Pesti Hírlap, 1900. június (22. évfolyam, 149-177. szám)
1900-06-05 / 152. szám
1900. junius 5., kedd, PESTI HÍRLAP tenni. Azonban mindenekelőtt szilárdsággal és erős akarattal kell föllépni. Arra a kérdésre, hogy a Kindinger-féle (Clary igazságügyminiszter) nyelvrendelet visszavonása szolgáltathat-e kellő elégtételt a cseheknek, a következőket válaszolta: ■» A Kindinger-féle nyelvrendelet visszavonása tényleg lehetséges ugyan, de jelenleg politikai okoknál fogva keresztülvihetetlen. A nyelvkérdések terén csak mindkét párt együttes megegyezése folytán állhat be egyetértés és bizonyos, ha a kormány egyoldalúig a csehek részére döntene, a németek tüstént obstrukcóval válaszolnának. Akkor pedig a 61 tagú obstrukció helyébe több mint 100 ember kétségbeesett ellenállása lépne. Úgy az egyoldalú rendelkezés, mint az erőszak ki van tehát zárva. — Miféle terve van arra az esetre excellenciádnak, ha a cseh obstrukció győz! — Én még mindig számítok arra, — volt a válasz, — hogy a pártok számbaveszik azokat az eshetőségeket, melyek ebben az esetben bekövetkeznének. Ha a parlament ezáltal lehetetlenné teszi önmagát, a kormánynak kötelessége más, erélyesebb eszközökről gondoskodni. — Vannak már erre az esetre határozott tervek megállapítva? — Határozott tervekről még eddig nincs szó. A döntés különben is állami életünk legfőbb tényezője számára van föntartva, mely döntés azonban állami életünknek évekre való megváltoztatásával és más irányba való terelésével fenyeget. Amint azonban mondtam, én még mindig remélem, hogy a parlament megembereli magát és minden erejével arra fog törekedni, hogy az alkotmányos életet és magát a parlamentarizmust megmentse. A parlament szerepe óriás fontosságú. Ezt a szerepet a képviselőknek féltékenyen kellene őrizniök; népképviselők előtt a parlamentnek szentnek kellene lennie, mert ott nyilatkozik meg a joga, befolyása. Ha a parlament tagjai ezt nem teszik, ha bukni hagyjuk a parlamentarizmust, úgy a népképviseletnek is voltaképen vége szakad. — Lehetséges-e a kiegyezés a csehek és németek között? — Szilárdul meg vagyok győződve, hogy a csehek és németek végre is a békés megegyezés útjára lépnek. Más kivezető út a zavarokból nincs. Meglehet, még idő telik bele, mig mindkét párt eléggé kifáradt és mig szavukat a népek és a parlamentarizmus megmentésére felemelik. A felmerült krízis-hírekre vonatkozólag a következőket jegyezte meg: Ez idő szerint a kabinetet krízis nem fenyegeti és nincs is rá kilátás, sem az igazságügyminisztériumban (ezt írják némely lapok), sem másutt. Hogy azonban esetleg a parlament munkaképtelensége esetén a politikai helyzet nem változik-e meg annyira, hogy kabinetváltozást von maga után, az már más kérdés. A kormány kényszerülni fog, hogy olyan terveket állítson fel, melyekkel a kabinet minden tagja nem ért egyet. A következmények ebben az esetben maguktól fognak jelentkezni, jelenleg azonban a krízishírek alaptalanok. A krízis magában, a parlamentben van, azt kell egészségessé tenni. Azt azonban csak a pártok tehetik és senki más. Az eredmény tehát az, hogy a parlamentet csakis a parlamenti pártok menthetik meg. Mélie *: Persze hogy ismer. Sokszor találkoztunk már, sőt valaha köszöngettünk is egymásnak. Andrée: Találkoztunk? Hol? Mélie: A Blanche-utcában, mikor még gyerek voltam. Az anyám akkoriban házmesterré vált a Blanche-utcában. Asszonyom egyszer föl is hívott a lakására, hogy játszszam a kis fiával, — azt hiszem Eugéne-nek hívták. Andrée: Igen, még most is úgy hívják, — ő, most már egész jól emlékszem magára. Fekete hajú és nagyon élénk szemű kis leány volt, — szinte még most is magam előtt látom. Ah, akkoriban még előkelő hölgy voltam, ugy-e? Volt kocsim, lovam, mindenem. Istenem, ha elgondolom, hogy most micsoda nagy nyomorúságban vagyunk! Mielőtt megoperáltak, mindenünket, de mindenünket eladtuk. Istenem, mennyit kellett szenvednem! Nem is tudom, hogy Elise nélkül mi lett volna belőlem. Ő fizette ki az orvost is. Utálatos ember volt, de nagyon ügyes. Alig éreztem, mikor bekötözött. Kitűnően ért a dolgához. Tegnap óta azonban már nem jár ide mindennap, most maga helyettesíti, — azaz te — ha szabad tegeznem? Mert a tegezés sokkal kényelmesebb. Mélie: Ó, kérem, csak tessék. (Leül a divánra, amely egész közel van az ágyhoz.) Öt órakor megmérték asszonyomnak a hőmérsékét? Andrée: Igen, 37 fok volt. Mélie: Akkor nincs baj. Evett valamit? Andrée: Igen, egy kis halat. (Szünet.) Mondd csak, miért van rajtad fehér blouse? A tisztaság miatt? ” * ‘ Mélia: 'Andrée: Nagyon csinos vagy s ez a blouse illik neked. Mélie: Nem fázik a lába? (Megfogja a lábát.) Andrée: Ó, nem, sőt forró a lábam. Hallod, mondani akarok neked valamit. Képzeld csak, ha a mama eljön, hogy meglátogasson, mindig megiszsza a pezsgőmet, pedig tizenöt frankba kerül palackja. De ezzel őppen semmit sem törődik. Kérlek, tedd el a pezsgőt, míg a mama vissza nem jön. (Elgondolkozik.) Tulajdonképen nevetséges, hogy az operáció után pezsgőt rendelnek a betegnek, milyen vidám italt, mikor az ember oly szomorú! Nem gondolod, hogy ez az ital a beteghez sehogy sem illik.? Mélie: De hát ez már így van. Még a a kórházakban is pezsgőt adnak a betegeknek. Mikor a kórházban ápolónő voltam . . . Andrée: Ápolónő voltál? Tehát betegápolással foglalkozol? Mélie: Persze. Hát mit gondolt, hogy ki vagyok ? Andrée: Azt hittem, hogy csak Elise Verraine iránti szívességből vagy itt mellettem. — Ő legalább azt mondta. Mélie: Igen, de azért ebből még nem következik az, hogy nem vagyok betegápolónő. Ez a foglalkozásom. Mióta eljöttem a kórházból, azóta önálló vagyok. Andrée: De micsoda különös foglalkozás ez! Egy ilyen csinos leány, mint te, mással is foglalkozhatnék. Mélie: Például mivel? Andrée : Ó, sok mindennel. Azt nem ajánlanám épen, hogy cocotte légy. Mert ez a foglalkozás nem sokat ér, ha nincs az embernek különös szerencséje. De mosónő, divatárusnő, varrónő vagy mit tudom én mi, lehettél volna. Miért nem kerestél valami tisztább, kívánatosabb foglalkozást és miért vállalkoztál épen erre az utálatos betegápolásra? Mélie: Mert ez az egyetlen munka, amiben örömöm telik. Andrée: Eh, csak tréfálsz. Mélie: Nem, nagyon komolyan beszélek. Látja, amikor még egész kis leány voltam, már akkor is abban telt legnagyobb kedvem, ha szegény embereket ápolhattam s megkönnyíthettem a szenvedésüket. Ha valaki beteg volt a házban, az emberek mindjárt odajöttek a mamához s igy szóltak hozzá: „Paulné, küldje csak fel a leányát, ezen meg ezen az emeleten beteg valaki. És én azonnal fölmásztam a lép-csőn, s magammal vittem a gyorsfőzőmet is, mert a cselédek szobáiban rendesen nincsen, kályha, s a beteg mellett mindig szükség varr egy kis meleg vizre. Andreé: Igen, de fogadni mernék, hogy nagyon kevés köszönetben volt részed, — mert a csőcselék mindig nagyon háládatlan. Mélie: Igen, háládatlan az uraságokkal szemben. De máskülönben hálás. Higgye el, láttam én már olyan embereket is, akik annyira, hálálkodtak, hogy még sírtak is. Volt például a házunkban egy kis „mindenes“ leány, alánele gyerekek született. Andrée: És te voltál a bábája ? Mélie: Ó nem, erre nem mertem vállalkozni. Az ilyen dolgokhoz akkor még egyáltalán nem értettem. De azt meg kell adni hogy az a leány nagyon bátran viselkedett Egész a legutolsó pillanatig még csak fele : Építőipari kongresszus. Vasárnap kezdődött meg az új városháza dísztermében a fővárosban az építőiparosok országos kongresszusa, melynek az volt a célja, hogy megvitassa azokat a módokat, melyekkel az építőipar mostani válságát meg lehetne szüntetni. Tizenöt határozati javaslatba foglalták össze a kívánalmakat. Két napig folytak a tárgyalások és az előterjesztett indítványokat nagy részt változatlanul elfogadták. Azt tervezték, hogy a kongresszus befejezte után, , hétfőn délután, az összes tagok a kereskedelmi miniszter elé vonulnak, hogy átadják emlékiratukat. Hétfőn azonban a miniszter nem fogadhatta a tagokat, kiknek nagy része vidéki lévén, nem maradhat a fővárosban szerdáig, amikor a fogadtatás megtörténhetett volna. Azért a tisztelgés el is maradt. Vasárnap reggel kilenc órakor nyitották meg a kongresszust. Az előkészítő bizottság elnöke Szabó János köszönetét mondván az építőmesterek egyesületének a kongresszus szervezéséért, bejelenti, hogy közel 700 önálló iparos jelent meg; 80 ipartestület, 7 kereskedelmi és iparkamara képviseltette magát. Pucker Józsefet ajánlja a kongresszus elnökéül, amit egyhangúlag el is fogadtak. Pucker elnök elfoglalván az elnöki széket, Márkus József főpolgármestert, Halmos János polgármestert és Páth Károly kir. tanácsost ajánlotta általános éljenzés mellett díszelnökül. Ügyvezető jegyző lett: Kunfalvy Nándor és Sugár Ignác, társelnökök lettek : Thék Endre, Kauser Gyula és Szabó János. Választottak még tizenhárom alelnököt és tizenöt jegyzőt. A végrehajtó bizottságba a tisztikart választották meg. Elnök bejelentette, hogy a kereskedelmi miniszter Robelly András miniszteri titkárt bízta meg képviselőként, aki meg is jelent. Eközben megérkeztek a diszelnökök, akiket külön-külön Pucker elnök üdvözölt szép beszéddel, amelyre a diszelnökök egyenként feleltek. A napirend első pontja Komor Marcel előadói javaslata volt, az építőipari foglalkozás törvénynyel való szabályozásáról. Az építőipari foglalkozás ugyanis most csak rendelettel van szabályozva és így gyakran nem képesített iparos is kap iparjogot, ami igen sok szerencsétlenségnek a szülőoka. A javaslat, utalva egyrészt az ipartörvény ígéretére, másrészt pedig a ----------------------------------------------------------------------------------------------------* közegészség és közbiztonság követelményeire, azt kívánja, hogy kérje föl a kongresszus a kereskedelmi minisztert, hogy terjeszszen a képviselőhöz elé javaslatot olyan törvényről, amely megszabja az építőipar egyes ágaira szükséges képesítést, amelynek bizonyságául szakvizsgálat kell, s csak ennek a vizsgálatinak alapján lehessen az építőipart gyakorolni. A vizsgálatot a műegyetem és az erre a célra szervezett bizottság végezné. A javaslatot elfogadták. A napirend második tárgya dr Kéler Zoltán 69 dr Sztankovics Viktor javaslata volt arról, hogy országos műszaki tanács címével szaktestületet állítson föl a törvényhozás. A javaslatot a kongresszus zajos tetszéssel fogadta. Katona Béla „pénzintézeteinek és az építési hitel ügye“ címen tett előterjesztést. Katona arról szólt, hogy mint járnak el pénzintézeteinek az építésre valós hitelnyújtásnál s kifejti, hogy a bankok és takarékpénztárak ez építőinar jelenlegi válságos helyzetébe® megfeledkeztek arról a közgazdasági kötelességükről, hogy a bajokat ellensúlyozzák. Neuschloss Marcell a mai válság okát abban keresi, hogy nem csak az iparosok, hanem a telek- és háztulajdonosok jogos igényeit sem elégítik ki. Az osztrák-magyar bank alapszabályai értelmében csak 150 millió jelzáloghitelt nyújt Magyarországon. Ezt kellene a kormánynak megváltoztatni. Rátk Károly fel akarja szólítani a pénzintézeteket, hogy azok vegyék fontolóra, mikér lehetne a bajokat orvosolni. Végül elfogadták Thék Endre indítványát, amely azt ajánlja, hogy utasítsák a javaslatokat a végrehajtó bizottsághoz, amely a kérdést leg-jobb belátása szerint fogja elintézni. * Az országos építésügyi törvény alkotásáról szóló javaslatot Kunfalvi Nándor főjegyző terjesztette be. A vidéki városokban és községekben országos építési törvény híján, igen sokszor a közbiztonság, a közegészség és a jóízlés rovására építkeznek. A kongresszus feliratot intéz a belügyminiszterhez aziránt, hogy az építés szabályzatát országos törvénynyel szabják meg. Gelléri Mór és Pflieger Ferenc szóltak, hogy mi módon lehetne érvényesíteni az építőiparos érdekeit a középítkezésnél. Megegyeznek abban, hogy a közmunkát csak hazai iparosra szabad bízni, aki hazai anyagot dolgoz föl. Gelléri figyelme kiterjed arra is, hogy a hatóság mindenképen járjon kezem, az iparosnak, a számlák gyors folyósításánál Dr Kéler Zoltán javaslatot terjesztett be az építőipari perek gyorsabb lebonyolításáról. Peres esetekben ugyanis a hosszadalmas eljárás veszélyezteti az iparos exisztenciáját, miért is azt kívánják, hogy az építésből származó perek gyors lebonyolítása céljából a tőzsdei bíróság mintájára választott szakbíró,ság állíttassék föl. Ezt elfogadták, mire az elnök délután egy órakor az ülést bezárta és a napirend további tárgyalását hétfőre halasztották. * Délután két órakor banker volt a vigadóban, mely előtt a tagokról csoportképet vettek föl. A banketten mintegy ötszázan vettek részt és ott voltak többek között: Márkus főpolgármester, Ráth Károly, Gelléri Mór és Neuschloss Marcell királyi tanácsosok, stb. Az első tesztet Pucker József elnök .