Pesti Hírlap, 1901. július (23. évfolyam, 179-209. szám)
1901-07-01 / 179. szám
Az állami tisztviselők mozgalma. A Budapesten alkalmazott összes állami tisztviselők egyetemének kebeléből a köztisztviselők helyzetének javítását célzó mozgalom elintézésére kiküldött végrehajtó-bizottság vasárnap tartotta első ülését, melyben a végrehajtó-bizottsági tagok igazoltatván, elnökké Benedek Sándor a m. kir. közigazgatási bíróság itélőbirája, másodelnökké Mocsáry Béla miniszteri osztálytanácsos, ügyvezető igazgatóvá nagymártoni László Pál kir. tan. pénzügyigazgató választattak meg. Dr Bajza István pénzügyi tanácsos előterjesztése alapján mindenekelőtt konstatáltatott, hogy a végrehajtó bizottság teljesen független és önálló hatáskörrel lévén fölruházva, a mozgalom irányítására, az általános országos kongresszus rendezésére és ez irányban az ország összes ad hoc bizottságaival való érintkezésre lesz hivatva. A köztisztviselők országos szövetségének fölajánlott támogatását Mocsáry Béla min. oszt. tanácsos indítványára a bizottság örömmel fogadta és elhatározta, hogy a százra kiegészítendő végrehajtó bizottságban 20 helyet az orsz. szövetség kiküldöttének tart fönn. Állást foglalt a bizottság a Tordáról származó ama hírlapi közléssel szemben is, amely szerint az orsz. kongresszus egybehívása most már nem volna szükséges, mert az országgyűlés mindkét házának, a minisztereknek, képviselőknek, stb. a memorandumok, illetőleg kérvények már megküldöttek. E közlés fölött a végrehajtó bizottság dr Bajza István pénzügyi tanácsos indítványára, tekintettel az előzetes megállapodásokra és arra, hogy már csak az illetékesség szempontjából is az orsz. kongresszus lesz hivatva a tisztviselők egyeteme nevében nyilatkozni, egyszerűen napirendre tért. A bizottság legközelebb 100 tagra egészíti ki magát, mégpedig lehetőleg a bírói karból és a minisztériumok magasabb tisztviselői köréből, hogy az egyének súlya is biztosítsa az akció komolyságát és méltóságát és az irányadó köröknek, elsősorban magának az ország lakosságának rokonérzését. Legközelebb határoznak az orsz. kongresszus helyéről és módozatairól. * * * A Moson vármegye területén alkalmazott állami tisztviselők minden réteg által képviselt népes értekezletre jöttek össze és határozatilg kimondották, hogy 1. a tordai állami tisztviselőknek hazafias köszönetüket fejezik ki azért a bátor kezdeményezésért, amelylyel közvetlenül a tisztviselők, de közvetve édes hazánk javát és boldogítását célzó országos mozgalmat megindították. A mozgalom élénk visszhangra talált országszerte, ami kedvező előjele ügyünk kétségtelen eredményének, de egyszersmind támogatója jogos és méltányos igényeinknek. 2. A mai napon egyesült erővel járultak a tordaiak által megkezdett mozgalomhoz fizetésük javítása és a szolgálati pragmatika megoldása , illetve a már türhetlenné vált helyzetük javítása érdekében. 3. Elfogadták a szegedi államtisztviselők bizottsága által készített memorandumok azon részét, hogy a f. évi szeptember hóban országos értekezletre jöjjenek össze és pedig Budapesten, az ország szívében, mert a főváros általában az ország bármelyik vidékén lakó tisztviselők által könnyebben megközelíthető és megkeresik a szegedi bizottságot, hogy az országos értekezlet összehívására a kellő előkészületeket tegye meg s az ország összes bizottságait az elnökség útján egy meghatározandó alkalmas napra, illetve időre hívja meg, ahol állandó országos bizottságot alakít a célzott ügy további vezetésére és állandó ébrentartására. 4. Elnökké Cserháti Sándor gazdasági akadadémiai tanárt, jegyzővé Virágh Gyula kir. aljárásbirót és bizottsági tagokká: Podhoránszky Géza m. kir. állataépitészeti főmérnököt, Sárközy Benő m. kir. posta és távirda főtisztet, György Deák István kir. adótárnokot és Kovács György állami elemi iskolai igazgatót választották meg. * Az állami tisztviselők érdekében megindult országos mozgalomhoz való csatlakozást június 26-án tartott közgyűlésükön a Beszterce-Naszód vármegyei tisztviselk is elhatározták. Ugyanakkor az országos tisztviselői kongressuson megvitatandó kérdések előkészítésére az egész mozgalom ébren tartására és a további irányításra 30 tagú intéző bizottságot választottak, mely működéséről a július 14-iki közgyűlésen fog beszámolni. is a maga neve? . . . Théonak hívják ... de ez csak nem az igazi neve . . . Théopompe : Ó igen ... Nem csinos név ez ? Alphonsine: Ne mondja meg! Théopompe: Nos, hát a Théo a Théopompe név rövidítése, így hívnak. Alphonsine: Théo . . . Hahaha!. . .Furcsa név! Théopompe: Kérem, nem hívhatnak mindenkit Alfrédnak! Alphonsine: Ez gonoszság! Théopompe: Kérem, bocsássa meg! Alphonsine: Miért gúnyolja a férjemet? Nagyon tiszteletreméltó ember . . . Théopompe : Bizonyára, drága barátnőm ! Alphonsine: Ah, ha a férjem megértette volna a szívemet . . . Théopompe: Igen, drága . . . Alphonsine: Mert ne higgye, hogy én azért csalom meg a férjemet, mintha . . . Théopompe: Nem, nem . . . Alphonsine: Nem, egyáltalán nem! . . . Csak azért, mert . . . mert . . . Théopompe: Igen! Igen! Alphonsine (szórakozottan): Ugyan ne nevessen ki, Alfréd! Théopompe (fölkel): Alf ... Alf . . . Alf . . . Alphonsine (szintén fölkel): Bocsásson meg, barátom, de ez az első eset ... Théopompe: Igaz, még nincs hozzászokva . . . Alphonsine: Megbántottam ? Théopompe: Ó dehogy ! Folytassa csak tovább ! A chinai helyzetet német források úgy tüntetik föl, mintha a béka ott csakugyan biztos jövőre számíthatna. Mert máskép hogyan lehetne a megszálló csapatok legnagyobb részét s magát Waldersee grófot haza hivni ? Az utóbbi aggasztó hireket angol füllentések jelentik, mint szintén azt is, hogy Juan herceg és Tungfusiáng újabb ellenségeskedésre készülnének seregből óriási mongol bandát toboroztak össze. Mindezt a német források mesének nyilvánítják. Tuan nem Attila, Tungfusiáng nem Dzsingiszban, a mongol bandákat pedig csak az angol papíron mobilizálták. Tungfusiáng születése helyén van foglalkozás és katonák nélkül. Lián és 2 uán Alphonsine (megfogja a kezét): Ó ön rossz ember! Haragszik rám ? Ah, ha tudná, hogy ön mily kevéssé hasonlít a férjemhez! . .. Megszerettem önt, mert a nagynénje nekem mindig csak önről beszélt . . . Théopompe: Hát nem nagyon rosszat beszél felőlem? Alphonsine: Nem, csak egy kicsit. De az ön kalandjaiban mindig van valami lovagias színezet, amelylyel engem egészen megbűvölt... Például a párbaja... Théopompe (meglepetve): A párbajom? Alphonsine: Igen... Kardpárbaja volt... Théopompe: Különös ... én nem emlékszem rá... Alphonsine: Ah, nem bízik bennem! Az igaz, hogy egy nő miatt vívott párbajt, de én a múltra nem vagyok féltékeny! Théopompe (megöleli): Köszönöm! Alphonsine: Tudom, hogy Belgiumban verekedett meg; épen ott voltam, mikor a nagynénjének pénzért telegrafált. Théopompe: Belgiumban ... csakugyan! (Niniche-sel jártam Belgiumban ; jó tréfa volt, hogy párbajra kértem pénzt!) Alphonsine: És az a nő, akinek a szerelmi ömlengéseit ön visszautasította... Théopompe: Én visszautasítottam egy nő szerelmi ömlengéseit?! Alphonsine: Igen, a férjét fölizgatta ön ellen; a férj meg akarta önt ölni s mindenüvé üldözte... Théopompe: Már nem emlékszem rá . .. Alphonsine: Még Olaszországba is el kellett utaznia, hogy a férjét tévútra vezesse... Théopompe: Ah, Olaszországba, igen, igen! (Titániával persze, jó tréfa volt!) Alphonsine: Nos, az én férjemnek sohasem volt kalandja. Nyugodt, csöndes ember, nem sok vizet zavar. Olyan pontos, mint az óra ... És aztán fél a pókoktól... Théopompe: Lehetetlen, hiszen olyan erősnek látszik! Alphonsine: Igen, erős, de nem bátor . . . Ön azonban bátor! Théopompe: Ön nagyon szeretetreméltó! Alphonsine: Ezért tetszett meg ön nekem, barátom. Théopompe : Drága barátnőm ... Alphonsine: (leül): És most el kell mondanom az életem történetét. Théopompe : El kell mondania ? Alphonsine : Hallgasson csak rám, Théo ! Théopompe: Hallgatok! (Le akar ülni, de mivel széket nem talál, lemondással letérdel Alphonsine lábaihoz s megcsókolja a kezét.) Alphonsine: Egészen ismernie kell engem . . . Théopompe: Izgat a kíváncsiság . . . Alphonsine: A szüleim haszonlesők voltak, s mindenáron gazdag emberhez akartak férjhez adni. Théopompe: Ő a nyomorultak! (Megcsókolja a karját.) Alphonsine: És aztán . . . ah, ne bántson ! (Erősen kopogtatnak.) Théopompe: (fölugrik) : Mi az ? Alphonsine: (fölkel): Istenem, a férjem! Théopompe A férje! . . . Hogy lehetett olyan ostoba, hogy magával hozta! Alphonsine : Én ostoba ? . . . Ne hallja! PESTI HÍRLAP 2 1901. július 1., hétfő. Külpolitikai hírek hercegek pedig már megérkeztek Urumzsiba Turkesztáréban, ahova őket száműzték. Az ottani orosz konzulnak megparancsolták, hogy ügyeljen föl reájuk s rögtön értesítse a pétervári kormányt, ha a chinai hercegek Urumzsiból netán titkon eltávoztak volna. Ami Mandzsúriát illeti, az orosz kormány kijelentette, hogy addig nem üriti ki, míg Pekingben nincs olyan erős kormány, amely képes a múlt évihez hasonló mészárlásoknak elejét venni. Mihelyt az idegen csapatok kivonulnak, Oroszország a hatalmak nyomása folytán elhalasztott orosz-chinai egyezséget ismét a chinai kormány elé terjeszti aláírás végett, amit a császár megigért. Érdekes a Jangce-völgyi alkirályok azon kívánsága, hogy ha Pekingből kivonulnak az idegen csapatok, akkor vonják vissza Shanghaiból is. Tagadhatják hogy ezek az alkirályok a zavarok egész ideje alatt legálisan viselték magukat s tartományaikat meg tudták óvni a háború borzalmaitól, de fennebb jelzett kívánságukat még sem lehet teljesíteni, mert az ottani idegen őrségek az élet- és vagyonbiztosság fentartására mellőzhetlenek. A császár visszatérése Pekingbe biztosra vehető. Sőt az is, hogy a kormányzásban s a császári udvar szokásaiban nevezetes reformok vannak kilátásban, amelyek China teljes átalakulásának bevezetését fogják képezni. Általában remélni lehet, hogy a nyugalmat nem fogják sem boxerek, sem mások megzavarni, mert nemcsak az udvar, de az egész nemzet komolyan óhajtja a béke helyreállítását. TÁVIRATOK: Bécs, június 30. Körber miniszterelnök tegnap Karwinból, gróf Goluehoroszki külügyminiszter pedig ma reggel Lembergből ideérkezett. London, jún. 30. Milner lordot, a Fokgyarmat kormányzóját, a király tegnap hosszabb kihallgatáson fogadta. Travemünde, jun. 30. A császár tegnap este a birodalmi kancellár kíséretében részt vett a tegnapelőtti regatta díjkiosztásban és ezután az észak-német regatta-egyesület sörestéjén. Madrid, jun. 30. Hivatalosan megcáfolják azt a hírt, mintha Oportóban a pestis fellépett volna. Gastein-Fürdő, jun. 30. Báró Krieghammer közös hadügyminiszter gyógyhasználatra ideérkezett. A francia hadügyminiszter beszéde. Versailles, jun. 30. Hoche tábornok születésnapja alkalmából a radikális köztársaságiak lakomát rendeztek, melyen André hadügyminiszter beszédet mondott, hangsúlyozván a hadsereg engedelmességét a polgári hatalom iránt és hozzátette, hogy a hadsereg kötelessége védelmezni a köztársasági intézményeket, melyeket nem fog cserbenhagyni. r«gYniy; íi.n»jrij .riiiiugaiggm