Pesti Hírlap, 1901. december (23. évfolyam, 332-361. szám)

1901-12-01 / 332. szám

__________,________/___ PESTI HÍRLAP 1901. december 1., vasárnap. Nézet elhorvátositása ismét egy újabb centrum­alkotás volt ama kath. délszláv állam javára, mely a monarchia belső ellenségeinek a szivét épen úgy hevíti, mint Rampolláét. És ami a jó öreg Kevertem nagykövetet illeti, tőle ugyan bátran megeshetett, hogy a San Girolamo inté­zetet kreatizálják, hacsak nincsenek Rómában dalmát-olaszok, akik — monarchiánk diplomá­ciája helyett, — legalább vitássá tették ezt a fogást. A Vatikán a magyar birodalom aláakná­­zásán fáradozik, ez egészen világos. Hogy mennyire képes elérni ez a titkos római kéz, azt csak imént tapasztaltuk még a magyar kép­viselőházban is, ahol a néppárt vezérszónoka a hármas­ szövetséget ravaszul kikezdte. A római egyháznak és a római politikának való szolgálat­tétel ma minden ultramontán lélekben ott lap­pang. És nagyon résen kell lennünk, hogy leg­alább közvetlen veszélyeit mindig észrevegyük. A távolabbi veszély persze más kérdés, a római Curia világpolitikája, ha nem is látov, azért még nem nyugszik. Még nagy szerencse, hogy a magyar kath. főpapi kar ki bírta magát vonni Rampolla ravasz politikája alól, amit szí­vesen írunk a magyar főpapság hazafiasságán­ak számlájára, annál szívesebben, mivel jól tudjuk, hogy főpapjainknak Rómával szemben ismételve nehéz helyzetük volt és van is. Elég csak a magyar gör. katholikusok liturgiai moz­galmára utalnunk, amelyben főpapjaink sorra a magyar liturgikus nyelv mellett vannak, de Róma ellenállását eddig — kellő diplomáciai támogatás híján, — senki sem bírta megtörni. Róma nekünk semmit sem ad; ellenségeinknek mindent. Revertera pedig mindig akkor nem volt Rómában, amikor valamit tenni vagy legalább földeríteni kellett volna. Pedig ezen földnélküli, de hallatlanul eszes, furfangos és ügyes politi­kával szemben épen az a dolog facitja, hogy itt mindent előre kell látni és mindent meg­előzni. Rómával szemben háborút viselni nem lehet; ellene való fegyverünk tehát egyedül a providencia s némileg az a mérsékelt retorzió, már amennyit ebből a dynastia helyzete és a vallásos érdekek kímélése megenged. Nagy nyereségünk elsősorban tehát az, hogy Revertera elmegy. A másik az, hogy he­lyére magyar férfiú ül, még­pedig nagy tapasz­talatokkal biró s amellett, mint mondják, igen eszes és az álláshoz mérten elég fiatal, tehát elég akcióképes férfiú. Mindez azt jelenti, hogy Bécsben belátták a Vatikán műveinek egész horderejét s épen ezért magyar diplomatát helyeztek oda. Hogy az új nagykövet be is válik, nincs okunk ab­ban kételkedni. A bizalmat szívesen előlegezi neki mindenki Magyarországon. Egyébiránt pedig ebben a magyar minisz­terelnök sikerét is joggal szemlélhetjük. Bécsben némelykor nehezen bírják megérteni, hogy a magyar érdekek nincsenek ellentétben a mon­archia belső biztosságával és a nagyhatalmi állással. Ezt megértetni olykor nagyon is keser­ves dolog , de ebben az esetben, úgy látszik, egészen sikerült. ül mi lengy — Történelmi regény négy szakaszban. — 19 Irta: Jókai Ad­or­. A két leány egyszerre beszélt, egymás sza­vába vágva; az egyik rémülettől sivalkodva, a másik szörnyüködve, alig lehetett kivenni, hogy mit zagyválnak összevissza. Szerezsánok, Jézus Mária huszárok rajta törtek a Mujkos uram szállására, a gazdát, a cselédjeit vasra verték, elhurcolták a városba, hadi törvényszék elé állítják. A pisa úgy mene­kült meg, hogy elbújt a sütő kemencébe, amíg a katonák garázdálkodtak. Akinek a házánál egy puskát megtalálnak, a gazdáját irgalom nélkül főbe lövik. — Pu-hus-ká-hát! — rebegő rémülten a gányó. Még jobban meg volt ijedve Tihamér. — Akkor nekünk menekülnünk kell innen. Ha Mujkost elfogták, azt kínvallatás alá veszik, el fogja árulni rejtelmüket. Végünk van. . — De nincs merre futni! — kiabált Katka. — Minden tanya meg van rakva granicsárokkal. Csak Natália nem vesztette el a lélek­jelenlétét. — Ez a leány meséket beszél, amiket ijedtében gondol ki. Hogy láthattad te, hogy Mujkos gazdát elfogták, vasraverték, mikor a sütőkemencébe voltál elbújva? — Hát hiszen nem láttam, de hallottam, hogy keresik nagyon s csörgetik a láncokat. — Hát te, Katka, láttad, hogy Mujkos ura­mat, meg a cselédjeit elhurcolták a szerezsánok? — Én nem láttam, mert én kinn marad­tam a szekérnél az erdőben, amíg a kocsis be­ment a szállásra. — Akkor a ko­vist kell előhívni, az tud­hat igazat. A kocsist odaszólították. Natalia fogta kérdőre. •— Volt kend a Majkos uram tanyáján? — Igen is, elmentem a disznó hizlalóig, ott találtam az etetőt, aki a disznóól alá volt elbújva. — A pufitos Marcit? — kérdé a gányó. — Igen is, a pufitos Marcit. — No, az tudja azt utat a mi tanyánkhoz. Senki más. Csak hogy azt el nem fogták. Natália kérdezett tovább. — Mit beszélt az etető Mujkos gazdáról? Elfogták-e ? — Dehogy fogták. Sokkal okosabb ember Mujkos uram. A gazda egész éjjel le sem feküdt, hanem a hóka lovára ülve, sorba járta a szállá­sokat, s megparancsolta a kanászoknak, hogy az állatokat verjék ki az erdőre, elő ne jöjjenek, ha mindjárt azt látják is, hogy ég a tanya s aztán mikor meglátta a sok katonát az úton, ráhúzgált a lovára s úgy eliramodott előlük, hogy a patkónyomát sem találták. — Hát akkor mit beszélt ez a leány vas­raveretésről ? — Jaj kérem a lássan, nem tud a leány­cseléd igazat mondani, ha a haját húzgálják sem. Natália ráförmedt a pilára. — Hát hogy tudtad azt mondani, hogy a gazdádat vasraverték ? — Kérem a lássan, én féltemben azt gon­doltam, hogy igaz. •— Hát te, Katka, hogy hitted el neki? — Mikor olyan nagyon mondta. — S te már úgy adtad elő nekünk, mintha magad is láttad volna. Hát aztán hol késtetek annyi ideig? — Nagy kerülőt tettünk, hogy a szerezsá­­nokkal össze ne találkozzunk. — Hát aztán élelmiszert hoztatok-e a ta­nyáról ? — Az bizony a nagy rémületben nem ju­tott eszünkbe. — No majd ha halálért kell küldeni va­lakit, titeket küldünk érte. Negrotin elnevette magát. — De jó auditor lett volna a kisasz­szonyból. Belpolitikai hírek. A király és Széli. Széll Kálmán miniszter­­elnök tegnap éjjel Bécsből Rátótra utazott. A miniszterelnök Bécsben a közös miniszteri ta­nácskozáson vett részt. Bécsben való tartóz­kodása alatt Széli miniszterelnök nem volt kü­lön kihallgatáson a királynál. Ehez a körül­ményhez (tekintetbe véve azt, hogy Széli maga mondta a képviselőházban, hogy a miniszter­­elnökség elvállalása történetének elmondásáról jelentést fog tenni a királynak) különböző kom­binációkat fűznek. A Neue Freie Presse ellen­tétben azokkal, kik e körülményt a miniszter­­elnökre nézve kedvezőtlenül magyarázzák, azt jelenti, hogy a külön kihallgatás elmaradása valószínűleg azért történt, m­ert Széll más mó­don már előbb igazolta magát a király előtt a képviselőházban elmondottakért. Ugyancsak erre az ügyre vonatkozólag a félhivatalos Búd. Tud. a következőket jelenti: Széll Kálmán miniszterelnök mindjárt be­széde után, amelyben — hallatlan támadás ál­tal provokálva — ő felsége szavait idézte, szer­dán délután távirati után ő felségének kimerítő jelentést tett, amely már csütörtökön reggel végleges elintézést nyert, tehát még mielőtt a miniszterelnök Budapestről eltávozott volna. Széll Kálmán miniszterelnöknek tehát semmi oka nem volt, hogy mostani bécsi tartózkodása alkalmából magánkihallgatásra jelentkezzék és azért a közös miniszteri értekezlet után, amely különben csak rövid tartamú volt, visszatért Rátótra. A miniszterek hazatérése. Lukács László pénzügyminiszter és K. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter a bécsi konferenciák befejezése után ma visszaérkeztek Budapestre. Közös minisztertanács. A Bécsben pénte­ken tartott koronatanácsról még a következőket jelentik: A katonai kormányzat a hadseregnek új ágyúkkal való felszerelése tekintetében azon az állásponton volt, hogy ezzel tovább várni nem lehet, de véleményeltérés merült fel közte és a két pénzügyminiszter között. Emiatt kellett a koronatanácsot összehívni. A koronatanácsban a hadügyminiszter a tü­zérség főfelügyelőjének jelentése alapján kö­zölte, hogy az új ágyúkkal folytatott kísérle­tek sikerültek és a kérdés eldöntését nem lehet már sokáig halogatni. Hogy a két pénzügymi­niszter a hadügyminiszter követeléseinek leszál­lítását követeli-e vagy pedig pénzügyi okokból az új ágyúk behozatalát egyáltalán­ ellenzi-e, még nem tudják pontosan. Annyi azonban bi­zonyos, hogy ez ügyben még újabb tárgyalások lesznek. Az indenmitási törvényjavaslat tárgyalá­sát, mint tudva van, kedden fogja megkezdeni a kép­­viselőház. Miután a minálunk meghonosodott gya­korlat szerint ezen törvényjavaslat tárgyalását nem az államháztartás rendes vitelére elkerülhetetlenül szükséges eszköznek, hanem bizalmi kérdésnek te­kintik, előre látható, hogy a Ház újabb politikai vi­tának lesz ismét a szintére, amely vitába, mint ér­tesülünk, a csak imént lefolyt felirati vitának utolsó szenvedélyes accordjai is újra bele fognak játszani. A függetlenségi párt álláspontját a Ház keddi ülésén Komjáthy Béla fogja kifejteni. A sza­badelvű párt — általánosan elfogadott bizalmi jel­legénél­ fogva — nem tárgyalja előzetes értekezleten az indemnitási törvényjavaslatot. A néppárt obstrukciója. A néppárt hétfőn ülést tart, melyen meg fogja állapítani, hogy a képviselőházban kedden megkezdődő videmnyis vitában s általában a Ház most következő ta­nácskozásaiban milyen magatartást foglaljon el. Mint ma cikkünkben említettük, a néppárt azt tervezi, hogy a kormány javaslatainak kellő idő­ben való törvénynyé emelését obstrukcióval­­ akadályozza meg. A Kossuth-párt értekezlete. A független­ségi Kossuth-párt ma délután hat órakor népes érte­kezletet tartott, melyen Kossuth Ferenc gyengélke-

Next