Pesti Hírlap, 1902. január (24. évfolyam, 1-30. szám)
1902-01-30 / 29. szám
4 PESTI HÍRLAP 1902. január 30., csütörtök. ORSZÁGGYŰLÉS. 1. A képviselőház mai ülése egyhangúan kezdődött, de annál zajosabban végződött, még pedig olyan zajosan, hogy nem a béke korszaknak, hanem a legháborusabb obstrukciós világnak is nevezetessége lehetett volna. Ami az ülés legbecsesebb eseménye volt, azt alig is vették észre, tudniillik, hogy Plósz Sándor igazságügyminiszter benyújtotta a polgári perrendtartásról szóló törvényjavaslatot. A költségvetés általános tárgyalását folytatták és elsőnek Hortoványi József szólalt fel. Az ő beszédében fel lehetett volna fedezni az egyik vihar magvát, tudniillik támadta a demokarciát, mely a Király utcából hozott sárral dobálja a nemességet. Ez a mostani pökhendi demokráciát — kiáltotta közbe Rakovszky István. Aztán Miklós Ödön szólalt fel a szabadelvűpárti részről és dicsérte a kormányt, teljes bizalmát fejezve ki iránta. Ezzel szemben a függetlenségi oldalról Csávolszky Lajos erősen támadta a költségvetést és a kormányt. Most a szász Lindner Gusztáv felszólalása következett s az ő beszéde volt okozója a képviselőház mai első szenzációjának. A szász képviselők egy része tudvalevőleg a mostani választások zavarosságait felhasználva, külön nemzetiségi programmal jött be a képviselőházba s ezek közé tartozik a nagyszebeni Lindner Gusztáv, aki egyenesen a zöld szászok programmját hozta be és ezt hangoztatta. Mikor azonban odáig érkezett, hogy a törvények megtartását tagadta, s a nemzetiségek nyelvének elnyomását panaszolta, mint jogtalanságot, a szélső baloldal felzúgott ! Pichler Győző előre szaladt s úgy kiáltotta : — Nézzék meg a német politikát. Ott kidobják a lengyeleket s itt így mernek beszélni. A többi függetlenségi képviselők csatlakoztak Pichlerhez, míg a szász képviselők Lindnert védelmezték egy-egy közbeszólással. A vihar egyre nagyobb lett. Leszkay Gyula ezt kiáltotta a szászok felé: — Az volt a hiba, hogy befogadták Magyarországba az ilyen népet! Az elnöki székben Dániel Gábor ült, aki Pichler Győzőt a miniszterelnök „halljuk az elnököt !“ figyelmeztetése folytán rendreutasította. És még jobban föltüzelte a Házat, mig Lindnert merészebbé tette s most már Lindner odáig ment, hogy a magyar szupremáciát is megtagadta. Erre már a jobboldal is fölzúgott és erélyesen követelte a Lindner rendreutasítását, ami nagy zaj között meg is történt Leszkay Gyula is mutatta a tanulságot ezekkel a szavakkal: — Ez a következménye annak, hogy a kormány mindig a nemzetiségekkel paktál. Mindamellett Lindner bevégezhette a beszédét, mert nyugodtan állott a helyén és a veszedelmes tanokat, tudományos fejtegetések és idézetek közé pakolta. Ez az izgalom alig múlt el, amikor sokkal erősebb zavarta föl a Házat. Időközben tudniillik megérkezett Vázsonyi Vilmos, aki értesült a Hortoványi által mondottakról és erre válaszolni akart. Ismerősei igyekeztek lebeszélni róla, tudván a Vázsonyi-ellenes hangulatról. Azonban Vázsonyi nem engedett Fölállott és beszédhez fogott. De mindjárt a második mondatánál ellene zúdult a néppárt: — Nem hallgatjuk meg! Hortoványi nem nevezte meg, tehát ne beszéljen! A jobboldalról is hasonlót kiáltottak s általán az egész Ház Vázsonyi ellen foglalt állást kényessé akkor vált a helyzet, mikor Rakovszky szemére vetette, hogy megmozgatta az utcát, betörette az ablakokat s aztán megugrott — Hazudik, aki azt mondja! — felelte Vázsonyi. De amikor nagy zaj kerekedett s rendreutasítást követeltek, Vázsonyi úgy korrigálta a szavait, hogy az őt gyanúsító sajtóra mondta, hogy hazudik. Erre a függetlenségi párt is erélyesen ellene támadt s a körülötte lévők azt követelték, hogy Vázsonyi menjen ki a függetlenségi pártból, minthogy ott nincs helye s ők nem tűrik meg, nem tartozik a pártjukhoz. Nagy kavarodás keletkezett, a képviselők felugrottak, a padokon dörömböztek. Rakovszky újból felszólalt és azt mondta, hogy Vázsonyi bujkál, nem akar felelni a tetteiért. Most a szabadelvű párt is Vázsonyi ellen tüntetett, tapsolt Rakovszkynak és kiáltotta Vázsonyi felé: „Ki vele!“ Vázsonyi Vilmos már kijött a padból és a padok előtt akart beszélni. De a fülsiketítő zajban semmi egyebet nem lehetett hallani mint ezt a folyton fenyegetőbb kiáltást: — Ki vele! Ki vele! Az izgatottság oly mérvű volt, hogy mármár komolyabb bajtól is lehetett tartani. Vázsonyi kiment a teremből s eltávozott a képviselőházból. A képviselők mind egy nagyfr csoportban álltak még, mig az elnök az ülést felfüggesztette. A szünet után sem lehetett folytatni a tanácskozást, úgy, hogy a mára kitűzött interpellációkat is holnapra kellett halasztani. 11. A képviselőház ülése jan 29-én. Elnök : Gróf Apponyi Albert, később Daniel Gábor. Jegyzők : Lázár Árpád, Nyegre László, Illyés Bálint. A miniszterek közül jelen vannak : Széll Kálmán, Lukács László, Hegedűs Sándor, Wlassics Gyula, Plósz Sándor, Darányi Ignác, Cseh Ervin. Ülés kezdete délelőtt 10 órakor. A jegyzőkönyv hitelesítése és az iratok fölmutatása után Plósz Sándor igazságügyminiszter benyújtja a polgári perrendtartásról szóló törvényjavaslatot s ennek indokolását kiadják az igazságügyi bizottságnak. Következik a költségvetés általános tárgyalásának folytatása. Hortoványi József a liberalizmus fattyúhajtásának nevezi az újabb divatú demokráciát. A Királyutcából hozott sárral dobálják a régi nemesi osztályt. Nem tudtuk eddig, mit akar a demokrata párt. Képviselője a Házban programmja kifejtése helyett a régi nemesi osztályt támadja, amelynek pedig köszönhetjük, hogy itt vagyunk. Eddig a nemesség nyolc századon át fönntartója volt az országnak. A haza függetlenségéért vivott harcokban a nemes együtt küzdött a jobbágygyal s ez a vérkeresztség szülte az igazi demokráciát. (Helyeslés a baloldalon.) Rakovszky István : Ez a mostani a pökhendi demokrácia. (Mozgás.) Hortoványi József azt fejtegeti ezután, hogy arra kell törekednünk, hogy a tőke épen olyan eszköze legyen a fölbirtokosnak, mint az iparosnak. A gazdasági kiegyezés kérdéséről szólva, kijelenti, hogy Ausztriával való gazdasági viszonyainkat csak az önálló vámterülettel lehet rendezni. Nem fogadja el a költségvetést. (Helyeslés a baloldalon.) Miklós Ödön ! Az előadó rámutatott arra, mit jelent egy országra nézve a rendezett költségvetés, de az bizonyos, hogy tekintve az eddigi nagy igénybevételét az állam erejének, nem lehet tagadni egyes aggasztó jelenséget. A gazdaosztály helyzete szomorú. A 4.460.000 válságban levő birtokos helyzetének szanálása az állam közbejöttével elodázhatatlan. A gazdaság hanyatlik, nagy kárára van a kivándorlás, mely már valósággal lázas mániává fejlődött. Meg kell vizsgálni, mi az oka ennek a kivándorlásnak, bár bizonyos, hogy az a pénz, melyet a kivándorlott munkás hazaküld, oly varázs, mely ellen küzdeni alig lehet. Igazán nem tudja, miféle intézkedések lehetségesek ellene. Az az izomerő, melyet az Amerikában levő magyarok az amerikai mezőgazdaságnak adnak, évi egy millió dolláron jóval felüli összeget képvisel, ami épen oly hasznára van az amerikai mezőgazdaságnak, mint kárára a magyarnak. Fölveti a gazdasági raktárak intézményének ügyét, sürgeti a folyók szabályozását és hajózhatóvá tételét. (Fölkiáltások : Elég volt a vízi biztosból!) Minden költségmély a szállítás könnyítésére szolgál, egyszersmind a gazdákat szolgálja. Azonban az ipar és kereskedelem helyzete is szomorú. Az iparvállalatokat védelmezni kell s megnyugtató a pénzügyminiszter ama nyilatkozata, hogy az állami gyárak a magániparvállalatoknak konkurrenciát csinálni nem akarnak. A segítés egyik forrása, hogy vannak oly intézmények, melyek révén lehet az államháztartás bajain segíteni a polgárok megterhelése nélkül. (Fölkiáltások : Példán! ?) Ilyen az adóreform, mely a nyomasztó pótadóktól fogja megszabadítani az országot. Zaj.) A szászmonopólium behozatala is, mint Oroszország példája mutatja, oly erőforrás, melyhez a polgárok megterhelése nélkül jut az ország. Nézete szerint ez már elkerülhetetlen. (Helyeslés.) Hivatkozik Széll Kálmánnak a Kerkápoly-minisztérium idejében mondott beszédére, melyekben már benne vannak a szanálás kalapelvei. (Zaj a baloldalon.) A kormány iránt való bizodalma kijelentésével a költségvetést elfogadja. (Helyeslés jobbról.) Csávolszky Lajos azt hangoztatja, hogy nálunk még a szentesített törvény végrehajtása sem komoly dolog. Oly hivatalokat fizetnek és építkezést rendelnek el, melyek a költségvetésbe nincsenek fölvéve. Az állami számvevőszék nem teljesíti a túlkiadásokkal szemben kötelességét. Az egyik főerőssége a pénzkészlet gyűjtés, szóval az irreális költségelőirányzat. Pichler Győző : Mennyi az eltitkolt fölösleg ? Csávolszky: Ezt a rejtett fölösleget a miniszter nemcsak magyar magán, hanem bécsi intézeteknél, sőt bukóintézeteknél helyezte el. Több száz milliót helyezett el magánbankoknál a miniszter, a pusztuló néptől elvette, hogy a bankoknak adja. Nem fogadja el a törvényjavaslatot. Az első vihar. Lindner Gusztáv a szász kérdésről beszél. Felolvassa a 61-iki felirat egy részét, amely nagyon méltányos a szászok iránt. S a válasz is hasonló volt a feliratra. Már akkor is hangsúlyozták a nemzetiségi kérdés békés megoldását. Szép ígéreteket tettek akkor a nemzetiségeknek. De ezek a horvát testvérekkel szemben érvényesülnek csak. (Nagy zaj a szélsőbalon.) Pichler Győző: Kinek a véleménye? Lindner Gusztáv: A mi nép programmunk negyedik pontja értelmében az állam nyelve, mint olyan, jogosult . . . (Aagy zaj és mozgás a szélsőbal oldalon. Hallunk! Halljuk! a középen.) Lengyel Zoltán : Gyönyörű elismerés ! Köszönjük ! (Nagy zaj.) Lindner Gusztáv: ... de a nemzetiségi egyenjogúságról szóló 1868: XLIV. törvénycikk és a később létrejött törvények, amennyiben az állam nyelvének az idézett törvénycikk által tulajdonított túrsúlyt nem emelik, a jog és szabadságnak azon legkisebb mértékét tartalmazzák, mely az országnak nem magyar ajkú nemzetiségeit megilleti. (Nagy zaj és mozgás a szélsőbaloldalon.) Pichler Győző: Ez a pótens törvény! Ez Vilmos császár véleménye ! (Nagy zaj.) Ott is ezt gondolják ! (Nagy zaj a bal- és szélsőbaloldalon. Halljuk ! Halljuk) Ennek csenget.) Ez a Démét politika. (Szűnni nem akaró zaj a ba oldalon.) Ott nézzék meg, hogy mit csinálnak! (Folytonos nagy zaj jobb felől.) Kidobják a lengyeleket! Itt pedig így beszélnek. (Folytonos nagy zaj a baloldalon, felkiáltások jobb felől ! Halljuk ! Halljuk!) Elnök: (Csönget.) Csendet kérek! (Zaj.) Pichler Győző: Jogosult az államnyelv! Menjenek oda, nézzék meg a lengyeleket, sorban pusztítják és gyilkolják! (Folytonos nagy zaj. Felkiáltások jobbfelöl: Haljuk! Halljuk!) Elnök : (Csönget.) Csendet kérek! Ne méltóztassék a szónokot közbeszólásokkal zavarni. (Helyeslés jobbfelöl. Nyugtalanság a szélsőbaloldalon.) Prohler Győző : Abszurdum ilyet mondani a magyar képviselőházban. Lágy zaj és mozgás a bal- és szélsőbaloldalon. Felkiáltások a jobboldalon : Rendre !) Menjenek el Lengyelországba! Nézzék meg, mit csinálnak Pozenben ! (Zaj.) Elnök: Pichler képviselő úr ne beszéljen közbe! (Élénk helyeslés a jobboldalon. Halljuk ! Halljuk! Egy hang a középen : Mi megszereztük a hazánkat, mert csak a szónokot illeti a szólás joga. (Helyeslés jobbfelől.) Pichler Győző: Önöket megtűrtük, nem maguk szerezték ezt az országot. (Nagy zaj és felkiáltások a jobboldalon. Halljuk az elnököt!) Leszkai Gyula: Az volt a hiba, hogy befogadták Magyarországba az ilyen népet. (Nagy zaj és mozgás.) Pichler Győző: Ne csináljanak külön törvényeket maguknak ! (Szűnni nem akaró zaj és felkiáltások a jobboldalon : Rendre!) Elnök: Pichler képviselő urat közbeszólásaiért rendreutasítom. (Helyeslés a jobboldalon. Mozgás a bal- és szélsőbaloldalon.) Pichler Győző : Bánom is én! Tessék rendreutasítani huszonötször ! (Nagy zaj és mozgás.) Jogosult az államnyelv ! És mi ezt hallgatjuk. (Nagy zaj.) Elnök: Pichler képviselő urat újra rendreutasítom. (Elénk helyeslés a jobboldalon.) Leszkai Gyula: Tanítsák meg, mit szabad itt egy szásznak beszélni. (Zaj.) Széll Kálmán miniszterelnök: Halljuk az elnököt! (Folytonos zaj.) Elnök (Csenget.) Csendet kérek. Nem hallom a zajtól, mit beszélnek! (Zaj.) Pichler Győző: Ez tanította Kolozsvárott a közjogot. (Nagy zaj és felkiáltások a jobboldalom Rendre!) Molnár Jenő: Jó kis közjogot tanított Kolozsvárott! (Folytonos zaj.) Lindner Gusztáv: E Házban én nem érezhetem magam hivatva arra, hogy Poroszország kormányát védelmezés alá vegyem a lengyelek dolgában elkövetett intézkedések miatt. Mi itten magyar ügyeket tárgyalnk (ügy van ! ügy van!) és ennélfogva én nem a lengyel, hanem ezen ügyekkel foglalkozom. (Helyeslés a középen.)