Pesti Hírlap, 1901. november (23. évfolyam, 302-331. szám)
1901-11-16 / 317. szám
1901. november 16., szombat. 7 PESTI HÍRLAP —. Az uj vízvezetéki szabályrendelet. A főváros közgyűlése még julius hónapban elfogadta az új vízvezetéki szabályrendeletet, amit e napokban a belügyminiszter is jóváhagyott. A tanács most azt ajánlja a közgyűlésnek, hogy ezt a szabályrendeletet. 1902. évi február elsején léptesse életbe. •— A szegényalap gyarapodása. A főkapitányi hivatal októberben táncmulatságok, előadások engedélyezése címén 4490 koronát szedett be és ezt azt összeget ma a szegényalap javára beszolgáltatta a főváros pénztárába. — Fertőző betegségek. A székesfőváros tiszti főorvosi hivatalának a jelentése szerint a fertőző betegségek állása az elmúlt héten a következő volt : tífusz 5 eset, bárányhimlő 35, vörheny 31, kanyaró 40, difteritisz 22, egyiptomi szembetegség 5, hökhurut 20, orbánc 15, gyermekágyi láz 1. Halálozás : tífusz 2, vörheny 6, kanyaró 1, diiteritisz 2, hökhurut 1, orbánc 2. — A Király-tér. A IV-ik kerületi választmány javaslatot tett a tanácsnak, hogy a mostani Kigyó-teret kereszteljék el Király-térnek. A tanács a javaslatot pártolólag terjesztette át a közmunkák tanácsához. SZÍNHÁZ és zene: Teréz kapitány. (Operett? három fölvonásban, írta: Bisson. Fordították: Fái J. Béla és Faragó Jenő. Zenéjét szerzette: Planquette.A Népszínházban először adták 1901. november 14-dikén.) Hát csakugyan visszajött ismét a régi jó idő, mikor a Népszínház még az igazi művészetet szolgálta és nem akart holmi angol elvwnoskodások révén az orfeummal konkurrálni . Hát ismét hallunk a színházban igazi szívhez szóló zenét, látunk a színpadon valódi színészi alakításokat, és mindezt érdekes, értelmes cselekvény keretében ? Hát csakugyan alkonyodik már a lábművészet és visszatérünk ismét az igazi művészi szépnők kultuszához ? Ezt kell hinnünk és remélnünk, ha a Népszínház idei szezonjának eddigi művészi eseményeiről a mérleget elkészítjük. Fedák Sári elköltözött és vele együtt kivonult a Népszínházból a breftli-stílus, az orfeum-trikk, és ezzel megkondult természetesen az angol elownoskodás lélekharangja is. És míg más színházak a ledérség és kétértelműség „irodalmi“ értékesítésével próbálnak szerencsét, addig a Népszínház — legalább ezidén — ismét visszatért a tisztességes tónushoz, családok számára rendezi be műsorát, és ki akarja mutatni, hogy szubvenció nélküli magánszínház is meg tud élni pornográfia nélkül. És a közönség, a mindenható és mindenhajlamú közönség, jóváhagyta a Népszínház igazgatójának ezen idealisztikus törekvését, sőt pártfogásával szinte meglepő nagylelkűen szankcionálta is azt. A Mikolai bíró és a Katalin után ma este Teréz kapitány aratott fényes, zajos sikert — noha egyetlen kétértelmű szó, egyetlen angolos láb-produkció sincs benne. Csak egy operetta ez, de igazi operette, abból a régi, szinte klasszikusnak mondható műfajból, mely egykor diadalmas versenyre kelt az operával, már csaknem elzüllött és szinte beleolvadni készült a varietába, de most ismét visszajutott eredeti formájához, stílusához. Teréz kapitány ilyen „jó“ operette; zenéje csupa dallam, poézis és hangulat; a szövege pedig értelmes, ha nem is mindig érdekes, de többnyire eleven folyású és tarka változatosságú cselekményt tár elénk. Igaz, hogy híres vignettája is van a francia beviteli cikknek; a szövegét Bisson írta, kinek annyi derültséget, annyi pompás mulattató estét köszönünk, a zenéjét pedig Planquette, a nagy, a híres Planquette, akit tán fölösleges külön fölfedeznünk és megdicsérnük. A Teréz kapitány szövege nem túlságosan eredeti ; alapgondolata, hogy egy fiatal leány katonaruhába búvik, hogy megmentsen egy fiatal embert, helyette táborba vonul, ott majdnem fejbe lövik, de végre szerencsésen megmenekül — a Seribe Észak csillaga óta már gyakran volt színpadon. Bisson változatosság kedvéért a 16-ik századba helyezte a cselekményt és egy pár regruta-jelenéssel, valamint egy őrmesterré átvedlett közjegyző szerepeltetésével a közönség mulattatásáról is gondoskodott. Egyébként nem igen erőlködött és nem akarta elhomályosítani librettójával korábbi munkáit, bohózatait. A túlságosan hosszú darabnak néhány rövidítés, kihagyás és összehúzás csak előnyére válnék. Bisson darabjához Planquette olyan poétikus, dallamos és hangulatos zenét írt, hogy ezen műve a Cornevillei, Eip és Komédiás hercegnő méltó ikertestvérének mondható. Végre hallunk ismét igazi operette-zenét, édes, behízelgő, fülbemászó melódiákat. Mindig előkelő, művészi ízlésű ez a zene; sehol sem boszant holmi trivialitás vagy közhely. De azért korántsem mondható egészen eredetinek a Planquette muzsikája. Kölcsönkérő bizony innen-onnan egy-egy ötletet vagy dallamot; legtöbbet azonban korábbi műveiből elevenít föl új, ügyes átdolgozásban. Még a Troubadourt sem veti meg (1. Sombrero H. felvonás,beli kupléját), de azért leginkább a Ripből veszi a „kiinduló pontok”-at. Hangszerelése a rutinos mester kezére vall, hatásos, amellett diszkrét. Az egyes zeneszámok közül a mai bemutató előadáson különösen tetszett: az első felvonásban egy bájos női kar, Bellegarde érzéstelt dala („szép ez az élet“) és pompás duettese Terézzel, Teréz felséges kupléja („az őrnagy úr azt látom") a hozzá fűzött négyesét, melynek refrénjét holnap már mindenfelé dúdolni fogják, egy hangulatos matrrkája (betét, Planquette egyik régebbi operettejéből) és lovaglódala, melynek refrénje („Cocotte vigyázz!“) szintén gyors népszerűségre tarthat igényt; a második felvonásban Teréz dala („mint nyúl bokor tövében“) pompás refrénjével, Duvet parodisztikus és Tanerődnek komoly áriája, továbbá egy betét (Genée kacagó-dala), melyet Eüry Klára elbájoló, poétikus művészettel énekelt, Teréz és Bellegarde megható szép duettese és a lendületes finale ; a harmadik felvonásban a hatásos ballett-zenéje és egy betét (D’Amant Leó szerzeménye), melyet Kápolnai Irén énekelt, úgyszintén a hatásos befejezés, melyet azonban ma este a közönségnek csak egy kis, csekély töredéke hallgatott meg. Az újdonságot igen barátságosan fogadták. Volt temérdek taps, kihívás, virág és vastaps. Mindebből az oroszlánrész természetesen ma is Kity Klárának jutott, aki ismét fényes művészi diadalt aratott remek, szinte eszményi tökéletességű alakításával. Amolyan modern Midász ő, amihez fog, színaranynyá válik. — De a többi szereplő is kitett magáért. Szirmai újra megmutatta, hogy hálátlan szerepben is nagy hatást tud kelteni és Németh , hogy a színház legdiszkrétebb, legelőkelőbb komikusa, Raskó szépen énekelt, Kovács minden szavával és mozdulatával derültséget keltett. Kápolnai Irén, Krecsányi Sarolta és Szabó Antal szintén hozzájárultak az est sikeréhez. Az ügyes, hatásos rendezéssel Stoll Károly genialitásának újabb bizonyítékát adta ; az újdonság betanításával és a zenekar eldirigálásával pedig Barna karmester dicséretes munkát végzett. * (Erauer Raoul), a m. kir. operaház helyettes-igazgatója, mint azt tegnap előre jeleztük, ma átvette a hivatalos ügyeket Mészáros Imre szabadságolt igazgatótól és azonnal meg is kezdte működését a jövő heti műsor megállapításával. A művészszemélyzetből többen tisztelegtek az új igazgató-helyettesnél , de a formális bemutatkozás, mint fölösleges, elmaradt. * (Az operaházban) holnap, szombaton, P. Bianchi B. vendégfölléptével bérletszünetben (27. sz.) Észak csillaga kerül színre. A vendégművésznő Katalint, a többi szerepeket Szilágyiné, Payer, Várady M. Noy Dávid, Hegedűs, Kertész, Szendrői, Gábor, Várady, Kornai, Mihályi, Déri és Ney B. játszszák. * (Várszínház.) A „Zsidónő“ mai előadását érdekessé tette az a körülmény, hogy az Opera egyik kevésbbé foglalkoztatott művésznőjének adott alkalmat arra, hogy képességeit a közönségnek bemutassa. Recha szerepét ugyanis György Zsófia énekelte, aki ezúttal ismét bizonyítékát szolgáltatta annak, hogy hangjának drámai erejét tekintve, igen hasznavehető tagja operánknak. A kényszerű pihenés alatt is tökéletesítette énektudását és orgánuma mit sem veszített erejéből a nem éneklés folytán. A közönség zajos kifejezést is adott elismerésének; a tapsból még bőven kijutott Alberti Wernernek is, ki a megbetegedett Déry helyett énekelte Eleazárt. * (Magyar színház.) Íme, ismételten bebizonyosodott, hogy Budapest a primadonnák hazája. Egymást éri nálunk a sok színházi háború. Primadonnalevelekkel és cáfolatokkal teli a levegő; maholnap külön bíróságot kell szervezni a fölszaporodott affairek elintézésére. A legújabb kulissza-batailie egy nevezetes felvonását rendezték ma este a Magyar színházban : zsúfolásig telt ház gyűlt össze, hogy ünnepelje a Népszínház renitens primadonnáját. Fedik Sári kisasszonyt és virágok özönével fejezte ki hódolatát a szeszélyes művésznőnek. Tagadhatatlan, hogy Fedák Sári kisasszonyban egy diplomata veszett el, úgy összebogozni az öröklődés szálait és a hínárból oly virágesővel vonulni ki, senki jobban nem érthet ahoz, mint ő. Régi sikereinek színpadán egy régi jeles szerepében mutatkozott be a kisasszony ma este. Táncolt, énekelt, szerepet és betétet, magyart és angolt, végül meg egy facipős, kopogós szilaj specialitást is , amit külön a részére hámoztak elő a sok angol orfeumdal közül. Szívesen üdvözöljük Fedák Sári kisasszonyt mai föllépésekor s ha udvariasságunk megbocsátotta neki még a primadonnahibákat is, csak arra kérjük, gondoljon ki a jövőben újabb trükköket, mert a kisasszony szeszélye már egy kissé sablon. A Gésák mai előadása különben repriseszámba is mehetne; új szereposztásban és sok módosítással került színre. Szóyer Ilonka k. a. Mimózáját— ismert okokból — Szőnyeg Ilonka k. a., a kassai színház primadonnája adta sok talentummal és igyekezettel. Nem világraszóló tehetség megnyilatkozása a k. a. játéka, de kellemes és rutinos hangja kárpótol összes apró hibáiért. Az előadás mintaszert rendezése külön elismerést érdemel. * (Primadonna-válság a Magyar színházban.) A Magyar színház igazgatója Leszkay András a következő nyilatkozatot küldte be hozzánk: -Igen tisztelt Szerkesztő Úr! A mai lapok közül Szoyer Ilonka kisasszonynak, a Magyar színház tagjának nyilatkozatát, amelyben kijelenti, hogy ő mai napon megvált színházamtól, mert a Gésák ma esti előadását kívánságához képest nem halasztottam el. Hogy a dolog minden részletében világosságra jusson, kérem a tisztelt szerkesztő urat, hogy alábbi nyilatkozatomnak helyet adni méltóztassék. Tegnap, november hó 14-én reggel Száyer Ilonka anyja ezt a levelet intézte hozzám: Tekintetes igazgatóság! Ilonka beteg, sem próbára, sem holnap nem léphet föl Kérem tudomásul venni. Teljes tisztelettel Szoyerné Ilona, íme, e rövid levélből kitűnik, hogy Szoyer kisasszony a Gésák elhalasztását nem kérte. Házi törvényeink értelmében elküldtem hozzá dr Friedrich Vilmos egyetemi tanár urat, a Magyar színház orvosát, hogy vizsgálja meg a kisasszonyt. Egyúttal, hogy az előadást megtarthassam, fölkértem Szőnyey Ilonát, a kassai színház tagját, hogy játszsza el Mimóza szerepét. Szőnyey kisasszony szívességből vállalkozott erre, tehát elküldtem Szoyer kisasszonyhoz a szereposztót a szerepért. Ám ő nem adta vissza a szerepet, mire titkárom hivatalos levélben ismételten fölkérte erre. A művésznő most nyalábra fogta összes szerepeit és mind visszaküldte, még pedig e levéllel: Tek. Igazgatóság ! Botrányos eljárásuk után bejelentem, hogy a mai nappal megszűntem tagja lenni színházuknak. Szoyer Ilona: Szoyer kisasszony nagyon szigorú. Botrányosnak nevezi azt, hogy én az előadást nélküle is meg akarom tartani! Nálam azonban a közönség érdeke mindenekfölött való, én azt akarom, hogy a közönség ne nevezze botrányosnak a színházam állapotait. Minden színháznál kívánatos, hogy legkivált érdekesebb estéken, helyettesről gondoskodjék az igazgatóság, így tettem én is, mert az előreváltott jegyekre való tekintettel a közönség érdekének, kényelmének megzavarását láttam az előadás elhalasztásában. Szoyer kisasszonynak a színháztól való távozására vonatkozó értesítését nem vettem tudomásul, ezt levélben is közöltem vele, ő azonban elolvasván levelemet, átvételét megtagadta, sőt nagy haragjában rettenetesen kifakadt ellenem. Az érintkezés köztem és Szoyer kisasszony között e ponton megszakadt. Hogy magam nem tárgyalhattam vele, annak oka, hogy ágyban fekvő beteg vagyok. Itt a nyilvánosság előtt kérdem tehát Szoyer Ilonka kisasszonyt, milyen betegség okából mondta le a pénteki előadást ? A színház orvosa, dr Friedrich ugyan megvizsgálta s nem tapasztalta azokat a bajokat, amelyekről panaszkodott. Például a bokaficamodást sehogyse tudta konstatálni s kijelentette nekem, hogy oly bizonyítványt, amely igazolja, hogy Száyer Ilonka péntek este nem játszhatnék, nyugodt lelkiismerettel nem adhat. Másik színházi orvosomat, dr Andreánszky Jenőt is elküldtem hozzá, de a kisasszony ezúttal már egyáltalán nem engedte magát megvizsgálni. A másik kérdésem a renitens művésznőhöz ez: Nem beváltása-e ez az eljárása annak a fenyegetésnek, amelyet előttem Fedák Sári szerződésének puszta hírére hivatalos helyiségemben tett: — Azon a napon, amelyen Fedák Sári a Magyar színházba jön, én kimegyek innen. Szükségesnek tartom ezt az objektív ítélkezés anyagául őszintén kijelenteni.