Pesti Hírlap, 1900. január (22. évfolyam, 1-30. szám)

1900-01-02 / 1. szám

Budapest, 1900. XXII. évf. 1. (6968.) szám. Kedd, január 2. Előfizetési árak: Szerkesztőség’: EgéBE évra. . 28 k. - 1. 7B. Félévre . . 14 - - hová a lap szellemi részét / '■í • hová az előüzetétek és a lap Megjelenik rá vndus nap, fintep /spszétküldésére vonatkozó fél­év vasárnap alán is. Ki­szólalásot intézen­ék. .. előfizetőinket az előfizetési összegek mielőbb való szíves megküldésére kérjük, hogy a postán új év körül rendesen bekövetkező torlódás mellett is lapunk folytatólagos megküldése minden megszakítás nélkül történ­hessék. A h­ajonan belépő előfizetők Gárdonyi Géza Egri palllagok című, rendkívül érdekes és gyönyörűen írott történeti regé­nyének addig megjelenő részét külön lenyo­matban kapják meg. M megkapja minden új előfizető a Festi Hírlap nagy képes naptárát is ISOO-ra, ha legalább negyedévi elő­fizetést (3 frt 60 kr) küld be a kiadó­hivatalnak. A politikai újév. Eseményt nem hozott az 1900. esztendő a belső politikában. Sem az államhatalom, sem a pártok hatalma körül nem merült föl semmi változás vagy különös mondani­való. A status quo tartása és Széll Kálmán program­mjának végre­hajtása az a két momentum, ami a hatalmas többség nyilatkozatain végiglengett. Itt-ott egy kis árnyalat és szín csak, ami ezt a vezérgon­dolatot dekorálja. Az összetartás és a pártegység szükségének kiemelése, mint azt Hódossy tette és a parlamentarizmus romlásának figyelmez­tető előtérbe tolása, — mint azt Münni­ch Aurél és Peresei házelnök tette, — ez az egész. Maga gr. Csáky Al­bin, a szabadelvű párt­nak ezen nemes alakja pedig szinte csak a többség tisztultabb irányát helyezte beszédében a miniszterelnök elé, ami sokkal szelidebb és békítőbb akkord, mint amilyenekhez már régen szokva voltunk. Mindazáltal Széll Kálmán miniszterelnök válaszában két felötlő vonás van, amit megfi­gyelni érdemes, mivel mind a kettő némely téves fölfogás korrektívumának látszik. Az egyik az az erőteljesség, amivel a mi­niszterelnök a pártegységet hangsúlyozta. Össze­­forrasztás, teljes egyesülés, egybeolvadás, össze­tartás, c íme, ezek azok a szavak, amelyekkel a kormányelnök a párt felé fordult. Nyilvánvaló, hogy itt az apró tárgyi vagy személyi súrlódá­sok kiküszöböléséről van szó. A miniszterelnök köré gyülekezett párt ismételve tetszésben tört ki Széll Kálmán beszédének eme tételeinél, ami világosan mutatja, hogy lényeges dolgokban — mint azt Csák­y dr. külön is kiemelte, — a pártban nincsenek árnyalatok. Azok tehát, akik a szabadelvű párt szakadására számítanak, rosszul számítanak. A másik pedig — ami nagyon örvende­tes, — a párt hagyományos szabadelvű irányá­nak csaknem tüntetőleg élénk kiemelése. Ezt, — úgy gondoljuk, — némi szükség is indokolta. A 67-es pártok csatlakozásához tudvalevőleg számos, épen nem szabadelvű partikuláris érdek is fűzött reményeket. Kétségtelen, hogy ezeket Széll Kál­mán sohasem biztatta semmivel; ha mégis bíztak, ez csak a maguk mohóságának a hibája. A mi­niszterelnök ezt a bizakodást — mely egyébiránt egyetlen veszedelme a szabadelvű párt egységé­nek, — nagyon világos kifejezésekkel szerelte le. Ezek közt nagyon megnyugtató ama fölötte tiszteletreméltó irányelv ismétlése, melylyel be­lépő beszédét annak idején megkoronázta, hogy t. i. program zajának lényege a nemzet összes rétegeinek érdekét előmozdítani. Ez a partiku­­larizmusok újból való kitiltása a szabadelvű po­litikából s elvben Széll Kálmán kormányzásá­nak erkölcsi és nemzeti irányelve. Hogy ez a gyakorlati életben is megvalósul, abban ezen is­mételt kijelentés után föltétlenül bizni kell, így tehát a szabadelvű párt politikai új esztendeje egyetlen disszonáns hangot sem ve­gyített a közéletbe. Simasága mellett is, vagy talán épen e miatt, megnyugtató hatást gyakorolt. Az ellenzéki pártkörökben elhangzott újévi nyilatkozatok közül figyelemre leginkább érde­mesnek az Ugrón Gábor­ kijelentéseit tartjuk. Ugrón Gábor, aki a delegációban mondott be­szédével oly szempontok felé irányította a kül­föld ügyeimet, melyek Magyarország nemzetközi állására mindenesetre fontosak, új évi nyilatko­zataiban megerősítette azt a véleményt, hogy pártját a politikai érvényesülésben aktívvá akarja tenni és elő akarja készíteni részére a cselekvő­képességre való hivatást, szemben a Kossuth­­párt dogmáival, melyekre egyenesen nem muta­tott ugyan rá, hanem elég világosan célzott rájuk, amikor azt mondta, hogy a 48-as alkot­mányt nem elég csak hirdetni, az igében fön­­tartani, hanem ez életerős szervezet, melynek lennie kell, hogy éltessen, szervezzen és irányít­­son. Állami szervezetünket a 48-as alkotmány elvei szerint kell átalakítani, ez a gondolat vezeti munkásságában. És hogy a legközelebbi teendőket megvilágítsa, hirdeti, hogy feladatát képezi az önálló vámterület megalkotása és a közös had­sereg magyar csapatainál a magyar állami nyelv minden irányban érvényre juttatása. E föladatok, e nagy föladatok teljesítéséért való küzdést tűzte ki kicsiny hadának Ugron Gábor. Természetes, hogy nem lehetnek ezek a leg­közelebbi napok föladatai. Egy évnek munkája sem lehet, egy évtizednek is elég volna, ha eredményes lenne. Mindenképen azt reméli vár lógott a fogaik közt. Némelyek kocsitulaj­donost kerestek, aki vigye őket a várba, mások ismét társat kerestek, akit vihessenek s mundus se expediet, mindenki megtalálta, amit akart. Mire az óramutató féltízre ért, már akkorra megtelt a nagy terem, minden úgynevezett ár­nyalatból bejöttek a főemberek. Ott volt Tisza Kálmán, Szilágyi Dezső, akinek rossz esztendeje volt tavaly, mert folyton verték az angoljait,­­most talán lendít valamit a kedélyhangulatán Kitchener lord). Ott volt Fálk, Horánszky, Ivánka Oszkár. Ott volt Jókai Mór is, aki tüntetni akar, hogy ő inkább ide tartozik és nem a temető előszobájába, ahogy a főrendiházat nevezik. Megjött Münnich, csak Csáky nem jött. Az idő telt és Csáky még se jött. Addig pedig nem le­het semmihez kezdeni, mert ő a nap főszónoka. Nélküle nem mehetünk át Budára. Végre egy levél jött CsákytóL Podma­­niczky fülolvasta hangosan, írja, hogy egy kis baleset érte a vadászaton (általános ijedtség), hogy nem jöhet el ide — hanem csak egyene­sen a várba viteti magát Most aztán minden megvolt, ami a poli­tikai újév ünnepléséhez szükséges. Kell pedig hozzá, amint azt már egyszer megírtam: a) Három elnök (pártelnök, miniszterel­nök, házelnök). Újév — in politicis. — A Pesti Hírlap eredeti tárcája. — Minden újdonatúj, csak úgy csillog a fris­­seségtől Újév, új század, új miniszterelnök, új szabadelvű párt Minden új, ami tavaly régi volt, csak az régi, amiből úgy jöttünk haza tavaly, hogy: „No, téged se látunk többet“: a miniszterelnöki palota. Hanem a sok új dolgok között egy kicsit komplikáltabb az újév is. Már a szónokok egyéniségének megválogatása is valóságos poli­tikai mű. Egy szín a palettán. Azelőtt csak úgy választották a szónokokat, ahogy a kucsé­­ber zacskójából kihúznak három számot (néha a három együttvéve is alul maradt a százon) most nagy körültekintés, tapintat kell ahoz is, mint mikor Mária Lujzának a mennyasszonyi bokrétáját kötötték, hogy hetekig vitatkozott a hoppmesteri hivatal, milyen virágok legyenek benne. Hódossy Imre beszél Podmaniczkynak. Igazán jó gondolat. Hódossy jó szónok, előkelő ember és rokonszenves egyéniség és végre a pártelnök előtt az új párttagok érzései nyilvá­nuljanak, így kívánja az etiqnette. Meg talán a situáció. Sőt Podmaniczky is. De nem. Podma­­niczky nem kíván semmit. Podmaniczky meg­írta a M. Hírlap karácsonyi stammbucijába arra a kérdésre, mik a kedvenc ételei: »amit elém tálalnak.« Egy fegyelmezett mameluk hit­vallása. Szék­nél gróf Csáky Albin beszél. Ezt is úgy hozza a helyzet. Csáky közel áll a régi szabadelvűekhez és közel áll az új szabadel­vűekhez. Mintha csak a lánchíd közepén vol­nánk és nem lehetne kitalálnunk, hogy Budán vagyunk-e inkább mint Pesten. A Ház elnökénél ellenben Münnich Aurél beszél. Perczel is régi, Münnich is régi. Mond­janak egymásnak bókokat. Általános kivilágí­táskor a befalazandó ablakokba is tesznek gyer­tyát. Különben csak úgy volt minden, mint egyébkor. Chablon úr az első perszona, akivel az új században találkozunk. Kilenc óra után mind sűrűbben gyűltek a párttagok a klubba s hangzott a teremben szerte szét hol vidáman, hol bizonyos ünnepélyes meghatottsággal: — Boldog újévet! — Adjon az isten neked boldog új századot. Az idén legalább van mivel licitálni. Nyájasság, bizalom, édesség tükröződött a honatyai arcokon. Némelyeken meglátszott a bő reggeli, mintha a Viktória királyné híres csoko­ládéját reggelizték volna föl, nagy havanna szi- A Pesti Hírlap mai száma 16 oldal.

Next