Pesti Hírlap, 1899. április (21. évfolyam, 91-119. szám)

1899-04-01 / 91. szám

1899. április 1. FESTI HÍRLAP A Dreyfus-ügy vizsgálati iratai. Esterházy dossierje, Paris, márc. 31. A Figaro ma kezdi meg a semmitőszék büntetőtanácsa által a Dreyfus-ügyben fölvett vizs­gálati jegyzőkönyvek közlését. A mai közlemény a jegyzőkönyv első kötetéből csak az első rész­letet tartalmazza, s mégis nyolc nagy oldalt tölt ki a Figaróban. Az első fejezetek kizárólag Esterhá­­zyval foglalkoznak s azokkal a tényekkel, amelyek miatt ő ellene 1898. augusztus havában vizsgálatot indítottak. Első­sorban Kerdrain ezredesnek azt a vallomását közli a Figaro, amely az Esterházy ter­hére rótt cselekményekre vonatkozik. Azután követ­kezik a büntetőtanács aug. 24. és 27-iki üléseinek jegyzőkönyve, s azután az az irat, amelylyel Zurlin­­den tábornok, Paris katonai kormányzója, az Ester­házy kihallgatásáról fölvett jegyzőkönyveket a had­ügyminiszter elé terjesztette. Az összes jegyzőkönyvek gyorsírói följegyzések nyomán készültek, s az összes tanuk aláírásával el vannak látva. Kerdrain ezredes jelentése, melyet az Esterházy ügyével foglalkozó büntetőtanács elé terjesztett, mindenekelőtt Esterházy­­pályafutásának leírásával kezdődik. Általában véve kedvezően nyilatkozik Ester­házy katonai múltjáról, de fölemlíti, hogy Esterházy minősítési ívébe 1896. július havában ezt írták: »Csak különleges szolgálatra alkalmazzák, de ezt a szolgálatot sem teljesíti már a régi pontossággal. S különben is Esterházy életmódja párisi tartózkodása óta kissé titokzatos. Vajon családi viszályok vagy anyagi zavarok ennek az okai? Esterházy magán­életében mindenesetre jelentékeny változás állott le.« A jelentés Esterházynak a haditörvényszék előtt való megjelenésével is foglalkozik s vizsgálja azokat az azóta már leleplezett tényeket is, melyeknek alapján Esterházy ellen fegyelmi vizsgálatot indítottak. Azután Esterházynak Madame de Boulancyhoz 1882, 1883 és 1884-ben intézett leveleivel foglalkozik a jelentés. (Ezek között van a hírhedt uklánus levél is.) Kerdrain szerint e levelek egy elégedetlen tisztnek a zúgolódásai. Kerdrain azután Esterházynak Faure elnökhöz intézett leveleivel foglalkozik, melyek fegyelmi vétségeknek tekintendők, habár kétségtelen, hogy Esterházy csak nagy föl­indulásában irta azokat. Ugyanezt lehet­­ mondani Esterházynak Dixi aláírással ellátott s a Libre Pa­roleban megjelent cikkeiről is. »Legutóbb, írja Kerd­rain, Esterházy a Seine-kerület katonai parancsnoká­val beszélgetett s kijelentette, hogy főnökeit előre nem jelzett eszközökkel kényszeríteni akarja valamire. Három nap múlva azonban, 1898. júl. 8-ikán, egy levelet irt ugyanahoz a parancsnokhoz, melyben ki­jelentette, hogy sajnálja heveskedését, és hogy a bir­tokában levő kompromittáló adatokat nem fogja főnö­kei ellen fölhasználni.­ Kerdrain ezredes a rendőrségnek a hadügy­miniszterhez intézett jelentése és Esterházy magán­levelei alapján Esterházy magán­életéről is nyilatko­zik. Esterházynak Pays asszonynyal való viszonyát épen csak fölemlíti az ezredes, és e viszony elbírálá­sát a büntető tanácsra bízza. »Egy másik rendőri jelentésben ellenben, írja Kerdrain, igen komoly ter­mészetű vád van Esterházy ellen; azzal vádolják, hogy 5000 frankkal társul szegődött egy kertfőnőhöz, akinek a St. Pazaré pályaudvar mellett volt egy »Maison de Rendez-vous« nevű intézete. Esterházy ez üzletben először Rohan-ChaBot, később pedig Es­terházy néven szerepelt. Egy alkalommal ez a nő társá­nak (associé), Esterházynak, panaszkodott, hogy az üzlet keveset jövedelmez. Erre az őrnagy azt ajánlotta neki, hogy bizonyos tiszteletdíjért keressen meny­asszonyt az ő 21 éves, Bordeauxban lakó unoka­­öcscsének, Esterházy Keresztélynek. A kerítőnő egy Roussel nevű házassági ügynökhöz folyamodott, aki­nek épen volt »raktáron« egy igen gazdag árva leánya. Ennek a Rousselnek több levele van Ester­­házytól. A rendőrség megszerezte több levélnek a fotográfiáját is, amelyeket Esterházy egy Lévy nevű házasságközvetítőnek írt; ezekben a levelekben szin­tén menyasszonyt keres unokaöcscse számára és előre is kijelenti, hogy az erkölcsös életmódra nem sokat ad és esetleg hajlandó elnézni azt is, hogy ha a menyasszony múltja nagyon botrányos. A rend­őrség által megszerzett iratok között van továbbá egy levél is, amelyben őt valaki fölszólítja, hogy mindent tegyen meg a házasság érdekében, amely ha létrejön, Esterházy 10.000 frankot kap.« Mindezt Kerdrain csak annak bizonyságául hozza föl, hogy Esterházy erkölcsileg nagyon mélyre sülyedt. Paris, már. 31. Az a dossier, amelynek köz­lését a Figaro ma megkezdte, fegyelmi vizsgálatra fog okot adni, mert e dossiert kevés példányban és kizárólag a semmitőszéki bírák használatára nyo­matták ki. A ma közölt okiratok közül legérdekeseb­bek Esterházynak azon levelei, amelyekben a francia tábornokokat a legdurvább modorban szidalmazza, és Zurlindennek Gavaignachoz intézett levele, amely­ben azt ajánlja a hadügyminiszternek, hogy szelíden bánjék Esterházyval. Paris, márc. 31. — Saját tudósítónktól. — A Figaro többek közt annak a tárgyalásnak a jegyzőkönyvét is közli, melyet Esterházyval 1898. aug. 27-én a katonai vizsgálótanács előtt tartottak. Legelőbb is Mercier tábornokot hallgatták ki, aki kijelentette, hogy Esterházy­ mindig nagyrabe­­csü­lte és becstelen cselekedetre képtelennek tartja. Pellieux tábornok szintén védelmezte Ester­házy­t és többek közt elmondta, hogy ő azt hallotta Esterházytól, hogy a zsidók, vagyis a Dreyfus-család egy angol újságíró útján 600.000 frankot ajánlottak föl neki, ha a bordereau szerzőségét bevallja. A harmadik tanú Du Paty de Clam alezredes volt, akihez Esterházy azt a kérdést intézte, hogy őt képest­ek tartja-e arra, hogy a becsület vagy a fe­gyelem ellen vétsen. Du Paty így felelt: — Októberben tudtam meg, hogy Esterházyt kompromittálni akarják és hogy nincs ellene semmi más terhelő körülmény, mint egynémely eltévelyedé­sek, melyeknek azonban nincs komoly jelentősége. Egy másik kérdésre, ama levelet illetőleg, me­lyet Esterházy a köztársaság elnökéhez intézett, Du Paty így felelt: — Esterházy a német császárnak akart írni, mire én azt mondtam neki, hogy jobb lesz, ha a köztársaság elnökének ír, aki az összes franciáknak atyja. Ismerem é­zt a levelet, amelyről azt mondta nekem Esterházy, hogy azt neki tollba mondták. Esterházy: Súlyt fektetek arra, hogy az al­ezredes úr mondja meg, hogy ezt a levelet nekem ki diktálta. Du Paty. Ah, azt nem tudom. Erre a vizsgálótanács elnöke kérdi, hogy mint áll a dolog ezzel a levéllel, mire Du Paty a követke­zőket adja elő: — Esterházy külföldön, rokonainál akart se­gélyt keresni, általuk akarta a német császárt meg­­kérdeztetni, hogy állt-e valaha ő (Esterházy) vele (a császárral) összeköttetésben. Esterházy kérni akarta a császárt, hogy őt vegye védelmébe, mint egy rend­nek a tagját, amelynek a császár feje. Esterházy. Úgy van. Mint alattvaló az osz­trák császárhoz is fordultam. Már el voltam rá tö­kélve, hogy megölöm magamat, előbb azonban apel­lálni akartam mindenkihez, akinek csak érdekében áll, hogy egy Esterházyt megvédelmezzenek. Du Paty: De épen erről lebeszéltem. Rábe­széltem, hogy írjon a köztársaság elnökének. Az elnöklő tábornok: De hát ez a levél, mely a köztársaság elnökéhez volt intézve, fenyegetésfélét foglalt magában. Du Faty: Az én nézetem szerint Esterházy ebben a levélben inkább egészséges tanácsot adott. Az elnöklő tábornok: Azt kérdem tehát Du Paty de Clam alezredestől, hogy Esterházy egészen egyedül, vagy pedig az állandó hadsereg tisztjeinek támogatásával járt-e el ? Du Paly: Igen, tisztek támogatásával, de Es­terházy sohasem tudta, hogy a vezérkar őt védel­mezi, hanem csak arról volt tudomása, hogy ezt egyes tisztek teszik. Ő egyike volt azoknak, akiknek legin­kább érdekében állott, hogy az igazság kiderüljön és ez okból én is támogattam. Az elnök: Ön helyeselte az elnökhöz intézett levél elküldését ? Du Paty: Igen. Én adtam át neki annak a vázlatát. Esterházy : De hát mondja meg az igazat. Mondja meg, hogy a levelet ki diktálta? Du Paty: Csak azt mondhatom, amit tudok. Az elnök: Ön tehát nem tudja, hogy a levelet ki diktálta ? Du Paty: Nem. Esterházy: De igen. Ön tudja, hogy ki dik­tálta. Du Paty: De nem mondom meg, ha tudnám,­ sem mondanám meg, hogy ki diktálta. Nem vagyok spicli. Különben csak Esterházytól magától tudom, hogy a levelet neki diktálták. Esterházy: Az ég szerelmére kérem, mondja meg, hogy ki a levél szerzője, hisz legalább is olyan jól ismeri, mint én magam. Az elnök: Azt kérdezem hát Du Paty alezre­destől : hazudik Esterházy, ha azt állítja, hogy a le­­velet neki diktálták ? Du Paty: Nem hazudik vagyis jobbad mondva . . . (Du Paty itt elakad egy darabig és így folytatja.­) Különben visszavonok mindent, amit eddig mondtam. Ezután Esterházyt hallgatják ki, aki a leghatá­rozottabban azt vallja, hogy ő mindenben parancsra cselekedett. Du Paty de Clam azt tanácsolta neki, hogy írjon Faure elnöknek. Du Paty maga mondta neki tollba az elnökhöz intézett levelet is és fölszó­lította, hogy Picquart-t jelentse föl.­­ — Mindent, de mindent, szóról-szóra tollba mondtak nekem, folytatja Esterházy, azt a levelet is, melyet Picquarthoz intéztem. A vezérkar részéről azt ígérték nekem, hogy campagneomban nem­­ fognak cserbenhagyni. Maga Pellieux tábornok személyesen tett nekem erre nézve ígéretet. Esterházy ezután fölmutat egy jegyzéket, me­lyet Du Paty adott át neki és amelyben utasítások vannak arra nézve, hogy a Pellieux tábornok által eszközlendő kihallgatásnál magát hogyan viselje. Eb­­ből a titokzatos jegyzékből az is kitűnik, hogy Picquart ellen fondorlatot szőttek. Erre újból Du Paty de Clam alezredest hív­­ják föl. Elébe tartják Esterházy vallomását, mire­­ beismeri, hogy Esterházy igazat vallott és kijelenti, hogy mindezt ő már régebben közölte a hadügymi­niszterrel, kivéve néhány nevet, melyeket megne­vezni nem lehet. A vizsgálat befejezése után az elnök következő három kérdést vetette föl: 1. Rendelkezési állományba helyezték-e Ester­házyt megrögzött rossz magaviselete miatt ? 2. Rendelkezési állományba helyezzék-e súlyos fegyelmi vétségek miatt ? 3. Rendelkezési állományba helyezzék-e a be­csület elleni vétség miatt ? Az első kérdésre a vizsgálótanács 3 igen és 2 nemmel, a másodikra egyhangú nemmel, a harma­dikra 4 nemmel és 1 igennel felelt. (N. Fr. Pr.) ___________________ Tanügyi hírek. Pályázati fölhívás. A pozsonyi kir. jogaka­démián az 1898/99. tanév végével üresedésbe jövő tanszékre, melylyel a magyar magánjognak és az osztrák magánjognak előadási kötelezettsége van összekötve, pályázat nyittatik. A nevezett tanszékkel járó javadalmak, ha arra rendes tanár neveztetik ki, évi 2000 frt fizetés, 420 írt lakáspénz, öt 200 frtos szabályszerű ötödéves kárpótlék, megfelelő tandíj; ha rendkívüli tanár neveztetik ki, évi 1500 írt fizetés, 350 frt lakáspénz, megfelelő tandíj, fia helyettes ta­nár neveztetik ki 1000 írt fizetés, 200 irt lakáspénz. Az eddigi alkalmazást, a végzett tanulmányo­kat, irodalmi működést és egyéb, figyelembe vehető körülményeket igazoló bizonylatokkal, továbbá ke­resztelő levéllel, melyből kitűnjék, hogy a pályázó róm. kath. vallásu, és rövid életrajzi vázlattal ellá­tott, a vallás- és közoktatásügyi m. kir. miniszterhez címzett folyamodványokat a nyilvános alkalmazásban levők elöljáróságuk utján, mások közvetlenül 1899. évi ápril 30-áig a pozsonyi kir. sokakadémia igazga­tóságánál tartoznak benyújtani. A kinevezett állását 1899. évi szeptember hó 1-vel köteles elfoglalni. Bu­dapesten, 1899. évi március hó 19-én. A vallás- és közoktatásügyi minisztertől. SPO­RT. — A lóversenyek eredményei. A Telefon Hírmondó a monarchia bármely helyén tartandó ló­versenyek kimeneteléről még a versenynapok délután­jain futamról-futamra kimerítő és hiteles tudósítást olvastat föl hétköznap és ünnepen egyaránt. ____

Next