Pesti Hírlap, 1899. június (21. évfolyam, 150-179. szám)

1899-06-01 / 150. szám

1899. junius 1. PESTI HÍRLAP ______________________3 .......................—---------------------------------­natkozólag határozatot is hozott, hogy lemon­dását benyújtja.­­Azt is megírtuk, hogy ez a le­mondás csak formális lesz, mert a ki­rály annak tudatában, hogy más egyezségkö­tésre Magyarországon senki se vállalkoznék, is­mét megbízza a tárgyalásokkal a Széll-kabi­netet. Ilyen előzmények után egészen valószínű­nek tetszett ma az a hír, hogy a magyar kor­mány lemondása már megtörtént. A hír ma délben egy esti lap közleménye révén bejárta Budapestet és az első pillanatban meglehetős szenzációt keltett, mert határozott formában adta tudtul, hogy Széll Kálmán ma benyújtotta lemondását. A tudósítás alapját az említetteken kívül meg lehetett találni még abban is, hogy Pécsben szerte járt az a hír, hogy Kaizl­er osztrák pénzügyminiszter egy prágai barátjának a Azt táviratozta, hogy ma mind a két kabinet, u­gy a magyar, mint az osztrák, beadja lemon­dását. Hozzátette még a táviratban, hogy pén­teken Széll Kálmán ismét miniszterelnök lesz, Ausztriában pedig egy új hivatalnok-miniszté­rium fog az ügyek élére állani. Ezenkívül egy hírlapíró, aki Széll Kálmán miniszterelnöknek intim­usa, ma lapjában fel­tűnő alakban azt közölte, hogy Széll Kálmán nem tudja beváltani azt az ígéretét, hogy tör­vénybe foglalja az Ausztriával való gazdasági ügyek rendezését. Az akadály e tekintetben ab­­b­an van, hogy nincs és nem akad osztrák állam­férfin, aki a paktumban foglalt feltételek mellett, vagyis a banknak paritásos szervezetével bizto­sítani tudná, vagy akarná a viszonosságot. A riasztó hírek következtében a szabad­elvű pártkör helyisége már a déli órákban meg­telt képviselőkkel. A bécsi telefont erősen igénybe vették. De mindaz, amit megtudhattak, annyi volt, hogy Széll Kálmánt a király ma ismét fogadja, miután Than gróf már volt ma kihall­gatáson a királynál. Este korán ismét megteltek a szabadelvű pártkör termei. A Budapesten lévő miniszterek körül nagy kör képződött. A pártkör tagjai csak­hamar tájékozódhattak a bécsi eseményeknek legalább külsőségei felől. A Dreyfus-pör tárgya­lásának a jelszavaihoz hasonlított a híradás, ahogyan a klubban az egyes híreket egyik párttag a másikkal a csoporton keresztül tudatta: — Széll Kálmán két ízben volt ma ki­hallgatáson a királynál! Ez volt az első hir, amely azt bizonyí­totta, hogy döntés még nem történt. — Széll Kálmán tanácskozott az osztrák miniszterekkel! Ez a második hir már a kérdések elodá­zását jelentette. — A miniszterek még holnap Bécsben maradnak! Ez a harmadik hír aztán arra nyújtott ki­látást, hogy holnap következhetik be valamely jelentősebb fordulat, így aztán lassan kint csöndesedett a szen­záció­s este nyolc óra után már a játékasztalok is, melyekhez válságok idején leginkább a személyileg érdekeltek szoktak letelepedni, kaptak híreket, de nem annyira az érdekeltek köréből, mint a klubb rendes látogatói közül. És ismét fölhangzott az optimisták jelszava: — Valahogy csak lesz, mert úgy sohasem volt, hogy sehogyse lett volna. A pártok állásfoglalása. A szabadelvű pártban az esti órákban a közelebbi napokról a képen szőtték a terveket, hogy Széll Kálmán, minisztertársaival, holnap este hazaérkezik és a miniszterelnök jelen lehet a képviselőház pénteki ülésén. Ugyancsak két­ségtelennek tartották, hogy a miniszterelnök pénteken a képviselőházban nyilatkozni fog a kiegyezési kérdésekről, minthogy az óriási érdek­lődés és a vitális érdekek okvetlen kívánják, hogy a parlament az ügyek állapotáról tájéko­zódva legyen. Az irányadó politikusok között nemcsak a szabadelvű pártban, de az ellen­zéki képviselők részéről is fölmerült és rokon­­szenvvel fogadtatott az a terv, hogy Széll Kál­mánnak ezen az ülésen ovációt rendezzenek. A szabadelvű pártkörből erre vonatkozólag a kö­vetkező tudósítást kapjuk : Széll Kálmán miniszterelnök, mint ille­tékes forrásból értesülünk, csak holnap, csütörtö­kön, este érkezik vissza Budapestre. A miniszterel­nök jelen lesz a képviselőház ülésén s az elnöki előterjesztések után, amidőn az ülés tulajdonképeni napirendjére, a további teendők iránti határozatra, kerül a sor, nyilatkozni fog a bécsi tanácskozások lefolyásáról és eredményéről is. A ház pénteki ülésében, úgy halljuk, pártkülönbség nélkül élénk ovációkkal fogják üdvözölni a miniszterelnököt. Az országgyűlésen teendő nyilatkozatra vonatkozólag azonban az éjjeli órákban Bécs­­ből arról tudósítanak, hogy Széll Kálmán aligha lesz pénteken abban a helyzetben, hogy érdem­leges nyilatkozatot tehessen. A demonstráció nagyobb mérvű csak abban az esetben lesz, ha a miniszterelnök Bécsben tanúsított állásfogla­lását fogja megismertetni a képviselőházzal. (Itt említjük meg, hogy az egyetemi ifjúság kö­rében mozgalom indult meg abból a célból, hogy az ifjúság Széll Kálmánnak Bécsből való "haza­térése alkalmával ünnepi fogadtatást és fáklyás­zenét rendezzen.­ A függetlenségi párt tagjai egyelőre mel­lőzik azt a tervet, hogy pénteken interpellációt intézzenek a miniszterelnökhöz a paktum tar­talma és a bécsi tárgyalások miatt. Új közös tanácskozások. Széll Kálmán miniszterelnöknek a király által való fogadtatása azt eredményezte, hogy a két kabinet ma ismét megkísérlette, hogy meg­egyezésre jusson. A király kívánsága tudniillik az, hogy a két kormány új tárgyalási alapot keressen és kísérelje meg a megegyezést anél­kül, hogy kabinetválság legyen, amely előrelát­hatólag alkotmányválságot vonna maga után. A király ma előbb Thun gróf osztrák mi­niszterelnököt fogadta. Azután Széll Kálmán miniszterelnök volt a királynál hosszabb magánkihallgatáson. A magyar miniszterelnök után az ural­kodó Széchényi Manó grófot, a király személye körüli minisztert, fogadta. Ezután a magyar miniszterek együttes ta­nácskozásra gyűltek össze, melyen Fejérváry Géza b. honvédelmi miniszter is részt vett. A magyar miniszterek tanácskozása után délután öt óra körül a magyar minisztérium bankgassei palotájában megjelent Thun gróf osztrák miniszterelnök és fölkereste Széll Kál­mán miniszterelnököt. Ezután jött Kaizl­er osztrák pénzügyminiszter és Dipauli b. keres­kedelemügyi miniszter. A három osztrák minisz­ter Széll Kálmán miniszterelnökkel tanácsko­zásra vonult vissza. Ez a tanácskozás körülbelöl este 7 óráig tartott. A tanácskozás befejezése után Széll Kál­mán miniszterelnök kihallgatásra ment a király­hoz, aki a magyar miniszterelnököt fogadta. E kihallgatás után történt megállapodás abban, hogy a magyar kormány tagjai holnap ismét tárgyalnak az osztrák kormánynyal. Izgatás Bécsben. A bécsi izgatásokról képet ad az alsó-ausztriai tartománygyűlés tegnapi ülése. Az erről szóló tudósí­tásból reprodukáljuk a következőket. A bejelentések között volt Schlesinger és tár­sainak az a sürgős indítványa, hogy a tartománygyű­lés tiltakozzék a magyar presszió ellen a kiegyezés kérdésében. A sürgősséget egyhangúlag kimondták. Schlesinger megokolta indítványát. Lueger kiemelte, hogy a magyarok ellen közös erővel kell küzdeni. Az utolsó időben a viszonyok annyira kiélesedtek, hogy végre mindenki belátta a közös védekezés szükségességét, mert a magyarok vakmerősége nem ismer határt. A szóló azután azok­ról a szemrehányásokról beszélt, amelyekkel a leg­utóbbi időben német részről illetik, s végül kijelenti úgy a maga, mint pártja nevében, hogy minden szi­dalmazás ellenére föltétlenül ragaszkodni fognak a németek egységéhez, mert szerencséje Ausztriának, ha a németek nemzeti szempontból valahára meg­egyeznek. Aki ehez hozzányúl, bűnt követ elt (Bravo ! Bravo!) Noske nem hiszi, hogy a keresztény-szocialis­ták őszintén gondolkodnak. A németek egységét csak eszközül tekintik céljaik elérésére. Noske és Lustkandl beszéde után Lueger azt hangoztatta, hogy Ausztriának egységesnek kell len­­nie Magyarországgal szemben. A tartománygyűlés­­nek, mint ez idő szerint egyedül ülésező parlamentá­ris testületnek, kötelessége, hogy Magyarország ön­hittségét energikusan visszautasítsa. Schlesinger sürgős indítványát erre lényegében elfogadták. Noskenak azt a pótindíványát, hogy a kormányt föl kell szólítani a reichsrath összehívá­sára, 52 szavazattal 31 ellenében elvetették. Legújabb. Bécsi tudósítóink még a következőket jelentik: Bécs, máj. 31. (Saját tudósítónktól.) Thun és Széli miniszterelnökök ő­felségének ma este hat órakor referáltak a két kor­mánynak a délután folyamán megtartott ér­tekezletéről. Széll holnap délelőtt még itt ma­rad. Magyar részről tagadják, hogy enged­ményt tettek volna, osztrák részről azonban a kompromisszum lehetőségét nem tartják ki­zártnak. Bécs, máj. 31. (Saját tudósítónktól.) A kiegyezési tárgyalások megint nagyon kiéle­sedtek. A helyzet válságosnak tekinthető. Hol­nap az osztrák és a magyar miniszterek is­mét tárgyalni fogják valamely kompromisszum lehetőségét. Azt hiszik, hogy holnap sem lesz döntés, és a magyar miniszterek a legköze­lebbi napokban ismét Bécsben lesznek. Széll Kálmán a magyar képviselőház pénteki ülésében alig lesz abban a helyzetben hogy a kiegyezésre nézve nyilatkozhassék. " Séverin úr igen jeles némajátékos. Azt hiszem, inkább az olasz, mint a francia isko­lából való. Ama régi jó, izmos, népszerű, pul­­cinellás olasz iskolából, mely mindenka gondos­kodott róla, hogy a játékban el ne veszszen semmi, sőt előadás után még egynéhány ko­sárral föl is szedhessenek a szanaszéthullott fö­löslegből. Ez bölcs politika, bölcsebb az új francia némajátékénál, melyet egyszerűen megöl a finomság. A Népszínházban egynéhány évvel ezelőtt láttunk egy ilyen csupa gyöngéd, mély, nemes és bájos elemből alkotott némajá­tékot. A tékozló fiú (L’ enfant prodigue) volt a címe. Az a két minden hagyomány ellenére kedves Pierrot, apa és fiú, Hor­vát Vince és Hegyi Aranka, meg az öreg Klárné, olyan nagy színjátszást vittek véghez, amely a szálló idővel nem tűnik el, sőt megércesedik a hálás emlékezés patinájától. Ma is bennem él­nek ez édes, szomorú bábjáték, e bánatos em­bercsúfolás érzései, gondolatai, örömei, fájdal­mai. A darabnak buknia kellett, mert csak a proscenium-páholyokból és az első négy sorból lehetett látni, tehát érteni és élvezni. A távo­labb ülő közönségre már elveszett a gyönyörű költemény is, a színjátszók művészete is. A finomság, mely ez eleven bábuk szemében, ajka szélén, ujja hegyén röpködött, nem tudott mesz­­szebb érni; elperzselte a lámpák lénye, mint testvérét, a pillangót, a virágok szerelmesét. Séverin úrnak nem kell ilyen balesettől féltenie az ő egészséges, széles, világos mimodrámai mű­vészetét. Félhat az, minden akadályon által, a padlásig. S a messzelátónak sem ad dolgot. Az ember meg, abban az aggódó hiszemben, hogy némajátékot nézvén, veszteni talál valamit, ne váltson jegyet a második sorba. Nyer a tizen­egyedikben. Mert van némajáték, mely ordít az ember szemébe, mely ilyenkor fül. Tóth Béla: Belpolitikai h­lrek. A képviselőház pénteken újra megkezdi az idén szokatlanul hosszú pünkösdi vakáció által meg­szakított tanácskozásait. Nem valószínű azonban, hogy a kiegyezési ügyek, a tavaszi ülésszak hátra­levő részének legfontosabb tárgyai, egyhamar napi­rendre kerüljenek a házban. Sőt inkább minden jel arra mutat, hogy egyelőre csak formális ülések lesz­nek. A pénteki ülés előtt megalakul a ház kilenc osztálya, az ülés után pedig az országgyűlés harma­dik ülésszakára újonan választott bizottságok, me­lyek közül első­sorban a pénzügyi bizottságra vára­kozik az új kiegyezési törvényjavaslatok előzetes tár­gyalásának fontos munkája. A függetlenségi párt értekezlete. A füg­getlenségi és 48-as párt június hó 2-ikán délelőtt 10 órakor (és nem, mint tévesen jelentették, június 3-án) Kossuth Ferenc elnöklésével értekezletet tart múzeum­­körúti helyiségében.

Next