Pesti Hírlap, 1900. december (22. évfolyam, 331-360. szám)

1900-12-01 / 331. szám

1900. december 1., szombat, 3 PESTI HÍRLAP Kálmán, Lukács László, Hegedűs Sándor, Darányi Ignác, Széchenyi Gyula gróf, Wlassics Gyula, Cseh Ervin. (Ülés kezdete d. e. 10 órakor.) A jegyzőkönyv hitelesítése után következik a jövő évi költségvetés általános tárgyalásának folytatása. Juriss Mihály azon kezdi, hogy rámutat az Umberto király és az Erzsébet, királyné meggyilko­lása után keletkezett fölháborodásra, amely után azon­ban semmit sem tettek a fölháborodás perceiben föl­vetett eszmék érdekében. A liberalizmussal mindig úgy vannak, hogy káros következtetéseket vonnak le belőle, elfeledik igazi jelentőségét és most már azt vallj­ák, hogy a vallás ellensége a liberalizmus­nak. Pedig a társadalmi betegségek leghatásosabb or­vossága (melytől azonban a liberalizmus jobban fél, mint magától a társadalmi erupciótól), a keresztény elvek visszaállítása az állami és társadalmi rendbe, a tudományba és közszellembe. (Úgy van­ balfelöl.) Csak ezzel lehet az anarchizmust legyőzni, mert az anarchia a liberalizmus szülöttje. Az Istenhez vissza kell térni. Krisztus a világtörténetnek ten­gelye ; e körül forog minden, Krisztus ke­resztény elveiből indulnak ki a népek minden utai, Krisztus felé irányul a népek sorsa, azért hogyha látjuk a királyi vértől párolgó tőröket, vagy ha halljuk az uralkodók élete ellen irányult lövé­sek dördülését, ez borzasztó bizonyítéka annak, hogy Krisztus nélkül nincsen állam és nincsen társa­dalom. Ha tehát boldogulni akarunk, vissza kell térni Krisztushoz és annak útján kell járni nemcsak a privát életben, nemcsak a családi életben, nemcsak a templomokban, hanem a közéletben, a parlament­ben, a színházban, a kaszárnyákban és a törvény­széki köröben is. Vissza kell állítani az iskolákba az eltávolított kereszteket, a vallásosságot. A liberaliz­mus anyagi tekintetben is rosszul gazdálkodott. Kubik Béla: Csak a liberális párt! Juries Mihály bizonyítja ezt statisztikai adatokkal. A nagybir­tokosnak szolidárisnak kell lennie a középbirtokossal és kisbirtokossal. A mostani viszonyok között igen sok birtok kerül a zsidók kezébe, mert ezeknek sok a pénzük s az az elvük, ubi bene, ibi patria. (Derült­ség balfelöl.) Pedig Magyarország csak addig Magyar­­ország, míg földje magyar kézben van. Arra nézve, hogy a magyar ember mennyire el van adósodva, statisztikai adatokat sorol föl. Szakítani kell a libe­rális rendszerrel, mert különben be fog következni az a borzasztó katasztrófa, mely fel fogja forgatni az egész világot. A költségvetést nem fogadja el. Asbóth János nem akar beleszólani abba a polémiába, mely Molnár János és Mandel Pál közt a megendávid s hasonló dolgok körül keletkezett. Hozzászól azonban ahoz, hogy Molnár János a Széll kormányzásáról azt mondta, hogy rosszabb a Bánffyé­­nál. Ezzel pedig csak azt bizonyíthatta Molnár, hogy az obstrukció épen a néppárt részéről nem volt jogo­sult. Nézete szerint a Széll Kálmán által inaugurált politika üdvös. Üdvös mindenekelőtt az új pártalaku­­lás. Olyan ez, mint a Duna, melybe a mellékfolyók homlokegyenest ellenkező irányból szakadtak. Kezdet­ben látszik is a vizek színének különbsége is, de mennél messzebbre folyik, annál inkább lesz egyszínű, annál kevésbbé lehet a különböző színeket megkülön­böztetni. Juath Gyula : Zavaros viz az ! Asbóth János : Megengedem, hogy zavaros, de annyira mégis tiszta, hogy meg lehet inni. Kubik Béla : Csak igya meg! Asbóth János: A szabadelvű pártban vannak elemek, akik az egyházpolitikai javaslatokat támogat­ták, vannak, akik azok ellen küzdöttek , vannak, kik a közigazgatási reform mellett és ellen voltak, de ez csak a múltra vonatkozik. Senki sem tagadja meg múltját, nem is kívánja tőle senki. A jelenre és jö­vőre von­atkozól­ag azonban egységes a párt. Buzáth­­Ferenc : Gyönyörű pártesztség ! Asbóth János : Amiért különösen csatlakozott Széll Kálmánhoz, az az, hogy véget vet egy áldatlan harcnak : a felekezeti harc­nak, mely tíz évig gyöngítette a országot. Ebben a harcban, melyet az előző kormányok idéztek föl, csak egy volt a vesztes: a magyar. Ennek a harc­nak most már vége, a­ kormány legalább azon van, hogy vége legyen. És ez azért is jó, mert legalább azok, akik a Deák Ferenc nagy alkotását féltik, össze­­állhattak, hogy azt minden támadással szemben meg­védjék. Voltaképen ez az új pártalakulásnak az alapja s erre szükség van, ha a zilált viszonyokat nézzük. De van persze egyéb cél is. Mikor Wekerle Sándor népszerűségének teljességében programmot adott, en­nek öt pontja volt. Az első volt: a vallásos béke megteremtése. Buzáth Ferenc: Ez nem sike­rült. Asbóth János: A második pont volt: a valutaszabályozás. Justh Gyula: Ebből semmi sem lett. Asbóth János: A harmadik pont volt a közi­gazgatási reform. Justh Gyula: Ebből sem lett semmi. Lakatos Miklós : Ez kellett volna, ugy-e ? Asbóth János : A negyedik volt a gazdasági reform. Justh Gyula: Ebből sem lett semmi. Asbóth Já­nos: Az ötödik volt az adóreform, progresszív, az egyedül helyes alapon. Justh Gyula : Ez is elma­radt. Asbóth János: Elmaradt, mert az országot nagy felekezeti harc zaja töltötte be és ettől a nagy belső háborútól nem értek rá a kormányok az alko­tásokra. A mostani kormány azonban lecsendesíti a szenvedélyeket és szónok­ örömmel látja, hogy már gazdasági tekintetben igazi és helyes politika fejlődik. Vádolják a kormányt reakcióval, de ez a vád alap­talan. És igyekeznek a vallásháborút folytatni a néppárt részéről, másrészt ama részről, ahol a »tet­tek embere van.« Hát ez a pro és kontra akció nem fog sikerülni. Az ország nyugodt és megunta a felekezeti harcot. Justh Gyula: A revízióról be­széljen ! Asbóth János: Rátér arra is. Meggyőző­dése, hogy az egyházpolitikai javaslatok nem árt­hattak a katholicizmusnak, hanem­ azt erősítették. (Nagy zaj a néppárton.) Ártani csak a zsidóságnak árthattak. A revíziót a legnagyobb mértékben hely­teleníteni, mert felrázná a lecsendesült szenvedélye­ket . . . Justh Gyula: Nohát az ilyen beszéd nem egyezik a politikai tisztességgel. Major Ferenc : Ilyet hogy mer mondani? Buzáth Ferenc: Micsoda programmal küldték a Házba. Kubik Béla: Lehe­tetlen hallgatni. Elnök: Csak tessék hallgatni. Kubik Béla: Inkább kimegyek ! Asbóth János : Meggyőződése, hogy Magyarországon fekete program­mal nem lehet zöld ágra vergődni. Mindig ezt hir­dette. Buzáth Ferenc : Nem igaz ! Pader Rezső : Sohasem mondta ! Major Ferenc : Nem áll! Asbóth János : Minthogy a miniszterelnök óvja a felekezeti békét, helyreállította a parlamenti békét és megte­remtette a munka korszakát, iránta bizalommal viselte­tik és a költségvetést elfogadja. Buzáth Ferenc kijelenti, hogy az Asbóth Já­nos beszédét a legnagyobb politikai erkölcstelenség­nek tartja. Asbóth Jánost revizionista programmal választották meg. (Úgy van ! Úgy van! balfelől.) és most visszaélve választóinak bizalmával, mégis a revízió ellen nyilatkozik. Ez a parlamenti tisztesség legcsúnyább megsértése. A képviselő úrnak, ha eny­­nyire megváltozott a nézete, az lett volna a köteles­sége, hogy a mandátumáról lemondjon, de ezt nem tette. Mindamellett a dolgot nem fogja fel tragiku­san, mert tudja, hogy Asbóth most, amikor a szabad­elvű párton van, csak téli szálláson van s bizonyos, hogy nem sok idő múlik és meg fogja cáfolni mind­azt, amit ma elmondott. (Úgy van­­ a néppárton !) Foglalkozik Mandel Pál beszédével és megvetéssel utasítja vissza mindama vádakat, melyekkel a nép­pártot illette. Különösnek tartja, hogy magyar képvi­selő védeni meri azokat, akik a szent korona kereszt­jeit letördelték s helyükbe racgondevedeket illesztettek. Megfelel ez Széll Kálmán intencióinak ? A kölségve­­tést nem tartja reálisnak, azzal nincs megelégedve, mert nem áll arányban a nemzet teherviselési ké­pességével. A gazdasági viszonyok rosszak. Az er­kölcstelenség divatos lett. S mindezeknek a liberális irányzat az okozója. Olyan kormánynak, mely ebben az irányban működik, nem szavazhat bizalmat s a költségvetést nem fogadja el. (Helyeslés a néppárton.) Csávolszky Lajos kifejti, hogy a kormány és iránya iránt bizalmatlan s a budgetre vonatkozólag azt mondja, hogy a pénzügyminiszter évek óta tör­vénytelenül hajtott be többet, mint amennyi előirá­nyozva volt és törvénytelenül adott ki többet, mint amennyire az országgyűlés felhatalmazta. Minden esztendőben 20—30 millió túlbevétel és túlkiadás mutatkozik. Ez azt bizonyítja, hogy a kormány nem ismeri a tényleges állapotokat és Hübele Balázs mód­jára állítja össze a budget-t. Ez pedig nagy baj. Mi­nek bíbelődünk hónapokig a költségvetéssel, ha a kormány semmibe sem veszi ? Így illuzóriussá válik a parlament budget-joga és ilyen felfogás mellett leg­jobban tenné a kormány, ha egyszerűen általános felhatalmazást kérne kiadások megtételére, bevételek eszközlésére. Ha mutatkozik többlet az előirányzott bevételnél, ami nem helyes,­­ miért nem kéri ki a törvényhozás tanácsát arra vonatkozólag, hogy mi történjék a pluszszal ? Hátha az országgyűlés úgy határozna, hogy a plusz erejéig indokolt esetekben elengedné az adót ? Azt mondja az indokolás, hogy a miniszter­tanács felhatalmazást adott a többlet elköl­tésére. Mióta gyakorolhatja a miniszter­tanács az országgyűlés jogait? Hol a törvény, melyre hivatko­zás történhetik. Olyan törvény nincs. Nem mondja, hogy sürgős esetekben a kormány az országgyűlés utólagos jóváhagyása reményében ne intézkedjék, de minden esztendőben megesik, hogy a többletet olyan célokra fordítják, melyek csöppet sem sür­gősek. Például: vasutakat csinál a kormány, beruházásokat eszközöl,­­ holott volna idő arra, hogy az országgyűlés foglalkozzék e kérdé­sekkel. Aztán meg oly könnyelmű a gazdálkodás, hogy szinte kétségbe kell esni. Itt van például a millenáris levelezőlapok esete. A kormány 200.000 forintot adott ki ily levelezőlapok előállítására és a 200.000 forint értékű levelezőlapokból értékesíttetett 40.000 forint értékű, tehát 160.000 forint értékűt nem bírt értékesíteni, azt egyszerűen meg kellett semmisíteni és most a kormány előáll, hogy ezen 160.000 forintra adjunk fedezetet. Nem bírta értéke­síteni a 160.000 forint értékű levelezőlapot azért, mert a kormány meggondolatlanul osztrák értékű le­velezőlapokat állíttatott elő és mikor most az új ko­­ronaértékű levéljegyek forgalomba jöttek, a 160.000 forint értékű levelezőlapot nem lehetett a közönség közé bocsátani. Utal arra, hogy a 67-es alap kárt tett az országnak. Az ország a közösség folytán vagyoni­ig ki van zsákmányolva. Egy német lapnak az uj­donságát olvasta. Az volt benne, hogy egy úriembe fölébredt s nagy meglepetésére azt látja, hogy a szó­.....­­­..... — bája tele volt vízzel. — A szőnyeg, a bútor, a padló, — minden megrongálódott. Kereste az okát a bajnak.­­ Ráfogta a cselédre, a nevelőnőre, a nevelőnő a cse­lédre, a cseléd a gazdára, a háziasszonyra. Nem tud­tak bűnbakot találni. Megvizsgálták a vízvezetéket s felismerték a bajt. A szomszéd elvágta a csövet, hoggy elvezesse a vizet, de rosszul illesztette a maga csövét a régibe. S úgy vagyunk mi is. Mindenre rá­­­fogjuk, hogy ő a haj oka s nem tudunk megegyezni. Rá fog jönni az ország, hogy a mi hajainknak is a szomszéd az oka, az osztrák, aki el akarja vezetni vérünket, erőnket. El is vezeti a 67-es kiegyezés folytán. Lássa be végre a parlament, hogy a régi,­­ rossz alapot el kell hagyni. Kellene, hogy belássa a 67-es kiegyezés rosszaságát a parlament. Kellene, ha nincs bizodalma, hogy be fogja látni, mert ez a par­lament nem népképviselet. Pedig annak kellene len­nie. S hogy az lehessen, sürgeti a parlamenti refor­mot, az inkompatibilitási törvény revízióját, a titkos szavazás behozatalát, a tiszta választást. Mig ez nem lesz, az ország ki van szolgáltatva hasonleső érdek­­szövetkezeteknek, melyek kifosztják a népet; míg ez nem lesz, a népet nyúzni fogják. Bízik a gondvise­lésben, hogy föl fogja világosítani a nemzetet. A költségvetést nem fogadja el. (Élénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) Hegedűs Sándor kereskedelmi miniszter re­flektál Csávolszkynak a millennáris levelezőlapok tár­gyában, mondott, szavaira. A dolog nem úgy van, mint Csávolszky mondta. Csávolszky Lajos: Tes­sék elővenni és elolvasni a zárszámadást! Akkor nem szólok semmit. Hegedűs Sándor miniszter: A zárszámadást is ismerem. A millennáris kiállítás alkal­mával képeslevelezőlapokat csináltunk és ezt kész­pénzképen a kiállítási bizottságnak elszámolták 200.000 forint értékben. Ott bevételeztetek ez, mint fedezet. Minthogy azonban a 200.000 forint áru, tehát­ külön figurával ellátott millennáris képes­ levelezőlap nem volt értékesíthető, csak 40.000 forint értékű . .. Csávolszky Lajos : Nohát! Hegedűs Sándor ke­­reskedelmi miniszter: Csakhogy kérem, ez nem­ osztrák levelezőlap, ez tisztán a kiállítási ünnepély alkalmából készült, sok ilyen intézkedés történt tisz­tán az ünnepély emelése és a nemzeti érzés foko­zása szempontjából. Tehát, mondom, ebből a 200.000 frt áz a levelezőlapból, amely fedezetképen elszá­moltatott, csak 40.000 frt értékesíttetvén, a kiállí­tásnak a fedezetéből 160.000 frt hiányzik. Igen ter­mészetes tehát, hogy ezt pótolni kell. Ennyi volt az egész dolog.­­Zaj a szélső baloldalon. Felkiáltások : Igaza volt tehát Csávolszkynak!) Engedjenek meg a t. képviselő urak, de akkor vagy félreértettek engem, vagy nem értik a dolgot. (Zaj a szélső baloldalon.) Lehet t. i. fedezetet előirányozni, amely nem reali-­ záltatik, de itt az­ államnak és senkinek vesztesége nincsen. (Igaz ! Úgy van a jobb felöl.) Ha mi számí­tottunk arra, illetőleg, ha akkor arra számítottak, — mert hiszen én nem voltam akkor miniszter — hogzy 200.000 forint árát lehet igy eladni és ebből 200.000 forint bevételt teremteni és ha ebből 160.000 forint ára papiros maradt, az egyszerűen csalódás az elő­irányzatban, itt tényleges vesztesége sem az állam­nak, sem senkinek nincsen. (Helyeslés jobbfelől.) Elnök javaslatára a Ház elhatározta, hogy te­kintettel a székesfehérvári millenáris ünnepre, holnap nem tart ülést, hanem a legközelebbi ülésen, hétfőn folytatja a tanácskozást. A koronaőr-választás. Széll Kálmán miniszterelnök : (Halljuk ! Hall­juk !) T. Ház ! Abban a helyzetben vagyok, hogy a legközelebbi napok egyikén a legkegyelmesebb királyi leiratot, mely az országgyűlési koronaőr választására fölhívja és a kijelölést megteszi, a t. Háznak bemu­tathatom. Arra kérem tehát a t. Házat, méltóztassák­ ezt szíves tudomásul venni és a koronaőr-választás­nak megejtése végett a t. elnök urat megbízni, te­gye magát érintkezésbe a főrendiház elnökével, hogy az együttes ülés alkalmas időben megtartható legyen a kegyelmes királyi leirat kihirdetése és a koronaőr­­ megválasztása céljából. Kérem a t. Házat, méltóztas­­sék ezen előterjesztés értelmében határozni. (Helyes­lés:) Elnök javasolja, hogy a koronaőr-választó együttes ülés kedden délelőtt tíz órakor tartassék, amit a Ház el is fogad. Polonyi Géza szerint míg a­ királyi leirat meg nem érkezett, ki nem hirdettetett,­­ addig választási napot kitűzni nem lehet. Széll Kál­mán miniszterelnök : T. képviselőház ! (Halljuk ! Hall­­­­juk !) Igenis, eddig is az volt a gyakorlat, amelyet én most proponáltam és a t. Ház elé terjesztettem. Itt van előttem az 1882. évi jegyzőkönyv és napló, K­­arad­y szerint akkor . . . Polonyi Géza: Azóta is­ volt már koronaőr-választás. (Halljuk! Halljuk!). Széll Kálmán miniszterelnök: Az azóta történt választás is ilyen volt. Az 1882-iki van épen előttem, amely szerint 1882. november 26-án Tisza­­ Kálmán akkori miniszterelnök átirata folytán az el­­nök bejelentette azt, amit én most jelentettem. Az­­ eljárásban a különbség csak az, hogy akkor a Ház­­ elnöke jelentette, most pedig én voltam bátor ezt jelenteni ;• meg is mondtam az okát miért , mert holnap a Ház ülést nem tart. Akkor is a Ház elnöke azt jelentette, hogy a miniszterelnöktől vett átirat szerint azon helyzetben van, hogy legközelebb egy kegyelmes királyi leiratot fog e részben a törvény­

Next