Pesti Hírlap, 1901. augusztus (23. évfolyam, 210-240. szám)

1901-08-01 / 210. szám

1901. augusztus 1., csütörtök. P­ESTI II­IK­ LAP 3 A halottkémlés ideje délelőtt 11 órára megállapit­­tatott, amikor is az elöljáróság újra meg fog je­lenni. Budapest, 1901. július 31-én délelőtt fél 10 órakor. Dr Raisz Rezső helyettes elöljáró, Kerényi Béla kezelőtiszt. Folytatólag fölvétetett déli 12 órakor. Az elöljáróság 11 órakor újra megjelent. A kerületi orvos a halottkomlóst megejtvén, Csá­­vossy Béla háznagy úr a további intézkedést el­halasztani kérte, mert még nem történt meg­állapodás a kormány részéről, hogy mi történ­jék a halottal. Ez a megállapodás délutánra vár­ható. Addig érvényben marad az előző jegyző­könyvben foglalt megállapodás. Csávossy ház­nagy úr értesíteni fogja az elöljáróságot, illető­leg át fogja adni a kulcsokat, ha a halott el­­szállíttatik. Addig a hagyatékért felelősséget vál­lal továbbra is. Dr Raisz h. elöljáró, Kerényi kezelőtiszt. A haláleset híre rendkívül gyorsan terjedt a városban, úton-útfélen erről beszéltek. Az újságok — legelőször a Pesti Hírlap — különkiadásban közöl­ték a mélyen megdöbbentő gyászesetet s a politikai és társadalmi világnak most Budapesten időző nota­­bilitásai egymásután siettek a halottasházhoz, részvét­tel tudakozódva a katasztrófáról. Kilenc óra tájt meg­jelent a lakásban Wekerle Sándor, a közigazgatási bíróság elnöke, továbbá Szilágyinak több Budapesten lakó rokona. Csathó Ferenc, a budapesti kir. kúria tanácselnöke, Csathó Aurél újságíró és Lukács Sán­dor miniszteri tanácsos. De a halotthoz senkit sem bocsátottak be. Dr Neuhoffer táviratilag értesítette a haláleset­ről Szilágyinak Nagyváradon lakó sógorát, Polnár Dénest. Ezenkívül értesítette a kormányt, a képviselő­házat és elnökét s a különféle intézeteket, amelyek­nek Szilágyi tagja volt. A haláleset hírére a képvi­selőházra, az igazságügyi palotára, a szabadelvű kör helyiségére, a nemzeti és országos kaszinóra, a Pesti Hírlap házára, a Kálvin-téri református templomra, a központi egyetemre, az akadémiára és sok középü­letre kitűzték a gyászlobogót. Délelőtt tizenegy óráig nem volt szabad a ha­lottasszobába lépni, mert le volt pecsételve s a ha­lottlátogatók kint várakoztak a folyosón és az elő­szobában, míg a hatóság kiküldöttjei és a halottkém megérkeznek. Ott voltak Plósz Sándor igazságügyminiszter, Gromon Dezső, Zsilinszky Mihály államtitkárok, dr Farkas László egyetemi tanár, Csávossy Béla, a kép­viselőház háznagya, Légrády Károly, Vermes Béla, Blaskovics Sándor, Visontai Soma, Pichler Győző országgyűlési képviselők, stb. Tizenegy órakor jött dr Ladányi Mátyás kerü­leti orvos, dr Gönczy Mór másodorvos, dr Reisz he­lyettes elöljáró s a lakást fölnyitották. A kormány részéről Gromon és Zsilinszky ál- * * ról nem beszélt­ — hanem a siker mástól is függ. ) A többiektől függ. Meg kell nyerni az eszmék részére fiz embereket, a létesítéshez való tényezőket és ez nem mindig sikerül, nem minden kor alkalmas rá. Volt más idő is. Most minden nagyon bajosan megy. No, majd meglátjuk.­lamtitkárok léptek be Csávossy háznagy után a ha­lottas­szobába, ahova Farkas János főterembiztos a háznagy utasításához képest csak a képviselőház tag­jait és a Ház tisztviselőit bocsátotta be. Odabent, az elhunyt k­ószobájában — az épü­let másodemeleti sarokszobája — előbb Darvasi Sándor szolgát hallgatták ki, aki részletesen elmon­dotta, hogyan érkezett haza Szilágyi, mit ebédelt, ebéd után mi történt, hogy vették észre az esetet. Előadta, hogy az ura tegnap délután két óra­kor érkezett haza. Ebédet kért, amire a vendéglőből csirkepecsenyét, kompótot és egy félliter bort hozott neki. A bort meg sem itta egészen. Hat órakor be­vitte urának az esti lapokat, ekkor még nem volt semmi baja, de bántotta a meleg, amely ellen úgy védekezett, hogy pőrére vetkőzött. Hetedfél órakor kijött a szobából egy percre, azután visszatérve, be­zárta a hálószobájába vivő két ajtót. Ezt máskor is megtette, ha nem akarta, hogy háborgassák. El­mondta, hogy este is, reggel is, hiába kopogtatott, amire elhívta dr Neuhoffert. Ezután a terembe nyíló hálószobába mentek. Szilágyi Dezső ott feküdt a megvetetlen ágy előtt a padlón, teljesen pőrére vetkőzve, csak a ci­pője volt a lábán. Homloka ráhajolt az ágy lábának a sarkára és itt vértócsa is volt. A körülményekből azt állapították meg, hogy Szilágyi mosakodni akart s ezenközben hirtelen rosz­­szul lett. Az ágy felé indult, hogy ledőljön, de köz­vetlenül az ágy előtt összerogyott s agyszélhüdésben néhány másodperc alatt meghalt. A hivatalos orvosi vizsgálatról a kerületi or­vos a következő jelentést adta be az elöljárósághoz: Tekintetes elöljáróság! Jelentem, hogy dr Szilágyi Dezső országgyűlési képviselő, 61 éves, helybeli lakos hulláját V. ker. harmincad­ utca 6. sz. a. házban mai napon megvizsgálván, rajta a rögtöni halálesetet találtam. A hulla helyzetére és állapotára vonatkozólag a következőket adom elő: A hulla hasonfekve találtatott, a hasi olda­lon előrehaladott hullafoltokkal, a jobb pofacsont tájékán egy két centiméter hosszú, zúzódott szélű folytonossághiány, a jobb felkar külső oldalán, valamint a jobb alkar belső felületén és a jobb térdkalács tájékán egy-egy mandulányi felületű hámfosztott heg látható. Miután az elhalt orvos által nem gyógykezeltetett, a halál­ok megállapí­tása végett, kérem, hogy a hullának orvosrend­őri boncolása iránt intézkedni szíveskedjék. Dr Ladányi. A jelentést az orvos rögtön megszerkesztette s az elöljáróság még­ ma délben átküldötte a főkapi­tánysághoz. A bizottság intézkedésére a holttestet jéggel vették köröl, elégedetten fütyörészgetett, ha uj témát talált, amit „meg lehetett dolgozni.“ Amikor ilyesmit hallott, egé­szen felvidult. — No ennek utána járok! — mondogatta és két nap alatt a kérdésben már megmozgatott minden illetékes embert. Intézkedések. Hegedűs Sándor kereskedelemügyi miniszter táviratilag tett jelentést a Rátóton időző Széll Kál­mán miniszterelnöknek, egyben felhatalmazást kérve a szükséges intézkedések megtételére. Délben két órakor Hegedűs miniszternél érte­kezlet volt, amelyben részt vettek: Plósz Sándor igazságügyminiszter, Gromon Dezső és Zsilinszky Mihály államtitkárok és Csávossy Béla, a képviselőház háznagya is. Hegedűs Sándor értekezett telefon útján Széll Kálmán miniszterelnökkel, aki felhatalmazta, hogy a temetés iránt intézkedjék. Az értekezlet megállapodása szerint a temetés pénteken délután három órakor lesz a kuriapalota oszlopcsarnokából. A kerületi tiszti­orvos jelentette, hogy ő a ha­lott felboncoltatását kérte, amit az értekezlet tudo­másul vett és helybenhagyott. A kormány és a gyászeset. Széll Kálmán miniszterelnök, aki ez idő sze­rint Rátóton tartózkodik, már a kora délelőtt folya­mán telefonon értesült arról, hogy Szilágyi Dezső meghalt. Az egész magyar közéletet ért nagy csapás a kormányelnököt és egész környezetét való­sággal lesújtotta s a miniszterelnök telefon útján ha­ladéktalanul érintkezésbe lépett Hegedűs Sándor ke­reskedelmi miniszterrel és Plósz Sándor igazságügy­miniszterrel, akik ez idő szerint a kormányt Budapes­ten képviselik. Széll Kálmán telefon útján megbeszélést foly­­tatott a miniszterekkel a temetés rendezése tekinteté­ben. Elhatározott ténynek vehető, hogy Szilágyi De­zső Magyarország halottjának tekintetik s díszes te­metéséről a kormányelnök kezdeményezése folytán­­maga az állam gondoskodik. Minthogy Szilágyi Dezsőnek halhatatlan neve úgyszólván egybeforrott a parlamenttel, mindenki lel­kében az a kérdés merül föl, vajon nem fogja-e megszakítani az országgyűlés nyári szünetét s nem fog-e ülésre egybegyülni a törvényhozás, hogy a te­­metés rendezéséhez szükséges anyagi eszközöket a kormánynak rendelkezésére állítsa s a maga gyászá­nak méltó kifejezéséről is gondoskodjék. Az országgyűlés nyári szünidejének ilyetén megszakítása nem fog történni, mivel a házszabá­lyok értelmében már holnapig a Ház össze sem volna hívható s így a temetés tekintetében a képvi­selőház előlegesen nem is intézkedhetnék. Széll Kálmán miniszterelnök a temetés költségeit a maga alkotmányos felelősségére fogja kiutalványozni s utó­lagosan fogja hozzá kérni az országgyűlés javáha. Hogy miért nem házasodott meg, arról regé­nyes elbeszélést tudnak. Szeretett egyszer valakit, aki a más felesége lett, ám már régen meghalt. Oly­kor mégis beszéltek házassági terveiről, de ezekről ő maga semmit se tudott. Bizonyos, hogy az agglegény­­ség nem volt kedvére s néha napján idézgette is a régi mondást: — A legény ember úgy él, mint egy isten, de úgy hal meg, mint a kutya. (A testvérbátyja, dr Szilágyi Ede hires szem­orvos, kolozsvári egyetemi tanár is magában élt, de ő embergyűlölő volt, olyannyira, hogy ebédnél és vacsoránál is mindig egymaga volt s ha vendéglőben kellett étkeznie, oda csak akkor ment, mikor már egy vendég se volt az étteremben.) Az agglegény-élet apró-cseprő bajai igen be­­szántották. Láttam egy ízben, amikor a nagy elméjű államférfin, a csodálatos eszü Szilágyi Dezső egy fertály óráig se tudott megoldani egy számvetést, me­lyet így mondott el: — A szobaleánynak adtam három forint har­minc krajcárt, hogy fizesse ki a mosó­számlát, az­tán adtam neki tíz forintot, hogy küldjön el egy táv­iratot, ami kilencven krajcárba kerül s íme, most visszahozott tizenkét forint negyven krajcárt. Meg­csalta magamagát, de mennyivel és hogyan, ez a kérdés ? Elkezdte számítgatni, külön rakosgatva a pénzt, összeadni, kivonni, beleizzadt, de nem tudott nyitjára jönni. Végre bejön a szobaleány és megoldja a fel-* Az utcán is érdeklődött a legkisebb dolgok iránt is. A beszéd-témákat rendkívül gyorsan változtatta. Most a vidéki takarékpénztárakról beszélt s a másik pillanatban már jogi dolgokról, egy perccel később valamely újságcikkről, avagy ruhaszövetről. Mindig kutatott egyes tények inditó­ oka után. Nincs az az ellenzék, mely a kormány tetteit oly szigorúan ellen­őrizze, mint Szilágyi Dezső tette. Ha nagy dolgoknál azonban arról volt szó, hogy a kormánynak igy vagy úgy kellene cselekednie, Szilágyi rendesen ezt mondta: — Én megmondom önnek, miképen gondolom a kormány feladatát, de ne írja meg. Elég ha ön rámutat arra, hogy ez vagy amaz káros, ezt és azt nem szabad tenni. De az újságíró nem arra való, hogy a miniszterek részére gondolkozzék, vagy azok­nak gondolatokat gyűjtsön. Aki miniszterséget vállal, az csinálja a maga dolgát. Hanem aztán, amikor a kormány tagjai kérték a tanácsát, Szilágyi a legbonyolódottabb eseteknél is megmutatta a kivezető utat. Utólag aztán sohasem szólott róla, hogy a megoldási módot ő ajánlotta, hanem már akkor más tervekkel foglalkozott. Négy-öt akciónak a szálát mindig a kezében tartotta. Türelmetlen volt, ha nem akadt új dolog . * Magánéletében meleg kedélye sokszor nyilat­kozott meg. A szép iránt igen érdeklődött. Séta köz­ben ahány nőismerősömnek köszöntem, Szilágyi mindig megkérdezte: — Ki az? Amikor kétszer egymásután azt etet kapta, hogy színésznő, megkérdezte: — Mikor ismerkedik ön a színésznőkkel, ha nappal a képviselőházban van és este a tudósításo­kat írja ? — Szünet közben, kegyelmes uram . . . — Az igaz. Különben tőlük sokat lehetne ta­nulni annak, aki a mai viszonyok szerinti politikai pályára akar készülni. Azt azonban meg kell adni, hogy szépek. Egyszer a Harmincad­ utcában egészen megál­lott Egy igen bájos rózsás arcú fiatal leány haladt el. — No, még csak ez egyszer kérdezem, hogy ki volt? — D. Irma. — De ugy­e, nem színésznő ? — Nem. Báli ismeretség. — Oh, bál ... bál . *

Next