Pesti Hírlap, 1899. augusztus (21. évfolyam, 211-241. szám)

1899-08-08 / 218. szám

1899. augusztus 8. F ia S T 1 ü 1 ÜL A P9 — (Becsapott közönség.) Annak, hogy az élelmes és furfangos kalmárok mint csapják be a közönséget, igen sok módja van s ezek között nem utolsó az, amit házalás segítségével elkövetnek. A házaló megváltja az ő házalói könyvecskéjét s fölzónázik Budapestre. Itt ennél vagy annál a nagykereskedőnél bevásárolja a szükséges cikket és megindul a maga útján. Az ilyen házaló rendszerint felvidéki tót, vagy erdélyi ember szokott lenni. A tót bejárja az egész országot s a falusi vagy kisvárosi piacokon és vásárokon azt mondja, hogy odafönt Tótországban nagy az Ínség s igy kénytelenek itt kereskedni, még pedig felvidéki jó háziiparcikkekkel. Azt a fehérneműt, vásznat, posztót, amit árul, szegény tót emberek a maguk műhelyében csinálták s igy a cikkek kiválóan tartósak. A jámbor vásárló közönség, látván az ínséges tótot s a kocsiját, föltétlenül elhiszi, hogy csakugyan felvidéki háziiparcikkhez jut s az osztrák gyárakban készült haszontalan portékát magasabb áron veszi meg a tóttól, mint amenynyiért a helybeli kereskedőtől megkaphatná. Meg kell itt jegyeznünk, hogy a vidéki piacokat elárasztó ínséges tótoknak csak kisebbik része dolgozik a maga szokáséra. A nagyobb rész egyes nagyobb vállalkozó cégek szolgálatában áll. Meggazdagodott, élelmes felvidéki üzérek ilyen házaló tótot seregestül alkalmaznak s van köztük olyan, akinek száz tótja is van. A nagy vállalkozó haszonra szerződteti a tótokat, akiknek a házalási engedélyt megváltja, akiknek rendelkezésére kocsikat ad s akiket gyári portékával ellát. Ezek azután a kijelölt területeket bejárják és leszámolnak. Az alkalmazott ínségesek természetesen kis fizetést kapnak s a haszon oroszlánrésze a vállalkozóknak jut, akik a markukba nevetnek. A vidéki kereskedők erősen érzik ezt a konkurenciát s panaszkodnak is, de eredménytelenül. A közönség az ő naiv mivoltában sehogy sem világosítható föl s rendületlenül ragaszkodik a tótokhoz, nem véve észre, hogy azok becsapják. Ami a vidéken nagyban történik, az kicsiben Budapesten is megesik. Itt is akad egy csomó felvidéki és erdélyi parasztforma házaló, aki leginkább szőnyeggel svindliz. A szőnyeget ugyanis fővárosi kereskedésben veszi s jóval drágábban, annak elhitetésével sózza a budapesti emberre, hogy azt a szőnyeget felesége othon Erdélyben csinálta s hogy veszteséggel kénytelen túladni rajta. Így esik meg, hogy a jámbor fővárosi lakos a busz-harminc forintot érő s gyárilag készült rossz szőnyeget negyven-ötven forintért megveszi, abban a reményben, hogy olcsó és a háziipar útján előállított kitűnő szőnyegre tett szert. Azt persze mondanunk sem kell, hogy más iparcikkekkel is ilyféle módon folyik a házalás, úgy a vidéken, mint a fővárosban. A vásárló közönség nálunk még mindig olyan naiv, hogy a legutolsó és legközönségesebb bazárcikket kétszeres áron fizeti, ha bosnyák, tót vagy oláh kínálja neki, akikkel pedig sok esetben csak nagy nehezen s részben némajelekkel érteti meg magát. A közönség mindig ilyen volt s mindig igen lesz s a csalás ellen a törvénynek kell megvédelmezni. A törvény azonban ez idő szerint még a házalók mellett foglal állást, folyton növelve az ínséges tótok és elszegényedett erdélyi szőnyegcsinálók számát. (Esküvő kerékpáron.) Ez a finde sieceesküvő — melyet előre jeleztünk — csakugyan megtörtént vasárnap Bécsben s nem csekély feltűnést keltett a Margarethen-városrészben. A fiatal pár — Zemann Antal, egy pneumatie-javítóintézet tulajdonosa, és Medina Anna — virágokkal díszített kerékpárokon ment az egyházi szertartásra, mely a Szt-Margit templomban folyt le. Nagyszámú közönség, közte 200, dresszbe öltözött kerékpáros, továbbá számos kerékpáregylet képviselője és igen sok magánkerékpáros jelent meg. Természetesen a násznagyok, a koszorúlányok és vőfélyek, valamint a tanúk szintén kerékpárokon jelentek meg, nemkülönben az említett vendégek is. A menyasszony sem fátyolt, sem koszorút nem viselt, miután ez a dresszhez nem igen illett volna. A menyasszonyi ruha állt egy érémszínű szoknyából, fehér atlasz blúzból, mely elől egy kis mellbokréta által volt összetartva és bőrernyős fehér biciklisapkából. A fiatal párt a templomba’és visszamenet a közönség mindenfelől lelkes „All- Heil“ kiáltásokkal üdvözölte. (Hetvennégy éves öngyilkos.) Szarka József csehországi születésű 74 éves asztaloslegény a szentendrei vám közelében ma délután fél 7 órakor revolverből a nyakába lőtt és nyomban meghalt. Holttestét bevitték a boncoló intézetbe. (Kisváros leszünk.) Kilátás van arra, hogy Budapest főváros éjszakai élete olyan nyugodt és csöndes lesz, mint akármelyik fővidéki kisvárosé. Közel van az az idő, amikor a budapesti lumpnak éjfél után haza kell menni, mert nem talál olyan helyet, ahol a virradást bevárhassa s ahol vidám pincérleányok vagy zenélő hölgyek társaságában nyittathasson ki néhány pezsgős üveget. Csöndes, erkölcsös, egészséges város leszünk s a kerepesi-uti portáj épen olyan nyugodtan alhatik, mint a krisztinavárosi nyugalmazott számtanácsos, mert nem lesznek éjjeli mulatók, akik lármát csináljanak. A kereskedelmi minisztérium megsokalta az éjjeli alakok vidámságait s azt mondja, hogy elég volt a jóból. Nincs szükség arra, hogy Budapestnek éjszaka is világvárosi képe legyen, mert az a fő, hogy az emberek álmát mi sem zavarja. Hogy pedig a minisztérium ilyen, az erkölcsnemesítő egyesület szája íze szerinti észjárásról tesz bizonyságot, annak a korcsmárosok az okai. A korcsmárosok, akik addig jártak a tanács nyakára, míg ez ki nem mondta, hogy a fogadók, vendéglők, sorházak épen úgy korlátlanul nyitva tarthatók, mint a kávéházak, amelyeknek ajtai sohasem zárulnak be. Az a szabályrendelet, amely a korcsmárosok öröme volt, a kereskedelmi minisztérium tetszését nem nyerte meg. Ahelyett, hogy helybenhagyta volna, azt mondta, hogy ezentúl a kávéházakat is idejekorán be kell csukni, aminek következtében ezek nem csinálnak káros konkurrenciát a vendéglősöknek. Azzal pedig, hogy éjfélkor vagy éjfél után minden mulatóhelyet bezárnak, nagyot nyer a közrendészet, a közbiztonság és közerkölcsiség, valószínűleg azért, mert a záróra után a lumpságra hajló közrendészet, közbiztonság és közerkölcsiség nem talál olyan korcsmára vagy kávéházra, amelyben valami kárt tehetne becses egészségében. Nem tudjuk ugyan biztosan, ha igen valószínű, hogy ez a három féltve őrzött s úgy látszik nem épen megbízható lump a minisztérium rendelete folytán megjavul s igy az intézkedés mindenesetre becses s maradandó értékű lesz. A történtek után nagy reménynyel nézünk a jövő elé, mert a minisztérium erkölcse bizonyára más formában is megnyilatkozást talál. Az a sejtelmünk, hogy a meztelen szobrokat felöltöztetik, a ballerinák rövid ruháját hosszabbra szabják, a kutyákat móresre taníttatják, az orfeumokban pedig tisztelendő urak prédikálnak. És ez mind igen helyes dolog lesz mert azt, amit mint rohamosan fejlődő nagy város a haladásunkkal sem tudtunk elérni, ahoz, mint kis város, hozzájutunk. A nagy világ s a turisták érdeklődését értjük ez alatt, ami bizonyára megnyilatkozik, amint köztudomásra jut, hogy ebben a városban mulatni lehet, ha nem is annyira a városban, mint inkább a városon. (SZegerült főhadnagy.) Temesvárról írják lapunknak, hogy az ottani gyalogsági hadapródiskola kezelőtisztje, Csermelyi Gyula nyugalmazott főhadnagy, hirtelen megőrült s oly borzasztó őrjöngési rohamai voltak, hogy a katonai kórház megfigyelő osztályába kellett szállítani. Az orvosok már több hónappal ezelőtt az agylágyulás tüneteit észlelték rajta, de családja még mindig reménykedett, hogy majd jobbra fordul, a különben csöndes természetű, alig 35 éves közszeretetnek örvendő tiszt állapota. E remény nem vált be, Csermelyit tegnap újabb őrjöngési roham után kényszerzubbonyban el kellett szállítani. A szerencsétlen főhadnagy három év előtt nyugdíjba ment, hogy megnősülhessen. Anyagi gondok is bántották ugyan, de a katasztrófát régibb keletű búskomorsága siettette. (Petőfifalva.) Szabadfalu temesmegyei község tudvalevőleg nevezetes arról, hogy itt volt Bem tábora, amikor Temesvárt ostromolták, itt adták tudtul, hogy Petőfi őrnagy lett. E német ajkú községi a nagy költő halálának évfordulóját Temesvár közönségével együtt méltóan ünnepelte meg. Most pedig, mint értesülünk, a nevét is meg akarja változtatni, és pedig Petőfifalva névre. (Gyújtogató őrült.) Nagy veszedelem színhelye volt tegnap Chinován, nyitramegyei község, aholy egy tébolyodott parasztasszony a saját háza tetején tüzet rakott, mely gyorsan tovább harapódzva rövid félóra alatt 6 házat bontott lángba. Az elkeseredett lakosság halálra kereste a veszedelem szerencsétlen okozóját, ki a közeli erdőbe futott s a magas partok közt rohanó hegyi patakban keresett menedéket. Szerencsére a községi elöljáróság még jókor lépett közbe s a viz alatt bujkáló őrültet a tömeg dühe elől elragadva, a nyitrai vármegyei kórház megfigyelő osztályára vitette. — (Hogyan él az angol királynő.) Viktória királynő — írja egy angol lap — mindig korán szeretett fölkelni, de a legutolsó években elhagyta ezt és most első reggelijét az ágyban szokta elkölteni. A villásreggelijét a királynő fél tizenegykor családja körében és, ha szép idő van, a kastély kertjében fogyasztja el. Azután a királynő titkáraival visszavonul a folyó államügyeket elintézni. Mikor véget ér ez a munka, fölolvastatja magának azt, ami a legfontosabb. Aztán következik a kikocsikázás az ismert kis, szamarak által vont fogaton, miközben gyakran megáll a királynő egy kis mintamajorság előtt, hol az ő reggeliző asztala számára a különös gonddal készült vajat készítik- Két órakor a királynő lunchre visszatér Windsor kastélyba. Ez pótolja nála az ebédet és a lunch után sokszor nyílt fogaton kikocsikázik. Ha szép az idő, a királynő Fregmoreban teázik, azután pedig az időt a diver idejéig írással, olvasással, sőt sokszor kötéssel tölti. Az ebédnél a királynő az asztalton ül és ebéd után minden vendégével vált néhány barátságos szót. De ezzel a napi munka még nem ér véget. Csak ezután végzi még el a királynő magánlevelezését és veszi elő naplóját, melyet mindennap uj följegyzésekkel gazdagít. (Teleszky István temetése.) Teleszky István nyugállamtitkárt ma kísérték örök nyugalomra a kerepesi-uti temető halottasházából nagy részvét mellett. Teleszky holtteste ma reggel érkezett meg Koritnicáról a ferencvárosi pályaudvarra, ahonnan a kerepesi-uti temető halottasházába szállították. A halottasházban díszes ravatalt állítottak és ezen helyezték az antik sarkoshágba a holttestet. A ravatalra egész délelőtt érkezett a sok szebbnél-szebb koszom. A fővárosban időző előkelőségek közül igen sokan keresték föl a ravatalt és a délutáni temetésre szintén igen sokan érkeztek a fővárosba. A temetésen, amely délután 5 órakor volt, többek közt megjelent Hieronymi Károly v. k. t. t., nemeskéri Kiss Pál államtitkár, Beöthy Algernon orsz. képviselő, Kiss Gyula min. tanácsos, Lukács Antal a földhitelintézet, dr Kelemen Gyula a hazai bank igazgatója, Németh Lajos kúriai bíró, dr Friedmann Bernát, Sigray Pál, Steiger Gyula, Morlin Imre fővárosi biz. tag, Rickl József igazságügyminiszteri tanácsos, Dalmády Győző, továbbá Tölgyessy Mihály és Rónay László tanácsos vezetése alatt az igazságügyi minisztérium számvevősége testületileg, dr Kovács Gyula egyetemi tanár, Nagyvárad város küldöttsége, stb. Kiss János egyet. tanár végezte nagy segédlettel a beszentelést, amely alatt az egyházi énekkar énekelt. A beszentelés után a sok koszorúval borított koporsót négyfogatú gyászhintóra emelték s a menet megindult a sírhoz, ahol a halottat újra beszentették s ezzel átadták az anyaföldnek. — Teleszky a főváros adta diszsirban nyugszik néhai báró Liptvay Béla mellett. Dr Plósz Sándor igazságügy miniszter Teleszky István volt igazságügyminiszteri államtitkár elhunyta alkalmából melegrangú részvétiratot intézett a gyászoló özvegyhez. A minisztérium személyes részvétét fejezte ki az elhunyt özvegye iránt és külön koszorút helyeztetett ravatalára. (A montenegrói trónörökösné villája.) Mint Grácból jelentik, Danilo trónörökös neje a Theodo melletti Ramadanovich-villáért 50.000 irtot ajánlott. A trónörökösné évenként néhány hónapot szándékozik ott tölteni. (Az új központi egyetemről) most távolítják el a falakat elrejtő állványokat. Az új épület hat nagy tanteremmel szaporította az egyetemet és erre szükség is volt, mert azelőtt megesett akárhányszor, hogy egyes termek annyira zsúfolva voltak, hogy a hallgatók a folyosóról hallgatták az előadást. Az új épületben van egy tanterem a földszinten az előcsarnoktól balra, ugyanilyen tanterem az első, második és harmadik emeleten, mindegyik 250—300 hallgató számára. Ezeken kívül a harmadik emeleten még két tanterem van : egy 150 hallgató számára, egy pedig hatszáz hallgató számára. Nevezetes helyisége az egyetem új épületének az aula-terem, amelyet nagy díszszel, szónoki emelvénynyel, árkádokkal, karzatokkal, loggiákkal és erkélyekkel kibővítve építettek és mintegy ezerhatszáz ember fér el benne. Az aulaterem persze csak ünnepies alkalmakra való: az egyetem megnyitó és záró ünnepein, királyi fölavatásokkor és más ilyen alkalmakkor fogják használni. Nagyon szép az új egyetem előcsarnoka és lépcsőháza is. A tanároknak külön lépcsőjük van. A magasan épített pincehelyiségekben vannak a szolgák szobai és a központi fűtésre szükséges helyiségek. Az épület olasz barokszilban épült, sóskúti, süllői és pályi terméskőből, tetejét pedig angol palával és horganybádoggal fedték. A palota kupolája, amelynek csúcsán a tudomány fáklyájának bronzmása ragyog, egyike a legmagasabb toronyépítményeknek. Az új egyetemi épület berendezésével együtt körülbelül félmillió forintba került. Most a belső berendezésen dolgoznak, amivel egy-két hónap alatt elkészülnek, úgy hogy az új palotát még ebben az évben átadhatják a használatnak