Pesti Hírlap, 1901. február (23. évfolyam, 32-59. szám)
1901-02-01 / 32. szám
Budapest, 1901. XXIII. évf. 32. (7354.) szám.___________________________Péntek, február l_____ Előfizetési áfák: . Szerkesztőség: . . Budapest, váci körút 78. Egész év*.. . S3 tef. __ 1. emelet. Félévre . • ... 14 » - EB hahová a lap szellemi részét írja a Megjelenik minden nap, ünnepeW szétküldésére vonatkozó jel, és vasárnap után is szólalások intézendők. - -TVT,- ------------------------------------- "filial A nyitány. Ha kifejező erővel bírnak, pedig bírnak az előre ki nem gondolt „érdekes“ jelenetek a politikai életben, akkor Ausztria csakugyan olyan állam, amelynek széteső darabjait az alkotmányos élet közönséges eszközeivel összedrótozni már nem lehet. A kormányzás művészetének legfinomabb fogásai sem lesznek erre alkalmasak. Előbb vagy utóbb az erőhatalomnak valamiféle fajtájára lesz szükség, mely az államegységet odaát érvényre juttassa az idejekorán meg nem fékezett nemzetiségi partikularizmusok fölött. Úgy, ahogyan ma a reichsrathot megnyitották, csak a forradalmi parlamenteket szokás megnyitni. A megnyitás első perce sem telt még le és a csehek padjáról, különösen pedig a cseh agráriusok és szocialisták, közül Klosac (új csillag az osztrák égen) már megfenyegette Körber miniszterelnököt, mégpedig cseh nyelven, hogy jaj neki, ha a trónbeszédben valamely célzás lesz a csehek ellen. És ezzel kapcsolatban egész sor cseh inzultust csapkodtak a kormány fejéhez, amelyek közt nem is volt a legnagyobb az, hogy szamár. Hasonlóképen járt dr Weigel, a német korelnök, akit arra akartak kényszeríteni, hogy csehül is beszéljen. Azonfelül pedig megtörtént az a bézise — de ez már a német radikálisok lelkét nyomja, — hogy Viktória angol királynő halálának bejelentésére a búrok éltetésével feleltek. Ezek az urak, — most már 21-en a régi 8 helyett, — azonfelül gomblyukukban a német birodalmi búzavirággal jelentek meg s a császár nevének említése előtt a szocialistákkal együtt kirohantak a teremből és csak akkor tértek vissza, amikor már az uralkodóról a korelnök nem beszélt. Egyebekben pedig vaskos durvaságokat kiabáltak át Klosacnak és a cseh nyelven lármázó képviselőknek. A megnyitást végül az Ausztriában törvényes, de másképen vajmi üres fogadalmi cerimonia fejezte be, amely alkalommal a fogadalmi formára kiki a maga nemzetiségi nyelvén, németül, csehül, lengyelül, románul, szlovénül, ruthénül és olaszul válaszolta, hogy „fogadom.“ A részleteket el lehet olvasni a bécsi tudósításban. Aki ilyenekhez nem szokott, bizonyosan csodálkozni fog azon, hogy mi lett az egykori centrális Ausztria politikai fegyelméből és mi az osztrák államegységnek egykor oly erős kapcsaiból! A bécsi esti lapok nem ok nélkül panaszkodnak azon, hogy a reichsrathnak ez az új nyitánya Ausztriát a világ szemében széthulladozó, a parlamenti szabadságokra méltatlan országnak fogja mutatni s azonfelül Angliában és más külső országokban nagyon kedvezőtlenül fog hatni az a sértésnek is beillő brutalitás, amelylyel a ravatalon fekvő angol királynő emlékét a nemzetközi udvariasság megsértésével lehurrogták. Bizony eza megnyitás sem becsületet nem szerzett Ausztriának, sem pedig nem mutat arra, hogy ott az alkotmányos folytonosságot végképen helyre lehessen valamikor állítani. A rossz nemzetiségi politika széttépte az egymáshoz tartozó népelemek összefüggését és maradandó harcot teremtett az osztrák állami kötelékben. Az új reichsrabh a megválasztott képviselők politikai jellemét nézve, határozottan rosszabb, mint amilyen a régi volt. De nemcsak maguk az emberek disszolvensebbek benne, hanem a pártok elforgácsolódása is további jele a romlásnak. A reichsrathot ma nem kevesebb mint 29 párt és töredék tarkítja. Helyes politikai ítélet szerint ez azt jelenti, hogy a centrifugális érzelmek erősödtek, tehát nem az államegység gondolata. De jelenti még azt is, hogy a képviselőházzal most még nehezebb lesz kormányozni, mint annak előtte, mivel ha néhány ilyen frakció megköti magát, — mint azt nemrég nálunk is láttuk, — a nagy pártok tehetetlen tömegekké válnak. Ezekkel még a Staatsnothwendigkeitokat sem lehet megszavaztatni, ha a töredékek obstruálnak. Pedig Klosac úr föllépése mutatja, hogy a frakciók mérgesek. Mindezt egyébiránt Ausztriában jobban tudják és jobban fájlalják, mint minálunk. Ott azonban nem a későbbi fejleményeket nézik, hanem, mint rendesen, a legközelebbi lehetőségeket. Csak arról van szó, csak azért rettegnek, hogy az új képviselőházat legalább annyira öszsze lehessen hangolni, hogy a delegációt és a quota-deputációt megadja és a Nothparagraph jegye alatt kibocsájtott törvénypótló rendeleteket becikkelyezze, köztük azt az 1899. decemberi rendeletet is, amelylyel Thun gr. a magyar vám- és kereskedelmi reciprocitást a parlament helyett elrendelte. Az osztrák alkotmány súlyos válságát mi sem mutatja jobban, mint az, hogy a reichsrath-tól csak ezeket a minimális eredményeket várják, amelyek egyébiránt a trónnak és a nagyhatalmi állásnak mellőzhetetlen követelései. A Egetvivő asszonyszív. Történelmi regény. 33 Irta : Jókai Ver. Katalin már ekkor mindenről értesülve volt Az öreg Balázs, a vén kuruc, amint a kapitánya megfordulásáról értesült, amit neki kellett legelébb megtudni, azonnal elszökött a táborhelyről, s erdőkön, mocsarakon keresztül Debrecenbe menekült , ott már nem talált élő embert, csak az Ungváryék cselédségét. Azoknak elmondott mindent. Katalint ez úton értesítették a végzetes elhatározásról. — Én emlékezem rá, suttogá az asszony, hogy ott álltam veled, kezet szorítva a templomi szent helyen s elmondtam az esküt: én ezt a férfit szeretem, szeretetből hozzá megyek, mindenha hűséges társa leszek, vele mindenkor beérem, vele tűrök, vele szenvedek; sem jó, sem rossz sorsában soha hűtelenül el nem hagyom, holtomiglan, holtáiglan. Isten engem úgy segéljen. S most újra mondom, égre emelt kézzel : Isten engem úgy segéljen, ahogy eskümet mindenkor megtartottam. Hát te, édes uram, tedd szivedre kezed: emlékezel-e rá? Miklós dörmögött rá valamit: nem igen hallhatták. — Arra is jól emlékszem, folytatá az asszony, hogy ugyanazon szent helyen állva, megesküdtem Isten előtt, hogy ahoz a valláshoz, ahoz az egyházhoz, amelynek hitét ezennel fölvettem, itt a földön és a másvilágon igaz, ha követő maradok. Arra is megesküdtem, hogy ennek a hazámul választott országnak, és az ő fejedelmének, aki a magyar nép szabadságát védi, igaz ragaszkodó leánya leszek, szolgálom, testemmel, lelkemmel, minden vagyoni tehetségemmel. Nem tettem-e meg, amit szájammal mondtam ? — No az igaz. — És mikor az én hazámfiai, városom elöljárói, egyházam fejei, atyámfiai, mind ellenem támadtak, a sárban meghurcoltak, kétségbeesésre juttattak, szenvedésekkel tetéztek, én meg nem törtem az eskümet, nem átkoztam meg a hazámat, nem téptem szét zászlómat, nem hozattam vissza régi szent képeimet, hanem tűrtem ésszenvedtem, Istenre bíztam a bíráskodást. Emlékeztem az esküvésemre. Hát te édes uram, emlékeztél-e rá? Miklós felháborodottan állt föl a helyéről, s felemelt kardjának türkizes markolatát tartá a szájához. — Hasztalan kérsz tanácsot a kardod markolatától, az téged meg nem véd a hitvesed ellen. Te elfelejtetted minden hűségedet, amire esküdtél. Válópert sürgettél méltatlanul vádolt hitvestársad ellen, pápistává lettél, a szent képek előtt térdre borultál, zászlódat letépted, amely alá felesküdtél é s a császári zászlóval váltad fel, tüzet és vasat hoztál a te szülővárosodba. Igaz-e ez vagy nem? A nő hangja nem volt már halkan suttogó ; csattogott, mint a kardcsapás; arca nem volt sápadt; égett az indulat tüzétől; felemelkedett alakja csupa vad erő volt. Az erős férfi védtelenül állt előtte. Csak annyit tudott dörmögni: — Igaz. — Akkor én válok el tőled! kiálta az asszony kitörő erélylyel. — Katalin! Rebegő engesztelő hangon Miklós s meg akarta fogni a nő kezét. — Ne érints a kezeddel! Nem vagyok feleséged többé! Ha te meg tudtad tagadni a hazádat, ha megtudtad tagadni az egyházadat, a hitedet, meg tudlak én tagadni tégedet/ Hagyj el! Nem ismerjük egymást többé! Erre Miklósban is fellobbant a férfiú harag. Haragjában igazságtalan tudott lenni. Fenyegetőzött. — Ha te elválsz tőlem, én megtagadom a fiadnak a törvényességét. Nem az én gyermekem. A beteg nő erre elkezdett nevetni. Nem az az egészséges kedélytisztító rázkódtatás volt az, melytől a zsigerek fölelevenednek, hanem a A Pesti Hírlap mai száma 20 oldal.