Pesti Hírlap, 1901. november (23. évfolyam, 302-331. szám)

1901-11-16 / 317. szám

1901. november 16., szombat. 7 PESTI HÍRLAP —. Az uj vízvezetéki szabályrendelet. A főváros közgyűlése még julius hónapban elfogadta az új vízvezetéki szabályrendeletet, amit e napokban a belügyminiszter is jóváhagyott. A tanács most azt ajánlja a közgyűlésnek, hogy ezt a szabályrendeletet. 1902. évi február elsején léptesse életbe. •— A szegényalap gyarapodása. A főka­pitányi hivatal októberben táncmulatságok, előadások engedélyezés­e címén 4490 koronát szedett be és ezt azt összeget ma a szegényalap javára beszolgáltatta a főváros pénztárába. — Fertőző betegségek. A székes­főváros tiszti főorvosi hivatalának a jelentése szerint a fer­tőző betegségek állása az elmúlt héten a következő volt : tífusz 5 eset, bárányhimlő 35, vörheny 31, ka­nyaró 40, difteritisz 22, egyiptomi szembetegség 5, hökhurut 20, orbánc 15, gyermekágyi láz 1. Halálozás : tífusz 2, vörheny 6, kanyaró 1, diiteritisz 2, hökhu­rut 1, orbánc 2. — A Király-tér. A IV-ik kerületi választmány javaslatot tett a tanácsnak, hogy a mostani Kigyó-te­­ret kereszteljék el Király-térnek. A tanács a javas­latot pártolólag terjesztette át a közmunkák taná­csához. SZÍNHÁZ és zene: Teréz kapitány. (Operett? három fölvonásban, írta: Bisson. Fordí­tották: Fái J. Béla és Faragó Jenő. Zenéjét szerzette: Planq­uette.A Népszínházban először adták 1901. november 14-dikén.) Hát csakugyan visszajött ismét a régi jó idő, mikor a Népszínház még az igazi művészetet szolgálta és nem akart holmi angol elvwnoskodások révén az orfeummal konkurrálni . Hát ismét hallunk a színház­ban igazi szívhez szóló zenét, látunk a színpadon valódi színészi alakításokat, és mindezt érdekes, ér­telmes cselekvény keretében ? Hát csakugyan alko­­nyodik már a lábmű­vészet és visszatérünk ismét az igazi művészi szép­nők kultuszához ? Ezt kell hinnünk é­s remélnünk, ha a Népszínház idei szezonjának ed­digi művészi eseményeiről a mérleget elkészítjük. Fedák Sári elköltözött és vele együtt kivonult a Nép­színházból a breftli-stílus, az orfeum-trikk, és ezzel megkondult természetesen az angol elownoskodás lélekharangja is. És míg más színházak a ledérség és kétértelműség „irodalmi“ értékesítésével próbálnak szerencsét, addig a Népszínház — legalább ezidén — ismét visszatért a tisztességes tónushoz, családok számára rendezi be műsorát, és ki akarja mutatni, hogy szubvenció nélküli magánszínház is meg tud élni pornográfia nélkül. És a közönség, a mindenható és mindenhajlamú közönség, jóváhagyta a Népszínház igazgatójának ezen idealisztikus törekvését, sőt pártfogásával szinte meglepő nagylelkűen szankcionálta is azt. A Mikolai bíró és a Katalin után ma este Teréz kapitány ara­tott fényes, zajos sikert — noha egyetlen kétértelmű szó, egyetlen angolos láb-produkció sincs benne. Csak egy operetta ez, de igazi operette, abból a régi, szinte klasszikusnak mondható műfajból, mely egy­kor diadalmas versenyre kelt az operával, már csak­nem elzüllött és szinte beleolvadni készült a varie­­tába, de most ismét visszajutott eredeti formájához, stílusához. Teréz kapitány ilyen „jó“ operette; ze­néje csupa dallam, poézis és hangulat; a szövege pedig értelmes, ha nem is mindig érdekes, de több­nyire eleven folyású és tarka változatosságú cselek­ményt tár elénk. Igaz, hogy híres vignettája is van a francia beviteli cikknek; a szövegét Bisson írta, kinek annyi derültséget, annyi pompás mulattató es­tét köszönünk, a zenéjét pedig Planquette, a nagy, a híres Planquette, akit tán fölösleges külön fölfe­deznünk és megdicsérnük. A Teréz kapitány szövege nem túlságosan ere­­deti ; alapgondolata, hogy egy fiatal leány katonaru­­hába búvik, hogy megmentsen egy fiatal embert, he­lyette táborba vonul, ott majdnem fejbe lövik, de végre szerencsésen megmenekül — a Seribe Észak­ csillaga óta már gyakran volt színpadon. Bisson vál­tozatosság kedvéért a 16-ik századba helyezte a cse­lekményt és egy pár regruta-jelenéssel, valamint egy őrmesterré átvedlett közjegyző szerepeltetésével a közönség mulattatásáról is gondoskodott. Egyébként nem igen erőlködött és nem akarta elhomályosítani librettójával korábbi munkáit, bohózatait. A túlságo­san hosszú darabnak néhány rövidítés, kihagyás és összehúzás csak előnyére válnék. Bisson darabjához Planquette olyan poétikus, dallamos és hangulatos zenét írt, hogy ezen műve a Cornevillei, Eip és Komédiás hercegnő méltó iker­testvérének mondható. Végre hallunk ismét igazi operette-zenét, édes, behízelgő, fülbemászó melódiá­kat. Mindig előkelő, művészi ízlésű ez a zene; sehol sem boszant holmi trivialitás vagy közhely. De azért korántsem mondható egészen eredetinek a Planquette muzsikája. Kölcsönkér­ő bizony innen-onnan egy-egy ötletet vagy dallamot; legtöbbet azonban korábbi mű­veiből elevenít föl új, ügyes átdolgozásban. Még a Troubadourt sem veti meg (1. Sombrero H. felvonás,­beli kupléját), de azért leginkább a Ripből veszi a „kiinduló pontok”-at. Hangszerelése a rutinos mester kezére vall, hatásos, amellett diszkrét. Az egyes zeneszámok közül a mai bemutató előadáson különösen tetszett: az első felvonásban egy bájos női kar, Bellegarde érzéstelt dala („szép ez az élet“) és pompás duettese Terézzel, Teréz felséges kupléja („az őrnagy úr azt látom") a hozzá fűzött négyesét, melynek refrénjét holnap már min­denfelé dúdolni fogják, egy hangulatos matrrkája (betét, Planquette egyik régebbi­ operettejéből) és lo­vaglódala, melynek refrénje („Cocotte vigyázz!“) szintén gyors népszerűségre tarthat igényt; a második felvonásban Teréz dala („mint nyúl bokor tövében“) pompás refrénjével, Duvet parodisztikus és Tanerődnek komoly áriája, továbbá egy betét (Genée kacagó-dala), melyet Eüry Klára elbájoló, poétikus művészettel énekelt, Teréz és Bellegarde megható szép duettese és a lendületes finale ; a har­madik felvonásban a hatásos ballett-zenéje és egy betét (D’Amant Leó szerzeménye), melyet Kápolnai Irén énekelt, úgyszintén a hatásos befejezés, melyet azonban ma este a közönségnek csak egy kis, cse­kély töredéke hallgatott meg. Az újdonságot igen barátságosan fogadták. Volt temérdek taps, kihívás, virág és vastaps. Mindebből az oroszlánrész természetesen ma is Kity Klárának jutott, aki ismét fényes művészi diadalt aratott re­mek, szinte eszményi tökéletességű alakításával. Amolyan modern Midász ő, amihez fog, színaranynyá válik. — De a többi szereplő is kitett magáért. Szirmai újra megmutatta, hogy hálátlan szerepben is nagy hatást tud kelteni és Németh , hogy a színház legdiszkrétebb, legelőkelőbb komikusa, Raskó szépen énekelt, Kovács minden szavával és mozdulatával derültséget keltett. Kápolnai Irén, Krecsányi Sarolta és Szabó Antal szintén hozzájárultak az est sikeréhez. Az ügyes, hatásos rendezéssel Stoll Károly geniali­­tásának újabb bizonyítékát adta ; az újdonság beta­nításával és a zenekar eldirigálásával pedig Barna karmester dicséretes munkát végzett. * (Erauer Raoul), a m. kir. operaház helyet­tes-igazgatója, mint azt tegnap előre jeleztük, ma átvette a hivatalos ügyeket Mészáros Imre szabadsá­golt igazgatótól és azonnal meg is kezdte működését a jövő heti műsor megállapításával. A művé­szszemély­­zetből többen tisztelegtek az új igazgató-helyettesnél , de a formális bemutatkozás, mint fölösleges, el­maradt. * (Az operaházban) holnap, szombaton, P. Bianchi B. vendégfölléptével bérletszünetben (27. sz.) Észak csillaga kerül színre. A vendégművésznő Kata­lint, a többi szerepeket Szilágyiné, Payer, Várady M. Noy Dávid, Hegedűs, Kertész, Szendrői, Gábor, Várady, Kornai, Mihályi, Déri és Ney B. játszszák­. * (Várszínház.) A „Zsidónő“ mai előadását érdekessé tette az a körülmény, hogy az Opera egyik kevésbbé foglalkoztatott művésznőjének adott alkalmat arra, hogy képességeit a közönségnek be­mutassa. Recha szerepét ugyanis György Zsófia éne­kelte, aki ezúttal ismét bizonyítékát szolgáltatta an­nak, hogy hangjának drámai erejét tekintve, igen hasznavehető tagja operánknak. A kényszerű pihenés alatt is tökéletesítette énektudását és orgánuma mit sem veszített erejéből a nem éneklés folytán. A kö­zönség zajos kifejezést is adott elismerésének; a tapsból még bőven kijutott Alberti Wernernek is, ki a megbetegedett Déry helyett énekelte Eleazárt. * (Magyar színház.) Íme, ismételten bebizo­nyosodott, hogy Budapest a primadonnák hazája. Egy­mást éri nálunk a sok színházi háború. Primadonna­levelekkel és cáfolatokkal teli a levegő; maholnap külön bíróságot kell szervezni a fölszaporodott affai­­rek elintézésére. A legújabb kulissza-batailie egy ne­vezetes felvonását rendezték ma este a Magyar szín­házban : zsúfolásig telt ház gyűlt össze, hogy ünne­pelje a Népszínház renitens primadonnáját. Fedik Sári kisasszonyt és virágok özönével fejezte ki hó­dolatát a szeszélyes művésznőnek. Tagadhatatlan, hogy Fedák Sári kisasszonyban egy diplomata veszett el, úgy összebogozni az öröklődés szálait és a hí­nárból oly virágesővel vonulni ki, senki jobban nem érthet ahoz, mint ő. Régi sikereinek színpadán egy régi jeles szerepében mutatkozott be a kisasszony ma este. Táncolt, énekelt, szerepet és betétet, ma­gyart és angolt, végül meg egy facipős, kopogós szilaj specialitást is , amit külön a részére hámoztak elő a sok angol orfeumdal közül. Szívesen üdvö­zöljük Fedák Sári kisasszonyt mai föllépésekor s ha udvariasságunk megbocsátotta neki még a primadonna­hibákat is, csak arra kérjük, gondoljon ki a jövőben újabb trükköket, mert a kisasszony szeszélye már egy kissé sablon. A Gésák mai előadása különben reprise­­számba is mehetne; új szereposztásban és sok módo­sítással került színre. Szóyer Ilonka k. a. Mimózáját­­— ismert okokból — Szőnyeg Ilonka k. a., a kassai színház primadonnája adta sok talentummal és igye­kezettel. Nem világraszóló tehetség megnyilatkozása a k. a. játéka, de kellemes és rutinos hangja kár­pótol összes apró hibáiért. Az előadás mintaszert­ rendezése külön elismerést érdemel. * (Primadonna-válság a Magyar színház­ban.) A Magyar színház igazgatója Leszkay András a következő nyilatkozatot küldte be hozzánk: -Igen tisztelt Szerkesztő Úr! A mai lapok közü­l Szoyer Ilonka kisasszony­nak, a Magyar színház tagjának nyilatkozatát, amely­ben kijelenti, hogy ő mai napon megvált színházam­tól, mert a Gésák ma esti előadását kívánságához képest nem halasztottam el. Hogy a dolog minden részletében világosságra jusson, kérem a tisztelt szer­kesztő urat, hogy alábbi nyilatkozatomnak helyet adni méltóztassék. Tegnap, november hó 14-én reggel Száyer Ilonka anyja ezt a levelet intézte hozzám: Tekintetes igazgatóság! Ilonka beteg, sem próbára, sem holnap nem léphet föl Kérem tudomásul venni. Teljes tisztelettel Szoyerné Ilona, íme, e rövid levélből kitűnik, hogy Szoyer kis­asszony a Gésák elhalasztását nem kérte. Házi tör­vényeink értelmében elküldtem hozzá dr Friedrich Vilmos egyetemi tanár urat, a Magyar színház orvo­sát, hogy vizsgálja meg a kisasszonyt. Egyúttal, hogy az előadást megtarthassam, fölkértem Szőnyey Ilonát, a kassai színház tagját, hogy játszsza el Mimóza sze­repét. Szőnyey kisasszony szívességből vállalkozott erre, tehát elküldtem Szoyer kisasszonyhoz a szerep­osztót a szerepért. Ám ő nem adta vissza a szerepet, mire titkárom hivatalos levélben ismételten fölkérte erre. A művésznő most nyalábra fogta összes szere­peit és mind visszaküldte, még pedig e levéllel: Tek. Igazgatóság ! Botrányos eljárásuk után bejelentem, hogy a mai nappal megszűntem tagja lenni színházuknak. Szoyer Ilona: Szoyer kisasszony nagyon szigorú. Botrányos­nak nevezi azt, hogy én az előadást nélküle is meg akarom tartani! Nálam azonban a közönség érdeke mindenekfölött való, én azt akarom, hogy a közön­ség ne nevezze botrányosnak a színházam állapotait. Minden színháznál kívánatos, hogy legkivált érdeke­sebb estéken, helyettesről gondoskodjék az igazgató­ság, így tettem én is, mert az előreváltott jegyekre való tekintettel a közönség érdekének, kényelmének megzavarását láttam az előadás elhalasztásában. Szo­yer kisasszonynak a színháztól való távozására vonat­kozó értesítését nem vettem tudomásul, ezt levélben is közöltem vele, ő azonban elolvasván levele­met, átvételét megtagadta, sőt nagy haragjában rettenetesen kifakadt ellenem. Az érintkezés köztem és Szoyer kisasszony között e ponton megszakadt. Hogy magam nem tárgyalhattam vele, annak oka, hogy ágyban fekvő beteg vagyok. Itt a nyilvánosság előtt kérdem tehát Szoyer Ilonka kisasszonyt, milyen betegség okából mondta le a pénteki előadást ? A színház orvosa, dr Friedrich ugyan megvizsgálta s nem tapasztalta azokat a bajokat, amelyekről panaszko­dott. Például a bokaficamodást sehogyse tudta konstatálni s kijelentette nekem, hogy oly bizonyít­ványt, amely igazolja, hogy Száyer Ilonka péntek este nem játszhatnék, nyugodt lelkiismerettel nem adhat. Másik színházi orvosomat, dr Andreánszky Jenőt is elküldtem hozzá, de a kisasszony ezúttal már egyál­talán nem engedte magát megvizsgálni. A másik kérdésem a renitens művésznőhöz ez: Nem beváltása-e ez az eljárása annak a fe­nyegetésnek, amelyet előttem Fedák Sári szerződésé­nek puszta hírére hivatalos helyiségemben tett: — Azon a napon, amelyen Fedák Sári a Magyar színházba jön, én kimegyek innen. Szükségesnek tartom ezt az objektív ítélke­zés anyagául őszintén kijelenteni.

Next