Pesti Hírlap, 1902. március (24. évfolyam, 59-88. szám)

1902-03-05 / 63. szám

forgalmat ne akadályozza. Párizs városától kérték el a francia kormányrendeletet, amely Franciaországban az automobil-közlekedést szabályozza. Párizs város tanácsa a kért rendeletet ma megkü­ldötte s annak az alapján csinálják meg nálunk is a szabályrende­letet. — A Kossuth-mauzóleum. A Kossuth-mau­­zóleum építésére beadott pályatervek megvizsgálá­sára kiküldött jury ma tartotta alakuló ülését. A jury elnöke Matuska Lajos, tagjai Hauszmann Alajos, Sigler Győző, Pucher János, Kauser János, Lechner Ödön, Rauscher Lajos, Zala György, Kamm Gyula, Henffel Adolf középítési igazgató és gróf Festetich Géza tanácsjegyző. A jury konstatálta, hogy tizen­három tervet adtak be s kiküldették Lechner Ödön, Zala György és Henffel Adolf bizottsági tagokat, hogy a modeleket legjobb belátások szerint helyezzék el. A pályázók holnap kezdik meg a modelek fölál­lítását s a jury a jövő hét folyamán fogja megkez­deni a bírálatot. A feltételek szerint a mauzóleum megépítése háromszázezer koronánál lényegesen több nem lehet. Az első díj 6000, a második díj 4000, a harmadik díj­­3000 korona. Ezenkívül ezer koronáért a város bármelyik pályatervet megvásárolhatja. — Téli kikötő. Az országos víz­építési igaz­gatóság a földművelésügyi miniszter elé terjesztette a Lágymányosra tervezett téli kikötő terveit. A miniszter a ma érkezett iratában tudatja a székesfőváros hatóságával, hogy annak az érte­kezletnek a megállapodásaira való figyelemmel, ame­lyet ebben az ügyben a székesfőváros kiküldötteivel tartottak, nem akar elzárkózni az elől, hogy a Lágymányos alsó részén már évek előtt munkába vett téli kikötő továbbfejlesztését — a tárcája kere­tében — végezzék. De arra a nagy költségre való tekintettel, amelybe ennek a téli kikötőnek a teljes megépítése kerül, hangsúlyozza, hogy a kikötő csak fokozatosan és csak olyan mértékben készü­let el, amint azt a rendelkezésére álló köt­ségvetésbeli hi­telek megengedik. Leküldötte egyúttal a miniszter a fővároshoz a vonatkozó tervek egy pé­dányát is, hogy a hatóság az esetleg fölmerülő észrevételeit megtehesse.­­ Pénztári bevételek. A székesfőváros adó-főpénztárától beérkezett jelentés szerint a főváros adó­pénztárainál február hónapban állami adóban és bailment­ősségi díjban 5.455,213 kor. 71 fillér folyt be, községi adópótlékban, házbérkrajcárban stb. 2.329,2­0 kor. 68 fillér; útadóban 95,276 kor. 44 fillér; keresk. és iparkamarai illetékben 22,525 kor. 84 fillér; betegápolási netációban 198,119 kor. 92 fillér; összesen 8.100,336 kor. 59 fillér; a befizető felek száma 81,508 volt.­­ Az összes kerületi pénztáraknál 1902 január 1-től február végéig befi­zettek 9.451,934 kor. 67 fillért, míg a múlt év ha­sonló időszakában 9.256,157 kor. 21 fillér folyt be; Így tehát az idén az eredmény 195,777 kor. 46 fil­lérrel kedvezőbb. színház és zene. Színészek dolga. — A központból. — A szinészegyesü­let központi tanácsa Dift éi Mór elnöklete alatt ma rendkívüli ülést tartott. Közel a közgyűlés és ilyenkor szeretnek végezni mindenféle folyóügyet. Baj volt Szabadhegyi színigazgató koncesszió­jával. Nem akarták véleményezni, mert állítólag sok volt a rovásán. A direktor járt Ditróinál és elkese­­regte bánatát: — Jogtalanul vádaskodnak ellenem. — Hát nem vétett semmit­? — Oh, dehogy! Legfeljebb az történhetett, hogy egyszer egy gyakorlatosnak azt mondtam, hogy „egye meg a ! . . . azt a tanácsot, amely az ilyen legénynek engedélyt ad. — No, — kedélyeskedett Ditrói, — ennyit szabad mondani. A tanács tényleg nem is törődött ezzel és az ilyenekkel. Szabadhegyi maca is megjelent a tanács színe előtt. Megintették arra nézve, hogy tagjaival humánusan bánjék és a többi, megadták neki a kon­­cessziót és elbocsátották, mint az egyszeri vádlottat. — Ön ártatlan, de máskor ne tegye. Komor Gyula szóvá tette, hogy egyes szín­igazgatók most is a büntetés­ pénzek felét küldik be, a másik felét pedig megtartják, ami a régi eljárás­nak megfelel ugyan, de nem az új alapszabályoknak. A tanács figyelmeztetni fogja a színigazgatókat, hogy tartsák magukat az alapszabályokhoz, amelyek elejét veszik némely színigazgató eljárásának, amelylyel „büntetés­ pénzre utaztak“. Áttértek a napirendre. Ditrói Mór elnök lendületes szavakban emlé­kezett meg Szigeti József haláláról. Az egyesület részvétiratot intéz a gyászoló családhoz. Az Emke gyufa módjára lesz nem sokára Szinósz gyufa is. Egy gyufagyár felajánlotta, hogy az egyesület javára forgalomba hozza ezeket a gyufákat. Mindenféle asztaltársaságok előadásokat és es­télyeket szoktak rendezni a „nyugdíjalap javára". Ily­elmen megszabadulnak a magas rendőri díjaktól, a nyugdíjalapnak pedig nem küldenek semmit. A tanács ezentúl jobban fogja ellenőrizni az ily mulat­ságokat. Ezután Vedrese Gyula felolvasta az orfeumi­­bizottság jelentését, amelyről lapunk keddi számá­ban már megemlékeztünk. — A bizottság tudvalevőleg ellenzi, hogy megváltoztassák az alapszabályok ama szakaszát, amely eltiltja a színészeket az orfeumok­ban való működéstől. Javasolja azonban a bizottság, hogy kivételes engedélyek megadására nyújtsanak módot a tanácsnak. Deák Péter kéri, hogy hamarosan essék túl a tanács a dolgon. Elég baj, hogy minden közgyűlés elé ilyen ügyek kerülnek, amelyeknél az időt elpo­csékolják. Szerinte azt kellene javasolni a közgyűlés­nek, hogy egyáltalán vegye le a kérdést a napirend­ről és ne is tárgyalja. Márkus József ezzel szemben ezt az indítványt adja be: " Mondja ki a közgyűlés, hogy a fentorgó nagy nemzeti kulturális és irodalmi érdekekre való tekintettel, az alapszabályok 88. §-ának hatályon kí­vül helyezése mellett megengedi az országos színész­­egyesület tagjainak, hogy varieté-színpadon működ­hessenek, sőt önálló magyar daltársulatokat szervez­hessenek. Utasítja a közgyűlés a tanácsot, hogy rész­letes tervet dolgozzon k, arra nézve, hogy ez a re­form az egyesület tervezetébe miképen illesztessék és abban állapíttassanak meg azok a föltételek és módozatok, amelyek mellett társulati tagok Variété­­színpadokon működhetnek, illetve önálló daltársula­tokat szervezhessenek. — Színészed hazaárulás lenne, ha elfogad­nék ! kiált fel Deák Péter. Az ilyesmivel azt érnénk el, hölgyek és urak, — mert urak is vannak, akik­nek a színészet csak köpönyeg, — ifjúságu­kat az orfeumnál töltik, és mikor kirúgják őket, az egye­sülethez jönnek azzal: Színészek vagyunk, adjanak kenyeret. K­orijáthy János is ellenzi Márkus indítványát. Az orfeumi artistákat nem szoktatják rendszeres, komoly munkára. Nem akarja megosztani a nyugdíj­alapot az artistákkal, akiket nem is kíván bántani, de nem is akarja magát a színészetet velük azo­nosítani. "Tapolczai Dezső arra figyelmeztet, hogy az egyesület, amióta léte­­k, küzd a daltársulatok ellen. Feta Zsigmond régebben semmiféle koncessziót nem tett volna az orfeumoknak, de most a bizottság kevésbbé intransigens javaslatát fogadta el. Dr Janovics Jenő előzőleg a Tarka-színpad mellett kardoskodott, de már a Márkus József indítványának elfogadása a színészet nívójának alább­­szállítása lenne. Szilágyi Vilmos konstatálni kívánja, hogy ebben a kérdésben a színészek zöme a szín­igazgatókkal tart. Márkus indítványa visszafejlődést jelentene a színészetre, pedig inkább még emelni kellene a színészetet. Márkus József ezután hosszabb beszédben védte indítványát és azt főleg a liberalizmus és a hazafiság elvével támogatta. Eközben hevesen összeszólalkozott Deák Péterrel. Ditrói Mór elnök hangsúlyozni kívánja, hogy senki sem akar gátat vetni a magyar variétének, csak azt ne kívánják, hogy a színészegyesület nyug­díjazza az artistákat. — Molnár László sem Márkus, sem a bizottság indítványát el nem fogadja. Az or­feum a szinészet elfajulása és az ily elfajulást nem le­het megtűrni. — Komor Gyula kifejti, hogy az ő indítványa, amelyet az orfeumi bizottság elfogadott, már magában véve kompromisszum. Érti Molnár László aggodalmát, vele is érez, de számol a viszo­nyokkal. Amennyiben az indítványának elfogadásából veszély támadna, a tanácsnak, amelynek meg­van rá a hatalma, meglesz a bölcsesége is, hogy ezt csirá­jában elfojtsa. Ez utóbbi szavaknak az volt a furcsa hatása, hogy lapolczai igy kiáltott föl: — Az előbb elfogadtam volna a bizottság in­dítványát, de Komor annyira megvilágította a kom­promisszum veszedelmét, hogy már most az sem kell nekem. — Hát nem én győztem meg?! — sajául föl Molnár László. Még sokat tárgyaltak és vitatkoztak és végül elhatározták, hogy név szerint fognak szavazni. Deák Péter radikális indítványára, hogy a köz­gyűlés egyáltalán ne tárgyalja az orfeumok ügyét, szavaztak: Fenyvesi Emil, Deák Péter, Komjáthy János, Molnár László, Pethes Imre, Tapolczai Dezső. Ez az indítvány elesett. A bizottság javaslatára szavaztak: Feld Zsig­­mond, Komjáthy János, Szilágyi Vilmos, dr Janovics Jenő, Komor Gyula, Rónaszéki Gusztáv, Pethes Imre, Kazaliczky Antal, Kovács Mihály, Balassa Jenő. Ez a javaslat megkapta a többséget, amennyi­ben tizen szavaztak mellette, öten ellene. Aztán kimondták, hogy a többség határozata nem kötelez senkit a szolidaritásra. * (A Magyar színházban) kedden este miss Saharet, a kitűnő ausztráliai táncosnő, mutatta be frappáns és bámulatos művészetét, melylyel a budapesti közönség múlt évi első vendégszereplése alkalmával már megismerkedett. Lotti ezredesei első felvonásá­nak ürességét tette elviselhetőbbé a művésznő fürge­sége, mesés hajlékonysága, tüze, élénksége és ide­­genszerű bája, mik összeadva az ő sajátos, minden sablontól eltérő, egyéni és megkapó táncművészetét teszik. A színház nézőtere erre a ritka alkalomra nem telt meg egészen, mint ahogy megérdemelte volna az idegen művésznő, akinek felvillanyozó táncait apoly zajos, mint őszinte tetszéssel fogadták. * (A Mészáros-pályázat.) A Nemzeti színház igazgatósága hivatalosan jelenti: A Mészáros-pályá­zat sorsa a bíráló bizottság tegnapi ülésén véglege­sen eldőlt, a döntés tehát nem odáztatott el csütörtökre. A bíráló bizottság tagjai mind az öten, egyhangú határozattal, vita nélkül fogadták el Ábrány Em­il előadó javaslatát, de kötelezték magu­kat, hogy a csütörtöki ülésig, amelyen Ábrányi Emil a bírálóbizottság jelentését fel fogja olvasni, e határo­zatot nem adják át a nyilvánosságnak. Ebből a hivatalos jelentésből csak az tűnik ki, hogy sem a nyilvánosság, sem az érdekeltek csütörtök előtt nem tudják meg az eredményt, az tehát, hogy a döntés megvan, csak olyan, mintha nem volna meg, mi különben ezt a dolgot nem veszszük tragiku­san. Ez a három nap az elmúlt évek örökkévalósága mellett igazán nem számít és nem is volna értelme, ha a bizottság annyi idő kényelmes megfontolása után épen az utolsó órában válnék sietőssé. Tehát csü­törtökig remélhetnek még babért a koszorús és szó­­ratlan pályázók. * (Ve­ndégssereplés.) Zilahy Gyula, a Nem­zeti színház művésze, két estén fog ismét föl­lépni a pécsi Nemzeti színházban. A múlt héten Tóth Kál­mánnak ,A király házasodik* c. darabjában Kopjai Imrét, egyik legjobb szerepét játszotta oly zajos si­kerrel, hogy a pécsi közönség kívánságára N­ádassy igazgató ismét két vendégjátékra kérte föl a mű­vészt. Zilahy ma a „Közönyt közönynyel, és holnap „Dolovai nábob leánya“ című darabokban lép föl. * (A Filharmóniai Társaság) idei utolló búcsú hangversenyét e hó 5-én, szerdán, esti­g is rendezi a Vigadó nagytermében. Reiner István kar­nagy vezénylete alatt, Wedekind Erika üdv. éne­kesnő és Bendtner Nándor zongoraművész zongoramű­vész közreműködésével. Műsor a következő : Mozart 35-ik Symphonia, Beethoven zongoraverseny (Es-dur) Bach II. Brandenburgi versenye. Mozart ária, Gla­­zonnow Rhapsodie orientale. * IVidéki színészet.­ Székesfejérvárott — mint tudósítónk írja — Halmay Imre szintdrsmatá­­nak operette-primadonnája, Huckstedt Irén tegnap tartotta jutalom­játékát, mely alkalommal a „Szultán" című operette került előadásra. A színház egészen megtelt előkelő közönséggel s Huckstedt Irént, aki a címszerepet játszotta, zajos ovációban részesítette. Tisztán csengő hangjával valósággal ő ragadta a kö­zönséget s csaknem minden énekszámát megismétel­tették, felvonások végén pedig sűrűn hívták a lámpák elé. A megérdemelt tapsokon kívül tömérdek virág­gal s egyéb ajándékokkal halmozták el a kitűnő művésznőt. A társulat a héten „Lotti ezredesei‘‘-t mu­tatja be. * (Hilgermann Laura­, aki tőlünk megvál­ván, a bécsi udvari operaház kötelékébe lépett s nagy becsülésben részesül a bécsi közönségnél, most lejáró szerződését nem fogja megújítani, hanem mint ál­landó vendég fog ezentúl szerepelni. * (Párizsi színházak.) Capus Alfréd ismét darabot irt, melyet a Variété mutatott be néhány nap előtt. A címe „A két iskola“, t. 1. a házasság iskolája, amelyet Capus ebbe a két osztályba oszt: a perpatvar és válás, meg a bocsánat iskolája. E kettő közti különbséget állítja fel­tételül a szerző, szellemes és kacagtató mesében bogozva össze a hő­seit. Van a darabban sikamlós és tanulságos, komoly és bizarr elem, szóval mindazok az ellentétek, mik a bohózatí­ók eszközei a kacagtatásra, miután hova­tovább már minden témát megírtak a régiek. Carms­­nak nagy sikere volt, mondja a párizsi kritika, amely nagynak nevezi a Szerencse szerzőjét. Ez a nagyság azonban bizonyára csak párizsi szemüvegen át látszik olyannak.­­ Az Opéra Comigne felújította Ed. Bran 3 felvonásos breton legendáját, „Új királyát“, melynek zenéjét Laio szerzette. A reprise, melyre már évek óta készültek s folyton halasztották, egy kis színházi háborút fejezett be, mely a nagy Opéra és a Comique közt folyt a darabért. Mindkét színház akarta ezt a rágy darabot repertoiiejának megszerezni. A reprise sike­rét igen tekintélyesnek mondja a kritika.­­ • P­E­S­T­I HÍRLAP , 1992 március 5 . szerda.

Next