Pesti Hírlap, 1899. március (21. évfolyam, 60-90. szám)

1899-03-01 / 60. szám

1899. március 1. 3 PESTI HÍRLAP emlékünkbe, hanem lelkünkbe is. (Élénk éljenzés.) Annyi mindenféle nevezetes ügy fordult elő ezek alatt az évek alatt (Igaz ! Úgy van !), és ezek min­den tekintetben az ország és a király érdekében ol­dattak meg. (Lelkes éljenzés.) És mi büszkék va­gyunk arra, hogy mint napszámosok, mint sereg, mint közlegények a te vezérleted alatt, ezek megol­dásában teljes szívvel és lélekkel, meggyőződésünk mélyéből közreműködhettünk. (Lelkes éljenzés.) Ez az az érzés, amely ma idehozott bennün­ket és amely érzéseinket mi egyszerű kedélyünk mé­lyéből fakadó szavakkal fejezzük ki, amidőn neked, nagyméltóságu űr, hálás köszönetünket fejezzük ki azért, amit te mint vezérünk tevés, cselekvés és há­lás köszönetet mondunk azért, amit te a haza érde­kében tettél. (Igaz ! Úgy van ! Élénk éljenzés.) Ali egyszerű polgárok vagyunk, a honnak egy­szerű polgárai, a mi birtokunkban nincs hatalom ; mi azokat, akiket tisztelünk, becsülünk, azokat nem ju­talmazhatjuk sem kincsekkel, sem kitüntetéssel; mi csakis szívünk érzeményeit rakhatjuk le azok lá­bai elé (Úgy van ! Élénk tetszés.), akiket tisztelünk és becsülünk; de te nagyméltóságú úr, nem is szo­rulsz arra, hogy létünk kincset fogadj el, mert hisz te bírsz azzal a megmérhetetlen gazdag kincsesel, amely tégedet körülövez és amely vértről ellenségeid nyilai erőtlenül visszapattannak és a porba hullanak. (ügy van !) Négy évi működésed alatt azt tapasztal­tuk, hogy minden igyekezeted oda irányult, hogy Magyarország apostoli királyának jogait megvédel­mezzed (Úgy van!), hogy Magyarország királyának dicsőségét emeljed (Úgy van! Élénk tetszés és éljen­zés) és mint igaz magyar államférfin, a magyar ha­zának önállóságát kidomborítsad. (Úgy vanl) emel­jed, dicsőségre vigyed. (Szűnni nem akaró tetszés, lelkes éljenzés és taps.) Hogy ez utóbbi eszmét a maga tökélyében ke­resztül nem vihetted, annak oka nem te benned rej­lik, hanem egészen más, most felemlitésre nem méltó körülményekben. (Igaz ! ügy van !) Az a nagy kincs, amely benned rejlik, az a te kristálytiszta ön­tudatod és lelkiismereted­ (Igaz ! ügy van!), mert te kötelességedet mindig szentül, hiven teljesítetted a király és a haza iránt. (Igaz! Úgy van!) E kincs olyan, amelyet emberi kéz neked nem nyújthat, de amelyet emberi kéz tőled nem is vehet el. (Igaz­­ ügy van ! Élénk tetszés.) E kincs birtokodban van és birtokodban fog maradni élted utolsó napjáig, azontúl pedig a tör­ténetíró fogja följegyezni a történelemben aranybe­­tűkkel azt a kincset, melyet te mostan megszerez­tél magadnak. (Hosszas, lelkes éljenzés.) És most, Nagyméltóságú elnök úr, tisztelt elv­társunk és barátunk, végezetül egy kérést vagyok bátor kockáztatni a szabadelvű párt nevében hozzád és ez az, hogy most, miután arról a magas polcról, amelyen négy évig voltál, leszállónál, légy kegyes és foglalj ismét helyet sorainkban (Helyeslés.), azon so­rokban, amelyekből kiindulva fölemelkedtél; légy szives barátunk maradni, elvtársunk maradni s ve­lünk együtt közreműködni a közügyek, a közhaza ja­ván és haladásán. (Élénk éljenzés.) És miután ezen kérést hozzád intéztem, nem szárnyra, hogy Kender Jancsi özvegyének nem szabad, nem lehet férjhez menni. Neki köteles­sége föntartani a költő emlékét, ha mással nem is, de azzal, hogy egész életén át özvegy ma­radjon és gyászruhában járjon. Ezt megköveteli tőle a nagy költő nyugalma, szelleme és meg­követeli tőle a társadalom, az irodalom és az ország. A nagy, az erős, az élni vágyó asszony, akinek az ura költészetéhez és szelleméhez semmi köze sem volt, nem szólt semmit. En­gedte, hogy ünnepeljék, becézzék és hogy ámulva nézzenek utána, ha gyászruhájában végigment az utcán s kicsattanó arcával és villogó sze­meivel az életet hirdeti. Nem szólt semmit, de mikor a gyászév letelt, a fekete ruhát levetette és egy tüzérkapitányhoz férjhez ment. Az eset, a váratlan, a hihetetlen eset, óriási megbotránkozást és fölháborodást keltett. A tüzérkapitányt meg akarták verni, az özve­gyet pedig kárhozatos szavakkal illették s ijesztő például állították a leányok elé, mint olyat, aki a társadalom, az irodalom és az egész ország ellen nagyot vétett, eldobásával az özvegyi fá­tyolnak. Nyomban fölmerült a kérdés, hogy mit szól ehez a nagy költő szelleme s hogy a más­világon talál-e nyugalmat ? A »Kenderesi Közlöny« az­­esküvő után következő vasárnap gyászkeretben jelent meg, anélkül azonban, hogy a gyászkeret okát meg­magyarázta volna. Nem is volt rá szükség, mert mindenki megértette, amint mindenki helyeselte a néma szemrehányást, amely a magáról s egy­kori férje dicsőségéről megfelejtkező özvegynek szólt, aki eldobta magától az özvegyi fátyolt. Murai Károly, marad más hátra, mint kijelentenem azt, hogy a szabadelvű párt a gondviseléshez más fohászt nem intéz, mint azt, hogy tégedet boldogságban, megelé­gedettségben, családod körében nyugalom környez­zen , feledve a multak keserves küzdelmeit, élj egy szí­­ű jövőt. Az Úristen téged soká tartson meg ! (Percekig tartó lelkes éljenzés.) Bár­ffy Dezső báró erre következőleg válaszolt: Nagyméltóságú elnök úr! Igen tisztelt bará­taim! Négy évig, mint Magyarország miniszterelnöke, részesültem abban a szerencsében, hogy ti engem vezéretekül tekinthettetek. Azt megelőzőleg még — három évet számítok ehez — szerencsés voltam a képviselőház elnöki székében ülve, ismét a szabad­elvű párt, a ti támogatástok mellett közreműködni, szolgálatokat tehetni azon irányban, amint azt az igen­t, elnök úr mondotta: a koronának, a király­nak és a hazának. Ezen lefolyt hét évre tekintek vissza, midőn a szíves üdvözletet, a jó kívánságokat, fogadom s kö­­szönetemet fejezem ki akkor, amidőn ti a múltakra visszatekintve, szivetek érzelmeit hozzátok. Fogadjá­tok ezért őszinte hálámat, fogadjátok ezt ez alka­lommal minden politikai vonatkozás nélkül. A jelen pillanatot, a jelen körülményeket, a jelen alakuláso­kat nem tartom alkalmasaknak arra, hogy bármely vonatkozásban — akár viszatekintőleg, akár előrené­­zőleg — politikai irányban nyilatkozzam. Kötelességemnek tekintem tartózkodónak lenni, mert azt hiszem, a jelen helyzetben a közügynek, a koronának és a hazának, amelynek szolgálatában eddig működtem (Lelkes éljenzés.), akkor teszek iga­zán szolgálatot, ha ettől őszintén tartózkodom. (Tet­szés és éljenzés.) A körülmények alakulása eldönti, mit hogyan kell tenni s lehet esetleg alkalom arra is, hogy visszatekintőleg vagy előrenézőleg nyilatkozhas­­sam­. Most, ez alkalommal, maradjunk tisztán a ba­rátságos, szíves megemlékezés keretében, ezért is hoztátok el szivetek érzelmeit, amelyekért őszinte, hálás köszönetemet fejezem ki. Legyetek meggyő­ződve, hogy örömmel, kellemetesen, boldogan fogok emlékezni azon letelt időkre és mindig, minden vál­tozásában a sorsnak büszkeségemet fogja képezni, hogy az intakt szabadelvű párt hétéves életében részt­­vehettem mint házelnök és részt vehettem az utolsó négy esztendőben nagy kérdések megoldásánál, mint a pártnak vezére. (Lelkes éljenzés.) Tartsatok meg emlékezetetekben ; én megtar­tom egyen-egyen emlékezetemben a ti személyisége­teket, a ti egyéniségeteket, megtartom azon küzdelmek emlékét is és azon sikerek fényét, dicsőségét is, me­lyeket veletek együttműködve érhettünk el. Legyen ennyi ez alkalommal elég, legyen elég, mert hiszen e pillanat nem alkalmas arra, hogy egye­bet mondjak, mint azt: büszke vagyok arra, hogy veletek együtt mehettem. Hogy ti ez alkalommal, e pillanatban meleg, szívből jövő érzelmeiteket hozzátok nekem, köszö­nöm ezt és kérlek, tartsatok meg jövőre is emlé­kezetetekben. (Hosszantartó zajos tetszés, éljenzés és taps.) Bánffy Dezső b. ezután kézszoritással búcsúzott az összes megjelent párttagoktól, kik közül sokan Bánffy bárónénál is tisztelegtek. _______ » Megyék és városok. Tisztújító közgyűlés Szolnokon. Megírtuk a napokban, hogy Almássy Géza vármegyei főispán Kludik Gyula polgármestert, Kerekes Géza tiszti ügyészt, és Gombkötő Győző városi aljegyzőt állásuk­­tól­ fölfüggsztette. Ennek következtében — mint szol­noki tudósítónk táviratozza — Bagossi Károly alis­pán kedden, délelőtt 9 órára tisztújító közgyűlést hívott össze, amely a helyettesítések kérdésében döntött. Helyettes­ polgármester, miután Taposi Már­ton főkapitány a jelöltséget nem fogadta el, egy­hangúlag dr Körössy Lajos ügyvéd lett, ügyésznek száz szavazattal dr Karsányi Gyulát választották meg dr Vigh Gyula ellenében, aki 31 szavazatot kapott. A képviselőtestület hosszas vita után határo­zatukig kimondotta, hogy az aljegyző helyét egye­lőre nem tölti be, hanem annak munkáját szét­osztja a másik három jegyző között. A közgyűlés ez­után az új helyettes-polgármester elnöklete alatt a fegyelmi vizsgálat adataival foglalkozott, amelyek mintegy négyszáz sűrűn teleírt oldalon vannak föl­sorolva. Miniszteri búcsú és beköszöntő. A kereskedelemügyi minisztériumban. Dániel Ernő b. búcsúja. A kereskedelemügyi minisztériumban ma dél­ben búcsúzott el Dániel Ernő b. volt miniszter hiva­talának tisztikarától. A búcsúzó miniszterhez Schmidt József államtitkár intézett beszédet, mire Dániel Ernő b. következőleg válaszolt: Méltóságos államtitkár úr! Igen­­, uraim és — ha szabad mondanom — barátaim ! Nagyon meghat engem az a barátság és ragaszkodás, ame­lyet az önök nevében épen most kifejezni szíves volt. Valóban, ha valami nehézzé teszi nekem a vá­lást ezen minisztériumtól, úgy az azon benső barát­ság, azon ragaszkodás, amelyet önök részéről min­denkor tapasztaltam. (Éljenzés.) Föl fognak menteni attól, hogy most, midőn négy évi működés után ő felsége saját kérelmemre kegyelemben fölmenteni méltóztatott, ennek a mi­nisztériumnak a négy évi működésére visszapillantást vessek. Hisz nemcsak én, de önök is, akik közvetlen részesei voltak ezen munkásságnak, sokkal elfogul­tabbak a tekintetben, semhogy képesek volnának er­ről pártallan objektív ítéletet mondani. Bízzuk ezen négy évi működés bírálatát a későbbi korra és azokra, akik kevesebb elfogultsággal fognak ítélni a dolgok fölött. Azonban, amit nem akarok szó nélkül hagyni, az az, amit mindjárt az elején említettem, az az, hogy távozásomat a legnehezebbé az teszi, hogy önöktől kell válnom, t, uraim és barátaim, akiket négy évi működésem alatt nemcsak mint kiváló te­hetséggel bíró egyéneket, hanem mint kiváló buzga­lommal és szorgalommal működőket és mint szemé­lyemhez — amiről igen sok tapasztalatom volt —­­igazán ragaszkodó egyéneket tanultam megismerni. (Éljenzés.) Legyenek meggyőződve arról, hogy ez a tapasztalat mindenha kellemes emlékként fog fűződni itteni működésemhez , és ha ezzel szabad mit kérnem távozásom percében, az az, hogy azt a jóindulatot, baráti érzést, amelyet önök részéről alkalmam volt tapasztalni aktív működésem ideje alatt, azt az én személyem iránt akkorra is megőrizni szívesek és ke­gyesek legyenek, midőn már a minisztérium vezetésétől megváltam. (Élénk tetszés és éljenzés.) Isten tartsa meg önöket, uraim és barátaim, és tartsanak meg engemet szives barátságukban! (Hosszantartó zajos éljenzés.) Dániel báró aztán szívélyesen kezet szorított a tisztelgőkkel s az ő éljenzéseiktől kísérve vonult vissza. Hegedűs Sándor beköszöntője. Délután egy órakor Hegedűs Sándor, az új ke­reskedelemügyi miniszter, a minisztérium nagytermé­ben fogadta a tisztikart. Az új minisztert Schmidt József államtitkár üdvözölte. Az üdvözlő beszédre Hegedűs Sándor következőleg válaszolt: Méltóságos uram ! Tisztelt uraim! Őszinte bi­zalommal jöttem önök közé és nem kérek egyebet, mint hasonló bizalmat. Nagy, nehéz feladatra vállal­koztam, különösen azért, mert hazánk közgazdasági érdekeinek széles köre várja munkálkodásunkat és még inkább azért, mert a hivatalos működés előttem csak távolról ismeretes és ennek következtében sokat kell tanulnom, hogy azt a gépezetet, amelyből ez áll, célszerűen és minden fennakadás nélkül vezethessem. Ha mégis vállalkoztam erre, elsősorban termé­szetesen ö cs. és ap. felségének nagyértékű kegye biztatott, másfelől biztatott a kötelesség, biztatott a remény, hogy ebben a működési körömben kellő tá­mogatást fogok nyerni egy buzgó tisztikar és az or­szág minden tényezője részéről. Arra kérem önöket és önök által az egész or­szágos közvéleményt, ne méltóztassanak irányomban nagy várakozásokat támasztani, mert a várakozáson alul maradni: szégyen ; a várakozást meghaladni: di­csőség. Ne tegyenek ki engem annak a szégyennek és ne foszszanak meg ettől a dicsőségtől. (Élénk tet­szés és éljenzés.) Jól tudom azt is, hogy egy nagy testületben, amilyen most vezetésem alá kerül, különböző munka­körben különböző tehetségek, különböző jellemek, — azt lehet mondani — bizonyos összhangba ho­zandók és ez igen nagy, nehéz feladat. És mert munkaprogrammot nem akarok adni — ezzel a par­­lamentnek tartozom — önöknek csak erről a viszony­ról kívánok szólani, arról a viszonyról, amely fölfogá­som szerint köztünk üdvös és hasznos lehet, ha egyenlően fogjuk föl. Kellő tisztelettel a rang iránt előttem az érdem és a munkásság lesz irányadó (Lelkes éljenzés.), és épen azért iparkodni fogok tanácskozásaink, tárgya­lásaink és az ügyek vezetése közben megismerni az érdemet és munkaerőt. (Tetszés és éljenzés.) Különösen kérem az előadó urakat, ne titkolja­nak el előlem semmit az ügyekből; hadd ismerjem meg mindazoknak erejét, akik bármely mértékben hozzájárulnak a kérdések megoldásához, hogy abban a helyzetben legyek, hogy jó lélekkel, lelkiismerete-

Next