Pesti Hírlap, 1898. november (20. évfolyam, 302-331. szám)
1898-11-01 / 302. szám
i önmagát és másokat csalni meg, mintsem a tévedést vagy a csalódást nyíltan bevallani. Hova fejlődött volna már a magyar közélet az utóbbi évtizedek alatt, ha a közéletből ez a bátorság nem hiányzott volna! De egyelőre érjük be, mert be kell érnünk, a halottak iránti kegyelettel! Elégedjünk meg azzal, hogy a halál után a köztiszteletben és a bőkezű elismerésben mindazok a sebek begyógyulnak, melyek az élőket sokszor a sírba vitték. A halottaknak megbocsátva, remélhetjük, hogy ők is megbocsátanak nekünk. S ezért jó, hogy a halottakról való megemlékezés kegyeletes napja minden évben eljö, s magával hozza a fris koszorúkat! Belpolitikai hírek: A képviselőháznak csütörtökön, amint híre jár, ismét zajos ülése, illetve ülései lesznek. Ellenzéki részről ugyanis állítólag újabb zárt ülést akarnak kérni, amelyben ismét szóvá teszik a Desewffy-ügyet. úgy vagyunk értesülve, hogy a szabadelvű párt sem fogja nyugodtan tovább tűrni az obstrukció embereinek sértegető gyanúsításait, amelyeknek egyébként a házszabályok értelmében eddig sem lett volna szabad megtorlás nélkül maradniuk. A szabadelvű párt akcióba lépése már abból a szempontból is csak helyeselhető, hogy az obstrukcióra egyesült ellenzéki pártok eljárásának következései teljes világításba helyeztessenek az egész ország előtt. A városok fogyasztási adó természetű jövedelmeinek ideiglenes rendezéséről szóló törvényjavaslat tárgyában szerdán állapítja meg s csütörtökön nyújtja be jelentését a képviselőház pénzügyi bizottsága. A bizottság, mint tudva van, e javaslaton a pénzügyminiszter hozzájárulásával több oly módosítást tett, amelyek teljesen megfelelnek úgy a székesfőváros, mint egyes nagyobb vidéki városok részéről nyilvánult kívánalmaknak. A javaslat csütörtökön tárgyalásra előkészítve kerül a ház elé s minél előbb való törvényerőre emelése fölötte kívánatos úgy a főváros, mint számos vidéki város és község szempontjából, amelyek háztartása komoly zavaroknak néz eléje, ha a javaslatból legalább ez év végéig nem lesz törvény. Az ellenzéki obstrukciónak mindenesetre számot kell vetnie e körülménynyel is s meg kell gondolnia, hogy a városok és községek jelentékeny részének háztartása szempontjából is mily következményei lesznek annak, ha az indemnity-törvényjavaslat agyonbeszélése lehetetlenné teszi a fogyasztási adókezelés új rendszere folytán — Micsoda katonatiszt ? — meresztette ki a szemét Merkulov. — Ismeri az ördög. Azt mondja, hogy ruhát akar rendelni. Merkulov mind az öt ujjával megvakarta a nagy orrút, amit mindig megcselekedett, valahányszor nagy csudálkozását akarta kifejezni, aztán dörmögött: — Maszlagot evett ez az asszony . . . Tizenöt esztendeje nem láttam már úri arcot s most egyszeribe, böjti napon ... egy tiszt akar ruhát rendelni . . . Hm . . . Már csak megnézem . . . Merkulov kiment a korcsmából s tántorogva haza ment. A felesége igazat mondott. Házikója kapujánál meglátta Urcsájev századost, a helybeli katonai iroda főnökét. — Hol csatangolsz ? — kiáltott rá a százados, — már egy órája várlak ! Tudnál nekem egy mundért varrni ? — Nagyságos u . . . Uramisten ! — motyogott Merkulov hebegve és sapkájával együtt egy csomó hajat is lekapva a fejéről, — nagyságos uram, hát azt hiszi, hogy ez volna az első esetem ? Ah uramisten ... Spaczel báróra is varrtam, Karlycs Eduardra .... Zembulatov hadnagy úr pedig még mai napig is adósom tíz rubellel ... Ah! Feleség, adj csak a nagyságos árnak széket . . . Ah, verjen meg engem az isten, ha . . . Vegyek mértéket vagy csak szemmérték után csináljam? — Nos ... a posztot te adod hozzá s egy hét múlva készen legyen ! Mennyit kérsz érte ? — Ugyan . . . nagyságos uram . . . Hát minek erről beszélni, — motyogta Merkulov, — nem vagyok én aféle kupec-ember . . . hiszen csak értjük mink is, ha uraságokkal van dolgunk . . . Mikor a persa konzulra varrtunk, akkor se volt alkuvás . . . Merkulov miután mértéket vett a kapitányról s kikisérte, egy egész óráig ott állt a szoba közepén és tompán bámult a feleségére. Nem bírta elhinni a történteket. — De kérlek, milyen eset! — dörmögött végre. — Hol veszek én pénzt posztóra ? Akszinya, kedves hitestársam, add nekem kölcsöt azt a pénzt, amit a tehénkénkért kaptunk. Akszinya fügét mutatott neki és egyet köpött, kis idő múlva pedig már a szénvonóra dolgozott, csuprokat vagdalt a férje fejéhez, szarkását tépte, kiszaladt az utcára s ott ordított: „Mentsen meg, aki istent ismer, megölt . . de mindez az ellenkezés eredménytelen maradt. Másnap az asszony ágyba feküdt, hogy eltitkolja a mesterlegényektől kék foltjait, Merkulov pedig boltról-boltra járt s a kereskedőkkel civakodva alkalmas posztót keresett. A szabóra uj korszak virradt. Reggelen kint, mikor fölkelt s homályos szemével körülnézett az ő kis világában, nem köpött már olyan megvetéssel. S ami a legcsodálatosabb: nem járt a korcsmába, hanem dolgozott. Elvégezvén reggeli imádságát, föltette nagy, ólomkeretű pápaszemét, hunyorgatott és szent érzelmekkel rakta szét a posztót az asztalon. Egy hét múlva az öltöny készen volt. Merkulov kivasalván a ruhát, kivitte azt az utcára s kiterítette a rácsra, aztán elkezdte tisztogatni , le-lecsipett róla egy-egy pelyhet, aztán hátrament vagy egy ölnyire, sokáig vizsgálta az öltönyt — s újra lecsípett róla egy pihét, — és igy tartott ez két óráig. — Sok baj van ezekkel az urakkal — mondogatta a járókelőknek, — már azt sem tudom , mit csináljak, úgy bele fáradtam. Az urak műveltek, kényesek, nehéz a kedvükben járni. A tisztogatás után való nap Merkulov megkente a haját, megfésülködött, uj sirtingb© göngyölte az uj öltönyt s elment a kapitányhoz. — Most én nem érek rá veled szóba állni, te szegény ember, — állított meg mindenkit az utcán, — vagy nem látod, hogy az új mundért viszem a századosnak ? Fél óra múlva visszatért a századostól. — Gratulálok a szép munkabérhez, Pantelejevics Trifon! — fogadta őt a felesége Akszinya csúfondároskodva. — Oh, ostoba! — felelt a férj, — hát talán az igazi urak rögtönöst fizetnek? hiszen nem valami kupec az, hogy mihelyt átveszi, hát addsza—nesze ! . . . Bolond! Vagy két napig Merkulov a kemence oldalán feküdt, nem evett, nem ivott, egészen átadta magát a megelégültségnek, ép úgy, mint Herkules, mikor hőstetteit véghez vitte. Harmadnap elment a mundér áráért . . . — Fölkelt már e nagysága ? — kérdezte suttogva, lábujjhegyen járva, a tiszti szolgától az előszobában. i: E 6 1 i li i ií, h A i XOt/C. Alp v CUixJVL x. eleső jövedelmeknek idején való törvényes kártalanítását. Képviselőválasztás Maros-Ujvárott. Na Enyedről táviratozzák, hogy Maros-Ujvárott a Kemény Endre báró elhunytéval megüresedett kerületben ma volt a képviselőválasztás. Egyhangúlag báró Kemény Gézát választották meg szabadelvű párti programmal. A junctim. A kiegyezési javaslatok gazdasági és pénzügyi részének a quota-kérdéssel való, politikai és taktikai okokból létesített összefüggéséről már két év óta időnkint élénk vita folyik úgy az osztrák és a magyar parlamentben, mint az osztrák és a magyar publicistában is. A junctim meglehetősen bonyolódott kérdésével azonban maga a nagyközönség nem igen ismerős. Ez okból a Bécsben megjelenő Wage című, nagytekintélyű folyóirat igen alapos tanulmányt közöl a junctim kérdéséről, amelyet főbb vonásaiban mi is ismertetünk. A juncuim elméletileg véve tiszta képtelenség s dr Lecher az osztrák kiegyezési bizottságban tartott beszédében nagyon helyesen nevezte a »felületességre való spekulációnak.« Semmi külső vagy belső, semmi törvényes vagy ténybeli összefüggés nincs a quota-kérdés és a kiegyezési javaslatok anyaga között s a pragmatica sanctie és az 1867-es kiegyezési törvények alapján álló összes osztrák és magyar pártoknak államjogi tekintetekből is kerülniük kell azt, hogy a tartósan megállapított közös ügyek összeköttetésbe hozassanak az időről-időre megállapítandó gazdasági és pénzügyi kérdésekkel. De azt mondják, hogy ha elméletileg véve a a junctim képtelenség is mégis meg kell tartani, ha e tekintetben a két kormány között megegyezés jött létre. Ez nagyon igaz, — ellenben kérdés, hogy a junctim dolgában a megegyezés a két kormány között csakugyan létrejött-e ? Noha ő felsége az u. n. kiegyezési javaslatoknak a parlamentek elé való terjesztésére az engedélyt a kormányoknak már 1897. márc. 5-én megadta, a kormányok a kiegyezési javaslatokat mégsem terjesztették a parlament elé, mert az osztrák kormány fölvetette a juncuim kérdését, de ebben a kérdésben a magyar kormánynyal époly kevéssé jutott megállapodásra, mint a quota fölemelésének kérdésében. Ezt elismerte maga dr Bilinski volt osztrák pénzügyminiszter is, aki 1896. okt. 1-én, amikor az osztrák kormány legelőször nyilatkozott a kiegyezési megállapodásokról, szóról-szóra ezt mondotta: »Az igazsághoz híven el kell ismernem, hogy noha a quota ügyében a magyar kormány semmi kötelezettséget nem vállalt magára, a szóban forgó engedményeket megadtuk neki, mert ezek az engedmények természetszerűleg provizorius jellegűek voltak , mivel természetes dolog volt, hogy a kormányok a másik félnek adandó engedményeket mindaddig nem terjesztik parlamentjük elé, míg az engedmények ellenértékeit meg nem kapják. És ebben az értelemben a Magyarországon oly sokat emlegetett junctim egyáltalán nem jött létre. Ez tényleg a dolgok rendjéből önként következik.« E nyilatkozatból kitűnik, hogy Ausztriában a junctim ügyében való határozott megállapodást nem is tartották épen szükségesnek s hogy a quotakérdésben a magyar kormány semmi kötelezettséget nem vállalt. Tény továbbá, hogy az osztrák kormány föntartotta magának azt a jogot, hogy a kiegyezési javaslatokat csak akkor terjeszsze a parlament elé, ha a quota-bizottságok vagy a kormányok a quota ügyében már megállapodásra jutottak. Ez volt a Badeni-Bilinski-kormány álláspontja. Mikor azonban a Bánffy-kormány a magyar parlament elé terjesztette azt a törvényjavaslatot, amelyben ki van mondva, hogy a kiegyezési javaslatok legkésőbb 1898. május 1-ig beterjesztendők, a május 1. dátum megállapítása a Gautsch-kabinet tudtával és hozzájárulásával történt. A Badeni-Bilinski által kért juncuimot tehát, amely a kiegyezési javaslatok beterjesztését határozatlan napra tűzte ki, Gautsch a május 1-ei dátum elfogadásával elejtette. Thun gróf ugyanerre az álláspontra helyezkedett s a kiegyezési javaslatokat 1898. április 20-ikán tényleg a parlamentek elé is terjesztették. De mindettől eltekintve, most már kétségtelen, hogy a quotát a jövő évre a korona fogja megállapítani. Hogyan lehetne már most — ha még úgy hangoztatja is Bilinski az osztrák kiegyezési bizottságban — juncuimot létesíteni a parlamenti tárgyalás alatt álló javaslatok és a korona döntése alatt álló qupta között ? Külpolitikai hírek. A trónkövetelők mobilizálnak. Orléansi Fülöp herceg már Brüsszelben van, hol híveivel értekezik. Victor Napoleon szintén Brüsszelben várja be az eseményeket, hova most a bonapartisták csoportosan zarándokolnak. Öcscse, Lajos Napóleon, mint Rómából jelentik, nem Oroszországba, hanem Genfbe utazott, hol több bankháztól akkora kölcsönt vett föl, melynek nem volna értelme, ha csak magán célok forognának kérdésben. A trónkövetelőket, természetesen, most nagyban bátorítja, hogy a köztársaság elnöke a kabinetkérdést még nem tudta eddig eldönteni. Macedóniai fölkelések kilátásáról hallucinál a »Nowoje Vremja«. Amellett erős rohamot intéz az