Pesti Hírlap, 1901. április (23. évfolyam, 90-118. szám)
1901-04-01 / 90. szám
a pénz az istenség és a honorációnak vagyoni háttér nélkül tekintélye nincsen. Hát az legyen most a hála az ügyvédség önfeláldozó működéséért, hogy meg akarják függetlenségétől fosztani és szolgai koldus osztálylyá akarják degradálni ? Ne hazudjanak demokráciát az ügyvédség képmutató ellenségei; ha szeretik a népet, adjanak neki jogot, egyenlőséget és jólétet és merjék ingyenessé tenni az igazságszolgáltatást. — Tartsunk össze azzal az egyetértéssel, mely mozgalmunk kezdetén mutatkozik és azzal az erélylyel és bátorsággal, mely a jog és igazság eszményének katonáihoz méltó, akkor az ügyvédség ellenségeinek merénylete sikerülni nem fog. Percekig tartó tapssal és éljenzéssel honorálták a szónokot. Utána Valkonyi Lajos kalocsai ügyvéd a törvényelőkészités fejezetéhez szólott s a bűnvádi perrendtartásnak, valamint a polg perrendtartás javaslatának azon intézkedéseit sorolja föl, amelyek az ügyvédekre sérelmesek. Miután még dr Bnez Dezső szólott az ügyhöz, az elnök óriási lelkesedés közepette enunciálta a közgyűlés egyhangú határozatát, amelylyel az igazságügyi miniszterhez intézendő felterjesztést a fenti szövegezéssel elfogadták. A segélyalap tárgyalása alkalmából Györy Elek, a kamara elnöke, hálásan emlékezett meg dr Krausz Ede és nejének nagylelkű adományáról, kik az ügyvédi nyugdíjalap javára 50.000 koronát adományoztak. Indítványozza, hogy a közgyűlés nyilvánítsa ki hálás köszönetét az adományozóknak. Olsavszky Lajos felpanaszolja, hogy őt, mint törvényszéki bírót, minden ok nélkül mellőzték a kinevezésnél, ellenben Plósz Sándor miniszter unokaöcscsei soron kívül előléptek, dacára annak, hogy fegyelmi vizsgálat alatt állott az egyik. Györy Elek elnök félbeszakította a szónokot azzal, hogy nem engedheti meg, hogy a távollevő miniszter, vagy bárki ellen, aki nincs jelen, személyes támadások intéztessenek. A tárgysorozat ezzel kimeríttetvén, az elnök a közgyűlést bezárta. SZÍNHÁZ és zene. * (Berlioz Requiemjének) főpróbája, mely tulajdonképen kisebb előadás volt mérsékelt helyárak mellett, vasárnap délután volt a Vigadó nagytermében. A „ főpróba“, kevés szünetközzel, két óra hoszszat tartott és a hallgatóságot egészen lebilincselte. Maga a hallgatóság nem töltött meg minden helyet, de azért elég nagy volt. A Grande messe des morts 10 részletből áll: Requiem és Kyrie. Dies irae. Quid nunc mi ser ? Rex tremendae. Quaerens me. Lacrimosa. Offertorium. Hostiss. Sanctus. Agnus Dei. Valamennyit Kerner István, az operaház karnagya, vezényelte. A Dies irae, mely leghatalmasabb darabja a gyászmisének, egészen érvényre emelkedett a teremben. A fúvóhangszerek és dobok óriási munkája mellett is példaszerű művészi fegyelemmel adták elő. A közönség ezt, valamint a Quaerensie és Agnus Dei részleteket fogadta legnagyobb tetszéssel. Broulik tenor-szólója a Sanctusban szintén sikerült. Általában valamennyi részlet után felhangzott a hallgatóság tapsa, ami nemcsak a nagy zeneszerző genrejének szólott, hanem a vezetésnek, a zenekarnak és az énekkarnak is. A közreműködők száma 200-on felül van. A férfikar a nézőtől jobbra, a női kar balra, az erős fúvóhangszerek pedig szegélyzet gyanánt vannak szétosztva. A Zenekedvelők Egylete igen sokkal járult a sikerhez. A nagy hangverseny ma, hétfőn, este fél 8 órakor kezdődik és amint biztosan előre lehet látni, nagy siker lesz belőle. * (Váradi Antal jubileuma.) Az orsz. színművészeti akadémia helyiségében vasárnap fényes ünnep folyt le. Az akadémia növendékei igazgatójuk, dr Váradi Antal 25 éves működésének fordulóját ünnepelték meg. Az ünnepélyen a közoktatásügyi minisztériumot Zsilinszky Mihály államtitkár, Molnár Viktor min. tanácsos, Kadossa-Lippich Elek oszt. tanácsos és Csejke min. titkár képviselték. Ott voltak a Nemzeti színház, Vígszínház, Népszínház és Magyar színház részéről mindazok a tagok, kik a színművészeti akadémiát végezték. Azután megjelentek: Beöthy László, Jászai Mari, Csillag Teréz, Márkus Emilia, Bartók Lajos, Prém József és mások. Elsőnek Császár Imre üdvözölte az ünnepeltet a tanári kar nevében, mire Váradi Antal fenkölt szellemű, költői beszédben válaszolt és éltette ő felségét, mint az intézet nagylelkű alapítóját, azután Wlassics Gyula minisztert és a képviseletében megjelent urakat. Erre Zsilinszky Mihály államtitkár méltányolta lelkes szavakban Váradi érdemeit. Kaczidnyi Géza mint irót üdvözölte Váradit, Latabár Kálmán titkárpedig az intézet növendékei nevében mondott szép beszédet, kifejezvén azok háláját. Beöthy László az Akadémi és a Nemzeti színház közt fennálló testvéri viszonynak adott kifejezést beszédében. Majd a Víg Képek a tursról. * I. Saison-nyitás' Alagon. Megint fölfedeződött a nyugati pályaudvar, annyi bánat és remény tanyája, honnan az alagi lóversenyekre szokás menni. Száz camelot, hordár, gyermek és öreg hirdette kiabálva a lovak tavaszát, árulván a sportlapokat és programmokat, a tipeket, amikben meg van mondva, hogy Merész, a jó nevelésű, ambiciózus sárga mén, diadalra vitte a Jankovics-Besán Gy. úr istállójának színeit, míg a rangban idősebb Geist-féle Antoniust jó másodiknak lehet „megjelölni“. (Sokkal nagyobb bátorsággal, mint ahogy a múlt napok szenzációs „másodikjáról a politikában tipeket csináltak.) Az emberáradat tolongása az utcák torkolatánál, (honnan a keresztút egyik vonala a Podmaniczky utcai ingyen kenyeres boltba visz) vasárnap látványossá tette a pályaudvar környékét. Divatos hölgyek és divatos urak, mágnások és kereskedőjelöltek, katonatisztek és utcaseprők, szende asszonykák és jóhírű cocotteok, egybevegyülve a legdemokratikusabb tolongásban rohantak a friss élvezetek premierejére, a halálosan zsúfolt vasúti kupékban Alag felé. Fogalmatok sincs, kedves atyámfiai, kik a vidéken így vasárnap délután az ebédlő asztal mellett a hét gondjait űzitek csöndes pipaszóval, halvány sejtelmetek sincs róla, mily gyönyörűség nekünk a lóverseny-saison megnyitása. A vasúti kocsikba, holott a vonatok egész regimentjét sorakoztatják fel, egyáltalán nem félünk már, még a folyosón állva sem. De ha nincs hely, van ötlet. Rátelepszünk felebarátunk kalapjának a karimájára, a hölgyek turnűrjére, a módos polgár britanika szivarára, leginkább pedig a cipők peremére és így valahogy csak kijutunk. — Még soha sem jött ennyi közönség Alagra — újságolták a szellemes társalgók, megfeledkezvén arról, hogy például tavaly is minden zsúfolt vonat láttára ezt mondták. Ez az első versenynap mindenekelőtt kellemes mulatságot szerzett a szabad levegő híveinek. Alig hogy a közönség leszállott a vonatról, melyet a szél majdnem Dunakeszig vitt el, ugyanez a szél szétröpítette az ő rózsája minden irányába az egész publikumot. Az előkelő gentleman, ki hosszas pörlekedés után csak a múlt héten jutott odáig, hogy a feleségét elválaszszák tőle, egyszerre csak látja, hogy volt felesége mellett van. A szél,mely igazságosabban bírálja a válóokokat, mint a bíró, odafújta őt hozzá. S elvitt a szél mindent, de leginkább a kalapokat. Mielőtt a lovak futása kezdődött volna, sikerült kalapverseny volt. Ebben is az angolok győztek, a könnyű kis angol kalapok leggyorsabban röpültek. Ezenkívül az asszonyok szoknyáit is úgy fordította a szél, mint a szerpentintáncosnők szokták, ami persze az uraknak kevésbbé volt kellemetlen. Erre a célra különösen igen alkalmasak voltak amaz új divatú ruhák, melyek elől majdnem a térdig testhez tapadnak. A boák is virágzottak s nagy eredményeket értek el, egy méternyi távolságról leütötték röptükben az urak monokliját. A boa ebben jelentékeny rekordot ért el a Saharet lába fölött. A hölgyek tavaszi divatjában a világosszürke és a téglapiros dominált. Az ezüstszürke rrhák igen szépek voltak, de az idő nem volt kedvükre való. Ám a kis prémesgallérú kabátkák igen okosak voltak s szinte nevették az új tavasz didergését, hogy március 31-ikén is mégis bunda a bunda. Ily kis kabátban pompázott Szemere Attiláné, aki a sportsaison megnyitásán a belvárosi társaság szine-javával együtt megjelent. Láttunk több báli szépet, aki azonban nem divatot hirdetni jött, hanem csak a kirándulás kedvéért s igy a fekete ruhák és színes ruhák minden különösebb igény nélkül is kedvesek voltak. Az egykor oly favorit kerek köpenyeket most leginkább azok viselték, akik az érzelmek nyilvánítására az urakat nemcsak e szárny meglebbentésével bátorítják, hanem alkalmas időben egy üveg pezsgőt se vének meg. Ezzel el van mondva az is, hogy a vasárnapi, megnyitó színe épen nem volt nyárspolgárias, sőt a budapesti nagy versenyek mozgalmas képe elevenedett meg. Az urak részint bekecset, részint raglant, télikabátot vagy zálogcéduát viseltek. A fő az, hogy sok embernek nagyon sok pénze volt és a totalisateurt, meg a trémázó bookmakert oly tömegek rohantál meg, mintha özönvíz óta épen csak erre a versenynapra vártak volna. A tribünök óriási módon megteltek, egy gombostűnyi helyet se hagytak itt üresen. S a népek ezrei hullámoztak az öt forintos helyen is, az egy forintos helyen is. A zászlók lengtek. Egy árbocon egy viharviselt kis nemzefiszinű zászló, az akadályoknál szép új piros lobogók. (Miért kopott és ócska a nemzetiszinti és miért úl a piros? — akadékoskodik ön, tisztán függetlenségi hazámfia. No, no, mert a nemzetiszinüi az embereknek való, a piros a loviknak. De ne tessék ebből zászló-affairet csinálni!) A katonazenekar áll rendületlenül, de a vonatunkat nem fogadja vidám indulójával. Csak a czepperliket fújja később elkeseredetten, a szél meg könyet csikar a haditrombitások szeméből. És uramfia, mozgás, zsivaj, hangos vitatkozás, oh, oh, csakugyan, a számokat „felhúzták“, a méltóságos és nagyságos űrlovasok színes, de vékony dresszekben dideregnek, három óra van, a megnyitó verseny szereplői büszkén előlépkednek a gyepen. Azaz, hogy nem a gyepen. Még nincs gyep az alagi versenytéren, csak fekete a föld. Itt későbben nő ki a zöld pázsit, mert oly nagy veszteségek voltak tavaly, hogy a fű kiszáradt. S az uj mag a hidegben megfagyott. Olvassuk megint a neveket és feljegyezzük a programmba: Brook, Krause, Horthy, Pfeiffer . . . s egy uj nevet írunk hozzá: Mr Fitt. Az angol úrlovas ő, de mindjárt az első nap annyit győzött, hogy a forintos helyen erősen szemügyre vették, hogy vajon nem a furfangos Adams bújt-e az űrlovas nevében a dresszbe. Oh nem. Adams ott sétál a publikum között. S egy csoportba gyülekeznek az ismeretes zsokék: Wilton körül. Mind megjöttek már, mint tavaszszal a fecskék. (Bocsánat, fecskék!) De mint napfényes úton az ember nyomában az árnyék, derűs kedvben a gond, úgy mutatkoztak a híres angolok közelében a fekete foltok , az amerikai és szerecsen zsokék. Egy szakaszt ott olyan tömzsi alak, mint porcellán-figurák közt lehet látni, divatos gavallér ruhában egy suvikszos fekete fejű emberke járt föl s alá: ez Hamilton, az új szerecsen zsoké. Szájában óriási szivar ágaskodik. Tarai is hozzájuk tartozik ; ő gomblyukában nagy virágot visel s nemcsak a lovakat nézi, hanem a hölgyeket is megtiszteli kegyes tekintettel. Morgan fölényes előkelőséggel jár közöttük; ő már itthon van. Ha rágondolunk, hogy a fekete Hamiltonnak huszonnyolcezer forint évi fizetése van, erősen gyanakszunk, hogy még sincs igazi közgazdasági pangás Magyarországon. (Csak épen a minisztereket fizetik gyengén.) A szerecsen zsokék iránt erősen érdeklődött a közönség, mely ilyen fekete arcunkat csak szállodai alkalmazottak közt látott. Előre is megjósoljuk, hogy majd az ő szereplésük idején a fogadások áttváltoznak roulettfajta játékká s téteknél a zsokék színe lesz a döntő s igy kérdezik : — A fehérre, vagy a feketére kockáztassuk pénzünket? * II. Mint rendesen. A versenymulatság csak az első futam végéig tetszett újnak. Amikor a nagytribün közepén egy hatalmas hang szivettépően elkiáltota: „Antonius! Geistu és Geist Antonius arrégis csak második lett, hát már minden úgy jön, mint a lóversenyeken rendesen szokott törtánni. Tudniillik, hogy az egyik ló korábban érkezik a célhoz, mint a másik. És hogy minden sisztéma hiába való. Például nagyszerűen fogdták a Geist lovakat győzelemre s e macskák nott mind csak helyre jöttek be. De az Autóié akadályversenynél, amikor már a Geist hívei nyomorba jutottak, még másodiknak is oly PESTI HÍRLAP 4 1901. április 1., hétfő. színház nevében Gál Gyula, a Magyar színház nevében Szilágyi Vilmos, a Népszínház nevében Szirmai Imre, a Nemzeti színház tagjai nevében Lendvayné, Fáncsy Ilka és Keczeri Irén nyújtottak át meleg szavak kíséretében egy-egy szép babérkoszorút. Erre azután a növendékek közül Kondrát Ilonka, Thomay Ella és Kardos Jakab szavalták Váradi három szép költeményét. Váradi ismételten megköszönte az iránta érzett rokonszenvet és a szép ünnepélyt. Az ünnepelt tömérdek babérkoszorút, ezüst-koszorúkat, aranytollat és egyéb emléktárgyakat kapott. Ezek átadása után az impozás ünnepély lelkes éljenzéssel véget ért.