Pesti Hírlap, 1899. március (21. évfolyam, 60-90. szám)

1899-03-12 / 71. szám

8 PESTI HÍRLAP XO17­7, Judi­ciUS fiú* zongoraművészek, Franicelli Károly, Hikisch Henrik, Beck Péter és Wischendorf Henrik operai tagok. Előadásra kerül: Végh János új hegedűszonátája, Schumann zongoraötöse és Schubert nyolcasa fúvó és vonóshangszerekre. * (Garden-party.) A ^Műbarátok köre« a tavaszon a park-klub összes helyiségeiben és kertjé­ben fényes művészi estélylyel egybekötött garden­­partyt rendez. Különösen a kert lesz tündéri módon díszítve és világítva. A programmon több előkelő mű­vészünk dolgozik. Az estélyen koncert is lesz, melyen hazai művészeink mellett a párisi és bécsi opera egy-egy művésznője is fog énekelni. * (A szombatosok), Somló Sándor pályadíj­nyertes tragédiája, amely először Deés városában ke­rült színre, Szegeden is bemutatóra került. Az érde­kes, szép darabról a szegedi lapok nagy elismeréssel írnak. Az egyik az előadásról szóló cikkét így vé­gezi: »Közönség szép számmal volt jelen. Végignézte az előadást egy páholyból — Prém József is.« * (Újházi Aradon.) A kitűnő művész olyan nagy sikerrel vendégszerepel az aradi színházban, hogy négy estére tervezett föllépését még kettővel kellett megtoldani. Legközelebb a »Crampion mesteri­ben lép a közönség elé. * (Színészet a vidéken.) Kolozsvárott be­mutatták Karácsonyi Aladár „Rózsatövis“ című színművét. A közönség igen jó­l fogadta az újdon­ságot. Turcsányi Olga, Hatala Györgyike és Tompa Kálmán játszották a főszerepeket. A szerzőt sokszor kitapsolták, az egyetemi ifjúság babérkoszorút nyúj­tott át neki. * (Zacconi és a Katonák.) Zacconi Eruneté, amint nekünk jelentik, ez idő szerint a római Teatro Constanziban aratja babérjait. Tévednek azok, akik azt hiszik, hogy Zaeconit csak a külföld színpadjain ünnepük annyira. Minden este zsúfolásig megtelik a rengeteg színház. A királyné is ott van csaknem minden előadáson s ő is lelkesen tapsol. Tudvalevő dolog, hogy a királyné lelkes bámulója Zaeconinak. Azt beszélik róla, hogy amikor Zacconit tizenöt évvel ezelőtt látta Milanóban, így kiáltott volna föl: „Ez lesz valamikor Olaszország legnagyobb művésze.“ És, a szép Margherita királyné, úgy látszik, büszke az ő bevált jövendölésére. Gauss Viktor tanár, aki most Rómában időzik, többek közt ezeket írja: Az estéket rendesen Zacconi­val töltjük és nem egyszer kerül szóba a „bella e cara Budapest“. Most azonban, hogy elolvasta Thury Zol­tán „Katonák“ c. darabját, különös érdeklődéssel viseltetik irodalmunk iránt is. A Katonák után ítélve, azt hiszi, hogy sok nálunk a nagytehetségű színmű­író. Sehogy sem akarta elhinni, hogy a Katonák Thurynak első darabja. Három napot kért az elolva­sásra, de az első este már áttanulmányozta a dara­bot, annyira lekötötte az érdeklődését. Másnap délben a színpadon vártam Thury Zoltánnal. Ép próbát tartott. Mikor Zacconi észrevett bennünket, fogta a katonák olasz kéziratát és meglehetősen komoly arccal közelgett felénk. E pillanatban Thuryra néztem és úgy tetszett nekem, mintha trémázott volna. ■— No most! Ennyit szólt. De midőn Zacconi, ahelyett, hogy amint ren­desen szokta volt tenni, előbb hozzám szólt volna, melegen megszorította Thury kezét és hízelgő sza­vakkal gratulált a darabjához. Thury, boldogan mo­solyogva, megölelte a mestert, akinek, úgy látszik, nagyon megtetszett az öröm ez őszinte megnyilat­kozása. Zacconi szerint két olyan remek jelenete van a darabnak (a Marjay nagy jelenése, meg a darab vége), amelyek a szinműírás bármely nagy mesteré­nek is dicséretére válnának. Zacconi biztosította a boldog szerzőt, hogy különös szeretettel fog majd hozzá a darab tanulmányozásához. E hó végén Duse Eleonora társulatához szegődik és két hónapig be­járja vele Olaszország nagyobb színpadjait. Nyáron pihenni fog és szeptemberben a „Katonákkal“ kezdi meg olaszországi körútját. A darabot legelőször a firenzei Nicolini színházban fogja bemutatni az olasz közönségnek. * (Patti Adelina), az „új menyecske“, nász­újában Rómában is mulatott. Tíz év előtt énekelt útdíjára Rómában és most újra föllépett egy hang­versenyben. Nagyon tetszett. Kitűnt, hogy Adelina Patti még mindig ragyogó csillaga az ének művésze­tének. A diva ezúttal is fáradhatatlannak mutat­kozott. Minden darabot megújráztak. A Faust ék­szeráriájával kezdte, azután elénekelte még a „Fi­garo házassága“ egyik áriáját, egy szerenádot Tos­­titól, Arditi Csók keringőjét, amely a dívának egyik legkedvesebb koncert­darabja, továbbá a Don Juan egy áriáját és végül Gounod A­ve Mar­iáját, hárfa, hegedű és harmonium kíséret mellett. Érdekes, hogy Pattit annyi bokrétával és koszorúval lepték meg, hogy a tömérdek virág nehezen fért volna el egy kocsira. A hangverseny végén a rendezőség díszes emlékkönyvet nyújtott át a művésznőnek. Meg is ér­demelte , neki köszönhették, hogy a hangverseny mintegy tizenötezer lírát jövedelmezett Távozás al­kalmával mindenki közelről akarta látni a világhírű dívát, különösen pedig a hölgyek. A férjét azonban Patti Adelina nem vitte el a hangversenyre. * (Pálmay Ilka) tegnap búcsúzott a Theater an der Wien közönségétől. Vagy negyven koszorút és bokrétát kapott. Végül néhány szót is intézett a kö­zönséghez. A művésznő nem egy hónapra szerző­dött a berlini Wintergarten-orfeumba, mint a minap írtuk, hanem csak 15 estére. A művésznő minden ellépésért 600 írt tiszteletdíjat kap. * (Hamlet nagyherceg­.) A pétervári Már­vány-palotában a minap előadták Shakespeare Ham­­let-jét Konstantin Konstantinovics nagyherceg­ fordítá­­sában. A címszerepet maga Konstantin nagyherceg játszotta, a meghívott előkelő vendégek kritikája sze­rint „igen eredeti“ fölfogással. Persze a nagyherceg dolga, hogy fölfogásának ezt a hangsúlyozott „erede­tiségét“ kedvező vagy kedvezőtlen kritikának magya­rázza-e ? * (Strindberg leánya.) A modern északi íróknak a leányai rendesen színésznőkké lesznek. Ez a sors érte Strindberg Ágostot is, a manapság legvi­e­resebb svéd írót; nem akart beleegyezni, hogy a le­ánya színpadra lépjen, mire Strindberg kisasszony egyszerűen megszökött hazulról s föllépett a helsing­­forsi színházban, ahol óriási sikert aratott. Ez a si­ker majd csak kibékíti Strindberg Ágostot. * (A kapitólium libái.) A francia cenzúra betiltotta „A kapitólium libái“ című egyfelvonásos darab előadását, melyet a „Grand Guigno”-ban ter­veztek. A szerzők: Le Marches és Appray Paul til­takoztak a cenzorok felfogása ellen, hogy a darabjuk a köztársaság ellen lenne irányítva. A cenzúra ugyanis azon akadt meg, hogy a darabban egy katonai ösz­­szeesküvésről van szó, amely lázadási kísérlethez vezet és Déroulé de Paul ismert szerepléséhez hason­lít. Érdekes a dologban, hogy a két író jóval Faure elnök halála előtt már elkészült a kis darabbal. Az újdonságot most meghívott közönség előtt fogják­ színre hozni és igy játszszák ki az akadékoskodó cenzúrát. Fővárosi ügyek. — Budapest a párisi kiállításon. Az 1900. évben Parisban rendezendő nemzetközi kiállításban szintén résztvevő Budapest székes­főváros kiállítási bizottsága ma délután ülést tartott Halmos János al­polgármester elnöklésével; előadó Almády Géza ta­nácsjegyző volt. A programm egyik pontjába föl van véve azoknak a régi metszeteknek a kiállítása is, amelyek a híres Lafranconi-féle gyűjteményből valók. A képek a XV-ik századtól fogva, egész az újabb időkig mutatják a főváros fokozatos fejlődését. Toldy László főlevéltárosnak az a terve, hogy a ké­pek egy részét keretekbe foglalva és festőállványokra helyezve mutassák be Párisban. A bizottság elhatá­rozta, hogy a képek jobbjait kiállíttatja ugyan, de keretek nélkül s ugyancsak elküldik Párisba azt a történelmi nevezetességű képet, amely az 1826-ban Pest és Kőbánya között megindult első vasutat áb­rázolja. Ez a vasút alig egy évvel a legelső angol vasút után indult meg, tehát a világon a legelsők közé tartozott. Kiállítják a főváros szabályozására vonatkozó legújabb térképet, valamint a gipszből ké­szült plasztikus térképet. Nagyobb vitát keltett az a kérdés, vajon a kiállításra készíttessenek-e a főváros­ról új távlati képet, amelyek különben 6000 forintba kerülnének. A tárgyhoz Wolfner József (VI. ker.) Thék Endre, Lipthay Béla báró, Heuffel Adolf középitési igazgató, Heltai Ferenc, Virava József és Hegedűs Károly szólt s aztán a­ bizottság többsége hozzájárult a kép elkészíttetéséhez. Az olajfestményü fővárosi tájkép-terveket kiadják megbírálás végett a fővárosi képzőművészeti bizottságnak. — Szabályrendelet a szódavíz szállítá­sára. A főváros első ügyosztálya a rendőrfőkapitány kezdeményezésére a szódavíz szállítására, szabály­rendeletet alkotott, amelyet a tanács tegnapi ülésé­ben mutatott be. A négyszakaszos szabályrendelet határozmányai a következők: 1. Szódavizet csak ki­próbált jó minőségű palackokban szabad szállítani. II. Május elsejétől szeptember végéig a szódavíz csak fe­dett vagy rossz hővezető takarókkal leborított kocsik­ban szállítható. III. A szabályrendelet megszegése ki­hágás, amely 100 koronáig terjedhető pénzbírsággal, nem fizetés esetén megfelelő elzárással büntetendő. IV. A szabályrendelet betartására a rendőrség fel­ügyel. A tanács a szabályrendeletet véleményezés vé­gett a rendőrfőkapitánysághoz tette át.­­ A vízvezetéki bizottságnak a vízszol­gáltatás januári állapotáról a tanácshoz intézett je­lentése kiemeli, hogy a vízszolgáltatás januárban ál­­talában kielégítő volt. A tiszti főorvos véleménye sze­rint a káposztásmegyeri vízművek­­és a városi csa­pok bakteorológiailag jó, hely­enkint kisürcú vizet ir­tak. A mesterséges szűrök vize jobb, mint a múlt években. A viz vegyi összetétele kifogástalan volt. A szentendrei sziget és a káposztásmegyeri átemelő te­­­lep között készülő alagcsatorna építésében előállott akadályok elhárítottak s a munka rendszeresen ha­lad, úgy hogy a munka befejezése április végére re­mélhető. Bejelenti azonkívül a bizottság, hogy a vízmű folytatólagos kiépítése céljára szükséges ingat­lanok kataszteri jövedelmének negyvenszeresét bírói letétbe helyezzék és hogy ekként az építési munkák végrehajtása céljából az ingatlanok idejekorán bir­tokba vehetők legyenek. -r- A közélelmezés javítása. A Fővárosi Egyesület nagyobb memorandumot adott be a tanács­hoz, amelyben különféle javaslatot tesz a főváros élelmezésének a javítására. Az egyesület javaslatát­­ két részre osztja. A fogyasztási adók reformjára és a vásárcsarnokok újjászervezésére. A fogyasztási adót aránytalannak mondja, amennyiben az egyes cikkekre nem a minőség, hanem, csak a súly , szerint vetik ki. A többi között hivatkozik a borra. Ugyanannyi fo­gyasztási adót fizetnek egy hektoliter tizennégy forin­tos borért, mint a négyszáz forintos tokaji borért. Így mutatja ki az aránytalanságot a többi cikk fo­gyasztási adójánál is. A vásárcsarnokra azt mondja az egyesület, hogy nem felelnek meg a rendeltetésük­nek s az egészet újra kell szervezni. . — Német könyv a fővárosról. Egy berlini vállalkozó Budapestről német nyelven könyvet akar kiadni. A tanács mai ülésén elvben tízezer forint szubvenciót szavazott meg a berlini vállalkozónak. . A födezet kimutatására­ pedig fölhívták a pénzügyi bizottságot. — A bombatéri vásárcsarnok. A bomba­téren tudvalevőleg a főváros vásárcsarnok céljára na­gyobb területet sajátított ki. A mérnöki hivatal meg­csinálta a vásárcsarnok tervét, amely szerint a csar­nok 725,000 forintba kerül, noha a csarnokra csak 600,000 forint van előirányozva. A tanács mai ülésén a mérnöki hivatal tervét nem fogadta el s azt látja, hogy a mérnöki hivatal olcsón építeni nem tud, mert 450,000 forintból is lehet célszerű vásárcsarno­kot­ építeni. A tanács elhatározta, hogy fölhívja Zigferl Győző műegyetemi tanárt, hogy a 450,000 hrt költ­ség alapul vevésével ő készítsen tervet,.--- Nem le­hetett volna inkább pályázatot kiírni ?. KÉPZŐMŰVÉSZET. A vidék műizlése. Szép fővárosunkból most egy röpke jel­szó száll az ország minden tája felé, hogy, a vidék műizlése csiszolásra szorult. Igen, itt az ideje annak, hogy azt a durva kavicsot, melyet tévesen „vidéki ízlés11-nek nevezünk, gyémánttá, valóságos gyémánttá köszörüljük. Oh, a gyémántkössörülés fáradságos mes­terség, még akkor is, ha olyan édesen zengő hanggal kísérjük e munkát, mint a­milyen Hock Jánosé, mert az évszázadok óta elhanya­golt vidék lelkületére olyan vastag kéregben ra­kódott le a magasabb aesthetikai élvezetek iránt való érzéketlenség, akárcsak a folyók medrébe sodrott kavicsokra az iszapréteg. Pedig nyilvánvaló, hogy a vidék tulajdon­képen legközelebb áll az örök idők ízlésének atyamesteréhez, a természethez. A Konfucse idejében élt copf­os chinai művész és a jelen, idők borzas hajú szecessionistája egyformán a természetből lopta azokat a szikrákat, melyek lelkű időben a műalkotásra való tevékenység tüzét szították,­csakhogy míg az ős-chinai vagy ős-japán a természet legpontosabb utánzásában találta fel a művészet legmagasabb tökélyét, a mai ultra-szecessionista az egyes­­vonalakat is csak kacskaringósan képes »átérezni«­ és a stili­zálásnál nagyobb művészetet nem ismer. De most a jó vidékről van szó, mely ott él a természet ölén s napról-napra, sőt óráról­­órára élvezheti a természet fenséges megnyilat­kozásait : az égbolt színharmóniájának remek változatait, a földi teremtmények formatökélyét, a mezei virágokban nyilvánuló páratlan ke­csességet vagy az erdők lombkoronájának mesé­sen változó körvonalait ... de mindezekből mit sem lát, mert a szeme nincs erre a „lá­tásra“ nevelve és a lelkét nem tanították meg arra, hogy az ilyen Studium százszor sőt ezer­szer nagyobb élvezetet nyújt a tarokk és kalab­­giász változatainak studirozásánál. Ott a­hol ezek az alacsonyabb fokú „élvezetek­” nem mé­­telyezték ■ meg annyira az emberek lelkületét, a­hol a játék ördöge a leküzdhetetlen nyereség­­vágyat nem tolta a lelki szükségletek helyébe, — mindjárt szelidebb és nemesebb erkölcsöket látunk. Nézzük csak a szabad természet ölén élő juhászt, akinek tiszta lelkülete a naiv foga­­ragások valóságos remekeiben nyilatkozik meg.

Next