Pesti Hírlap, 1900. november (22. évfolyam, 301-330. szám)
1900-11-01 / 301. szám
1900. november 1., csütörtök. PESTI HÍRLAP - kal a parlament minden tagjának el kell fogadnia. A frenetikus taps, percekig tartó éljenzés bizonyította az óriási hatást. A képviselők a miniszterelnök köré gyülekeztek tüntetni mellette és igazolni, hogy ma aratta Széll Kálmán legnagyobb parlamenti sikerét. A vitát szombaton folytatják, ami azonban nem cáfolja meg azt, hogy a miniszterelnök mai beszéde folytán a vita be van fejezve. n. A képviselőház október 31-iki ülése. Elnök: Terézd Dezső. Jegyzők : Molnár Antal, Esterházy Kálmán gróf, Bozsik Ferenc. A miniszterek közül jelen vannak: Széll Kálmán, Fejérváry Géza báró, Plósz Sándor, Hegedűs Sándor, Thrassics Gyula, Darányi Ignác, Cseh Ervin. Ülés kezdete délelőtt tíz órakor. A jegyzőkönyv hitelesítése után következik a trónörökös házassága alkalmából tett nyilatkozat becikkelyezéséről szóló törvényjavaslat tárgyalása. Rátkay László magasztalja a szerelem mindenhatóságát, mely a főhercegen is uralkodik. Szól a rozmaringszálról, mely ma még zöld a trónörökös kalapján, de piros is lehet a rája hulló vérharmattól. Azután rámutat a Habsburg királyok sötét csillagaira, a Zrínyi, Frangepán kivégzésére, a rodostói temetőre, Karaffára, az aradi tizenhárom emlékére s múltjára a magyar vér és magyar köny hullásának. Tagadja, hogy 1723-ban a Habsburg-ház szeretete mondatta le a magyart a királyválasztás jogáról. A belviszályt akarták kikerülni s biztosságot szerezni a nemzetnek, fövetette a kérdést, vajon a trónörökös feleségéből magyar királyné lesz-e ? A magyar jog szerint igen, a trónörökös nyilatkozata szerint azonban nem. Hogy fogja a nép megérteni, hogy a király felesége nem királyné ? Vajon nem viszik-e bele a nép hitébe azt a meggyőződést, hogy a király nem hites feleségével él együtt? El tudják képzelni ennek a hatását a nép lelkére ? A magyar törvényhozáson áll, hogy minden félszeg helyzetnek elejét vegye. Ha a nyilatkozatot nem cikkelyezik be, érvénye reánk nincs , bizonyára a házi törvény rendelkezései alól is fölmentik a főherceg urat. A magyar soha sem tett különbséget származása miatt asszony és asszony között Minden magyar asszony úgy születik, hogy királyné is lehet belőle. (Tetszés.) A javaslatot nem fogadja el. (Helyeslés.) Buzáth Ferenc jegyző Polczner Jenőt hívja föl szólásra. (Fölkiáltások a szélsőbaloldalon: — Halljuk a kormánypártot! — Beszéljenek az udvari tanácsosok! — Hát nem akarják megszolgálni a címüket? Csakhogy ez a polgár még nem régen a francia köztársaság elnöke volt. Felix Fauré: S ez is poézis! S visszatekintve a kapuból, a dombtetőn egy óriás mauzóleum int búcsút klasszikus fenséggel. Abban is egy „polgár“ alszik, a Kis Thiers. Akik az ő mauzóleumát oda tervezték, talán anélkül, hogy tudták vagy akarták volna, ellentétet kerestek a Kis Thiers és a Nagy Napóeon sírja közt. Mert mikor III. Napóleont kérdezték, hogy miként helyezzék el I. Napóleon síremlékét az Invalidusok templomában ? — a császár így felelt: „Lent, mélyen a templom vízszintje alatt. Hogy minden ember, aki nézi, kénytelen legyen a fejét meghallani előtte.“ A Kishiers mauzóleumát pedig a dombtetőre tették, hogy aki nézi, minden ember kénytelen legyen a fejét fölemelni. A klasszikus fenségű mauzóleumon, mely épen azon a ponton áll, ahonnan a commune Párizst bombáztatta, (Thiers, mint a francia köztársaság első elnöke verte le a commune forradalmát, csak ez van felírva: „A hazát szerette, s az igazságot követte.“ Porczner Jenő arra törekszik, hogy szembe állítsa a magyar nép fölfogásával azt az udvari fölfogást, amely tud nem egyenrangú házasságról is. A magyar asszony mindig egyenlő rangon van az urával. Csak a magyar király felesége ne lehessen királyné ? Talán csak valami balkézről való nőszemély ? A javaslatot nem fogadta el. Elnök az ülést öt percre fölfüggeszti. Szünet után következik Széll miniszterelnök beszéde. Széll Kálmán miniszterelnök, T. képviselőház ! (Halljuk ! Halljuk !) Midőn először megvillant agyamban ez az eszme, hogy ezt a nyilatkozatot, amelynek becikkelyezéséről szó van, a magyar törvénykönyvbe be kell iktatni és ez iránt megtettem javaslatomat, azon meggyőződésben voltam, hogy nem alkotmányunk sérelmével és megrontásával, nem közjogunknak félrelökésével, hanem alkotmányunk szellemében és értelmében járok el és közjogunk integritását tartom fönn, amikor e képen járok el. (Helyeslés jobbfelől.) És azok, amiket én e kétnapi vita alatt hallottam és azok, amiket olvastam, ebben a meggyőződésemben engem megingatni képesek nem voltak. (Helyeslés a jobb- és baloldalon. Fölkiáltások a szélsőbaloldalon. Gondoltuk.) Én azt hiszem, hogy a törvényhozás iránti tiszteletnek adtam legfényesebb tanújelet akkor, amidőn ezt az álláspontot foglaltam el elejétől fogva, amidőn elhatároztam, hogy oly javaslatot teszek, hogy ide kell hozni a kérdést ebbe a terembe; én a törvényhozásnak ítélete, elhatározása alá akarom szubmittálni azt; vizsgálja meg: ez a nyilatkozat, amelyről szó van, egyezik-e alkotmányunkkal és azokkal az alaptörvényekkel, amelyekkel egyeznie kell. (Helyeslés jobbfelől. Mozgás és fölkiáltások a szélsőbaloldalon . Amikor már fait-accompliti Zaj. Halljuk! Halljuk ! Elnök csenget.) Akkor, amidőn ezt a tisztelet árulom el, akkor, bocsánatot kérek, azt a vádat, amelylyel illettek e házon kívül hónapok óta és ebben a Házban két nap óta, hogy én Magyarország alkotmányát tiprom és sértem, nem érdemeltem meg. (Így van! ügy van! jobbfelölés a baloldalon.) És lehet-e akkor, amikor a törvényhozás tanácskozása elé van bocsátva a kérdés, lehet-e szólani akkor, amikor itt áll a kérdés és ennek a Háznak eldöntése alá van bocsátva ? (Helyeslés jobbfelől. Mozgás a szélsőbaloldalon.) Hát higgyék meg azok a t. urak, akik olyan könnyen és ilyen pausaliter ítélkeznek fölöttem, hogy kényelmesebb eljárás lett volna — nemcsak a mai napot értem alatta — sokkal egyszerűbb és rám nézve kényelmesebb eljárás lett volna nem tenni semmit és ezt a javaslatot nem hozni ide. Hát miről van szó ? Egy fenséges főherceg úr, aki a trónhoz legközelebb áll, erős elhatározással szíve sugallatát követve, egy oly frigykötésre lépett és a házasságnak oly módozatát választotta, amelyről tudta és amelyről elismerte, hogy mily következésekkel jár. Jár azokkal a következésekkel, amelyek az ő nyilatkozatában benne vannak. Nem mondott le sem a trónról, sem semmiről sem maga, sem gyermekei nevében és csalódik és csalódnak, akik ezt állítják és csalódik Rátkay László képviselő úr, aki az imént azt vetette szememre, hogy azért jövök összeütközésbe az 1867. XII. tőikkel, mert itt lemondásról van szó. Hát majd rá fogok térni, hogy nincs lemondásról szó. Most azt akarom bizonyítani, hogy az 1867. évi XII. t.-cikk arról beszél és azt mondja az 1-ső bekezdésben, hogy az ország jogainak biztosítása tekintetéből a jövőre nézve megállapíttatik, hogy minden ezentúl bekövetkezhető trónlemondás Magyarország külön értesítése mellett és alkotmányos hozzájárulásával történjék. Ha trónlemondásról lett volna szó, igenis a törvény értelmében szükség lett volna ennek a törvényhozásnak előzetes hozzájárulásához, de nem lévén trón lemondásról szó, amint arra rá fogok térni, ne méltóztassanak azt hinni, hogy evvel az ex kathedra mondott thesissel beérem. Igyekszem érvelni és bebizonyítani, hogy igenis, miután trónlemondásról nincsen szó, elégségesnek tartottam utólag a törvényhozás ítélete alá bocsátani, egyezik-e, nem egyezik-e azon nyilatkozat, becikkelyezendő-e vagy nem ? (Helyeslés a jobboldalon.) A főherceg nem mondott le. A főherceg abban a nyilatkozatban egyszerűen azt jelentette ki, hogy beállottak reá nézve azok a következések, amelyek az általa választott frigykötési módozattal vele járnak és pedig általános és közfelfogás és régi szokásjog alapján. (Ellentmondások a szélsőbaloldalon.) Tette ezt a főherceg úr önkéntesen, saját elhatározásából, öntudatában annak, amit cselekszik és azzal a fenkölt gondolkozással, amely az ő sajátja, amelyet el nem hagyott és meg nem tagadott egy percig sem, mióta az ezen eseményt előidéző dolgok fejlődtek, de nem akart cselekedni semmi olyant, ami csak távolról is árnyékával bírna annak, hogy a Monarchiának és in specie Magyarországnak a trónöröklés kérdésében a legkisebb homály, a legkisebb kétely következzék be. Miben áll a mi trónöröklési jogunk? A mi trónöröklési jogunknak, mint rendszernek a maga egészében és a maga részleteiben egyedüli jogforrása az 1723. I. és II. törvénycikk. Ez kétségtelen, ezt senkii el nem vitathatja, ebben egyetértünk mindannyian. Az 1723. I. és II. törvénycikk alapszerződés, fundamentális törvény. Alapszerződési természetét, mely az együttbirtoklást és az ebből folyó jogokat és kötelezettsége-ket és Magyarország alkotmányos önállóságának biztosítását tárgyazza, elhagyom, mert hiszen a trónöröklés kérdésével ez most szoros összefüggésben nincsen az én érvelésemben, bár magával a kérdés-sel összefügg. Ez az 1723. I. és H. te. három elvet mond ki a trónöröklésre nézve. Kimondja először is az ausztriai ház női ágának trónöröklési jogát. Azt mondja az I. cikkben (olvassa): «Quod femineum quoque Sexnm Augustissimae Domns Suae Austriacae usque ad Ejusdem, et ab Eodem Descendentium defectum ad Regiam Hungáriáé Coronam Partesque, Regna, et Provinciáé, ad eandem Sacram Coronam pertinentes, unanimi Universorum Statuum et Ordinum Regni Partiumque eidem annexarum liberó voto proclamatum.» Minden közbeesőt kihagytam, csak azokat a szavakat olvastam fel, amelyek ennek a diszpozíciónak az értelmét és lényegét adják meg. A második elv, amelyet mint a trónöröklési rendszernek és Magyarország trónöröklési rendjének sarkalatos elvét felállítja, az áll az örökösnek, a trónra jogosítottnak s az uralkodónak azonosságában. Azt mondja a törvény I. cikkelyének 3. §-a : «Sedejus modi in Sacra Regni Hungariae Corona, et Partibus, Regnis, et Provinciis eidem annexis Succesionem, eodem, quo Musculorum Primogeniturae Ordine, secundum normum in reliquis Suae Majestatis Sacratissimae Regnis et Provinciis Haereditariis, in, et extra Germaniam sitis jam per Bandem ordinatam, stabilitam, publicatam, et aceptatam, inseparabiliter, habitaque in graduum aequalitate stb. Azt mondja továbbá a 4-ik cikkelyben: Ita, nt illa, velMasculus Ejusdem Haeres, qui, vei quao praemissorum Augustae Domus Austriacae Regnorum et Provinciarum Haeres, juxta memoratam normám Primogeniturae, in Augusta Domo Austriaca receptam existet: eodem Successions, pro his et futuris quibuseuuque casibus Haereditario Jure, etiam pro infallibili Rege Hungáriáé Partiumque Regnorum et Provinciarum eidem annexarum, aeque indivisibilit er inteliigenarum, habeatur et coronetur. Kimondja az általam fölolvasott két cikkely az azonosság elvét. És itt csak közbevetőleg legyen mondva, a legmesszebb menő közjogi skrupulusnak megnyugtatására, amely onnét talán felhangzanék és fel is hangzott, hogy abból, hogy secundum ordinem,, hogy abból, hogy secundum normám, nem következtetek semmit azon bizonyos házirend- és házszabálykérdésben. Azt tartom, hogy a törvény interpretációja világos és határozott és igazi interpretációja azt teszi : secundum ordinem et secundum normum primo geniturae, vagyis elsőszülöttségi rend és elsőszülöttségi norma. (Élénk helyeslés a szélsőbaloldalon. Felkiáltások: így helyes! Halljuk! Halljuk! a jobboldalon.) Ennek csak örülök, sohasem értelmeztem máskép és akik az igazságügyi bizottság tárgyalásaiban részt vettek, akár mint tagok, akár mint jelenlevők, tanúságot tehetnek róla, hogy ott is így értelmeztem. (Általános helyeslés.) Azt mondom tehát, hogy az azonossága az uralkodásának igenis meg van állapítva az elsőszülöttség sorozata szerint azonosan úgy, amint Ausztriában annak idején megállapították. Ez mondatik az alkotmányjognak, a közjognak keretében az 1723-ik törvénycikkben. A harmadik elv, amelyen örökösödési jogunk sarkallik, az örökösödésre hivatott három női ágnak megjelölésében áll. Az 1723-iki II. i.e. 5. §-a megállapítja, felállítja és meghatározza Károly női utódainak örökösödési jogát. A 6. §. megállapítja József ausztriai császár és magyar király női utódainak a jogát és a 7-ik szakasz megállapítja Leopold női utódainak a trónörökösödési jogát, és megállapítja ,ismét azonban Ausztriával ■— ezen három ágon belül azonosan — mert megmondja itt is a 7. §-ban: juxta stabilium Primogeniturae Ordinem stb. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon : Igen ! Ugyanaz !) Örülök, hogy egy véleményen vagyunk. Nem is akarom ezzel kimerítettnek mondani bizonyításomat, de szükséges, hogy fölépítsem erre a továbbiakat, amelyekkel, azt tartom, meg tudom védeni e törvényjavaslatokat és azt a fölfogást, amelyen alapszik. (Ellenmondás a szélsőbaloldalon. Halljuk ! Halljuk! a jobboldalon.) Hogy ezt tehessem, át kell térnem az ellenvetésekre, amelyek tétettek. Az első ellenvetés, melyre válaszolni akarok, az vonatkozik azokra, amiket Kossuth Ferenc t. képviselőtársam tegnapi igen érdekes és igen részletes fejtegetésekkel teli beszédében előadott. Kossuth J. képviselőtársam azt mondja, hogy az ő első benyomása az volt, hogy a törvényjavaslat, amely becikkelyeztetni akarja Perec Ferdinand ő fensége nyilatkozatát, tulajdonképen helyes alapokon nyugszik, ma azonban ő más nézetben van. T. képviselőtársam, igen sokszor megtörténik az, hogy az első gondolat a legjobb és nézetem szerint ebben az esetben így is van. Nem most van igaza véleményem szerint a tisztelt képviselő úrnak, mikor azt mondja, hogy ez a becikkelyezendő nyilatkozat jogfosztás és sérelem az A házasság és a trónöröklés. * * * Mindenszentek napján friss koszorú fogja hirdetni a kegyelet megemlékezését minden temetőben. — Jusson eszünkbe e napon az az egyetlen magyar sírkő, amely a Pere Laehaistban fekszik. — A Grünwald Béláé e sir, melynek sírkövén csak magyar nyelven van felírva, hogy ki volt? mi volt? („országgyűlési képviselő“), hogy mikor halt meg? (1891. május 2.) S utána e nehány szó: „A magyar állameszme törhetlen apostola.“ Különös! — A magyar állameszme törhetlen apostola már meghalt s a „magyar állameszme11 jóformán még meg sem született. A. K.