Pesti Hírlap, 1901. január (23. évfolyam, 1-31. szám)

1901-01-01 / 1. szám

4 London, dec. 31. Kitchener lord Pretoriából tegnapról a következőket jelenti a brit őrségnek Helvetiában történt megrohanásáról: Az őrséget éjjeli fél 3 órakor lepték meg. Az ellenség legelsőbb az őrség ágyúját rohanta meg, amelyet végül zsák­mányul ejtett. 4 angol tiszt megsebesült, 11 ember meghalt és 22 megsebesült. Machado­­dorpból egy angol osztályt küldtek ki, amely azonban a rossz út miatt idejekorán nem ér­kezhetett meg a harc színhelyére. 200 angol fogságban, London, dec. 31. Kitchener lord azt táviratozza, hogy a helvétiai angol őrhelyet, amely erős állásban volt a machadodorp-lydenburgi vasút mellett, tegnap reggel elfoglalták a húrok. Angol részről öt ember esett el vagy sebesült meg, 200 ember pedig fogságba került. Kitchener azt jelenti, hogy egy „kis csapattal nyomában van az el­lenségnek.“ Helvétia visszafoglalását belfasti se­gédcsapatok segítségével „viszik“ keresztül. (Ha lehet!) A végén csattan. London, dec. 31. Kitchener lord jelenti Pretoriából tegnapi kelettel: Fokföldön a helyzet nem igen válto­zott. A betört búr hadak közül a keletiek kis csapatokra oszlottak, míg a nyugatiak Del­ley­­től és Tornecroft-tól üldözve Camar felé nyo­mulnak előre. French tábornok megszállta Ven­­tersdorpot. Clemens tábornok azt jelenti, hogy a­ Rustenburg felé vivő után ellentállásra talált. A kelet felé vivő vasúti vonalat Pan közelében levegőbe röpítették. A pangertoni vonalon ma reggel megállítottak egy vonatot. White serege Senekalba érkezett. Clemens és Boyes tábor­nokok „megakadályozzák“ Dewett-et abban, hogy keresztültörjön dél felé. (De még nem aka­dályozták meg!) Az új-zélandi kontingens. London, dec. 31. Wellingtonból (Új-Zéland) jelentik a Ti­­tles-nak, hogy a Dél-Afrikába menő új kontin­gensben való szolgálatra már a szükséges 500 embernél több jelentkezett. Chamberlain gyar­matügyi miniszter nem fogadta el a maorik szolgálatait, ami nagyon elkedvetlenítette őket. (Chamberlain úr azt már mégis restél­te, hogy kanibálokat uszítson a búrokra. És hogy a maorik saj­nálják a sok jó pecsenyétől való elültetést, az ter­mészetes.) Egy elfogatott afrikander miniszter. London, dec. 31. A Daily Telegraph-nak jelentik Fokváros­ból, hogy pénteken elfogató parancsot adtak ki Tewaler, az utolsó afrikander-kabinet tagja el­len, mert nemrég Graaffreinetben lázító beszé­det mondott. Megcáfolt angol híresztelés. London, dec. 31. Boeschoten, a transvaali követség titkára, Krüger elnök nevében megcáfolja az angol la­poknak azt a híresztelését, hogy Botha Krüger­­től azt az utasítást kapta, hogy a búroknak vagy le kell tenni a fegyvert, vagy pedig telje­sen egyedül kell folytatniok a harcot, mert ki van zárva minden remény, hogy segítséget kap­janak. Újabb csapatok küldése a harctérre. London, dec. 31. — Saját tudósítónktól. — A Daily Mail, tekintettel Kitchener lord kedvezőtlen jelentéseire, következőket írja: Egyre szembetűnőbb, hogy az angol csapatokat Délafrikában lényegesen meg kell erősíteni. A háború vége beláthatatlan. A búrok már nagyon messzire nyomultak előre nyugati­ és déli irányban a fokgyar­matban, ahol hazájuk előreláthatólag föl­­kelők fognak csatlakozni. Remélhető, hogy az új angol hadügyminiszter haladéktalanul intézkedik, hogy Délafrikába további 50,000 embert küldjenek. Köny mögött egy biztos emberünk lesz, aki reá rohan és elbán vele. A király felsóhajtott: — Ah, istenem, miket beszél te kegyel­med! Majd meggondolom, jó Buna. Mindent meggondolok. Sokáig habozott, de egyszer Várkonyban mégis rászánta magát a vakmerő iiscenirozásra, pedig jó ember volt, de apa volt és inkább lett rossz emberré, hogy jó apa maradhasson. Sátorába hivatá Bélát azon a címen, hogy beteg, a herceg jött gyanútlanul, de amint az ajtónál elhaladt, egy szolgálattevő apród a fü­lébe súgta titokzatosan: — A kardhoz nyúlj, kegyelmes uram. A herceg csodálkozva nézett a fiúra: mi­ről beszél ez ? De még jobban csodálkozhatok vala, ha tudja, miről beszél, hogy, ime, milyen fiatal és már milyen nagy stréber. A herceg egyenesen a nyugágyhoz sietett, hol a betegséget színlelő király eljátszta fölvett szerepét, majd fölszólította bizalmas meleg sza­vakkal : — Ott van a kard is, a korona is, vá­­laszsz, édes öcsém. Béla nem habozott, a kardhoz nyúlt. — Ez kell nekem — felelte csöndesen, gondolkodón. ...... Hát eldőlt. A bérgyilkos mozdulatlan ma­radt rejtekében, instrukciója szerint, helyette a király ugrott föl ágyáról és megölelvén mesését, elérzékenyülve adá oda neki a választott vezéri kardot s ajánlá oltalmába fiacskáját, majd nagy­­ ajándékokkal elhalmozva bocsátá el. Azután behívatá kedves tanácsosait, Bunát és Viskót, örvendező arccal tudatva a történ­teket. Öltözzetek színes ruhákba, mert ma nagy ünnepet ülünk víg lakomán. Öreg királyo­tok szivéről két kő esett le. Egy az, hogy Béla ártatlansága immár nyilvánvaló, más az, hogy Salamon fiam jövője nem aggodalmas többé. Buna, a vén róka, a szemöldeit húzo­gatta föl. — Félek, hogy te fölséged korán örven­dezik —* jegyzé meg baljóslatú hangon — Vagy talán abban a hitben van fölséged, hogy ez va­lami tiszta választás volt? A király gyöngén elpirult. — Hagyj békét a választásnak, Buna! A te felelősségedre ment — sóhajtott a köszvé­­nyes király. — Bizony megcsaltuk szegény Bélát, mert nem a korona és a kard közt válasz­tott, hanem a kard és halál közt. Hát semmi­­esetre sem volt tiszta választás a mi részünkről... — Nos az ő részéről talán tisztább volt? Gondolja fölséged ? Csak minket tart rosszak­nak ? — gúnyolódott az akkori nagy taktikus. — De hisz te mondod, hogy ártatlan, ha, a kardot választja. — A látszat kétségtelenül az, uram kirá­lyom, de a látszat mögött még egész világok el­férnek. Kezdjük csak analizálni a dolgot. Be­megy a sátorba és így okoskodik: A bátyám a koronát és kardot kínálja, hogy válaszszak. Ha valóban azt akarná, hogy én legyek a király, a kardot elémbe se teszi, nehogy módot adjon a korona elől kitérni. Tehát nem akarja, hogy király legyek. Ha én ennek dacára mégis a ko­ronát választom, akkor nincs biztonságban, a fejem s bár a fejemre szükségem van, hogy a koronát legyen mire föltenni, mégsem bírom azt a koronámmal többé megszerezni, tehát nem vá­lasztom a koronát. De ha a kardot választom, ak­kor a fejemet meg tudom védelmezni és a kard­dal megszerezhetem rá a koronát. A gyanúra hajló Endre lehajtotta a fejét: „Meglehet, meglehet“, motyogta s a sötét felle­gek megint felvonultak a homlokára. Ah, sze­gény fiam, szegény kis Salamonom! A tanács urak összenéztek titkosan, jelen­tősen, mintha mondanák: Mi vagyunk a király miniszterei és szemei. Ha mi feketének mutatunk valamit,ő azt többé soha se tudhatja meg: fehér-e.' PESTI HÍRLAP 1901. január 1., kedd. A chinai kérdés. Ma az a szenzációs hír érkezett, hogy a chinai császár ediktim­okat küldött Pekingbe Csinghez és IA-Hung-C­sanghoz, amelyek nem hirdettek csekélyebb dolgot, mint hogy a ha­talmak békefeltételeit a császár elfogadta. Sürgeti a tárgyalások megkezdését és ami igen természetes, a béketárgyalások megkezdé­sével e büntető expedíciók beszüntetését. — Mai távirataink. — A békeföltételek elfogadása. London, dec. 31. A Times-nak jelentik Pekingből tegnapi kelettel. A chinaiak a közös jegyzék valamennyi föltételét elfogadták és erről külön követekkel formális nyilatkozatot küldtek át azzal a ké­réssel, hogy a tárgyalásokat azonnal kezdjék meg és az ellenségeskedéseket szüntessék be. Berlin, dec. 31. A TToA-ügynökség jelenti Pekingből teg­napi kelettel. A chinai meghatalmazottak teg­­nap értesítették a diplomáciai kar doyenjéig hogy császári ediktumot kaptak, amelyek uta­sítják őket a közös, jegyzékben foglalt követe­lések elfogadására és egyúttal a katonai expe­díciók beszüntetését kívánják. Párizs, dec. 30. A­­Tavas-ügynökség jelenti Pekingből­ Csing herceg és Li-Hung-Csang egy császári­ ediktumot adtak át a követeknek, amelyben a császár kijelenti, hogy China elfogadja a hatal­masságok jegyzékét és utasítja a meghatalma­zottakat, hogy kezdjék meg a tárgyalásokat az ellenségeskedés megszüntetése tárgyában. London, dec. 31. A Pall Mall Gazette jelenti Pekingből teg­napi kelettel, hogy a hatalmak békefeltételeit minden fenntartás nélkül elfogadták és fegyver­­szünetet hirdettek ki. A császár visszatér Pekingbe. Párizs, dec. 31. A Havas-ügynökség jelenti Pekingből. Csing herceg és Li-Hung-Csang tudatták a követekkel, hogy a császár azt az óhajtását fejezte ki, hogy a béketárgyalásokat siettessék és hogy február végén vissza akar térni Pekingbe. Waldersee gróf jelentése újabb hadi­­zsákmányról. Berlin, dec. 31. Waldersee gróf jelenti Pekingből 29-iki kelettel. A dél felé menekült chinai csapatokat Priess lovasszázada Hokienig (Pekingtól délnyu­gatra mintegy 160 kilométernyire) üldözte, ahol szétoszlottak és részint dél felé, részint délnyu­gat felé menekültek. Gruber hadoszlopa Linan-­ csennél, Pantihszientől keletre 21 kilométer­nyire rátalált a legnagyobb hadikészletekre, a­melyeket a Lutaiba menekült csapatok, amelyek hosszabb ideig Pautihszien környékén tartózkod­tak, otthagytak. A készletek Krupp-féle gyors­­töltő-ágyúkból, Maxim-ágyúkból, fegyverekből, lánceszközökből és távírószerekből állottak. Egy német tábornok elcsapatása. Berlin, dec. 29. Wilhelmshafenből az a hír érkezett ide, hogy Hoepfner vezérőrnagyot, a harmadik né­­met-keletázsiai dandár parancsnokát, fölmentet­­ték állásától. A fölmentés oka még ismeretlen. A chinai megbízottak meglepetése. New-York, dec. 31. Egy tegnap kelt pekingi távirat jelenti: A chinai meghatalmazottakat nagyon meglepte a

Next