Pesti Hírlap, 1900. december (22. évfolyam, 331-360. szám)
1900-12-01 / 331. szám
Budapest, 1900. XXII. évf. 331. (7293.) szám. Szombat, december I. Előfizetési árak: Szerkesztőség: ősz évre. . 23 k. - f. Budapest, váci körut 78. 14. ISGSSa«». __ __ I- emelet, ****2 ” * gl III hová a lap szellemi részét hová az előfizetések és a lap Megjelenik minden nap, ünnep szétküldésére vonatkozó fel» és vasárnap után is szólalások intézendők. A költő, (i. I.) Vörösmarty Mihály születésének házadik évfordulóján szünetet tart a politika s ■ rémül vásári zajával a köznapi élet. Ünnep , ún. Milliók meghajlása Egy előtt. Az előtt .' 3 Egy előtt, aki milliók helyett érzett s évszázadok számára alkotott. A melegítő tűznek és a vezérlő fénynek ünnepe. Ünnep, melyben 7 egész nemzet egyesül. Melyben a hatalmasok nem számítanak többet, mint a gyengék melyben a szegények hódolata nem ér kevebbet, mint a gazdagoké. S a költő alakjával fölkelnek s elvonulnak nemeink előtt az elmúlt száz évnek képei, hátunk ’a nagy elmaradottságnak csüggedését, az eladásra való képtelenség és tehetetlenség irántát. Látjuk az alvástól elzsibbadt idegeket, elvek sem álmodni, sem fölébredni nem képes többé. Miféle hatalom végezheti itt az ijászülést ? Mely erő rázhatja le itt a halál álmát ? Csak a költő. S ahogyan Vörösmarty Mihály ébreszt és írt, az a hang és az a nyelv még ma is ü lével az erekbe és fényével elkápráztat, fél álomban heverő nemzet nem hiszi, hogy nyelve az, amit hall. Azt hiszi, álmodja , pedig amit hall, valóság. De az új nyelv visa nem oly átható, mint a régi dicsőségé, elyet az új nyelv visszahoz. A mámoos alvás rögtön az élet mámorába csap. A ■égi dicsőkhöz hasonló alakok keletkeznek a linták ereje által. S a minták a költő lelkében ihletnek, életet általa kapnak. S ez az ujjászülő ige azért oly csodákig, mert amit lerázni még ő sem tud magáról, éppen abban és éppen az által érvényesül. Az idegen befolyás ez, mely a latin nyelv fölvételével, még a nemzeti királyok alatt is uralkodik , mely később a német befolyással szövetkezve, torzképet csinál a magyarból. Vörösmarty Mihály is az idegen formák hatalma alatt áll, de úgy lebirja úgy megtöri azoknak nyűgeit, hogy a magyar nyelv természetessége, gazdagsága, szépsége, úgy ömlik ki belőlük, mint a sziklából a forrás. S az az erő és szépség, melylyel Vörösmarty a magyar nyelvet felruházza, fölébreszti a magyar nyelv jogát Megmutatja, hol kell kezdeni a nemzeti munkát. Vörösmarty lett a szónokok iskolája. A nemzet pedig, mely a saját nyelvét is elfeledte már, szerelmessé lett a magyar nyelvbe. S igy lett a hidegülő hazaszeretetből lángoló honszerelem ! Mindezeket ma az arra hivatottaknak ajkairól újra halljuk. Az ország legelső szellemei versenyeznek, hogy méltón ecseteljék Vörösmarty nagyságát s meghálálhatatlan érdemeit. S mégis, ha végignézünk az elmúlt század második felén, azon, mely a Vörösmarty Mihály halála óta lefolyt, nem vagyunk-e kénytelenek a Vörösmarty-kultusznak elhalványulását látni ? nem kell-e éreznünk, hogy a gazdag bánya műveletlenül állott ? hogy a nemzeti kultúra nem aknázta ki abból azt, ami abban még értékesíthető volt ? S ha e különös jelenség magyarázatát keressük, miben leljük meg azt ? Abban, hogy amint Vörösmarty után az ő nyelvezetének hatása alatt megszülettek az irodalomban a nemzeti formák is és megjelent az idegen formákkal együtt az idegen szavakat és idegen kifejezéseket is kiüldöző népies elem, azóta a magyar irodalom és az egész nemzeti kultúra, ebből kezdett táplálkozni és Vörösmarty úgy tűnt föl, mintha túl lenne haladva. A később kifejlődött magyar kritika és esztétika, melynek tételei és ítéletei átmentek nemcsak az irodalmi tudatba, hanem a közoktatásba is, a Vörösmarty költői alkotásait azoknak a műfajoknak törvényei szerint ítélte meg, melyekhez azok formailag tartoztak. S előttük a Vörösmarty nagysága abban maradt meg csak, amit a műveivel a saját korára gyakorolt. De a mai kornak ifjúsága Vörösmarty műveit a maga egészében már nem ismeri s Vörösmarty eposzainak szépségeit élvezni nem eléggé tudja. Előtte Vörösmarty Mihály inkább csak irodalomtörténeti, mintsem élő nagyság. A Szózaton kívül, csak néhány lírai költemény az, mely állandóan az új korszak lelkében és tudatában él. Pedig mindez Vörösmartyval szemben nem az igaz megértésen alapul, s a megtévedés kútfeje a hamis mérték. Az a nyelvezet, mely a Vörösmarty eposzaiban kinyilatkoztatja magát, nemcsak túlhaladva nincs, hanem attól sok tekintetben a mai korszak nyelve van elmaradva. Igenis, túl vannak haladva a hexameterek, túl vannak haladva az époszi antik formák. De a Vörösmarty Mihály magyar nyelve nem ezektől nyeri jellegét, sőt ezektől teljesen független. A Vörösmarty nyelvezete, melyet az újabb esztétikusok túlhaladott ,,költői nyelvnek“ tartanak, lényegében nem egyéb, mint a magyar szépprózának soha túl nem haladható remeklése. S ha ma igazságosan és a valóhoz híven akarják osztályozni az irodalomtörténetet, azt csak úgy fejezhetik ki, hogy: a magyar nemzeti költészet megalapítói Petőfi és Arany, még tréfálkozott is: „nem kell engemet félteni, eligazodom én Pesten még a sötétben is.“ A gőzhajó aztán csak előkerült, mi beszálltunk az egy szál deszkán, előmutatva az útleveleinket. Én kikerestem az öregünknek egy nyugodalmas szögletet, ahol a járókelők nem háborgathattak. Egy tatai asszonyság mégis csak odakerült hozzá ; úgy látszik, valami ismerős volt, mert melléje ült és megszólította: „Ejnye, ejnye, de rosszul tetszik kinézni.“ Erre a költő büszkén kiegyenesedett: „Nincs én nekem semmi bajom.“ „Nono ! ”Én azt mondom, hogy vigyázzon magára. A kezei olyan pöffedtek, véresek, átlátszók, hogy azt lehet következtetni, hogy vízi betegségben méltóztatik szenvedni.“ Én hirtelen igyekeztem a beszédes aszszonyságot más thémára vezetni: „nézze csak, itt volt Bregecium, amelynek romjaiból annyi érdekes régiséget ásnak ki manapság.“ Aztán mikor visszakerültem - hoz, körülbástyáztam őt kétféle’ magam útitáskájával, hogy sülhessen. De már a veszedfeim volt az emlékében. „Hogy én vizibeteg? A legutolsó találkozásom Törösmartyval. — A Pesti Hírlap eredeti tárcája — JÓKAI MÓRTÓL. A legutolsó találkozásom is ott volt Kotáromban. Már akkor átestünk egy életen, aminek csak a romjai maradtak meg számunkra. Maga romárom is egy romhalmaz volt. Az anyámat átogatni voltam siralomraméltó szülővárosomban. Kaptam rá engedélyt a rendőrfőnökség- De csak egy napi tartózkodásra! Félni letett, hogy valami kompletot csinálok Komárom vára visszafoglalására. Kitelik az az ilyen rebellistől. Be kellett mutatnom a passzusomat a komáromi rendőrfőnöknél, aki jóakarólag figyelmeztetett, hogy másnap délben el ne késni a gőzhajóról, mert kellemetlenségeknek tenném ki magamat. Ott is voltam pontban mégy órakor a szigetben levő fabódénál. Már már többen ültek ottan a hosszú lócán, atraa pasasorok, akik a gőzhajóra vártak: azok ,ott egy összegörnyedt alak, kerek szürke rbonári köpönyegben, akiben Vörösmartyt isertem fel. Odamentem hozzá üdvözölve, ő is ismert, pedig akkor már rajtam is keresztül gázolt a sors kereke; akkor voltam igazán „öreg ember, aki vén ember,“ — olyan senki, aki semmi. Saját nevemet nem volt szabad nyomtatásban használni. „Sajó“ név alatt firkáltam. Nagyon örült, amikor meglátott: „legalább lesz, akibe kapaszkodtam.“ Kísérője, egy fiatal ember aztán felvilágosított a helyzetről. Egy fiatal lelkes irodalombarát felkérte levélben Vörösmartyt, hogy jöjjön le Pestre, foglalja el az ő szállását, legyen állandó vendége. Ez volt Tomory Anasztáz, nekem is igen kedves barátom, aki örökség útján hirtelen meggazdagodva, nagy vagyonát irodalom és művészet pártolására fordította le mostoha korszakban. Vörösmarty elfogadta az ajánlatot s most Pestre utazik. Felesége azonban nem kisérheti odáig, mert a passzusába csak az ő saját neve van beírva s hogy a nejének külön passzust állítsanak ki, ahol előbb a csépi falusi birónak az illetékességi bizonyítványát kellene kieszközölni, hitelesítve a Bezirkscommissar coramisálásával; de az most inspectionsreisén van, anélkül pedig a gőzhajóra be nem eresztenek senkit. No de a jó szerencse idehozott engem; én majd elkísérem Vörösmartyt a barátom lakásáig. A mi nagy költőnk jó kedvet mutatott. A Pesti Hírlap mai száma 23 oldal.