Pesti Hírlap, 1902. május (24. évfolyam, 119-147. szám)

1902-05-01 / 119. szám

Budapest 1902. XXIV. évf. 119. (7760.) szám. Csütörtök, május 1. Előfizetési árak: Egész évre.. . . 28 k. — f. Félévre . . . Negyedévre... 7 . — , Egy hóra. . Egyes szám ára 8 t. Vidéken 10 f. Megjelenik minden nap, ünnep és vasárnap után is.Pesti Hírlap Szerkesztőség:: Budapest, váci­ körút 78. I. emelet, hová a lap szellemi részét illető minden közlemény in­tézendő. Kiadóhivatal: Budapest, váci-körút 78., hová az előfizetések és a lap szétküldésére vonatkozó fel-,­szólalások intézendők. A Pesti Hírlap következő száma szomba­ton — május 3-án — hajnalban jelenik meg. A quota. (ts) Újra készül a két állam két törvény­­hozása országos küldöttségek által a közös költ­ségek hozzájárulási arányát megállapítani. Tulaj­donképen azonban csak egyszerűen alakiságról van szó. Mindenki tudja, hogy ezúttal sem lesz törvényhozásilag megállapítható a quota és hogy 1902. június utolsó napján ismét felség­ döntés­sel fog elhatároztatni, hogy Magyarország 34­6 százalékát viseli a közös költségeknek egy év tartamára és hogy mához egy évre a két állam újra megkezdi az ismételten bemutatott játékot, melylyel a quota-bizottságok kiküldésével most már vagy hatodszor szerepeltek. Hogy beható tárgyalások ezúttal nincsenek kilátásban, mutatja az osztrák küldöttség maga­tartása, amelynek többsége egyszerűen arra az álláspontra állt, hogy miután az előbbeni quota­­bizottság tüzetes jelentését az osztrák törvényhozás még nem tárgyalta s akkor a hozzájárulási arány iránt tüzetesen megokolt jelentés készült­, a most kiküldött bizottság, habár alakilag egészen új és az előbbi bizottságoktól különböző testület, mégis tartsa meg azt az álláspontot, melyet annak idejében kifejtettek. Talán nem ezzel a megokolással, de eredményében ugyan­azzal a hatással fog a legközelebb megalakuló magyar quotabizottság is dönteni. Az így létrejövendett megállapodások is­mét csak bizottsági megállapodások fognak ma­radni. Az osztrák képviselőhöz működési pro­­grammja s illetőleg hangulata mellett még csak a valószínűség látszatra sincs meg, hogy a quota ügyét tárgyalás alá vegyék. Az idő magában véve talán megengedné a quota tárgyalását is, mert valószínű, hogy május közepéig a két quota-küldöttség tisztába jön a javaslatba ho­zandó aránynyal s igy junius végéig van más­fél hónap a parlamenti tárgyalásra. De nem tekintve azt, hogy az osztrák parlament a dele­gációknak Budapesten való ülésezése következ­tében némileg korlátozva van időbeosztásában, a quota kérdését az osztrákok a kiegyezésnek többi kérdéseitől különváltan tárgyalni semmi­kép sem fogják. Ez okból mondjuk, hogy a quota kérdése ezúttal is csak formaszerűen lesz kezdve, sem kormány, sem törvényhozás, sem kiküldött tagok más eredményt nem várnak. Ilyen helyzet mellett talán kissé feltűnő, hogy az osztrák kiküldöttség kisebbsége jónak látta a dolog sima formai elintézése helyett ér­demleges tárgyalásokat is provokálni, és a volt bizottságok álláspontja helyett más kulcsokat javaslatba hozni. A paritás és a népesség ará­nyának hangoztatása után mint utolsó indítvány szerepelt, s talán ezúttal első ízben, az, hogy a vámjövedelemnek a közös költségekre fordítását ki akarták zárni. Ezzel azt kívánták elérni, hogy a vámjövedelemből Magyarország ne részesüljön a quota kulcsa arányában, ha­nem máskép, természetesen kisebb hányadban. Úgy látszik, ismét azt kívánták volna, hogy a vámjövedelem annak az államnak jusson, amely­nek vámhivatalai azt beszedik, vagyis számok­ban beszélve a körülbelül (átlag évi) 125 mil­lió korona vámjövedelemből nem 34­6 száza­lék vagyis 43 millió, hanem legtöl­bb 20 szá­lék, mert körülbelül az eddigi tapasztalatok A vetés szélén pedig ligetes erdő húzódik el a messzeségbe és félkörben bekeríti a lapály egy részét. Ott madarak énekétől visszhangos a kerek. Valamennyi közt leghangosabb a kakuk. Irdumbirdum nagyon szereti a kényelmet s most is úgy fekszik a rács mellett, hogy a keleti testek is megirigyelhetnék. Elnyújtózva támaszkodik a rács aljának s a hasa van föl­felé. Két hátulsó lábát jól kinyújtja, a két elsőt pedig szinte negédesen hajtja össze a mellén, mintha valamit ölelne. Az egész állat fekete, mint az ördög, csak a körmei fölött, meg a szemöldökén van egy-egy sárga vonal. Teli vér tacskó ő urasága. Arra riad fel Irdumbirdum, hogy valaki az oldalát böködi. — Hehh! w­esahint egyet halkan s he­gyesedő orrát nekiforditja az alkalmatlakodó­­nak. Mindjárt el is kezdi a farkával verdesni a rácsot, ami barátságos indulat jele nála. Egy másik tacskó ácsorog mellette. Olyan alacsony, hogy tán nincs is lába. Csak két sár­­­­ga-vörös göcs látszik ki oldalvást a bordái alól. Azok a kifordított tacskó-praclik. Még simább, még feketébb, ha lehet, mint Irdumbirdum. Csak a mellén van egy kis fehér csillag, mintha medalilont hordana. Illik neki szörnyen ez a dísz, lévén az asszonynép közül való, amely mindig hiú. Ez Nyiffanes, az Irdumbirdum párja. Irdumbirdum feltápászkodik s morgó ked­veskedéssel kezdi harapdálni tacskó­ nénit. Most látni, milyen zömök, erős, kétszer annyi, mint finnyás kis társa, aki e pillanatban leél­sz­erint ennyi szokott befolyni a magyar pénz** táraknál vámok fejében, tehát csak 25 millió jusson Magyarországnak s igy Ausztria ezen a réven vagy évi 18 millió korona nagyobb bevé­telhez jusson. Ilyen alakban a kérdés most első ízben volt fölvetve s habár az osztrák küldöttség több­sége alaposan azt nem tárgyalta, vagyis a föl­vetett eszme iránt nem nyilatkozott, mert ép formai okokból egyszerűen meg akart maradni az előbbeni küldöttségek álláspontján, nem fö­lösleges, ha a fölvetett eszmével komolyabban foglalkozunk. Maga az eszme csak alakjában új, lénye­gében ismételten föl lett vetve és meg is cá­folva. Az osztrákok ismételten utaltak arra­, hogy Magyarország azért, mert a vámjövedelem­­ a közös költségek fedezésére fordíttatik, arány­lag nagyobb összeget kap ebből a jövedelem­ből, mint amennyi neki fogyasztási képessége szerint jutna és igazságos megosztásnak azt találták, hogy csak annyi vámjövedelmet él­­­­vezzen, amennyit pénztárai beszednek. Erre magyar részről mindenekelőtt az az ellenvetés létetett, hogy közös vámterületen nem is lehet tudni, melyik állam polgárai fizetik a vá­mot, mert a beszedő vámhivatal még nem je-­ lenti azt, hogy a vámozott áru abban az ál­lamban fogyasztatik, amelyben a hivatal vám­ Forgalmi összeköttetéseink természetesnek tün­­­etik föl azt, hogy sok külföldi áru, mely Ma­gyarországban fogyasztatik, osztrák vámhivata­loknál, főkép a határállomásokon Oderberg, Bodenbach, Passau, stb. nagyjelentőségű vám­hivataloknál vámoztatik meg s igy az osztrák vámhivatalok bevételeit szaporítják. A tényleg nyitja a fülét, hátraveti a fejét s fölényesem fogadja a megszokott hízelgést. Egyszer csak gondol egyet, ugrik egyet oldalt s elkezd szaporán totyogni, ki a szérüs­­kert irányába. Irdumbirdum csudálkozva marad egy helyben s úgy bámul utána, mintha mondaná: ejnye, mámika, mit akarsz ? meleg van most a kirándulásra. Nyiffancs észreveszi, hogy egymaga lohol,­ visszatekint: nyaff! mondja élesen, hivogatóan, követelően. Irdumbirdum szót fogad s ő is elkezdi tömzsi termetét zötyögtetni. A gyepen néhány ruca bogarászik; Nyif­­fanes egyenesen azok közé üget s megkergeti őket. A ruca passziója neki, mert az is épen úgy lötyög-zötyög, mint ő s nem igen tud előle'­s elfutni. Istentelen nagy hápogás támad a szoron­gatott szárnyasok között. Attól megriad Irdum­­birdum, eloldalog a sűrűbb gyep közé s ott, gyorsan lelapul. Aközben visszaszól Nyiffanes-:­ nak: „Kaff ! . . . anyó, meglátod megraknak.45! Nyiffanes is él a gyanúpörrel s hamar­ meghúzódik a ruca-gödör alacsony partja mö­gött. Mire a „csirkés“ kiszalad a kunyhójából a zajra, semmit se lát. — Kurhéja járhatott itt, gondolja s min­den irányban nézi ezeket, merre mehetett a gonosz ragadozó. Amint újra tiszta a levegő, kimászik Nyil-­ Jancs a rucagödörből s indul tovább, ki, a ve­tés felé. Nyakig sáros, mert bele talált csusszanni imposztorot. — A Pesti Hírlap eredeti tárcája. — Irdumbirdum a virágos kert vadonatúj rá­csozata mellett fekszik a gyepen és sütteti ma­gát a tavaszi verőfénynyel. A pusztai kúriának ez a vadonatúj rács a legszembeszökőbb dísze. Zöldre van festve s minden egyes léc tetején vörös lándzsa mutat az égre, mintha egy sereg, körbe ültetett kak­tusz virítana. A kis virágos kerten kivül még csak a veteményes van bekerítve, csakhogy az sövény­nyel. A sövény tetején sűrű tüskekoszorú húzó­dik végig ; azon ugyancsak bajjal lehetne át­ugrálni. Egyébiránt az udvar keritetlen s igy nem is igazi udvar, mert nem lehet tudni a határát. Addig tart, ameddig az ember akarja. Belenyú­lik a szérüskertbe, amelyet három felől árok vesz körül, — csak a tanyák oldaláról nézve nyitott. Ott­hén szalmakazlak gubbaszkodnak, roskadoznak. Az új fű közt, ami a szérus terü­letet szőnyegesre puhítja, még fakóbbnak tetszik az esőverte szalma, mint amig téltől megviselt gyep vette körül. A szérüskerten túl már kezdődik a vetés. Felséges üdeség mutatkozik rajta. Némelyik táb­lán, az ősziek közül, már hullámot kerget maga előtt a szél. Ahol épen megdől a vetés a ju­­valomtól, ott halavány vonal támad rajta ke­resztben. Ahol visszalendül , ott megint sö­tétzölden lényük az istenadta ragyogó napju­któl. . ■'« »'■’■m.1’ i mw ■ ■ .■ —............ .. v■ .i ■ ■ ■ A Pesti Hírlap mai száma 32 oldal.

Next