Pesti Hírlap, 1899. július (21. évfolyam, 180-210. szám)

1899-07-25 / 204. szám

István. A Petőfi-sinxtep. A Pető­-társaság tagjai Bartók Lajos alelnök lakásán ma este népes értekezletet tartottak. Az ér­tekezlet elhatározta, hogy szombaton, július 29-ikén, este 7 óra 45 perckor különvonattal indulnak Buda­­pestről. A különvonat reggel 7 órakor érkezik Se­­gesvárra s onnan vasárnap este indul vissza Buda­pestre. Ezen a különvonaton mennek a Petőfi-társa­­ság tagjai, a főrendiház és képviselőház küldöttségei és a különböző küldöttségek tagjai. A segesvári Petőfi-emlékünnep végleg megálla­pított pro­grammja a következő : 1. A honvédzenekar és a kolozsvári dalegylet zeneszámai. 2. Megnyitó beszéd . . . tartja: Bartók Lajos. 3. Jókai Apotheozisa . . . szavalja: E. Kovács Gyula, a kolozsvári nemzeti színház tagja. 4. Ünnepi beszéd . . . tartja: Bartha Miklós. 5. Petőy Sándor, költemény Ábrányi Emiltől , szavalja a szerző. 6. A szabadságharcból, előadja: Bársony 7. Petőfi, irta és szavalja: Endrődy Sándor. 8. Petőfi halála, irta és fölolvassa : Rákosi Viktor. 9. Költemény, irta és szavalja: Szász Gerő. 10. Petőfi-dalok, id. Ábrányi Kornéltól, elő­adja a kolozsvári dalegylet. 11. Küldöttségek fölvonulása és koszorúk le­tétele. Ez alkalommal a 48-as honvédek nevében Illyés Bálint orsz. képviselő tesz le koszorút és sza­valja el költeményét. Ezután fölvonulás a várba a Petőfi-szobor elé, ahol Bartók Lajos Jókai: Petőf halála című rapszó­diáját olvassa föl s egyúttal koszorút tesz le a Petőfi­­társaság nevében. A budapesti július 30-iki Petőfi-emlékünnnep véglegesen megállapított programmja a következő: Délelőtt 11 órakor: 1. Dalegyleti megnyitó. Székesfővárosi egyesített dalárdák: budai dalárda, Ganz-gyári dalkör, „Törekvés“ dalegylet, budapesti polgári dalkör, Bellovics Imre országos karnagy ve­zetése mellett. 2. Ünnepi megnyitó beszéd, tartja Malmos János polgármester. 3. Szózat, tartja Jókay Mór. 4. Petőfi, Endrődy Sándor költeménye. 5. Beszéd, tartja Rákosi Jenő az országos nemzeti szövetség nevében. 6. Egy gondolat bánt engemet . . . Petőfi köl­teménye, szavalja egy egyetemi polgár. 7. Záró karének : Hymnus. 8. Koszorúk letétele a Petőf-szoborra a kül­döttségek által. Délután 4 órától egyes bejelentett testületek, egyesületek, stb. ünnepélyes kivonulása a Petőfi­­szoborhoz, beszédekkel, szavalatokkal, dalelőadások­kal és koszorúk letételével. Este ünnepi díszelőadás a fővárosi nyári szín­házban, ahol Petőfi alkalmi színművét és Jókai Apo­­theozisát adják elő. A Petőfi-társaság legközelebbi ülése szintén Bartók Lajos alelnök lakásán, csütörtökön délután 4 órakor lesz.* Bulyovszky Lilla Bartók Lajoshoz Gmundenből levelet intézett, amelyben bejelenti, hogy a Petőf­­társaságnál 1894-ben tett 200 irtos alapítványát a július 30-iki ünnepély emlékére 1000 forintra egészíti ki azzal a határozott kikötéssel, hogy ez az összeg Bulyovszky Lilla színművésznő alapítványa néven kezeltessék s kamataiból minden harmadik évben pályadij tűzessék ki az aránylag legjobb, szavalásra alkalmas, lehetőleg hazafias irányú költeményre. * Károly tart előadást. Közgyűlés után fölvonulás lesz a piac­téri Berényi- (volt Pethies) féle házhoz, hol Petőfi Sándor háromszor és még halála előtt is két héttel (1849. július 5-ikétől 18-ikáig) lakott. A köz­művelődési egyesület kegyelete jeléül ezen házat em­léktáblával jelöli meg. Ez alkalommal az ifjúság a Hymnuszt énekli, azután Szabolcska Mihály szavalja el ódáját. Jókai Mór »Apotheosis«-át Tanayné Halm­y Margit szavalja. Délután közebéd lesz a Magyar ki­rály-szálloda dísztermében. Rimaszombat város közönsége nagyban készül a f. hó 30-ikán tartandó Petőfi-ünnepélyre, melynek élén a kaszinó választmánya áll. Az ünnepélyen al­kalmi dalárda fog hazafias dalokat előadni. Dr Veres Samu főgimn. tanár lesz az ünnepi szónok s Mé­száros Jolán polgári leányiskolái tanítónő fog sza­valni. Szék­esfehér­vár városa is méltó fénynyel ün­nepli meg Petőfi halálának 50-edik évfordulóját. A főünnepélyt a déli vasúti műhely munkásai rendezik. Július 30-án reggel a menet a vasúti tisztikar veze­tésével a ciszterciták nádor-utcai templomába vonul, hol kegyeletes istentisztelet lesz. Ennek végeztével a menet a »Polgári lövöldébe« megy, melynek díszter­mében az ünnepély következő sorrendben folyik le: Hunyadi induló, előadja a vasúti zeneker. Hymnus, énekli a dalárda. Ünnepi beszéd, tartja Hoffer József. Honfidal, énekli a dalárda. Egy gondolat iránt enge­dett szav. Orbán Ferenc. Szeretet hymnusa, előadja a zenekar. Talpra magyar, szar. Virbay Albert. Szó­zat, énekli a dalárda. Hymnus, előadja a zenekar. Ezen hazafias ünnepélyen kívül Fehérvár összes tár­sulatai is megünneplik a nagy költő emlékét, aki mint vándorszínész egy télen át a városban tartóz­kodott. Békés vármegye közművelődési egyesülete Pe­tőfi Sándor halálának félszázados évfordulója alkal­mával Mezőberényben július hó 30-ikán, vasárnap, délelőtt 11 órakor a mezőberényi ágost. evang. egy­ház Széchényi­ téri templomában diszülést tart, me­lyen az elnöki beszédet Lukács György mondja, »Pe­tőfi Sándor Mezőberényben« címmel ifj. Jeszenszky MAPI HÍREK. — (Személyi hírek.) Csekonics Endre gróf, a magyar vörös­kereszt-egyesület elnöke, hosszabb tartózkodásra Ischlbe utazott. — Dr Nagy Albert, a Budapesti Újságírók Egyesülete orvosa, hat heti tanul­mányútra Parisba utazott. — (Vi.­rr.03 császár kritikája.) Vilmos csá­szárnak egy igen érdekes kijelentését kolportál­­ják berlini politikai körökben és a közönség között: „Gyűlölöm a fiskust, mert a fiskalitást annyira túlhajtja'­, — mondotta volna a csá­szár, amivel nyilván arra célzott, hogy egész irodák foglalkoznak annak a fölhajszolásával, hogy hol fizettek egy márka adóval vagy bé­lyeggel kevesebbet, mely intézmény a modern korba bele nem illik. Ha tényleg mondotta ezt a császár, úgy az Miguelre nézve nagyon kel­lemetlen lesz. A közönségben a császári szava­kat nagy élvezettel terjesztik.­­ (Erzsébet-em­lék Heidelbergben.) Hei­­delbergben, a város legszebb pontján emléket állí­tottak Erzsébet királynénak. Az emlék azon a he­lyen van, ahol boldogult királynénk legszivesebben tartózkodott, amikor Heidelberget meglátogatta.­­­­ (Az uj magyar grófok.) A Zselenka- Zselénski grófi család Galíciából származik. 1782- ben emelték a családot nemességre. I. Ferenc király 1801. március 5-én Zselénski Ferencet grófi rangra emelte. Zselénski Ferenc gróf unokája, László 1845- ben egy magyar leányt, eötvenesi Lovász Amáliát, vett nőül s e házasságból származik a most ma­gyar grófságra emelt Róbert, továbbá Matild grófnő, akit 1876. június 12-én Nopcsa Elek báró vett nőül. Zselénski Róbert gróf 1850. július 29-én született és 1885. július 11-én nőül vette Károlyi Klára grófnőt, Károlyi Viktor gróf leányát. Róbert gróf az utolsó férfisarja családjának.­­ (Péterfillérek Magyarországból és Ausztriából.) Bécsből jelentik : Csak most lett köztudomású, hogy a király a királyné halála al­kalmából a hagyatéki tárgyalás után a pápának 100,000 frtnyi adományt juttatott. Megemlítésre méltó, hogy az utóbbi években a monarchiában gyűjtött péterfillérek havonkint 50,000 frtra emelkedtek. Az adományok legnagyobb részét a bécsi nunciatura küldi Rómába. A Vatikán budgetje évenkint több mint két millió frankot tesz. — (Hymen.) Rein Ferenc Nándor, a Szőnyeg­­ház főkönyvelője, eljegyezte Adler Rózsikát, Adler H. nagykereskedő leányát. — (Hentzi tetemeinek átszállítása.) Ma délelőtt pont 10 órakor szállitották Hentzi tetemeit a budai katonai temetőből a csász. és kir. hadap­ródiskolába, ahol a Hentzi-szobor alatt levő tágas kriptában helyezték el. Hentzi csontjait egy díszes, zárt halottszállító kocsiba tették. A kivételnél egész­ben néhány utászezredbeli törzstiszt és Hankó Ti­vadar, a hadapródiskola parancsnoka, volt jelen. Egy másik halottszállító kocsiban Hentzi elhunyt családjának földi maradványait szállították. A mene­tet bérkocsin Marinovich rendőrfogalmazó és Rosner rendőrfelügyelő nyitották meg, utánuk következtek a halottszállító kocsik, melyeket a gyalogjárón a mér­nökkari ezred négy törzstisztje és a hadapródiskola parancsnoka kísért. A menet a közönség között fel­tűnés nélkül haladt el. A hadapródiskola udvarán Szuchy Béla, az iskola róm. kath. hittanára, rövid ima kíséretében még egyszer beszentelte a földi ma­radványokat. Az egész aktus oly titokban történt, hogy a­ hadapród iskolában is alig tudtak róla va­lamit. Amikor a sírokból a csontokat kiszedték, Hentzi sírjában állítólag csupán női csontokat, a tá­bornok özvegyének csontjait találták meg s hiába túrták föl mélyen a sírgödröt, magának Hentzinek a csontmaradványaiból mit sem tettek. — így aztán a Hentzi csontjainak szánt koporsót üresen zállitották vissza a hadapródiskolába. — (Darányi miniszter a havasokon.) Ma délután fél három órakor a Munkács irányába menő vonatra sok podgyászszal egy kis társaság szállott föl. A társaság feje Darányi Ignác földmivelésügyi miniszter volt, többi tagjai pedig ama munkatársai közül összeválogatva, kik a miniszter közgazdasági terveinek megvalósításában segédkeztek. A miniszter Bereg és Máramaros megyébe utazott havasi kirán­dulásra. Ezt a kirándulást azonban nem szabad ösz­­szetéveszteni valamely olyan mulatsággal, ami csak a szórakozás szempontjából érdekes. A miniszter ama szegény rutén nép sorsának megtekintésére ment, mely nép a kormány gyámolítására szorult. Éhség és nyomor volt lakója még nem régen ama havasoknak, hova most Darányi miniszter elindult. A földmivelésügyi kormány segítséget küldött volt a ruténeknek, gazdasági berendezéseket létesített, hát most látni akarja, mennyire javultak ott az állapo­tok. Mint a gazda, aki távoli birtokára elmegy meg­nézni, hogy az oltványból nemes gyümölcs terem-e ? A kirándulás nem is annyira szórakoztató, mint fá­radságos. Budapesti gavallérok, akik a frakkert is megnézik előbb, hogy zajtalanul gördülő gummike­­reke van-e, bizonyosan gondolkoznának, mielőtt ha­sonló kirándulásra vállalkoznának. A miniszter csak egy kis felvidéki állomásig, Zányká­ig, megy vasúton, melylyel oda ma éjjel negyed két órakor érkezett. Ott a vasúti kupéban de már reggel 8 órakor el kell hagynia ezen arány­­lag kellemes pihenő helyet és lóra kell ülnie. Lovon kell utazni azután másfél napig a havasokon. Mi­nisztert lóháton nem láttunk azóta, amikor a mill­eniumi díszmenetet Perczel Dezső, az akkori bel­ügyminiszter, vezette. Ám az ő lovaglása könnyebb volt az asztalos széles budapesti utakon, mint a Darányié lesz a hegyek keskeny ösvényein. Me­­leg bekecset visz magával a miniszter, mert a havasok hideg időjárásával számolni kell. A minisz­­ter azonban, ha lóháton megy is, nem lóhátról nézi a vidéket. Hanem egyes havasoknál megáll, leszáll a lóról és megszemléli az állam által tett gazdasági be­rendezést. Kesomsicán és környékén három­száz gá­­lyát, az állam által importált borzderes üszőt s né­hány ezer, a havason legelő marhát és üszőt tekint meg. Napközben mindössze egy órát szán ebédre és pihenőre. Az ebéd, de a vacsora is csak a féle „ha­vasi“ étkezésnek van tervezve. (Hanem azért nem ál­lunk jót arról, hogy a podgyászt vivő lovakról nem kerül-e le a podgyász közül pár üveg burgundi bor a társaság részére.) A miniszter a keddi éjszakát a havason tölti és szerdán reggel nyolc órakor megy tovább lóháton a Sztoj havas tetejére s onnan át Máramaros megyébe az lova havasra. Innen aztán szánon (a budapesti kánikulában még olvasni is kellemes) utazik tovább báró Schönberg Donáld vadászlakáig, ahol aztán a havasi lovagló és téli ruhát a társaság fölcseréli civilizáltabb öltözékkel, mert itt ebéd lesz. Azután már kocsin mennek a Máramaros­ és Bereg megye közti határra s megtekin­­tik a földmivelésügyi minisztérium tartalék-munkás­­serege által 1898-ban és 1899-ben készített hat kilomé­ternyi útszakaszt, mely útépítés által lehetővé lett téve Máramaros­ és Bereg megye közt a közvetlen összeköttetés. Megnézik aztán a szolyvai állami tele­pet, csütörtökön a hársfaival fürdőt, az Erzsébet-li­­getet, Szolyváról aztán Munkácsig mennek kocsin, Munkácsról pedig vonaton csütörtökön este tiz óra­kor a miniszter visszaérkezik Budapestre. A kirán­dulás teh­át négy napig tart s ebből másfél nap a havasokon való tartózkodásra esik. A vállalkozás élénken bizonyítja, hogy Darányi miniszter a tárcájához tartozó ügyeket nem csak papirossal és aktákkal intézi, hanem a maga szemével akarja látni, hogy mi tör­ténik az állam gazdasági életében.­­ (Éjjeli gyakorlat.) Csendesen ballagtak hazafelé az éjjel a soroksári­ utcában Szauermann Jó­zsef asztalos, ennek bátyja, Árpád és Huszár Pál asztalos. Végzetük 6 becsípett baltával hozta őket össze, akik rajtuk ütöttek és agyba-főbe verték őket. Az asztalosok persze védekeztek és segítségért kiál­tottak, amire a cirkáló rendőrőrjárat hamarosan ott ter­mett és kiszabadította a három asztalost a katonák keze közül. A vitéz hadfiak erre futni kezdtek, ami sikerült is nekik ; a rendőrök csak az egyik vereke­dőt, Gserven József 10. gyalogezredbeli káplárt tud­ták elcsípni, akit átadtak a katonai hatóságnak.­­ (Turista halál.) Münchenből sürgönyzik, hogy Rockenstein Manó gyógyszerész hegymászás közben lezuhant a mélységbe és meghalt. PESTI HÍRLAP , 1899. Julius 25.

Next