Pesti Hírlap, 1900. szeptember (22. évfolyam, 240-269. szám)

1900-09-01 / 240. szám

Budapest, 1966 . XXII. évf. 200. (7202.) szám, Szombat, szeptember 1. Előfizetési árak: Egész évre. . 28 k. — f. Félévre...... 14 . — * Negyedévre .­. 7 „ — „ Egy hóra ... 2 *40 * Egyes szám ára 8 f. Vidéken 10 ”. Megjelenik minden nap, ünnep és vasárnap után is. Szerkesztőség: Budapest, váci­ körút 78.I I. emelet, hová a lap szellemi részét ülete minden közlemény in­­tézendő. Kiadóhivatal: Budapest, váci-körút 78., hová az előfizetések és a lap szétküldésére vonatkozó fel*­szólalások intézendők. ■»nritinggan­ ..... Wings­ A sposnyák probléma. Végre előttünk fekszik a boszniai és her­­cegovinai mohamedánok elégedetlenségének kom­mentárja. A Budapesti Szemle folyóirat hozza egy nagyobb történeti és politikai tanulmány keretében, melynek informatív részeit kiválo­gattuk és alább adjuk az olvasó­­elébe. Úgy tetszik, mintha első részét egy kiváló történettudósunk írta volna, aki a keletet, ki­vált a Balkánt, jól ismeri. Thalóczy Lajosra gondolunk. A másik része becses politikai irat. Alaposságra, bizonyító erőre, stílra nézve egy­aránt előkelő. Mintha maga Kállay Béni közös pénzügyminiszter ragyogtatná meg benne megint, a régi magyar publicistikai iskola képességeit. Az iratra egyébiránt előbb lett volna szük­ség. Meggyőző ereje sokat levont volna abból a melegségből, amelylyel a Budapesten kétszer járt boszniai mohamedán mai kontenseket itt-ott fölkarolták, jóllehet panaszaik lényegét máig nem ismerte senki. Most azonban előttünk fek­szik ez is. Ennél is sokkal több. Alapos tájé­koztatás Kállay s egyáltalán a monarchia bos­­nyák politikája felől, már amennyire az a mo­hamedánok érdekeit érinti. Maga a bosnyák mo­­hamedánság — Bosznia-Hercegovina mai bir­tokos osztálya, — szintén alaposan be van mu­­­tatva az iratban, amelyre nem lehet ráfogni, hogy polemikus irat, vagy félhivatalos cáfolat. Sokkal inkább tudományos és objektív, hogy­­sem az lehessen. A kommentár lényege az, hogy a bosnyák­­hercegovinai szláv mohamedánság 1878 előtt, a török uralom idejében is a legnyakasabb és legöntőbb népe volt az európai Törökország­nak. Valóságos olygarchia, mely kemény hithű­­sége mellett örökös akadálya volt a porta hasz­nos reformjainak. A régi bosnyák olygarchizmus, a kiskirályság és az osztály­önzés dolgozott benne mindig. És ma, 22 esztendő után, ez az önállásra törő, államellenes hajlam még mindig nem veszett ki belőle. Kállay politikája, mint azt adatokkal bő­ven bizonyítva látjuk, nemcsak nem mohame­dán-ellenes, de oly mértékben mohamedán-ba­rát, amilyen mértékben — a mohamedán álla­mokat kivéve — sehol. A régi török földbirtok­rendszert nem bontotta föl. Az agákat és a bé­geket meghagyta régi földesúri jogaik élvezeté­ben. Magát a telekkönyvi rendezést is a régi birtokjogok kímélésére alapította. A mienkhez hasonló, de lényegében inkább feles gazdaság jellegével bíró, tehát szabadabb jobbágyrend­szert még nem bontotta föl. A mohamedán nagybirtokosságot kímélte. A valcus-javalat, amelyek vallásos jellegű ingatlan-alapítványok, nem vonta el rendeltetésüktől, sőt ahol el vol­tak vonva, visszaadta annak s fölös jövedelme­ikből mecsetek építésére és más mohamedán vallásos célokra ad jelentékeny összegeket. Hasonlóképen bánt el a török iskolaüg­­­gyel. A mohamedán népiskolákat, amelyek 5—6 éven át a korán biflázására tanítják a gyerekeket, nem törölte el, de a mohamedán népesség belevonásával konkurrens és rövidebb korán-iskolákat rendezett be. Emellett behozta a rendes népoktatást. Most ezek az iskolák egymás mellett állanak fönn és a mohamedán vakus-javak, egyházi és iskolai ügyek ellátására falaival tökéletesen elrejtőzködik, mint a sze­rénység, a csrkos levelű­, hatalmas eperfák közé. A verendán koros, fehérhajú öreg ember ül. Néz a fasor felé, ahol a fölvert szikkpor fénylik a napsütésben s amint ezt meglátja, vére a feje felé iparkodik. A homlokán ráncok sorakoznak. A nézésével szinte belemered a le­vegőbe, az ajkai akaratlanul szétnyílnak, de csak később bír hangot adni. •­­ Hallod, miféle kocsi az ott ? A párjának mondja ezt, az asszonynak, aki az eperfa alatt fölözi a reggel fejt tejet. Az asszony megriad, mint mikor nagyot csattan az ég és összehunyorított szemmel néz a kocsi felé. — Milyen lenne . . . mondja aggódva. — Tán csak nem­ az ! . . . Arra céloz az öreg, a törvényt hozó ko­csira, mert érzi, hogy annak jönni kell, mint szél után az esőnek, — hiszen­­ már napok előtt letelt a határidő, amit az urak tűztek ki a zöld­posztós asztal mellől. Megdobban a szíve, az igaz, becsületes öreg szív és nyomásszerű érzés nehezedik rá. Hát csak mégis csúffá teszik ... Megszentségtelenítik tiszta portáját, hová még ember nem tette a lábát, aki előtt ki ne tárultak volna vendéglátó karjai. És megütik a dobot családi életének az oltára előtt, fekete vonalat húznak a becsületére, mely szeplőtlenül ragyog, mint az alkonyodó nap. Miért? . . . Mert igaz volt a lelke, erős a szíve és mert a törvényttevő urak rézfeszületjével farkasszemet nézve vál­lalta el az igazságot ... A tényt, melyet kér­ges kezének szorításával pecsételt meg . . . Hát ez nem helyes így, ebbe nem tud beletörődni az ősz ember önérzete, országos és helyi mohamedán tanácsok vannak beállítva. Emellett a mohamedánok vallásos életét és a korán parancsait legkulánsabb mó­don respektáltatja. A mohamedán nőt még a perrendtartásokban is megvédi az inzultusok­tól. Mohamedán tanítóképző intézetet tart fönn stb. A dolgok mai állásából kitetszik, hogy a bosznia—hercegovinai mohamedánizmus lénye­gében sértetlenül áll fönn s az állami pro­tekciót szinte jobban élvezi, mint a keresztény vallásfelekezetek, mert vagyoni alapja is na­gyobb. Látjuk, hogy ezt a kíméletes politikát nemcsak a jogegyenlőség elve vezeti, hanem célszerűségi szempont is. 1878-ban hadseregünk ellen jobbára a mohamedánok és az orthodox keresztények harcoltak. Különböző szempontból, de közös volt az ellenállásban való érdekük. A katholikus népesség (latinok) pedig a két tarto­mányban kevés és szegény. A tartományok köz­­kormányzatában aránylag a mohamedán népes­ség az, amelytől vagyonosságánál és számánál fogva legtöbbet lehet várni. Ezt megnyerni a kormányzatnak csakugyan érdemes. De úgy látszik épen ez a kíméletes, a szelíd európai kéz idézte föl a mohamedán nyugtalanságot a l­eleli népnél, melynek csak az erőszak és keménység imponál s amelynek még nincs érzéke az európailag rendezett köz­állapotok, az autonómia és az állami rend iránt. Az elégedetlenség forrása ez, közvetlen oka pe­dig az,­ hogy az állam a mohamedán ügyekre is épen úgy kiterjeszti felügyeleti jogát, mint a keresztény felekezetekre. De ez a jogegyenlőség­gel jár. Kállay rendes és pontos kormányzata Amíg háborog a lelke, a hintó kikerül a fás útról s átcsap a dülőúton a kőház felé, ahol a pusztai kapitány lakik. Ez a kerülés mintha magával húzta volna a felhőt az öreg Szögi szivéről: egyre könnyebbedett az. Mély lélek­­zet szakadt föl róla, mely azt mondta, hál’ Is­tennek, mégse azok. Megkíméltek no . .. Nem tesznek csúffá . . . Ám azért nem tért vissza a nyugalma. A ház elé, az eperfa törzséhez tá­maszkodott és onnan nézte a jövevények hala­dását. Azok a kapitányhoz mentek, (nagy sze­rencse, hogy az öreg nem tudta , miért) rábírni, hogy hivatalos ember létére jöjjön oltalmul a törvénynek, legyen zárgondnok a foglalásnál. — Fölösleges, urak, — mondotta a kapi­tány — ha józan az öreg, akkor rendben vé­gezhetik a dolgukat, de ha nem az .. . Nem mondta tovább, nem is kellett. Elég volt ennyi. Eladta, csak ez a ha itt ne lenne, támadt föl most már valamennyiökben a szo­rongó félelem. Mert ez nagyot mond, sokat jelenthet ez az egy szó ... Az öreg békés, jó­zan ember, de ha iszik, villámokat szór még a tekintete is. Hát nem volt ott. Józan volt, hajnal óta a verendán ült a padon és nézte a munkáját az ő büszkeségei­nek : a kilenc fiúgyereknek, kik egytől-egyig olyanok voltak, mint az erdőben viruló fiatal tölgyfák. Izmos, barna karokkal suhogtatták a kaszákat, melyeknek nyomán rendre dőlt a ga­bona, tekintetüket pedig csak akkor emelték föl, mikor visszafordult a közről a kocsi és jött errefelé. Nem kellett szólni hozzájuk, tudták, hogy miért jön az. A karjuk elakadt a munká­ban, vállukra vetették a kaszákat és ballagtak. Foglalás a tanyán. — A Pesti Hírlap eredeti tárcája. — A fasor között fehérség száll föl a földről és kicsapódik a tallóra, ott úszik egy darabon, később szétszakadozik, elül és nyoma vesz. Mint nyárvégi hajnalokon a völgyben ülő ködnek, mely ténfereg egy ideig, azonban egyszeribe tovasramodik, mihelyt közibe téved a napsugár s ekkor ragyog, mosolyog a harmattól átned­vesedett vidék. Az után kocsi jön. A kerekek zörgése itt elcsöndesedik, mivelhogy Mac Ádám úr csak eddig nyújtotta ki az ujjait, itt már a szikes út kezdődik, mely hosszú szárazságban fölporo­sodik, puha lesz és messziről mutatja ha kocsi téved rá. A hintóban négyen ülnek. A kopott kocsis, aki dolgozik, irányítja a lovakat,­ to­vábbá három úr, kik a homlokukat törölgetik és tekintetükkel belemélyednek a nyílt, illatos rónaságba. Kevés szó kerül közöttük, ám ez is nyugtalanságot árul el; aféle szorongást, mely máskülönben idekint a szabad csöndes tanya­­világban nem szokta háborgatni az embereket. A törvénynek azonban nagy ereje van, olyan ez, mint a tisztító vihar, mely dörgésével meg­remegtet mindenkit. Mikor ennek van uralma, a hatalom előtt meghunyászkodó gyönge embert izgalom lepi meg. Fél, de nem tudja mitől. Érzi a nagy, a titkos erő közellétét. Úgy vannak most a kocsmn ülők is. Az élet fülledtségét fölüdítő zivatart, a törvényt viszik magukkal, ennek a szelét érzik önkéntelenül. És ezt már érzik amott a cserepes tanyaházban is, mely fehér A Pesti Hírlap mai száma 24 oldal.

Next