Pesti Hírlap, 1899. október (21. évfolyam, 272-302. szám)
1899-10-01 / 272. szám
Budapest, 1899. XXI. évf: 272 (15872.) szám, Vasárnap, október 1.— m .■ —i ... ---------- i szerkesztőség: Budapest, váci-körút 73. I. emelet, hová a lap szellemi részét’ illető minden közlemény intézendő. Kiadóhivatal: Budapest, váci-körút 78., hová az előfizetések és alapok szétküldésére vonatkozó fel-szólalások intézendők. Előfizetési árak: Egész évre .. l1 írt — kr. Félévre............7 „ — » Negyedévre ... 3 , 50 . Egy tóra ... 1 »20 » Egyes szám ára 4 kr. Vidéken 6 kr. Megjelenik minden nap, ünnep és vasárnap után is. A Pesti Hirlap következő száma hétfőn — október 2-án — délelőtt jelenik meg. Kérjük t. vidéki előfizetőinket, hogy a negyedév lejártával előfizetésüket idejekorán szíveskedjenek megújítani, mert különben a lap küldésében megszakítás állhat be. Binden új előfizető megkapja karácsonyi ajándékul a Pesti Hírlap nagy képes naptárát az 1900. esztendőre. Münden új előfizető megkapja Werner Gyula rendkívül érdekes Hunok harca c. regényének eddig megjelent részét. A Pesti Hírlap előfizetői fél áron rendelhetik meg a Párisi Divat c. díszes képes heti divatlapot. A Pesti Hírlap előfizetési ára: október hóra , , , , 1 frt 20 kr okt.—nov. » ,...2» 40» okt.—dec. » ,...3*60» A Párisi Divattal együtt: negyedévre « • , » , 4 frt 60 kr félévre...................... , 9 » — » Clary. Bécsben kitört *a Clary-minisztérium. A vajúdások visszavezettek a stájer helytartóhoz, aki egy kicsit német, egy kicsit klerikális, egy kicsit centralista, egy kicsit foederális. A megelőző politikát hévvel megállta, de kész más politikát is csinálni, azonban csak úgy, ha lehet. Politikailag csaknem olyan színtelen, amilyen Gautsch lett volna. Most szedi össze kabinetjét, de erősen német színezettel. Minisztériumát többféle névvel illetik : hivatalnok-minisztérium, átmeneti minisztérium, összeegyeztető minisztérium. Egy bizonyos. Az t. i., hogy nem a maga politikáját fogja csinálni, hanem a császárét. Az uralkodó szava élesen kihallatszik a kuszáti hangzavarból s ezzel vége van a bécsi kedélyességnek. Most már az akció következik, amihez alkal_______... acu vagy pakolni. Mi nem értjük az ilyen parlamentarizmust, de minden nemzetnek olyan parlamentarizmusa van, amilyent megérdemel. Ausztriában a többséggel nem lehet kormányozni a kisebbség ellen, mivel ebben a fajharc volna kifejezve. A kisebbséggel pedig általában véve nem lehet kormányozni. Lehet, hogy semmiféle parlamentarizmussal sem lehet már kormányozni, mivel a nemzetiségi viszály minden parlamentáris formákat összetört s ezek most szanaszét hevernek. Egyet azonban meg kell menteni a chaosból és ez a dualizmus. A delegációt és a quota-bizottságot muszáj megválasztani és ez nagyobb érdek minden cseh és minden német érdeknél. Az uralkodóház és a monarchia érdeke ennek, törik-szakad, meg kell lennie s hogy meglegyen, erre való a Clary-Aldringen minisztérium. Mindez legkevésbbé sem parlamentáris, s az igaz; de becsületesnek, becsületes. Az uralkodó közmondásos törvénytisztelete van benne kifejezve és az a következetesség, amelylyel az 1867. évi nagy műhöz ragaszkodik. Bár Ausztria helyzete fölötte siralmas és bár mi is hatalmas károkat szenvedünk miatta, mégis vigasztaló, hogy Deák Ferenc nagy tradíciója nem fog elveszni az osztrák nemzetiségek összecsapásában. Ez a mű valóban jól meg van csinálva. Százszor-ezerszer szidták, csődjét hirdették s íme, kiderül, hogy a korona Magyarországgal teljesen egyetért abban, hogy úgy kell föntartani, ahogyan az 1867-ben elkészült. Ez az egyetértés pedig becses dolog. Hogyan fogják végigcsinálni ezt a törvényszerű gyöngéd erőszakot, ma még csak kezdeteiben látszik. Clary gr. arra vállalkozott, hogy Badeni-Gautsch nyelvrendeleteit visszaveszi, helyesebben felfüggeszti s helyettük törvényjavaslatot fog benyújtani az egybeülő reichsrathnak, hogy a pártok maguk veszekedjék ki Ausztria jövőjét. A hideg rázza az embert, ha elgondolja, hogy milyen lesz az a tárgyalás, ahol a csehek teljes államjogukat követelik, a németek pedig történeti hegemóniájukat. De most nem erről van szó, hanem arról, hogy a német pártok lerakják az obstrukció fegyvereit s a reichsratli megválaszsza a delegációt és a quptaküldöttséget. Tisztán lehet látni, hogy az uralkodó a »németek ellen« nem akar kormányozni s hogy ez a-‘ német pártokat a delegáció-küldés erejéig megnyugtatja. Igy-e a cseheket is? Vagy ki tudja! A cseh sajtó unisone föl van háborodva a” Clary-minisztérium miatt és hevesen tiltakozik a nyelvrendeletek felfüggesztése ellen. »Heute noch am hohen Rossen, — Morgen durch die Brust geschossen.« Még csak három hét előtt is, a cseh, államjog helyreállítását tűzték ki békeföltétel gyanánt a cseh képviselők s ma már a nyelvrendeletek visszavonását is eltűrjék ! ?■ Nem, soha! Vagy legalább holnaputánig nem. Mert az egészen világos, hogy az uralkodó akarata ellen lázadni nem lehet. A cseh opportunizmus jól tudja, hogy egy újabb prágai zendülés bekövetkezése, vagy a cseh obstrukció kuíionuusa a csen aiiariijoguivnak alaposan bead. E néptörzs ereje nem önmagában volt eddig sem, hanem Taafle, Badeni és Thun politikájá ban. Isten adta, isten elvette, — cseh ob strukció és prágai zendülés nem lesz. Vagy ha lesz, akkor az annál jobb. A csehek a dualizmus és a monarchia ellenségeinek proklamáltatnak s akkor elkezdődik a kormányzás a »■csehek ellen.« Itt nincs más kibúvó, mint jajgatni és engedelmeskedni. Most kitetszik, hogy helyes volt Magyarországon a dualizmus intézményeinek államjogi szétfeszegetésétől tartózkodni. Széll Kálmán még tegnap is óva intett olyan akciótól, mely a delegációk intézményének rázkódását elősegítené. Nekünk erős várunk az 1867. XII. t. c. A hétről. Szaporodik az excellentiás ur És egyre fogynak a kuruckodók. Leplezgetik sok hona tüntetéssel, Hogy becsavarták a vér-lobogót Azt, mely lobog még, Eötvös lengeti, Ez okos ember — hát ki hisz neki? Kételkedő mosoly van minden szájon: »Nagyságos úr, ugyan már ne tréfáljon !« Hétköznap nincs is már sehol a szélbal, Csak — tessék-lássék — ünnepen kévül. E megjuhászult vész ellen ma már csak Gyulai Pál küzd rendületlenül. Csak ő remeg még honért aggó szűvel Attól, amit a túlzók hadja művel: „Feltép sebet a forradalmi láz És meghasonlik nép s királyi ház.“ Én tisztelem nagyon ez aggodalmat, Hanem az ok rá nincs meg igazán. Szobrok miatt — lám, Hintsié bizonyság! — Már össze nem vész királyom s hazám. Az is, ez is már eljutott odáig: Kegyeli bátran pornó katonáit. Már értjük egymást. — Többet mit kívánsz ? — S ha nem : — „honny soit qui mai y pense!“ Túlzók dühe dehogy hajszolja többé Forradalomba ezt a drága hont. Dinasztiát, kormányt s kiegyezést is Dicsér — s csupán Gyulai Pálra von. Csak neki van még dühös ellenzéke, Mert neki ez köll és nem gyáva béke. Oly boldog Ő, ha szidják a lapok, Mint más, ha jó nagy rendjelet kapott. Ime, — bár tiltják az alapszabályok Szépirodalmi társaságnak ezt — Politizálás, mely pislog a Házban, Kisfaludyakban fellobogni kezd. Kossuth Ferenci bágyadt lyra-hang Nem válna már be itt, mint vészharang, És Ugrón Gábor lármás epikáját Nagyobb lármával itt már lepipálják. Jó is, hogy nem e társaságra bízták Az országlásnak kényes dolgait. Biz’ itt nem kötne pacumot a kormány S a szélbaj egyre obstruálna itt. Miként Ausztriában — attól félek — Dúlnának itt vég nélkül szenvedélyek. A válság folyton válságot követne S olykor az utcán Lobkowitz lövetne. Jobb csínján bánni a zajos elemmel, Mutatja uj magyar tapasztalat: Hármas jelszóval méltányolni elvét És leszerelni szépen szűz alatt. Ártatlan s kedves ünneplő szokását Inkább dicsérjék, soha meg ne bántsák — S kezes bárány lesz minden hánykolódó: »Fortiter in re, suaviter in modo« »Jezsuitizmus, machiavellizmus, Lutheranizmus!« — zúg egy öreg úr. Ki az, ki ezt a bölcs tant így leszólja ? — Gyulai persze, az ősz troubadour. S igaza volna oly igaz időben, Mikor még két elv mérkőzik merően: Kossuth és Deák!... De már ez nem igy áll! Elv: csak Deák; Kossuth : csak ideál. S minden magyarban él e dualizmus És szabadulni ettől te se tudsz Ősz Gyulai, békés labancs elvű, De természetre harcias kuruc! Nyugodt lehetsz — ha megengedi véred: — Itt már ki-ki nagyon pacatos, érett, Van rítus még — s nincs hit már a balon, Ha köll se lesz már több forradalom. Koboz. A Pesti Hirlap mai száma 32 oldal.