Pesti Hírlap, 1899. december (21. évfolyam, 333-362. szám)

1899-12-19 / 351. szám

1899. december 19. PESTI HÍRLAP 7 összegből azonban 10 százalék engedmény leszámitta­­tik. A bérletügyeket a pénztár intézi, páholyok azon­ban a titkári hivatalban bérelhetők. k * (Műsorváltozás a Népszínházban.) A hét folyamán a Népszínházban a kitűzött előadások­­ sorrendje következőkép változik meg : Szerdán, 20-án és pénteken, 22-ikén a Kurucfurfang; csütörtökön, 21-ikén és szombaton, 23-án pedig a Kis szökevény kerül színre. E szerint csütörtökön lesz a Kis szöke­vény első jubiláris, azaz huszonötödik előadása. A vasárnap délutánra kitűzött Lili-előadás nem változik, este pedig, karácsony estéje lévén, a színházak közös megállapodása szerint nem lesz előadás. * (Miss Halton utolsó vendégjátékai.) A mai hétfői fellépésen kívül már csak kétszer, kedden és szerdán fogja eljátszani miss Mary Halton a Gé­sák Minózáját a Magyar színházban. * (A szerdai filharmóniai hangverseny) iránt élénk érdeklődés mutatkozik és jegyek már csakis a kis teremben válthatók. Ezen a hangverse­­­nyen Dvorzsák Antal három legjobb művét ve­zényli, köztük a híres Gordonkaversenyt, melynek­­ versenyszólamát Wihan János, a cseh vonósnégyes gordonkaművésze, fogja játszani. A műsor többi számait Erkel Sándor vezényli. * (A nemzeti zenede) vasárnap délelőtt 11 órakor tartotta meg évi rendes közgyűlését az inté­zet helyiségében, gr. Zichy Géza elnöklete alatt, a tagok élénk részvétele mellett. Elnök megnyitó beszé­dében óhaját fejezte ki, hogy a jövő évi hangver­senyek műsorának összeállításában a magyar zenére több figyelem fordíttassék. A titkár jelentése szerint az intézetnek a múlt évben 1147 tanulója volt. Az egyesület mai vagyoni állapota 157,710 írt 15 ki. Ezután a választások következtek. Közfelkiáltással megválasztottak : elnökül gróf Zichy Géza, alelnökül Gerlóczy Károly, igazgatóul Bar­lay Ede, titkárul Vajdafy Emil, ellenőrül Dárday Géza, ügyvédül dr Jersey István. * (Premiere a kolozsvári nemzeti szín­házban.) Szombaton volt a bemutatója Kórody Péter Lányok anyja című pályanyertes népszínművének a kolozsvári nemzeti színházban. A darabnak megle­hetős sikere volt, s a szerzőt minden felvonás után többször kitapsolták, s végezetül nagy babérkoszorú­val lepték meg. A szereplők közül Szentgyörgyi, Nyáray, Székely Irén, Miklóssy Ilona, Árpásy Kati, Lővey, Váradi, Kassai, Fehérváriné tűntek ki. * (A szegedi színházban) nagy hat­ássa adták az Ember tragédiáját. Krecsányi társulata ön­magát múlta felül. Ihury Elemér férfias, erőteljes Ádám volt. Tóvölgyi Margitnál jobban aligha játsz­­sza valaki a vidéken Éva szerepét. Réthey Lajos kitűnően érvényesítette Lucifer szerepét. A nézőtér "zsúfolásig megtelt. * (Egy bűn története.) Makray László er­­délyrészi földbirtokos ily című drámája a kolozsvári színházban hétfőn este telt ház előtt teljes sikerrel került színre. A fő női szerepet, mely eredetileg az elhunyt Walter Saroltának volt szánva, Fáy Szeréna játszotta, kitűnően. * (Francia színház Berlinben.) A Fronde értesülése szerin Guillaumet, Ghandard és Lantenb­burg berlini színházigazgató állandó francia színházat akar létesíteni Berlinben. A vállalat iránt Vilmos császár különösen érdeklődik. A vállalkozók a Neues­­Theatert bérelték ki, s a jövő év április elsején kez­dik a szezont. Négy hónapig játszanak Bérünkön, s aztán körútra indulnak Kölnbe, Hamburgba, Drez­dába, Lipcsébe, Münchenbe, Boroszlóba és Strasz­­burgba. Moliére, Reynard, Augier, Dumas és Sardou darabját fogják előadni a francia színészek, akiket­­ jobbára az Ambigue gárdájából szerződtettek. * (Megsértett tenoristák.) Érdekes teno­­rista-háborúról ad hírt a New-york Herald. Nevers, Reszke tenoristának az imprezáriója úgy nyilatkozott egy társaságban, hogy Grau new-yorki opera-társula­­tának, amióta Reszké elhagyta Graut, nincs tenoris­tája. Grau tenoristái, Alvarez, Saleza, Van Dyck, Dippel és Salignac természetesen kérdőre vonta Ne­­vers-t s egyikük, Saleza, olyan gorombán támadt rá, hogy Nevers kénytelen volt őt provokáltatni. Legér­dekesebb a dologban a segédeknek az a megállapo­dása, hogy a párbajt majd csak tavas­­szaal fogják megvívni­­ Franciaországban. * („A Ghetto gyermekei.“) Zangzü szenzá­ciós drámája, melynek sikere Amerikában még a Trilbyét is felülmúlta , már Európában is megkezdte diadalútját. A múlt héten ugyanis Londonban adták, ahol szintén igen tetszett. Ez a siker arra indította a Vígszínház igazgatóságát, hogy „A Ghetto gyerme­kei“ -t még az idei műsorába vegye föl, annál is in­kább, mivel az érdekes jelmezek és díszletek tervei már mégis érkeztek. * (A legpikánsabb.) Miss Halton Mary kö­zelebb a Rhodope című operettben egy rabnőt fog adni. — Szenzációs leszek, — szólt egy bécsi zsur­nalisztához — teljesen föl leszek öltözők, manapság ez a legpikánsabb. Megyék és városok. Állásába visszahelyezett főmérnök. Szalay Lajos városi főmérnököt Versec törvényhatósági köz­gyűlése állítólagos szabálytalanságok miatt november hóban állásától felfüggesztette, a belügyi miniszter azonban a közgyűlés ezen határozatát megsemmisí­tette, s minthogy a felfüggesztést indokoltnak nem találta, elrendelte, hogy a főmérnököt állásába vissza­helyezzék.* Békés vármegye közgyűlése a marosvá­sárhelyi quota-iratot egyszerűen tudomásul vette. El­határoztató, hogy a megyei elmegyógyintézet létesíté­sének támogatásáért Széli Kálmán miniszterelnök és belügyminisztert táviratilag üdvözlik. * Pozsony megye közgyűlése, mint lapunknak telegrafálják, gróf Balffy István indítványára kimondta, hogy bizalommal viseltetik a kormány és a quota­­deputáció iránt, s a marosvásárhelyi quota-körirat fölött napirendre tér. Hasonlóképen napirendre tértek Szolnok-Doboka megye ama körirata fölött is, hogy az országgyűlésbe ezentúl helyi származású képvise­lőket küldjenek. Császár Lajos indítványára elhatá­rozták, hogy az 1500 írtnál kisebb fizetésű hivatal­nokok fizetését husz százalékkal, a többi hivatalno­kok fizetését pedig tiz százalékkal fölemelik. Esti levél. — Magyar konyha a világkiállításon. — A Küküllő mentéről írja nekem egy úri asszony . Arról van szó, hogy a párizsi világkiállításon magyar vendéglő is lesz, mely hivatva lenne a ma­gyar konyha jóságát és ízletességét hirdetni, s a gour­­mandokat a francia konyhától a mi részünkre hó­dítani. Előre pirulok és röstellem a fölsülést, mert ha Budapesten az első vendéglőkben a szakértő magyaro­kat m­érik soha tejfelt nem látott paprikás csirkével traktálni: mi lesz akkor az idegenben, Párizsban? Épp ezért mondom, hogy ha már a magyar konyhaművészet hódító körútra indul, ne kerüljön az a vendéglő olyan ember kezére, akinek minden tudománya a Gollasch mit Nockerln, hanem igazi jó magyar szakácsnék mutassák be a világnak, milyen a magyar konyha, a debreceni kolbásztól a bélesekig, rétesekig. Szerintem az lenne a legjobb, ha a párizsi ma­gyar vendéglőt hölgybizottság venné a kezébe. Elő­kelő hölgyeink Budapesten a népkonyhákon sürgö­lődnek a szegények érdekében. Miért röstelhetnék hát ez igazi nemzeti ügy támogatását odakint Pá­rizsban ? Ez csupa igazság. De van ám egy nagy bökkenő is. Kérdés: kik fognak járni abba a párizsi magyar vendéglőbe? Felelet: 1., 2. és­­3. a magyarok, 4. a franciák és a többi idegen nemzetbeliek , akik az ilyen gastronomiai kiál­lításokon csupa kíváncsiságból végig kóstolják a kerek világ minden törtjét, a khinai kutyapecse­­nyétől a brazíliai mókus­levesig, s alkalmasint elmennének egy kis vacsorára az emberevők Jockey­ Clubjába is, ha Európa törvényei nem mondanának ellene a menü igazi polynesiai megal­kotásának. Kérdés: megérdemelné-e ez a közönség a magyar hölgyek fáradozását ? Kezdem magun­kon. Nekünk magyaroknak nem kell Párizsba mennünk, hogy megtudjuk azt az igazságot, hogy divatos vendéglőinkben a magyar kony­hán minden nap szörnyű csúfság esik meg, el­lenben a magyar hölgyek kitűnően főznek. Eléggé tudjuk ezt mink­eb­on is. Az idegenek ? Azt hiszem, annál kevésbbé tudják legyűrni a magyarom törtjét, mennél tös­­gyökeresebb. Valamint nyelvünk és gondolkozá­sunk egyedülvaló e világon, azonképpen a gyom­runknak sincsen atyjafia. Konyhánk erős alko­tásaival nem tud megbirkózni semmi nemzet, még a muszka se. A konstantinápolyi orosz kolónia a jó magyar tokányostól, melyet számára alkot­tam, a falra mászott. Megbolondította őket a szegedi paprika. Egy franciám itt Budapesten megvett egy tányér kocsonyát, aztán majd a nyakamra halt. Armand Gouzien meg gyilkossá­got akart elkövetni, mikor egy jó magyar ebéd végén eléjek tettek egy tál jó tejfölös, tepertős, túrós csuszát. Mert udvariasan és hősileg végig­evett mindent: a pörkölt csirkétől a fokhagy­más kolbászig; de amaz ismeretlen eledel lát­tára hirtelen felbőszült — azt hitte, ez lesz még csak a haddelhadd — és kés­ villát szeg­­zett a pincér szívének: »Vidd el innen, nyomo­rult, mert . . .« A franciáknak a magyar tölt tésztákról fo­galma sincs. Egyszer megkértek: fordítsak fran­­ciára (valami Magyarországról szóló könyvbe) egynéhány csusza- és galuska- recipéjét. Kérem, igen szívesen. Azt hittem, könnyű dolgot vál­laltam magamra. Egyszer csak azt látom, hogy íróasztalom már roskadozik az öreg szótárak és lexikonok múzsái alatt, de én még nem vagyok tovább annál, hogy meis de faríné — ami semmi, mert szamárság. Hát a túrót hogy hív­ják franciául, óh Littré! Hát az ilyen barbár nemzetekre ne vesz­tegessék kegyetek, tisztelt hölgyeim, a tudományt és a művészetet. Mentől budapestibb lesz a pá­rizsi csárda főztje, annál jobban fog ízleni a franciáknak meg a többieknek. Sőt bizonyos, hogy Pázmándy Dénestől ezeren fogják elkérni a generalsajt recipéjét.

Next