Pesti Hírlap, 1901. július (23. évfolyam, 179-209. szám)

1901-07-01 / 179. szám

Az állami tisztviselők mozgalma. A Budapesten alkalmazott összes állami tiszt­viselők egyetemének kebeléből a köztisztviselők hely­zetének javítását célzó mozgalom elintézésére kikül­dött végrehajtó-bizottság vasárnap tartotta első ülé­sét, melyben a végrehajtó-bizottsági tagok igazoltat­ván, elnökké Benedek Sándor a m. kir. közigazga­tási bíróság itélőbirája, másodelnökké Mocsáry Béla miniszteri osztálytanácsos, ügyvezető igazgatóvá nagymártoni László Pál kir. tan. pénzügyigazgató vá­lasztattak meg. Dr Bajza István pénzügyi tanácsos előterjesz­tése alapján mindenek­előtt konstatáltatott, hogy a végrehajtó­ bizottság teljesen független és önálló ha­táskörrel lévén fölruházva, a mozgalom irányítására, az általános országos kongresszus rendezésére és ez irányban az ország összes ad hoc bizottságaival való érintkezésre lesz hivatva. A köztisztviselők országos szövetségének fölajánlott támogatását Mocsáry Béla min. oszt. tanácsos indítványára a bizottság örömmel fogadta és elhatározta, hogy a százra kiegészítendő végrehajtó­ bizottságban 20 helyet az orsz. szövetség kiküldöttének tart fönn. Állást foglalt a bizottság a Tordáról származó ama hírlapi közléssel szemben is, amely szerint az orsz. kongresszus egybehívása most már nem volna szükséges, mert az országgyűlés mindkét házának, a minisztereknek, képviselőknek, stb. a memorandu­mok, illetőleg kérvények már megküldöttek. E közlés fölött a végrehajtó­ bizottság dr Bajza István pénzügyi tanácsos indítványára, tekintettel az előzetes megál­lapodásokra és arra, hogy már csak az illetékesség szempontjából is az orsz. kongresszus lesz hivatva a tisztviselők egyeteme nevében nyilatkozni, egyszerűen napirendre tért. A bizottság legközelebb 100 tagra egészíti ki magát, még­pedig lehetőleg a bírói karból és a mi­nisztériumok magasabb tisztviselői köréből, hogy az egyének súlya is biztosítsa az akció komolyságát és méltóságát és az irányadó köröknek, első­sorban ma­gának az ország lakosságának rokonérzését. Leg­közelebb határoznak az orsz. kongresszus helyéről és módozatairól. * * * A Moson vármegye területén alkalmazott ál­lami tisztviselők minden réteg által képviselt népes értekezletre jöttek össze és határozatilg kimondot­ták, hogy 1. a tordai állami tisztviselőknek hazafias kö­­szönetüket fejezik ki azért a bátor kezdeményezé­s­­ért, amelylyel közvetlenül a tisztviselők, de közvetve édes hazánk javát és boldogítását célzó országos mozgalmat megindították. A mozgalom élénk vissz­hangra talált országszerte, ami kedvező előjele ügyünk kétségtelen eredményének, de egyszersmind támoga­tója jogos és méltányos igényeinknek. 2. A mai napon egyesült erővel járultak a tor­­daiak által megkezdett mozgalomhoz fizetésük javí­tása és a szolgálati pragmatika megoldása , illetve a már türhetlenné vált helyzetük javítása érdekében. 3. Elfogadták a szegedi államtisztviselők bizott­sága által készített memorandumok azon részét, hogy a f. évi szeptember hóban országos értekezletre jöj­jenek össze és pedig Budapesten, az ország szívében, mert a főváros általában az ország bármelyik vidé­kén lakó tisztviselők által könnyebben megközelíthető és megkeresik a szegedi bizottságot, hogy az orszá­gos értekezlet összehívására a kellő előkészületeket tegye meg s az ország összes bizottságait az elnök­ség útján egy meghatározandó alkalmas napra, illetve időre hívja meg,­­ ahol állandó országos bizottságot alakít a célzott ügy további vezetésére és állandó éb­rentartására. 4. Elnökké Cserháti Sándor gazdasági akada­­démiai tanárt, jegyzővé Virágh Gyula kir. aljárásbi­­rót és bizottsági tagokká: Podhoránszky Géza m. kir. állataépitészeti főmérnököt, Sárközy Benő m. kir. posta és távirda főtisztet, György Deák István kir. adótárnokot és Kovács György állami elemi iskolai igazgatót választották meg. * Az állami tisztviselők érdekében megindult or­szágos mozgalomhoz való csatlakozást június 26-án tartott közgyűlésükön a Beszterce-Naszód várme­gyei tisztvise­lk is elhatározták. Ugyanakkor az országos tisztviselői kongres­su­­son megvitatandó kérdések előkészítésére az egész mozgalom ébren tartására és a további irányításra 30 tagú intéző bizottságot választottak, mely működésé­ről a július 14-iki közgyűlésen fog beszámolni. is a maga neve? . . . Théonak hívják ... de ez csak nem az igazi neve . . . Théopompe : Ó igen ... Nem csinos név ez ? Alphonsine: Ne mondja meg! Théopompe: Nos, hát a Théo a Théo­­pompe név rövidítése, így hívnak. Alphonsine: Théo . . . Hahaha!. . .Fur­csa név! Théopompe: Kérem, nem hívhatnak min­denkit Alfrédnak! Alphonsine: Ez gonoszság! Théopompe: Kérem, bocsássa meg! Alphonsine: Miért gúnyolja a férjemet? Nagyon tiszteletreméltó ember . . . Théopompe : Bizonyára, drága barátnőm ! Alphonsine: Ah, ha a férjem megértette volna a szívemet . . . Théopompe: Igen, drága . . . Alphonsine: Mert ne higgye, hogy én azért csalom meg a férjemet, mintha . . . Théopompe: Nem, nem . . . Alphonsine: Nem, egyáltalán nem! . . . Csak azért, mert . . . mert . . . Théopompe: Igen! Igen! Alphonsine (szórakozottan): Ugyan ne nevessen ki, Alfréd! Théopompe (fölkel): Alf ... Alf . . . Alf . . . Alphonsine (szintén fölkel): Bocsásson meg, barátom, de ez az első eset ... Théopompe: Igaz, még nincs hozzá­szokva . . . Alphonsine: Megbántottam ? Théopompe: Ó dehogy ! Folytassa csak tovább ! A chinai helyzetet német források úgy tün­tetik föl, mintha a béka ott csakugyan biztos jövőre számíthatna. Mert máskép hogyan lehetne a megszálló csapatok legnagyobb részét s magát Waldersee gró­fot haza hivni ? Az utóbbi aggasztó hireket angol füllentések jelentik, mint szintén azt is, hogy Juan herceg és Tungfusiáng újabb ellenségeskedésre ké­szülnének s­eregből óriási mongol bandát toboroztak össze. Mindezt a német források mesének nyilvánít­ják. Tuan nem Attila, Tungfusiáng nem Dzsin­­giszban, a mongol bandákat pedig csak az an­gol papíron mobilizálták. Tungfusiáng születése he­lyén van foglalkozás és katonák nélkül. Lián és 2 uán Alphonsine (megfogja a kezét): Ó ön rossz ember! Haragszik rám ? Ah, ha tudná, hogy ön mily kevéssé hasonlít a férjemhez! . .. Megszerettem önt, mert a nagynénje nekem mindig csak önről beszélt . . . Théopompe: Hát nem nagyon rosszat beszél felőlem? Alphonsine: Nem, csak egy kicsit. De az ön kalandjaiban mindig van valami lovagias színezet, amelylyel engem egészen megbűvölt... Például a párbaja... Théopompe (meglepetve): A párbajom? Alphonsine: Igen... Kardpárbaja volt... Théopompe: Különös ... én nem emlék­szem rá... Alphonsine: Ah, nem bízik bennem! Az igaz, hogy egy nő miatt vívott párbajt, de én a múltra nem vagyok féltékeny! Théopompe (megöleli): Köszönöm! Alphonsine: Tudom, hogy Belgiumban verekedett meg; épen ott voltam, mikor a nagy­­nénjének pénzért telegrafált. Théopompe: Belgiumban ... csakugyan! (Niniche-sel jártam Belgiumban ; jó tréfa volt, hogy párbajra kértem pénzt!) Alphonsine: És az a nő, akinek a sze­relmi ömlengéseit ön visszautasította... Théopompe: Én visszautasítottam egy nő szerelmi ömlengéseit?! Alphonsine: Igen, a férjét fölizgatta ön ellen; a férj meg akarta önt ölni s mindenüvé üldözte... Théopompe: Már nem emlékszem rá . .. Alphonsine: Még Olaszországba is el kel­lett utaznia, hogy a férjét tévútra vezesse... Théopompe: Ah, Olaszországba, igen, igen! (Titániával persze, jó tréfa volt!) Alphonsine: Nos, az én férjemnek soha­sem volt kalandja. Nyugodt, csöndes ember, nem sok vizet zavar. Olyan pontos, mint az óra ... És aztán fél a pókoktól... Théopompe: Lehetetlen, hiszen olyan erős­nek látszik! Alphonsine: Igen, erős, de nem bátor . . . Ön azonban bátor! Théopompe: Ön nagyon szeretetreméltó! Alphonsine: Ezért tetszett meg ön nekem, barátom. Théopompe : Drága barátnőm ... Alphonsine: (leül): És most el kell mon­danom az életem történetét. Théopompe : El kell mondania ? Alphonsine : Hallgasson csak rám, Théo ! Théopompe: Hallgatok! (Le akar ülni, de mivel széket nem talál, lemondással letérdel Alphonsine lábaihoz s megcsókolja a kezét.) Alphonsine: Egészen ismernie kell en­gem . . . Théopompe: Izgat a kíváncsiság . . . Alphonsine: A szüleim haszonlesők vol­tak, s mindenáron gazdag emberhez akartak férjhez adni. Théopompe: Ő a nyomorultak! (Megcsó­kolja a karját.) Alphonsine: És aztán . . . ah, ne bánt­son ! (Erősen kopogtatnak.) Théopompe: (fölugrik) : Mi az ? Alphonsine: (fölkel): Istenem, a férjem! Théopompe A férje! . . . Hogy lehetett olyan ostoba, hogy magával hozta! Alphonsine : Én ostoba ? . . . Ne hallja! PESTI HÍRLAP 2 1901. július 1., hétfő. Külpolitikai hírek hercegek pedig már megérkeztek Urumzsiba Turkesz­­táréban, ahova őket száműzték. Az ottani orosz kon­zulnak megparancsolták, hogy ügyeljen föl reájuk s rögtön értesítse a pétervári kormányt, ha a chinai hercegek Urumzsiból netán titkon eltávoztak volna. Ami Mandzsúriát illeti, az orosz kormány kije­lentette, hogy addig nem üriti ki, míg Pekingben nincs olyan erős kormány, amely képes a múlt évihez ha­sonló mészárlásoknak elejét venni. Mihelyt az idegen csapatok kivonulnak, Oroszország a hatalmak nyomása folytán elhalasztott orosz-chinai egyezséget ismét a chinai kormány elé terjeszti aláírás végett, amit a császár megigért. Érdekes a Jangce-völgyi alkirályok azon kíván­sága, hogy ha Pekingből kivonulnak az idegen csa­patok, akkor vonják vissza Shanghaiból is. Tagadhat­ják hogy ezek az alkirályok a zavarok egész ideje alatt legálisan viselték magukat s tartományaikat meg tudták óvni a háború borzalmaitól, de fennebb jelzett kívánságukat még sem lehet teljesíteni, mert az ottani idegen őrségek az élet- és vagyonbiztosság fentartására mellőzhetlenek. A császár visszatérése Pekingbe biztosra vehető. Sőt az is, hogy a kormányzásban s a császári udvar szokásaiban nevezetes reformok vannak kilátásban, amelyek China teljes átalakulásának bevezetését fog­ják képezni. Általában remélni lehet, hogy a nyugalmat nem fogják sem boxerek, sem mások megzavarni, mert nemcsak az udvar, de az egész nemzet komolyan óhajtja a béke helyreállítását. TÁVIRATOK: Bécs, június 30. Körber miniszterelnök tegnap Karwinból, gróf Goluehoroszki külügy­miniszter pedig ma reggel Lembergből ide­érkezett. London, jún. 30. Milner lordot, a Fok­­gyarmat kormányzóját, a király tegnap hosszabb kihallgatáson fogadta. Travemünde, jun. 30. A császár tegnap este a birodalmi kancellár kíséretében részt vett a tegnap­­előtti regatta díjkiosztásban és ezután az észak-né­met regatta-egyesület sör­estéjén. Madrid, jun. 30. Hivatalosan megcáfolják azt a hírt, mintha Oportóban a pestis fellépett volna. Gastein-Fürdő, jun. 30. Báró Krieghammer közös hadügyminiszter gyógyhasználatra ideérkezett. A francia hadügyminiszter beszéde. Versailles, jun. 30. Hoche tábornok szü­letésnapja alkalmából a radikális köztársaságiak lakomát rendeztek, melyen André hadügyminisz­ter beszédet mondott, hangsúlyozván a hadsereg engedelmességét a polgári hatalom iránt és hoz­zátette, hogy a hadsereg kötelessége védelmezni a köztársasági intézményeket, melyeket nem fog cserbenhagyni. r«gYniy; íi.n»jrij .riiiiugaiggm

Next