Pesti Hírlap, 1899. április (21. évfolyam, 91-119. szám)
1899-04-01 / 91. szám
1899. április 1. FESTI HÍRLAP A Dreyfus-ügy vizsgálati iratai. Esterházy dossierje, Paris, márc. 31. A Figaro ma kezdi meg a semmitőszék büntetőtanácsa által a Dreyfus-ügyben fölvett vizsgálati jegyzőkönyvek közlését. A mai közlemény a jegyzőkönyv első kötetéből csak az első részletet tartalmazza, s mégis nyolc nagy oldalt tölt ki a Figaróban. Az első fejezetek kizárólag Esterházyval foglalkoznak s azokkal a tényekkel, amelyek miatt ő ellene 1898. augusztus havában vizsgálatot indítottak. Elsősorban Kerdrain ezredesnek azt a vallomását közli a Figaro, amely az Esterházy terhére rótt cselekményekre vonatkozik. Azután következik a büntetőtanács aug. 24. és 27-iki üléseinek jegyzőkönyve, s azután az az irat, amelylyel Zurlinden tábornok, Paris katonai kormányzója, az Esterházy kihallgatásáról fölvett jegyzőkönyveket a hadügyminiszter elé terjesztette. Az összes jegyzőkönyvek gyorsírói följegyzések nyomán készültek, s az összes tanuk aláírásával el vannak látva. Kerdrain ezredes jelentése, melyet az Esterházy ügyével foglalkozó büntetőtanács elé terjesztett, mindenekelőtt Esterházypályafutásának leírásával kezdődik. Általában véve kedvezően nyilatkozik Esterházy katonai múltjáról, de fölemlíti, hogy Esterházy minősítési ívébe 1896. július havában ezt írták: »Csak különleges szolgálatra alkalmazzák, de ezt a szolgálatot sem teljesíti már a régi pontossággal. S különben is Esterházy életmódja párisi tartózkodása óta kissé titokzatos. Vajon családi viszályok vagy anyagi zavarok ennek az okai? Esterházy magánéletében mindenesetre jelentékeny változás állott le.« A jelentés Esterházynak a haditörvényszék előtt való megjelenésével is foglalkozik s vizsgálja azokat az azóta már leleplezett tényeket is, melyeknek alapján Esterházy ellen fegyelmi vizsgálatot indítottak. Azután Esterházynak Madame de Boulancyhoz 1882, 1883 és 1884-ben intézett leveleivel foglalkozik a jelentés. (Ezek között van a hírhedt uklánus levél is.) Kerdrain szerint e levelek egy elégedetlen tisztnek a zúgolódásai. Kerdrain azután Esterházynak Faure elnökhöz intézett leveleivel foglalkozik, melyek fegyelmi vétségeknek tekintendők, habár kétségtelen, hogy Esterházy csak nagy fölindulásában irta azokat. Ugyanezt lehet mondani Esterházynak Dixi aláírással ellátott s a Libre Paroleban megjelent cikkeiről is. »Legutóbb, írja Kerdrain, Esterházy a Seine-kerület katonai parancsnokával beszélgetett s kijelentette, hogy főnökeit előre nem jelzett eszközökkel kényszeríteni akarja valamire. Három nap múlva azonban, 1898. júl. 8-ikán, egy levelet irt ugyanahoz a parancsnokhoz, melyben kijelentette, hogy sajnálja heveskedését, és hogy a birtokában levő kompromittáló adatokat nem fogja főnökei ellen fölhasználni. Kerdrain ezredes a rendőrségnek a hadügyminiszterhez intézett jelentése és Esterházy magánlevelei alapján Esterházy magánéletéről is nyilatkozik. Esterházynak Pays asszonynyal való viszonyát épen csak fölemlíti az ezredes, és e viszony elbírálását a büntető tanácsra bízza. »Egy másik rendőri jelentésben ellenben, írja Kerdrain, igen komoly természetű vád van Esterházy ellen; azzal vádolják, hogy 5000 frankkal társul szegődött egy kertfőnőhöz, akinek a St. Pazaré pályaudvar mellett volt egy »Maison de Rendez-vous« nevű intézete. Esterházy ez üzletben először Rohan-ChaBot, később pedig Esterházy néven szerepelt. Egy alkalommal ez a nő társának (associé), Esterházynak, panaszkodott, hogy az üzlet keveset jövedelmez. Erre az őrnagy azt ajánlotta neki, hogy bizonyos tiszteletdíjért keressen menyasszonyt az ő 21 éves, Bordeauxban lakó unokaöcscsének, Esterházy Keresztélynek. A kerítőnő egy Roussel nevű házassági ügynökhöz folyamodott, akinek épen volt »raktáron« egy igen gazdag árva leánya. Ennek a Rousselnek több levele van Esterházytól. A rendőrség megszerezte több levélnek a fotográfiáját is, amelyeket Esterházy egy Lévy nevű házasságközvetítőnek írt; ezekben a levelekben szintén menyasszonyt keres unokaöcscse számára és előre is kijelenti, hogy az erkölcsös életmódra nem sokat ad és esetleg hajlandó elnézni azt is, hogy ha a menyasszony múltja nagyon botrányos. A rendőrség által megszerzett iratok között van továbbá egy levél is, amelyben őt valaki fölszólítja, hogy mindent tegyen meg a házasság érdekében, amely ha létrejön, Esterházy 10.000 frankot kap.« Mindezt Kerdrain csak annak bizonyságául hozza föl, hogy Esterházy erkölcsileg nagyon mélyre sülyedt. Paris, már. 31. Az a dossier, amelynek közlését a Figaro ma megkezdte, fegyelmi vizsgálatra fog okot adni, mert e dossiert kevés példányban és kizárólag a semmitőszéki bírák használatára nyomatták ki. A ma közölt okiratok közül legérdekesebbek Esterházynak azon levelei, amelyekben a francia tábornokokat a legdurvább modorban szidalmazza, és Zurlindennek Gavaignachoz intézett levele, amelyben azt ajánlja a hadügyminiszternek, hogy szelíden bánjék Esterházyval. Paris, márc. 31. — Saját tudósítónktól. — A Figaro többek közt annak a tárgyalásnak a jegyzőkönyvét is közli, melyet Esterházyval 1898. aug. 27-én a katonai vizsgálótanács előtt tartottak. Legelőbb is Mercier tábornokot hallgatták ki, aki kijelentette, hogy Esterházy mindig nagyrabecsülte és becstelen cselekedetre képtelennek tartja. Pellieux tábornok szintén védelmezte Esterházyt és többek közt elmondta, hogy ő azt hallotta Esterházytól, hogy a zsidók, vagyis a Dreyfus-család egy angol újságíró útján 600.000 frankot ajánlottak föl neki, ha a bordereau szerzőségét bevallja. A harmadik tanú Du Paty de Clam alezredes volt, akihez Esterházy azt a kérdést intézte, hogy őt képestek tartja-e arra, hogy a becsület vagy a fegyelem ellen vétsen. Du Paty így felelt: — Októberben tudtam meg, hogy Esterházyt kompromittálni akarják és hogy nincs ellene semmi más terhelő körülmény, mint egynémely eltévelyedések, melyeknek azonban nincs komoly jelentősége. Egy másik kérdésre, ama levelet illetőleg, melyet Esterházy a köztársaság elnökéhez intézett, Du Paty így felelt: — Esterházy a német császárnak akart írni, mire én azt mondtam neki, hogy jobb lesz, ha a köztársaság elnökének ír, aki az összes franciáknak atyja. Ismerem ézt a levelet, amelyről azt mondta nekem Esterházy, hogy azt neki tollba mondták. Esterházy: Súlyt fektetek arra, hogy az alezredes úr mondja meg, hogy ezt a levelet nekem ki diktálta. Du Paty. Ah, azt nem tudom. Erre a vizsgálótanács elnöke kérdi, hogy mint áll a dolog ezzel a levéllel, mire Du Paty a következőket adja elő: — Esterházy külföldön, rokonainál akart segélyt keresni, általuk akarta a német császárt megkérdeztetni, hogy állt-e valaha ő (Esterházy) vele (a császárral) összeköttetésben. Esterházy kérni akarta a császárt, hogy őt vegye védelmébe, mint egy rendnek a tagját, amelynek a császár feje. Esterházy. Úgy van. Mint alattvaló az osztrák császárhoz is fordultam. Már el voltam rá tökélve, hogy megölöm magamat, előbb azonban apellálni akartam mindenkihez, akinek csak érdekében áll, hogy egy Esterházyt megvédelmezzenek. Du Paty: De épen erről lebeszéltem. Rábeszéltem, hogy írjon a köztársaság elnökének. Az elnöklő tábornok: De hát ez a levél, mely a köztársaság elnökéhez volt intézve, fenyegetésfélét foglalt magában. Du Faty: Az én nézetem szerint Esterházy ebben a levélben inkább egészséges tanácsot adott. Az elnöklő tábornok: Azt kérdem tehát Du Paty de Clam alezredestől, hogy Esterházy egészen egyedül, vagy pedig az állandó hadsereg tisztjeinek támogatásával járt-e el ? Du Paly: Igen, tisztek támogatásával, de Esterházy sohasem tudta, hogy a vezérkar őt védelmezi, hanem csak arról volt tudomása, hogy ezt egyes tisztek teszik. Ő egyike volt azoknak, akiknek leginkább érdekében állott, hogy az igazság kiderüljön és ez okból én is támogattam. Az elnök: Ön helyeselte az elnökhöz intézett levél elküldését ? Du Paty: Igen. Én adtam át neki annak a vázlatát. Esterházy : De hát mondja meg az igazat. Mondja meg, hogy a levelet ki diktálta? Du Paty: Csak azt mondhatom, amit tudok. Az elnök: Ön tehát nem tudja, hogy a levelet ki diktálta ? Du Paty: Nem. Esterházy: De igen. Ön tudja, hogy ki diktálta. Du Paty: De nem mondom meg, ha tudnám, sem mondanám meg, hogy ki diktálta. Nem vagyok spicli. Különben csak Esterházytól magától tudom, hogy a levelet neki diktálták. Esterházy: Az ég szerelmére kérem, mondja meg, hogy ki a levél szerzője, hisz legalább is olyan jól ismeri, mint én magam. Az elnök: Azt kérdezem hát Du Paty alezredestől : hazudik Esterházy, ha azt állítja, hogy a levelet neki diktálták ? Du Paty: Nem hazudik vagyis jobbad mondva . . . (Du Paty itt elakad egy darabig és így folytatja.) Különben visszavonok mindent, amit eddig mondtam. Ezután Esterházyt hallgatják ki, aki a leghatározottabban azt vallja, hogy ő mindenben parancsra cselekedett. Du Paty de Clam azt tanácsolta neki, hogy írjon Faure elnöknek. Du Paty maga mondta neki tollba az elnökhöz intézett levelet is és fölszólította, hogy Picquart-t jelentse föl. — Mindent, de mindent, szóról-szóra tollba mondtak nekem, folytatja Esterházy, azt a levelet is, melyet Picquarthoz intéztem. A vezérkar részéről azt ígérték nekem, hogy campagneomban nem fognak cserbenhagyni. Maga Pellieux tábornok személyesen tett nekem erre nézve ígéretet. Esterházy ezután fölmutat egy jegyzéket, melyet Du Paty adott át neki és amelyben utasítások vannak arra nézve, hogy a Pellieux tábornok által eszközlendő kihallgatásnál magát hogyan viselje. Ebből a titokzatos jegyzékből az is kitűnik, hogy Picquart ellen fondorlatot szőttek. Erre újból Du Paty de Clam alezredest hívják föl. Elébe tartják Esterházy vallomását, mire beismeri, hogy Esterházy igazat vallott és kijelenti, hogy mindezt ő már régebben közölte a hadügyminiszterrel, kivéve néhány nevet, melyeket megnevezni nem lehet. A vizsgálat befejezése után az elnök következő három kérdést vetette föl: 1. Rendelkezési állományba helyezték-e Esterházyt megrögzött rossz magaviselete miatt ? 2. Rendelkezési állományba helyezzék-e súlyos fegyelmi vétségek miatt ? 3. Rendelkezési állományba helyezzék-e a becsület elleni vétség miatt ? Az első kérdésre a vizsgálótanács 3 igen és 2 nemmel, a másodikra egyhangú nemmel, a harmadikra 4 nemmel és 1 igennel felelt. (N. Fr. Pr.) ___________________ Tanügyi hírek. Pályázati fölhívás. A pozsonyi kir. jogakadémián az 1898/99. tanév végével üresedésbe jövő tanszékre, melylyel a magyar magánjognak és az osztrák magánjognak előadási kötelezettsége van összekötve, pályázat nyittatik. A nevezett tanszékkel járó javadalmak, ha arra rendes tanár neveztetik ki, évi 2000 frt fizetés, 420 írt lakáspénz, öt 200 frtos szabályszerű ötödéves kárpótlék, megfelelő tandíj; ha rendkívüli tanár neveztetik ki, évi 1500 írt fizetés, 350 frt lakáspénz, megfelelő tandíj, fia helyettes tanár neveztetik ki 1000 írt fizetés, 200 irt lakáspénz. Az eddigi alkalmazást, a végzett tanulmányokat, irodalmi működést és egyéb, figyelembe vehető körülményeket igazoló bizonylatokkal, továbbá keresztelő levéllel, melyből kitűnjék, hogy a pályázó róm. kath. vallásu, és rövid életrajzi vázlattal ellátott, a vallás- és közoktatásügyi m. kir. miniszterhez címzett folyamodványokat a nyilvános alkalmazásban levők elöljáróságuk utján, mások közvetlenül 1899. évi ápril 30-áig a pozsonyi kir. sokakadémia igazgatóságánál tartoznak benyújtani. A kinevezett állását 1899. évi szeptember hó 1-vel köteles elfoglalni. Budapesten, 1899. évi március hó 19-én. A vallás- és közoktatásügyi minisztertől. SPORT. — A lóversenyek eredményei. A Telefon Hírmondó a monarchia bármely helyén tartandó lóversenyek kimeneteléről még a versenynapok délutánjain futamról-futamra kimerítő és hiteles tudósítást olvastat föl hétköznap és ünnepen egyaránt. ____