb vonásaiban mi is ismertetünk. A juncuim elméletileg véve tiszta képtelenség s dr Lecher az osztrák kiegyezési bizottságban tartott beszédében nagyon helyesen nevezte a »felületes­ségre való spekulációnak.« Semmi külső vagy belső, semmi törvényes vagy ténybeli összefüggés nincs a quota-kérdés és a kiegyezési javaslatok anyaga kö­zött s a pragmatica sanctie és az 1867-es kiegyezési törvények alapján álló összes osztrák és magyar pár­toknak államjogi tekintetekből is kerülniük kell azt, hogy a tartósan megállapított közös ügyek összeköt­tetésbe hozassanak az időről-időre megállapítandó gazdasági és pénzügyi kérdésekkel. De azt mondják, hogy ha elméletileg véve a a junctim képtelenség is mégis meg kell tartani, ha e tekintetben a két kormány között megegyezés jött létre. Ez nagyon igaz, — ellenben kérdés, hogy a junctim dolgában a megegyezés a két kormány kö­zött csakugyan létrejött-e ? Noha ő felsége az u. n. kiegyezési javaslatok­nak a parlamentek elé való terjesztésére az enge­délyt a kormányoknak már 1897. márc. 5-én meg­adta, a kormányok a kiegyezési javaslatokat még­sem terjesztették a parlament elé, mert az osztrák kormány fölvetette a juncuim kérdését, de ebben a kérdésben a magyar kormánynyal époly kevéssé ju­tott megállapodásra, mint a quota fölemelésének kér­désében. Ezt elismerte maga dr Bilinski volt osztrák pénzügyminiszter is, aki 1896. okt. 1-én, amikor az osztrák kormány legelőször nyilatkozott a kiegyezési megállapodásokról, szóról-szóra ezt mondotta: »Az igazsághoz híven el kell ismernem, hogy noha a quota ügyében a magyar kormány semmi kötelezettséget nem vállalt magára, a szóban forgó engedményeket megadtuk neki, mert ezek az enged­mények természetszerűleg provizorius jellegűek vol­tak , mivel természetes dolog volt, hogy a kormá­nyok a másik félnek adandó engedményeket mind­addig nem terjesztik parlamentjük elé, míg az enged­mények ellenértékeit meg nem kapják. És ebben az értelemben a Magyarországon oly sokat emlegetett junctim egyáltalán nem jött létre. Ez tényleg a dol­gok rendjéből önként következik.« E nyilatkozatból kitűnik, hogy Ausztriában a junctim ügyében való határozott megállapodást nem is tartották épen szükségesnek s hogy a quota­­kérdésben a magyar kormány semmi kötelezettséget nem vállalt. Tény­ továbbá, hogy az osztrák kormány föntartotta magának azt a jogot, hogy a kiegyezési javaslatokat csak akkor terjeszsze a parlament elé, ha a quota-bizottságok vagy a kormányok a quota ügyében már megállapodásra jutottak. Ez volt a Ba­­deni-Bilinski-kormány álláspontja. Mikor azonban a Bánffy-kormány a magyar parlament elé terjesztette azt a törvényjavaslatot, amelyben ki van mondva, hogy a kiegyezési javas­latok legkésőbb 1898. május 1-ig beterjesztendők,­­ a május 1. dátum megállapítása a Gautsch-kabinet tudtával és hozzájárulásával történt. A Badeni-Bilinski által kért juncuimot tehát, amely a kiegyezési javas­latok beterjesztését határozatlan napra tűzte ki, Gautsch a május 1-ei dátum elfogadásával elejtette. Thun gróf ugyanerre az álláspontra helyezkedett s a kiegyezési javaslatokat 1898. április 20-ikán tényleg a parlamentek elé is terjesztették. De mindettől eltekintve, most már kétségtelen, hogy a quotát a jövő évre a korona fogja megálla­pítani. Hogyan lehetne már most — ha még úgy hangoztatja is Bilinski az osztrák kiegyezési bizott­ságban — juncuimot létesíteni a parlamenti tárgyalás alatt álló javaslatok és a korona döntése alatt álló qupta között ? Külpolitikai hírek. A trónkövetelők mobilizálnak. Orléansi Fülöp herceg már Brüsszelben van, hol híveivel értekezik. Victor Napoleon szintén Brüsszelben várja be az eseményeket, hova most a bonapartisták cso­portosan zarándokolnak. Öcscse, Lajos Napóleon, mint Rómából jelentik, nem Oroszországba, hanem Genf­be utazott, hol több bankháztól akkora kölcsönt vett föl, melynek nem volna értelme, ha csak magán célok forognának kérdésben. A trónkövetelőket, ter­mészetesen, most nagyban bátorítja, hogy a köztár­saság elnöke a kabinet­kérdést még nem tudta eddig eldönteni. Macedóniai fölkelések kilátásáról hallucinál a »Nowoje Vremja«. Amellett erős rohamot intéz az

Next