Pesti Hírlap, 1899. december (21. évfolyam, 333-362. szám)
1899-12-19 / 351. szám
1899. december 19. PESTI HÍRLAP 7 összegből azonban 10 százalék engedmény leszámittatik. A bérletügyeket a pénztár intézi, páholyok azonban a titkári hivatalban bérelhetők. k * (Műsorváltozás a Népszínházban.) A hét folyamán a Népszínházban a kitűzött előadások sorrendje következőkép változik meg : Szerdán, 20-án és pénteken, 22-ikén a Kurucfurfang; csütörtökön, 21-ikén és szombaton, 23-án pedig a Kis szökevény kerül színre. E szerint csütörtökön lesz a Kis szökevény első jubiláris, azaz huszonötödik előadása. A vasárnap délutánra kitűzött Lili-előadás nem változik, este pedig, karácsony estéje lévén, a színházak közös megállapodása szerint nem lesz előadás. * (Miss Halton utolsó vendégjátékai.) A mai hétfői fellépésen kívül már csak kétszer, kedden és szerdán fogja eljátszani miss Mary Halton a Gésák Minózáját a Magyar színházban. * (A szerdai filharmóniai hangverseny) iránt élénk érdeklődés mutatkozik és jegyek már csakis a kis teremben válthatók. Ezen a hangversenyen Dvorzsák Antal három legjobb művét vezényli, köztük a híres Gordonkaversenyt, melynek versenyszólamát Wihan János, a cseh vonósnégyes gordonkaművésze, fogja játszani. A műsor többi számait Erkel Sándor vezényli. * (A nemzeti zenede) vasárnap délelőtt 11 órakor tartotta meg évi rendes közgyűlését az intézet helyiségében, gr. Zichy Géza elnöklete alatt, a tagok élénk részvétele mellett. Elnök megnyitó beszédében óhaját fejezte ki, hogy a jövő évi hangversenyek műsorának összeállításában a magyar zenére több figyelem fordíttassék. A titkár jelentése szerint az intézetnek a múlt évben 1147 tanulója volt. Az egyesület mai vagyoni állapota 157,710 írt 15 ki. Ezután a választások következtek. Közfelkiáltással megválasztottak : elnökül gróf Zichy Géza, alelnökül Gerlóczy Károly, igazgatóul Barlay Ede, titkárul Vajdafy Emil, ellenőrül Dárday Géza, ügyvédül dr Jersey István. * (Premiere a kolozsvári nemzeti színházban.) Szombaton volt a bemutatója Kórody Péter Lányok anyja című pályanyertes népszínművének a kolozsvári nemzeti színházban. A darabnak meglehetős sikere volt, s a szerzőt minden felvonás után többször kitapsolták, s végezetül nagy babérkoszorúval lepték meg. A szereplők közül Szentgyörgyi, Nyáray, Székely Irén, Miklóssy Ilona, Árpásy Kati, Lővey, Váradi, Kassai, Fehérváriné tűntek ki. * (A szegedi színházban) nagy hatássa adták az Ember tragédiáját. Krecsányi társulata önmagát múlta felül. Ihury Elemér férfias, erőteljes Ádám volt. Tóvölgyi Margitnál jobban aligha játszsza valaki a vidéken Éva szerepét. Réthey Lajos kitűnően érvényesítette Lucifer szerepét. A nézőtér "zsúfolásig megtelt. * (Egy bűn története.) Makray László erdélyrészi földbirtokos ily című drámája a kolozsvári színházban hétfőn este telt ház előtt teljes sikerrel került színre. A fő női szerepet, mely eredetileg az elhunyt Walter Saroltának volt szánva, Fáy Szeréna játszotta, kitűnően. * (Francia színház Berlinben.) A Fronde értesülése szerin Guillaumet, Ghandard és Lantenbburg berlini színházigazgató állandó francia színházat akar létesíteni Berlinben. A vállalat iránt Vilmos császár különösen érdeklődik. A vállalkozók a NeuesTheatert bérelték ki, s a jövő év április elsején kezdik a szezont. Négy hónapig játszanak Bérünkön, s aztán körútra indulnak Kölnbe, Hamburgba, Drezdába, Lipcsébe, Münchenbe, Boroszlóba és Straszburgba. Moliére, Reynard, Augier, Dumas és Sardou darabját fogják előadni a francia színészek, akiket jobbára az Ambigue gárdájából szerződtettek. * (Megsértett tenoristák.) Érdekes tenorista-háborúról ad hírt a New-york Herald. Nevers, Reszke tenoristának az imprezáriója úgy nyilatkozott egy társaságban, hogy Grau new-yorki opera-társulatának, amióta Reszké elhagyta Graut, nincs tenoristája. Grau tenoristái, Alvarez, Saleza, Van Dyck, Dippel és Salignac természetesen kérdőre vonta Nevers-t s egyikük, Saleza, olyan gorombán támadt rá, hogy Nevers kénytelen volt őt provokáltatni. Legérdekesebb a dologban a segédeknek az a megállapodása, hogy a párbajt majd csak tavasszaal fogják megvívni Franciaországban. * („A Ghetto gyermekei.“) Zangzü szenzációs drámája, melynek sikere Amerikában még a Trilbyét is felülmúlta , már Európában is megkezdte diadalútját. A múlt héten ugyanis Londonban adták, ahol szintén igen tetszett. Ez a siker arra indította a Vígszínház igazgatóságát, hogy „A Ghetto gyermekei“ -t még az idei műsorába vegye föl, annál is inkább, mivel az érdekes jelmezek és díszletek tervei már mégis érkeztek. * (A legpikánsabb.) Miss Halton Mary közelebb a Rhodope című operettben egy rabnőt fog adni. — Szenzációs leszek, — szólt egy bécsi zsurnalisztához — teljesen föl leszek öltözők, manapság ez a legpikánsabb. Megyék és városok. Állásába visszahelyezett főmérnök. Szalay Lajos városi főmérnököt Versec törvényhatósági közgyűlése állítólagos szabálytalanságok miatt november hóban állásától felfüggesztette, a belügyi miniszter azonban a közgyűlés ezen határozatát megsemmisítette, s minthogy a felfüggesztést indokoltnak nem találta, elrendelte, hogy a főmérnököt állásába visszahelyezzék.* Békés vármegye közgyűlése a marosvásárhelyi quota-iratot egyszerűen tudomásul vette. Elhatároztató, hogy a megyei elmegyógyintézet létesítésének támogatásáért Széli Kálmán miniszterelnök és belügyminisztert táviratilag üdvözlik. * Pozsony megye közgyűlése, mint lapunknak telegrafálják, gróf Balffy István indítványára kimondta, hogy bizalommal viseltetik a kormány és a quotadeputáció iránt, s a marosvásárhelyi quota-körirat fölött napirendre tér. Hasonlóképen napirendre tértek Szolnok-Doboka megye ama körirata fölött is, hogy az országgyűlésbe ezentúl helyi származású képviselőket küldjenek. Császár Lajos indítványára elhatározták, hogy az 1500 írtnál kisebb fizetésű hivatalnokok fizetését husz százalékkal, a többi hivatalnokok fizetését pedig tiz százalékkal fölemelik. Esti levél. — Magyar konyha a világkiállításon. — A Küküllő mentéről írja nekem egy úri asszony . Arról van szó, hogy a párizsi világkiállításon magyar vendéglő is lesz, mely hivatva lenne a magyar konyha jóságát és ízletességét hirdetni, s a gourmandokat a francia konyhától a mi részünkre hódítani. Előre pirulok és röstellem a fölsülést, mert ha Budapesten az első vendéglőkben a szakértő magyarokat mérik soha tejfelt nem látott paprikás csirkével traktálni: mi lesz akkor az idegenben, Párizsban? Épp ezért mondom, hogy ha már a magyar konyhaművészet hódító körútra indul, ne kerüljön az a vendéglő olyan ember kezére, akinek minden tudománya a Gollasch mit Nockerln, hanem igazi jó magyar szakácsnék mutassák be a világnak, milyen a magyar konyha, a debreceni kolbásztól a bélesekig, rétesekig. Szerintem az lenne a legjobb, ha a párizsi magyar vendéglőt hölgybizottság venné a kezébe. Előkelő hölgyeink Budapesten a népkonyhákon sürgölődnek a szegények érdekében. Miért röstelhetnék hát ez igazi nemzeti ügy támogatását odakint Párizsban ? Ez csupa igazság. De van ám egy nagy bökkenő is. Kérdés: kik fognak járni abba a párizsi magyar vendéglőbe? Felelet: 1., 2. és3. a magyarok, 4. a franciák és a többi idegen nemzetbeliek , akik az ilyen gastronomiai kiállításokon csupa kíváncsiságból végig kóstolják a kerek világ minden törtjét, a khinai kutyapecsenyétől a brazíliai mókuslevesig, s alkalmasint elmennének egy kis vacsorára az emberevők Jockey Clubjába is, ha Európa törvényei nem mondanának ellene a menü igazi polynesiai megalkotásának. Kérdés: megérdemelné-e ez a közönség a magyar hölgyek fáradozását ? Kezdem magunkon. Nekünk magyaroknak nem kell Párizsba mennünk, hogy megtudjuk azt az igazságot, hogy divatos vendéglőinkben a magyar konyhán minden nap szörnyű csúfság esik meg, ellenben a magyar hölgyek kitűnően főznek. Eléggé tudjuk ezt minkebon is. Az idegenek ? Azt hiszem, annál kevésbbé tudják legyűrni a magyarom törtjét, mennél tösgyökeresebb. Valamint nyelvünk és gondolkozásunk egyedülvaló e világon, azonképpen a gyomrunknak sincsen atyjafia. Konyhánk erős alkotásaival nem tud megbirkózni semmi nemzet, még a muszka se. A konstantinápolyi orosz kolónia a jó magyar tokányostól, melyet számára alkottam, a falra mászott. Megbolondította őket a szegedi paprika. Egy franciám itt Budapesten megvett egy tányér kocsonyát, aztán majd a nyakamra halt. Armand Gouzien meg gyilkosságot akart elkövetni, mikor egy jó magyar ebéd végén eléjek tettek egy tál jó tejfölös, tepertős, túrós csuszát. Mert udvariasan és hősileg végigevett mindent: a pörkölt csirkétől a fokhagymás kolbászig; de amaz ismeretlen eledel láttára hirtelen felbőszült — azt hitte, ez lesz még csak a haddelhadd — és kés villát szegzett a pincér szívének: »Vidd el innen, nyomorult, mert . . .« A franciáknak a magyar tölt tésztákról fogalma sincs. Egyszer megkértek: fordítsak franciára (valami Magyarországról szóló könyvbe) egynéhány csusza- és galuska- recipéjét. Kérem, igen szívesen. Azt hittem, könnyű dolgot vállaltam magamra. Egyszer csak azt látom, hogy íróasztalom már roskadozik az öreg szótárak és lexikonok múzsái alatt, de én még nem vagyok tovább annál, hogy meis de faríné — ami semmi, mert szamárság. Hát a túrót hogy hívják franciául, óh Littré! Hát az ilyen barbár nemzetekre ne vesztegessék kegyetek, tisztelt hölgyeim, a tudományt és a művészetet. Mentől budapestibb lesz a párizsi csárda főztje, annál jobban fog ízleni a franciáknak meg a többieknek. Sőt bizonyos, hogy Pázmándy Dénestől ezeren fogják elkérni a generalsajt recipéjét.