Pesti Hírlap, 1901. augusztus (23. évfolyam, 210-240. szám)
1901-08-01 / 210. szám
1901. augusztus 1., csütörtök. PESTI IIIK LAP 3 A halottkémlés ideje délelőtt 11 órára megállapittatott, amikor is az elöljáróság újra meg fog jelenni. Budapest, 1901. július 31-én délelőtt fél 10 órakor. Dr Raisz Rezső helyettes elöljáró, Kerényi Béla kezelőtiszt. Folytatólag fölvétetett déli 12 órakor. Az elöljáróság 11 órakor újra megjelent. A kerületi orvos a halottkomlóst megejtvén, Csávossy Béla háznagy úr a további intézkedést elhalasztani kérte, mert még nem történt megállapodás a kormány részéről, hogy mi történjék a halottal. Ez a megállapodás délutánra várható. Addig érvényben marad az előző jegyzőkönyvben foglalt megállapodás. Csávossy háznagy úr értesíteni fogja az elöljáróságot, illetőleg át fogja adni a kulcsokat, ha a halott elszállíttatik. Addig a hagyatékért felelősséget vállal továbbra is. Dr Raisz h. elöljáró, Kerényi kezelőtiszt. A haláleset híre rendkívül gyorsan terjedt a városban, úton-útfélen erről beszéltek. Az újságok — legelőször a Pesti Hírlap — különkiadásban közölték a mélyen megdöbbentő gyászesetet s a politikai és társadalmi világnak most Budapesten időző notabilitásai egymásután siettek a halottasházhoz, részvéttel tudakozódva a katasztrófáról. Kilenc óra tájt megjelent a lakásban Wekerle Sándor, a közigazgatási bíróság elnöke, továbbá Szilágyinak több Budapesten lakó rokona. Csathó Ferenc, a budapesti kir. kúria tanácselnöke, Csathó Aurél újságíró és Lukács Sándor miniszteri tanácsos. De a halotthoz senkit sem bocsátottak be. Dr Neuhoffer táviratilag értesítette a halálesetről Szilágyinak Nagyváradon lakó sógorát, Polnár Dénest. Ezenkívül értesítette a kormányt, a képviselőházat és elnökét s a különféle intézeteket, amelyeknek Szilágyi tagja volt. A haláleset hírére a képviselőházra, az igazságügyi palotára, a szabadelvű kör helyiségére, a nemzeti és országos kaszinóra, a Pesti Hírlap házára, a Kálvin-téri református templomra, a központi egyetemre, az akadémiára és sok középületre kitűzték a gyászlobogót. Délelőtt tizenegy óráig nem volt szabad a halottasszobába lépni, mert le volt pecsételve s a halottlátogatók kint várakoztak a folyosón és az előszobában, míg a hatóság kiküldöttjei és a halottkém megérkeznek. Ott voltak Plósz Sándor igazságügyminiszter, Gromon Dezső, Zsilinszky Mihály államtitkárok, dr Farkas László egyetemi tanár, Csávossy Béla, a képviselőház háznagya, Légrády Károly, Vermes Béla, Blaskovics Sándor, Visontai Soma, Pichler Győző országgyűlési képviselők, stb. Tizenegy órakor jött dr Ladányi Mátyás kerületi orvos, dr Gönczy Mór másodorvos, dr Reisz helyettes elöljáró s a lakást fölnyitották. A kormány részéről Gromon és Zsilinszky ál- * * ról nem beszélt — hanem a siker mástól is függ. ) A többiektől függ. Meg kell nyerni az eszmék részére fiz embereket, a létesítéshez való tényezőket és ez nem mindig sikerül, nem minden kor alkalmas rá. Volt más idő is. Most minden nagyon bajosan megy. No, majd meglátjuk.lamtitkárok léptek be Csávossy háznagy után a halottasszobába, ahova Farkas János főterembiztos a háznagy utasításához képest csak a képviselőház tagjait és a Ház tisztviselőit bocsátotta be. Odabent, az elhunyt kószobájában — az épület másodemeleti sarokszobája — előbb Darvasi Sándor szolgát hallgatták ki, aki részletesen elmondotta, hogyan érkezett haza Szilágyi, mit ebédelt, ebéd után mi történt, hogy vették észre az esetet. Előadta, hogy az ura tegnap délután két órakor érkezett haza. Ebédet kért, amire a vendéglőből csirkepecsenyét, kompótot és egy félliter bort hozott neki. A bort meg sem itta egészen. Hat órakor bevitte urának az esti lapokat, ekkor még nem volt semmi baja, de bántotta a meleg, amely ellen úgy védekezett, hogy pőrére vetkőzött. Hetedfél órakor kijött a szobából egy percre, azután visszatérve, bezárta a hálószobájába vivő két ajtót. Ezt máskor is megtette, ha nem akarta, hogy háborgassák. Elmondta, hogy este is, reggel is, hiába kopogtatott, amire elhívta dr Neuhoffert. Ezután a terembe nyíló hálószobába mentek. Szilágyi Dezső ott feküdt a megvetetlen ágy előtt a padlón, teljesen pőrére vetkőzve, csak a cipője volt a lábán. Homloka ráhajolt az ágy lábának a sarkára és itt vértócsa is volt. A körülményekből azt állapították meg, hogy Szilágyi mosakodni akart s ezenközben hirtelen roszszul lett. Az ágy felé indult, hogy ledőljön, de közvetlenül az ágy előtt összerogyott s agyszélhüdésben néhány másodperc alatt meghalt. A hivatalos orvosi vizsgálatról a kerületi orvos a következő jelentést adta be az elöljárósághoz: Tekintetes elöljáróság! Jelentem, hogy dr Szilágyi Dezső országgyűlési képviselő, 61 éves, helybeli lakos hulláját V. ker. harmincad utca 6. sz. a. házban mai napon megvizsgálván, rajta a rögtöni halálesetet találtam. A hulla helyzetére és állapotára vonatkozólag a következőket adom elő: A hulla hasonfekve találtatott, a hasi oldalon előrehaladott hullafoltokkal, a jobb pofacsont tájékán egy két centiméter hosszú, zúzódott szélű folytonossághiány, a jobb felkar külső oldalán, valamint a jobb alkar belső felületén és a jobb térdkalács tájékán egy-egy mandulányi felületű hámfosztott heg látható. Miután az elhalt orvos által nem gyógykezeltetett, a halálok megállapítása végett, kérem, hogy a hullának orvosrendőri boncolása iránt intézkedni szíveskedjék. Dr Ladányi. A jelentést az orvos rögtön megszerkesztette s az elöljáróság még ma délben átküldötte a főkapitánysághoz. A bizottság intézkedésére a holttestet jéggel vették köröl, elégedetten fütyörészgetett, ha uj témát talált, amit „meg lehetett dolgozni.“ Amikor ilyesmit hallott, egészen felvidult. — No ennek utána járok! — mondogatta és két nap alatt a kérdésben már megmozgatott minden illetékes embert. Intézkedések. Hegedűs Sándor kereskedelemügyi miniszter táviratilag tett jelentést a Rátóton időző Széll Kálmán miniszterelnöknek, egyben felhatalmazást kérve a szükséges intézkedések megtételére. Délben két órakor Hegedűs miniszternél értekezlet volt, amelyben részt vettek: Plósz Sándor igazságügyminiszter, Gromon Dezső és Zsilinszky Mihály államtitkárok és Csávossy Béla, a képviselőház háznagya is. Hegedűs Sándor értekezett telefon útján Széll Kálmán miniszterelnökkel, aki felhatalmazta, hogy a temetés iránt intézkedjék. Az értekezlet megállapodása szerint a temetés pénteken délután három órakor lesz a kuriapalota oszlopcsarnokából. A kerületi tisztiorvos jelentette, hogy ő a halott felboncoltatását kérte, amit az értekezlet tudomásul vett és helybenhagyott. A kormány és a gyászeset. Széll Kálmán miniszterelnök, aki ez idő szerint Rátóton tartózkodik, már a kora délelőtt folyamán telefonon értesült arról, hogy Szilágyi Dezső meghalt. Az egész magyar közéletet ért nagy csapás a kormányelnököt és egész környezetét valósággal lesújtotta s a miniszterelnök telefon útján haladéktalanul érintkezésbe lépett Hegedűs Sándor kereskedelmi miniszterrel és Plósz Sándor igazságügyminiszterrel, akik ez idő szerint a kormányt Budapesten képviselik. Széll Kálmán telefon útján megbeszélést folytatott a miniszterekkel a temetés rendezése tekintetében. Elhatározott ténynek vehető, hogy Szilágyi Dezső Magyarország halottjának tekintetik s díszes temetéséről a kormányelnök kezdeményezése folytánmaga az állam gondoskodik. Minthogy Szilágyi Dezsőnek halhatatlan neve úgyszólván egybeforrott a parlamenttel, mindenki lelkében az a kérdés merül föl, vajon nem fogja-e megszakítani az országgyűlés nyári szünetét s nem fog-e ülésre egybegyülni a törvényhozás, hogy a temetés rendezéséhez szükséges anyagi eszközöket a kormánynak rendelkezésére állítsa s a maga gyászának méltó kifejezéséről is gondoskodjék. Az országgyűlés nyári szünidejének ilyetén megszakítása nem fog történni, mivel a házszabályok értelmében már holnapig a Ház össze sem volna hívható s így a temetés tekintetében a képviselőház előlegesen nem is intézkedhetnék. Széll Kálmán miniszterelnök a temetés költségeit a maga alkotmányos felelősségére fogja kiutalványozni s utólagosan fogja hozzá kérni az országgyűlés javáha. Hogy miért nem házasodott meg, arról regényes elbeszélést tudnak. Szeretett egyszer valakit, aki a más felesége lett, ám már régen meghalt. Olykor mégis beszéltek házassági terveiről, de ezekről ő maga semmit se tudott. Bizonyos, hogy az agglegénység nem volt kedvére s néha napján idézgette is a régi mondást: — A legény ember úgy él, mint egy isten, de úgy hal meg, mint a kutya. (A testvérbátyja, dr Szilágyi Ede hires szemorvos, kolozsvári egyetemi tanár is magában élt, de ő embergyűlölő volt, olyannyira, hogy ebédnél és vacsoránál is mindig egymaga volt s ha vendéglőben kellett étkeznie, oda csak akkor ment, mikor már egy vendég se volt az étteremben.) Az agglegény-élet apró-cseprő bajai igen beszántották. Láttam egy ízben, amikor a nagy elméjű államférfin, a csodálatos eszü Szilágyi Dezső egy fertály óráig se tudott megoldani egy számvetést, melyet így mondott el: — A szobaleánynak adtam három forint harminc krajcárt, hogy fizesse ki a mosószámlát, aztán adtam neki tíz forintot, hogy küldjön el egy táviratot, ami kilencven krajcárba kerül s íme, most visszahozott tizenkét forint negyven krajcárt. Megcsalta magamagát, de mennyivel és hogyan, ez a kérdés ? Elkezdte számítgatni, külön rakosgatva a pénzt, összeadni, kivonni, beleizzadt, de nem tudott nyitjára jönni. Végre bejön a szobaleány és megoldja a fel-* Az utcán is érdeklődött a legkisebb dolgok iránt is. A beszéd-témákat rendkívül gyorsan változtatta. Most a vidéki takarékpénztárakról beszélt s a másik pillanatban már jogi dolgokról, egy perccel később valamely újságcikkről, avagy ruhaszövetről. Mindig kutatott egyes tények inditó oka után. Nincs az az ellenzék, mely a kormány tetteit oly szigorúan ellenőrizze, mint Szilágyi Dezső tette. Ha nagy dolgoknál azonban arról volt szó, hogy a kormánynak igy vagy úgy kellene cselekednie, Szilágyi rendesen ezt mondta: — Én megmondom önnek, miképen gondolom a kormány feladatát, de ne írja meg. Elég ha ön rámutat arra, hogy ez vagy amaz káros, ezt és azt nem szabad tenni. De az újságíró nem arra való, hogy a miniszterek részére gondolkozzék, vagy azoknak gondolatokat gyűjtsön. Aki miniszterséget vállal, az csinálja a maga dolgát. Hanem aztán, amikor a kormány tagjai kérték a tanácsát, Szilágyi a legbonyolódottabb eseteknél is megmutatta a kivezető utat. Utólag aztán sohasem szólott róla, hogy a megoldási módot ő ajánlotta, hanem már akkor más tervekkel foglalkozott. Négy-öt akciónak a szálát mindig a kezében tartotta. Türelmetlen volt, ha nem akadt új dolog . * Magánéletében meleg kedélye sokszor nyilatkozott meg. A szép iránt igen érdeklődött. Séta közben ahány nőismerősömnek köszöntem, Szilágyi mindig megkérdezte: — Ki az? Amikor kétszer egymásután azt etet kapta, hogy színésznő, megkérdezte: — Mikor ismerkedik ön a színésznőkkel, ha nappal a képviselőházban van és este a tudósításokat írja ? — Szünet közben, kegyelmes uram . . . — Az igaz. Különben tőlük sokat lehetne tanulni annak, aki a mai viszonyok szerinti politikai pályára akar készülni. Azt azonban meg kell adni, hogy szépek. Egyszer a Harmincad utcában egészen megállott Egy igen bájos rózsás arcú fiatal leány haladt el. — No, még csak ez egyszer kérdezem, hogy ki volt? — D. Irma. — De ugye, nem színésznő ? — Nem. Báli ismeretség. — Oh, bál ... bál . *