Pesti Hírlap, 1899. április (21. évfolyam, 91-119. szám)

1899-04-14 / 103. szám

4 1899. április 14t. PE S T I JI I R L A P ORSZÁGGYŰLÉS. L Két tárca költségvetésének tárgyalását fe­jezték be a mai ülésen : az igazságügyit és a honvédelmi tárcát. Az elsőhöz általánosságban Mócsy Antal, Schmidt Károly, Györy Elek, Polo­­nyi Géza és Major Ferenc szólott, valamennyi között Györy Eleknek a beszédében volt leg­mélyrehatóbb kritika a miniszter programmjá­­val szemben. Plusz miniszter a szónokkal szem­ben a maga programmjának teljességét védel­mezte abból a szempontból, hogy abban mindaz ben foglaltatik, amit a törvény, jog és erkölcs kivon. Miután minden egyes szónok kíván­ságára reflektált, a központi kiadások tételét a képviselőház megszavazta. A részletes vita aztán gyorsan pergett s déli egy órára az igazságügyi tárca költségvetése meg volt szavazva. Eszményi gyorsasággal intézték el ezután a honvédelmi költségvetést, mely mindössze 15 percig foglalkoztatta a képviselőházat s ez idő felét is Szerb György előadói beszéde vette igénybe. Mindössze két szónok volt: Benyovszky Sándor, aki a leszerelés eszméjét, és Kossuth Ferenc, aki a honvédségnek tüzérséggel való ellátását hangoztatta. A betegsége miatt távol­lévő miniszter helyett Gromon Dezső állam­titkár válaszolt s aztán úgy a költségvetés téte­leit, mint a honvédelmi jelentéseket megsza­vazták. Az ülés végén Plósz igazságügyminiszter benyújtotta a kúriai bíráskodásról szóló ja­vaslatot. Elhatározták még a mai ülésen Széli miniszterelnök indítványára, hogy a költségve­tésnek még e hónapban való törvénynyé emelke­­tése céljából holnap és holnapután délután 3­­óráig meghosszabbítják az üléseket. IL A képviselőház április 13-ai ülése. Elnök: Perezd Dezső, később Dániel Gábor. Jegyzők : Molnár Antal, Fejezes Béni, Mock János. A­ miniszterek közül jelen vannak: Széll Kálmán, Lukács László, Plósz Sándor, Darányi Ignác. .Ülés kezdete délelőtt tíz órakor. A jegyzőkönyv hitelesítése és a kérvények be­mutatása után következik az igazságügyi tárca költségvetésének folytatólagos tárgyalása. Mócsy Antal kifogásolja a táblánál és kúriá­nál a kisegítő bírák intézményét és óhajtja, hogy rendes­ birákat neveztessenek ki. A helyettes ügyé­szek, kir. táblai birák és törvényszéki elnökök fizeté­sének méltányosabb rendezését óhajtja. A költségve­tést nem fogadja el. Schmidt Károly a csődvagyon kezelési rend­szerét hiányosnak látja. Már a hitelező jól tudja, hogy ha adósa csődbe kerül, nem kap semmit. Az ügyvéd a csődöt legtöbbször vagyonforrásnak tekinti és minél több költséget okoz. Ajánlja annak kimon­dását, hogy a tömeggondnok díjai és költségei a tö­meg­vagyon egy bizonyos százalékát túl ne haladhas­sák­, továbbá az intézkedés törlését, hogy csak ügy­véd lehessen tömeggondnok. A hitelezési csalásokra a büntetés súlyosbítását, az utazók csalásainak bün­tetését kéri. A költségvetést elfogadja. Györy Elek sajnálatára nem látja a miniszter programj­jában az igazságügyi politika vezéreszméjét, vagy egységes gondolatát. Az ellentétnek kellett volna beszédében nyilatkozni, mely a múlttal szemben fönnáll, vagy aminek fönnállania kellene. Amikor a miniszterelnök a törvény, igazság és erkölcs elvét hirdeti, akkor ennek elsősorban az igazságügymi­­niszternél kellene megnyilatkozni. Azt a szellemet, mely eddig uralkodott, száműzni kell onnan. (Élénk helyeslés baliétól.) Hirdetni kellett volna, hogy az egész vonalon, aki nem szolgáltat igazságot, megro­vást kap, mert ha az ellenkezőről vannak meggyő­ződve, a romlottság mérgét viszik be minden insti­túcióba. Ki gondolta volna az egyezkedési tárgyalá­sok idején, hogy az új kormány, mely más szellem­ben uralkodik, törvényesíteni fogja az előzőnek törvénytelenségeit ? Ki gondolta volna, hogy azért, mert valaki tisztelte a törvényt s a meg nem sza­vazott adót nem fizette, késedelmi kamatokkal súttatik ? A törvényalkotásra nézve ajánlja, hogy szakkérdésednél az illető szakköröket szólítsák föl véleményadásra. A telekkönyvi betétek kérdésénél kárhoztatja a takarékosságot. Hiánynak tartja, hogy az ország büntetőjogi szuverainitása még most sem érvényesül a hadseregben. Folytonos alkudozásokkal ezt az ügyet a napirendről levenni nem szabad. (Élénk helyeslés baliétól.) A bírói szervezetet hiá­nyosnak tartja s a két fizetési rendszert nem he­lyesli. Kéri, hogy a Miniszter az ügyvédi rendtartás­ról szóló javaslatot mielőbb nyújtsa be. Biztosítani kell az ügyvédnek a becsületes keresetet, mert ma még zálogjogi megtartása sincs. Az ügyvéd sok eset­ben úgy járt, mint az adomában, mikor a vízbefutó azt mondja: — Ha kimentesz, akkora gyertyát szentelek Szűz Máriának, mint a karom. Mikor aztán kihúzták, azt mondja: — Édes Istenkém, akkora is elég, mint a kis ujjam! Az ügyvédi rendtartásban a szabadságtól nem kell félni. Mert három igaz garanciája van a köz- és ma­gán­szabadságnak. Az egyik a sajtó, a második a bíró, a harmadik az ügyvéd. Egynek hibájáért nem szabad vádolni azt, ami a közszabadság valódi garan­ciája. (Éljenzés a szélsőbaloldalon.) A vezéreszmére nézve azt mondja, hogy amely miniszter eltűri azt, hogy az igazságügyi kormány hamupipőkéje legyen a kabinetnek, az nincs feladata magaslatán. A józan takarékosság helyes, de épen az igazságszolgáltatás­nál nem szabad a takarékosságot oda vinni, hogy el­tűrjük, hogy mindenféle nagyhatalmi ábrándokért annyit adjunk ki, de mikor a bírák fizetéséről, a tör­vényszéki épületek emeléséről, amikor arról van szó, hogy azoknak, kik a szegényeket védik, imitt-amott egy garast adjunk fáradozásuk jutalmául, erre nincs pénz, mert az igazságügy a kabinet hamupipőkéje. Ezt a politikát méltóztassék megdönteni s örök hálára fogja kötelezni nemcsak az igazság követőit, de az egész országot. (Élénk helyeslés és éljenzés a bal- és szélsőbaloldalon, a szónokot számosan üdvözlik.) (Az elnöki széket Daniel Gábor foglalja el.) Polonyi Géza kijelenti, hogy a minisztertől többet várt, mert Plósz Sándor múltja és tehetsége többet ígért s mégis úgy mutatkozott be, mint vég­rendeleti végrehajtó. Pedig a jognak, törvénynek és az alkotmánynak védőjeként kell szerepelnie. Legyen őre közjogunknak, nehogy közjogunk elveszszen finán­cok magyarázatában. Rátérvén Veszter Imrének teg­napi felszólalására, azt hiszi, hogy ha politikai befo­lyástól kellene félni, akkor az a félelem jogosultabb a közigazgatási bíróságoknál. De nem szabad a pak­tumot érinteni. Tudja, hogy akna­munka folyik a paktum ellen s ezért óvást emel az ellen, hogy rajta most módosítsanak. A paktum a pártok becsületé­nek oltalma alá helyezkedett s már most az a fel­adat, hogy úgy hajtassák végre, amint megköttetett. (Helyeslés.) Figyelmeztetni akarja még a házat arra, hogy április tizenegyedike, alait tavaly Bánffy bölcse­­ségéből ünnepnek deklarált a törvényhozás, a tör­vényszékkel is viszonyba jutott. A törvény azt mondja, hogy a törvényszékeknél a Gergely naptár ünnepeit kell tekintetbe venni. Mikor ez csinálódott, Bánffy még nem élt, április 11-dike sem volt ünnep. Most azonban nemzeti ünneppé avattatott, így hát föleb­­bezés, váltó lejár-e április 11-dikén ? Adjon erről föl­­világosítást a miniszter, hogy a törvényszékek és a felsőbíróságok egységesen járjanak el. Ajánlja, hogy egy másik törvényben ezt az áprilisi ünnepet törül­jék el. A költségvetést nem fogadja el. Veszter Imre személyes kérdésben tiltakozik Polonyi azon vádja ellen, hogy a paktum ellen akna­munkát folytatna s ezt a vádat visszautasítja. (He­lyeslés.) Különben látja, hogy Polonyi nagyobb po­litikus, mint jogász. Major Ferenc a törvényszéki orvosi külön­­vizsga eltörlése ügyében szól. A jelenlegi vizsgának nincs célja az orvosi grádusra lealázó, főleg a vizs­gára betanító kurzusok folytán, hol még szolgakurzus is szerepel. Tehát az egész nagyjában szemfényvesz­tés. Az új orvosszigorlati tervezetben már úgy is gondoskodva van, hogy a törvényszéki orvostaniból és közegészségtanból úgy az elméleti, mint a gyakorlati is követeltessék, melyben különben is minden orvos­nak verzátusnak kell lennie, mert sehol annyira nem lehet az orvosi tudást a laikusok előtt, mint épen ezen a téren blamirozni. Ajánlja, hogy az igazság­szolgáltatás létesítsen gyakornoki állásokat az egye­elhunyt Szárics festő modorára. Nagy Vilmos »Másodvirágzás «-ának jobb az ötlete, mint a megfestése. A harmadik teremben Márk Lajos domi­nál. Vásznai közt a »Bűbáj« a legérdekesebb s a jeles ifjú művész összes előnyeivel dicsekszik. Arcképei közül Fesztyné arcképe alá akár Steinlen is odaírhatná a nevét,­­ annyira franciás. Papp Sándor két tájképén tökéletes érzéketlenséget árul el a tájképek iránt, egy ismeretlen magyar festő, Baumgartl Boldizsár (megint milyen borzalmasan magyar név !) an­nál frissebb színekkel lep meg. E nagy terem egyik falán Szlányi Lajos vásznait látjuk s ezek nemcsak hangulat dolgában, de minőségben is változatosak. — Both Menyhért két arcképével nagyot haladt s Bérezik Árpádján a portrait­­hűség igazán meglepő. Burger Lajos arcképe is jobb,­­ Ziegler Károly leányarcképe pedig ezek közt a legjobb. A fiatal Kemenszky Árpád nevét egy igen finom hatású leányképmás alatt olvassuk, Pongrácz Károly nevét pedig egy zöld-narancssárga csíkos tájképen, mely kétség­kívül a brazíliai kormány megrendelésére ké­szült e kizárólagosan brazíliai nemzeti szí­nekben. A 4-ik terem szobrai közt elhaladva te­kintsünk be az 5-ik terembe, mely a hanyatlás és vajúdás terme. Itt Konek Ida »Mélázás« c. bájos női alakja szinte kirí a társaságból, Veress Zoltán hanyatlása pedig megdöbbentő. A 6-ik teremben Telepy Károly finom tájképeinek sorozatában egy igazán eszményi tájkép, Árvaváralja hangulatos képe és három balatoni hangulat közt válogathatunk, Spányi tájképei közül a »Nagyhéten« c. vászon vall régi mesterére, Tolnay Ákos is tájképpel mu­tatkozik itt be, még­pedig igen előnyösen. László Fülöp és Balló arcképei mellet különö­sen jó a fiatal Kernstock Károly arcképe. Endrey Sándor arcképe is komoly haladást mutat. Pacska Ferenc virágot tartó bájos gyer­mek alakjával régi jó dolgait juttatja eszünkbe. A 7-ik teremben Bruck Miusa két nagyon finom táj­kép-hangulata remélhetőleg mielőbb elkel, Tornai Gyula kitűnően megfestett grana­­dai és tetuani képei is megérdemlik ezt. Tornai nemcsak nálunk, de Angliában is a legkedvel­tebb orientalisták közé tartozik. Rippl-Rónai József nevét 13 db képen olvashatjuk. A mű­vész ezúttal a mély feketésszürke tónusokban mereng el, annál bajosabb kontraszt e kollek­cióban a »Szőke kis leány« arcképe. Rippl- Rónai művei közül azonban a legnagyobb nép­szerűsége bizonyára Konti József arcképének lesz, mely frappáns hatású. Tájképei közül egy éjjeli utca-részlet a legértékesebb. — Kacziány Ödon lussinpiccolor részletén az éj­féli világítás hűsége lep meg, Baditz Ottó Krisztus­ fejében pedig a derés hajzat. (Azt hiszem, eddigelé ez az első őszhajú Krisztus.) A fiatal Thein Miksa az arcok teint­ jét finoman festi, de hi­bás koponyái erősen áhítoznak az anatómiai stúdiumok után. A 8-ik teremben Mannheimer Gusztáv gazdag és értékes kollekciójában csak egyetlen kivetni való darabot találok: »A visszhang«-ot, ennek nyugtalan aktját a szép tájkép-háttér se menti meg; a visszhangot ugyanis a művész ötletesen egy hanyatt fekvő és meztelen női alakkal ábrázolja, csakhogy az akt karjait és lábait úgy szétveti, akárcsak egy szélmalom­kerék. A Művész »spásztoridyll«-je azonban egé­szen a régi nagy mesterekre emlékeztet. —­ Ki­tűnő­ darab itt a Kaufmann , Szifior imádkozó zsidaja és pompás miniatűr a­ Pállya Gelesztin imádkozó parasztja is. Pállya még két érdekes arcképet is kiállított. Mint miniatűr-arckép fel­tűnő Brack Lajos Dániel Ernője, de mint mű­alkotás a művész esős hangulata kiválóbb becsű. Ferenczy Károly Gömöry Olivér arc­képében egyik legszebb alkotását mutatja be, Jendrassik Jenő pedig Pánsból küldött két mo­dern Évát, melyek mindegyike szép és komoly stúdium. — Ipolyi Sándor éjjeli dorbézolója, Dudits finom esti tájképe, Kriesch Aladár stili­zált Szent Lászlója és Karvaly József hala­dást mutató magyar parasztja, — még azok a képek, melyek előtt itt meg kell állni. A 9-ik és 10-ik termet a régi építészeti rajzok, a 11-ik termet jóformán a »Petőfi« díszkiadás új illusztrációi töltik ki; ezek mellett még Paczka Ferencné néhány pompás alumini­­graphiája Tolnay Ákos finom vöröskréta-feje, Koszkol, Neogrády és Terris John aquarelljei tűnnek föl. Az utolsó és 12-ik teremből Gueldry ocs­­mány vérivói többeket vissza fog riasztani s aki mégis bemerészkedik, azt láthatja, hogy Fábián Béla stagnál, Jantyik Mátyás hanyatlik, Bajzó Miklós a bukás­ képén javult, Stein János portraitjában sok az érdekes, Nadler Róbert és Tahi Antal plein-airjei lelkiismeretesek, Oskó Lajos miniatűrjei a régiek; azt is látja, hogy Mendlik Oszkár »Bolygó hollandi«-ja — egy viharos tengeren hányódó vitorlás — jobb he­­­lyet érdemelt volna. Végül visszariad egy ren­geteg nagyságú papírkartontól, melyet Liezen- Mayer Sándor komponált szinházi függönynek. És e visszariadás méltó szimbóluma lesz annak a vigasztalan érzésnek, hogy a tárlaton is annyi az üresség, mint e kartonlapon. Mert ha nagyra nőttünk is mi magyar piktorok, ne feledjük el, hogy még egy kissé­­ üresek vagyunk! Kézdi-Kovács László..

Next