Pesti Hírlap, 1901. november (23. évfolyam, 302-331. szám)
1901-11-14 / 315. szám
1901. november 14., csütörtök. PESTI HÍRLAP Nagy hatásos vászon, nagy szobortömeg, nagy dob nincs. De fülbemászó, szívhez szóló zene sok apróbb vásznon csendül meg. Hogy a zsebeket is meghatja-e ez a festett zene? Milyen prózai elmeficam ez a kérdés ugyebár ? És milyen furcsa, hogy az úgynevezett művészlelkeknek gyomruk is van, sőt hitelezőik is akadnak. * * * Sétánkat a rendszerető emberhez híven, az Iső teremmel kezdjük meg, mely — kék. Nemcsak a színe kék, de nekünk a benne lévő művek sem — kék. Ez ugyan rossz vicc, de mikor a terem összhatása még rosszabb! A vigasztalódásunk csak az, hogy lesz még jobb is. De hát előbb végig kell járni a kálváriát is. A képek rendezése itt kritikán aluli. Szinte szétzüllik az egész terem, mintha egy csomó képet petárdával robbantottak volna szét s úgy ragadtak volna összevisszaságban a falhoz. A legnagyobb és legüresebb vászon itt Ujváry Ignácé. Címe: Duna a váci fordulónál. Zavaros, üres, erőtlen az egész. Ujvárynak van még 26 festménye e tárlaton, amik mind kisebbek és jobbak ennél, így például a mellette függő »Kis erdő« kitűnő kis kép igen finom levegővel. Nagy vászon Vágó Pál »Becsületügy a Hortobágyon« c. vászna tülekedő magyar bikákkal, melyeket az odavágtató gulyások fognak szétválasztani. Ennek a magyaros festménynek az a hibája, hogy Vastagh Géza már fenékig kiaknázta ezt a thémát, ha mindjárt Vágó Pál is volt az, aki már Vastagh Géza csecsemőkorában e bika-affairekkel foglalkozott. Az első impressiónk tehát az, hogy: nini, Vastagh Géza már megint bika-háborút festett. Pedig a gyönyörű alföldi pásztor-képeknek Vágó Pál hivatottabb mestere lenne, csak kissé belemerülne, hogy aztán újabb és újabb ilyen zamatos momentumokat tárjon elénk. A harmadik nagyobb vászon Grünwald Béla „Bércek között“ c. vászna történelmi genre-kép. Kies erdős vidék zöldjében mulatozó főurak, akiknek talán Cinka Panna hegedül. Az előtérben nótázó főúr sárga selyem kaftánja a törökös divatra vall, mely nálunk annyira hódított, hogy egyesek tudvalevőleg a hajukat is feborotváltatták, hogy tar koponyájuk legyen. A nótára egy úri leányzó a fűben táncot lejt- E vászon kompozíciója igen érdekes s habár tónusában az egész vászon kissé nyers, az egyes napsütötte színek bámulatosan világítanak. Mondhatnánk, hogy ez e terem legjobb képe. A másik „legjobb“ Pacska Ferenc tolnamegyei paraszt leány portraitja, melynek „De szeretnék páva lenni" a címe. Annyi bizonyos, hogy Paczka, aki először is bibliai festőnek indult, azután tájfestőnek csapott fel, most a harmadik korszakát éli s mint magyar genre-festő iditinő teret talált művészéért jélnek. Tolna megyei tipusai igen zamatosak s rendkívüli gonddal és szeretettel vannak festve. E parasztleány mellett egy úri leány szőke portraitját állította ki a művész; a cime: egy észak-német leány arcképe, mely annyira typikus, hogy még a háttér bútorzata is mind „szőke.“ Nagyobb vászon itt meg Perlmutter Izsák „Ima“ c. vászna. Perlmutter tentvér hollandus-magyar. A legfúrabb hollandus sem érezheti szebben elestől népfaj karakterét és országa színeit. És Perlmutter technikája is mennyire erős ! Azt mondhatnók, hogy egy második Fényes Adéit, de németalföldi ízzel leöntve. Perlmutter 13 festményt állított ki, ezek közt néhány elsőrangú műremek. De az „ima“ kevésbbé sikerült. Levegőtlen és nyugtalan háttere zavarja az áhítatot, melyet e vászonnak árasztania kellene. Ha körül száguldunk még e teremben, Kacziány Ödön „Castello di Mare'' c. vásznára azt mondjuk, hogy Böcklines, de sok kékitővel festve, Horthy Béla* „Őszi szántásban a lovak fásak, a talaj téglaporos, Gölgyessy Arthur „Őszi délután“-ján sok a tojássárga, de „Holdas éj a Balatonon“ c. vászna annál finomabb és poetikusabb, Vajda Zsigmond női arcképében sok a lélek, Ziegler Károly saját arcképe pedig „sneidig“ alkotás, atyja arcképe azonban unalmas komolyan s a bal keze fából van. Csók István „Salome“ c. aktja még fásabb, Stetka Gyula gellérthegyi és lágymányosi holdvilágos képein folytatja fanatikus sétáig Ferenczy Károly „Cigányok" c. vásznán újra beidézte tavalyi három,cigányát, a remek kék ruhást és ennek ráadásait, Bosznay István „Nyári napja“ pedig úgy vibrál, mintha szélben festette volna. Egy szobor a terem közepén: Teles Ede „Erzsébet királynő arcképe, remek, előkelő felfogású mellszobor, fehér márványból. 11-ik terem. A második terem legnagyobb vásznát, a „Krisztus imádása“ című triptichont Brunningtnn Flesch Lujza importálta Münchenből. Érzelmes, poétikus és hatásos szent kép ez, a müncheni iskola modorában készítve. Nem tudjuk, hogy ez a Münchenben élő magyar művésznőnk tud-e magyarul, de hogy kiválóan tehetséges nő, az már bizonyos. A másik nagyobb vászon itt Hegedűs László „Hercules a válaszúton“ c. festménye. Ez a Hercules Offenbach világából való legény és az ő válaszata se jobbra, se balra nem vezet, hanem a szerelem örvényébe. Arról van ugyanis itt szó, hogy Hercules a két gyönyörű mezítelen leányzó között választ, ki legyen méltó az ő szerelmére, az-e, aki az ő vérpiros rózsáját kínálja vagy a másik, a szégyenlősebb ? Gyönyörűen megfestett női testek, erős férfi akt és buja színek teszik hatásossá e vásznat. Nagyobb vászon még Szenes Fülöp „Sámson és Delila“ c. festménye is, de ez már egészen Benczúr hatása alatt áll. Benczin-szineket és Benczindrapériákat látunk itt, még a két akt húsa is benczinos. Vagyis hová lett Szenes, aki olyan szívesen kalandozik az ó-testamentum zsidó világában ? Talán visszatért a zsidó királyok dicső udvarához, a szent földre, melynek porában a világ egyik legrégibb nemességének , a zsidó hősöknek hamvai nyugszanak ? — Nem, Szenes Fülöp bármennyire is szereti e thómákat, egyéniségét csodálatos módon az ő felső-bányai plein-air tanulmányaiban őrzi meg s mivelhogy tiz ilyen művét állította még ki, később reá bukkanunk. A jobbak közül való Nyilasy Sándor „Vasárnap délután“ c. műve, mely három tovalejtő szegedi parasztleányt ábrázol vasárnapi díszben. Zamatos, erős magyar dolog ez, fényes bizonyitványa Nyilasy erős haladásának. Itt látjuk viszont Djváry másik nagyobb vásznát, az »Özvegy asszony udvarát.« Ez már aztán igazán pompás, üde magyar udvar, orgona-virágos, rügyfakadásos tavaszi hangulattal. Hej, ha minden özvegy udvara ilyen virágos lenne ! Magyar tárgya van Kernstock Károly »Lányok és egy félkegyelmű« című vásznának is. Ilyen utálatos képet sem látott még a világ ebben a műcsarnokban. Itt aztán tótágast áll minden jó ízlés, mert ez a félkegyelmű annyira művésziesen van tolmácsolva, hogy az ember menekül előle, mint az igazi hülyék elől. És öntudatlanul is az kiáltuk a félkegyelmű előtt: kegyelem, egészen kegyelem! Csak tovább, hogy ne lássuk ezt a művészi problémát, melyért a régi thébaiak halálra ítélték volna Kernstockot, mint aki a művészetet megszentségtelenítette. Kernstockkal mindjárt kibékülünk az ö kökruhás leány-portrailja előtt. Ez már igaz művészet! Előkelő felfogás, nyugodtság és mennyi lélek. Bosznay István két nagyobbtájképe közül az »Alkonyat« határozottan igen jó, a legjobb valamenynyi Bosznay-képek között. Részlet a holt Tisza mentéről , nyárfás ligetek, kitűnően átérzett víztükörrel E kép párja : A »Tisza partján« már elnagyzoltabb. — Olgyai Viktor tájképe: »Egy szép nap vége«, inkább hatásra törekszik s a jeles grafikus művész pedánsan rajzolt fenyő sudarai között alábukkanó nap bucsulényét örökíti meg. Basch Gyula „Miből éljünk“ cimü genre-képe kissé száraz, de tónusa igaz. Bruck Lajos »Német, bogsáni szénégetők'' c. vásznán a barna tónus bántóan dominál. Peske Géza „A tilosban“ c. gyermekgenre képe a többi Peske-képnél lényegesen jobb és frisseségével arra vall, hogy Peske hosszas betegségét már szerencsésen kiheverte. — Túri Ödön „A paraszt“ c. képe igen friss és kellemes magyar genre-kép, elős zabot arató parasztlegénynyel. Túli többi vásznán is igen szorgalmasan tanulmányozza a magyar népet. Nagy Zsigmond „De profundis“ c. vászna négy imádkozó kapucinus baráttal, kissé üres. Nem ragadja meg a lelkünket. — Stetka Gyula két portraitja hússzíneiben zsíros hatású, Endrey Sándor Tisza Kálmán arcképével megint igen nagyot haladt. A nagyváradi „martyr“ száraz, szürke alakját elmaradhatatlan kék szemüvegével kitűnően tolmácsolja Endrey, akinek még két kiváló portraitja igazolja igaz tehetségét. — K. Spányi Béla „Nyírfák“ című tájképe erős, poetikus alkotás, szép bársonyos barna színekkel. Vaszary János „Hangulat“ c. kis tájképe pedig igen hangulatos, mesteri zöldség, de a legtöbben azt fogják mondani, hogy 1400 koronáért egész zöldséges piacot vehetnek meg. (Legközelebb tovább sétálunk.) Kézdi-Kovács László: Dr Hazay István halála. A politikusok között s azok körében, akik Budapest előkelő hivatalnoki világában ismerősök, mély megdöbbenést okozott az a hír, hogy dr Hazay István miniszteri osztálytanácsos ma este szívszélhüdés következtében hirtelen meghalt. Megdöbbenést és mély szomorúságot keltett a hír nemcsak azért, mert Hazay István rendkívül kedvelt, tehetséges, páratlan szorgalmú tisztviselő volt és mint Széll Kálmán miniszterelnök titkára és bizalmasa, a közéletben jelentékeny szerepet játszott, hanem a haláleset előzményei is olyanok, amelyek a legnagyobb mértékben meghatók. Hazay Istvánt akkor érte a szívszélhüdés, amikor édesanyját látogatta meg a Vöröskeresztkórházban s afölött való aggodalma, hogy az anyján véghez vitt műtét kedvező eredménye nem bizonyos, annyira hatott rá, hogy összeesett és meghalt Az eset este kevéssel hat óra után történt s pár perc alatt hire futott egész Budapesten. Hogy megértessük a nagy részvétet, mely a hir nyomán keletkezett, meg kell ismertetnünk az olvasóval az elhunyt Hazay Istvánt, a következőkben: Amióta Széll Kálmán miniszterelnök lett és mint miniszterelnök a képviselőházban megjelent, mindig a közelében lehetett látni a vöröses-szőke, szikár fiatalembert, akinek minden mozdulata maga az igénytelenség és szerénység volt. A miniszterelnökkel együtt érkezett, a Házban a folyosón várakozott, míg Széli a miniszteri szobában intézte a dolgait. Eközben is folyton kiszólt Széli ! — Kérem, Hazay . . . Ez az ifjú ember, kit eleinte igénytelen külseje miatt senki sem vett észre, volt Hazay István, akkor miniszteri fogalmazó, akit Széli azonnal miniszteri titkárrá léptetett elő. A miniszterelnök mindent Hazayval intéztetett. A Házban is mindig ott kellett lennie a teremben, hol az írói karzat mellett volt a helye s minden harmadik-negyedik percben odament hozzája Széli és egész csomó fontos és titkos teendőt bízott rá, amit Hazay a jegyzőkönyvébe feljegyzett, így hamar feléje irányult az érdeklődés és képviselők meg mindazok, akiknek a miniszterelnöknél és belügyminiszternél dolguk volt, igyekeztek megismerkedni Hazayval. Kitűnt aztán, hogy az alig harminckét éves ifjú ember mindenképen érdemes a figyelemre. Széll Kálmánnak valósággal jobb keze volt. Rendkívül nagy tanultságával minden politikai és közigazgatási kérdésben otthonos volt. Semmit se kellett keresgélnie, a legtöbb törvényt könyv nélkül tudta. Emlékezőtehetsége bámulatos volt. Nagyon megbecsülendő volt benne rendkívüli tapintatossága, melylyel az emberekkel bánt. Naponként száz meg száz dolog fordult meg a kezén. Mind számon kellett tartania, kik akarnak beszélni a miniszterelnökkel, milyen ügyben és mikor, másfelől pedig a miniszterelnök nézetét és véleményét kellett számbavennie mindezen jelentkezőkkel és ügyeikkel szemben. Ezenkívül nagy halom adminisztracionális dolog intézése várakozott rá. Reggeltől késő estig egy percig sem pihent. Útjaiban mindenütt kisérte a miniszterelnököt Rátótra, Bécsbe, Ischlbe és sohasem volt pihenője, de nem is akart pihenni. Az ismerősök csodálkoztak a rendkívüli buzgalmon. S alig is hitték el, hogy Hazay tulajdonképen nem szorult rá ez óriási munkával járó hivatalra, mert Hazay István igen gazdag ember volt. Birtokai voltak Esztergom megyében, Budapesten pedig a József-körúton két nagy jól jövedelmező háza, úgy, hogy Hazay István évi jövedelmét harmincezer forintra