Pesti Hírlap, 1899. augusztus (21. évfolyam, 211-241. szám)
1899-08-01 / 211. szám
lez, előjogot biztosít; a származás, amely meg nem különböztet, első helyre tolja őt. A Károlyi István vagyonából közcél nem igen látott garast. A felvidéki közművelődési egyesület pénztárkönyvei tudnának erről beszélni azoknak, akik a dúsgazdag földesúr elnökségéből az egyesület fölvirágozására következtetnek. Ez az úr sohasem szolgálta a hazát azzal, amije van, mindig azzal, amije másnak van. A gazdag ember közéletében nagy demokratikusan egy sorba állt a szegény emberekkel és szónokolt. Volt-e neki helye a Petőfi-ünnepen ? Hogyne, hiszen magyar ember és mindenkinek jussa volt ott lenni. De volt-e neki helye az ország jelesei között ? Hogyne, hiszen dúsgazdag ember és a legmágnásosabb mágnás! Ez az ! És hiába hangzottak el a legmagasztosabb beszédek, hiába szárnyalt az eszme és a szabadság és egyenlőség nagy költőjének dicsőítésében hiába vetekedtek a szó mesterei, az az úr, az a földesúr, az ő disszonáns úri tapintatlanságával rideg fénysugárt vetett az ünnepély mögött lappangó valóságra. Petőfi Sándor, aki végighallgattad a sok szárnyas szót és láttál emlékednél egy ünneplő ruhába öltözött nemzetet térdre borulva, annak az úrnak a beszéde nyomán láttad azt is, mikor a nemzet előtted, a lángész előtt, térdel, — kénytelen vagy hódolatán osztozkodni Károlyi István gróffal, a nagygyal, mivel az első selyem sapkát ő viselte és szabad hazádból jókora darab az övé. Belpolitikai hírek, Képviselőjelölés. Bethlenben a Fejérváry Károly elhunytéval megüresedett kerületben megkezdődtek a választási mozgalmak. A bethleniek fölajánlották a mandátumot az elhunyt idősebb fiának, Fejérváry Jenőnek, ezzel is kifejezést adva ama nagyrabecsülésüknek és szeretetüknek, amivel elhunyt képviselőjük iránt viseltettek. Másik jelölt Bethlen Bálint gróf, aki szintén szabadelvű párti programmal fog föllépni. Uj katonai terhek. A katonai kísérleti állomásokon utóbbi időben kitűnőnek bizonyult uj lövedékekkel tesznek kísérleteket. A kísérletek oly kitűnően sikerültek, hogy a közös kormány elhatározta, hogy ily lövedékekre a delegációktól nagyobb összeg megszavazását fogja kérni. Ezzel elérheti, hogy Ausztria-Magyarország hadseregének époly kitűnő lövedékei lehetnek, mint Németországnak, ahol ebben folytonosan a legtökéletesebbet keresik, azonban az amúgy is rendkívül megnövekedett katonai terheknek még nagyobb mértékben való súlyosbítása aligha tartatik a mostani delegációk alkalomra időszerűnek. Törvényjavaslat az árurészletügylstről. Említettük már, hogy az igazságügyminisztériumban az árurészletügylet szabályozásáról új törvénytervezet készült. E törvénytervezetet már az igazságügyminisztériumban egy szűkebb körű előértekezlet tárgyalta s a tervezetet és indokolását a kereskedelemügyi miniszterrel és egyes szakkörökkel közölték. A tervezetben hivatkozás történik arra, hogy a részletügyletek szabályozásáról van ugyan törvényünk, az 1883 : XXXI. t. c., mely azonban csakis a közforgalomban levő értékpapírok részletfizetés ellenében való eladását szabályozza, de ezt is igen egyoldalúan. Egyéb áruk részletfizetés ellenében való eladása sehogy sincs szabályozva, aminek, következménye az, hogy a részletfizetés ellenében elárusító kereskedők nagy része a legrosszabb árukkal, épen a szegényebb néposztály körében, általános áruuzsorát üz. Régóta szükséges tehát a részletüzlet szabályozása s maga a tisztességes kereskedelem is szokszor szorgalmazta a részletügyletekre vonatkozó törvény megalkotását, a kereskedelmi kamarák feliratokban kérték erre a kormányt, sőt a jogszolgáltatás köréből is hangok emelkedtek föl a szaporodó visszaélések meggátlása érdekében. Ez indokolás után a tervezet kiemeli, hogy az uj részletüzlet-törvény az 1883: XXXI. t. c. hatályon kívül helyezésével minden nemű ingó dolognak, tehát úgy az értékpapíroknak mint egyéb árusnak részletfizetés ellenében való eladását szabályozni fogja. A részletiv-üzletről a törvény nevezetes újabb intézkedéseket fog tartalmazni, így különösen azt, hogy az eladott értékpapírokról kiállítandó részletiv átadása által az ügylet véglegesen megkötötté még nem válik, s ez csak akkor következik be, ha a vevő a megvett értékpapírokat tényleg átveszi. Míg ez meg nem történik, a vevőnek joga van a vételtől elállani és a már lefizetett részleteket, kamatok nélkül, visszakövetelni, míg az eladó ez összegből csakis költségeit vonhatja le. Egyebekben azonban az 1883. évi XXXI. t.-cikk megfelelően módosítva és szigorítva érvényben marad. Mindenféle egyéb ingók és áruk részletfizetésre való eladására a törvényben több lényeges, a vevőközönség érdekeit védő intézkedés lesz, így például a vevőnek joga lesz, bizonyos határidőn belül, a megvett áru minősége ellen kifogást emelni és az ügylet bírói megsemmisítését kérni. A bíróság szakértők meghallgatása után az ügyletet megsemmisíti, az eladó tartozik a már megfizetett vételárt a vevőnek az áru visszaadása ellenében visszafizetni. Ha a vevő a megvett árut nem eredeti állapotban adja vissza, az eladó a használatért, illetve értékcsökkenés fejében megfelelő kárpótlást követelhet, mely a visszafizetendő vételárból egyezség vagy bírói ítélet alapján levonandó. Oly kikötésnek, hogy a megvett áru a vételár teljes megfizetéséig az eladó tulajdona marad, az új törvény helyt enged, de ez a kikötés írásba foglalandó és az okmány másolata a vevőnek átadandó. A teljesített részletfizetések visszatarthatását azonban az esetben sem lehet kikötni, ha az eladó az árut a részletek pontos fizetésének elmulasztása miatt visszaveszi; a már lefizetett vételárból csak azt az összeget tarthatja vissza, mely az ügylet létrejöttekor használati díj fejében kiköttetett, vagy e részben való megegyezés hiányában bíróilag megállapíttatott. Az egyes részletek fedezésére az eladó a vevőtől váltót nem követelhet, ha pedig az egész vételárt váltóval fedezik, az ügylet megszűnik részletügylet lenni. A vevő a részletfizetésre vett árut köteles megőrizni s Új képviselők. A megüresedett mandátumok közül újabban kettőt töltöttek be egyhangú választás útján. A magyarcsékei kerületben, mely Goldis János püspökké választása folytán üresedett meg, Fassie Tódor belényesi román ügyvédet választották meg egyhangúlag. Ellenjelöltje nem volt, minthogy már előzetesen megállapodás történt arra, hogy a magyarcsékei mandátum román nemzetiségű képviselőnek jusson, aki azonban a szabadelvű programmot vallja magáénak. A mandátumot az új képviselőnek Bartók Kálmán, mint a kerület szabadelvű pártjának elnöke, merem. Szükségtelen ugyan megjegyeznem, de mégis ide írom, hogy a fiú szemének csakugyan nincs semmi baja s hogy így jóslatom egész valóságában bekövetkezett. A negyedik nap egyáltalában nem hasonlított a három előző naphoz. Nem hasonlított pedig azért, mert a csodálatos lopási esetek számát megszaporította. Ezen a napon és pedig a délelőtt folyama alatt fél kiló csokoládécukornak, hogy úgy mondjam, lába kelt. Az édesség, amit három forintért én magam vettem, az íróasztalom fiókjába volt elzárva. Az említett nap délelőttjén azonban a kulcsot a zárban felejtettem és pedig azért, mert Bandi sürgetően kért, hogy az íróasztalt, számtani feladatok megoldása céljából, átengedjem neki. A dolgozószobában, amint a vizsgálat minden kétségen kívül kiderítette, a fiún kívül csakis Imdics, a vizslakutya fordult meg. Bandi ugyan megpróbálta, hogy a vizslát is gyanúba keverje, de ez nem sikerült, mert Imdicset még sohasem kaptuk azon, hogy az íróasztal fiókjának zárjában a kulcsot megfordítsa s a fiókot kinyissa. Az ugyan bizonyos, hogy a kutya igen okos és igen torkos volt, de a csokoládé-cukor ügyében mégsem lehetett váddal illetni. Ilyenformán ezúttal csakis Bandit kellett vallatás alá fogni, aki az első gyanúsító szóra pityeregni kezdett, hogy azután sértett önérzettel utasítson vissza minden vádat. Azt kérdezte, hogy vajon ezt érdemelte-e ő ? Azt kérdezte, hogyily becstelenítő dolgot föl merek-e tételezni a saját fiamról . És hogy meg akarom-e sérteni önmagamat az ő gyanúsításával? Az anyját ezek a váratlan kérdések megdöbbentették ; aki oly okosan és önérzetesen tud beszélni, csokoládécukrot nem lophat soha. Bevallom, hogy Bandi szemtelensége nekem is imponált, de azért a vizsgálatnak nem vetettem véget. Hosszasan és némi gyöngédséggel magyaráztam meg neki a helyzetet. Elmondtam, hogy a kulcsot kilenc órakor felejtettem a zárban s hogy ő ez időben azonnal az íróasztal mellé ült. Elmondtam, hogy a lopás konstatálása idejéig folyton az asztalnál dolgozott s hogy a szobában ez időtartam alatt a vizslán kívül egy, árva lélek sem fordult meg. Mikor pedig mindezt világosan elébe tártam, azt a kérdést intéztem hozzá, hogy hát ki vihette el a fél kiló csokoládét ? Bandi kissé elsápadt s tisztán állt előtte a helyzet, hogy az indokolt gyanú csakis őt érheti. — Bármint vélekedel is, tata, és bármenynyire ellenem valljanak is a körülmények, istenre mondom neked, hogy olyan ártatlan vagyok, mint a maszületett bárány. A hosszúszárú pipa a számban volt s tagadásakor önkéntelenül is kivettem, megmarkolva a meggyfaszárat, amely úgy hajlott, mint a gyönge nád. Bandi, hogy ezt meglátta, elkiáltotta magát. — Tata! Eszmém van! Az a nem várt s nem is képzelt kijelentés, hogy Bandinak eszméje van, határozottan meglepett. A csutorát a számba vettem s mikor néhány füstkarikát útnak eresztettem, kérdőleg néztem rá. Bandi erre elkezdte magyarázni, hogy azokban a tündérmesékben, amiket mostanában olvasgat, szellemek is szerepelnek. A szellemek rendszerint kétfélék. Jó szellemek, akik az emberek szolgálatára állanak, és rossz szellemek, akik az embereknek kárt okoznak. Ő tehát azt hiszi, hogy vele valamely rossz szellem incselkedik. Ez a szellem bebuvik a kulcslyukon s azért eszi meg a rétest, a betőzöttet és a csokoládé-cukrot, hogy őt gyanúba keverje, jól tudván, hogy a szülők mindig a kisgyermekeket szokták az efajta lopásokkal vádolni. Bandi ilyetén magyarázatára a pipa menten kiesett a számból s el is tört, amit a fiú rossz jelnek tekintett. De hát ördögbe is, nem mindennapi értesülés volt az, hogy a lakásomba egy rossz szellem jár, aki a rétesnek esik, aki a befőzöttet kikanalazza s aki fél kiló csokoládécukrot másfél óra alatt elfogyaszt csak azért, hogy a fiamat gyanúba keverje s hogy a szobaleánynak gyanús és sértő vigyorgásra adjon okot. Pár percnyi habozás után a könyvszekrényemből a legnagyobb könyvet kivettem és pedig azért — mint Bandinak mondottam is — hogy a szellemek ellen követendő védekezésről olvassak. Egy kis lapozás után vígan jeleztem, hogy megvan s hogy föl is olvasom. És olvastam, amint következik: »A rossz szellemek, akiknek az a céljuk, hogy ártatlan figyermekeket gyanúba keverjenek, kézzel meg nem foghatók. Ha szorult helyzetbe jönnek, az ártatlan fiúgyermekbe bújnak s azzal egyesülnek. Ilyenkor a fiút kegyetlenül meg kell rakni. Fájdalmat az ártatlanul gyanúsított fiú nem érez, mert az ütés minden kínja a rossz szellemet éri, aki ily megrakatás után a fiú mellől mindörökre eltűnik. Bandi a saját szemeivel akarta volna elolvasni ezt a néhány sort, de sem alkalma, sem ideje nem volt hozzá, mert a rossz székemnek alaposan neki estem s az ütlegeléssel csakis akkor hagytam föl, mikor Bandi csodálatosan magas hangon kiáltotta: — Jaj, tata, jaj tata, nincs már bennem! Murai Károly. IóV1. augusztus 1. t h b 1' 1 il 1 ii JL A i' nyújtotta át, üdvözlő beszédében azon reményének adva kifejezést, hogy a mandátum jó kezekbe került. Fassie Tódor kijelentette, hogy örömmel fogadja a mandátumot, mely polgártársainak iránta érzett osztatlan bizalmáról tesz tanúságot. Szászsebesen a Horváth-Tholdy Lajos gróf elhunytéval megüresedett kerületben ma volt a képviselőválasztás. Egyhangúlag megválasztották szabadelvű párti programmal Vészi József budapesti lapszerkesztőt. Vészi József már a Bánffy-kormány idejében az általános választások alkalmával is szerepelt a jelöltek lisztájában, de utóbb közte és a kormány között úgy kiélesedtek az ellentétek, hogy a szabadelvű pártkörből is kilépett s a sajtóban a leghevesebben küzdött a Bánffy-kormány ellen. A disszidensek és a nemzeti párt beolvadásakor Vészi ismét belépett a szabadelvű körbe s most a Széllkormány programmja alapján lett képviselő.