Pesti Hírlap, 1902. október (24. évfolyam, 269-299. szám)

1902-10-11 / 279. szám

1902. október 11., szombat. P­ESTI HIRLAP 3 j el a Kossuth-ünnepekre. A függetlenségi párt nagyot nyert, becsapódott, de nem először csaló­dott Apponyiban sem. (A folyosón arról beszél­tek, hogy a taktikában nagyon gyönge a füg­getlenségi párt, nincs érzéke az ellenzékiség iránt) A vitának az lett a vége, hogy az elnök intézkedéseit tudomásul vették és elfogadták Barta Ödön határozati javaslatát, mely szerint Apponyi Albernek a nemzet közérzületével min­denben megegyező eljárásáért elismerést és köszönetet szavaz a képviselőház. Ezután megtörtént a képviselők osztályokba való sorsolása, elhatározták, hogy a Mátyás-szobor leleplezése miatt (melyre a képviselők szomba­ton reggel 7 órakor utaznak különvonaton) a Ház szerdáig nem tart ülést. Akkor fogja Rátkay László megindokolni a quota döntésre vonat­kozó indítványát s akkor választják meg a bi­zottságok tagjait. Az ülés végén Széll Kálmán indítványt tett, hogy munkásügyi új bizottságot is válaszszanak. Visontai Soma, ki annak ide­jén a bizottság eszméjét megpendítette és meg­valósítását sürgette, most azt ajánlotta, hogy a bizottságot inkább szociális bizottságnak ne­vezzék. De ama felvilágosítás után, hogy a szo­­­ciális ügyak amúgy is idetartoznak majd, elfo­­­­gadta a munkásügyi bizottság elnevezést. tl. A képviselőház ülése okt. 10-én. Elnök: Tallián Béla. Jegyzők: gróf Eszter­­házy Kálmán, Nyegre László, Illyés Bálint. A mi­niszterek közül jelen vannak : Széll Kálmán, Lukács László, Wlassics Gyula, Darányi Ignác, Plósz Sándor, Cseh Ervin. Ülés kezdete délelőtt 10 órakor. Elnök az Illést megnyitja. Nyegre László jegyző felolvassa a múlt ülés jegyzőkönyvét. A quota-döntés. Rátkay László utal a gyorsírói jegyzetek alapján a képviselőházi illésről kiadott hiteles tudó­sításra, melyben azt olvassa, hogy az elnök a teg­napi ülésen bemutatta a quota megállapításáról szóló királyi kéziratot. Ő ezt nem hallotta s a pártja sem hallotta. Amennyiben a jegyzőkönyvben az foglaltat­nék, hogy a Ház a quota döntést tudomásul vette, kéri úgy módosítani, hogy annnak napirendre tűzését határozták el. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök hivatkozik rá, hogy a jegyzőkönyvben az foglaltatik, hogy a Ház a jelentést tudomásul vette. Széll Kálmán miniszterelnök kijelenti, hogy nem ellenezte volna a tárgyalást, ha tegnap indítvá­nyozták volna. De tegnap megtörtént a jelentés s az elnök kimondta, hogy tudomásul vétetik. Polozner Jenő : Nem hallottuk ! (Felkiáltások halról. — Nagyon magasan van az elnök. — A negyedik emeleten van !) Széll Kálmán miniszterelnök: Veszedelmes precedens volna a határozatot megváltoztatni. (He­lyeslés jobbról.) de akármit határoz is a Ház abba belenyugszik. Gróf Apponyi Albert, minthogy a tegnapi ülé­sen ő elnökölt, ki­jelenti, hogy hivatalos jelleggel a jegyzőkönyv bír. Ő a jelentést megtette, szünetet is tartott, hogyha esetleg hozzá akarnak szólani, köz­beszólást is hallott, de mert senki sem szólalt fel, kimondta a határozatot, hogy tudomásul vétetik. Kossuth Ferenc kijelenti, hogy ő itt volt, de nem hallotta a bejelentést. Hozzájárul Rátkay indít­ványához. Madarász József szerint tény az, hogy az I arányi hányad dolgában a határozatot kimondták, de­­ az is tény, hogy a Ház határozathozatalra föl nem­­ szólíttatott. Az alkotmányosság érdekében pártolja tehát Rátkay indítványát és kéri, hogy az »arányi hányad« megállapítását (Derültség.) tárgyalja a Ház, hisz ez a tárgyalás úgy is csak egy negyed óráig tart. Széll Kálmán miniszterelnök : Az ellenzéknek joga van indítvány alakjában ezt a kérdést a Ház elé hozni s kijelenti, hogy hozzá fog járulni az in­dítványhoz. Thaly Kálmán a konfúziónak a jövőben való elkerülése végett ajánlja, hogy az elnöki emelvényt szállítsák lejebb, mert így nem mindig érthető az­­ elnök szava s a gyorsírók nem érthetik. Legjobb volna, ha az elnök egy értekezletet hívna össze, amelyen megbeszélnék a bajokat, amelyek az új Házban felmerültek s ezek orvoslásáról határoznának. Nagy a léghuzam is. A minisztereket majd ’elfujja a helyükről. Széll Kálmán miniszterelnök: Annak önök csak örülnek. Elnök javasolja, hogy Rátkay vonja vissza a mai indítványát s Írja ha az indítványkönyvbe, akkor ma még részben tárgyalható. (Helyeslés.) Javasolja, hogy a napirend negyedik pontját, a bizottságok vá­lasztását halaszszák a jövő szerdai ülés napirend­jére, mert a miniszterelnök egyes bizottságok tag­jainak szaporítására nézve javaslatot akar tenni. (He­lyeslés.) Az elnök javaslatait a Ház elfogadja. Kossuth vita. Következik Barta Ödönnek a Kossuth-ünnep tárgyában beadott határozati javaslatának folytatóla­gos tárgyalása. Krasznay Ferenc fejtegeti, hogy már meg­szoktuk azt, hogy a közhatalom kezelői távol álla­nak a nemzeti géniusztól és elszigetelik magukat a népakarattól. Mégis megdöbbentő az, hogy a Kos­­suth-ünnepnél az ünneplők sorából hiányzott a kormány, holott részt vettek ott olyanok is, akik nem szoktak egy uton haladni a nemzettel. Pedig kell, hogy maga az államfő is respektálja a népaka­ratot, mert abból meríti hatalmának forrását. Magya­rázza az inkompatibilitás kimondásának okait s bizo­nyítgatja, hogy ezen álláspont mellett Kossuth nem agitált. Nincs tehát sem oka, sem joga a miniszterel­nöknek Kossuth egyéniségét kétfelé választani. Kéri, a miniszterelnököt, hogy vonja vissza Kossuthra vo­natkozó szavait. (Helyeslés balfelöl.) Rákosi Viktor azt mondja, hogy e cifra épü­letben kedve volna a képviselőházat méltóságos fő­rendeknek szólítani. Cifra kalitka ez a rabmadarak számára. „Fönn az ernyő nincsen kas.“ A miniszter­elnök legalább ne kövessen el a stílus ellen hibát, ne csináljon a gót épületben bizánci politikát. Ma­gyarországot leginkább sárkányhoz lehetne hasonlí­tani, de nem hétfejű, hanem papírsárkányhoz; e sárkány fönn fürdik a szabad levegőben, s mikor már-már azt hiszi, hogy madár,­­ egyszerre meg­fogja a zsinórját a bécsi kéz, s lerántja a földre. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Kívánom az országnak, hogy amily merész volt a miniszterelnök tegnapelőtt itt e Házban, oly merész legyen Bécsben is, mikor Magyarország érdekeit védelmezi. Sajnos azonban, hogy mikor a magyar miniszterek Bécsbe utaznak , kemény fejüket és kemény nyakukat leteszik a po­zsonyi állomáson. (Derültség.) Széll Kálmán: De ha nekem csak egy nya­kam van. Rákosi Viktor : A miniszterelnök a politikai sebészet terén mestermunkát végezett, mikor Kos­suthot kétfelé vágta. Kossuth érdemeit elismeri, de csak 1848 december 31-ikéig. Kossuthot azonban le­hetetlen szétdarabolni, mert lehetetlen az eszmét kettévágni. Ha azt látná, hogy a mi dinasztiánk nemzeti munkánkban résztvenni törekszik, talán megbékülne a miniszterelnök nyilatkozatával. De ez a dinasztia a késhegyig harcot vív nemzeti munkánk ellen. A legnagyobb kérdések várnak megoldásra, s a nemzet élet-halál harcára magára van hagyva; nem kap támogatást attól az erőtől, amelynek hatalmát pénzével és fiainak vérével szolgálja. Ne csodálkoz­zék a miniszterelnök, ha most valamivel szilajabban tört ki a keserűség az emberekből, mert ha ez meg nem történt volna, akkor megtagadtuk volna emberi és magyar mivoltunkat. Ne csodálkozzék a miniszter­­elnök, ha azt mondjuk, hogy talán a király billenti félre a mérleget Ausztria javára. Szóló jó keresztény és lojális alattvaló, de bár tudja imádni a láthatatlan Istent, nem tudja imádni a láthatatlan királyt. (Za­jos tetszés a szélsőbaloldalon.) Mi az az illojális do­log, amit szemünkre vetnek ? Egy könnycsepp, egy fekete szalagos koszorú s egy nóta. Megmondta már a nép, hogy Kossuth kicsoda , Széchenyi a legna­gyobb magyar, Deák Ferenc a haza bölcse, Kossuth pedig­­ apánk. (Éljenzés a szélsőbaloldalon.) A mi­niszterelnök mikor megtagadja az ünneplést Kossuth­­tól, a gyermeket atyja ellen ingerli. Ám imádja a miniszterelnök és pártja tetszés szerint a kétfejű sast, a mi madarunk a kis pacsirta, mely az ég felé röpül s a szabadságról dalol. (Zajos éljenzés a szélsőbaloldalon. A szónokot számosan üdvözlik.) Gróf Apponyi Albert: A Ház egyik oldaláról szívesek voltak határozati javaslatot beadni, mely az én eljárásomnak jóváhagyását foglalja magában. Nekem ahoz, hogy a Ház e jóváhagyást mily alak­ban fejezi ki, semmi hozzászólásom. Ha a Ház eljárá­somtól a jóváhagyást megtagadná, abból természe­tesen levonnám a konzekvenciát. De úgy állásom komolyságának, mint saját szerény politikai egyéni­ségemnek tartozom azzal, hogy ennek a határozat­nak az értelme világos és minden homályt kizáró legyen. Mert ha a határozat oly értelemben hozatnék, mely az én meggyőződésemnek és lelkületemnek meg nem felel, e határozat jóváhagyó hatásának ugyanoly politikai következménye volna, mintha a jóváhagyást megtagadnák eljárásomtól. A vita folya­mán az ellenzéki szónokok az én eljárásom jóváha­gyását tartalmazó indítványt összekapcsolták a kor­mányelnök eljárásának megtámadásával; az indít­­ványnyal nem kapcsolták össze a rosszalást, de az indítványt kísérő beszédeknek a tartalma a rosszalás volt. Ennek következtében ennek az indítványnak az elfogadását úgy is lehetne magyarázni, hogy a mi­niszterelnök eljárásának rosszalása foglaltatik benne. Ez oly félreértés, melyet tisztázni kötelességem, nem­csak állásomra, de egyéniségemre való tekintettel is. Egészen más ugyanis a Ház elnökének és a korona első tanácsosának közjogi állása. E megkü­lönböztetés föntartása a parlamenti függetlenségnek egyik biztosítéka s kötelességem: meg nem engedni e megkülönböztetés lehomályosítását. Önmagamnak tartozom azzal, hogy semmi kétértelműséget ne en­­­­gedjek meg arra nézve, amit mint politikus és e Ház egyik tagja elfogadok. Én mint politikus, mint a képviselőháznak egyik tagja, a miniszterelnök eljárá­sával nemcsak ellentétbe nem helyezkedem, hanem azzal teljes politikai szolidaritást vállalok. E kijelen­téssel tartoztam a saját politikai egyéniségemnek. (Helyeslés és éljenzés a jobboldalon.) Elnök felteszi a kérdést: jóváhagyja-e a Ház gróf Apponyi Albertnek a Kossuth-ünnepre vonatkozó intézkedéseit és elfogadja-e Barta Ödön határozati javaslatát. (Felkiáltások balfelöl: — Minden magyarázat nélkül!) . A Ház az eljárást jóváhagyja és Barta Ödön határozati javaslata szerint Apponyi Albert grófnak elismerést és köszönetet szavaz. Jelentések és a munkarend. Elnök bemutatja a szünet közben érkezett je­lentéseket és kérvényeket. Az ülést öt percig felfüg­geszti. Szünet után az elnöki széket Apponyi fog­lalja el.­­ Az indítvány­könyvbe Rátkay László jegyzett be indítványt, a kvóta megállapítás dolgában kiadott királyi kézirat tárgyalásra tűzése iránt. Az indítvány indokolása a szerdai ülésre tűzetik ki.­­ Az állandó igazoló bizottság nevében Be­cska Béni előadó jelenti, hogy Egri Dezső és Greskovits Vilmos képviselők megbízó levelei végleg igazoltattak, ellenben Szatmári Mór és Jakabffy István megbízó­ levelei kérvénynyel megtámadtatván, a c) pont alá so­­­roltattak. Sztáray Sándor megbízó levele pedig alaki kifogás alá esvén, a kisorsolandó biráló bizottsághoz utasittatik.­­ Ezután az elnök az egyes osztályokba kisor­solta a képviselőket. A kisorsolás után — Széll Kálmán miniszterelnök kéri a Házat, hogy a múlt ülésszakban működött bizottságokat válaszsza meg, a pénzügyi, igazságügyi, közigazga­tási és földmivelésügyi bizottságba 1—1 taggal töb­­­bet. Egyúttal javasolja, hogy a Ház óhajához képest­ egy munkásügyi bizottságot is válaszszanak. Visontai Soma : Nem tartja helyesnek a mun­­kásügyi bizottság elnevezést, mivel politikai bizott­ságot akart, de mivel ez nem magyar név, helyesnek találná a társadalmiügyi bizottság elnevezést. Széll Kálmán miniszterelnök nem tartja helyes­nek a társadalomügyi nevet, maradjon meg a mun­kásügyi név, később majd változtathatunk rajta, ha szükséges lesz. (Helyeslés.) Visontai Soma hozzájárul a miniszterelnök In­dítványához. A Ház az indítványt elfogadja. Elnök javaslatára a Ház a legközelebbi ülést szerdán délelőttre tűzi ki. Ülés vége d. u. 1 óra 30 perckor. A­­ Házból. 1. Az elsikkasztott quota. Az új Háznak még sok rejtett nevezetes­­­sége van. Például, hogy a folyosó nagy abla­kaira egy rántással le lehet húzni a függönyt a zsineg végére kötött rézkampóval s aztán egyetlen mozdulattal ismét visszabocsájtani. Ezt tanulmányozták ma délelőtt a dunaparti folyó­sónál. Mindössze annyit kell tudni, hogy a visz­­szaeresztésnél nem szabad a kampót elbocsáj­­tani, míg a függöny magától egészen fel nem gördül. Buzáth Ferenc épen ezt nem tudta. S így történt, hogy amikor fel akarta gördíteni a függönyt, eleresztette a zsinórt és a kampó be­csapódván az ablakba, egy kis üvegtáblát betört. — Alászolgája — szólt elkeseredve Bu­záth — oda az októberi fizetés. — Nem olyan drága az, barátom, — vi­gasztalta Zboray Miklós — különben is ráfog­hatjuk valamelyik liberálisra. — De bizony ezen nem segít a patika sem — ijesztette Meszlényi Pál. — Azonban behozhatjuk valahogy a veszteséget. Úgy vet­tem észre, hogy az új Házban minden van, csak kéményseprő és patika nincs. Majd kijár­juk, hogy te légy itt a patikárius, miután a jegyzőség úgyis Major Ferencnek jutott. Ebből aztán megtérül az ablak. —­ És a kéményseprő ki legyen ? — Legyen Udvardy Ferenc, akinek már

Next