Pesti Hírlap, 1901. november (23. évfolyam, 302-331. szám)

1901-11-23 / 324. szám

______________________________________, PESTI HI­RLAP 1901 november 23., szombat 1902. április 22-ikéig. Eddig már 16-szor énekelt, Traviataban, Rigolettoban, Szevillai borbélyban, Don Pasqualeban, Hugenottákban, Faustban és Lohengrin­­ban. Február 12-én Paderevski új dalművében ő kreálja majd a női főszerepet, Ulánát, A franciák vendégszereplése alatt, úgy, hogy a bemu­tatót már a jövő héten megtartják. A fő női szere­pét Csillag Teréz játszsza. Em­­ile még hálás szerep­hez jutott: Nikó Lina, Fenyvesi, Szerémy Zoltán, Tapolczai és Balassa. * (Keszthelyi irodalmi ünnepek.) A Népszerű Felolvasásokat Rendező Társulat­ban érdekes felolva­sást tartott Prém József a Keszthelyi irodalmi ün­nepek­­ről, melyeknek elsejét gróf Festetics György 1817-ben harmincezer forint költséggel rendezte. A felolvasó ismertette a lelkes tőur szereplését, Malvina költönő ottani működését s a Georgikon alapítását, melynek százéves jubileuma alkalmából nemsokára Festetics emlékszobrát leplezik le Keszthelyen. Prém József az egész hazafias mozgalmat tudvalevőleg pályanyertes vígjátékának, a „Helikoni ünnep“-nek is tárgyául választotta s e felolvasása keretében a költői műből is bemutatott néhány jelenetet, nagy tetszés mellett. * (A­ kecskeméti színház.) Kecskemét díszes új színházában 1892 óta soha egyetlen szinigazgató sem boldogult. Most végre megváltozott a helyzet. Kövesi Albert, a budai Kisfaludy-színház volt igazga­tója, immár a második szezonban játszik Kecskemé­ten társulatával és vele úgy a városi tanács, mint a színügyek vezetője, valamint a nagyközönség is teljesen meg van elégedve. Bizonyítja ezt az is, hogy a minap három évre újra Kövesinek adta a tanács a színházat. * (Színészet a vidéken.) K. Hegyessy Mari, a­ budapesti Nemzeti színház tagja, f. hó 20. és 21-én vendégszerepelt Losoncon, Halassy Béla jól szervezett társulatánál. Föllépett a­­Vörös taláréban és Stuart Máriában. Minden felvonás után sokszor hívták a lámpák elé. Sátoraljaújhelyen ez idő szerint Mezei szín­igazgató társulata játszik, de a közönség az előadá­sokat nagyon gyéren látogatja. Szoyer Ilona, a Ma­gyar színház volt primadonnája, aki ez idő szerint Kassán nemrégszerepel, elhatározta, hogy Mezei tár­sulatának fölsegítésére pár nap vendégszereplésre át­­rándul Sátoraljaújhelybe is és föllépési dijat nem fo­gad el. A vendégművésznőt Újhelyren ovációval vár­ják s az előadásokra már eleve minden jegy el­fogyott. * (Magyar énekesnő Berlinben.) A drezdai udvari opera igazgatója előtt a minap nagy sikerrel énekelt próbát egy budapesti fiatal énekesnő, Szam­ek Elza, aki Merli tanárnak volt itt tehetséges növen­déke. Ezen a próbaéneklésen jelen volt Pierson kor­mánytanácsos, a berlini opera igazgatója is, akinek annyira megtetszett a kisasszony mezzo-szopránja, hogy próbaéneklésre meghívta Berlinbe is. Itt Szar­ek Elza a Szevillai, borbély Rozináját és Car­men címszerepét énekelte oly sikerrel, hogy a ber­­­lini intendáns egyelőre többszöri vendégföllépésre tett neki ajánlatot. A művésznő legközelebbi föllépte a Carm­enben lesz. * (Párizsi premierek.) Szerdán este három párizsi, színházban volt egyszerre prem­ière-est: A Comédie Françaiseben, ahol Edmond Rostami egy régi darabját, »Romanesque« c. 3 felv. vígjátékát. •— az Opéra Comique-ban, hol Armand Silvestre és Massenet »Griseldis« c. 3 felvonásos zenei köl­teményét, — és az Athénée színházban, hol Chan­cel és Gorsse »Auréole« c. 5 felvonásos vígjátékát mutatták be. A három premiere közül Griseldis si­kere volt a legnagyobb. * (Valabrégue­­si vígjátéka.) A budapesti színpadok sok nagy sikerének szerzője, a szellemes rastinement párizsi, mestere, Valabrégue új darabjára készül a Vaudeville színház. Az új vígjáték címe »Sainte- Galette«. E darabbal együtt egy sanfrancis­­kói chinai egy felvonásost is színre hoz a Vaudeville, melynek címe »A macska és az angyal é­s a san­­franciskai chinai negyedben játszik. * (A Wagner-affaire) Emlékezetes még az a nagy port fölverő affaire, melylyel két német város, Bayreuth és München művészkörei egymással ellen­tétbe jutottak. Ez a kínos ü­gy most, mint egy mün­cheni lap írja, teljes elintézést nyert. A Prinz-Re­­genten színház ellen perbe szállott Wagner-cs­ád visszavonta a keresetét és ezzel együtt azt a tilal­mat, hogy Wagner Rikárd Niebelung dalműve ezen a színpadon is előadassék. Kikötötték azonban, hogy Bayreuthban csakis 1902-ben és azután ismét csak két évvel később hozhassák színre a Niebelungokat. A közben eső két év alatt a müncheni opera fogja a darabot előadni. Siegfried Wagner a békekötés után visszavonult, hogy megkezdett új operáját im­már befejezze; ezt a művét azonban csak egy év múlva fogják bemutatni, még­pedig — a megegye­zés értelmében — a müncheni udvari színházban. * (Botrány Trilby előadásán.) A smolenski színházban hétfőn mutatták be először Trilbyt. A jám­bor orosz közönségre olyan nagy hatással volt Sven­­gáli halála, hogy a legtöbb néző ijedten fölugrott és kifelé tódult csakhamar olyan botrányos jelenések keletkeztek, hogy az igazgató hamarosan lebocsát­­tatta a függönyt és kénytelen volt véget vetni az előadásnak. * (Lembrich Marcella) ez idő szerint ismét Amerikában arat diadalt; hatvan előadásra szerző­dött Grau imprezáriónak és ennek nagyobb részét New­ Yorkban abszolválja — december hó 15-ikétől Véres pisztoly­párbaj. A fél milliós sikkasztásról szóló laptudósítások­­ból lovagias ügy támadt Pállfi Ede, a „Magyar Szó“ felelős szerkesztője és Köpösdy Dezső, ez idő sze­rint kassai joghallgató között. A pisztolypárbaj pén­teken délben történt meg a cinkotai kis­erdőben. A felek tizenegy órakor jelentek meg a helyszínen és pedig dr Pályi Ede segédeivel, Szatmári Mórral és Szász Józseffel, Köpösdy Dezső pedig ifj. kellemes­ Melczer Gyula szolgabiróval és gróf Lavaulx Viktor­ral. Orvos Köpösdy részéről dr Widder Bertalan, Pályi részéről dr Boross Ernő volt. • Pontban tizenegy órakor Melczer Gyula, a ve­­zetősegéd, megtette a szokásos békítő kísérletet, de miután az eredménytelen maradt, fölállította a fele­ket, majd újra elmagyarázta nekik a párbaj feltéte­leit. Feltételek voltak: vontcsövű pisztoly, egyszeri golyóváltás, huszonöt lépés, avance nélkül, tíz má­sodpercnyi célzásidő, csütörtök nem számít; ameny­­nyiben csütörtök úgy támadna, hogy a gyutacs el­esetten ugyan, de a pisztoly el nem dördül, a veze­tősegéd «Halt!» szavára a párbaj felfüggesztendő, míg a vezetősegéd a pisztolyt újra meg nem tölti; ha azonban a csütörtök úgy támadna, hogy a gyu­tacs el nem sül, a fél maga tartozik felhúzni a ra­vaszt s tiz másodpercen túl nem lehet. Ezután Melczer kimondta a vezényszót: — Rajta! Köpösdy rögtön elsütötte pisztolyát, de az csü­törtököt mondott. Ekkor Pályi lőtt, de golyója nem talált, Köpösdy többször próbált lőni s végre is az utolsó pillanatban sütötte el azt. Abban a pillanatban Pályi Ede megtántorodott, a segédek és orvosok hozzásiettek s miután konstatálták, hogy megsebe­sült, sebét bekötözték és kocsin a kereskedelmi kór­házba szállították. Pályi segédei nem tartják a párbaj lefolyását szabályosnak s azért a maguk részéről fölvett jegy­zőkönyvet beterjesztik az ügyészséghez. Pályi Ede sebesülése súlyosabb természetű, de nem mondható életveszélyesnek. A golyó (amint cél­zásra készen balra fordulva állott) jobb combjának fölső és külső részén, úgy látszik a csont érintése nélkül az altesten át hatolt a balcomfinak ugyan­csak lágyék fölötti részébe, ahol megakadt. A golyó fekvését az orvosok ismerik. Mivel Pályi sebesülése után­­ azóta is elég jól van, nem valószínű, hogy a golyó fontosabb szöveteket sértett. A sebesült dr Pályi Ede a párbaj előzményeit a következőképen beszélte el: A Magyar Szó rend­­őri tudósítója lapjában a Kecskeméty-féle sikkasztás alkalmával egy tudósítást közölt, melyben teljes tár­gyilagossággal minden megjegyzés nélkül reprodu­kálta Kecskeméty lakásadónőjének a rendőrség előtt tett vallomását. Ennek közzétételére a tudósítót a lakásadónő felhatalmazta. A tudósítás ellen kifogása volt Köpösdynek és két tanú kíséretében megjelent a Magyar Szó szerkesztőségében, kérve egy rektifi­­káció kiadását. E rektifikációban Köpösdy maga elis­merte, hogy nem a lap ellen, hanem a lap tudósító­jának informálója ellen van észrevétele. Pályi Ede úgy beszéli el, hogy az egész szerkesztőség jelenlé­tében átvette Köpösdy rektifikációját, készséggel megígérte annak közlését s Köpösdy nyilatkozata még aznap megjelent a Magyar Szóban. Ugyanazon nap éjjel, midőn Pályi Köpösdy nyilatkozatát kiadta s az ügyet elintézettnek vélte, körülbelül éjfél után egy órakor nejével együtt lakására tért. Ekkor eléje toppant a házukban levő kávéház bejáratánál ugyanaz a két tanú, akik a délelőtt folyamán Köpösdyvel a szerkesztőségben jártak. Ezek felkérték Pályit, hogy Köpösdy néhány szót óhajt vele váltani. Pályi meg­jegyezte, hogy az idő alkalmatlan a beszélgetésig különben is neje vele van. Erre­ a két tanú szavát adta, hogy ebből semmiféle kellemetlen incidens nem fog származni és sürgetve kérte Pályit, hogy Köpösdy érdekében szenteljen egy-két percet. Pályi ezután engedett a kérésnek és beszédbe elegyedett Köpös­dyvel. Negyedórás eszmecsere után, melyben Pályi épen jóindulatát és a riporttal szemben tárgyilagos­­ságát hangoztatta, Köpösdy hirtelen fölugrott, kér­dezvén Pályit: „Ki felelős a közleményért?“ „Ter­mészetes hogy én, mint felelős szerkesztő !“ volt a válasz. Erre Köpösdy támadó mozdulattal Pályi felé tört, aki azonban megelőzvén az inzultust, székét kezébe kapva, védelmi állásba helyezkedett. Köpösdy erre megfutott: Pályi utána és őt a tekeasztalnál utolérve, tettleg bántalmazta s csakis a kávés közbe­lépése tette lehetővé, hogy Köpösdy elmenekülhe­tett. Másnap reggel Köpösdy provokálta Pályit, de a provokálás után még sértő tartalmú nyilatko­zatot tett közzé egy estilapban. Az ügy további fej­leményei ismeretesek. A párbaj-ügyből kifolyólag dr Pályi Ede segédei, Szatmári Mór és Szász József, a következő jegyző­könyvet adták be a budapesti, kir. ügyészséghez­. Jegyzőkönyv. Felvették alólirottak Budapesten 1901. évi november hó 22-ikén délután 2 órakor. A jegyzőkönyvhöz 7. alatt mellékelt jegyző­könyv tartalma szerint dr Pályi Ede és Köpösdy Dezső között folyó évi november hó 22-ikén d. e. 11 órakor a köztük felmerült becsületbeli ügyből kifolyólag pisztolypárbajnak kellett meg­történnie a cinkotai vendéglő mögött lévő térsé­gen. A jegyzőkönyv megállapodása szerint mind­két fél segédeik és orvosuk kíséretében a pár­­laj színhelyén pontosan megjelent. A párbajt kellemes, ifj. Melczer Gyula vezette. Megmagya­rázta a jegyzőkönyvben foglalt feltételeket, a feleket jogaikra és kö­telességeikre kitanította, majd figyelmeztette őket a büntetőtörvénykönyv intézkedéseire és békülésre hívta fel őket, azon­ban eredménytelenül. Előzetesen a felek segédei sorsot húztak, hogy a magukkal hozott egy egy pár pisztoly közül melyiket használják a felek. A sors a Köpösdy Dezső által hozott pisztolyokra esett. E két pisztolyt Melczer Gyula és Szász József együttesen megtöltötték. Megtörténvén a felállás­ és a feltételek megmagyarázása, a feleknek át­adták a pisztolyokat. A feltételek egyik lényeges pontja volt, hogy a célzási időn belül bármely fél újra lőhet, ha a pisztolyra tett gyutacs nem sül el, vagyis a pisztoly csütörtököt mond. Ezt a jegyzőkönyv is fölemlíti, a segédek pedig szóbelileg külön is precizírozták maguk közt. E szóbeli megállapo­dás során kölcsönösen elfogadtatott, a vezető segéd által a helyszínen meg is magyaráztatott, hogy a célzási időre föntartott 10 másodpercet a vezetősegéd jelzi egytől tízig való folytonos számlálással. A feleknek kezébe adván a pisztolyt, Mel­czer vezényelni kezdett. Első vezényszava: Vi­­­­gyázz ! volt, majd számlálni kezdte az időt. Kö­pösdy Dezső pisztolya egymásután háromszor csütörtököt mondott és csak a negyedik felhúzás után sült el, ugyanabban a pillanatban, amikor vezetősegéd a 10-diket számlálta. Minden csü­törtök után Köpösdyt a vezetősegéd, a számlá­lást félbeszakítva, újabb lövésre buzdította, majd sürgette, ami által a szabályszerűen megállapí­tott egytől tízig való számlálás időtartama ter­mészetszerűen Köpösdy javára meghosszabbo­dott. Alapos tehát a föltevés, hogy ha a szám­lálást a vezetősegéd nem szakítja meg, amit nem is kellett és nem is szabad volt tennie, mert hisz a felek előzőleg kitaníttattak jogaikra és kötelességeikre ugyannyira, hogy még mind a ketten a helyszínen fölvilágosítást kértek és­­­­ kaptak is a részletekre nézve, akkor Kö­pösdy Dezsőnek utolsó és a sérülést elő­idéző lövésére már idő nem jutott volna.­­ Alulírottak nézete az, hogy a sérülést előidéző lövés szabálytalan időben történt és­­így a párbaj előre megállapított felté­telei megsértettek. Nincsésiek tehát alulírottak abban a helyzetben, hogy a párbaj szabályos le­folyásáról kétoldalú jegyzőköny fölvételéhez hoz­­■ rájáruljanak, hanem a törvény parancsa szerint kötelességüknek ismerik az ügyről a jelen jegyzőkönyv fölvétele által a budapesti királyi­­ ügyészségnek jelentést tenni. Aláírás előtt megjegyzik, hogy dr Pályi Ede körülbelül az ötödik másodpercben kilőtte a pisztolyát, továbbá, hogy a számlálás megszakí­tása miatt azért nem tiltakoztak nyomban, mert nem akarták fejüket a felmerülő kontroverzió miatt újabb és teljes 10 másodpercnyi célzásnak kitenni akkor, amikor már felük nem lőhetett. A negyedik lövés előtt történt félbeszakításra már tiltakozni akartak, mert az időt lejártnak tartották, azonban a vezető segéd sürgető szava és a lövés eldördülése közt erre már idő nem volt. Ii. jegyzőkönyvet tudomásvétel végett máso­latban megküldik alulirottak az ellenfél segédei­nek, Melczer Gyula és gróf Lavauld Viktor uraknak. Kmf. Előttünk: Vészi s. k. Szász József s. k. Seres László s. k. Szatmári Mór s. k.

Next