Pesti Hírlap, 1901. április (23. évfolyam, 90-118. szám)

1901-04-27 / 115. szám

A PESTI HÍRLAP 1901. április 27., szombato­ nositása vagy bukósérban levő vállalatok segítése le­het kivétel, de nem az Adriával szemben. Gondolják meg a túloldali képviselők, mit fognak választóik szólni ehez a botrányhoz. (Zajos helyeslés a balolda­lon.) Mit akoz, hogy százezreket dobnak oda a gaz­dag társaságnak ? (Fölkiáltások: Milliókat!) Holott országszerte zeng az adóvégrehajtó dobja. Miért hall­gat a miniszterelnök, aki máskor annyit beszél ? Miért a pénzügyminiszter, akinek beleegyezése nélkül a kereskedelmi miniszter ezzel a javaslattal ide nem jöhetett volna? Elengedték a társaságnak az adón kívül az illetékeket is, még az út- és betegápolási adót is. Határozati javaslatot nyújt be, mely így hangzik: Az Adria magyar kir. tengerhajózási rész­vénytársaság ezen szerződés tartamán­a) ugyanezen szerződés, mint az ebből ki­folyólag az állami kincstárral, vagy a magyar királyi államvasutakkal kötendő szerződések, egyezmények, továbbá az ezen viszonyból fo­­lyó mindennemű beadványok, okiratok, stb. va­lamint az államsegély, a jelen szerződés tar­tama alatt kiadandó részvények, elsőbbségi köt­vények és címletek kibocsátása után köteles a törvényesen megállapított bélyeg-és illetékdíjakat üzetni; b) köteles fizetni a nyilvános számadásra kö­telezett vállalatok és egyletek adóját, továbbá a már forgalomban való, valamint a jelen szer­ződés tartama alatt kibocsátandó elsőbbségi köt­vények szelvényei után járó tőkekamatadót, úgy­szintén előbb említett adónemek alapján kive­tendő általános jövedelmi pótadót és országos be­tegápolási pótadót. (Élénk helyeslés a bal- és szélső­baloldalon.) Polonyi Géza szerint ez a szakasz teljesen­­alkalmas arra, hogy a mostani kormányzattal szem­ében a politikai mérleget meg lehessen csinálni. Külső jelöl­: arra vallanak, hogy a szabadelvű párt nagy többsége sem helyesli azt a rést, melyet a kereske­delmi miniszter az új politikai irányon az Adria mentességével ütött. A párt­­kázok sem tudják a Házba terelni a szabadelvű pártot és folytonos a ha­tározatképtelenség. úgy látszik, álszégyen tartja vis­­­­sza a kormányt attól, hogy a szerződést megváltoz­tassa, mert azt hiszi, hogy noli me tangere a minisz­­tertől egyszer aláírt szerződés. Pedig épen az előtt a ■miniszter előtt kell kalapot emelni, aki valamely té­vedését beismeri. De ha csorbulna is a miniszter te­­­kintélye, nem előbb való a törvényhozás tekintélye,­­melyet ezzel az adóelengedéssel csorba fog érni.­­Előzménye ennek az, hogy a társaság a törvény elle­nére suttyomban eddig is adómentességet élvezett, de ahelyett, hogy ezért megbüntetnék, jutalmul még törvényben is kimondják az adómentességet. Csak úgy lehetne megadni ezt, ha kimondanák, hogy egy­­részvény osztaléka hat százalékot meg nem halad­hat, vagy ha meghaladja, az állam is osztozik a ha­szonban. Ha ezt a módosítást a miniszter el nem fogadja, nem tesz jó szolgálatot kormányának és pártjának, mert nyilvánvalóvá teszi, hogy az egyéni befolyás mértéktelensége ismét uralkodóvá vált. Ha javaslatát nem fogadják el, hozzájárul Pichler módosítá­sához. (Helyeslés a baloldalon.) Major Ferenc szükségesnek tartja, hogy a Szakaszhoz hozzászóljon. (Derültség.) Szubvenciót adni az Adriának annyit jelent, mint az osztalékot felemelni akkor, amikor a polgárok teherviselési kép­telensége oly nagy. Mit szólnak e javaslathoz az iparosok és a mezőgazdák ? Ezekkel szemben nem látunk izgalmat és megvédést, hanem behajtják raj­tuk az adót. Kérdi, mivel szolgált az Adria az adó­­mentességre most, mikor nem a vicináliák korsza­kát éljük. Sünök az ülést öt percre felfüggeszti. Szünet után Major Ferenc azt fejtegeti, hogy a chinai és délafrikai háború egyáltalán nem szolgálhat indokul arra, hogy a szerződést most megújítsuk. A törvény­­javaslat argumentációi között ez is ott található ugyan, de ez csak puszta szemfényvesztés. A sza­kaszt nem fogadja el. Pichler Győző : Beszéljen a kormánypárt is! Rakovszky István : Beszéljenek! Elnök figyelmezteti Pichlert, hogy a szó Bu­­záth Ferencet illeti. Buzáth­ Ferenc tiltakozik az adómentesség el­len. Adómentességet adnak egy vállalatnak, míg az ország népe majd meggörnyed az adó alatt. Mert mindenütt nagy és sok az adó, pótadó, de sehol sem annyi, mint nálunk. A miniszter úrnak ez a ténye nemcsak nem helyeselhető, hanem egyenesen bot­rány ! (ügy van ! Úgy van ! a baloldalon.) Az adó­végrehajtás nem ritka dolog s tekintet, kímélet nél­kül eszközük. S ezeket az adófilléreket adjuk mi oda az Adriának s még adómentességben is részesítjük. Sz Major Ferenc: Igazságtalanság ! Rakovszky István: Becstelenség! Elnök: Bocsánatot kérek a t. képviselő úr­tól, két közbeszólást nem jól hallottam, úgy értet­tem, hogy Major képviselő úr gazságot, Rakovszky képviselő úr becstelenséget említett. Major Ferenc: Nem mondtam, hogy gazság; ha mondtam volna, elvállalnám­­ . Rakovszky István : Azt mondtam, hogy becstelenség a társaság részéről ily jogot követelni! Elnök : Méltóztassék folytatni ! Buzáth Ferenc kijelenti, hogy a szakaszt nem fogadja el. Rakovszky István kifogásolja, hogy a jobb­oldalról nem beszélnek. Pichler Győző : Halljuk Weisz Bertholdot! R Rakovszky­ István kéri, hogy beszédét holnap mondhassa el. A Ház beleegyezik. A munkarend, v Elnök javaslatára a Ház a holnapi ülésre kitűzi az Astria-javaslat tárgyalásának folytatását. Ülés vége 2 órakor. Külpolitikai hírek Be­cassée pétervári látogatásával szeren­csésen már oda jutottunk, hogy többé senki sem vár attól szenzációs fordulatokat a világpolitikáiban, sem háborút, sem az európai hatalmak újabb csoportosu­lását. Marad minden a réginél. Legfölebb az orosz­francia kebelbarátság, amely pedig kissé halni kez­dett, újabb melegséget nyer. És ebben az összes hatalmak, még az angol sajtó egy része is, az európai béke megszilárdulását ismerik föl. Bizonyára nem té­vednek, mert csakugyan nagy felfordulásnak lehetne kezdeményezője, ha a franciák egyszerre fölmonda­nák a barátságot Oroszországnak s a latin népek koalíciójának nyélbeütésére adnák a fejüket. No de erről szó sem leset s bizonyára arról sincs szó, hogy Delcassée most azért rándult volna Pétervárra, hogy Oroszországot is megnyerje ilyen tömörülés eszméjé­nek s csatlakozásra szólítsa föl. A jelenlegi európai konstellációk mellett sem az egyik, sem a másik nem tartozik a megvalósít­ható kombinációk sorába. A jelen hatalmi csoportosulás meglehetősen biztosítja az európai egyensúlyt és különösen a kon­tinens hatalmainak nem állna érdekükben, hogy azt megbolygassák. E részben tehát Delcassée pétervári utazása a legártatlanabb politikai események egyike. És nem is lehet a pétervári péntparléknak főtárgya az európai politika, hanem igen valószínűleg a chinai kérdés az, amelyet alaposan meg fognak vitatni. Tény egyszer az, hogy Oroszország Chinában külön álláspontot foglal el, mint a többi hatalom. Mert az angol sajtónak minden híresztelése dacára a­­ China és Oroszország között állítólag kitört konflik­tusról, a chinaiak az összes idegen népek közül az oroszok iránt viseltetnek a legcsekélyebb gyűlölettel. Ennek kulcsa, hogy az oroszok nem küldtek nyakukra hittérítőket, nem törekedtek vallási meggyőződésüket megbolygatni, lelkiismeretüket kegyetlenül meghason­lásba kergetni. És ezért az angol sajtó híresztelései dacára abban a nézetben vagyunk, hogy a chinai császár ma is Oroszországot tekinti legfőbb támaszának a többi hatalmak bevallott és be nem vallott aspirációi­val szemben. E tekintetben úgy Szinganiában, mint Pétervá­­rott tisztában vannak a helyzettel. De a szingantui császári udvart nyugtalanította a franciák szembeötlő fegyverbarátsága a németekkel s tábornokaik benső cimboráskodása Waldersee gróf­fal, akinek minden expedíciójában részt vesznek s a chinai lakossággal szemben és oly kíméletlenséget tanúsítanak, mint amazok. A cárt ez okvetlenül kellemetlenül érintheti, mert hátráltatja chinai terveiben. Természetesnek ta­lálnék tehát, ha II. Miklós cár Delcasséet kapacitálni óhajtja, mennyire káros volna Franciaország érde­keire nézve, ha Chinában két különböző irányban haladnának. Az orosz-francia szövetségnek Chinában is szorosan össze kell tartani, minthogy épenséggel nincs kizárva, hogy ha Anglia és Németország a Chinával való béke megkötését mindenféle ürügy alatt még sokáig hátráltatják, Oroszország és a többi euró­pai hatalmak között esetleg erős ellentétek merülhet­nek föl. Szerény fölfogásunk tehát, hogy Pétervárott Delcassée és Lambsdorf gróf legtöbbet a Chinában tanúsítandó közös eljárásról fognak tanácskozni. Angol-búr hírboru. A legújabb hírek szerint Kitchener lord azon van, hogy a végcsapást mérje Bothára. Mozgósította a legjelesebb tábornokait s a rendelkezésére álló hadsereg javarészét, hogy az Olifant-völgy és a Delegoa-vasút közötti területeken tartózkodó húr had­­seregét körülzárja és megadásra kényszerítse. — Ilyesmit különben az angol tábornok urak már több­ször megkísértettek, de amint tudjuk, nem sok sze­rencsével. Valószínűleg Kitchenerrel is ez történik, ha a búrok dffi­ akarják magukat megadni. De ha meg­unták a háborút, ha lemondtak a siker kilátásáról, akkor bizony nem lehetetlen, hogy az Olifant völgye lesz sírja a derék búr nép függetlenségének. Hogy Angliának minő óriási áldozatába került, eddig is ez"a háború, megismerjük a London Gazette című hivatalos angol lap kimutatásából: 1899. október 30-ától kezdve 1900. október 30-ig 261,374 katonát és 173,577 állatot (ló és öszvér) vittek Afrikába. A katonák naponta átlag 358, az állatok pedig 470 tonna élelmiszert fogyasz­tottak el. Tekintve, hogy minden élelmiszert hajón kellett hozni, érthető, hogy milyen rengeteg költségbe került a háború. Hicks­ Beach pénzügyminiszter há­rom milliárd és 825 milió frankra becsüli a háború kiadásait. Kivittek Afrikába 122 millió töltényt és Maxim-­ löveget, 1.031,000 két centiméteres ágyú­löveget, 50.000 lepedőt, 865,000 paplant, 385,000 vízhatlan köpenyt, 715,514 blúzt, 825,902 nadrágot, 827,500 inget, 897,976 pár cipőt, 16,470.000 pár harisnyát, 40.000 nyerget és 140.000 öszvérszerszámot. A háborúban nagy szerepet játszott a vasút és egyetlen angol hadtest sem nyomult előre anélkül, hogy legalább 100.000 tonna anyagot ne vitt volna­ vonaton. A búrok 169 nagy és 200 kisebb hidat pusztítottak el. Pompásan működött a táviró, amelyet 10.145 mértföldnyire fejlesztettek és amelyek ösz­­szesen 2.500.000 táviratot bonyolítottak le. A postal is remekül működött, mert hetenkint átlag 750.000 levelet továbbított. • És emez óriási áldozatok után,­­ amibe a ma-­­roknyi búr néppel való háború került, még ma is­ csak ott áll Anglia, hogy következő jelentések jöhet-­­ nek a harctérről: '­­ — Mai távirataink. — Kitchener jelentése kis variációval. Pretoria, ápr. 26 * Kitchener jelenti: _ „Elfogtunk 113 búrt, 10 búr megadta ma­gát, zsákmányul esett 138 puska, 98 ló, egy­ tizenkét fontos ágyú és 15.000 kiskaliberű töl­tény. Tizenkét búr elesett. Helvéciánál egy 4,7 centiméteres ágyú esett kezünkbe, amelyet azon­ban előbb hasznavehetetlenné tettek a búrok.­ Kezünkbe esett azonkívül egy szintén haszna­­ vehetetlenné tett Maxim-ágyú, sok szekér és­ marha. Angol részről elesett egy ember, meg­sebesült egy hadnagy és hét ember. Fulteney ezredes olcsó sikere. London, ápr. 26. A Times jelenti Roos-zenekalból 23-iki ke­lettel, hogy Pulteney ezredes tegnap megszállta­ ezt a várost, amely nemrég még Schalk-Burger, és a búr kormány székhelye volt. Az elöljárói és 50 ember megadta magát. Később még, 50 búr adta meg magát. Baden-Powell visszatér Angliába. London, ápr. 26. A reggeli lapok jelentik Pretoriából, hogy hír szerint Baden-Powell vissza fog térni Angli­ába, mert a dél-afrikai rendőrcsapatok parancs­nokságáról lemondott. A hadügyminisztérium nem kapott erről jelentést. Hivatalos körökben azonban azt hiszik, hogy Baden-Powel „való­színűleg“ rövid szabadságra megy. A pestis, Fokváros, ápr. 26. Hivatalosan jelentik, hogy a múlt héten itt, 64 pestiseset fordult elő, 33 halálozással. A betegek között van 17, az elhaltak között négy európai. Port- Elisabethben az e hó 16-ikán jelentett eset óta nem­­ fordult elő újabb pestiseset.

Next