Pesti Hírlap, 1899. március (21. évfolyam, 60-90. szám)
1899-03-12 / 71. szám
8 PESTI HÍRLAP XO177, JudiciUS fiú* zongoraművészek, Franicelli Károly, Hikisch Henrik, Beck Péter és Wischendorf Henrik operai tagok. Előadásra kerül: Végh János új hegedűszonátája, Schumann zongoraötöse és Schubert nyolcasa fúvó és vonóshangszerekre. * (Garden-party.) A ^Műbarátok köre« a tavaszon a park-klub összes helyiségeiben és kertjében fényes művészi estélylyel egybekötött gardenpartyt rendez. Különösen a kert lesz tündéri módon díszítve és világítva. A programmon több előkelő művészünk dolgozik. Az estélyen koncert is lesz, melyen hazai művészeink mellett a párisi és bécsi opera egy-egy művésznője is fog énekelni. * (A szombatosok), Somló Sándor pályadíjnyertes tragédiája, amely először Deés városában került színre, Szegeden is bemutatóra került. Az érdekes, szép darabról a szegedi lapok nagy elismeréssel írnak. Az egyik az előadásról szóló cikkét így végezi: »Közönség szép számmal volt jelen. Végignézte az előadást egy páholyból — Prém József is.« * (Újházi Aradon.) A kitűnő művész olyan nagy sikerrel vendégszerepel az aradi színházban, hogy négy estére tervezett föllépését még kettővel kellett megtoldani. Legközelebb a »Crampion mesteriben lép a közönség elé. * (Színészet a vidéken.) Kolozsvárott bemutatták Karácsonyi Aladár „Rózsatövis“ című színművét. A közönség igen jól fogadta az újdonságot. Turcsányi Olga, Hatala Györgyike és Tompa Kálmán játszották a főszerepeket. A szerzőt sokszor kitapsolták, az egyetemi ifjúság babérkoszorút nyújtott át neki. * (Zacconi és a Katonák.) Zacconi Eruneté, amint nekünk jelentik, ez idő szerint a római Teatro Constanziban aratja babérjait. Tévednek azok, akik azt hiszik, hogy Zaeconit csak a külföld színpadjain ünnepük annyira. Minden este zsúfolásig megtelik a rengeteg színház. A királyné is ott van csaknem minden előadáson s ő is lelkesen tapsol. Tudvalevő dolog, hogy a királyné lelkes bámulója Zaeconinak. Azt beszélik róla, hogy amikor Zacconit tizenöt évvel ezelőtt látta Milanóban, így kiáltott volna föl: „Ez lesz valamikor Olaszország legnagyobb művésze.“ És, a szép Margherita királyné, úgy látszik, büszke az ő bevált jövendölésére. Gauss Viktor tanár, aki most Rómában időzik, többek közt ezeket írja: Az estéket rendesen Zacconival töltjük és nem egyszer kerül szóba a „bella e cara Budapest“. Most azonban, hogy elolvasta Thury Zoltán „Katonák“ c. darabját, különös érdeklődéssel viseltetik irodalmunk iránt is. A Katonák után ítélve, azt hiszi, hogy sok nálunk a nagytehetségű színműíró. Sehogy sem akarta elhinni, hogy a Katonák Thurynak első darabja. Három napot kért az elolvasásra, de az első este már áttanulmányozta a darabot, annyira lekötötte az érdeklődését. Másnap délben a színpadon vártam Thury Zoltánnal. Ép próbát tartott. Mikor Zacconi észrevett bennünket, fogta a katonák olasz kéziratát és meglehetősen komoly arccal közelgett felénk. E pillanatban Thuryra néztem és úgy tetszett nekem, mintha trémázott volna. ■— No most! Ennyit szólt. De midőn Zacconi, ahelyett, hogy amint rendesen szokta volt tenni, előbb hozzám szólt volna, melegen megszorította Thury kezét és hízelgő szavakkal gratulált a darabjához. Thury, boldogan mosolyogva, megölelte a mestert, akinek, úgy látszik, nagyon megtetszett az öröm ez őszinte megnyilatkozása. Zacconi szerint két olyan remek jelenete van a darabnak (a Marjay nagy jelenése, meg a darab vége), amelyek a szinműírás bármely nagy mesterének is dicséretére válnának. Zacconi biztosította a boldog szerzőt, hogy különös szeretettel fog majd hozzá a darab tanulmányozásához. E hó végén Duse Eleonora társulatához szegődik és két hónapig bejárja vele Olaszország nagyobb színpadjait. Nyáron pihenni fog és szeptemberben a „Katonákkal“ kezdi meg olaszországi körútját. A darabot legelőször a firenzei Nicolini színházban fogja bemutatni az olasz közönségnek. * (Patti Adelina), az „új menyecske“, nászújában Rómában is mulatott. Tíz év előtt énekelt útdíjára Rómában és most újra föllépett egy hangversenyben. Nagyon tetszett. Kitűnt, hogy Adelina Patti még mindig ragyogó csillaga az ének művészetének. A diva ezúttal is fáradhatatlannak mutatkozott. Minden darabot megújráztak. A Faust ékszeráriájával kezdte, azután elénekelte még a „Figaro házassága“ egyik áriáját, egy szerenádot Tostitól, Arditi Csók keringőjét, amely a dívának egyik legkedvesebb koncertdarabja, továbbá a Don Juan egy áriáját és végül Gounod Ave Mariáját, hárfa, hegedű és harmonium kíséret mellett. Érdekes, hogy Pattit annyi bokrétával és koszorúval lepték meg, hogy a tömérdek virág nehezen fért volna el egy kocsira. A hangverseny végén a rendezőség díszes emlékkönyvet nyújtott át a művésznőnek. Meg is érdemelte , neki köszönhették, hogy a hangverseny mintegy tizenötezer lírát jövedelmezett Távozás alkalmával mindenki közelről akarta látni a világhírű dívát, különösen pedig a hölgyek. A férjét azonban Patti Adelina nem vitte el a hangversenyre. * (Pálmay Ilka) tegnap búcsúzott a Theater an der Wien közönségétől. Vagy negyven koszorút és bokrétát kapott. Végül néhány szót is intézett a közönséghez. A művésznő nem egy hónapra szerződött a berlini Wintergarten-orfeumba, mint a minap írtuk, hanem csak 15 estére. A művésznő minden ellépésért 600 írt tiszteletdíjat kap. * (Hamlet nagyherceg.) A pétervári Márvány-palotában a minap előadták Shakespeare Hamlet-jét Konstantin Konstantinovics nagyherceg fordításában. A címszerepet maga Konstantin nagyherceg játszotta, a meghívott előkelő vendégek kritikája szerint „igen eredeti“ fölfogással. Persze a nagyherceg dolga, hogy fölfogásának ezt a hangsúlyozott „eredetiségét“ kedvező vagy kedvezőtlen kritikának magyarázza-e ? * (Strindberg leánya.) A modern északi íróknak a leányai rendesen színésznőkké lesznek. Ez a sors érte Strindberg Ágostot is, a manapság legvieresebb svéd írót; nem akart beleegyezni, hogy a leánya színpadra lépjen, mire Strindberg kisasszony egyszerűen megszökött hazulról s föllépett a helsingforsi színházban, ahol óriási sikert aratott. Ez a siker majd csak kibékíti Strindberg Ágostot. * (A kapitólium libái.) A francia cenzúra betiltotta „A kapitólium libái“ című egyfelvonásos darab előadását, melyet a „Grand Guigno”-ban terveztek. A szerzők: Le Marches és Appray Paul tiltakoztak a cenzorok felfogása ellen, hogy a darabjuk a köztársaság ellen lenne irányítva. A cenzúra ugyanis azon akadt meg, hogy a darabban egy katonai öszszeesküvésről van szó, amely lázadási kísérlethez vezet és Déroulé de Paul ismert szerepléséhez hasonlít. Érdekes a dologban, hogy a két író jóval Faure elnök halála előtt már elkészült a kis darabbal. Az újdonságot most meghívott közönség előtt fogják színre hozni és igy játszszák ki az akadékoskodó cenzúrát. Fővárosi ügyek. — Budapest a párisi kiállításon. Az 1900. évben Parisban rendezendő nemzetközi kiállításban szintén résztvevő Budapest székesfőváros kiállítási bizottsága ma délután ülést tartott Halmos János alpolgármester elnöklésével; előadó Almády Géza tanácsjegyző volt. A programm egyik pontjába föl van véve azoknak a régi metszeteknek a kiállítása is, amelyek a híres Lafranconi-féle gyűjteményből valók. A képek a XV-ik századtól fogva, egész az újabb időkig mutatják a főváros fokozatos fejlődését. Toldy László főlevéltárosnak az a terve, hogy a képek egy részét keretekbe foglalva és festőállványokra helyezve mutassák be Párisban. A bizottság elhatározta, hogy a képek jobbjait kiállíttatja ugyan, de keretek nélkül s ugyancsak elküldik Párisba azt a történelmi nevezetességű képet, amely az 1826-ban Pest és Kőbánya között megindult első vasutat ábrázolja. Ez a vasút alig egy évvel a legelső angol vasút után indult meg, tehát a világon a legelsők közé tartozott. Kiállítják a főváros szabályozására vonatkozó legújabb térképet, valamint a gipszből készült plasztikus térképet. Nagyobb vitát keltett az a kérdés, vajon a kiállításra készíttessenek-e a fővárosról új távlati képet, amelyek különben 6000 forintba kerülnének. A tárgyhoz Wolfner József (VI. ker.) Thék Endre, Lipthay Béla báró, Heuffel Adolf középitési igazgató, Heltai Ferenc, Virava József és Hegedűs Károly szólt s aztán a bizottság többsége hozzájárult a kép elkészíttetéséhez. Az olajfestményü fővárosi tájkép-terveket kiadják megbírálás végett a fővárosi képzőművészeti bizottságnak. — Szabályrendelet a szódavíz szállítására. A főváros első ügyosztálya a rendőrfőkapitány kezdeményezésére a szódavíz szállítására, szabályrendeletet alkotott, amelyet a tanács tegnapi ülésében mutatott be. A négyszakaszos szabályrendelet határozmányai a következők: 1. Szódavizet csak kipróbált jó minőségű palackokban szabad szállítani. II. Május elsejétől szeptember végéig a szódavíz csak fedett vagy rossz hővezető takarókkal leborított kocsikban szállítható. III. A szabályrendelet megszegése kihágás, amely 100 koronáig terjedhető pénzbírsággal, nem fizetés esetén megfelelő elzárással büntetendő. IV. A szabályrendelet betartására a rendőrség felügyel. A tanács a szabályrendeletet véleményezés végett a rendőrfőkapitánysághoz tette át. A vízvezetéki bizottságnak a vízszolgáltatás januári állapotáról a tanácshoz intézett jelentése kiemeli, hogy a vízszolgáltatás januárban általában kielégítő volt. A tiszti főorvos véleménye szerint a káposztásmegyeri vízművekés a városi csapok bakteorológiailag jó, helyenkint kisürcú vizet irtak. A mesterséges szűrök vize jobb, mint a múlt években. A viz vegyi összetétele kifogástalan volt. A szentendrei sziget és a káposztásmegyeri átemelő telep között készülő alagcsatorna építésében előállott akadályok elhárítottak s a munka rendszeresen halad, úgy hogy a munka befejezése április végére remélhető. Bejelenti azonkívül a bizottság, hogy a vízmű folytatólagos kiépítése céljára szükséges ingatlanok kataszteri jövedelmének negyvenszeresét bírói letétbe helyezzék és hogy ekként az építési munkák végrehajtása céljából az ingatlanok idejekorán birtokba vehetők legyenek. -r- A közélelmezés javítása. A Fővárosi Egyesület nagyobb memorandumot adott be a tanácshoz, amelyben különféle javaslatot tesz a főváros élelmezésének a javítására. Az egyesület javaslatát két részre osztja. A fogyasztási adók reformjára és a vásárcsarnokok újjászervezésére. A fogyasztási adót aránytalannak mondja, amennyiben az egyes cikkekre nem a minőség, hanem, csak a súly , szerint vetik ki. A többi között hivatkozik a borra. Ugyanannyi fogyasztási adót fizetnek egy hektoliter tizennégy forintos borért, mint a négyszáz forintos tokaji borért. Így mutatja ki az aránytalanságot a többi cikk fogyasztási adójánál is. A vásárcsarnokra azt mondja az egyesület, hogy nem felelnek meg a rendeltetésüknek s az egészet újra kell szervezni. . — Német könyv a fővárosról. Egy berlini vállalkozó Budapestről német nyelven könyvet akar kiadni. A tanács mai ülésén elvben tízezer forint szubvenciót szavazott meg a berlini vállalkozónak. . A födezet kimutatására pedig fölhívták a pénzügyi bizottságot. — A bombatéri vásárcsarnok. A bombatéren tudvalevőleg a főváros vásárcsarnok céljára nagyobb területet sajátított ki. A mérnöki hivatal megcsinálta a vásárcsarnok tervét, amely szerint a csarnok 725,000 forintba kerül, noha a csarnokra csak 600,000 forint van előirányozva. A tanács mai ülésén a mérnöki hivatal tervét nem fogadta el s azt látja, hogy a mérnöki hivatal olcsón építeni nem tud, mert 450,000 forintból is lehet célszerű vásárcsarnokot építeni. A tanács elhatározta, hogy fölhívja Zigferl Győző műegyetemi tanárt, hogy a 450,000 hrt költség alapul vevésével ő készítsen tervet,.--- Nem lehetett volna inkább pályázatot kiírni ?. KÉPZŐMŰVÉSZET. A vidék műizlése. Szép fővárosunkból most egy röpke jelszó száll az ország minden tája felé, hogy, a vidék műizlése csiszolásra szorult. Igen, itt az ideje annak, hogy azt a durva kavicsot, melyet tévesen „vidéki ízlés11-nek nevezünk, gyémánttá, valóságos gyémánttá köszörüljük. Oh, a gyémántkössörülés fáradságos mesterség, még akkor is, ha olyan édesen zengő hanggal kísérjük e munkát, mint amilyen Hock Jánosé, mert az évszázadok óta elhanyagolt vidék lelkületére olyan vastag kéregben rakódott le a magasabb aesthetikai élvezetek iránt való érzéketlenség, akárcsak a folyók medrébe sodrott kavicsokra az iszapréteg. Pedig nyilvánvaló, hogy a vidék tulajdonképen legközelebb áll az örök idők ízlésének atyamesteréhez, a természethez. A Konfucse idejében élt copfos chinai művész és a jelen, idők borzas hajú szecessionistája egyformán a természetből lopta azokat a szikrákat, melyek lelkű időben a műalkotásra való tevékenység tüzét szították,csakhogy míg az ős-chinai vagy ős-japán a természet legpontosabb utánzásában találta fel a művészet legmagasabb tökélyét, a mai ultra-szecessionista az egyesvonalakat is csak kacskaringósan képes »átérezni« és a stilizálásnál nagyobb művészetet nem ismer. De most a jó vidékről van szó, mely ott él a természet ölén s napról-napra, sőt órárólórára élvezheti a természet fenséges megnyilatkozásait : az égbolt színharmóniájának remek változatait, a földi teremtmények formatökélyét, a mezei virágokban nyilvánuló páratlan kecsességet vagy az erdők lombkoronájának mesésen változó körvonalait ... de mindezekből mit sem lát, mert a szeme nincs erre a „látásra“ nevelve és a lelkét nem tanították meg arra, hogy az ilyen Studium százszor sőt ezerszer nagyobb élvezetet nyújt a tarokk és kalabgiász változatainak studirozásánál. Ott ahol ezek az alacsonyabb fokú „élvezetek” nem mételyezték ■ meg annyira az emberek lelkületét, ahol a játék ördöge a leküzdhetetlen nyereségvágyat nem tolta a lelki szükségletek helyébe, — mindjárt szelidebb és nemesebb erkölcsöket látunk. Nézzük csak a szabad természet ölén élő juhászt, akinek tiszta lelkülete a naiv fogaragások valóságos remekeiben nyilatkozik meg.