Pesti Hírlap, 1900. április (22. évfolyam, 90-118. szám)
1900-04-01 / 90. szám
i. SZÍNHÁZ és zene. Hírek az operaháziból. A holnapi nappal nagy jelentőségű változás történik operánk vezetőségében. Amint azt már korábban jeleztük, Káldy Gyula igazgató április hó elsején megrongált egészsége helyreállítása céljából szabadságra megy, a beavatottak azonban azt is tudják, hogy Káldy Gyula többé nem tér vissza az Operához, hanem igazgatói fizetését még f. é. augusztus hó 18-dikáig húzza, azután pedig a jól kiérdemelt nyugalomba vonul, megfelelő nyugdíjjal. Káldy Gyulát távolléte, illetve szabadságideje alatt Mészáros Imre tanár helyettesíti, egyelőre igazgató-helyettesi címmel és hatáskörrel; Király ő felsége születésnapján pedig, mikor Káldyt fölmentik, egyidejűleg utódjául Mészárost fogják kinevezni. Mészáros lesz tehát az operaház művezető, illetve adminisztratív igazgatója, de támogatni fogja őt Richter János, aki — mint azt már szerdán megírtuk — aféle főigazgatója lesz a m. kir. operaháznak. Valamint Liszt Ferenc sok éven át zeneakadémiánk elnökigazgatója volt, évenként csak néhány hónapot tölthetett itthon, de egyéniségének varázsával igazi nimbuszt adott az intézetnek és annak vezetésére és fölvirágoztatására elég alkalmat talált e rövid idő alatt is — úgy lesz ezután Richter János az operaház legfőbb szellemi és művészeti vezetője, noha egyelőre a szezonnak csak egy részét töltheti nálunk. De kijelöli majd az általános elveket, kiválasztja az előadandó újdonságokat és az új betanulással fölelevenítendő régebbi műveket, reorganizálja a személyzetet, visszahódítja ismét az opera régi törzsközönségét, amiben nem csekély tényező lesz az ő személyes karmesteri, illetve dirigensi közreműködése is. A részleteket majd elvégzi Mészáros Imre, kiben — eddigi működéséből következtetjük — mindenesetre ambiciózus, lelkiismeretes, szorgalmas és agilis és mi a fő: igazán magyar és hazafias igazgatót kap az operaház. Magyar és hazafias igazgató volt Káldy Gyula is, a magyar zeneirodalomnak a fáradhatatlan buvárja, aki mint opera-igazgató is mindenkor a magyar zene szolgálatában állott, a magyar szerzők érdekeit hordta a szívén. Elődjeivel, a két német Kunstdirektorral ellentétben, Káldy a fősúlyt a magyar zene művelésére fektette ; előadatta Elbert Tamaráját, Szabados »Alszik a nagynéni« c. egyfelvonásos dalművét, Farkas arra vittek, hogy az elméjével, sőt a tollával keresse a kenyerét! Aki mesterséget folytat, de benne él az a középkori felfogás, hogy a mesterség és a művészet között csak keskeny elválasztó mesgye van , aztán azt érzi, hogy az a mesgye szélesebb az Óceánnál! És vannak sötét órái, mikor a maga robotját összehasonlítja az apjának a munkájával és sír, hogy minek született! Atyja, az ő legédesebb barátja, idegen alak a szemében. Idegen, mert erős és igaz. Műveinek minden sorából kevélyen harsog : „Én vagyok én! De ki vagy te ! A térdemen ringattalak és szerettelek, mert gyermekem Voltál. Állati véletlenség. Most látszik meg, kik vagytunk. Mi közöm nékem te hozzád? Hol közöttünk a léleknek a kapcsa V Mi köti a valakit a senkihez'? S te az én fiam vagy'? . . ." Kezem arra a lapra fordított, amelyen az Előre térő sorai sötétlenek. Más, boldogabb emberek szívében a magyar büszkeség ébred föl ez ének hangjaitól. Én lehajtottam a fejemet- Soha sem voltam kicsinyebb, és soha sem éreztem jobban, hogy egy végtelenség választ el engemet az édes apámitól. És most nincsen úgy többé. A végtelenséget betöltötte egy marék sár. Amelyet az apám szobrára dobtak, hogy engemet érjen. Köszönöm. Fölemelem a fejemet. „Édesapám uram, én a te fiad vagyok, együvé kerültünk; összehozott bennünket az, ami mind a kettőnké, amiben méltó vagyok tehozzád: az igazság szereteted. Ödön Balassa Bálintját, Hubay Jenőnek a »Falurossza« c. népies operáját, Aggházy Marijanáját, Czobor Karenjét, Sztojanovics Ninonját, Zichy Géza Roland mesterét, Berté Hópehelyét, Lehar Kukinskáját, Bahmert »Csempészek« c. operáját, azonfelül még néhány magyar balletet, aminő volt Kerner Ércembere, Mader Piros cipője és Sie-je, Metz és Tóth Nappal és éjjele stb. (Hogy mind e magyar újdonságból alig kettőhárom maradt műsoron, nem az ő hibája.). A magyar ciklussal és a régebbi magyar művek állandó kultiválásával szintén bizonyította, hogy igazán magyar érzésű igazgató, úgyszintén azzal is, hogy a személyzet összeállításánál mindenkor előnyt adott a magyar művésznek az idegennel szemben. Igazi atyai szeretettel viselte magyar tagjainak gondját, különösen a fiatalabbakat, a kezdőket szeretetteljes pártfogásába vette és vezette őket rögös pályájukon fölfelé. Operánk történetében a magyar nemzeti korszak Káldy Gyula nevéhez fűződik. Most, hogy betegsége (idült aszthmatikus bajban szenved) nyugalomra, pihenésre készteti, a m. kir. operaház egész személyzetének, valamint az operánk minden igaz barátjának szeretetét és hű ragaszkodását viszi magával a magánéletbe. De ezen magánéletben sem marad e procus negotiis ; az általa létesített magyar zeneiskolát továbbra is vezetni fogja és bizonyára tovább folytatja zenebevárlatait, aKurucvilág és a Rákóczy korabeli zenekincsek kinyomozását, felkutatását. Káldy Gyulával egyidejűleg formailag nyugalomba ábma Erkel Sándor is, az operaház első karmestere. Azaz, hogy megmarad annak tiszteletbeli karmestere lesz az operaháznak életfogytiglan, évi 5000 frtnyi fizetés,sőt (ehez még a szabályszerű nyugdíj is járul). Amikor akarja, mindig dirigálni fog és ez mindig ünnepnapja lesz az operának. De a mai napon, működésének negyvenedik évfordulóján, mint aktív karmester, elbúcsúzott a személyzettől. Ez a búcsú egyelőre egészen intim, házias jellegű volt, de nyilvánosan, nagy ünnepséggel, egy Erkel-opera díszelőadása keretében a nagyközönség hozzájárulásával fog megismétlődni. * * * Az intim búcsúzás ma délelőtt történt az operaházban. Az operaházi cukrázdában egybegyült személyzet előtt Gr. Keglevich István intendáns e szavakkal üdvözölte Erkel Sándort: »A mikor egy jellemes, derék férfiú megválasztja életpályáját, s erejét, idejét közcélnak szenteli, nem teszi ezt anyagi haszonért, vagy hiúságból, nem pénzért, ordóért, még kortársainak elismerésére sem számít feltétlenül, hanem fáradozásának jutalmát elsősorban abban a tudatban keresi és találja, hogy legjobb tehetsége szerint a kitűzött cél felé haladt, eredményeket ért el s általa hazájának s kortársainak hasznára volt; ezt a jutalmat meg is találja, ezt nem veheti el tőle senki és semmi. Szerencsés kivétel az oly férfi, aki eszményekért, hazafias célokért fáradozva, nemcsak eredményeket ér el, hanem törekvéseinek elismerését, honfitársai szeretetét is tapasztalja, akit kartársai megértenek és méltányolnak. Ebben a kivételes szerencsében részesült egy társunk, ki negyven év előtt kezdte meg pályafutását a magyar zeneművészet terén ; nem az első volt ő, aki családja nevét ércbetűkkel véste hazai művészetünk könyvébe, de a lángeszű atyja által megörökített névnek fényét még fokozta, mint nagyatyjának méltó és erős fia. Működik ő 40 év óta, szakadatlanul s odaadással fáradozik a magyar művészet szolgálatában; az édesatyja nevéhez fűződő tradíciót megértette, nagyatyja halhatatlan műveinek legméltóbb interpretátora lett, de e mellett nem maradt egyoldalú, hanem európai műveltségi színvonalára emelkedve, a klasszikus s a modern zeneirodalom gyöngyeit is szeretettel karolta fel, lángoló lelkesedéssel közölte azok szellemét, szépségét, értelmét, miáltal a magyar közönség műértékét, ízlését emelte s nagyra fejlesztette. Hogy mivel tartozik intézetünk Erkel Sándornak, azt nem szükséges önök előtt fejtegetnem. Midőn Erkel Sándor kiváló, eredményes működésének 40-ik esztendeje ma letelik, összehívtam önöket s azért kértem a megjelenésre, hogy együttesen üdvözöljük Erkel Sándort, mindnyájan fejezzük ki neki elismerésünket, köszönetünket, kívánjunk - hosszú életet, jó egészséget, vidámságot. De fel kádtam használni a mai napot arra is, hogy ne csak a múltról, hanem a jövőről is beszéljünk. Aki 40 évi eredményes munkálkodásra tekinthet vissza, annak joga van a pihenésre. De vannak férfiak, akiknek nem szabad nyugalomba vonulni. , Ilyen Erkel Sándor, mert reá a magyar művészetnek, a magyar operának mindig szüksége lesz; olyan férfit, aki nem mindennapi munka végzésével használhat legtöbbet, mert néha-néha vezénylő pálcával, tanácsosai, figyelmeztetéssel vagy épen csak pár szóval, sőt puszta jelenlétével sokkal több hasznosat tud tenni, mint kisebb emberek minden jóakarat dacára folytonos fáradozásukkal. Azért előterjesztést és javaslatot tettem a m. ki. belügyminiszternek, hogy Erkel Sándor a főzeneigazgatói címmel s kellő ellátással estefogytáig megmaradjon a m. kir. Operaház kebelében, hogy működésével, hatalmas tehetségével, tanácsával továbbra is támogathassa az intézetet és vezetőségét.« Az intendáns beszédének majd minden mondatát sűrü éljenzés szakította meg s szűnni nem akaró éljenzés kísérte. Ezután az intendáns kihirdette, hogy a miniszter helybenhagyta a javaslatot s jóváhagyását adta ahoz, hogy Erkel Sándor főzene-igazgató címmel örökös tagja maradjon a m. kir. Operaháznak. Az intendáns végül átnyújtotta Erkelnek a kinevező okmányt, mely szívélyes elismeréssel szól Erkel érdemeiről, különösen méltányolva azt, hogy Erkel minden tehetségét, egész életét egyedül csak a hazai művészetnek szentelte. Keglevich gróf ezután következőleg folytatta : Gratulálnom kell még ünnepelt barátunknak ahoz a kitüntetéshez is, hogy jubileuma alkalmából intézetünk legfőbb vezetője, a m. kir. belügyminiszter és miniszterelnök, méltányolva kiváló érdemeit, levélben üdvözölte őt. Erre felolvastatta Széll Kálmán levelét, mely a következőleg szól: Nagyságos főzeneigazgató úr ! Tudatában azon közhasznú működésnek, melyet Nagyságod 40 évi szolgálata alatt a hazai zeneművészet ápolása és fejlesztése körül kifejtett, készséggel ragadom meg az alkalmat, hogy e nevezetes évfordulón részemről is melegen üdvözöljem. Ezen alkalomból őszinte örömömre szolgál, miszerint közölhetem nagyságoddal azon elhatározásomat, mely szerint jóváhagyásomat adtam ahoz, hogy főzeneigazgatói címének megtartása és évi 10.000 korona tiszteletdíj mellett az operaház örökös tagjává neveztessék ki. Midőn ezt szerencsekivánataim mellett Nagyságoddal tudatom, egyszersmind annak az óhajtásomnak adok kifejezést, hogy habár az operaház első karmesteri állásával járó terhes feladatok végzése alól — egészségi állapotára való tekintettel — nagyrészben fel is mentetett, még hosszú ideig azon helyzetben leend, hogy a főváros zenei életében tevékeny részt vehet, környezve az egész zenevilág és nagyközönség őszinte tiszteletével ésbecsülésével. Budapesten, 1900. évi márc. hó 28-án. Széli, s. k. Zúgó éljenzés fogadta a miniszter sorait. Ezután az intendáns a következő szavakkal zárta be az házi ünnepélyt: Kívánom ezzel hogy a gondviselés tartsa meg nekünk még számtalan éveken keresztül e jeles férfiút erőben, egészségben és friss szellemben; s a miniszter, magam és önök nevében kérem, ne menjen nyugalomba, hanem maradjon közöttünk, ameddig él. Az intendáns, kinek szavait kitörő lekesedés és éljenzés kísérte, melegen kezet szólított Erkellel. A jubiláns meghatottan válaszolt. Kijelentette, hogy eddig is teljes igyekezetével szolgálta a magyar operaház ügyét. Ez a buzgalma nem lankad, ha tőle függ, akár negyven esztendő múlva sem. Ezután a lelkes és őszinte ováció zajos éljenzéssel véget ért. * (A színházai jövőheti műsora.) A m. kir. operaház műsora. Hétfőn nincs előadás. — Kedden: Tannhauser (Sirasem Eugenia vendégfölléptével). — Szerdán nincs előadás. — Csütörtökön: Álca (Signorini vendégfölléptével). — Pénteken nincs előadás. —• Szombaton: Hunyadi László. — Vasárnap : A troubadour (Signorini vendégfölléptével). A Nemzeti színház műsora. Hétfőn: Egy szegény ifjú története. — Kedden: A komédiások. — Szerdán d. u.: Velencei kalmár. Este: Virágfakadás. Asszonyok. — Csütörtökön: Himfy dalai. — Pénteken : Homokzátonyok. — Szombaton : Homokzátonyok. — Vasárnap d. u.: Faust. Este: Homokzátonyok. A Vígszínház műsora. Hétfőn: Az „Arany kakas.“ — Kedden: A Valton-család. — Szerdán: 1900. április 1., vasárnap. PESTI HÍRLAP 3