Pesti Hírlap, 1900. november (22. évfolyam, 301-330. szám)

1900-11-01 / 301. szám

1900. november 1., csütörtök. PESTI HÍRLAP - kal a parlament minden tagjának el kell­­ fogadnia. A frenetikus taps, percekig tartó éljenzés bizonyította az óriási hatást. A képviselők a­­ miniszterelnök köré gyülekeztek tüntetni mel­lette és igazolni, hogy ma aratta Széll Kálmán legnagyobb parlamenti sikerét. A vitát szombaton folytatják, ami azon­ban nem cáfolja meg azt, hogy a miniszter­elnök mai beszéde folytán a vita be van fejezve. n. A képviselőház október 31-iki ülése. Elnök: Terézd Dezső. Jegyzők : Mol­nár Antal, Esterházy Kálmán gróf, Bozsik Ferenc. A miniszterek közül jelen vannak: Széll Kálmán, Fejérváry Géza báró, Plósz Sándor, Hege­dűs Sándor, Thrassics Gyula, Darányi Ignác, Cseh Ervin. Ülés kezdete délelőtt tíz órakor. A jegyzőkönyv hitelesítése után következik a trónörökös házassága alkalmából tett nyilatkozat becikkelyezéséről szóló törvényjavaslat tárgyalása. Rátkay László magasztalja a szerelem minden­hatóságát, mely a főhercegen is uralkodik. Szól a rozmaringszálról, mely ma még zöld a trónörökös kalapján, de piros is lehet a rája hulló vérharmattól. Azután rámutat a Habsburg királyok sötét csillagaira, a Zrínyi, Frangepán kivégzésére, a rodostói teme­tőre, Karaffára, az aradi tizenhárom emlékére s múlt­jára a magyar vér és magyar köny hullásának. Tagadja, hogy 1723-ban a Habsburg-ház szeretete mondatta le a magyart a királyválasztás jogáról. A belviszályt akarták kikerülni s biztosságot szerezni a nemzetnek, fövetette a kérdést, vajon a trónörökös feleségéből ma­gyar királyné lesz-e ? A magyar jog szerint igen, a trónörökös nyilatkozata szerint azonban nem. Hogy fogja a nép megérteni, hogy a király felesége nem királyné ? Vajon nem viszik-e bele a nép hitébe azt a meggyőződést, hogy a király nem hites feleségé­vel él együtt­? El tudják képzelni ennek a hatását a nép lelkére ? A magyar törvényhozáson áll, hogy minden félszeg helyzetnek elejét vegye. Ha a nyi­latkozatot nem cikkelyezik be, érvénye reánk nincs , bizonyára a házi törvény rendelkezései alól is föl­mentik a főherceg urat. A magyar soha sem tett különbséget származása miatt asszony és asszony között Minden magyar asszony úgy születik, hogy királyné is lehet belőle. (Tetszés.) A javaslatot nem fogadja el. (Helyeslés.) Buzáth Ferenc jegyző Polczner Jenőt hívja föl szólásra. (Fölkiáltások a szélsőbaloldalon: — Halljuk a kormánypártot! — Beszéljenek az udvari tanácsosok! — Hát nem akarják megszolgálni a címüket? Csakhogy ez a polgár még nem régen a fran­cia köztársaság elnöke volt. Felix Fauré: S ez is poézis! S vissza­tekintve a kapuból, a dombtetőn egy óriás mauzóleum int búcsút klasszikus fen­séggel. Abban is egy „polgár“ alszik, a Kis Thiers. Akik az ő mauzóleumát oda tervezték, talán anélkül, hogy tudták vagy akarták volna, ellentétet kerestek a Kis Thiers és a Nagy Na­pó­eon sírja közt. Mert mikor III. Napóleont kérdezték, hogy miként helyezzék el I. Napóleon síremlékét az Invalidusok templomában ? — a császár így felelt: „Lent, mélyen a templom vízszintje alatt. Hogy minden ember, aki nézi, kénytelen legyen a fejét meghallani előtte.“ A Kis­­­hiers mauzóleumát pedig a domb­tetőre tették, hogy aki nézi, minden ember kénytelen legyen a fejét fölemelni. A klasszikus fenségű mauzóleumon, mely épen azon a ponton áll, ahonnan a commune Párizst bombáztatta, (Thiers, mint a francia köztársaság első elnöke verte le a commune forradalmát,­ csak ez van felírva: „A hazát szerette, s az igazságot követte.“ Porczner Jenő arra törekszik, hogy szembe állítsa a magyar nép fölfogásával azt az udvari föl­fogást, amely tud nem egyenrangú házasságról is. A magyar asszony mindig egyenlő rangon van az urá­val. Csak a magyar király felesége ne lehessen királyné ? Talán csak valami balkézről való nőszemély ? A javaslatot nem fogadta el. Elnök az ülést öt percre fölfüggeszti. Szünet után következik Széll miniszterelnök beszéde. Széll Kálmán miniszterelnök, T. képviselőház ! (Halljuk ! Halljuk !) Midőn először megvillant agyam­ban ez az eszme, hogy ezt a nyilatkozatot, amelynek becikkelyezéséről szó van, a magyar törvénykönyvbe be kell iktatni és ez iránt megtettem javaslatomat, azon meggyőződésben voltam, hogy nem alkotmá­nyunk sérelmével és megrontásával, nem közjogunk­nak félrelökésével, hanem alkotmányunk szellemében és értelmében járok el és közjogunk integritását tar­tom fönn, amikor e képen járok el. (Helyeslés jobb­felől.) És azok, amiket én e kétnapi vita alatt hallot­tam és azok, amiket olvastam, ebben a meggyőződé­semben engem megingatni képesek nem voltak. (He­lyeslés a jobb- és baloldalon. Fölkiáltások a szélső­baloldalon. Gondoltuk.) Én azt hiszem, hogy a tör­vényhozás iránti tiszteletnek adtam legfényesebb tanú­­jelet akkor, amidőn ezt az álláspontot foglaltam el elejétől fogva, amidőn elhatároztam, hogy oly javas­latot teszek, hogy ide kell hozni a kérdést­ ebbe a terembe; én a törvényhozásnak ítélete, elhatározása alá akarom szubmittálni azt; vizsgálja meg: ez a nyilatkozat, amelyről szó van, egyezik-e alkotmá­nyunkkal és azokkal az alaptörvényekkel, amelyekkel egyeznie kell. (Helyeslés jobbfelől. Mozgás és fölkiál­­tások a szélsőbaloldalon . Amikor már fait-accompliti Zaj. Halljuk! Halljuk ! Elnök csenget.) Akkor, ami­dőn ezt a tisztelet árulom el, akkor, bocsánatot ké­rek, azt a vádat, amelylyel illettek e házon kívül hónapok óta és ebben a Házban két nap óta, hogy én Magyarország alkotmányát tiprom és sértem, nem érdemeltem meg. (Így van! ügy van! jobbfelöl­és a baloldalon.) És lehet-e akkor, amikor a törvény­­hozás tanácskozása elé van bocsátva a kérdés, lehet-e szólani akkor, amikor itt áll a kérdés és ennek a Háznak eldöntése alá van bocsátva ? (Helyeslés jobb­­felől. Mozgás a szélsőbaloldalon.) Hát higgyék meg azok a t. urak, akik olyan könnyen és ilyen pausa­­liter ítélkeznek fölöttem, hogy kényelmesebb eljárás lett volna — nemcsak a mai napot értem­ alatta — sokkal egyszerűbb és rám nézve kényelmesebb eljá­rás lett volna nem tenni semmit és­ ezt a javaslatot nem hozni ide. Hát miről van szó ? Egy fenséges főherceg úr, aki a trónhoz legközelebb áll, erős elhatározással szíve sugallatát követve, egy oly frigykötésre lépett és a házasságnak oly módozatát választotta, a­melyről tudta és amelyről elismerte, hogy mily követ­kezésekkel jár. Jár azokkal a következésekkel, amelyek az ő nyilatkozatában benne vannak. Nem mondott le sem a trónról, sem semmiről sem maga, sem gyermekei nevében és csalódik és csalódnak, akik ezt állítják és csalódik Rátkay László képvi­selő úr, aki az imént azt vetette szememre, hogy azért jövök összeütközésbe az 1867. XII. tőikkel, mert itt lemondásról van szó. Hát majd rá fogok térni, hogy nincs lemondásról szó. Most azt akarom bizonyítani, hogy az 1867. évi XII. t.-cikk arról beszél és azt mondja az 1-ső bekezdésben, hogy az ország jogainak biztosítása tekintetéből a jövőre nézve megállapíttatik, hogy minden ezentúl bekövet­kezhető trónlemondás Magyarország külön értesítése mellett és alkotmányos hozzájárulásával történjék. Ha trónlemondásról lett volna szó, igenis a törvény értelmében szükség lett volna ennek a törvényho­zásnak előzetes hozzájárulásához, de nem lévén trón lemondásról szó, amint arra rá fogok térni, ne méltóztassanak azt hinni, hogy evvel az ex kathedra mondott thesissel beérem. Igyekszem érvelni és bebi­zonyítani, hogy igenis, miután trónlemondásról nin­csen szó, elégségesnek tartottam utólag a törvény­­hozás ítélete alá bocsátani, egyezik-e, nem egyezik-e azon nyilatkozat, becikkelyezendő-e vagy nem ? (Helyeslés a jobboldalon.) A főherceg nem mondott le. A főherceg abban a nyilatkozatban egyszerűen azt jelentette ki, hogy beállottak reá nézve azok a következések, amelyek az általa választott frigykötési módozattal vele járnak és pedig általános és közfel­fogás és régi szokásjog alapján. (Ellentmondások a szélsőbaloldalon.) Tette ezt a főherceg úr önkéntesen, saját elhatározásából, öntudatában annak, amit cselekszik és azzal a fenkölt gondolkozással, amely az ő saját­ja, amelyet el nem hagyott és meg nem tagadott egy percig sem, mióta az ezen eseményt előidéző dolgok fejlődtek, de nem akart cselekedni semmi olyant, ami csak távolról is árnyékával bírna annak, hogy a Monarchiának és in specie Magyarországnak a trónöröklés kérdésében a legkisebb homály, a leg­kisebb kétely következzék be. Miben áll a mi trónöröklési jogunk? A mi trón­öröklési jogunknak, mint rendszernek a maga egészé­ben és a maga részleteiben egyedüli jogforrása az 1723. I. és II. törvénycikk. Ez kétségtelen, ezt senkii el nem vitathatja, ebben egyetértünk mindannyian. Az­ 1723. I. és II. törvénycikk alapszerződés, fundamentá­­lis törvény. Alapszerződési természetét, mely az egy­ütt­­birtoklást és az ebből folyó jogokat és kötelezettsége-­­ket és Magyarország alkotmányos önállóságának biz­­­tosítását tárgyazza, elhagyom, mert hiszen a trón­­öröklés kérdésével ez most szoros összefüggésben nincsen az én érvelésemben, bár magával a kérdés-­­sel összefügg. Ez az 1723. I. és H. te. három elvet mond ki a trónöröklésre nézve. Kimondja először is az ausztriai ház női ágának trónöröklési jogát. Azt mondja az I. cikkben (olvassa): «Quod femineum quoque Sexnm Augustissimae Domns Suae Austriacae usque ad Ejusdem, et ab Eodem Descendentium defectum ad Regiam Hungáriáé Coronam Partesque, Regna, et Provinciáé, ad eandem Sacram Coronam pertinentes, unanimi Universorum Statuum et Ordinum Regni Partiumque eidem anne­­xarum liberó voto proclamatum.» Minden közbeesőt kihagytam, csak azokat a szavakat olvastam fel, amelyek ennek a diszpozíció­nak az értelmét és lényegét adják meg. A második elv, amelyet mint a trónöröklési rendszernek és Ma­gyarország trónöröklési rendjének sarkalatos elvét fel­állítja, az áll az örökösnek, a trónra jogosítottnak s az uralkodónak azonosságában. Azt mondja a törvény I. cikkelyének 3. §-a : «Sed­ejus modi in Sacra Regni Hungariae Corona, et Partibus, Regnis, et Provinciis eidem annexis Succesionem, eodem, quo Musculorum Primogeniturae Ordine, secundum normum in reliquis Suae Majestatis Sacratissimae Regnis et Provinciis Haereditariis, in, et extra Germaniam sitis jam per Bandem ordinatam, stabilitam, publicatam, et acepta­­tam, inseparabiliter, habitaque in graduum aequali­­tate stb. Azt mondja továbbá a 4-ik cikkelyben: Ita, nt illa, velMasculus Ejusdem Haeres, qui, vei quao prae­­missorum Augustae Domus Austriacae Regnorum et Provinciarum Haeres, juxta memoratam normám Primogeniturae, in Augusta Domo Austriaca receptam existet: eodem Successions, pro his et futuris qui­­buseuuque casibus Haereditario Jure, etiam pro infal­­libili Rege Hungáriáé Partiumque Regnorum et Pro­vinciarum eidem annexarum, aeque indivisibilit er in­­teliigenarum, habeatur et coronetur. Kimondja az általam fölolvasott két cikkely az azonosság elvét. És itt csak közbevetőleg legyen mondva, a legmesszebb menő közjogi skrupulusnak megnyugtatására, amely onnét talán felhangzanék és fel is hangzott, hogy abból, hogy secundum ordinem,, hogy abból, hogy secundum normám, nem következ­tetek semmit azon bizonyos házirend- és házszabály­­kérdésben. Azt tartom, hogy a törvény interpretá­ciója világos és határozott és igazi interpretációja­ azt teszi : secundum ordinem et secundum normum primo geniturae, vagyis elsőszülöttségi rend és első­­szülöttségi norma. (Élénk helyeslés a szélsőbalolda­lon. Felkiáltások: így helyes! Halljuk! Halljuk! a jobboldalon.) Ennek csak örülök, sohasem értelmeztem más­kép és akik az igazságügyi bizottság tárgyalásaiban részt vettek, akár mint tagok, akár mint jelenlevők, tanúságot tehetnek róla, hogy ott is így értelmeztem. (Általános helyeslés.) Azt mondom tehát, hogy az azonossága az uralkodásának igenis meg van álla­pítva az elsőszü­löttség sorozata szerint azonosan úgy, amint Ausztriában annak idején megállapították. Ez mondatik az alkotmányjognak, a közjognak kere­tében az 1723-ik törvénycikkben. A harmadik elv, amelyen örökösödési jogunk sarkallik, az örökösödésre hivatott három női ágnak megjelölésében áll. Az 1723-iki II. i.­e. 5. §-a meg­állapítja, felállítja és meghatározza Károly női utó­dainak örökösödési jogát. A 6. §. megállapítja Jó­zsef ausztriai császár és magyar király női utódainak a­­ jogát és a 7-ik szakasz megállapítja Leopold női utódainak a trónörökösödési jogát, és megállapítja ,is­mét azonban Ausztriával ■— ezen három ágon belül azonosan — mert megmondja itt is a 7. §-ban: juxta stabilium Primogeniturae Ordinem stb. (Felkiál­tások a szélsőbaloldalon : Igen ! Ugyanaz !) Örülök, hogy egy véleményen vagyunk. Nem is akarom ezzel kimerítettnek mondani bizonyításomat, de szükséges, hogy fölépítsem erre a továbbiakat, amelyekkel, azt tartom, meg tudom vé­deni e törvényjavaslatokat és azt a fölfogást,­ ame­lyen alapszik. (Ellenmondás a szélsőbaloldalon. Hall­juk ! Halljuk! a jobboldalon.) Hogy ezt tehessem, át kell térnem az ellenve­tésekre, amelyek tétettek. Az első ellenvetés, melyre válaszolni akarok, az vonatkozik azokra, amiket Kossuth Ferenc t. képviselőtársam tegnapi igen ér­dekes és igen részletes fejtegetésekkel teli beszé­dében előadott. Kossuth J. képviselőtársam azt mondja, hogy az ő első benyomása az volt, hogy a törvényjavaslat, a­mely becikkelyeztetni akarja Pe­rec Ferdinand ő fensége nyilatkozatát, tulajdon­­képen helyes alapokon nyugszik, ma azonban ő más nézetben van. T. képviselőtársam, igen sokszor megtörténik az, hogy az első gondolat a legjobb és nézetem szerint ebben az esetben így is van. Nem most van igaza véleményem szerint a tisztelt kép­viselő úrnak, mikor azt mondja, hogy ez a becik­­kelyezendő nyilatkozat jogfosztás és sérelem az A házasság és a trónöröklés. * *­­ * Mindenszentek napján friss koszorú fogja hirdetni a kegyelet megemlékezését minden te­metőben. — Jusson eszünkbe e napon az az egyetlen magyar sírkő, amely a Pere Laehaistban fekszik. — A Grünwald Béláé e sir, melynek sírkövén csak magyar nyelven van felírva, hogy ki volt? mi volt? („országgyűlési képviselő“), hogy mikor halt meg? (1891. május 2.) S utána e nehány szó: „A magyar állameszme törhetlen apostola.“ Különös! — A magyar állameszme tör­­hetlen apostola már meghalt s a „magyar ál­­lameszme11 jóformán még meg sem született. A. K.

Next