Pesti Hírlap, 1901. november (23. évfolyam, 302-331. szám)

1901-11-17 / 318. szám

régi sablonos művészetet megdöntőni segítsék. Mohl- Rogen, hírneves német író, megnyitotta aztán Berlin­ben az első komoly értékű szabad színpadot, az első „Überbrettlit.* Hivatása ennek az éjjeli mulatóhelyek alantas ízlésű és kozmopolita művészetét tehetséges írók műveivel megjavítani. A kozmopolita orfeum ellen született meg a mai napon a budapesti überbrettli, a tarka színpad. A magyar irodalom legjelesebb fiatal tehetségei állot­tak össze, hogy ötletes szellemmel és magyaros íz­léssel új műsort nyújtsanak az éjjeli fővárosnak. Herczeg Ferenc, Heltai Jenő, Molnár Ferenc, Pász­tor Árpád és Nagy Endre prózában és versben; Mader Eaoul, Konti József, Kern Aurél és Huszita Jenő pedig zenével állították össze a megnyitó est műsorát, melyet fiatal és nagyrészt ismeretlen művé­szek és művésznők adtak elő. A Fővárosi Orfeum keretébe illesztették ezt a különleges kis színpadot. Nem egetverő csoda az, amit bemutatnak; a prológ is jelzi, hogy szerény kezdet. De sok szellem és báj, sok ötlet rutinos, ízléses köntösbe öltözötten. Kiváló sikert Heltai Jenő »Vén Kocsisa« és Pásztor-Molder »Van e tehetségem«­e, pikáns jelenete aratott. Az előadást Herczeg Ferenc ötletes »Főpróbája« zárta be. Az előadók egytől-egyig jók voltak, (v.) * (A Kisfaludy-színházban) szombaton Fre­­denb­uch Ernő színműve, a „Bubos pacsirta“ került színre. Az előadáson az esős idő dacára meglehe­tős számú közönség volt jelen. A szereplők közül különösen Kovács, Zilahi és Bereczky játéka tet­szett. Mohai Adél és Somló nehéz szerepeikben szintén kitűnni igyekeztek, de ez nem minden al­kalommal sikerült nekik. A közönség a szereplő­ket többször, Kovácsot pedig nyíltszínen is meg­tapsolta. * (Belli Emma a Nemzeti színháznál.) A Nemzeti színház igazgatósága hír szerint szerződéssel kínálta meg T. Delli Emma asszonyt, a Vígszínház volt művésznőjét. A tárgyalások kedvező eredményre vezettek s még csak a szerződés időpontjának kez­detére nézve nem történt végleges megállapodás. * (Gyermekszínház.) Amint már említettük, az idei évad előadásai az általánosan kedvelt gyer­­mekszínházban vasárnap kezdődnek. A fényes kiállí­tással színre kerülő bohózatos tündérrege »Tündér Ilona és Argyirus királyfi« vagy: 1.A vasorrú bo­szorkány« előadása iránt nagy érdeklődés mutatko­zik. Az előadás délután fél öt órakor kezdődik és je­gyek már délelőtt kaphatók. * (A Grünfeld Bürger-négyes) holnapi (nov. 17.) hangversenyén Burr­au-Jelinek Franciska asszony nem léphet fel, mert nagy mérvű heves influenzában megbetegedett, helyette Pewny Irén opera énekesnő fog énekelni néhány dalt Hubay, Lassen és Alabiefftől. A múlt vasárnap hirtelenül megbetegedett Riedl Nándor helyett Jaulusz Béla fogja játszani a mélyhegedűt a négyesben. A hang­verseny műsora a következő: 1. Mozart vonós hár­mas. 2. Kingharát „Nádas dalok“ zongora—mélyhe­gedű és oboára. Zongora: Szikla Adolf karmester, oboa: Kruywyk Walter. A magyarázó szöveget fordította Ábrányi Emil, szavalja Csillag Teréz. 3. Ének: Pewny Irén . 4. Schumann vonós­négyes. * (Szoyer Ilona a vidéken.) Szoyer Ilona, a Magyar színház volt primadonnája, számos vidéki színtársulattól kapott meghívást vendégszereplésre. A primadonna, aki elhatározta, hogy a Magyar színház kötelékébe többé semmi szín alatt sem tér vissza, a meghívásokat elfogadta, s már a jövő héten meg­kezdi vidéki vendégszerepléseinek sorozatát a kas­sai nemzeti színházban, ahol csütörtökön, pénteken, szombaton és vasárnap lép föl a következő operet­tekben : Denevér, Gésák (Mimóza), Angott asszony lá­nya és Bundákok. Kassáról a többi nagyobb vidéki színpadokra megy vendégszerepelni. „ (Egy berlini színház csődje.) A berlini Thália-színház a rossz üzletmenet miatt a tönk szé­lére jutott. Néhány nap előtt kellett volna a színház elárvereztetésének megtörténnie, de utolsó pillanatban egy konzorcium megmentette a műintézetet a szomorú sorstól. Berg Izidor áll a konzorcium élén, aki a Thália régi bérlőjének további öt évre megh­osszabí­­totta a szerződését. A színház jövő programmjában a bohózat kultuszát tűzte ki. Egyletek és intézetek — A Magyar Mérnök- és Építész-Egy­let«-ben hétfőn este Vaz-kor Bresztovszky Béla oki. mérnök folytatja múlt hétfői nagy érdekű előadását a mennyezetek pr­óbaterheléséről.­­ Az orsz. izr. tanítóképző Önkép­ző köre Katona-emlékünnepet rendezett nagyszámú kö­zönség jelenléte mellett. Grünstein Ödön felolvasást tartott a költő életéről és Goldmann Mór (ifj. elnök) „Bánk-Bán“-ról irt tanulmányt. Közreműködtek még: Péteri­ Gyula, Fekete Izsó és Epces Izidor az ünne­pélyen. PESTI HÍRLAP 1901. november 17., vasárnap. Hiába körözött sikkasztó. Bár a rendőrség a legnagyobb erőfeszítéssel dolgo­zik, nem birja kikutatni Kecskeméty jelenlegi rejte­két, sem arra nézve nincs biztos nyoma, hogy merre vette útját a szökevény. Hogy már harmad napja nincs nyoma a kutatás dacára, ezt mindjobban bizo­nyítja, hogy a sikkasztó jól megfontolt terv szerint járt el, míg a nyomozó rendőrség vezetői ötlet­e le­leményesség nélkül kapkodnak. Szombaton délelőtt Széll Kálmán miniszterel­nök, mint belügyminiszter, sürgős leiratban felhívta Halmos polgármestert, hogy a Kecskeméty-féle lopás ügyében a tényállásról haladéktalanul tegyen hozzá kimerítő jelentést. Felhívta a miniszter a polgármes­tert, hogy jelentésében terjeszkedjék ki arra is, hogy a köteles ellenőrzés és felügyelet körül terhel-e va­lakit a mulasztás vétsége s ha igen, megtették-e el­lenében a felelősségre vonás és a főváros érdekeinek biztosítása tekintetében az intézkedéseket és milyen irányban ? A tanács határozata értelmében részben ez is megtörtént, amennyiben a felfüggesztett pénztárnok és ellenőr ingó vagyonának zár alá vételére a tiszti ügyészség a kellő utasítást megkapta. A netaláni In­gatlan vagyonra nézve az intézkedés jogát a polgár­­mester később veszi igénybe. A rendőrségen szombaton délután vagy húszan — kereskedők, iparosok, munkások — jelentkeztek azzal, hogy látták Kecskeméty Győzőt és tudják, hogy merre van. Némelyek részletes adatokkal állot­tak elő, természetesen kijelentve, hogy reflektálnak a sikkasztó kézrekerítésére kitűzött 4000 koronára. A rendőrségen eleinte némi jelentőséget tulajdonítottak ezeknek az adatoknak és nyomozni kezdtek, de csak­hamar kiderült, hogy a jelentkező emberek voltaké­­pen semmit sem tudnak a sikkasztóról. A délután fo­­lyamán ennek következtében a rendőrségen beérték azzal, hogy Pekáry főkapitány-helyettes egyszerű rö­vid jegyzőkönyvet vett fel a jelentkező emberek nyilatkozatairól és hazaküldte őket. Délután fél 3 órakor a Fiuméba küldött detek­­tívektől jelentés érkezett, hogy a budapesti fiumei vonalon Kecskeméty, vagy ahhoz hasonló egyén nem utazott. A rendőrség azt hiszi, hogy Kecskeméty nem szökött meg a fővárosból, hanem itt rejtőzik s az egész jelenet a keleti pályaudvarig csak­ bérkocsissal ravaszul kieszelt terv volt a rendőrség félrevezetése végett.* Kecskeméty Győzőről szülővárosából, Veszprém­ből, a következőket írják: Kecskeméty Győzőt Veszprémben ellenszenves fiatal embernek ismerik és tanárai sem­ szerették soha kihivó magaviselete miatt. Szülei tette miatt mélyen le vannak sújtva. Az utóbbi időben feltűnt a szülőknek fiuk, Győző megmagyarázhatatlan magaviselete, ugyanis minden magyarázat nélkül egy-egy éjszakára Veszprémbe jött és hajnalban megint visszautazott Budapestre. A sikkasztás óta nem irt szüleinek. A veszprémi rendőrség Kecskeméty szüleit állandóan szemmel tartja. Veszprémben általános a részvét a szülök iránt és a sikkasztó apja kijelentette, hogy fiáról mit sem akar tudni.­­ * Az egyetemi „Nemzeti párt"­ szombaton este gyűlést tartott, melyen volt elnöke, Kecskeméty Győző gyalázatos tette fölött természetesen pálcát tört s szószólójuk Horváth Aladár a párt nevében mély megbotránkozásának adott kifejezést. Azután megbeszélték a további teendőket s új elnöknek Hoffmann Ottót választották meg. Az odiózus ügyből kifolyólag a következő nyi­latkozatot kaptuk: Mivel egyes lapok Kecskeméty Győzővel való hivatalos összeköttetésemet testi-lelki barát­ságnak minősítették, nagyon kérem az alábbi határozott tények közlését. Kecskeméty Győzőt f. évi május 19. óta — csak mint hiataltársamat — minden tekintet­ben jellemes embernek ismertem. Bíztam tehát benne, de testi-lelki jóbarátja nem voltam, nem is lehettem, mert magán­ügyeit egyáltalában nem ismertem. Levelet, melyet hozzám, — mint az „Egye­temi Kör” tisztviselőjéhez — intézett, saját el­határozásomból az egyes lapok kiküldöttjeinek kérésére közöltem. Budapest, 1901. évi november 16-án, Szabaji Horváth Aladár, tanárjelölt, a „Egyetemi Kör* alelnöke. * a • Kecskemétyről kés­ő éjjelig nem érkezett semmi hir s mindjobban kitűnik, hogy a rendőrségnek semmi biztos adata nincs, amelyből kiindulhatna. Az természetes, hogy álhir akad bőven. Így a többi között’ Bécsbe ma sürgöny érkezett Lembergből, hogy Kecskeméty ott felbukkant volna. Ilyenforma híreket a bécsi rendőr-igazgatóság is kapott. I­tt Azok a rendszerint későn cselekvő s a maguk kárán tanuló hazafiak, akikről azt mondják, hogy eső után vesznek magukra köpönyeget, bizonyára nagy örömmel értesülnek arról, hogy a főváros a nagy lopás után milyen óvatos lett. Azt jelentik ugyanis, hogy a főváros a lopás és a károsodás után követ­kező napon már egészen más beosztás szerint szállít­tatta a pénzét. Ahelyett, hogy egy kis hivatalnokot és egy szolgát bízott volna meg az ezresek beszállításán­­al, egész küldöttséggel végeztette a dolgot. A szol­gán kívül négy főtisztviselő vette át és vitte a fő­pénztárba a pénzt, miközben az egyik tanácsos sze­mélyesen tartott fölvigyázatot, őrködve, hogy a ban­kók lábra ne keljenek. Föl is jegyezhetjük, hogy az ily módon szállított összegből egy rézkrajcár sem ve­szett el, noha igen valószínűnek tartják, hogy ezút­tal a régi rendszer mellett sem történt volna baj... mert a tegnapelőttihez hasonló nagy és rendkívüli lo­pások csak ritkán fordulnak elő és nem akkor, ami­kor mindenki könnyen gyanúba keveredik , amikor mindenki erősen őrködik. tt Már említést tettünk arról, hogy a pol­gármester Szimely Ede pénztárost és Leipold Lajos ellenőrt felfüggesztette, mivelhogy a sza­bályok értelmében a pénzt nem lett volna sza­bad Kecskemétyre bizniok s a beszállításnál valamelyikőjüknek ott kellett volna lennie. A polgármester, mikor a szabályok ellen vétő tisztviselőket fölfüggesztette, kétségkívül helye­sen járt el, de minden részletre ki nem terjesz­kedett, így például nem vizsgálta meg azt, hogy a szabályok és a szokásos gyakorlat között mi a különbség. Ha ezt megteszi, kétségtelenül arra jön rá, hogy a szabályokat csak a legritkább esetben tartották meg, vagyis a gyakorlat azt a szabályt csinálta meg, hogy a szabályokra fit­­­tyet lehet vetni. Majdnem kétségtelen, hogy azt a hibát, amiért azt a két tisztviselőt fölfüggesz­tették, a többi pénztárnok és ellenőr is elkö­vette s igy a nagy summák kis emberek kezén is megfordultak. Fölmerül most már a kérdés, hogy miért csak ezt a két hivatalnokot kezdik megtáncol­tatni és miért nem mindazokat, akik hasonló gyakorlatot követtek. Elvégre mindegyik hibá­zott, ha így járt el s ez a két ember csak sú­lyosabb beszámítás alá eshetik. Ami azonban a legfőbb, az az, hogy ellenőrzés nem volt. Hogy történhetett meg, hogy az évek óta történő sza­bálytalanságokat nem vették észre s arra csak a mostani nagy lopás után jöttek rá­? Mit csi­nált az az ,úr, vagy mit csináltak azok az urak, akiknek a szabályok betartására kellett volna őrködni ? Miért nem tudott a tanácsnok, a tanács és a polgármester ar­ról, hogy a milliókra, rugó összegeket apró hi­vatalnokok viszik ide-oda és nem a pénztárno­kok vagy az ellenőrök ? És mi fog történni ezekkel az ellenőrzésre hivatott urakkal ? Vajon a polgármester ezek ellen is megindítja-e a vizsgálatot, sőt magát is nem állítja-e sorba velük, mert hiszen elvégre mindannyiuknak ellenőrzést és felügyeletet kellett volna végez­niük. Ebben az esetben nemcsak a bűnbakokul kiválasztott tisztviselők a hibásak, de mindazok, akik kötelességüket nem teljesítették. Azok is, akik a szabálytalan pénzszállítást elnézték és azok is, akik arról neki tudtak, noha tudniok kellett volna. Na mert hát ha az ellenőrzést gyakorlók tudják azt, hogy Kecskeméti Győző annyi pénzt szállít, amennyit rábízni a szabályzat értelmé­ben nem szabad és ha ennek a szabálytalan­­ságnak véget vetnek, az az ifjú gentleman nem jöhetett volna­ abba a helyzetbe, hogy ilyen összeget ellophasson.

Next