Pesti Hírlap, 1901. január (23. évfolyam, 1-31. szám)
1901-01-01 / 1. szám
4 London, dec. 31. Kitchener lord Pretoriából tegnapról a következőket jelenti a brit őrségnek Helvetiában történt megrohanásáról: Az őrséget éjjeli fél 3 órakor lepték meg. Az ellenség legelsőbb az őrség ágyúját rohanta meg, amelyet végül zsákmányul ejtett. 4 angol tiszt megsebesült, 11 ember meghalt és 22 megsebesült. Machadodorpból egy angol osztályt küldtek ki, amely azonban a rossz út miatt idejekorán nem érkezhetett meg a harc színhelyére. 200 angol fogságban, London, dec. 31. Kitchener lord azt táviratozza, hogy a helvétiai angol őrhelyet, amely erős állásban volt a machadodorp-lydenburgi vasút mellett, tegnap reggel elfoglalták a húrok. Angol részről öt ember esett el vagy sebesült meg, 200 ember pedig fogságba került. Kitchener azt jelenti, hogy egy „kis csapattal nyomában van az ellenségnek.“ Helvétia visszafoglalását belfasti segédcsapatok segítségével „viszik“ keresztül. (Ha lehet!) A végén csattan. London, dec. 31. Kitchener lord jelenti Pretoriából tegnapi kelettel: Fokföldön a helyzet nem igen változott. A betört búr hadak közül a keletiek kis csapatokra oszlottak, míg a nyugatiak Delleytől és Tornecroft-tól üldözve Camar felé nyomulnak előre. French tábornok megszállta Ventersdorpot. Clemens tábornok azt jelenti, hogy a Rustenburg felé vivő után ellentállásra talált. A kelet felé vivő vasúti vonalat Pan közelében levegőbe röpítették. A pangertoni vonalon ma reggel megállítottak egy vonatot. White serege Senekalba érkezett. Clemens és Boyes tábornokok „megakadályozzák“ Dewett-et abban, hogy keresztültörjön dél felé. (De még nem akadályozták meg!) Az új-zélandi kontingens. London, dec. 31. Wellingtonból (Új-Zéland) jelentik a Titles-nak, hogy a Dél-Afrikába menő új kontingensben való szolgálatra már a szükséges 500 embernél több jelentkezett. Chamberlain gyarmatügyi miniszter nem fogadta el a maorik szolgálatait, ami nagyon elkedvetlenítette őket. (Chamberlain úr azt már mégis restélte, hogy kanibálokat uszítson a búrokra. És hogy a maorik sajnálják a sok jó pecsenyétől való elültetést, az természetes.) Egy elfogatott afrikander miniszter. London, dec. 31. A Daily Telegraph-nak jelentik Fokvárosból, hogy pénteken elfogató parancsot adtak ki Tewaler, az utolsó afrikander-kabinet tagja ellen, mert nemrég Graaffreinetben lázító beszédet mondott. Megcáfolt angol híresztelés. London, dec. 31. Boeschoten, a transvaali követség titkára, Krüger elnök nevében megcáfolja az angol lapoknak azt a híresztelését, hogy Botha Krügertől azt az utasítást kapta, hogy a búroknak vagy le kell tenni a fegyvert, vagy pedig teljesen egyedül kell folytatniok a harcot, mert ki van zárva minden remény, hogy segítséget kapjanak. Újabb csapatok küldése a harctérre. London, dec. 31. — Saját tudósítónktól. — A Daily Mail, tekintettel Kitchener lord kedvezőtlen jelentéseire, következőket írja: Egyre szembetűnőbb, hogy az angol csapatokat Délafrikában lényegesen meg kell erősíteni. A háború vége beláthatatlan. A búrok már nagyon messzire nyomultak előre nyugati és déli irányban a fokgyarmatban, ahol hazájuk előreláthatólag fölkelők fognak csatlakozni. Remélhető, hogy az új angol hadügyminiszter haladéktalanul intézkedik, hogy Délafrikába további 50,000 embert küldjenek. Köny mögött egy biztos emberünk lesz, aki reá rohan és elbán vele. A király felsóhajtott: — Ah, istenem, miket beszél te kegyelmed! Majd meggondolom, jó Buna. Mindent meggondolok. Sokáig habozott, de egyszer Várkonyban mégis rászánta magát a vakmerő iiscenirozásra, pedig jó ember volt, de apa volt és inkább lett rossz emberré, hogy jó apa maradhasson. Sátorába hivatá Bélát azon a címen, hogy beteg, a herceg jött gyanútlanul, de amint az ajtónál elhaladt, egy szolgálattevő apród a fülébe súgta titokzatosan: — A kardhoz nyúlj, kegyelmes uram. A herceg csodálkozva nézett a fiúra: miről beszél ez ? De még jobban csodálkozhatok vala, ha tudja, miről beszél, hogy, ime, milyen fiatal és már milyen nagy stréber. A herceg egyenesen a nyugágyhoz sietett, hol a betegséget színlelő király eljátszta fölvett szerepét, majd fölszólította bizalmas meleg szavakkal : — Ott van a kard is, a korona is, válaszsz, édes öcsém. Béla nem habozott, a kardhoz nyúlt. — Ez kell nekem — felelte csöndesen, gondolkodón. ...... Hát eldőlt. A bérgyilkos mozdulatlan maradt rejtekében, instrukciója szerint, helyette a király ugrott föl ágyáról és megölelvén mesését, elérzékenyülve adá oda neki a választott vezéri kardot s ajánlá oltalmába fiacskáját, majd nagy ajándékokkal elhalmozva bocsátá el. Azután behívatá kedves tanácsosait, Bunát és Viskót, örvendező arccal tudatva a történteket. Öltözzetek színes ruhákba, mert ma nagy ünnepet ülünk víg lakomán. Öreg királyotok szivéről két kő esett le. Egy az, hogy Béla ártatlansága immár nyilvánvaló, más az, hogy Salamon fiam jövője nem aggodalmas többé. Buna, a vén róka, a szemöldeit húzogatta föl. — Félek, hogy te fölséged korán örvendezik —* jegyzé meg baljóslatú hangon — Vagy talán abban a hitben van fölséged, hogy ez valami tiszta választás volt? A király gyöngén elpirult. — Hagyj békét a választásnak, Buna! A te felelősségedre ment — sóhajtott a köszvényes király. — Bizony megcsaltuk szegény Bélát, mert nem a korona és a kard közt választott, hanem a kard és halál közt. Hát semmiesetre sem volt tiszta választás a mi részünkről... — Nos az ő részéről talán tisztább volt? Gondolja fölséged ? Csak minket tart rosszaknak ? — gúnyolódott az akkori nagy taktikus. — De hisz te mondod, hogy ártatlan, ha, a kardot választja. — A látszat kétségtelenül az, uram királyom, de a látszat mögött még egész világok elférnek. Kezdjük csak analizálni a dolgot. Bemegy a sátorba és így okoskodik: A bátyám a koronát és kardot kínálja, hogy válaszszak. Ha valóban azt akarná, hogy én legyek a király, a kardot elémbe se teszi, nehogy módot adjon a korona elől kitérni. Tehát nem akarja, hogy király legyek. Ha én ennek dacára mégis a koronát választom, akkor nincs biztonságban, a fejem s bár a fejemre szükségem van, hogy a koronát legyen mire föltenni, mégsem bírom azt a koronámmal többé megszerezni, tehát nem választom a koronát. De ha a kardot választom, akkor a fejemet meg tudom védelmezni és a karddal megszerezhetem rá a koronát. A gyanúra hajló Endre lehajtotta a fejét: „Meglehet, meglehet“, motyogta s a sötét fellegek megint felvonultak a homlokára. Ah, szegény fiam, szegény kis Salamonom! A tanács urak összenéztek titkosan, jelentősen, mintha mondanák: Mi vagyunk a király miniszterei és szemei. Ha mi feketének mutatunk valamit,ő azt többé soha se tudhatja meg: fehér-e.' PESTI HÍRLAP 1901. január 1., kedd. A chinai kérdés. Ma az a szenzációs hír érkezett, hogy a chinai császár ediktimokat küldött Pekingbe Csinghez és IA-Hung-Csanghoz, amelyek nem hirdettek csekélyebb dolgot, mint hogy a hatalmak békefeltételeit a császár elfogadta. Sürgeti a tárgyalások megkezdését és ami igen természetes, a béketárgyalások megkezdésével e büntető expedíciók beszüntetését. — Mai távirataink. — A békeföltételek elfogadása. London, dec. 31. A Times-nak jelentik Pekingből tegnapi kelettel. A chinaiak a közös jegyzék valamennyi föltételét elfogadták és erről külön követekkel formális nyilatkozatot küldtek át azzal a kéréssel, hogy a tárgyalásokat azonnal kezdjék meg és az ellenségeskedéseket szüntessék be. Berlin, dec. 31. A TToA-ügynökség jelenti Pekingből tegnapi kelettel. A chinai meghatalmazottak tegnap értesítették a diplomáciai kar doyenjéig hogy császári ediktumot kaptak, amelyek utasítják őket a közös, jegyzékben foglalt követelések elfogadására és egyúttal a katonai expedíciók beszüntetését kívánják. Párizs, dec. 30. ATavas-ügynökség jelenti Pekingből Csing herceg és Li-Hung-Csang egy császári ediktumot adtak át a követeknek, amelyben a császár kijelenti, hogy China elfogadja a hatalmasságok jegyzékét és utasítja a meghatalmazottakat, hogy kezdjék meg a tárgyalásokat az ellenségeskedés megszüntetése tárgyában. London, dec. 31. A Pall Mall Gazette jelenti Pekingből tegnapi kelettel, hogy a hatalmak békefeltételeit minden fenntartás nélkül elfogadták és fegyverszünetet hirdettek ki. A császár visszatér Pekingbe. Párizs, dec. 31. A Havas-ügynökség jelenti Pekingből. Csing herceg és Li-Hung-Csang tudatták a követekkel, hogy a császár azt az óhajtását fejezte ki, hogy a béketárgyalásokat siettessék és hogy február végén vissza akar térni Pekingbe. Waldersee gróf jelentése újabb hadizsákmányról. Berlin, dec. 31. Waldersee gróf jelenti Pekingből 29-iki kelettel. A dél felé menekült chinai csapatokat Priess lovasszázada Hokienig (Pekingtól délnyugatra mintegy 160 kilométernyire) üldözte, ahol szétoszlottak és részint dél felé, részint délnyugat felé menekültek. Gruber hadoszlopa Linan- csennél, Pantihszientől keletre 21 kilométernyire rátalált a legnagyobb hadikészletekre, amelyeket a Lutaiba menekült csapatok, amelyek hosszabb ideig Pautihszien környékén tartózkodtak, otthagytak. A készletek Krupp-féle gyorstöltő-ágyúkból, Maxim-ágyúkból, fegyverekből, lánceszközökből és távírószerekből állottak. Egy német tábornok elcsapatása. Berlin, dec. 29. Wilhelmshafenből az a hír érkezett ide, hogy Hoepfner vezérőrnagyot, a harmadik német-keletázsiai dandár parancsnokát, fölmentették állásától. A fölmentés oka még ismeretlen. A chinai megbízottak meglepetése. New-York, dec. 31. Egy tegnap kelt pekingi távirat jelenti: A chinai meghatalmazottakat nagyon meglepte a