Pesti Hírlap, 1900. december (22. évfolyam, 331-360. szám)
1900-12-01 / 331. szám
1900. december 1., szombat, 3 PESTI HÍRLAP Kálmán, Lukács László, Hegedűs Sándor, Darányi Ignác, Széchenyi Gyula gróf, Wlassics Gyula, Cseh Ervin. (Ülés kezdete d. e. 10 órakor.) A jegyzőkönyv hitelesítése után következik a jövő évi költségvetés általános tárgyalásának folytatása. Juriss Mihály azon kezdi, hogy rámutat az Umberto király és az Erzsébet, királyné meggyilkolása után keletkezett fölháborodásra, amely után azonban semmit sem tettek a fölháborodás perceiben fölvetett eszmék érdekében. A liberalizmussal mindig úgy vannak, hogy káros következtetéseket vonnak le belőle, elfeledik igazi jelentőségét és most már azt vallják, hogy a vallás ellensége a liberalizmusnak. Pedig a társadalmi betegségek leghatásosabb orvossága (melytől azonban a liberalizmus jobban fél, mint magától a társadalmi erupciótól), a keresztény elvek visszaállítása az állami és társadalmi rendbe, a tudományba és közszellembe. (Úgy van balfelöl.) Csak ezzel lehet az anarchizmust legyőzni, mert az anarchia a liberalizmus szülöttje. Az Istenhez vissza kell térni. Krisztus a világtörténetnek tengelye ; e körül forog minden, Krisztus keresztény elveiből indulnak ki a népek minden utai, Krisztus felé irányul a népek sorsa, azért hogyha látjuk a királyi vértől párolgó tőröket, vagy ha halljuk az uralkodók élete ellen irányult lövések dördülését, ez borzasztó bizonyítéka annak, hogy Krisztus nélkül nincsen állam és nincsen társadalom. Ha tehát boldogulni akarunk, vissza kell térni Krisztushoz és annak útján kell járni nemcsak a privát életben, nemcsak a családi életben, nemcsak a templomokban, hanem a közéletben, a parlamentben, a színházban, a kaszárnyákban és a törvényszéki köröben is. Vissza kell állítani az iskolákba az eltávolított kereszteket, a vallásosságot. A liberalizmus anyagi tekintetben is rosszul gazdálkodott. Kubik Béla: Csak a liberális párt! Juries Mihály bizonyítja ezt statisztikai adatokkal. A nagybirtokosnak szolidárisnak kell lennie a középbirtokossal és kisbirtokossal. A mostani viszonyok között igen sok birtok kerül a zsidók kezébe, mert ezeknek sok a pénzük s az az elvük, ubi bene, ibi patria. (Derültség balfelöl.) Pedig Magyarország csak addig Magyarország, míg földje magyar kézben van. Arra nézve, hogy a magyar ember mennyire el van adósodva, statisztikai adatokat sorol föl. Szakítani kell a liberális rendszerrel, mert különben be fog következni az a borzasztó katasztrófa, mely fel fogja forgatni az egész világot. A költségvetést nem fogadja el. Asbóth János nem akar beleszólani abba a polémiába, mely Molnár János és Mandel Pál közt a megendávid s hasonló dolgok körül keletkezett. Hozzászól azonban ahoz, hogy Molnár János a Széll kormányzásáról azt mondta, hogy rosszabb a Bánffyénál. Ezzel pedig csak azt bizonyíthatta Molnár, hogy az obstrukció épen a néppárt részéről nem volt jogosult. Nézete szerint a Széll Kálmán által inaugurált politika üdvös. Üdvös mindenekelőtt az új pártalakulás. Olyan ez, mint a Duna, melybe a mellékfolyók homlokegyenest ellenkező irányból szakadtak. Kezdetben látszik is a vizek színének különbsége is, de mennél messzebbre folyik, annál inkább lesz egyszínű, annál kevésbbé lehet a különböző színeket megkülönböztetni. Juath Gyula : Zavaros viz az ! Asbóth János : Megengedem, hogy zavaros, de annyira mégis tiszta, hogy meg lehet inni. Kubik Béla : Csak igya meg! Asbóth János: A szabadelvű pártban vannak elemek, akik az egyházpolitikai javaslatokat támogatták, vannak, akik azok ellen küzdöttek , vannak, kik a közigazgatási reform mellett és ellen voltak, de ez csak a múltra vonatkozik. Senki sem tagadja meg múltját, nem is kívánja tőle senki. A jelenre és jövőre vonatkozólag azonban egységes a párt. BuzáthFerenc : Gyönyörű pártesztség ! Asbóth János : Amiért különösen csatlakozott Széll Kálmánhoz, az az, hogy véget vet egy áldatlan harcnak : a felekezeti harcnak, mely tíz évig gyöngítette a országot. Ebben a harcban, melyet az előző kormányok idéztek föl, csak egy volt a vesztes: a magyar. Ennek a harcnak most már vége, a kormány legalább azon van, hogy vége legyen. És ez azért is jó, mert legalább azok, akik a Deák Ferenc nagy alkotását féltik, összeállhattak, hogy azt minden támadással szemben megvédjék. Voltaképen ez az új pártalakulásnak az alapja s erre szükség van, ha a zilált viszonyokat nézzük. De van persze egyéb cél is. Mikor Wekerle Sándor népszerűségének teljességében programmot adott, ennek öt pontja volt. Az első volt: a vallásos béke megteremtése. Buzáth Ferenc: Ez nem sikerült. Asbóth János: A második pont volt: a valutaszabályozás. Justh Gyula: Ebből semmi sem lett. Asbóth János: A harmadik pont volt a közigazgatási reform. Justh Gyula: Ebből sem lett semmi. Lakatos Miklós : Ez kellett volna, ugy-e ? Asbóth János : A negyedik volt a gazdasági reform. Justh Gyula: Ebből sem lett semmi. Asbóth János: Az ötödik volt az adóreform, progresszív, az egyedül helyes alapon. Justh Gyula : Ez is elmaradt. Asbóth János: Elmaradt, mert az országot nagy felekezeti harc zaja töltötte be és ettől a nagy belső háborútól nem értek rá a kormányok az alkotásokra. A mostani kormány azonban lecsendesíti a szenvedélyeket és szónok örömmel látja, hogy már gazdasági tekintetben igazi és helyes politika fejlődik. Vádolják a kormányt reakcióval, de ez a vád alaptalan. És igyekeznek a vallásháborút folytatni a néppárt részéről, másrészt ama részről, ahol a »tettek embere van.« Hát ez a pro és kontra akció nem fog sikerülni. Az ország nyugodt és megunta a felekezeti harcot. Justh Gyula: A revízióról beszéljen ! Asbóth János: Rátér arra is. Meggyőződése, hogy az egyházpolitikai javaslatok nem árthattak a katholicizmusnak, hanem azt erősítették. (Nagy zaj a néppárton.) Ártani csak a zsidóságnak árthattak. A revíziót a legnagyobb mértékben helyteleníteni, mert felrázná a lecsendesült szenvedélyeket . . . Justh Gyula: Nohát az ilyen beszéd nem egyezik a politikai tisztességgel. Major Ferenc : Ilyet hogy mer mondani? Buzáth Ferenc: Micsoda programmal küldték a Házba. Kubik Béla: Lehetetlen hallgatni. Elnök: Csak tessék hallgatni. Kubik Béla: Inkább kimegyek ! Asbóth János : Meggyőződése, hogy Magyarországon fekete programmal nem lehet zöld ágra vergődni. Mindig ezt hirdette. Buzáth Ferenc : Nem igaz ! Pader Rezső : Sohasem mondta ! Major Ferenc : Nem áll! Asbóth János : Minthogy a miniszterelnök óvja a felekezeti békét, helyreállította a parlamenti békét és megteremtette a munka korszakát, iránta bizalommal viseltetik és a költségvetést elfogadja. Buzáth Ferenc kijelenti, hogy az Asbóth János beszédét a legnagyobb politikai erkölcstelenségnek tartja. Asbóth Jánost revizionista programmal választották meg. (Úgy van ! Úgy van! balfelől.) és most visszaélve választóinak bizalmával, mégis a revízió ellen nyilatkozik. Ez a parlamenti tisztesség legcsúnyább megsértése. A képviselő úrnak, ha enynyire megváltozott a nézete, az lett volna a kötelessége, hogy a mandátumáról lemondjon, de ezt nem tette. Mindamellett a dolgot nem fogja fel tragikusan, mert tudja, hogy Asbóth most, amikor a szabadelvű párton van, csak téli szálláson van s bizonyos, hogy nem sok idő múlik és meg fogja cáfolni mindazt, amit ma elmondott. (Úgy van a néppárton !) Foglalkozik Mandel Pál beszédével és megvetéssel utasítja vissza mindama vádakat, melyekkel a néppártot illette. Különösnek tartja, hogy magyar képviselő védeni meri azokat, akik a szent korona keresztjeit letördelték s helyükbe racgondevedeket illesztettek. Megfelel ez Széll Kálmán intencióinak ? A kölségvetést nem tartja reálisnak, azzal nincs megelégedve, mert nem áll arányban a nemzet teherviselési képességével. A gazdasági viszonyok rosszak. Az erkölcstelenség divatos lett. S mindezeknek a liberális irányzat az okozója. Olyan kormánynak, mely ebben az irányban működik, nem szavazhat bizalmat s a költségvetést nem fogadja el. (Helyeslés a néppárton.) Csávolszky Lajos kifejti, hogy a kormány és iránya iránt bizalmatlan s a budgetre vonatkozólag azt mondja, hogy a pénzügyminiszter évek óta törvénytelenül hajtott be többet, mint amennyi előirányozva volt és törvénytelenül adott ki többet, mint amennyire az országgyűlés felhatalmazta. Minden esztendőben 20—30 millió túlbevétel és túlkiadás mutatkozik. Ez azt bizonyítja, hogy a kormány nem ismeri a tényleges állapotokat és Hübele Balázs módjára állítja össze a budget-t. Ez pedig nagy baj. Minek bíbelődünk hónapokig a költségvetéssel, ha a kormány semmibe sem veszi ? Így illuzóriussá válik a parlament budget-joga és ilyen felfogás mellett legjobban tenné a kormány, ha egyszerűen általános felhatalmazást kérne kiadások megtételére, bevételek eszközlésére. Ha mutatkozik többlet az előirányzott bevételnél, ami nem helyes, miért nem kéri ki a törvényhozás tanácsát arra vonatkozólag, hogy mi történjék a pluszszal ? Hátha az országgyűlés úgy határozna, hogy a plusz erejéig indokolt esetekben elengedné az adót ? Azt mondja az indokolás, hogy a minisztertanács felhatalmazást adott a többlet elköltésére. Mióta gyakorolhatja a minisztertanács az országgyűlés jogait? Hol a törvény, melyre hivatkozás történhetik. Olyan törvény nincs. Nem mondja, hogy sürgős esetekben a kormány az országgyűlés utólagos jóváhagyása reményében ne intézkedjék, de minden esztendőben megesik, hogy a többletet olyan célokra fordítják, melyek csöppet sem sürgősek. Például: vasutakat csinál a kormány, beruházásokat eszközöl, holott volna idő arra, hogy az országgyűlés foglalkozzék e kérdésekkel. Aztán meg oly könnyelmű a gazdálkodás, hogy szinte kétségbe kell esni. Itt van például a millenáris levelezőlapok esete. A kormány 200.000 forintot adott ki ily levelezőlapok előállítására és a 200.000 forint értékű levelezőlapokból értékesíttetett 40.000 forint értékű, tehát 160.000 forint értékűt nem bírt értékesíteni, azt egyszerűen meg kellett semmisíteni és most a kormány előáll, hogy ezen 160.000 forintra adjunk fedezetet. Nem bírta értékesíteni a 160.000 forint értékű levelezőlapot azért, mert a kormány meggondolatlanul osztrák értékű levelezőlapokat állíttatott elő és mikor most az új koronaértékű levéljegyek forgalomba jöttek, a 160.000 forint értékű levelezőlapot nem lehetett a közönség közé bocsátani. Utal arra, hogy a 67-es alap kárt tett az országnak. Az ország a közösség folytán vagyoniig ki van zsákmányolva. Egy német lapnak az ujdonságát olvasta. Az volt benne, hogy egy úriembe fölébredt s nagy meglepetésére azt látja, hogy a szó.......... — bája tele volt vízzel. — A szőnyeg, a bútor, a padló, — minden megrongálódott. Kereste az okát a bajnak. Ráfogta a cselédre, a nevelőnőre, a nevelőnő a cselédre, a cseléd a gazdára, a háziasszonyra. Nem tudtak bűnbakot találni. Megvizsgálták a vízvezetéket s felismerték a bajt. A szomszéd elvágta a csövet, hoggy elvezesse a vizet, de rosszul illesztette a maga csövét a régibe. S úgy vagyunk mi is. Mindenre ráfogjuk, hogy ő a haj oka s nem tudunk megegyezni. Rá fog jönni az ország, hogy a mi hajainknak is a szomszéd az oka, az osztrák, aki el akarja vezetni vérünket, erőnket. El is vezeti a 67-es kiegyezés folytán. Lássa be végre a parlament, hogy a régi, rossz alapot el kell hagyni. Kellene, hogy belássa a 67-es kiegyezés rosszaságát a parlament. Kellene, ha nincs bizodalma, hogy be fogja látni, mert ez a parlament nem népképviselet. Pedig annak kellene lennie. S hogy az lehessen, sürgeti a parlamenti reformot, az inkompatibilitási törvény revízióját, a titkos szavazás behozatalát, a tiszta választást. Mig ez nem lesz, az ország ki van szolgáltatva hasonleső érdekszövetkezeteknek, melyek kifosztják a népet; míg ez nem lesz, a népet nyúzni fogják. Bízik a gondviselésben, hogy föl fogja világosítani a nemzetet. A költségvetést nem fogadja el. (Élénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) Hegedűs Sándor kereskedelmi miniszter reflektál Csávolszkynak a millennáris levelezőlapok tárgyában, mondott, szavaira. A dolog nem úgy van, mint Csávolszky mondta. Csávolszky Lajos: Tessék elővenni és elolvasni a zárszámadást! Akkor nem szólok semmit. Hegedűs Sándor miniszter: A zárszámadást is ismerem. A millennáris kiállítás alkalmával képeslevelezőlapokat csináltunk és ezt készpénzképen a kiállítási bizottságnak elszámolták 200.000 forint értékben. Ott bevételeztetek ez, mint fedezet. Minthogy azonban a 200.000 forint áru, tehát külön figurával ellátott millennáris képes levelezőlap nem volt értékesíthető, csak 40.000 forint értékű . .. Csávolszky Lajos : Nohát! Hegedűs Sándor kereskedelmi miniszter: Csakhogy kérem, ez nem osztrák levelezőlap, ez tisztán a kiállítási ünnepély alkalmából készült, sok ilyen intézkedés történt tisztán az ünnepély emelése és a nemzeti érzés fokozása szempontjából. Tehát, mondom, ebből a 200.000 frt áz a levelezőlapból, amely fedezetképen elszámoltatott, csak 40.000 frt értékesíttetvén, a kiállításnak a fedezetéből 160.000 frt hiányzik. Igen természetes tehát, hogy ezt pótolni kell. Ennyi volt az egész dolog.Zaj a szélső baloldalon. Felkiáltások : Igaza volt tehát Csávolszkynak!) Engedjenek meg a t. képviselő urak, de akkor vagy félreértettek engem, vagy nem értik a dolgot. (Zaj a szélső baloldalon.) Lehet t. i. fedezetet előirányozni, amely nem reali- záltatik, de itt az államnak és senkinek vesztesége nincsen. (Igaz ! Úgy van a jobb felöl.) Ha mi számítottunk arra, illetőleg, ha akkor arra számítottak, — mert hiszen én nem voltam akkor miniszter — hogzy 200.000 forint árát lehet igy eladni és ebből 200.000 forint bevételt teremteni és ha ebből 160.000 forint ára papiros maradt, az egyszerűen csalódás az előirányzatban, itt tényleges vesztesége sem az államnak, sem senkinek nincsen. (Helyeslés jobbfelől.) Elnök javaslatára a Ház elhatározta, hogy tekintettel a székesfehérvári millenáris ünnepre, holnap nem tart ülést, hanem a legközelebbi ülésen, hétfőn folytatja a tanácskozást. A koronaőr-választás. Széll Kálmán miniszterelnök : (Halljuk ! Halljuk !) T. Ház ! Abban a helyzetben vagyok, hogy a legközelebbi napok egyikén a legkegyelmesebb királyi leiratot, mely az országgyűlési koronaőr választására fölhívja és a kijelölést megteszi, a t. Háznak bemutathatom. Arra kérem tehát a t. Házat, méltóztassák ezt szíves tudomásul venni és a koronaőr-választásnak megejtése végett a t. elnök urat megbízni, tegye magát érintkezésbe a főrendiház elnökével, hogy az együttes ülés alkalmas időben megtartható legyen a kegyelmes királyi leirat kihirdetése és a koronaőr megválasztása céljából. Kérem a t. Házat, méltóztassék ezen előterjesztés értelmében határozni. (Helyeslés:) Elnök javasolja, hogy a koronaőr-választó együttes ülés kedden délelőtt tíz órakor tartassék, amit a Ház el is fogad. Polonyi Géza szerint míg a királyi leirat meg nem érkezett, ki nem hirdettetett, addig választási napot kitűzni nem lehet. Széll Kálmán miniszterelnök : T. képviselőház ! (Halljuk ! Halljuk !) Igenis, eddig is az volt a gyakorlat, amelyet én most proponáltam és a t. Ház elé terjesztettem. Itt van előttem az 1882. évi jegyzőkönyv és napló, Karady szerint akkor . . . Polonyi Géza: Azóta is volt már koronaőr-választás. (Halljuk! Halljuk!). Széll Kálmán miniszterelnök: Az azóta történt választás is ilyen volt. Az 1882-iki van épen előttem, amely szerint 1882. november 26-án Tisza Kálmán akkori miniszterelnök átirata folytán az elnök bejelentette azt, amit én most jelentettem. Az eljárásban a különbség csak az, hogy akkor a Ház elnöke jelentette, most pedig én voltam bátor ezt jelenteni ;• meg is mondtam az okát miért , mert holnap a Ház ülést nem tart. Akkor is a Ház elnöke azt jelentette, hogy a miniszterelnöktől vett átirat szerint azon helyzetben van, hogy legközelebb egy kegyelmes királyi leiratot fog e részben a törvény