Pesti Hírlap, 1901. április (23. évfolyam, 90-118. szám)

1901-04-01 / 90. szám

Belpolitikai hírek. Széll Kálmán miniszterelnök szombaton dél- részletes előterjesztést tett ő felségének az fia-szerződés képviselőházi vitájáról s a vita tornán felmerült ismeretes incidensekről. Előterjesztőhez, mint halljuk, azt a megjegyzést fűzte a miszterelnök, hogy az ő távollétében a képviselőmég csak napirendet megállapító ülést sem fog alul tartani. Megemlítjük ezzel kapcsolatosan, igaz a némely politikai körökben célzatosan terített híresztelés, mintha a szóban forgó incidens vetkeztében megingott volna Hegedűs Sándor lisztek állása, illetékes forrásból származó érteseink szerint egyáltalán nem felel meg a valóságnak. Az összeférhetetlenségi törvényjavaslat gyalása. Illetékes helyen azt tervezik, hogy azeférhetetlenségi javaslatot az Adris-törvényjavaselintézése után azonnal tárgyalják a képviselőim s hogy ez a reformjavaslatok közül legelsőkintéztessék el. A delegációk és a választások. A bécsi adakozások egyik eredményeképen azt beszélik, s delegacionális tárgyalásokat még a mostani zággyűlés kiküldöttjeivel tartsák meg. Tekintettel, hogy az Adria vitája a husvét utáni időből is ■ntékeny részt foglal le s a reform-javaslatok és tíik leginkább az összeférhetetlenség sok időt vesz nybe s a delegációk miatt is szünet lesz, most csaknem bizonyosra veszik, hogy az általános viselőválasztásokat csak őszszel tarthatják meg. Széll Kálmán miniszterelnök a húsvéti szírnagyobb részét Budapesten tölti. A miniszterük április hó 14-én Bécsbe utazik, ahol a német törökös látogatása alkalmából három napig marad. Képviselőjelölések. A dunapataji választókerület szabadelvű pártja vasárnap megalakult. Képviselőjelöltül egyhangúlag Földvári Mihályt kiáltották ki s egyúttal Széll Kálmán miniszterelnökhöz üdvözlő táviratot intéztek. A szegvári választókerület függetlenségi és 48-as pártja szervezkedő gyűlésén elnökéül b. Mansburg Sándor szentesi földbirtokost választotta meg. Családi arckép. Irta: Edmond Char. Raoul Dublanc festő volt, elvégre nem lemindenki képviselő. Még fiatal volt s meg volt róla győződve, s már rálépett, a dicsőség útjára. Művészfei, akik a hagyományos szokáshoz hivenyen szívesen befeketítették volna, kénytelevoltak elismerni, hogy csakugyan van telége. Raoul Dublanc csakhamar rájött, hogy könnyebben úgy arat sikert, ha csak egy müan dolgozik s minden erejét egy műfajnak ítéli. Úgy érezte, hogy legtöbb hajlama van állatfestéshez s mint állatfestő csakugyansokára bizonyos hírnévre tett szert. Többnyire az állatkertben töltötte az ideahol ingyen juthatott igen kitűnő modelek, ha pedig belefáradt vagy beleunt a muna, nagyon gyakran fölkereste azokat a herét is, ahol az ifjúság mulat a munka után , sőt a munka előtt is.. Mint minden művésznek, úgy neki is voln amely jelentéktelen hibái, például kissé á volt, s a lehető legnagyobb mértékben kölyös volt az adósságai iránt. E lényegtelen hibáktól eltekintve nagyon élt és szeretetreméltó fiú volt. Egy reggel kopogtattak az ajtaján. Raoulmészetesen még nem kelt föl. Kiváncsi volt hogy ki az a tolakodó, aki megfosztja őt édes álmától, s anélkül, hogy fölkelt volna az ágyából, kikiáltott: — Ki az ? Öblös, mély hangon válaszoltak neki: — Én vagyok, Landouillard! Landouillard! ... Az a vendéglős, akinél étkezni szokott! . . . Ugyan mi baja lehet, hogy már ilyen korán meglátogatja ? . . . Nagy kedve lett volna hozzá, hogy be ne bocsássa, de eszébe jutott, hogy mégsem küldheti el azt az embert, akinél már oly régóta étkezik . . . hitelre. Raoul fölkelt, fölhúzta a nadrágját, magára vette a mellényét, papucsba dugta a lábait s kinyitotta az ajtót. De alig nyilt ki az ajtó, mikor már meglepetve visszahökkent. Landouillard mögött meglátta a feleségét, Landouillardnét is, egy nagy, kövér asszonyt, akin kék ruha és óriási, színes tollakkal díszített kalap volt. Bebocsátotta őket a szobájába. — Vajon minek köszönhetem azt a szerencsét, hogy megtisztelnek látogatásukkal ? — kérdezte Raoul, s tőle telhető szeretetreméltósággal mosolygott. A vendéglős leült, a kanapéra, amely borzasztóan recsegett alatta. — Kedves Dublanc úr, nem azért jöttünk, hogy szemrehányásokat tegyünk önnek azért, mert már két év óta hitelre érkezik nálunk .. . — Két év óta? Istenem, hogy múlik az idő ! — Mondom, nem hányjuk önnek a szemére azt, hogy már kétezer ötszáz frankkal tartozik nekünk . . . Sőt ellenkezőleg, azt gondoltam, hogy szépen rendbehozhatjuk a dolgot .. . — Mindenesetre! . . . Mindenesetre! . .. Kérem, számíthat reám! — Arra akarom önt felkérni, hogy fesse meg a feleségemnek, Landouillardnénak az arcképét. — Landouillardné arcképét ? — Igen . . . Ezt a kérésemet talán különösnek tartja ? — De . . Íriszen én állatfestő vagyok? — Nem értem . . . Aki állatokat tud festeni, az bizonyosan tud embert is festeni. Raoul jól megnézte Landouillardnét s kénytelen volt elismerni, hogy a vendéglősnek igaza van; elvégre Landouillardnét egy állatfestő könnyebben lefestheti, mint egy arcképfestő. S különben is igy legalább hamarosan letörlesztheti legalább a vendéglőben tartozását. — No jól van, — szólt végre — megfestem az arcképet. — No meg mondja valaki, hogy nem vagyok jó ember! kiáltott fel Landouillard? Sőt nemcsak jó vagyok, hanem még műpártoló is ! Kétezerötszáz frankos arcképet festetek ! — Igen ... én csak ilyen drága arcképeket festek ! — De csak nekem, aki oly sokáig hiteleztem önnek ... De úgy-e egyes szivességet is tesz nekem ? _ — Micsoda szivességet ? AJ udapest, 1901._______________________XXIII. évt90. (7412.) szám.__Hétfő, április 1. . ( Előfizetési árak: . Szerkesztőség: ír/ész évre . . 28 k. — l. Budapest, váci-körut 7S. ^; i; §P^ Kg ■ a 4°TM^ részét, SJlPft“IP! UlM A ü me^e mény^ Egyes szám ára 8 f. gill fi 8 M g||| |j JB iLJf — Vidéken XO i. Kg BT H II I g| II || jS MM lg Kiadóhivatal: --- ■ BB ■ ■ ■ ■ ■■ Hi B Budapest, váci-körut ?8., /l/pl''1' hová az előfizetések és a lap eljelenik minden nap, ünnep He- I szétküldésére vonatkozó fel-és vasárnap után is. V^A/yyAJ^X szólalások intézendők. A parlamenti botrányok ügye. — A szabadelvű párt értekezlete. — A szabadelvű pártkörben vasárnap este értekezlet volt abból a célból, hogy az utóbbi napokban a képviselőházban előfordult ügyeket elsimítsák és hogy Bessenyey Ferencnek, aki a „másik“ gyanánt jelentkezett, alkalma nyíljon a nyilatkozásra. A pártkörben a tagok rendkívül nagy számmal gyűltek össze s a miniszterek is, élükön Széll Kálmán miniszterelnökkel, mind megjelentek. A hangulat élénk volt, de mindannyian már eleve meg voltak győződve arról, hogy most az ügyeket békésen és véglegesen befejezik, ami így is történt. Az értekezletről a következő tudósítás számol be : Este nyolc órakor, miután a párttagok a klub nagytermében elhelyezkedtek, báró Podmaniczky Frigyes elnök megnyitotta az értekezletet és jelentette, hogy Bessenyei Ferenc kíván szólani. Bessenyey Ferenc erre általános figyelem között a következő beszédet mondotta el: Tisztelt értekezlet! A vidéken lévén abban a pillanatban, melyben a t. kereskedelemügyi miniszter úrnak csütörtökön és pénteken az Adria-ügyben tartott beszédéről és Rakovszky István képviselőtársam-nak ezen beszédekhez fűzött nyilatkozatáról értesültem, a fővárosba siettem s miután az Adria-részvényekről Rakovszky István képviselő úr előtt én is említést tettem, a tegnapi képviselőházi ülésen megjelenve, napirend előtti fölszólalásra kértem engedélyt. Minthogy én komolyan nem vehettem, hogy Rakovszky képviselő úr reám célzott, beszédemben fölhívtam az iránti nyilatkozatra, vajon engem értett-e vagy sem ? Ezt annál inkább szükségesnek tartottam hozzá intézni, minthogy én Rakovszky képviselő úrnak az Adria-részvényekről csak f. hó 22-én beszéltem, míg ő f. 29-én tartott beszédében azt mondta, hogy ezelőtt 14 nappal lett ő a t. kereskedelmi miniszter úr által megkérdezve amiatt, hogy miért terjeszti Rakovszky azt a hírt, hogy neki Adria-részvényei vannak. Rakovszky Istvánképviselő úrnak magatartása folytán nyilatkozatom megtételében megakadályoztatván, tartozó kötelességemnek tekintem a t. párt előtt elmondani azt, amit a t. párttal és a t. kereskedelmi miniszter úrral szemben a képviselőház színe előtt már elmondani akartam. Tisztelt értekezlet! Igaz, hogy f. hó 22-én, midőn a Házban szünet volt, több képviselőtársammal a függetlenségi párti padsorok és a gyorsírók asztala közötti téren a napirenden volt tárgyról összevissza beszélgettünk, amikor a helye felé igyekvő Rakovszky István képviselő úrnak fennhangon s nem törődve azzal, hogy kik hallják, tréfásan és az akkor már szállongó mendemondák stigmatizálására a következőket mondtam: „Azt beszélik, hogy az Adria részvényeinek egyharmadrésze a miniszter pénztárában volt", mire Rakovszky István képviselőtársam minden szó és megjegyzés nélkül a helyére sietett, hogy beszédjét megkezdje. Tehát nem alattomos módon, nem besúgással, hanem fönhangon, a körülállók és az ott járókelőkre való tekintet nélkül mondtam ezt, nem is gondolva és nem is oly hangon, hogy azt hihettem, volna, hogy egy ily képzelhetőn valótlanságot valaki komolynak és valónak vegyen. Megengedem, hogy, Rakovszky István képviselő úr komolyan vette. De úgy vélem, hogy ha valaki valakinek valamit be- súgni akar, az nem azt a helyet keresi ki magának, ahol sokan vannak és ahol folyton járnak-kelnek. De a besúgás nem természetes. Rakovszky István képviselő úr beszédét végighallgattam s minthogy beszédében az általam tréfásan mondott mendemondát, még csak a hatás kedvéért sem említette föl, ebből azt következtettem, hogy ő is élének vette azt az abszurdumot, melyet én annak tekintettem és melyet mindenki annak tekintett. Legnagyobb meglepetésemre és mély sajnálatomra azonban ez az abszurd éle, hat vagy hat nap múlva besúgás és rágalom alakjában lett a Házban felemlítve, hol a t. kereskedelmi miniszter úr meggyanusítására a t. Ház és főkép a t. párt legnagyobb felháborodására szolgáltatott okot. Tisztelt pártértekezlet! Beismerem és pedig őszinte fájdalom A Pesti Hírlap mai száma 8 oldal.