Pesti Hírlap, 1899. március (21. évfolyam, 60-90. szám)
1899-03-01 / 60. szám
1899. március 1. 3 PESTI HÍRLAP emlékünkbe, hanem lelkünkbe is. (Élénk éljenzés.) Annyi mindenféle nevezetes ügy fordult elő ezek alatt az évek alatt (Igaz ! Úgy van !), és ezek minden tekintetben az ország és a király érdekében oldattak meg. (Lelkes éljenzés.) És mi büszkék vagyunk arra, hogy mint napszámosok, mint sereg, mint közlegények a te vezérleted alatt, ezek megoldásában teljes szívvel és lélekkel, meggyőződésünk mélyéből közreműködhettünk. (Lelkes éljenzés.) Ez az az érzés, amely ma idehozott bennünket és amely érzéseinket mi egyszerű kedélyünk mélyéből fakadó szavakkal fejezzük ki, amidőn neked, nagyméltóságu űr, hálás köszönetünket fejezzük ki azért, amit te mint vezérünk tevés, cselekvés és hálás köszönetet mondunk azért, amit te a haza érdekében tettél. (Igaz ! Úgy van ! Élénk éljenzés.) Ali egyszerű polgárok vagyunk, a honnak egyszerű polgárai, a mi birtokunkban nincs hatalom ; mi azokat, akiket tisztelünk, becsülünk, azokat nem jutalmazhatjuk sem kincsekkel, sem kitüntetéssel; mi csakis szívünk érzeményeit rakhatjuk le azok lábai elé (Úgy van ! Élénk tetszés.), akiket tisztelünk és becsülünk; de te nagyméltóságú úr, nem is szorulsz arra, hogy létünk kincset fogadj el, mert hisz te bírsz azzal a megmérhetetlen gazdag kincsesel, amely tégedet körülövez és amely vértről ellenségeid nyilai erőtlenül visszapattannak és a porba hullanak. (ügy van !) Négy évi működésed alatt azt tapasztaltuk, hogy minden igyekezeted oda irányult, hogy Magyarország apostoli királyának jogait megvédelmezzed (Úgy van!), hogy Magyarország királyának dicsőségét emeljed (Úgy van! Élénk tetszés és éljenzés) és mint igaz magyar államférfin, a magyar hazának önállóságát kidomborítsad. (Úgy vanl) emeljed, dicsőségre vigyed. (Szűnni nem akaró tetszés, lelkes éljenzés és taps.) Hogy ez utóbbi eszmét a maga tökélyében keresztül nem vihetted, annak oka nem te benned rejlik, hanem egészen más, most felemlitésre nem méltó körülményekben. (Igaz ! ügy van !) Az a nagy kincs, amely benned rejlik, az a te kristálytiszta öntudatod és lelkiismereted (Igaz ! ügy van!), mert te kötelességedet mindig szentül, hiven teljesítetted a király és a haza iránt. (Igaz! Úgy van!) E kincs olyan, amelyet emberi kéz neked nem nyújthat, de amelyet emberi kéz tőled nem is vehet el. (Igaz ügy van ! Élénk tetszés.) E kincs birtokodban van és birtokodban fog maradni élted utolsó napjáig, azontúl pedig a történetíró fogja följegyezni a történelemben aranybetűkkel azt a kincset, melyet te mostan megszereztél magadnak. (Hosszas, lelkes éljenzés.) És most, Nagyméltóságú elnök úr, tisztelt elvtársunk és barátunk, végezetül egy kérést vagyok bátor kockáztatni a szabadelvű párt nevében hozzád és ez az, hogy most, miután arról a magas polcról, amelyen négy évig voltál, leszállónál, légy kegyes és foglalj ismét helyet sorainkban (Helyeslés.), azon sorokban, amelyekből kiindulva fölemelkedtél; légy szives barátunk maradni, elvtársunk maradni s velünk együtt közreműködni a közügyek, a közhaza javán és haladásán. (Élénk éljenzés.) És miután ezen kérést hozzád intéztem, nem szárnyra, hogy Kender Jancsi özvegyének nem szabad, nem lehet férjhez menni. Neki kötelessége föntartani a költő emlékét, ha mással nem is, de azzal, hogy egész életén át özvegy maradjon és gyászruhában járjon. Ezt megköveteli tőle a nagy költő nyugalma, szelleme és megköveteli tőle a társadalom, az irodalom és az ország. A nagy, az erős, az élni vágyó asszony, akinek az ura költészetéhez és szelleméhez semmi köze sem volt, nem szólt semmit. Engedte, hogy ünnepeljék, becézzék és hogy ámulva nézzenek utána, ha gyászruhájában végigment az utcán s kicsattanó arcával és villogó szemeivel az életet hirdeti. Nem szólt semmit, de mikor a gyászév letelt, a fekete ruhát levetette és egy tüzérkapitányhoz férjhez ment. Az eset, a váratlan, a hihetetlen eset, óriási megbotránkozást és fölháborodást keltett. A tüzérkapitányt meg akarták verni, az özvegyet pedig kárhozatos szavakkal illették s ijesztő például állították a leányok elé, mint olyat, aki a társadalom, az irodalom és az egész ország ellen nagyot vétett, eldobásával az özvegyi fátyolnak. Nyomban fölmerült a kérdés, hogy mit szól ehez a nagy költő szelleme s hogy a másvilágon talál-e nyugalmat ? A »Kenderesi Közlöny« azesküvő után következő vasárnap gyászkeretben jelent meg, anélkül azonban, hogy a gyászkeret okát megmagyarázta volna. Nem is volt rá szükség, mert mindenki megértette, amint mindenki helyeselte a néma szemrehányást, amely a magáról s egykori férje dicsőségéről megfelejtkező özvegynek szólt, aki eldobta magától az özvegyi fátyolt. Murai Károly, marad más hátra, mint kijelentenem azt, hogy a szabadelvű párt a gondviseléshez más fohászt nem intéz, mint azt, hogy tégedet boldogságban, megelégedettségben, családod körében nyugalom környezzen , feledve a multak keserves küzdelmeit, élj egy szíű jövőt. Az Úristen téged soká tartson meg ! (Percekig tartó lelkes éljenzés.) Bárffy Dezső báró erre következőleg válaszolt: Nagyméltóságú elnök úr! Igen tisztelt barátaim! Négy évig, mint Magyarország miniszterelnöke, részesültem abban a szerencsében, hogy ti engem vezéretekül tekinthettetek. Azt megelőzőleg még — három évet számítok ehez — szerencsés voltam a képviselőház elnöki székében ülve, ismét a szabadelvű párt, a ti támogatástok mellett közreműködni, szolgálatokat tehetni azon irányban, amint azt az igent, elnök úr mondotta: a koronának, a királynak és a hazának. Ezen lefolyt hét évre tekintek vissza, midőn a szíves üdvözletet, a jó kívánságokat, fogadom s köszönetemet fejezem ki akkor, amidőn ti a múltakra visszatekintve, szivetek érzelmeit hozzátok. Fogadjátok ezért őszinte hálámat, fogadjátok ezt ez alkalommal minden politikai vonatkozás nélkül. A jelen pillanatot, a jelen körülményeket, a jelen alakulásokat nem tartom alkalmasaknak arra, hogy bármely vonatkozásban — akár viszatekintőleg, akár előrenézőleg — politikai irányban nyilatkozzam. Kötelességemnek tekintem tartózkodónak lenni, mert azt hiszem, a jelen helyzetben a közügynek, a koronának és a hazának, amelynek szolgálatában eddig működtem (Lelkes éljenzés.), akkor teszek igazán szolgálatot, ha ettől őszintén tartózkodom. (Tetszés és éljenzés.) A körülmények alakulása eldönti, mit hogyan kell tenni s lehet esetleg alkalom arra is, hogy visszatekintőleg vagy előrenézőleg nyilatkozhassam. Most, ez alkalommal, maradjunk tisztán a barátságos, szíves megemlékezés keretében, ezért is hoztátok el szivetek érzelmeit, amelyekért őszinte, hálás köszönetemet fejezem ki. Legyetek meggyőződve, hogy örömmel, kellemetesen, boldogan fogok emlékezni azon letelt időkre és mindig, minden változásában a sorsnak büszkeségemet fogja képezni, hogy az intakt szabadelvű párt hétéves életében résztvehettem mint házelnök és részt vehettem az utolsó négy esztendőben nagy kérdések megoldásánál, mint a pártnak vezére. (Lelkes éljenzés.) Tartsatok meg emlékezetetekben ; én megtartom egyen-egyen emlékezetemben a ti személyiségeteket, a ti egyéniségeteket, megtartom azon küzdelmek emlékét is és azon sikerek fényét, dicsőségét is, melyeket veletek együttműködve érhettünk el. Legyen ennyi ez alkalommal elég, legyen elég, mert hiszen e pillanat nem alkalmas arra, hogy egyebet mondjak, mint azt: büszke vagyok arra, hogy veletek együtt mehettem. Hogy ti ez alkalommal, e pillanatban meleg, szívből jövő érzelmeiteket hozzátok nekem, köszönöm ezt és kérlek, tartsatok meg jövőre is emlékezetetekben. (Hosszantartó zajos tetszés, éljenzés és taps.) Bánffy Dezső b. ezután kézszoritással búcsúzott az összes megjelent párttagoktól, kik közül sokan Bánffy bárónénál is tisztelegtek. _______ » Megyék és városok. Tisztújító közgyűlés Szolnokon. Megírtuk a napokban, hogy Almássy Géza vármegyei főispán Kludik Gyula polgármestert, Kerekes Géza tiszti ügyészt, és Gombkötő Győző városi aljegyzőt állásuktól fölfüggsztette. Ennek következtében — mint szolnoki tudósítónk táviratozza — Bagossi Károly alispán kedden, délelőtt 9 órára tisztújító közgyűlést hívott össze, amely a helyettesítések kérdésében döntött. Helyettes polgármester, miután Taposi Márton főkapitány a jelöltséget nem fogadta el, egyhangúlag dr Körössy Lajos ügyvéd lett, ügyésznek száz szavazattal dr Karsányi Gyulát választották meg dr Vigh Gyula ellenében, aki 31 szavazatot kapott. A képviselőtestület hosszas vita után határozatukig kimondotta, hogy az aljegyző helyét egyelőre nem tölti be, hanem annak munkáját szétosztja a másik három jegyző között. A közgyűlés ezután az új helyettes-polgármester elnöklete alatt a fegyelmi vizsgálat adataival foglalkozott, amelyek mintegy négyszáz sűrűn teleírt oldalon vannak fölsorolva. Miniszteri búcsú és beköszöntő. A kereskedelemügyi minisztériumban. Dániel Ernő b. búcsúja. A kereskedelemügyi minisztériumban ma délben búcsúzott el Dániel Ernő b. volt miniszter hivatalának tisztikarától. A búcsúzó miniszterhez Schmidt József államtitkár intézett beszédet, mire Dániel Ernő b. következőleg válaszolt: Méltóságos államtitkár úr! Igen, uraim és — ha szabad mondanom — barátaim ! Nagyon meghat engem az a barátság és ragaszkodás, amelyet az önök nevében épen most kifejezni szíves volt. Valóban, ha valami nehézzé teszi nekem a válást ezen minisztériumtól, úgy az azon benső barátság, azon ragaszkodás, amelyet önök részéről mindenkor tapasztaltam. (Éljenzés.) Föl fognak menteni attól, hogy most, midőn négy évi működés után ő felsége saját kérelmemre kegyelemben fölmenteni méltóztatott, ennek a minisztériumnak a négy évi működésére visszapillantást vessek. Hisz nemcsak én, de önök is, akik közvetlen részesei voltak ezen munkásságnak, sokkal elfogultabbak a tekintetben, semhogy képesek volnának erről pártallan objektív ítéletet mondani. Bízzuk ezen négy évi működés bírálatát a későbbi korra és azokra, akik kevesebb elfogultsággal fognak ítélni a dolgok fölött. Azonban, amit nem akarok szó nélkül hagyni, az az, amit mindjárt az elején említettem, az az, hogy távozásomat a legnehezebbé az teszi, hogy önöktől kell válnom, t, uraim és barátaim, akiket négy évi működésem alatt nemcsak mint kiváló tehetséggel bíró egyéneket, hanem mint kiváló buzgalommal és szorgalommal működőket és mint személyemhez — amiről igen sok tapasztalatom volt —igazán ragaszkodó egyéneket tanultam megismerni. (Éljenzés.) Legyenek meggyőződve arról, hogy ez a tapasztalat mindenha kellemes emlékként fog fűződni itteni működésemhez , és ha ezzel szabad mit kérnem távozásom percében, az az, hogy azt a jóindulatot, baráti érzést, amelyet önök részéről alkalmam volt tapasztalni aktív működésem ideje alatt, azt az én személyem iránt akkorra is megőrizni szívesek és kegyesek legyenek, midőn már a minisztérium vezetésétől megváltam. (Élénk tetszés és éljenzés.) Isten tartsa meg önöket, uraim és barátaim, és tartsanak meg engemet szives barátságukban! (Hosszantartó zajos éljenzés.) Dániel báró aztán szívélyesen kezet szorított a tisztelgőkkel s az ő éljenzéseiktől kísérve vonult vissza. Hegedűs Sándor beköszöntője. Délután egy órakor Hegedűs Sándor, az új kereskedelemügyi miniszter, a minisztérium nagytermében fogadta a tisztikart. Az új minisztert Schmidt József államtitkár üdvözölte. Az üdvözlő beszédre Hegedűs Sándor következőleg válaszolt: Méltóságos uram ! Tisztelt uraim! Őszinte bizalommal jöttem önök közé és nem kérek egyebet, mint hasonló bizalmat. Nagy, nehéz feladatra vállalkoztam, különösen azért, mert hazánk közgazdasági érdekeinek széles köre várja munkálkodásunkat és még inkább azért, mert a hivatalos működés előttem csak távolról ismeretes és ennek következtében sokat kell tanulnom, hogy azt a gépezetet, amelyből ez áll, célszerűen és minden fennakadás nélkül vezethessem. Ha mégis vállalkoztam erre, elsősorban természetesen ö cs. és ap. felségének nagyértékű kegye biztatott, másfelől biztatott a kötelesség, biztatott a remény, hogy ebben a működési körömben kellő támogatást fogok nyerni egy buzgó tisztikar és az ország minden tényezője részéről. Arra kérem önöket és önök által az egész országos közvéleményt, ne méltóztassanak irányomban nagy várakozásokat támasztani, mert a várakozáson alul maradni: szégyen ; a várakozást meghaladni: dicsőség. Ne tegyenek ki engem annak a szégyennek és ne foszszanak meg ettől a dicsőségtől. (Élénk tetszés és éljenzés.) Jól tudom azt is, hogy egy nagy testületben, amilyen most vezetésem alá kerül, különböző munkakörben különböző tehetségek, különböző jellemek, — azt lehet mondani — bizonyos összhangba hozandók és ez igen nagy, nehéz feladat. És mert munkaprogrammot nem akarok adni — ezzel a parlamentnek tartozom — önöknek csak erről a viszonyról kívánok szólani, arról a viszonyról, amely fölfogásom szerint köztünk üdvös és hasznos lehet, ha egyenlően fogjuk föl. Kellő tisztelettel a rang iránt előttem az érdem és a munkásság lesz irányadó (Lelkes éljenzés.), és épen azért iparkodni fogok tanácskozásaink, tárgyalásaink és az ügyek vezetése közben megismerni az érdemet és munkaerőt. (Tetszés és éljenzés.) Különösen kérem az előadó urakat, ne titkoljanak el előlem semmit az ügyekből; hadd ismerjem meg mindazoknak erejét, akik bármely mértékben hozzájárulnak a kérdések megoldásához, hogy abban a helyzetben legyek, hogy jó lélekkel, lelkiismerete-