Pesti Hírlap, 1902. február (24. évfolyam, 31-58. szám)

1902-02-01 / 31. szám

__________________________________ hogyha odaadnák a közoktatásügyi miniszternek, hogy alapítson belőlük mindenütt, ahol gyermekek vannak, jó magyar iskolákat és fejleszsze a középiskolákat és felső iskolákat úgy, hogy senki se mehessen idegenbe, amíg magyar nemzeti érzülete úgy meg nem erősödik itt, hogy az idegenség nem tehet benne kárt. Mert a szászságnak épen az a megrontója, hogy kultúrája, minden irányban való képzettsége fejlettebb, magasabb színvonalú, összehasonlíthatatlanul erősebb, mint a körülötte és közepette élő magyaré. Nagy-Szebenben és azokon a vidékeken, ahol a szászság van túlsúlyban, ennek az elemnek a képzettsége olyan magas színvonalú, hogy rája támaszkodva (valljuk csak be) lenézi a magyarságot, hiába akar ez ott az állami hatalom jelvényeivel uralkodni. És különösen a szász nemzetiség, mely magát szász nemzetnek és szász népnek nevezi, maga mögött érezi a nagy németségnek a hatalmát is. A háborúra való készülődés gondjánál nagyobbnak kellene lennie annak, hogy a magyarság kulturális erejét hasonló színvonalra emeljük, mint amint ott a szászságé és ezzel egyidőben az új nemzedéket magyarrá neveljük. A román megint másfajta. A román szegény és elhagyatott. A sok mese az orosz rubelekről, a román királyságból jövő pénzről igazán csak mese ama magyarországi román nép részére, mely a megélhetés olyan rettenetes gondjaival küzd, hogy igényei már alig nagyobbak a korán élődő baroménál. Ez már nem nemzetiségi, hanem humánusságnak, társadalmi szempontoknak és gazdasági tekinteteknek a kérdése. Ennek a román népnek a kultúrája alantosabb az államalkotó magyarénál. Tehát ezt hasonló színvonalra kell emelni, amihez ismét magyar iskolákra és az ingyenes nevelésre és szeretetre, nagyon önzetlen sok szeretetre van szükség. És hogyha a megélhetést biztosítani tudjuk, a románoktól épen nem kell félnünk, ők nagyon jól tudják, hogy Romániában nincs keresni valójuk, mert az még az ottlévőket is alig tudja ellátni. De az állami segítség mellett a magyar társadalomnak kell magához ölelnie, magával egyenlőnek elismernie a nemzetiségeket, mert enélkül a törvény egyenlősítő szelleme nem érvényesülhet. A magyar fajba való beolvadását nem szabad büszkeségből avagy a jogos fensőbbség érzete miatt sem megakadályozni. A Belpolitikai hírek. A képviselőhöz holnap délelőtt tíz órakor tartandó ülésen megválaszt a Ház két jegyzőt és több bizottsági tagot. Az ülés végén Hegedűs Sándor kereskedelemügyi miniszter válaszol Solymosy Ödön bárónak a kereskedelmi ügynökök dolgában hozzáintézett Interpellációjára. A hétfői ülésen folytatják a költségvetés tárgyalását. Szólásra fel vannak jegyezve : Baross Károly, gróf Serényi Béla és Rubincz Gyula mellette, továbbá Weszelovszky Ferenc, Holló Lajos, Bizony Ákos, Bakó József, Ernszt Sándor, Vertán Endre, Rátkay László, Sebess Dénes, Gabányi Miklós, Bakó Mihály, Molnár Jenő és Kovács Pál ellene. Az országgyűlési szabadelvű párt ma este 1/28 órakor Podmaniczky Frigyes báró elnöklete alatt értekezletet tartott, melyben a napirend első pontja értelmében a megürült bizottsági tagsági helyek betöltésére nézve ejtették meg a jelöléseket Az értekezlet egyhangúlag magáévá tette a párt kijelölő bizottságának indítványát, melyhez képest a következő jelölésekben állapodott meg: A Horvát-Szlavon országokkal kötendő pénz-ügyi egyezmény előkészítésére kiküldött országos bizottságba a szabadelvű párt részéről jelöltettek : gróf Andrássy Gyula, Berzeviczy Albert, Fálk Miksa, Horánszky Nándor, Láng Lajos, Neményi Ambrus, Tisza Kálmán. (A Kossuth párt a maga részéről a bizottságba kiküldi Barta Ödönt és Kossuth Ferencet, a néppárt pedig Zichy János grófot.) Jegyzőknek jelölték: Soűts Pált és Dedovics Györgyöt. Az V. biráló bizottságba Kubinyi Gézát. A függő államadósságokat ellenőrző bizottságba: rendes tagnak Angyal Józsefet, póttagoknak Zsámbokréthy Emilt és Adamovics Bélát. A gazdasági bizottságba Lázár Árpádot. Az igazságügyi bizottságba Tomasics Miklóst. (A függetlenségi párt Győry Eleket küldi ki.) A kétévnyi bizottságba Nedeljkovics Tivadart. A közgazdasági bizottságba Dedovics Györgyöt. A közlekedésügyi bizottságba Kovácsevics Istvánt. A közoktatásügyi bizottságba Werner Gyulát. A mentelmi bizottságba Popovics Vazul Istvánt. A naplóbiráló bizottságba Csincsek Flóriánt. Az összeférhetlenségi bizottságba gróf Pejacsevich Tivadart. A pénzügyi bizottságba Schmidt Józsefet és Josipovics Gézát. A számvizsgáló bizottságba Adamovich Bélát. A véderőbizottságba Josipovich Gézát és Domahidy Elemért. A vízügyi bizottságba Kovácsevics Istvánt. A zárszámadási bizottságba: Popovics Vazul Istvánt. Az Erzsébet-szobor bizottságba, Dedovics Györgyöt. Az értekezlet azután Kammerer Ernő referálása alapján letárgyalta a kisebb tárcák költségvetését és egyben tudomásul vette a miniszterelnök jelentését az állandó országház munkálatainak 1900-ban és 1901-ben való elhaladásáról. Jakabffy Imre referálása alapján letárgyalták továbbá a belügyminiszteri tárca előirányzatát s a belügyminiszter törvényjavaslatát a vármegyék közigazgatási árva- és gyámhatósági kiadásainak fedezésére szolgáló póthitelről. Végezetül Cseörghe Gyula előadása alapján letárgyalták a kereskedelmi tárca előirányzatát. Báró Podmaniczky Frigyes fölszólítván a szabadelvű párt tagjait, hogy holnap a képviselőházban megejtendő választások alatt minél nagyobb számmal legyenek jelen, az értekezletet bezárta. Elrendelt választási vizsgálat. A Jakabffy István ellen beadott petíció dolgában a Curia IL választási tanácsának elnöke, Vavrik Béla, ma délelőtt hirdette ki a tanács végzését. A Curia a bizonyítási eljárást elrendelte s foganatosításával a budapesti ítélőtáblát bízta meg. A Curia csupán csak a képviselő által állítólag elkövetett vesztegetési esetekre nézve rendelte el a bizonyítást, ellenben az egyházi ado-mányozásokra nézve a kérvény panaszait mellőzte. Választási kérvények tárgyalása február hónapban. A Curián február hónapban a következő képviselők választása ellen beadott kérvények tárgyalásai vannak kitűzve: Szentiványi Gyula (Aranyos- Medgyes) február 3-án, Forgách Antal (Balassa-Gyarmat) február 5-én, gróf Karácsonyi Jenő (Zichyfalva) február 7-én, Darányi Ferenc (Baksa) február 10-én, Szivák Imre (Fehértemplom) február 12-én, Teleki Gyula (Ökörmező) február 13, Eggenhoffer József (Nemes-Ócsa) február 14, Madarász Imre (Karcag) február 17, Tormás Károly (Baranya-Szent-Lőrinc) február 19, Szombathy György (Jószáshely) február 21, Ehen Gyula (Szombathely) február 22-én, Szaczelláry György (Dorog) február 24-én, Luby Béla (Csenger) február 24-én. A Curia ama mandátumok dolgában is tárgyal, melyek ellen a kérvényt visszavonták, azonban ilyen esetekben csak az eljárás megszüntetésére és a költségek megállapítására szorítkozik. A deési választókerület szabadelvű pártjának tegnap tartott értekezlete Csizer Ákos ügyvédet jelölte. Az értekezlet Széll Kálmán miniszterelnököt és báró Podmaniczky Frigyest, a szabadelvű párt elnökét, táviratilag üdvözölte. A kápolnai választás tárgyalása a Cárién, Kápolnán, Heves vármegyében dr Samassa Jánost, az egri érsek unokaöcscsét, az érseki jószágsem. De hát mi az ördög ütött ehez a kopott színészhez, hogy végrendeletet csinál és azt a közjegyzőhöz viszi. — Bocsánat. — szólalt meg a szinügyi bizottság elnöke — de valamit kérdezek. — Méltóztassék. — Jól megnézte önt azt az embert? — Hát már hogyne néztem volna meg, mikor a szó szoros értelmében rendkívüli volt az eset. — Nos, hát ha jól megnézte, nem vette észre, hogy valami sötét felhő borongott a homlokán ? A közjegyzőt ez a kérdés igen meglepte, mert nem tudta, hogy komoly-e az, vagy pedig olyan tréfa, amely hivatalos állásának komolyságát veszélyeztetheti. Később azonban, mikor a történteket elmondták neki, határozottan válaszolt s a homlokon borongó felhőt megerősítette. Most már minden más téma leszorult a napirendről s a társaság ama tagjai, akik söreiket megitták s akik ilyenkor más alkalommal távozni szoktak, újabb rendelést tettek és tovább ittak. A társalgás határozottan élénkült, az eseteket meghányták-vetették, anélkül azonban, hogy a tárgyat kimerítették volna. Ily körülmények között jelent meg a helyi lap rettegett kritikusa, akit nagy örömmel fogadtak s akihez, a drámai apát illetőig, több kérdést intéztek. A kritikus a kérdésekből nem tudhatta meg, hogy tulajdonképen miről van szó, de azért felelt: — Kérem, ez az ember egyszerűen megbolondult és nagyzási hóbortban szenved. Azt hiszi, hogy a társulatnak ő a legelső tagja és arról van meggyőződve, hogy a világon semmi sem érdekel úgy, mint az, hogy ő az ötödik fölvonás hatodik jelenetében mint domborít. Mikor ennyit mondott, lenyomták egy székre és kérni kezdték, hogy mindent mondjon el és ne hallgassa el a legkisebb részletet sem, mert az ügy jóval érdekesebb, mint sejtené. — Nos, hát jól van. Ez történt. A drámai apa ezelőtt fél órával eljött hozzám s azt mondta, hogy eddigi ridegségemet megbocsátja és nem tesz szemrehányást azért, mert sem érdeme szerint, sem sehogy nem foglalkoztam vele. Ám ha ilyen bocsánatban részesít, azt megköveteli tőlem, hogy ma este az ötödik felvonás hatodik jelenetében való alakításával nagy részletességgel foglalkozzam. Ebben a jelenetben — mondotta volt — megrázó természetességgel fog meghalni. Az ő játéka láttára a nézők szive hevesen dobog, a szemek könyekkel telnek meg s néma irtózat üt tanyát a nézőtéren. Erről a halálról még száz esztendő múlva is beszélnek, mert ilyen alakítás eddig sohasem volt és sohasem lesz. — És fog írni róla ? — Komolyan mondom, hogy eszem ágában sem volt, de mikor kényes szemekkel könyörgött s egész valójában rángatózni kezdett, megígértem neki. Amit pedig a „Közlöny“ kritikusa megígér, arra mérget lehet venni. A szinügyi bizottság elnöke félig fölemelkedett és a kritikushoz kérdést akart intézni. A társaság tagjai azonban, akik arra gondoltak, hogy a drámai apa homlokán a sötét felhő borongását akarja megállapítani, nem engedték szóhoz jutni. E helyett a kritikust világosították föl a történtekről s a drámai apának most már kétségtelenül megállapítható öngyilkossági szándékáról. Erről szólt különben a levél is, amelyet a rendőrséghez intéztek s amelyet a nemsokára megérkező kapitány a társaság előtt fölolvasott. — Legyenek nyugodtak — mondta a rendőrkapitány — meg fogom akadályozni. Magam állok oldala mellett s ha kell, még a színpadra is kimegyek vele. A komédiás mindenét az öreg apjának, a mi rendőrségünkkel nem lehet bolondozni. A mi színpadunk nem azzal való, hogy ott ledössék magukat agyon a kóklerek. A társaság természetesen jóval később oszlott szét, mint máskor s a tisztelt urak még később kerültek haza, mint bármikor is, mert az esetet minden ismerősnek elmondták, aminek a következménye az volt, hogy az nap este nemcsak a földszint, de a karzat is rogyásig megtelt, mert minden színészbarát látni akarta, hogy mint hal meg a drámai apa az ötödik felvonás hatodik jelenetében, agyonlövi magát azzal a revolverrel, amelyet a színügyi bizottság elnökétől kölcsönkért öt forinton vásárolt, tizenkét golyóval egyetemben. Ami a katasztrófát illeti, arról a helyi lap kritikusa másnap a következőket írta: . . . „Igazán megdöbbenve, lelkünk nagy te is "JL‘ i. HAKLAA» íyun. február 1., szombat. nemzeti állam igazi megerősítése csak úgy lehetséges, ha testvéries érzéssel, féltékenység és ellenszenv nélkül elfogadtatnak azok, akik itt élnek és ebben a munkában segíthetnek. B. J.