Pesti Hírlap, 1900. március (22. évfolyam, 59-89. szám)
1900-03-01 / 59. szám
Budapest, 1900. XXIL évi 59. (7021.) szám. Csütörtök, március 1. Előfizetési árak: Szerkesztőség: Egész évre. « 28 k. — f. ___ I. emelet. Félévre..... 14 „ — » hová a lap szellemi részét “ " ^ __előfizetések ,a megjelenik minden nap, ünnep szétküldésére vonatkozó fel-Budapest, váci körút 78, Eris almája. (I. 1.) Épen ma egy hete, hogy Széll Kálmán mint belügyminiszter, érdemleges programm-nyilatkozatokat tett a képviselőházban. Ezek a nyilatkozatok arra vallottak, hogy Széllálmán a belügyi tárcát, legalább is a legköretebi évek folyama alatt, személyesen fogja szelni. Mindenre inkább el voltunk készülve, mintra, hogy a belügyi tárca kérdésének ez azoldása épen azokban a körökben fog leagáltságot, sőt alig titkolható visszatetszést kelteni, melyek a paktum lejárta előtt a Széll Kálmán iránti bizalom tüntető nyilvánításaiban minden versenyen felül álltak. Pedig ez történt meg. A volt nemzeti párt nevai és az Ugron-párt és a néppárt ez idő szerinti közlönyeiben ennek a visszatetszésnek markáns jeleivel kellett találkoznunk. Ebből tehát az következik, hogy a belügyminiszteri kérdésnek ilyetén megoldása nem vág össze azokkal a számításokkal, melyeket az e lapok mögött álló tényezők a belügyminiszteri kérdés megoldásához fűztek. Ebben nem volna semmi baj. Ha ezek a tényezők, akik mindig a tiszta választásokat hangoztatták és a kúriai bíráskodást követelték, most, mikor a kúriai bíráskodás már megvan, egyszerre oly nagy súlyt helyeznek a »belügyminiszteri« tárcára, hogy mind a kilenc tárcát szívesen engedik át a »szabadelvű pártnak«, hanem ezt az egyetmaguknak követelik: ebben mindössze csak egy kedélyes ellenmondás nyilvánulna meg és semmi egyéb. Hanem az már több a megengedett kedélyességnél, hogy Széll Kálmánnal szemben bizonyos »tartozásokról« beszélgetnek s a dolognak oly színt adnak, mintha Széll Kálmán ezekről a»tartozásokról« egyszerűen megfeledkezett volna. Igaz, hogy ezzel a váddal nyíltan nem hozakodnak elő, hanem csak a sorok közt. De ez is elég arra, hogy egy percnyi haladék se adassák arra, hogy lappangva terjedhessen tovább. Mi nem voltunk beavatva a pactum titkaiba, de előttünk nyitott könyv gyanánt ált Szél Kálmánnak egész politikai múltja és egész egyénisége. S az az ember, aki mindent végrehajtott, amire vállalkozott és még sohasem ígért olyat, amit meg nem tartott, nem jöhetett olyan helyzetbe sem most, sem bármikor, hogy amire tartozást vállalt, arról megfeledkezhetett volna. Hisz a pactum végrehajtása alatt is előfordult, hogy az osztrák viszonyok kényszere miatt a kiegyezési lejáratnak módosulnia kellett. Megtette-e Széll Kálmán ezt a módosítást egyoldalúig ? Nem tette meg. Hanem inkább kiszolgáltatta magát azoknak, akik a pactumot aláírták. És ha azok nem egyeztek volna bele a módosításba, Széll Kálmán leadta volna demissióját. S attól az embertől, aki a férfiúi korrektséget ennyire előbbre helyezi, mint a hatalom birtoklását, kitelhetik-e az, hogy valamely tartozásáról megfeledkezhetik ? Nem telhetik ki. Az tehát, hogy Széll Kálmánnak, a belügyminiszteri kérdés rendezésére nézve ne lett volna teljesen szabad keze, ki van zárva.. És ki van zárva az is, hogy Széll Kálmán, midőn miniszterelnöki programmját elmondotta, mást vagy egyebet mondott volna, mint a saját egyéni meggyőződését. Ebben a programaiban volt kifejezve az az új rendszer, melyet a szabadelvű párt elfogadott, s melynek támogatására a volt nemzeti párt is legális őszinteséggel vállalkozott. Ezt a legális őszinteséget a volt nemzeti párt azzal dokumentálta, hogy ezért a támogatásért semmiféle jutalmat nem kötött ki magának. S viszont Széll Kálmán sem kötelezhette magát a volt nemzeti párttal szemben egyébre, mint arra, hogy programját megtartja s a kormányzat terén végrehajtja. A garancia tehát Széll Kálmánban volt s ő benne van ma is. És vajon ki az, aki állítani meri, hogy ez a garancia kevesebb akkor, ha a belügyi tárcát továbbra is Széll Kálmán vezeti ? Hisz mindenkinek, aki Széll Kálmán programmját őszintén támogatja s aki Széll Kálmánban bízik, csak a legnagyobb örömmel kell fogadnia és üdvözölni a tényt, s nem kevesebb, hanem több garanciát kell látnia abban, hogy az új rendszer a Széll Kálmán programmja alapján lesz életbe léptetve, végrehajtva. Mert ki nyújthat Széll Kálmán programmjának megvalósítására több garanciát, mint Széll Kálmán maga ? Ellenben nincs kizárva az, hogy voltak, akik is talán inkább a szabadelvű párton kívül, mintsem bent a szabadelvű pártban — úgy képzelték maguknak a belügyminiszteri kérdés megoldását, hogy mivel Széll Kálmán miniszterelnöki prograramjában a volt nemzeti párt a »saját programmját« is megtalálta, s ezt kiig jelentvén, e kijelentés alapján lépett be a szabadelvű pártba , tehát ebből az következik, hogy a belügyminiszteri tárcát okvetlenül a volt nemzeti pártnak kell megkapnia. S ennek a képzelődésnek erős tápot nyújthatott az is, hogy bizonyos körök már fel is osztották maguk közt az ország különböző részeit, anélkül, hogy a vá- Az ajándékok. *— A Festi Eirlap eredeti tárcája. — Irta: Bede Jób . Karácsony hetében vizes borús idő volt. Az ünnep előtt két nappal egy komikussal, az operette színház legnépszerűbb művészével járkálhattam a kerepesi úton. Nyüzsgő, eleven és zajos tömegek lógtak körül. A kirakatok ragyogása átfolyta fényes világítással tündökölve a vizes utat Négy óra múlt még csak, de már este volt. Az emberek csomagokat cipeltek magukkal. Mindenkinek van valakije, akit ajándékkal lep meg. Ezer meg ezer fajtájú tárgyakat visznek, gyalog, kocsin, kis targoncán, biciklis ládában. A hordárok emberi lények, mégis úgy futnak, mintha villanygép volna bennük. Mind aketten nézzük a járókelöket és a kirakatokat, de én kiváncsiabban, mint a komikus. Nála tudniillik már rendben vannak az ajándékok és szaporán beszéli: — A feleségemnek két gyönyörű vázát ültem, olyan, mintha valódi lenne, pedig az igén négy forint. A nagyobbik fiú könyveket kap a történelmi könyvtárból, a kisebbik pedig egy regementet fából. Nagyon el kellett dugni, ahogy észre vegyék, mert ha ma elpusztítják a sándákokat, holnapután újakat kell venni. Valaki épen elibénk ejtett le egy porcéln korsót: —• Na, paxi, neki már másikat kell venni. A sárban hallgatag mentünk aztán. Egy egy áruháznál sokáig néztem valami gyönyörű szőnyeget. Vastag, hatalmas szőnyeg volt, jól festett, amint mondani szokták. A művész hirtelen megszólalt: — Talán ön is vásárolni fog karácsonyi ajándékot. Igazán ez szép szőnyeg és nem is drága ; ötven forint. — Persze, karácsonyi ajándékokat kell vásárolni . . . Vásárolni ajándékot. Ez kísért csöndes járkálásomban karácsony hetében az utcán. Nemcsak most, de mindig, amióta a karácsonyi vásárokra emlékezem. Mindig azonban csak tervnek maradt ez. Talán egyetlen egyszer, amikor a kollégiumból elszabadultunk a karácsonyi bazárba, ott egy mosolygós szőke lány megszólalt halkan: — Venne valamit? Ez igen szép. Egy japán hamutartót tett a kezembe és amíg átnyújtotta, az érintése megreszkettetett. — De kinek vegyem ? Nincs .. . Nem láttam az apróságot; én csak a leány hangját akartam hallani. — Hisz ezt saját magának vegye emlékül. Ott volt aztán a japán hamutartó mindig az asztalomon. De nem élettelen tárgynak, hanem mintha az édes beszédű szőke leány fogná a kezében és nyújtaná felém. Elkísért, velem jött az emlékezete, a mosolya, a hangja az élet szomorú útjain. Ám a magányosságomat még nehezebbé tette, valahányszor az asztalom mellett ülve gondolkoztam felőle, hogy miért nincs senki, akivel kötelezve legyek, hogy az örömét keressem. A karácsony hete a legdúsabb volt. Most azonban azt hittem, hogy vásárolni kell, okvetlen kell vásárolni valami ajándékot. A művész is biztatott: — Csakugyan venni fog. Megveszi ezt a szőnyeget Mariettának, hisz olyan nagyon szereti őt. Szeretem ? Akkor nem hasonlítana a mostani idő a mindenkori karácsony előtti napokhoz, melyeken a szomorú emlékezések zaja lepett meg. Szeretem mégis, hogy folyton keresem. Az óriási tömegben hullámzó áradatban minden leányos alakban keresem, hogy hasonlít-e hozzá ? A női hangra megrezzenek, ha csengésében van valami az övéből. És hajának az illatát, a szeme tekintetének a melegét keresem. De szerethetem-e, mikor folytonosan a bizonytalanság és a kétség üldöz és gyanúsítom mindenkivel, akihez szól és gyötrődöm, amiért más is láthatja őt. El kellett hogy tereljem erről a témáról a beszélgetést. — No igen szép holmik vannak itt.Hanem drágák. Képzelje hány sort kell összeírni, amíg kikeletkezik ötven forint ? Hogy önnek ötven forintért hányszor kell megkacagtatnia a t.c. publikumot ? A színész mindig kész a maga pályájáról beszélni, ha arra fordítják a sort. — A mienk nehezebb — mondta, — mi az élő szervezetünkkel és az agyunkkal egyszerre dolgozunk. Önök ellenben csak valamely mesét gondolnak ki, vagy hallanak valahol, a fantáziájukban fölcifrázzák , leülnek kényelmesen az asztaluk mellé, nyugodtan megirják és besöprik érte a szép összeget. — De hol van a mese, a jó mese ? — Oh, az élet annyit vet föl, érdekesebb A Pesti Hírlap mai száma 22 oldal.