Pesti Hírlap, 1900. szeptember (22. évfolyam, 240-269. szám)
1900-09-01 / 240. szám
Budapest, 1966 . XXII. évf. 200. (7202.) szám, Szombat, szeptember 1. Előfizetési árak: Egész évre. . 28 k. — f. Félévre...... 14 . — * Negyedévre .. 7 „ — „ Egy hóra ... 2 *40 * Egyes szám ára 8 f. Vidéken 10 ”. Megjelenik minden nap, ünnep és vasárnap után is. Szerkesztőség: Budapest, váci körút 78.I I. emelet, hová a lap szellemi részét ülete minden közlemény intézendő. Kiadóhivatal: Budapest, váci-körút 78., hová az előfizetések és a lap szétküldésére vonatkozó fel*szólalások intézendők. ■»nritinggan ..... Wings A sposnyák probléma. Végre előttünk fekszik a boszniai és hercegovinai mohamedánok elégedetlenségének kommentárja. A Budapesti Szemle folyóirat hozza egy nagyobb történeti és politikai tanulmány keretében, melynek informatív részeit kiválogattuk és alább adjuk az olvasóelébe. Úgy tetszik, mintha első részét egy kiváló történettudósunk írta volna, aki a keletet, kivált a Balkánt, jól ismeri. Thalóczy Lajosra gondolunk. A másik része becses politikai irat. Alaposságra, bizonyító erőre, stílra nézve egyaránt előkelő. Mintha maga Kállay Béni közös pénzügyminiszter ragyogtatná meg benne megint, a régi magyar publicistikai iskola képességeit. Az iratra egyébiránt előbb lett volna szükség. Meggyőző ereje sokat levont volna abból a melegségből, amelylyel a Budapesten kétszer járt boszniai mohamedán mai kontenseket itt-ott fölkarolták, jóllehet panaszaik lényegét máig nem ismerte senki. Most azonban előttünk fekszik ez is. Ennél is sokkal több. Alapos tájékoztatás Kállay s egyáltalán a monarchia bosnyák politikája felől, már amennyire az a mohamedánok érdekeit érinti. Maga a bosnyák mohamedánság — Bosznia-Hercegovina mai birtokos osztálya, — szintén alaposan be van mutatva az iratban, amelyre nem lehet ráfogni, hogy polemikus irat, vagy félhivatalos cáfolat. Sokkal inkább tudományos és objektív, hogysem az lehessen. A kommentár lényege az, hogy a bosnyákhercegovinai szláv mohamedánság 1878 előtt, a török uralom idejében is a legnyakasabb és legöntőbb népe volt az európai Törökországnak. Valóságos olygarchia, mely kemény hithűsége mellett örökös akadálya volt a porta hasznos reformjainak. A régi bosnyák olygarchizmus, a kiskirályság és az osztályönzés dolgozott benne mindig. És ma, 22 esztendő után, ez az önállásra törő, államellenes hajlam még mindig nem veszett ki belőle. Kállay politikája, mint azt adatokkal bőven bizonyítva látjuk, nemcsak nem mohamedán-ellenes, de oly mértékben mohamedán-barát, amilyen mértékben — a mohamedán államokat kivéve — sehol. A régi török földbirtokrendszert nem bontotta föl. Az agákat és a bégeket meghagyta régi földesúri jogaik élvezetében. Magát a telekkönyvi rendezést is a régi birtokjogok kímélésére alapította. A mienkhez hasonló, de lényegében inkább feles gazdaság jellegével bíró, tehát szabadabb jobbágyrendszert még nem bontotta föl. A mohamedán nagybirtokosságot kímélte. A valcus-javalat, amelyek vallásos jellegű ingatlan-alapítványok, nem vonta el rendeltetésüktől, sőt ahol el voltak vonva, visszaadta annak s fölös jövedelmeikből mecsetek építésére és más mohamedán vallásos célokra ad jelentékeny összegeket. Hasonlóképen bánt el a török iskolaüggyel. A mohamedán népiskolákat, amelyek 5—6 éven át a korán biflázására tanítják a gyerekeket, nem törölte el, de a mohamedán népesség belevonásával konkurrens és rövidebb korán-iskolákat rendezett be. Emellett behozta a rendes népoktatást. Most ezek az iskolák egymás mellett állanak fönn és a mohamedán vakus-javak, egyházi és iskolai ügyek ellátására falaival tökéletesen elrejtőzködik, mint a szerénység, a csrkos levelű, hatalmas eperfák közé. A verendán koros, fehérhajú öreg ember ül. Néz a fasor felé, ahol a fölvert szikkpor fénylik a napsütésben s amint ezt meglátja, vére a feje felé iparkodik. A homlokán ráncok sorakoznak. A nézésével szinte belemered a levegőbe, az ajkai akaratlanul szétnyílnak, de csak később bír hangot adni. • Hallod, miféle kocsi az ott ? A párjának mondja ezt, az asszonynak, aki az eperfa alatt fölözi a reggel fejt tejet. Az asszony megriad, mint mikor nagyot csattan az ég és összehunyorított szemmel néz a kocsi felé. — Milyen lenne . . . mondja aggódva. — Tán csak nem az ! . . . Arra céloz az öreg, a törvényt hozó kocsira, mert érzi, hogy annak jönni kell, mint szél után az esőnek, — hiszen már napok előtt letelt a határidő, amit az urak tűztek ki a zöldposztós asztal mellől. Megdobban a szíve, az igaz, becsületes öreg szív és nyomásszerű érzés nehezedik rá. Hát csak mégis csúffá teszik ... Megszentségtelenítik tiszta portáját, hová még ember nem tette a lábát, aki előtt ki ne tárultak volna vendéglátó karjai. És megütik a dobot családi életének az oltára előtt, fekete vonalat húznak a becsületére, mely szeplőtlenül ragyog, mint az alkonyodó nap. Miért? . . . Mert igaz volt a lelke, erős a szíve és mert a törvényttevő urak rézfeszületjével farkasszemet nézve vállalta el az igazságot ... A tényt, melyet kérges kezének szorításával pecsételt meg . . . Hát ez nem helyes így, ebbe nem tud beletörődni az ősz ember önérzete, országos és helyi mohamedán tanácsok vannak beállítva. Emellett a mohamedánok vallásos életét és a korán parancsait legkulánsabb módon respektáltatja. A mohamedán nőt még a perrendtartásokban is megvédi az inzultusoktól. Mohamedán tanítóképző intézetet tart fönn stb. A dolgok mai állásából kitetszik, hogy a bosznia—hercegovinai mohamedánizmus lényegében sértetlenül áll fönn s az állami protekciót szinte jobban élvezi, mint a keresztény vallásfelekezetek, mert vagyoni alapja is nagyobb. Látjuk, hogy ezt a kíméletes politikát nemcsak a jogegyenlőség elve vezeti, hanem célszerűségi szempont is. 1878-ban hadseregünk ellen jobbára a mohamedánok és az orthodox keresztények harcoltak. Különböző szempontból, de közös volt az ellenállásban való érdekük. A katholikus népesség (latinok) pedig a két tartományban kevés és szegény. A tartományok közkormányzatában aránylag a mohamedán népesség az, amelytől vagyonosságánál és számánál fogva legtöbbet lehet várni. Ezt megnyerni a kormányzatnak csakugyan érdemes. De úgy látszik épen ez a kíméletes, a szelíd európai kéz idézte föl a mohamedán nyugtalanságot a leleli népnél, melynek csak az erőszak és keménység imponál s amelynek még nincs érzéke az európailag rendezett közállapotok, az autonómia és az állami rend iránt. Az elégedetlenség forrása ez, közvetlen oka pedig az, hogy az állam a mohamedán ügyekre is épen úgy kiterjeszti felügyeleti jogát, mint a keresztény felekezetekre. De ez a jogegyenlőséggel jár. Kállay rendes és pontos kormányzata Amíg háborog a lelke, a hintó kikerül a fás útról s átcsap a dülőúton a kőház felé, ahol a pusztai kapitány lakik. Ez a kerülés mintha magával húzta volna a felhőt az öreg Szögi szivéről: egyre könnyebbedett az. Mély lélekzet szakadt föl róla, mely azt mondta, hál’ Istennek, mégse azok. Megkíméltek no . .. Nem tesznek csúffá . . . Ám azért nem tért vissza a nyugalma. A ház elé, az eperfa törzséhez támaszkodott és onnan nézte a jövevények haladását. Azok a kapitányhoz mentek, (nagy szerencse, hogy az öreg nem tudta , miért) rábírni, hogy hivatalos ember létére jöjjön oltalmul a törvénynek, legyen zárgondnok a foglalásnál. — Fölösleges, urak, — mondotta a kapitány — ha józan az öreg, akkor rendben végezhetik a dolgukat, de ha nem az .. . Nem mondta tovább, nem is kellett. Elég volt ennyi. Eladta, csak ez a ha itt ne lenne, támadt föl most már valamennyiökben a szorongó félelem. Mert ez nagyot mond, sokat jelenthet ez az egy szó ... Az öreg békés, józan ember, de ha iszik, villámokat szór még a tekintete is. Hát nem volt ott. Józan volt, hajnal óta a verendán ült a padon és nézte a munkáját az ő büszkeségeinek : a kilenc fiúgyereknek, kik egytől-egyig olyanok voltak, mint az erdőben viruló fiatal tölgyfák. Izmos, barna karokkal suhogtatták a kaszákat, melyeknek nyomán rendre dőlt a gabona, tekintetüket pedig csak akkor emelték föl, mikor visszafordult a közről a kocsi és jött errefelé. Nem kellett szólni hozzájuk, tudták, hogy miért jön az. A karjuk elakadt a munkában, vállukra vetették a kaszákat és ballagtak. Foglalás a tanyán. — A Pesti Hírlap eredeti tárcája. — A fasor között fehérség száll föl a földről és kicsapódik a tallóra, ott úszik egy darabon, később szétszakadozik, elül és nyoma vesz. Mint nyárvégi hajnalokon a völgyben ülő ködnek, mely ténfereg egy ideig, azonban egyszeribe tovasramodik, mihelyt közibe téved a napsugár s ekkor ragyog, mosolyog a harmattól átnedvesedett vidék. Az után kocsi jön. A kerekek zörgése itt elcsöndesedik, mivelhogy Mac Ádám úr csak eddig nyújtotta ki az ujjait, itt már a szikes út kezdődik, mely hosszú szárazságban fölporosodik, puha lesz és messziről mutatja ha kocsi téved rá. A hintóban négyen ülnek. A kopott kocsis, aki dolgozik, irányítja a lovakat, továbbá három úr, kik a homlokukat törölgetik és tekintetükkel belemélyednek a nyílt, illatos rónaságba. Kevés szó kerül közöttük, ám ez is nyugtalanságot árul el; aféle szorongást, mely máskülönben idekint a szabad csöndes tanyavilágban nem szokta háborgatni az embereket. A törvénynek azonban nagy ereje van, olyan ez, mint a tisztító vihar, mely dörgésével megremegtet mindenkit. Mikor ennek van uralma, a hatalom előtt meghunyászkodó gyönge embert izgalom lepi meg. Fél, de nem tudja mitől. Érzi a nagy, a titkos erő közellétét. Úgy vannak most a kocsmn ülők is. Az élet fülledtségét fölüdítő zivatart, a törvényt viszik magukkal, ennek a szelét érzik önkéntelenül. És ezt már érzik amott a cserepes tanyaházban is, mely fehér A Pesti Hírlap mai száma 24 oldal.