Pesti Hírlap, 1898. november (20. évfolyam, 302-331. szám)
1898-11-01 / 302. szám
Horvát Boldizsár emlékezete. Szilágyi Dezső, a képviselőház elnöke, vasárnap délután Horvát Boldizsár temetésén a következő gyászbeszédet mondotta: Mielőtt visszaadnék a hideg földnek ami az övé, emlékezzünk meg néhány szóval arról a fényes elméről és arról a meleg szívről, mely egy hosszú életen át a mienk, a hazáé volt. Felnőve a negyvenes évek eszméi és törekvései közepette , politikai pályája a negyvennyolcadik korszakkal nyílott meg, abban a korszakban, midőn megvalósulni látszott mindaz, amit annyi évtizeden át terveztek, sőt az is, amit csak reméltek. Mint ifjú ember végig élte e korszak mámoros lelkesedését, ádáz küzdelmeit és kétségbeejtő szenvedéseit, míg a végső katasztrófánál, úgy hitték, minden, de minden elveszett. Aztán átélte, ami rá következett. Lassankint magához jött a nemzet. Milliók és milliók szívében újra föléledt a remény, megjött a munkakedv, megizmosodott a férfiakarat. A múlt eszményei visszanyerték hatalmukat a kedélyek fölött, irányt és tartalmat adtak a törekvéseknek. Az abszolút rendszer egyik romlásból a másikba jutott. Közeledett, közeledett az alkotmányos élet új derűje ! Ekkor újra régi vezérei felé nézett a nemzet. Keresték azokat, kik a végerővel küzdő rendszer és a kockáztató vérmesség kettős veszélye közt biztos révpartra viszik a hánykodó hajót. Nemcsak a régi szabadelvű párt, de az ország túlnyomó részének bizalma Deák felé fordult. A jelesek mellett, kik köréje gyülekeztek, kiket múltjuk és képességük az elsők közé emelt, egy fiatal szombathelyi ügyvédet találunk. Tudása, lángoló és meggyőző ékesszólása, tollának hatalma, egyéniségének varázsa a közvárakozást és rokonszenvet széles körökben fölkeltették. A szabadelvű eszmék e hatalmas bajnokára nagy várakozással tekintett a magyar értelmiség, melyben amaz elvek iránt a ragaszkodás kettős erővel ébredt föl. Ki is jelölték jó eleve helyét és föladatát a még csak derengő új korszakban, ez a magyar igazságügy reformálása, nem újraalkotása volt. Végre megérkezett az alkotmány visszaállításának napja. A minisztérium megalakult és kitört az eddig aggodalmakkal szorongó lelkesedés országszerte. A koronázás megtörtént. Talán soha a művelt világban nagyobb és osztatlanabb rokonszenv nem környezte a magyar nevet, mint midőn a budai várutat és a Duna partját százezrek lepték el, tanúi annak, hogy megerősödött a háromszázados frigy nemzet és királya között. Most már megjöttek az alkotó munka napjai. A nemzet készsége és lelkesedése határtalan, de ez a lelkesedés követelő volt. Mindent vagy legalább igen sokat kívánt gyorsan és egészen. Az igazságügy Horváth Boldizsárnak jutott. Tőle várták, hogy az igazságszolgáltatást alapjaiból újra építse. E téren mindenütt ideiglenesség, zavar, bizalmatlanság. Az abszolutizmus rendszere fölbomlott. Azai a rendi alkotmánynyal kapcsolatos, az elavult és tarthatatlan, ami érvényben volt és némi rendet alkotott, törvénytelen. Csak a megvalósítandó elvek mint útmutatók emelkedtek ki a 48-iki törvényekből, még inkább a közvélemény várakozásaiból. De az igazságügy nem tűri a rögtönzéseket, az átmenet nélküli nagy változásokat. Alig van az államéletnek oly ága, ahol az elvi megállapodások és a reform megvalósítása közt szükségkép oly hosszú út fekszik. Újból kellett alkotni mindent, összekeresni az embereket, megtölteni kedvvel, lelkesedéssel, csillapítani a türelmetleneket, bátorítani az aggódókat, átmeneteket teremteni, tervezni és kidolgozni. Ez foglalta el kószobájában, sétáin, kertjében és gyakorta éjjeli álmaiban is. És ha csak az igazságügy gondjai nyomták volna. De reform volt a szükség, a jelszó minden téren. Benn a parlamentben, künn a közéletben folyt a harc, a személyes, kegyetlen harc. Az igazságügyminiszter belátására, ékesszólására, tollára jóformán minden nagy ügyben szükség volt. Bátran és hittel fogott a munkához. Hitt, talán túlságosan bízott a jogegyenlőségre épített intézmények átalakító hatásában és a nemzet összeforrasztó erejében. Túlságosan bízott a társadalom segítőkészségében. Lelki szemei előtt eszmények lebegtek, a negyvenes és negyvennyolcas korszak hagyományai. A polgári és politikai szabadság rendjét és biztosítékait akarta megteremteni. Akart egy oly bírói kart, mely tudományban, kötelességérzetben, hagyományokban erős, melyet a nemzet bizalma környez, mert független és mert lelkiismeretesen hű föladatához; ügyvédi kart, amelyet hivatásának nemes fölfogása vezet és lelkesít, mely tisztaságát önmaga óvjameg, oly eljárásokat, amelyekben a művelt nyugaton a jog védelmének és érvényesítésének legjobb biztosítékait találták ... Az anyagi törvényekbe humánus szellemet, amely erkölcsi erőt ad a jognak, midőn szigorát enyhíti, amely hosszú életet biztosít a törvénynek, mert az ember nemesebb, természetére építi ... Mit alkotott meg minisztersége rövid évei alatt, a törvénykönyv mutatja, mit tervezett, annak részét, csakis egy részét a közzétett munkálatok és beszédei mutatják, mi volt a többi, ami lelkében forrongott, azt csak sejteni és csakis keveseknek lehet ... De amennyit tudunk mindezekről, őt tekintjük az új magyar igazságügy első nagy reformátorának. Ez érdeme, ez dicsősége, melynek koszorúja nem fog elhervadni! ... Miniszteri pályája végéhez közelgett ... az akadályok benn és künn lehangolták, lelke fáradni kezdett, érzékeny szive vérzett az uj meg uj sebek alatt, melyek közt nem azok voltak a legfájóbbak, amelyeket ellenfelei fegyvere ütött, a küzdelmek és a tapasztalás nem egy tollat téptek ki merész géniusza szárnyaiból . . . Visszalépett. Nem kétkedem, fájdalommal tette. Nem a hatalomtól, nem az állás fényétől fájt a megválás. Nem is vitt annak szokásos külső díszéből semmit magával ... de, hiszem, fájt megválni terveitől, attól a munkától, mely lelkéhez forrott, melynek sikerein és eredményein csüngött ... Lassan-lassan visszanyerte lelkének rugalmasságát. Föl-föllobbant a régi kedv s régi lelkesedés. Újra látogatni kezdte a képviselőházat. A nagy politikai problémák vonzották. Mindent figyelemmel kisért, egyes alkalmakkor föl is szólalt, a ház lelkesedéssel függött ajkain, gyönyörködött ékesszólásának nemes páthoszában és elragadó erejében. De egyre, úgy tudom, nem is gondolt egy pillanatig sem, arra, hogy újra kormányra jusson. Lelke nem bírt lehűlni addig a pontig, nem tudott eljutni az elkeményedésnek arra a fokára, hogy újra elviselhesse a politikai élet sivár küzdelmeit. Életkor, betegség, szeme világának meggyöngülése végre meghozta a visszavonulást. Bár nem szűnt meg követni az események folyását. Figyelme azonban mindinkább a költészet és tudomány birodalmát kereste föl, melyeknek nemes örömeit annál inkább élvezhette, minél osztatlanabbul fordult lelke feléjök. Most elköltözött. Megtért mesteréhez, nagy társaihoz oda, hova a hit és az emberi lélek örök sóvárgása a jókat és igazakat küldi ... Boldog ő ... a mindenható hosszú élettel ajándékozta meg . . . Átélte hazánkra nézve a század két legnagyobb korszakát és ott volt az elsők közt. Megadatott neki, hogy érezze a lelkesedés isteni erejét, a nagy küzdelmek és diadalok büszke örömeit. Meglátogatták a nagy szenvedések is, a földi lét boldogságának szükséges alkatrészei . . . Nemesen élt ... jó ember volt . . . híven csüggött ifjúkori eszményképein, hűt és kitartó a barátságban, odaadó családja szeretetében . . . Az úr magához hívta őt ! Itt lent nem látjuk többé, csak emlékének örökzöldje fog virulni. De ő mégsem vált meg tőlünk. Tud rólunk. Valamint a végtelen térben elhintett égi testek fénye a mérhetetlen távolból eljut a mi földünkhöz, úgy az ő szeretete, mely halhatatlan lelkével egybeolvadt, megtalálja az utat azokhoz, kikhez úgy ragaszkodott, hazájához és nemzetéhez! És most kisérjük el földi maradványait a sírig, hol csöndes legyen nyugodalma! * Horvát Boldizsár lelkiüdvéért hétfőn délelőtt fényes gyászmise volt a belvárosi főplébánia-templomban. A szentélyt az Entreprise halotti pompába vonta s középen diszes katafalk állott. A fekete posztóval bontott első padokban ültek a többek közt : báró Dániel Ernő kereskedelmi miniszter, Szabó Miklós, a kúria elnöke, báró Eötvös Lóránt a feleségével, Láng Lajos és Láng Lajosné, Márkus József főpolgármester, felesége és leánya, özv. Márkus Józsefné, Radisics Jenő és neje, Horvát József és még számosan a rokonok közül., Ott voltak még: Szombathely város küldöttsége Éhen Gyula polgármester és Kaffehr Béla városi képviselő vezetése mellett és Vasvármegye küldöttsége, amelyet Reissig Ede főispán, Károlyi Antal alispán és Förster Ottó országgyűlési képviselő vezettek. A templom többi részét a család ismerősei töltötték meg. A gyászmisét Kimer Károly apátplébános mondotta fényes papi segédlettel. Az istentisztelet alatt a templomi ének- és zenekar Szautner Zsigmond karnagy vezetése alatt több szép gyászéneket adott elő. * Alig földelték el koporsóját, Vas vármegyében máris mozgalom indult meg, hogy szobrot emeljenek a megye nagy fiának. A mozgalom élén Károlyi Antal alispán, Éhen Gyula polgármester és Kővári Kaffehr Béla szombathelyi lapszerkesztő buzgólkodik. A szobrot, melyre tekintélyes összeget szavaz mett a megye és a város törvényhatósága, Szombathelyen állítják föl a Horvát Boldizsár-téren Ezenkívül a napokban Szombathelyen gyászünnepélyt rendeznek Horvát Boldizsár emlékére. László főispán, Szeleczky Dénes, Dráskóczy László, Kubinyi Géza, Máriássy László, gr. Almássy Arthur, Szeyffert Antal, Nagy Elemér, Balog Samu, Hámos Aladár, Hamaliár Lajos, Farkas Zoltán, Bornemissza Elemér, Fáy Antal, Szeleczky Zoltán és Árpád, Putnoky Mór, Miliássy Gyula, stb. stb. A kölyökversenyen az egylet által adott első tiszteletdíjat Farkas Zoltán »Hajnal« nevű, a II-ik dijat gr. Almássy Arthur »Terno« nevű agara nyerte. Az elegyversenyen az egylet által adott 500 korona értékű tiszteletdíjat Ilámos Zoltán »Krampusz« nevű agara, a II-ik díjat gr. Almássy Arthur »Ambo« nevű agara nyerte. A versenyek után Rimaszombatban kedélyes vacsorára gyűlt össze a diszes sportkedvelő társaság s a legjobb hangulatban hajnalig maradt együtt. — Az Aquila bicikli-klub országúti házi versenye vasárnap tartatott meg. A start színhelye a 8-as kilométerkő volt, hol — a Condor K. É. ugyanakkor megtartott országúti versenyének startszínhelye is ott lévén — a kerékpárosok nagyszámban jelentek meg. Az 50 kilométeres verseny győztese Simonsich Dezső volt, ki 18 perc előnynyel indult.— A verseny részletes eredménye a következő volt: 1. Simonsich Dezső 2 p. 3 p. (18 p. előny) 2. Gerhardt István (2 p előny). 2. Moravetz József (5 p. előny). 4. Garay Aladár (12 p. előny). Heten indultak. PESTI HÍRLAP 4 1898. november 1. SPORT. — Agarász-verseny Gömörben. Az idei agarász-versenyek Gömörmegyében három napig tartottak s illusztris társaság részvétele mellett folytak le. Kocsikon ott voltak: Hámos Zoltánná, Kubinyi Gézáné, Draskóczy Lászlónáé, Máriássy Lászlóné, Repeczky Andrásné, Nagy Elemérné, Szeleczky Zoltánná, Szerffeit Antalné, Repeczky Berta, Kubinyi Róza, Fáy Malvin, Hegyessy Lala, Balog Anna, Hámos Fővárosi ügyek. — Külföldi szakértők a budapesti vízművekről. A főváros, — amint már említettük — a budapesti vízművek megvizsgálására külföldi és hazai szakértőket hívott meg, akik több napon át folytatták vizsgálataikat s ennek az eredményéről általánosságban ma, hétfőn, délután adtak számot, a polgármesternél tartott összejövetelen. Halmos János polgármesternél megjelentek ma: Mansergh J. Birminghamből (vizműépítész), Lueger Ottó Stuttgartból (műegyetemi tanár), Wattha Vince és Kovács S. Aladár budapesti műegyetemi tanárok és Jász Dezső, a közmunkák tanácsának főmérnöke. Angol tolmácsként Fock fővárosi főmérnök szerepelt. A szakértők egyhangúlag kijelentették, hogy minden eltérés, ami a vízműveknél a Salbach-féle eredeti tervtől történt, a káposztásmegyeri egész telepnek határozottan előnyére vált. Ami azt a fölvetett kérdést illeti, hogy a volt budai vízszintes csövek helyreállítandók-e, egyhangúlag kijelentették, hogy ezt nem javasolják, mert az eredményért felelősséget vállalni egyáltalán nem lehet; maradjanak tehát ezek a csövek eldugaszolva. A belső területen levő Markó-utcai és buda-újlaki telepre nézve az a szakértők véleménye, hogy ezeket, épen azért, mert belső területen fekszenek, lehetőleg minél előbb ki kell venni a használatból. Megemlítjük, hogy a meghívott szakértők a volt vízvezetéki igazgatóval, Wein Jánossal is tárgyaltak. A szakértők, akik különösen hangsúlyozták, hogy a budapesti vízművek általában jók s, helyes alapul szolgálnak a továbbfejlesztésre, a hozzájuk intézett kérdésekre a részletes és kimentő választ írásban fogják megadni. — Költségvetés. A tanács ma folytatta a jövő évi budget tárgyalását. A tanács a rendőrségi kiadást 27.164 forinttal emelte. A kiadások rovatának a tárgyalását a tanács befejezte s végeredményében 181.000 forinttal redukálta a kiadást. — A Károly-kaszárnyát november harmadikán délután három órakor veszi át a főváros. Az átvételnél a fővárost ■ Matuska Alajos alpolgármester, Vaszilievits János tanácsos, Toldy József főügyész, Heuffel Adolf középítési igazgató, Lampl Hugó főszámvevő, Rác Károly és Preyer Hugó bizottsági tagok, a közmunkatanácsot Rupp Imre miniszteri tanácsos, Bakosi János és Garancsy Mihály osztálytanácsosok képviselik. — Számonkérőszék. Márkus József főpolgármester pénteken délelőtt tíz órakor számonkérőszéket tart. A törvény értelmében minden esztendőben meg kellene tartani a skontrót, de 1875 óta pénteken lesz az első számon kérőszék. A skontró alapjátaz 1897. év végén volt restancia képezi. A számonkérőszéknek lesz elég dolga, mert egyik-másik hivatalban sok ezer restancia van. Az Albrecht Hildegarde-alapból a főváros éven kint a szegény iparosoknak kamat nélküli kölcsönt ad. Az alap bizottsága ma azt javasolja a tanácsnak, hogy az idén hatvanegy kisiparosnak adjon 40—100 forint segítséget. — Tűzoltók jutalma. A tűzoltó főparancsnok 1510 forintot kér a tanácstól, hogy azok között a tűzoltók között, akik tavaly kitüntették magukat, kioszthassa. A korzó villamos világítása ügyében a mérnöki hivatal annak idején vett utasításhoz képest elkészítette a terveket, melyeket most terjesztett a tanács elé. A föltevés tudvalevőleg az volt, hogy a redoule épületében fölállítandó telep által ez épületnek világításán kívül a korzón a lánchídtól a Petőfi térig alkalmazandó 28 db ívlámpa láttatnék el árammal. A mérnöki hivatal jelentésében nem javasolja e szándék megvalósítását, mert a berendezés igen nagy költséggel járna. A körülbelül 80,000 frnyi