Pesti Hírlap, 1899. október (21. évfolyam, 272-302. szám)

1899-10-01 / 272. szám

Budapest, 1899. XXI. évf: 272 (15872.) szám, Vasárnap, október 1.­­— m .■ —i ... ---------- i szerkesztőség: Budapest, váci-körút 73. I. emelet, hová a lap szellemi részét’ illető minden közlemény in­tézendő. Kiadóhivatal: Budapest, váci-körút 78., hová az előfizetések és alapok szétküldésére vonatkozó fel-­­szólalások intézendők. Előfizetési árak: Egész évre .. l1 írt — kr. Félévre............7 „ — » Negyedévre ... 3 , 50 . Egy tóra ... 1 »20 » Egyes szám ára 4 kr. Vidéken 6 kr. Megjelenik minden nap, ü­nnep és vasárnap után is. A Pesti Hirlap következő száma hétfőn —­ október 2-án — délelőtt jelenik meg. Kérjük t. vidéki előfizetőinket, hogy a negyedév lejártával előfizetésüket idejekorán szíveskedjenek meg­újítani, mert különben a lap küldésében megszakítás állhat be.­­ B­inden új előfizető megkapja karácso­nyi ajándékul a Pesti Hírlap nagy ké­pes naptárát az 1900. esztendőre. Münden új előfizető megkapja Werner Gyula rendkívül érdekes Hunok harca c. regényének eddig megjelent részét. A Pesti Hírlap előfizetői fél áron ren­delhetik meg a Párisi Divat c. díszes képes heti divatlapot. A Pesti Hírlap előfizetési ára: október hóra , , , , 1 frt 20 kr okt.—nov. » ,...2» 40» okt.—dec. » ,...3*60» A Párisi Divattal együtt: negyedévre « • , » , 4 frt 60 kr félévre...................... , 9 » — » Clary. Bécsben kitört *a Clary-minisztérium. A vajúdások visszavezettek a stájer helytartóhoz, aki egy kicsit német, egy kicsit klerikális, egy kicsit centralista, egy kicsit foederális. A meg­előző politikát hévvel megállta, de kész más politikát is csinálni, azonban csak úgy, ha le­het. Politikailag csaknem olyan színtelen, ami­lyen Gautsch lett volna. Most szedi össze kabinetjét, de erősen német színezettel. Minisz­tériumát többféle névvel illetik : hivatalnok-mi­nisztérium, átmeneti minisztérium, összeegyeztető minisztérium. Egy bizonyos. Az t. i., hogy nem a maga politikáját fogja csinálni, hanem a császárét. Az uralkodó szava élesen kihallatszik a kuszáti hang­zavarból s ezzel vége van a bécsi kedélyességnek. Most már az akció következik, amihez alkal­_______... acu vagy pakolni. Mi nem értjük az ilyen parlamentarizmust, de minden nemzetnek olyan parlamentarizmusa van, amilyent megér­demel. Ausztriában a többséggel nem lehet kor­mányozni a kisebbség ellen, mivel ebben a fajharc volna kifejezve. A kisebbséggel pedig általában véve nem lehet kormányozni. Lehet, hogy semmiféle parlamentarizmussal sem lehet már kormányozni, mivel a nemzetiségi viszály minden parlamentáris formákat összetört s ezek most szanaszét hevernek. Egyet azonban meg kell menteni a chaosból és ez a dualizmus. A delegációt és a quota-bizottságot muszáj megválasztani és ez nagyobb érdek minden cseh és minden német érdeknél. Az uralkodóház és a monarchia ér­deke­ ennek, törik-szakad, meg kell lennie s hogy meglegyen, erre való a Clary-Aldringen minisztérium. Mindez legkevésbbé sem parlamentáris, s az igaz; de becsületesnek, becsületes. Az ural­kodó közmondásos törvénytisztelete van benne kifejezve és az a következetesség, amelylyel az 1867. évi nagy műhöz ragaszkodik. Bár Ausztria helyzete fölötte siralmas és bár mi is hatalmas károkat szenvedünk miatta, mégis vigasztaló, hogy Deák Ferenc nagy tradíciója nem fog el­veszni az osztrák nemzetiségek összecsapásában. Ez a mű valóban jól meg van csinálva. Száz­­szor-ezerszer szidták, csődjét hirdették s íme, kiderül, hogy a korona Magyarországgal teljesen egyetért abban, hogy úgy kell föntartani, aho­gyan az 1867-ben elkészült. Ez az egyetértés pedig becses dolog. Hogyan fogják végigcsinálni ezt a törvény­szerű gyöngéd erőszakot, ma még csak kezde­teiben látszik. Clary gr. arra vállalkozott, hogy Badeni-Gautsch nyelvrendeleteit visszaveszi, he­lyesebben felfüggeszti s helyettük törvényjavas­latot fog benyújtani az egybeülő reichsrathnak, hogy a pártok maguk veszekedjék ki Ausztria jövőjét. A hideg rázza az embert, ha elgondolja,­ hogy milyen lesz az a tárgyalás, ahol a csehek teljes államjogukat követelik, a németek pedig­ történeti hegemóniájukat. De most nem erről van szó, hanem arról, hogy a német pártok lerakják az obstrukció fegyvereit s a reichs­­ratli megválaszsza a delegációt és a quptakül­­döttséget.­­ Tisztán lehet látni, hogy az uralkodó a »né­metek ellen« nem akar kormányozni s hogy ez a-‘ német pártokat a delegáció-küldés erejéig meg­nyugtatja. Igy-e a cseheket is? Vagy ki tudja! A cseh sajtó unisone föl van háborodva a” Clary-minisztérium miatt és hevesen tiltakozik a nyelvrendeletek felfüggesztése ellen. »Heute noch am hohen Rossen, — Morgen durch die Brust geschossen.« Még csak­ három hét előtt is, a cseh, államjog helyreállítását tűzték ki béke­föltétel gyanánt a cseh képviselők s ma már a nyelvrendeletek visszavonását is eltűrjék ! ?­­■ Nem, soha! Vagy legalább holnaputánig nem. Mert az egészen világos, hogy az ural­kodó akarata ellen lázadni nem lehet. A cseh opportunizmus jól tudja, hogy egy újabb prágai zendülés bekövetkezése, vagy a cseh obstrukció kuíionuusa a csen aiiariijoguivnak alaposan bead. E néptörzs ereje nem önmagában volt eddig sem, hanem Taafl­e, Badeni és Thun politikájá­­ ban. Isten adta, isten elvette, — cseh ob­ strukció és prágai zendülés nem lesz. Vagy ha lesz, akkor az annál jobb. A csehek a dualiz­mus és a monarchia ellenségeinek proklamál­­tatnak s akkor elkezdődik a kormányzás a »■csehek ellen.« Itt nincs más kibúvó, mint jaj­gatni és­­ engedelmeskedni. Most kitetszik, hogy helyes volt Magyar­­országon a dualizmus intézményeinek államjogi szétfeszegetésétől tartózkodni. Széll Kálmán még tegnap is óva intett olyan akciótól, mely a delegációk intézményének rázkódását elősegí­tené. Nekünk erős várunk az 1867. XII. t. c.­ A hétről. Szaporodik az excellentiás ur És egyre fogynak a kuruckodók. Leplezgetik sok hona tüntetéssel, Hogy becsavarták a vér-lobogót Azt, mely lobog még, Eötvös lengeti, Ez okos ember — hát ki hisz neki? Kételkedő mosoly van minden szájon: »Nagyságos úr, ugyan már ne tréfáljon !« Hétköznap nincs is már sehol a szélbal, Csak — tessék-lássék — ünnepen kévül. E megjuhászult vész ellen ma már csak Gyulai Pál küzd rendületlenül. Csak ő remeg még honért aggó szűvel Attól, amit a túlzók hadja művel: „Feltép sebet a forradalmi láz És meghasonlik nép s királyi ház.“ Én tisztelem nagyon ez aggodalmat, Hanem az ok rá nincs meg igazán. Szobrok miatt — lám, Hintsié bizonyság! — Már össze nem vész királyom s hazám. Az is, ez is már eljutott odáig: Kegyeli bátran pornó katonáit. Már értjük egymást. — Többet mit kívánsz ? — S ha nem : — „honny soit qui mai y pense!“ Túlzók dühe dehogy hajszolja többé Forradalomba ezt a drága hont. Dinasztiát, kormányt s kiegyezést is Dicsér — s csupán Gyulai Pálra von. Csak neki van még dühös ellenzéke, Mert neki ez köll és nem gyáva béke. Oly boldog Ő, ha szidják a lapok, Mint más, ha jó nagy rendjelet kapott. Ime, — bár tiltják az alapszabályok Szépirodalmi társaságnak ezt — Politizálás, mely pislog a Házban, Kisfaludyakban fellobogni kezd. Kossuth Ferenci bágyadt lyra-hang Nem válna már be itt, mint vészharang, És Ugrón Gábor lármás epikáját Nagyobb lármával itt már lepipálják. Jó is, hogy nem e társaságra bízták Az országlásnak kényes dolgait. Biz’ itt nem kötne pac­umot a kormány S a szélbaj egyre obstruálna itt. Miként Ausztriában — attól félek — Dúlnának itt vég nélkül szenvedélyek. A válság folyton válságot követne S olykor az utcán Lobkowitz lövetne. Jobb csínján bánni a zajos elemmel, Mutatja uj magyar tapasztalat: Hármas jelszóval méltányolni elvét És leszerelni szépen szűz alatt. Ártatlan s kedves ünneplő szokását Inkább dicsérjék, soha meg ne bántsák — S kezes bárány lesz minden hánykolódó: »Fortiter in re, suaviter in modo­­« »Jezsuitizmus, machiavellizmus, Lutheranizmus!« — zúg egy öreg úr. Ki az, ki ezt a bölcs tant így leszólja ? — Gyulai persze, az ősz troubadour. S igaza volna oly igaz időben, Mikor még két elv mérkőzik merően: Kossuth é­s Deák!... De már ez nem igy áll! Elv: csak Deák; Kossuth : csak ideál. S minden magyarban él e dualizmus És szabadulni ettől te se tudsz Ősz Gyulai, békés labancs elvű, De természetre harcias kuruc! Nyugodt lehetsz — ha megengedi véred: — Itt már ki-ki nagyon pacatos, érett, Van rítus még — s nincs hit már a balon, Ha köll se lesz már több forradalom. Koboz. A Pesti Hirlap mai száma 32 oldal.

Next