Pesti Hírlap, 1900. április (22. évfolyam, 90-118. szám)

1900-04-01 / 90. szám

Budapest, 1900 XXII. évf. 90. (7052.) szám. Vasárnap, április I. Előfizetési árare. Egész évra . . 28 k. — f. Félévre............14 „ — „ Negyedévre 7 „ — „ Egy hóra ... 2 „ 40 „ Egyes szám ára 8 t Vidéken 10 f. Megjelenik minden nap, ünnep és vasárnap után is.Pesti Szerkesztőség, Budapest, váci­ körút 78. I. emelet, hová a lap szellemi részét illető minden közlemény in­tézendő. Kiadóhivatal: Budapest, váci-körút 78., hová az előfizetések és a lap szétküldésére vonatkozó fel­­szólalások intézendők. A Pesti Hírlap következő száma­­— április 2-án — délelőtt jelenik meg. A felekezeti partikularizmu­s. A nagy Széchenyi István „Világ“ című könyve ezelőtt 60 esztendővel jelent meg. Idézünk belőle egy nem épen ismeretlen, de soha kellőképen meg nem becsült tételt: „Hazánk rútul el van darabolva pártfelek, hitvallás, külön nemzetek s municipális alkotmá­nyunk által. A pártfelek vagy 5 részre, a hitvallás tán 6-ra, külön nemzetek vagy 10-re, municipális al­kotmányunk 52-re s igy összesen 73 külön részre sza­kítják honunkat... E szomorú heterogeneitásban ke­ressük a múlt idők viszontagságait,­­ a jelenkor szégyenét Ugyan mennyivel különb ez a mai Ma­gyarország, mint az, amelyet a nagy reformá­tor rajzol el ibénk? És mennyivel érettebb az egységes állam eszméje ? Mennyivel tisztább az az öntudat, hogy a nagy és közös nemzeti cél érdekében meg kell hajolnia minden partikula­­rizmusnak s a különböző hit, meggyőződés és akarat önkényt köteles magát alárendelni a nemzeti közösség nagy eszméjének, mint aho­gyan a hadseregben is megnemesíti a rideg pa­rancsot és fegyelmet minden katona önérzeté­ben az a tudat, hogy a lobogót csak ezzel az áldozattal lehet diadalokra segíteni ? Ez nálunk nincs meg. Még most sincs meg. Ugyanazért ha a nemzeti egység és az egységes nemzeti állam nagy szólamai dagaszt­ják mellényünket, jó lesz, ha előbb megvizsgál­juk, hogy milyen a tulajdonképen való tartalma ennek a nemes lelkesedésnek ? rámutattunk hol erre, hol arra a MMWUtrl uuuus­ra, mely a nemzet egyetemes javaiból akar élősködni. A párt-partikulariz­­musra, mely nem a szabad küzdelem által meg­szerezhető tiszta politikai súlyt keresi, hanem ösz­­szeköttetések, befolyások, talán paktumok útján az előnyöket. Van ebben az országban még rab­­szállitási partikularizmus is. Azután a vidékek folyton deputációznak országos pénz-segítségekért. Minden vármegye képviselői kara külön testület, mely annak a vármegyének helyi érdekeit puszirázza a kormánynál. Vannak arisztokra­tikus partikular­izmusok is. Minden hitbizomá­­nyos főnemes jogot tart arra, hogy a kormány­nak a maga és övéi érdekében parancsoljon. Vannak kaszinóbeli és klikkpartikularizipusok. Nemcsak a nemzeti kaszinó akar parancsolni, de még a fővárosi klubboli is. Vannak ambició­­partikularizmusok. Külön érdekcsoportok még a szabadelvű pártban is, amelyek Széll Kálmán­nak s talán a koronának is meg akarják szabni, hogy ki legyen, ki ne legyen miniszter vagy államtitkár ? Ott olvassuk, még­pedig az ellen­zéki lapokban, a napiparancsokat. Ez a partikularizmusok országa, ahol min­denki csak osztozkodni szeretne az egységes államhatalomban, még a kisvárosi kortes is, aki ordítozása fejében legalább is hivatalt követel. Osztozkodni, elvenni: igen , de kinek jut eszébe adni valamit, lemondani valamiről, hogy ezzel is erősebb, egészebb legyen az ország ? Kinek jut eszébe az a gondolat, hogy a közvetlen nyers ha­szon, amelyről közérdekből, a haza javára lemond, a nemzet egyetemes erejét öregbíti és idővel meg­nemesedve, mint jólét, erő és dicsőség fordul vissza, hogy őt és maradékait az egész nemzet­tel együtt gazdagítsa ? Ki tud ebben az ország­ban a zászlajához hű katona lovagias szívével érezni és fegyelmezett fejével gondolkozni ? Hol van itt a hangoztatott hazafias eszmények igazi tartalma, ebben az elforgácsolt közéletben, ahol le szedetik, mint azelőtt, Compacttal a vért, zá­jt, erőt. És tudj’ a jó Ég, mint is fogjon Az ember e kérdésbe’ pártot ? Igaz, hogy már a haladásnak A háborúság sokat ártott, De borzalmáról háborúknak Mi könyvből, újságból tudunk csak, Mig szemtől-szembe látjuk itt A béke undokságait. Erényben s testben elpuhulva Önző szívünkben megkeményszü­nk. Nekünk csak egy szent: hogy javakból jó nagy legyen ép a mi részünk. Békésen átgázolni máson, Az csak dicsőség, kérem máson. Pukkadj irigy rabszolga-düh! ... Békés világunk nagyszerű. S ha legalább az élvezőknek A béke hosszú éltet adna! S kimerülés, undor, betegség, Kínos halódás elmaradna ! De ez sem így van — itt a példa: Nemes, finom, kemény Atzélba Az álnok rozsda bele mar És elpusztítja mihamar, mindenki csak az állam fején akar megtele­pedni ? Harcolni ezek ellen közönséges eszközök­kel is lehet, az igaz. Azt teszszük mi is és so­kan mivelünk, akik az állami közérdekeket óv­ják és védik az örökösen ismétlődő partikuláris rohamoktól. Azt teszi maga Széll Kálmán mi­niszterelnök is, akit a partikularizmus — régi divat szerint, — mindennap részekre akar ci­­bálni. Tapintat, taktika, ügyesség s ha kell, egy kis erély elhallgattatja ideig-óráig a különér­­dekeket. De im, mit szóljunk ahoz, hogy most mindezek az állambontó erők (csak a magunk magyar partikularizmusairól beszélünk és nem a többiről,) egyszerre csak elkezdenek a vallás és felekezetiség palástjába öltözködni, m mint aho­gyan a szamár is beöltözködik Aesopus mesé­jében az oroszlán bőrébe. * Egy bizonyos idő óta határozottan azt veszszük észre, hogy a különérdekek a feleke­zeti partikularizmus fölszítása által kezdenek harcot,­ az egyetemes közérdekkel, amelyet Széll Kálmán summum princípium gyanánt hirdetett ki hivatalba lépése alkalmával. Némely dolgokat világosan is el kell mondani. Az erdélyi ev. ref. egyházkerület igazgató tanácsa is nagy államjogi akciót ütött az ellen, hogy az er­­délyrészi róm. kath. püspököt hivatalosan „er­délyi püspöknek“ nevezzék. Ám jó, a dolog nem felel meg a közjogi állapotnak. Mailáth püspöknek csakugyan nincs a protestánsok, görög keletiek és izraeliták fölött joghatósága és ennélfogva a címe helyesen „erdélyi róm. kath. püspök“ volna. De a cím csak cím. Ő felsége ma is „jeruzsálemi király“, Vaszary bibornok pedig „Magyarország hercegprímása“. Remonstrálni ellene lehet, de zajos országos akciót ütni egy üres cím miatt és ezzel a lap­pangó felekezetiességet fölébreszteni, ezt már csakis a politikai elégedetlenség teheti. Ma már ott tartun­k, hogy ezen kongó üres címzés No persze, háborúban sem jár Harcos vitéz sem néha jobban, A vén Joubert, a búr oroszlán, Elhunyt silány hashártyalobban. Bizony, se háború, se béke A boldogságnak nem kelléke. Nem tudni, hol kinek mi jut — — „Sors hona, nihil ak­ad.11 De biztos egy: kiket a végzet Együtt élésre együvé tett, Ha békén egymás közt sem élnek, Megkeserülik ezt a vétket. Népünk úgyis több fajra bomlik — S most hit szerint is meghasonlik ? . . . Ah, így jövője szomorú, Ha béke lesz, ha háború. Testvériség minden magyar közt —­­Világbékénél jobb szeretném. Mert az : kiáltó életszükség; Emez, csak távol örök eszmény. Esztergomi magyar prímásra Figyelek, mint a szentírásra . S bár kálvinista a hitem, Szelíd szavát vallom, hiszem. Kérjük azokat a t. vidéki előfizetőinket, akik­nek előfizetése március vécével lejár, hogy idejekorán szíveskedjenek az előfizetést megújítani, mert külön­ben a lap küldése kellemetlen megszakítást szenvedhet. A hétről. Feltűnik a köztéren ismét Gróf Apponyi nagy s szép alakja De már cipő­talpát sem éri A napi pártviszály salakja. Míg ármánykodva lótnak-futnak A stréberkéi Liliputnak, a Quimbus Flestrin messzi néz S. viágnagy célért küzdni kész. A nemzetek testvérisége Érdekli őt, mint magas eszmény. Békés, nemes világot óhajt, Mely erkölcsében is keresztény; Melyben a kard brutalitása A gyöngék sírját meg nem ássa, Mert az igazság dönt csupán, Bírói fontolás után. Ha ily eszményi cél felé visz, Egyetlen lépés sem csekélység. A journalisták jó szivéhez, Szól Apponyi, hogy ezt megértsék. S a jó fiuk legott megértik S éljenzik a nagy, tiszta férfit, Koboz. A Pesti Hirlap mai száma 32 oldal.

Next