Pesti Hírlap, 1900. június (22. évfolyam, 149-177. szám)

1900-06-05 / 152. szám

1900. junius 5., kedd, PESTI HÍRLAP tenni. Azonban mindenekelőtt szilárdsággal és erős akarattal kell föllépni. Arra a kérdésre, hogy a Kindinger-féle (Clary igazságügyminiszter) nyelvrendelet visszavonása szol­gáltathat-e kellő elégtételt a cseheknek, a következő­ket válaszolta: ■» A Kindinger-féle nyelvrendelet visszavonása tényleg lehetséges ugyan, de jelenleg politikai okok­nál fogva keresztülvihetetlen. A nyelvkérdések terén csak mindkét párt együttes megegyezése folytán áll­hat be egyetértés és bizonyos, ha a kormány egyol­dalúig a csehek részére döntene, a németek tüstént obstrukc­óval válaszolnának. Akkor pedig a 61 tagú obstrukció helyébe több mint 100 ember kétségbe­esett ellenállása lépne. Úgy az egyoldalú rendelke­zés, mint az erőszak ki van tehát zárva. — Miféle terve van arra az esetre excellenci­­ádnak, ha a cseh obstrukció győz! — Én még mindig számítok arra, — volt a válasz, — hogy a pártok számbaveszik azokat az eshe­tőségeket, melyek ebben az esetben bekövetkeznének. Ha a parlament ezáltal lehetetlenné teszi önmagát, a kormánynak kötelessége más, erélyesebb eszközök­ről gondoskodni. — Vannak már erre az esetre határozott ter­vek megállapítva? — Határozott tervekről még eddig nincs szó. A döntés különben is állami életünk legfőbb ténye­zője számára van föntartva, mely döntés azonban állami életünknek évekre való megváltoztatásával és más irányba való terelésével fenyeget. Amint azon­ban mondtam, én még mindig remélem, hogy a par­lament megembereli magát és minden erejével arra fog törekedni, hogy az alkotmányos életet és magát a parlamentarizmust megmentse. A parlament szerepe óriás fontosságú. Ezt a szerepet a képviselőknek fél­­tékenyen kellene őrizniök; népképviselők előtt a par­lamentnek szentnek kellene lennie, mert ott nyilat­kozik meg a joga, befolyása. Ha a parlament tagjai ezt nem teszik, ha bukni hagyjuk a parlamentarizmust, úgy a népképviseletnek is voltaképen vége szakad. — Lehetséges-e a kiegyezés a csehek és né­metek között? — Szilárdul meg vagyok győződve, hogy a csehek és németek végre is a békés megegyezés út­jára lépnek. Más kivezető út a zavarokból nincs. Meglehet, még idő telik bele, mig mindkét párt eléggé kifáradt és mig szavukat a népek és a parlamenta­­rizmus megmentésére felemelik. A felmerült krízis-hírekre vonatkozólag a követ­kezőket jegyezte meg: Ez idő szerint a kabinetet krízis nem fenye­geti és nincs is rá kilátás, sem az igazságügyminisz­­tériumban (ezt írják némely lapok), sem másutt. Hogy azonban esetleg a parlament munkaképtelen­sége esetén a politikai helyzet nem változik-e meg annyira, hogy kabinetváltozást von maga után, az már más kérdés. A kormány kényszerülni fog, hogy olyan terveket állítson fel, melyekkel a kabinet minden tagja nem ért egyet. A következmények eb­ben az esetben maguktól fognak jelentkezni, jelenleg azonban a krízishírek alaptalanok. A krízis magában, a parlamentben van, azt kell egészségessé tenni. Azt azonban csak a pártok tehetik és senki más. Az eredmény tehát az, hogy a parlamentet csakis a par­lamenti pártok menthetik meg. Mélie *: Persze hogy ismer. Sokszor ta­lálkoztunk már, sőt valaha köszöngettünk is egymásnak. Andrée: Találkoztunk? Hol? Mélie: A Blanche-utcában, mikor még gyerek voltam. Az anyám akkoriban házmes­terré vált a Blanche-utcában. Asszonyom egy­szer föl is hívott a lakására, hogy játszszam a kis fiával, — azt hiszem Eugéne-nek hívták. Andrée: Igen, még most is úgy hívják, — ő, most már egész jól emlékszem magára. Fekete hajú és nagyon élénk szemű kis leány volt, — szinte még most is magam előtt látom. Ah, akkoriban még előkelő hölgy voltam, ugy-e? Volt kocsim, lovam, mindenem. Iste­nem, ha elgondolom, hogy most micsoda nagy nyomorúságban vagyunk! Mielőtt megoperáltak, mindenünket, de mindenünket eladtuk. Istenem, mennyit kellett szenvednem! Nem is tudom, hogy Elise nélkül mi lett volna belőlem. Ő fizette ki az orvost is. Utálatos ember volt, de nagyon ügyes. Alig éreztem, mikor bekötözött. Kitűnően ért a dolgához. Tegnap óta azonban már nem jár ide mindennap, most maga he­lyettesíti, — azaz te — ha szabad tegeznem? Mert a tegezés sokkal kényelmesebb. Mélie: Ó, kérem, csak tessék. (Leül a di­­vánra, amely egész közel van az ágyhoz.) Öt órakor megmérték asszonyomnak a hőmér­­sékét? Andrée: Igen, 37 fok volt. Mélie: Akkor nincs baj. Evett valamit? Andrée: Igen, egy kis halat. (Szünet.) Mondd csak, miért van rajtad fehér blouse? A tisztaság miatt? ” * ‘ Mélia: '­­Andrée: Nagyon csinos vagy s ez a blouse illik neked. Mélie: Nem fázik a lába? (Megfogja a lábát.) Andrée: Ó, nem, sőt forró a lábam. Hal­lod, mondani akarok neked valamit. Képzeld csak, ha a mama eljön, hogy meglátogasson, mindig megiszsza a pezsgőmet, pedig tizenöt frankba kerül palackja. De ezzel ő­ppen semmit sem törődik. Kérlek, tedd el a pezsgőt, míg a mama vissza nem jön. (Elgondolkozik.) Tulajdonképen nevetséges, hogy az operáció után pezsgőt ren­delnek a betegnek, m­ilyen vidám italt, mikor az ember oly szomorú! Nem gondolod, hogy ez az ital a beteghez sehogy sem illik.? Mélie: De hát ez már így van. Még a a kórházakban is pezsgőt adnak a betegeknek. Mikor a­ kórházban ápolónő voltam . . . Andrée: Ápolónő voltál? Tehát betegápo­lással foglalkozol? Mélie: Persze. Hát mit gondolt, hogy ki vagyok ? Andrée: Azt hittem, hogy csak Elise Verraine iránti szívességből vagy itt mellettem. — Ő legalább azt mondta. Mélie: Igen, de azért ebből még nem kö­vetkezik az, hogy nem vagyok betegápolónő. Ez a foglalkozásom. Mióta eljöttem a kórházból, azóta önálló vagyok. Andrée: De micsoda különös foglalkozás ez! Egy ilyen csinos leány, mint te, mással is foglalkozhatnék. Mélie: Például mivel? Andrée : Ó, sok mindennel. Azt nem aján­lanám épen, hogy cocotte légy. Mert ez a fog­lalkozás nem sokat ér, ha nincs az embernek különös szerencséje. De mosónő, divatárusnő, varrónő vagy mit tudom én mi, lehettél volna. Miért nem kerestél valami tisztább, kívánato­sabb foglalkozást és miért vállalkoztál épen erre az utálatos betegápolásra? Mélie: Mert ez az egyetlen munka, ami­ben örömöm telik. Andrée: Eh, csak tréfálsz. Mélie: Nem, nagyon komolyan beszélek. Látja, amikor még egész kis leány voltam, már akkor is abban telt legnagyobb kedvem, ha­ szegény embereket ápolhattam s megkönnyít­­hettem a szenvedésüket. Ha valaki beteg volt a házban, az emberek mindjárt odajöttek a ma­mához s igy szóltak hozzá: „Paulné, küldje csak fel a leányát, ezen meg ezen az emeleten beteg valaki. És én azonnal fölmásztam a lép-­­csőn, s magammal vittem a gyorsfőzőmet is, mert a cselédek szobáiban rendesen nincsen, kályha, s a beteg mellett mindig szükség varr egy kis meleg vizre. Andreé: Igen, de fogadni mernék, hogy nagyon kevés köszönetben volt részed, — mert a csőcselék mindig nagyon háládatlan. Mélie: Igen, háládatlan az uraságokkal szemben. De máskülönben hálás. Higgye el, lát­tam én már olyan embereket is, akik annyira, hálálkodtak, hogy még sírtak is. Volt például a házunkban egy kis „mindenes“ leány, alánele gyerekek született. Andrée: És te voltál a bábája ? Mélie: Ó nem, erre nem mertem vállal­kozni. Az ilyen dolgokhoz akkor még egyálta­lán nem értettem. De azt meg kell adni hogy az a leány nagyon bátran viselkedett Egész a legutolsó pillanatig még csak fel­e : Építőipari kongresszus. Vasárnap kezdődött meg az új városháza dísz­termében a fővárosban az építőiparosok országos kongresszusa, melynek az volt a célja, hogy meg­­vitassa azokat a módokat, melyekkel az építő­ipar mostani válságát meg lehetne szüntetni. Tizenöt ha­tározati javaslatba foglalták össze a kívánalmakat. Két napig folytak a tárgyalások és az előterjesztett indítványokat nagy részt változatlanul elfogadták. Azt tervezték, hogy a kongresszus befejezte után, , hétfőn délután, az összes tagok a kereskedelmi mi­niszter elé vonulnak, hogy átadják emlékiratukat.­­ Hétfőn azonban a miniszter nem fogadhatta a tago­­­kat, kiknek nagy része vidéki lévén, nem maradhat a fővárosban szerdáig, amikor a fogadtatás megtör­­ténhetett volna. Azért a tisztelgés el is maradt. Vasárnap reggel kilenc órakor nyitották meg a kongresszust. Az előkészítő bizottság elnöke Szabó János köszönetét mondván az építőmesterek egyesüle­tének a kongresszus szervezéséért, bejelenti, hogy közel 700 önálló iparos jelent meg; 80 ipartestület, 7 kereskedelmi és iparkamara képviseltette magát. Pucker Józsefet ajánlja a kongresszus elnökéül, amit egyhangúlag el is fogadtak. Pucker elnök elfoglalván az elnöki széket, Márkus József főpolgármestert, Halmos János polgármestert és Páth Károly kir. tanácsost ajánlotta általános éljenzés mellett díszelnökül. Ügyvezető jegyző lett: Kunfalvy Nán­dor és Sugár Ignác, társelnökök lettek : Thék Endre, Kauser Gyula és Szabó János. Választottak még ti­zenhárom alelnököt és tizenöt jegyzőt. A végrehajtó bizottságba a tisztikart választották meg. Elnök beje­lentette, hogy a kereskedelmi miniszter Robelly And­rás miniszteri titkárt bízta meg képviselőként, aki meg is jelent. Eközben megérkeztek a diszelnökök, akiket kü­lön-külön Pucker elnök üdvözölt szép beszéd­del, amelyre a diszelnökök egyenként feleltek. A napirend első pontja Komor Marcel előadói javaslata volt, az építőipari foglalkozás törvénynyel való szabályozásáról. Az építőipari foglalkozás ugyanis most csak rendelettel van szabályozva és így gyak­ran nem képesített iparos is kap iparjogot, ami igen sok szerencsétlenségnek a szülőoka. A javaslat, utalva egyrészt az ipartörvény ígéretére, másrészt pedig a ----------------------------------------------------------------------------------------------------* közegészség és közbiztonság követelményeire, azt kí­­vánja, hogy kérje föl a kongresszus a kereskedelmi minisztert, hogy terjeszszen a képviselőhöz elé javas­­latot olyan törvényről, amely megszabja az építőipar egyes ágaira szükséges képesítést, amelynek bizony­­ságául szakvizsgálat kell, s csak ennek a vizsgálati­nak alapján lehessen az építőipart gyakorolni. A vizs­gálatot a műegyetem és az erre a célra szervezett bi­zottság végezné. A javaslatot elfogadták. A napirend második tárgya dr Kéler Zoltán 69 dr Sztankovics Viktor javaslata volt arról, hogy­ országos műszaki tanács címével szaktestületet állít­­son föl a törvényhozás. A javaslatot a kongresszus zajos tetszéssel fo­­gadta. Katona Béla „pénzintézeteinek és az építési hitel ügye“ címen tett előterjesztést. Katona arról szólt, hogy mint járnak el pénzintézeteinek az építésre valós hitelnyújtásnál s kifejti, hogy a bankok és takarék­pénztárak ez építőinar jelenlegi válságos helyzetébe® megfeledkeztek arról a közgazdasági kötelességükről,­ hogy a bajokat ellensúlyozzák.­­ Neuschloss Marcell a mai válság okát abban keresi, hogy nem csak az iparosok, hanem a telek- és háztulajdonosok jogos igényeit sem elégítik ki.­ Az osztrák-magyar bank alapszabályai értelmében csak 150 millió jelzáloghitelt nyújt Magyarországon­. Ezt kellene a kormánynak megváltoztatni. Rátk­ Károly fel akarja szólítani a pénzintézeteket, hogy azok vegyék fontolóra, mikér lehetne a bajokat orvosolni.­­ Végül elfogadták Thék Endre indítvá­­­nyát, amely azt ajánlja, hogy utasítsák a javaslato­kat a végrehajtó­ bizottsághoz, amely a kérdést leg-­­jobb belátása szerint fogja elintézni. * Az országos építésügyi törvény alkotásáról szóló javaslatot Kunfalvi­ Nándor főjegyző terjesztette be. A vidéki városokban és községekben országos épí­tési törvény híján, igen sokszor a közbiztonság, a közegészség és a jóízlés rovására építkeznek. A kon­gresszus feliratot intéz a belügyminiszterhez aziránt, hogy az építés szabályzatát országos törvénynyel­ szabják meg. Gelléri Mór és Pflieger Ferenc szóltak, hogy mi módon lehetne érvényesíteni az építőiparos érdekeit a középítkezésnél. Megegyeznek abban, hogy a közmunkát csak hazai iparosra szabad bízni, aki hazai anyagot dolgoz föl. Gelléri figyelme kiterjed arra is, hogy a hatóság mindenképen járjon kezem, az iparosnak, a számlák gyors folyósításánál Dr Kéler Zoltán javaslatot terjesztett be az építő­ipari perek gyorsabb lebonyolításáról. Peres esetekben ugyanis a hosszadalmas eljárás veszélyezteti­ az iparos exisztenciáját, miért is azt kívánják, hogy az építésből származó perek gyors lebonyolítása cél­jából a tőzsdei bíróság mintájára választott szakbíró­,­ság állíttassék föl. Ezt elfogadták, mire az elnök­ délután egy órakor az ülést bezárta és a napirend további tárgyalását hétfőre halasztották. * Délután két órakor banker volt a vigadóban, mely­ előtt a tagokról csoportképet vettek föl. A banketten mintegy ötszázan vettek részt és ott vol­tak többek között: Márkus főpolgármester, Ráth Károly, Gelléri Mór és Neuschloss Marcell királyi ta­nácsosok, stb. Az első tesztet Pucker József elnök .

Next